(Ašm. 1923, 126). Egorov az összetétel első tagjában a csuv. χĕr ’lány’ szót feltételezi, amely a második tag szóvégi -t hangját asszimilálódással felvette, a második tagot pedig feltéte-lesen az arab suret ’látszat, külső, forma, képzet, figura’ szóra vezeti vissza (Egor. 299–300).
A śurt tag finnugor eredetét felveti Fedotov (Fed. II, 346), és valószínűsíti Basilov is, aki a Volga-vidéki finnugor népek ezen alakját végső fokon az orosz čort ’ördög’ szóra vezeti vissza (ME II, 492, 512). IV. Imák: Magn. 50, 51, 58; AšmVv. 31– 32; Mész. 21.
A χĕrt śurt olyan háziszellem, amely minden házban megtalálható, óvja a házia-kat és vigyáz a család békéjére. A házban a tűzhely mellett vagy a kemencén él.
A feljegyzések egyik része szerint nem látható, másutt fiatal lányként vagy öreg-asszonyként írják le, aki szeret fonni, illetve öreg házaspárként képzelik el (Magn.
50; Mész. 20; Paa. 37; AšmVv. 31). Tiszteletére évente egyszer áldozati ünnepet tartottak,117 általában novemberben vagy később (pl. Magn. 49;118 Fed. II, 346;
ilyen szertartás leírása: Kam. 7; Magn. 49–51, Ašm. XVII, 56–57). Ha a házba menyasszonyt hoztak, vagy ha a háziszellemet ki akarták engesztelni, az évi rend-szeres áldozat mellett alkalmi kásaáldozatot is bemutattak neki. Mészáros adatai szerint a többi áldozattól eltérően ezt mindig a háziasszony mutatta be, ami arra utal, hogy a χĕrt śurt alakja elsősorban a nőkhöz kötődött (Mész. 20–21). Ebből és a házi tűzhelyhez való kötődéséből Jegorov arra következtet, hogy alakja az ó-török, illetve török Umay képzethez köthető (Egor. 299).119
117 Az ilyenkor mondott imák szövegei közül hármat közlök, Magn. 50; Magn. 51; AsmVv. 31–32.
számon.
118 Illetve Magnickij két olyan egyházkerületet is megemlít, ahol a χĕrt śurt áldozatot márciusban tartják (Magn. 51).
119 Az ótörök Umay-ról és a vonatkozó későbbi néprajzi adatokról többen írtak már (talán a leg-fontosabbak: Dyrenkova 1928; Potapov 1973; Sinor 1984).
A családi béke felügyelőjeként χĕrt śurt nem szereti, sőt bünteti a családon belüli békétlenséget, veszekedéseket. Ilyenkor a csuvasok attól való félelmükben, hogy χĕrt śurt akár el is hagyhatja a házat, mindenképpen igyekeznek kiengesz-telni.120 Abba a házba ugyanis, amelyet a χĕrt śurtja elhagy, szerencsétlenség és baj költözik (Kam. 6; AšmVv. 31).
Mészáros gyűjtése szerint a χĕrt śurt képzete az északi és déli csuvasoknál nem teljesen azonos. Délen a házhoz, illetve a családhoz kötődő lény, akinek a ház vé-delme és a családi béke felügyelete az alapvető feladata. Nagy tiszteletben tartják, a neki bemutatott áldozatokon kívül a család, ha vendégségből tér haza, az ajtón belépve elsőként őt köszönti, ha vendég érkezik, és valamilyen süteményt hoz, abból neki is tesznek. Ha úgy vélik, hogy a χĕrt śurt valamiért elégedetlen, kása áldozattal megpróbálják kiengesztelni, mert a χĕrt śurt betegségeket okozhat az embernek és jószágainak egyaránt. Az északi csuvasoknál emellett a χĕrt śurt az istállóban is szeret tanyázni, ahol gondozza azokat a lovakat, amelyek a színük miatt neki tetszők. Ezeknek rendszerint be is fonja sörényét,121 amit nem szabad kibontani (Mész. 20–21). Erről említést tesz már Kamenskij is, bár hozzáteszi, hogy ez ritka jelenség lehet, mert más csuvasoktól azt hallotta, hogy a lovakhoz és az állatokhoz nincs köze a házat védő χĕrt śurtnak. Paasonen leírása szerint a χĕrt śurt egy öreg házaspár, akik közül a férfi kint, a nő bent felügyeli a ház rendjét.
A χĕrt śurt valamilyen módon a halottakhoz is kötődik, a halottakról megem-lékező gyászünnepek alkalmával (gyertya nap, őszi sör, a „bocskorok elégetése”
nap) a χĕrt śurtnak is gyújtanak gyertyát (Mész. 20–21; Ašm. XIII, 37).
Egy-egy olyan ima részlet is ismert, ahol említik χĕrt śurt anyját és apját (χĕrt śurt amašĕ, χĕrt śurt aššĕ: Ašm. XVII, 58–60), ezek azonban ritka formák. Az imákban χĕrt śurt leggyakrabb jelzője az їră ’jó’ (az általam is hozott imarészlete-ken kívül vö. pl. PK 184–188).
A korábbi feljegyzések között Miľkovičnál és Sboevnél is szerepel egy házi védőszellem, illetve istenség, azonban nem χĕrt śurt néven – Miľkovičnál Kilti Tură (’házi Isten’) megnevezéssel, a felsorolt 33 jó istenség között a huszonötö-dik, Sboevnél pedig Kiľran Tora formában a földi jó istenségek sorában harma-dikként (Sbo. 83). A házhoz kötődő szellemek még a kil puśĕ, kil tuxmarĕ (mind-kettőhöz: → Puś), kil xuśi (→ Xuśa).
Xĕvel
I. Хвель ’Nap’ Хвель алмыже (sic!) ’a Nap anyja’ (Mil. 137; Nik. I, 495); Хвель ’Nap, me-lyet az istenek közé számítanak’, Хвель амoже ’az ő anyja’ (Fuks 1840, 92); Kvel ’Nap’
és Kvel-Amoge (Thomas: Anderson 1906, 11); xвель ’Nap (amelyhez imádkoznak)’ (Viš.
120 Egy χĕrt śurt-nak szóló imában szerepel az is, hogy az ember természete szerint veszekedős, s kérik, hogy ezért ne haragudjon meg rájuk a szellem. Ennek az imának a szövegét AšmVv.
31–32. számon közlöm.
121 Az istállóban a lovak sörényét befonó istállószellem, mely kedvenc lovait gondozza is, a térség-ben igen elterjedt képzet.
232); Хвель ’a Nap istene’ (Kam. 4); Хвель тора ’a Nap istene’, van felesége és vannak gyermekei (Sbo. 82; Zol. 154); Хвэль ашше ’a Nap apja’, Хвэль амыже ’a Nap anyja’, Хвэль хулги ’a Nap füle’, Хвэль сьоначе ’a Nap szárnya’, Хвэль ори ’a Nap lába’ (Zol. 154;
Magn. 63, 64, 84, 89, 91; ezeket az adatokat ismétli Nikoľskij: Nik. II, 132); ’egy istenség ne-ve’(Ašm. XVII, 5–9), valamint összetett formái: xĕvel amăš, xĕvel aššĕ, xĕvel inkek ’egy-egy istenség neve a második körben’ (Ševle: Ašm. XVII, 9–10),122 illetve: xĕvel śunačĕ ’egy istenség neve az 5. körben’ (Ašm. XVII, 12) [’a Nap szárnya’]; ’a Napot megszemélyesítő Isten’ – nem csak a Napot tisztelték, hanem annak apját, anyját és gyermekeit is, valamint néha istenként tisztelték egyes testrészeit, pl. a Nap füleit, szárnyait, lábait (ME II, 492).
II. ’Nap’ (Zol. 92; Paa. 38); ’1. Nap, 3. eskü’ (Ašm. XVII, 5–9); IV. Magn. 58, 92; Pav. 28–29, Viš. 239–240. III. A szó török etimonú, ót. quyaš eredetileg ’a (déli) perzselő nap melege’, majd később általánosan ’Nap’ jelentéssel123 (Cl. 679; vö. még Zol. 153; DTS 464), számos mai török nyelvben megvan ’Nap, napfény, meleg nap, napos oldal’ jelentéssel (vö. Räs.
301; Egor. 297; Fed. II, 341). IV. ima: Magn. 58, 84–87, 91–92; Pav. 28–29; Viš. 239–240;
ráolvasás: Elle 29–30.
A Nap mint istenség különféle összetételekben már a 18. századtól jól adatolható – megemlékezik róla Miľkovič, Fuks, Thomas, Višnevskij és Sboev is. Mindemellett azon kívül, hogy a jó, égi istenségek közé tartozik, illetve, hogy a csuvasok hozzá is imádkoznak, közelebbi nem derül ki.124 Zolotnickij felvetette, hogy a śut tĕnče toră ’a fényes világ istene’ alak, amely több imában is szerepel, talán azonos a Napistennel (Zol. 154–155).
Magnickijnál mind a négy söráldozati istenlistában szerepel többféle össze-tett formában is, általában a felsorolt nevek első harmadának végén, a nagyobb, jelentősebb istenségek után – rendszerint a → Śut tĕnče (’fényes világ’)125 és a
→ Kăvak xuppi, valamint a szél (→ Śil) istenségeivel egy blokkban (maslovoji lista: X. kör 38–42. istenség; biševi lista: 16–17. istenség; češlami lista 31–36. is-tenség; bajterjakovi lista: 5–6. istenség).
Ráolvasásokban a Nap mellett a Hold (→ Uyax) is szerepel, például „A Nap fordul, forduljon! / A Hold fordul, forduljon! / A rossz, a baj (usal-tĕsel) szétszó-ródjon!” formában.126
122 Ašmarin itt tévesen írja a 2. kört, Vasiľev (Ševle) valójában az ötödik körbe sorolta be a Nappal összefüggő alakokat.
123 A török nyelvekben van egy másik szócsalád, az ót. kün eredetlieg ’Nap (égitest)’ jelentéssel, majd ’nap (időegység)’, később a török nyelvek nagyobb részében ezt a jelentést tartotta meg, illetve az ebből képzett künäš eredetileg ’napfény’ majd ’Nap (égitest)’ jelentéssel (vö. Cl. 725, 734; a mai adatokat lásd: Sev. III, 101–102; 103–104; GTJ 64–66).
124 Már Kamenskij is úgy tudta a 19. század második felében, hogy ezekről az istenségekről (a Nap istene, a Hold istene, az Ég istene) közelebbit a csuvasok már nem tudnak.
125 A śut tĕnče Ašmarin szótárában ’egy istenség neve’ jelentéssel is szerepel. Valóban vannak olyan imák, ahol a megszólított Istenségek között szerepel ez az összetétel – és nem csak Magnickijnál találunk ilyen adatokat.
126 Egy ilyen ráolvasás szövegét Elle 29–30. számon közlöm.
Xїtăm
I. Хыдым ’2. betegséget okozó szellem’ (Viš. 235); ’a bosszúállás szelleme, a jószágudvar pusztulását okozó szellem’ (Magn. 119); ’a juhok védőszelleme, mely el is pusztíthatja őket’ (Mész. 23); ’fösvény’ (Ašm. XVI, 116); ’az elhúnyt ősök szellemével kapcsolatos kép-zet’ (Skv. 249); ’a jószágudvarban az állatok pusztulását okozó gonosz lény’ (Den. 44); hü-tam ’démoni lény, amely olyan ember lelkéből lett, akiknek halála után senki sem tartott tort; őt okolták a jószágot pusztító dögvészért’ ME II, 492. II. хыдым ’1. megkeményedés’
(Viš. 235). III. Višnevskij a szó értelmezésekor a xїt- ’megkeményít, megmerevít’ szóból indul ki (a török etimonú szó hátterét lásd pl. Egor. 315–316; Fed. II, 385–386), ezt az etimológiát ismétli meg Salmin is – nem utalva Višnevskij korábbi megállapításaira (Sal.
486). IV. ima: Mész. 24; Magn. 120.
A xїtăm leginkább betegséget, a háziállatok pusztulását okozó démon, bár van olyan forrásunk is, amely védőszellemként jellemzi.
A 19. század első felében Višnevskij egyfajta betegségdémonként írt róla, ér-tesülései szerint a xїtăm szellemnek tulajdonították a görcsöt, és a végtagok zsib-badását. Magnickij többféle vélekedést is leírt, talált olyan adatközlőt, aki szerint Xїtăm egyszerűen egy tulajdonnév,127 mások szerint a bosszúállás szelleme, vagy maga a bosszúvágy. Idézi még K. Stepanov értesülését, eszerint a xїtăm olyan em-berek lelkéből kialakuló szellem, akinek halálakor nem tartottak tort, vagy akinek életében nem volt semmije, illetve az olyan menyasszonyból, aki meghalt, mielőtt megházasodott volna. A legtöbb adat szerint xїtam olyan szellem, amely a jó-szágudvarban a dögvészt okozza, s ennek megelőzésére rendszeres állatáldozatot mutattak be a tiszteletére, a juh és tehén fejét és lábait áldozva xїtămnak (Magn.
119).128 Mészáros csak az északi csuvasoknál találta meg a xїtămhoz fűződő hie-delmeket,129 az ő feljegyzése szerint ez az alak elsődlegesen a juhok védőszelleme, ami védi és ápolja a juhokat.130 Az ő adataiban is szerepel azonban xїtăm pusz-tító jellege, ugyanis a bárányok megbetegedését neki tulajdonították, ilyenkor a xїtămnak áldozatot mutattak be, hogy a többi állatra ne terjedjen át a kór. Az el-hullott állat tetemét megpörkölve a patakba dobták egy rövid imát elmondva.131
127 Bár Magnickij nem utal rá a xїtămról írt részben, de könyvének korábbi fejezetében, a kiremetek kialakulása kapcsán szerepel Xїtăm, mint annak a földesúrnak a neve, aki birtoklásvágyból saját fiait egy verembe zárja, ahol a fiúk meghalnak. A mondában területenként eltérő névvel szere-pel a földesúr: Osinkinoj faluban Mїgїš, Maslovojban Sorїm, a jadrini járásban Xїtăm (Magn.
4–5); Mészárosnál szintén szerepel a monda, nála a földesúr neve Makar (Mész 35).
128 Magnickijt idézi: AšmVv. 33. és Den. 44.
129 Mészáros olyan adatokat közöl, amelyek sem Magnickijnál, sem Sboevnél nem szerepelnek, ugyanakkor azt írja, hogy „Tisztelete csak az északi csuvasok között volt elterjedve, de a mai nemzedék ma már ott is elfelejtette” (Mész. 24). Nem világos, hogy Mészáros honnan vette ada-tait és az áldozati ima szövegét, ha maga már nem talált élő hagyományt.
130 Mivel Mészáros azt írja, hogy gyűjtése idején már nem emlékeztek a xїtamra, felmerül, hogy Mészáros csak az általa közölt ima szövegéből kiindulva vonta le azt a következtetést, hogy a xїtăm elsősorban nem pusztító, sőt inkább védőszellem jellegű.
131 Az ima szövegét Mész. 23. számon hozom.
Nikoľskij úgy vélte, hogy xїtăm alakja talán az → Esrel egyik megnyilvánulási formájaként fogható fel, csakúgy, mint a sulu vilen, a xayar amak és a tїman amak (Nik. II, 134). Ha ez a megfogalmazás nem is pontos, a két lény között kapcsolat van, legalábbis azokban a feljegyzésekben, ahol Esrel a jószágudvar pusztítója-ként szerepel. Hasonló funkciót tulajdonít Mihajlov a kaśxi vupkăn esrel usal132 nevű lénynek is (Mih. 116).133 Denisov elgondolása szerint xїtăm leginkább → Vupkăn alakjával mutat rokonságot, mely – többek között – szintén a jószágud-var állatainak pusztulást okozza (Den. 44).
Skvorcov véleménye szerint xїtăm alakja a neki bemutatott áldozatok alapján az ősök szellemének tiszteletével függött össze (Skv. 248–249), magam ezt nem látom bizonyítottnak.
Xuśa (x xuśi)
I. Xuśa ’gazda’; összetételei: Valĕm xuśa; kil xuśi ’a ház gazdája’ (Mész. 22), ’egy szellem neve, a ház tulajdonosa’ (Ašm. VI, 213–214); vite xuśi ’az istálló gazdája’ (Mész. 49; Ašm.
V, 255); karta xuśi ’a cserény vagy istálló gazdája’ (Rek. 420; Ašm. VI, 115); tisker kayăk-sen xuśi ’a vadállatok uralkodója (ti. Pixampar)’ (Paa. 102); šu xośi ’víz gazdája’ (Mész.
74). II. kil xuśi ’1. házigazda’ (Ašm. VI, 231); kayăk xuśa ’ragadozó állat’ (Ašm. VI, 16);
III. A csuvas xuśa perzsa eredetű szó (np. ﻪﺟﺍﻮﺨ ’magasabb tisztséget betöltő ember, elöl-járó, gazda, úr, tanár, professzor, bölcs’ (Gaf. I, 303). Számos török nyelvben megvan, már a 12. század óta jól adatolható ’gazda, tulajdonos, kereskedő’ jelentéssel, például özbeg, tatár, baskír xuža, kazak xoža ’gazda’; kirgiz kožo ’hoddzsa, úr, gazda’; azeri goča ’öregem-ber’; oszmán török hoca ’tanár, professzor, mulla’ (Räs. 161; csuvas: Egor. 310; Fed. II, 371;
Scher. 60). IV. hiedelemtörténet: Magn. 29.
A ’gazda’ jelentésű xuśa önmagában hiedelemlényként nem fordul elő, összetett formákban azonban megjelenik. A legfontosabb, legtöbbször előforduló olyan összetétel, melynek utótagja a xuśa (’gazda’) szó, minden bizonnyal → Valĕm xuśa alakja, mellyel külön címszóban foglalkozom. Emellett ez az utótag szerepel még néhány kisebb jelentőségű hiedelemlény nevében is, melyek inkább csak egy-egy területen terjedtek el.
A kil xuśi ’a ház gazdája’ valószínűleg azonos a kil puś(ĕ) ’a ház feje vagy fő-nöke’ alakkal (→ Puś), bár összevetésük nem könnyű, hiszen mindkettőre csak egy-két adatunk van. A kil xuśi esetében ráadásul a lejegyzésekben található kép sem azonos. Ašmarin egyetlen vonatkozó adata szerint a kil xuśi nem pozitív lény, a ’ház gazdája’ néha kígyó alakjában megjelenik, ilyenkor a házat el kell hagyni (Ašm. VI, 214). Egészen más képzet bontakozik ki Mészáros leírásából, eszerint a ház gazdája, aki feleségével a pincében lakik (öregemberként és öreg-asszonyként képzelik el), vigyáz a házra, annak értékeire, köztük a pincében a sörös hordóra, hogy a háziakat tolvaj meg ne károsíthassa (Mész. 22–23). A nem
132 Ilyen összetett nevű hiedelemlényt Aleksandr protopópa 1828-as feljegyzése is említ (Aleks. 15).
133 A lényről bővebben az → Esrel címszónál írok.
egyértelmű adatok alapján nehéz megállapítani ezeknek az alakoknak a viszo-nyát más háziszellemekhez (például → Xĕrt-śurt, kilti tură).
A ház mellett az istállónak is van néhány helyen gazdája, a vite huśi. Mészáros gyűjtése szerint ezt csak a déli csuvasok ismerik, az északiaknál jellemzői a xĕrt śurthoz kötődnek. Az istállóban vannak kedvenc lovai, amelyeket színük alapján szeret meg, ezeket ápolja, eteti, a számára nem kedves lovakat viszont gyötri és veri (Mész. 48).134 Kedvenc tevékenysége még, hogy a lovak sörényét befonja, ezt a gazdának nem szabad kibontani, mert magára haragítja vele az istálló szellemét (Mész. 48; Ašm. V, 255). Van egy másik lény, a karta xuśi (’a cserény vagy istálló gazdája’), amelyről egyetlen leírást ismertet Ašmarin, eszerint a šuyttannál, mely vízben él, csak ritkábban a földön, rosszabb, dühödtebb lény a karta xuśi (Ašm.
VI, 115). Kérdés, hogy ezekkel az alakokkal milyen módon függ össze az imák-ban megszólított karta turrï(sem), a ’cserény vagy istálló istene(i)’, aki(k)től az imákban a csuvasok azt kérik, hogy jószágaikat óvja meg (Ašm. VI, 115), illetve a karta puśi ’a cserény, istálló feje’ alaknak (→ Puś).
Elszórtan vannak adatok kayăk xuśa (’vadállat gazda’) összetételre.135 Ez né-hány leírás szerint tulajdonképpen → Pixampar egyik neve,136 ugyanakkor talán másfajta képzetre utal az a hiedelemtörténet, amit Magnickij röviden összefog-lalt az állatok főnökének kialakulásáról,137 s mely érdekes változata az ATU 555 típusú mesének.138
A különféle vízi szellemek (→ Šïv) megnevezései között Mészáros feljegyzett egy šu xośi ’víz gazdája’, valamint egy šu pośĕ ’a víz feje’ formát, ezek a csuvasok elképzelése szerint tavakban éltek és halászatkor áldoztak nekik (Mész. 74–75).
Iye
I. ыэ ’házi szellem’ (Zol. 11); ’gonosz szellem, fürdőszellem, háziszellem’ (Magn. 148; Den.
32; Fed. I, 161); bujini: ijε, malokaracsini: iä ’lidérc, boszorkány’ (Gom. 6); ә̂jjε ’valamely gonosz szellem; ha a gyermek sokáig betegeskedik, és nem fejlődik, e szellem az oka’ (Paa.
13.); ’kisgyermekeket megrontó gonosz szellem’ (Mész. 41); ’rossz, bár inkább
csúfondá-134 Mészáros ismertet még egy hasonló lényt, a vušnit (Mészárosnál: vùžnī͔) mely nem csak a lova-kat gondozza és eteti, hanem a szarvasmarhálova-kat is. Kedvenc állatai számára a szomszédoktól is elhordja a takarmányt (Mész. 48–49). A vušniról egészen mást ír Ašmarin, ő úgy tudja, hogy ez valamilyen rágcsálóféle állat (Ašm. V, 287).
135 Néhány feljegyzésben a ’farkasok gazdája’-ként szerepel, például Mész. 23.
136 Ašmarinnál a kayăk xuśa összetétel nem hiedelemlény, jelentése: ’ragadozó vadállat’ (Ašm. VI, 16).
137 Ennek szövegét Magn. 29. számon közlöm.
138 Az európai és magyar mesekincsben általában „Az öreg halász és a tenger” címen ismert mese gyakoribb befejezése az, hogy a nagyravágyó szegény visszakerül eredeti szegénységé-be. Európá ban ritkább, de ismert olyan mesezárás, amely szerint büntetésként állattá változik a becsvágyó meseszereplő (vagy felesége), a csuvas elbeszélés egy harmadik féle megoldással zárul, a nagyravágyó ugyan úr vagy gazda marad, de nem a kultúra, hanem a natúra területén (a vadállatok főnöke lesz).
ros lény, aki néha a neki áldozatot bemutató háziakat segíti is (ugyanakkor a sátán egyik segítője)’ (Inf. 19); ’1. ördög, csúfondáros házi szellem; 2. a kereskedelem és méhészet védője’ (Nik. II, 134); változatai: ăya, ăyya, ăyye, ĕye, ĕyye, iya, iyye, iyya, ïya, ye ’gonosz szellem’ (Ašm III, 44, 83−87; IV, 30, 32, 97, 98, 260); ’házi ördög’ (ME II, 509); ’emberre és háziállatra veszélyes gonosz lény’ (Sal. 469). II. iyelĕ ’perlekedő, civakodó ember’ (Mész.
43). III. Az ótörök iðī ’úr, tulajdonos’ (Cl. 41; DTS 203), a török népek nagy részénél meg-maradt ’gazda, úr’ jelentéssel − török adatai: Rad. I, 694−695; Egor. 67; Räs. 169; Fed. 161.
A tatárban és baskírban ’gazdaszellem’ jelentéssel van meg. A csuvasban nem az ótörök szó fejleményeként maradt meg, hanem tatár jövevényszó. IV. ráolvasás: Magn. 146−147, 146–147/2; Mész. 42; AšmVv. 46; Nik. I, 373.
Az iye alapvetően kétféle jellegű, egyrészt bizonyos helyekhez kötődő ártalmas szellem, másrészt a kisgyermekekre veszélyes lény.
Eredetét Magnickij úgy írja le, hogy a korábban az égben, Isten mellett élő → šuyttant Isten ledobta az égből, s az leesvén számtalan darabra esett szét. Ezek közül a darabok közül volt, amelyik házra esett, ebből házi szellem lett (pürt iyi), másik darabja a fürdőbe esett, ebből fürdőszellem lett (munča iyi), s így tovább (Magn. 148).
Valóban sokféle összetételben szerepel az iye név, ezek nagy része valamilyen helyhez kötődik: föld-iye, út-iye, vízi-iye, ház-iye, fürdő-iye, karám-iye, erdő-iye, mező-iye, malom-iye, szakadék-iye.139 Van ugyanakkor néhány nem helyhez köt-hető összetett alak is: vagyon-iye, sírás-iye, fintor-iye, ima (kĕlĕ)-iye (AšmVv. 46).
Az iye általában paralitikus betegségeket vagy epilepsziát okoz (Sal. 470) úgy, hogy a fent megnevezett helyeken (vagy helyzetekben) hozzáragad az emberhez vagy e helyeken beleütődik az emberbe, esetleg megharapja. Számos tabu elő-írás kötődik e helyekhez, így például nem szabad a földre leülni, nem szabad a szántóföldön lefeküdni, gyermeket a füdrőben egyedül hagyni.
Az iye ugyanakkor a kisgyermekekre is kifejezetten veszélyes – erről a legrész-letesebb leírást Mészáros adta (Mész. 41−43). Az iye a kisgyermekeket megbete-gíti, megrontja, éjszaka csiklandozza. Az általa okozott betegségeket rendszerint füstöléssel, az iye verésével és ráolvasással gyógyítják.140 Nikoľskij Kozmodemjan környéki gyűjtése szerint a gyermekeknek leginkább kiütéses betegségeket okoz, rühöt, keléseket, furunkulusokat, tályogot – ezeket ráolvasással gyógyították (Nik. I, 372−373).141 A csenevész, nehezen fejlődő csecsemőről úgy vélték, hogy azt az iye kicserélte, a váltott gyermek neve iye olăštarnă ’iye kicserélte’(Mész. 43;
Ašm. III, 219).
139 A felsorolt adatokat lásd AšmVv. 46; illetve Magn. 147. Ide tartozik még az → Ana iyi (’parcella, mezsgye iye’) is.
140 Mészáros közöl ilyen ráolvasás szöveget: Mész. 283−284.
141 Ennek szövegét Nik. I, 373. számon hozom.
Inkek
I. Иньгек ’baj, szerencsétlenség’ (Magn. 88.); (egy) kiremet (Magn. 86); ’4. istenség neve’, 5.
’gonosz szellem neve’, ill. ’kiremet’ (Ašm. III, 123–124); összetételekben: ингек сьӳрэдэгэнь, Тор’ ингеги, сьиль ингеги (imából) ’szerencsétlenség, betegség, kín, büntetés’ (Zol. 13);
Иньгек сьӳредегэнь ’a büntetés végrehajtója vagy előidézője (mint istenség)’ (Magn. 64), Иньгек сьӳредегэнь ’a baj, szerencsétlenség vezére (mint szellem)’ (Magn. 89); śol inkek
’az utakon lévő istenség neve’ (Ašm. XII, 217); inkek siren ’a baj elhárítója, egy istenség neve’ (Ašm. III, 124); inkek śüreteken ’istenség neve’ (Ašm. III, 124). II. iŋgεk ’nyomorú-ság, szerencsétlenség’ (Paa. 17); ’1. baj, szerencsétlenség, 2. anyagi kár, 3. csúfnév; gyenge, jelentéktelen ember’ (Ašm. III, 123–124); ’1. baj, szerencsétlenség, 2. kár, veszteség’ (Egor.
70; Skvor. 114). III. Etimológia az → amak címszónál. IV. ima: Magn. 58, 59–60, 84–87.
Arra vonatkozó adatok, hogy az inkek hiedelemlény is (a baj, szerencsétlen-ség megszemélyesítése és ilyen értelemben okozója) tulajdonképpen csak Magnickijnál és Ašmarinnál találhatók. Magnickijnál négy áldozati istenlis-tában, többféle fordítással szerepel az inkek. A söráldozatkor Maslovoj falu-ban a 11. körben, mint 47. istenség neve szerepel az inkek śüreteken (Иньгек сьӳредегэнь) ’a büntetés végrehajtója vagy előidézője’ jelentéssel (Magn. 64),142 a biševi listában a 67. Иньгеги (Magn. 86. – itt Magnickij nem fordítja),143 Češlam faluban a lista 25. tagjaként (Иньгекe), ezt Magnickij ’szerencsétlenség, baj’ je-lentéssel fordítja (Magn. 88), ugyanebben a listában a 42. sorszámon az inkek śü-reteken (Иньгек сьӳредегэнь) ’a baj, szerencsétlenség vezére’ fordítással (Magn.
89).144 A lúdáldozat biševi listájában Ингeги a lista 16. tagja, Magnickij itt nem fordítja (Mag.113).145
Asmarinnál egy másik helyen van még egy összetett forma, a śol inkek, amely-nek jelentéseként Asmarin azt adja meg, hogy ez egy, az utakon található istenség neve (Ašm. XII, 217).
Ïră
I. ыръ, ыры ’jó, derék’ (Soč. 35); ирсан ’így is nevezik még a kiremeteket’ (Geor. 176);
’a pogány istentisztelet helye csuvasul ирзям, mordvinul киреметь’ (Lep. 211); азлыр, кcнир, сиюлсюрен-ирзене ’istennevek’ (Pal. 159); ’szent’ (Viš. 231); ’védőangyal’ (Viš.
244); ’jó szellem, védőszellem’ (Magn. 47, 64); ’kiremet’ (Magn. 85); ïrăsem vagy kire-met ’kisebb jelentősségű szellemek, melyek többféle néven előfordulnak, nagyszámúak és nem különösebben jelentősek’ (Rek. 421–422); ’kiremet’ (Ašm. III, 59); ’jó szellem, a természetben a jó elve’ (Ašm. III, 60); helynevekben, összetételek egyik tagjaként:
’kire-142 A vonatkozó imaszöveget a szöveggyűjteményben Magn. 58. számon közlöm.
143 A vonatkozó szöveget a szöveggyűjteményben Magn. 59–60. számon hozom.
144 Mint látható, Magnickij az inkek śüretekent kétféleképpen fordítja, tulajdonképpen egyszer sem pontosan. A śüret- ige jelentései: ’hord, visz, cipel, szállít; beutazik, bejár, elutazik; (lovat) belova-gol’ (Aśm. XII, 304), így az összetétel talán így fordítható: ’a baj, szerencsétlenség hordozója’.
145 Ugyanitt Magnickij közli az ekkor mondott ima szövegét is.
met’146 (Ašm. III, 60); ’jók – a csuvasok minden pogány istenséget és szellemet így nevez-nek, többek között a kiremeteket is’ (Skv. 225). II. ира ’jó, szívélyes; gazdag’ (VišN. 91); ’jó’
(Zol. 11; Gomb. 7); ’1. jó, egészséges, szent’ (Ašm. III, 48); ’tiszta, jó szándékú’ (Ašm. III, 60)’; ’1. jó, megfelelő, 2. tisztelt’ (Skvor. 629). III. Háromféle etimológiai lehetőség merült fel eddig, az egyik a szót az ót. їduq ’szent’ szóból eredezteti (az ótörök szóhoz: Cl. 46;
DTS 217; Sev. 649–650), a másik elképzelés szerint a csuvas szó a kt. arї ’szép, igaz szent’
szó megfelelője. Mindkét lehetőséget felveti Räs. 25, 164; Fedotov pedig a ’jó, megfelelő, kedves, szent’ jelentésű їră szót a köztörök arї szóból eredezteti, a különböző szellemek
szó megfelelője. Mindkét lehetőséget felveti Räs. 25, 164; Fedotov pedig a ’jó, megfelelő, kedves, szent’ jelentésű їră szót a köztörök arї szóból eredezteti, a különböző szellemek