Ellentétben az üzenetküldés vizsgálata során tapasztaltakkal, az egyváltozós modellben az üzenetolvasás és az SVO között szignifikáns kapcsolat mutatható ki. A proszociális orientáció több mint kétszeresére növelte az üzenetolvasás esélyét. Így az SVO-nak önálló hatása van a kooperációs jelzések fogadá-sára.
A 4. táblázat a kontrollváltozókkal bővített modell főbb változóit szemlélteti. Látható, hogy az SVO szignifikanciája a további magyarázó változó és kontrollváltozó modellbe való bevitelét követően is megmaradt, így továbbra is pozitívan hat az üzenetolvasásra.
Azok a játékosok, akik döntéseik során a méltányossági szempontokat figyelembe vették, szignifikánsan nagyobb eséllyel olvasták el az üzeneteket.
Ha a játékos az üzenetet azért olvasta el, hogy azzal követ-keztetni próbáljon párja döntésére, az több mint hatszorosára növelte az üzenetolvasás esélyét, mely erősen szignifikáns ha-tásnak bizonyul. Az üzenetolvasás elhanyagolható költsége szintén pozitív hatással van a jelzés fogadására.
A kontrollváltozók közül a nem és a másokról való gon-doskodás változója hat kedvezően az üzenetolvasásra. Így te-hát aki valamilyen módon gondoskodik valakiről, több mint másfélszer nagyobb eséllyel fogadja a jelzéseket. Közülük is a nem adja a legerősebb pozitív szignifikáns hatást. A nők te-hát inkább olvassák az üzeneteket, mint a férfiak. A párkap-csolat és a testvér változónak azonban nincs szignifikáns ha-tása az üzenetolvasásra, ahogyan a többi, modellben szereplő egyéb kontrollváltozónak sem.
4. táblázat. Az üzenetolvasásra vonatkozó legfontosabb eredmé-nyek
Esélyhányados p-érték
Méltányosság elve 2,386 0,001
Következtetés a partner döntésére 6,501 <0,001
Üzenetolvasás költsége 2,790 0,002
SVO 1,726 0,022
Gondoskodás 1,687 0,023
Nem 2,029 0,006
Forrás: saját számítások a kísérleti adatokból
Összegzés
Megállapítható, hogy az SVO-nak nincsen önálló szignifikáns hatása a kooperációs jelzésre. Több magyarázó változó és kont-rollváltozó jelenléte sem változtatja ezt meg. Így a kezdeti fel-tételezésem, miszerint a két értékorientáció között van szigni-fikáns eltérés a jelzések vonatkozásában, nem igazolódott be.
Ugyanakkor az SVO önálló szignifikáns hatással bír a kooperációs jelzések fogadására, amely hatás a többi
válto-zó beléptetésével is megmarad. Így a hipotézisem, miszerint a proszociálisok közül szignifikánsan többen olvassák el az üzeneteket, azaz fogadják a kooperációs jelzéseket, beigazo-lódott. Ezek az eredmények egyrészt összhangban vannak azokkal a kutatási eredményekkel, melyek azt állítják, hogy a proszociális orientáció nem magyarázza az emberi kooperá-ciót laboratóriumi kísérletekben. Másrészt pedig nem erősítik meg a szakirodalomban elterjedt többségi álláspontot, mely szerint a proszociális egyének szignifikánsan nagyobb koo-perációs szintet mutatnak.
A tendenciák pontosabb elemzéséhez azonban több, koo-peráció és SVO kapcsolatát mérő kísérletre, valamint a koope-ráció mögött megbújó más hatásmechanizmusok feltárására van szükség, amelyek további eredményekkel szolgálhatnak a kooperáció és az SVO összefüggéséről.
Köszönetnyilvánítás
Ezúton szeretnék köszönetet mondani konzulensemnek, Takács Károlynak, akitől a dolgozatom alapjául szolgáló ku-tatás, számos hasznos észrevétel és tanács származik. Köszö-nettel tartozom Pál Juditnak a módszertanban nyújtott értékes javaslataiért, illetve Horlai Sárának, aki a kísérleti alkalmak szervezésében és lebonyolításában sokat segített. További köszönettel tartozom Mátyási Andrásnak a módszertani esz-mecserékért, és Domonkos Leventének a táblázatok és ábrák kivitelezéséért.
Felhasznált források
Eek, D. – Garling, T. (2008): Chapter 2. A new look at the theory of so-cial value orientations: Prososo-cials neither maximize joint outcome nor minimize outcome differences but prefer equal outcomes. In: A. Biel et al. (szerk.) (2008): New issues and paradigms in research on social dilemmas. Springer.
Fiske, T. S. – Gilbert, T. D. – Lindzey, G. (eds) (2010): Handbook of Social Psychology. Fifth Edition. Volume One.
Burton-Chellew, N. – West, A. S. (2012): Prosocial preferences do not explain human cooperation in public-goods games. Current Issue. Vol.
110 No. 1, 216–221.
Liebrand, W. B. G. – W. T. L. Jansen, R. – M. Rijken, V. – J. M. Suhre, C.
(1986): Might over morality: Social value and the perception of other players in experimental games. Journal of Experimental Social Psy-chology. 22, 203–215.
Van Lange, P. A. M. – M. N. De Bruin – Otten, W. – A. Joireman, J.
(1997a): Development of prosocial, individualistic, and competitive orientations: Theory and preliminary evidence. Journal of Personality and Social Psychology. Vol. 73 No.4, 733–746.
Van Lange, P. A. M. – Agnew, R. C. – Harinck, F. – Steemers, E. M. G.
(1997b): From game theory to real life: How social value orientation affects willingness to sacrifice in ongoing close relationships. Journal of Personality and Social Psychology. Vol. 73 No.6, 1330–1344.
Van Lange, P. A. M. (1999): The pursuit of joint outcomes and equality outcomes: An Integrative model of social value orientation. Journal of Personality and Social Psychology. Vol. 77, No.2, 337–349.
Van Lange, P. A. M. – De Cremer, D. – Van Dijk, E. – Van Vugt, M.
(2007): Self-interest and beyond: Basic principles of social interaction.
In: Kruglansky, A. W. – Higgings, E. T. (eds), Social psychology: Hand-book of basic principles. New York. Guilford Press., 540–561.
Van Lange, P. A. M. – Klapwijk, A. – M. van Munster, L. (2011): How the shadow of the future might promote cooperation. Group Processes and Intergroup Relations. Vol. 14 No. 6, 857–870.
Van Lange, P. A. M. – Rusbult, C. E. (2011): Interdependence theory. In:
Van Lange, P. A. M. – Kruglanski, A. W.; Higgins, E. T.: Handbook of Theories of Social Psychology. Vol. 2, 251–272.
A tanulmány a szerző A kooperációs jelzések kibocsátása és fogadása a társas értékorientációk tükrében című tudományos diákköri dolgo-zata alapján készült.
Konzulens: Takács Károly
A dolgozat a BCE Közgáz Campus 2013. évi Tudományos Diákköri Konferenciáján a Szociológia I. szekcióban I. helyezést ért el.