ÖSSZEFOGLALÁS, KÖVETKEZTETÉSEK

Magyarországon az elmúlt évtizedekben egyre mélyebb válságba került a fűszerpaprika-ágazat, a folyamatot jelentősen gyorsították a 90-es évek gazdasági és társadalmi átalakulásai valamint a hazánk uniós taggá válásával együtt járó változások.

Mindezek nyomán folyamatosan romlott a kultúra jövedelmezősége, egyre csökkent az ezzel a növénnyel foglalkozó termelők száma és emiatt csökkent a magyar származású őrlemény készítéséhez fölhasználható nyers termés mennyisége. A negatív tendencia véleményünk szerint csak hibrid fűszerpaprika fajták termesztésbe vonásával és az ehhez szükséges hajtatásos termesztés-technológia kidolgozásával fékezhető, illetve optimális esetben meg is fordítható.

Az 1998-2009. között megvalósított nemesítői munka „kézzel fogható” eredménye egy államilag elismert hibrid fűszerpaprika és két hibrid fajtajelölt, amit reményeink szerint már a közeljövőben több új hibrid követ – ezekkel a fajtákkal gyakorlatilag minden termelői és földolgozói igényt ki lehet elégíteni. A hibridek sikeres termesztéséhez kidolgoztunk egy, a termelő gazdaságának adottságaihoz adaptálható termesztéstechnológiát.

A nemesítési munkába integráltuk a dihaploid (DH) szülői vonalak előállítását és használatát, először a klasszikus portokkultúrát használva DN-növények előállításához.

Tekintettel arra, hogy a fűszerpaprika az étkezési paprikánál lényegesen rosszabb válaszadónak bizonyult, a szülővonalak előállításához kidolgoztuk a megfelelő eredményt adó mikrospóra-kultúrát. Ezzel a módszerrel már eredményesen tudunk DH-szülővonalakat előállítani, így biztosítottá vált a fűszerpaprika hibridek vetőmagjának stabil, hosszú távú előállítása.

A kezdeti viszonylag széles szülővonal-palettátból (41 tétel) hat évvel később már csak nyolc szülővel dolgoztunk, elhagyva mindazon vonalakat, amelyek beltartalmi és/vagy fenotípusos tulajdonságaik miatt a szelekciós szempontoknak nem feleltek meg.

Tapasztalataink szerint leggyakrabban az Európában termesztett fajtákból készített vonalak használatával tudtunk minden szempontból megfelelő hibrideket előállítani, noha kétségtelen, hogy egyes – elsősorban minőségi – paraméterek tekintetében más földrészről származó vonalak is szóba jöhetnek, ám ezek alkalmazása az átlagosnál hosszabb nemesítési időt igényel.

Első alkalommal 1999-ben végeztünk hibridekkel (160 tétellel) termesztési próbát, párhuzamosan hajtatóházban és szántóföldön. A hibrideket elsősorban beltartalmi mutatóik (nyers és utóérlelt festék, szedéskori szárazanyag-tartalom) és vizuális megjelenésük (a növények habitusa, a bogyók mérete, formája, színe) alapján bíráltuk, a további kísérleti munkából kizártuk az igen alacsony festék- és szárazanyag-tartalmú hibrideket, illetve az első három év tapasztalatai alapján nem folytattuk a keresztezéseket azokkal a szülőkkel, amelyek utódai nem feleltek meg a szelekciós szempontoknak. A kísérleti hibridjeinket 2000-től kezdődően termelőkhöz is kihelyeztük annak érdekében, hogy minél sokoldalúbb információkat kapjunk róluk a gyakorlati fölhasználás területéről is.

Vizsgálataink során megállapítottuk, hogy a különböző hibrid kombinációk termésmennyiségét és beltartalmi mutatóit szignifikánsan befolyásolja a termesztési mód és a környezeti hatások összessége. A kísérleti vonalak szárazanyag- és festékadatait statisztikailag vizsgálva igazoltuk, hogy a festéktartalom nagyobb mértékben függ a genotípustól, mint a szárazanyag-tartalom.

A genotípus-termesztésmód kölcsönhatást vizsgálva megállapítottuk, hogy a metszett állományok esetében a termésmennyiség szempontjából legeredményesebb a négy, esetleg két szálra történő nevelés, az egy szálra történő metszés igazolt termésdepresszióval járt minden, a három szálas megoldás pedig számos vonal esetében.

Bebizonyítottuk továbbá, hogy míg a metszésmód szignifikáns különbséget okoz az egyes vonalak terméshozamában és a tövenkénti bogyószámban, addig nem befolyásolja érdemben a bogyók méretét. A beltartalmi mutatók esetében kimutattuk, hogy p≤0,01-nél a második szedés szárazanyag-tartalma átlagosan 0,35%-kal magasabb, mint az első szedésé.

Metszett és nem metszett (kordonos) állományokat vizsgálva megállapítottuk, hogy az utóbbiak termésmennyisége statisztikailag is igazolható mértékben elmarad a metszett állományokétól.

Az egy- és többmenetes szedés termésmennyiségre és beltartalmi mutatókra gyakorolt hatását vizsgálva megállapítottuk, hogy egymenetes betakarítás esetében a termés átlagos szárazanyag-, nyers- és utóérlelt festék-tartalma lényegesen magasabb, mint többmenetes betakarításnál. A kétmenetes szedés esetében a második szedés szárazanyag-tartalma fölülmúlta az első szedésből származó termés vizsgálata alapján kapott adatokat.

Hagyományos illetve támrendszeres technológia esetében a termések szárazanyag-tartalma az utóbbi esetében 1-2%-kal alacsonyabb volt.

A hibridek festék- és szárazanyag-tartalmának alakulása a poligénes mennyiségi tulajdonságok öröklődésénél leírt törvényszerűséget követte, azaz ezek az értékek az F1 nemzedék esetében általában a két szülő értékei közé estek. Mivel a hibridek termésmennyisége kísérleteinkben öt-hatszorosa volt a hagyományos szántóföldi állományokról átlagosan betakarított termésnek, megállapíthatjuk, hogy egységnyi területre vetítve a hibridek 1-2%-kal alacsonyabb szárazanyag-tartalom és néhány tized grammal kisebb festéktartalom mellett is többszörös festék- és szárazanyag-produkcióra képesek a hagyományos módon termesztett szabadelvirágzású fajtákhoz képest.

Megállapíthattuk, hogy az étkezési paprika esetében alkalmazott „klasszikus”

támrendszerek mellett eredményesen használható a nagylyukú szegfűháló is, ez esetben azonban csak egymenetes betakarításra van lehetőség.

Igazoltuk, a fűszerpaprika-nemesítésben a generációgyorsítás sikeresen megoldható az ellentétes évszakok adta lehetőségek kihasználásával.

A termelők közreműködésével elvégzett ráfordítás-vizsgálat adatai szerint a hajtatásos fűszerpaprika-termesztés legkevesebb három-négyszeres ráfordítást igényel a szabadelvirágzású fajtákat használó hagyományos szántóföldi technológiához képest, ugyanakkor hajtatásban a termésmennyiség átlagos ráfordítást föltételező agrotechnika esetében öt-hatszor nagyobb, mint a klasszikus szántóföldi állományok átlagos hozama. A hajtatásos technológia ökonómiai vetülete további elemzéseket igényel, azt azonban kétséget kizáróan megállapíthatjuk, hogy a termésbiztonság – és így a jövedelembiztonság - lényegesen nagyobb, mint a szabadföldi állományok esetében.

A hibrid fűszerpaprikák termesztésekor figyelembe veendő szempontok:

- csak közepes vagy nagy légterű fóliaházba telepítsünk hibrid fűszerpaprikát, - az oldalfalak lehetőleg függőlegesek legyenek vagy ahhoz közelítsenek,

- elengedhetetlen a támrendszer alkalmazása, ez lehet függőleges vagy vízszintes,

- vízszintes támrendszer (szegfűháló vagy azzal megegyező rendszerű) használatakor az ajánlott tőszám alsó értékét célszerű alkalmazni és figyelembe kell venni, hogy ebben az esetben kizárólag egymenetes betakarításra lesz lehetőség, valamint az átlagosnál is nagyobb figyelmet kell fordítani a fóliaház szellőztetésére, hogy az állományok belsejében se alakuljon ki a gombás és baktériumos megbetegedéseknek kedvező mikroklíma, - függőleges támrendszer esetében az állomány elrendezéséhez igazítva, de leginkább a két-

vagy négy szálra metszést és vezetést javasoljuk, a támrendszer teherbíró képességéhez és a sor- és művelőút-szélességhez igazított oldalirányú „kiterjesztéssel”,

- a tápanyag-utánpótlás érdekében javasoljuk az ültetés előtti istállótrágya-bedolgozást, - az ajánlott tőszám 4-5 tő négyzetméterenként, előnyös a tápkockás palánta használata, - az ültetési idő ne legyen későbbi április harmadik dekádjánál,

- öntözéskor kerülendő a lombozatot nedvesítő módok alkalmazása, leghelyesebb a tápoldatozással kombinálható csepegtető öntözés alkalmazása,

- az első szedések esetében – hacsak a fölvásárlóval kötött szerződés „másként nem rendelkezik” – célszerű kihasználni a tövön történő természetes utóérlelés adta lehetőséget, ami nem csak nagyon komoly minőségi javulást, de komoly költségmegtakarítást is eredményez.

6. ÚJ EREDMÉNYEK (Tézisek)

Az 1998-2009. között megvalósított nemesítői program során a következő új tudományos eredményeket értük el.

6.1. A nemesítés eredményei

1. kimutattuk, hogy a hibridek szedéskori szárazanyag-tartalmát elsősorban a környezet,