111Így, – ami a reformokat illeti –, a miniszterelnök elnökletével létezett és

mű-ködött az Állami Reform Bizottság. Ugyancsak 2006-ban az Országos Érdek-egyeztető Tanács mellett további reformbizottság jött létre,– bár ez utóbbi so-hasem működött. Életre hívtak három nemzeti kerek asztalt a versenyképesség és adózás, az oktatás és ifjúság, illetve a nyugdíjrendszer témáiban, amelyeknek sem a feladatai, sem a kormányzati munkához, illetve a társadalmi párbeszéd intézményeihez való viszonya nem volt megfelelően tisztázott és szabályozott.

(A kerek asztalokba a GSZT is képviselőket delegálhatott.) 2007 novemberé-ben és 2008 májusában pedig országgyűlési határozatok születtek a Gazdasági és Szociális Tanácshoz funkcióiban és összetételében is kísértetiesen hasonlító Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács, majd utóbb kormányhatározat a Gaz-dasági Egyeztető Fórum létrehozásáról.⁵⁴ Ez utóbbi fejlemény a Gazdasági és Szociális Tanácsot is meglepetésként érte.

A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács, – amely „egyeztető, véleményező, javaslattevő testület” –, az országgyűlés és saját kezdeményezésre a nemzeti fenntartható fejlődés témakörében napirendre tűzött kérdéseket vitat meg, ami széles értelemben minden nemzeti stratégiát magában foglal. A tanácsot létre-hozó országgyűlési határozat az öt parlamenti párt közös előterjesztésére, ha-talmas támogatással (361 szavazat), meglehetős érdektelenség mellett, – gya-korlatilag vita nélkül –, született meg. Kétségtelen erőssége, hogy az intézmény, – legalábbis a létrehozó országgyűlési határozat –, még valamennyi parlamenti párt támogatását élvezte.

Az országgyűlési határozat szövegéből nem derül ki, hogy az NFFT a fenn-tartható fejlődés általában nemzetstratégiainak minősíthető széles témakörén belül mi célból és mivel foglalkozik. Az sem világos, hogy működése hogyan kapcsolódik a parlament törvényhozói és a kormány feletti ellenőrző tevé-kenységéhez. A testületnek a konkrét feladatai, a kormány működésével való kapcsolódásai, – még a Gazdasági és Szociális Tanácshoz hasonló mértékben –, sem szabályozottak, a testületben a kormány, – azon túlmenően, hogy kép-viselője az NFFT négy társelnökének egyike –, nincs jelen.

A mintegy 30-35 fősre tervezett NFFT sokkal inkább tűnik egy jogosítványok nélküli „máso-dik kamarának”, mint az országos társadalmi párbeszéd intézményének. Elnöke az országgyűlés mindenkori elnöke. Tagsága, – társadalmi hátterét tekintve –, részben azonos a Gazdasági és Szociális Tanácséval, részben túlmutat azon. Így ott vannak benne is a gazdaság, a munkaválla-lók, a civilek és a tudomány képviselői. De olyanok is bekerültek, akik a GSZT-ből kimaradtak, – s általában az európai gazdasági és szociális tanácsokban sincsenek ott, – így a politikai pártok, az egyházak, az önkormányzati szövetségek, a nemzeti és etnikai kisebbségi szervezetek képvise-lői. A tagság soraiban „alulképviselt” a gazdaság. Mindössze négy képviselője van jelen, – kettő a gazdasági kamarákat, kettő a munkaadókat képviseli –, míg a Gazdasági és Szociális Tanácsban a gazdaságnak 18 (!) képviselője van. Ez azt is jelzi, hogy az NFFT nem, vagy csak igen korláto-zottan alkalmas gazdasági stratégiák tárgyalására.

54 A 100/2007. (XI. 14.) és az 57/2008. (V. 22) OGY határozatok, illetve a kormány 1052/2008 (VIII. 4.) sz. határozata.

Miután az országgyűlés a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsban, – saját vélhető megítélése szerint –, a társadalmi párbeszéd „jelentős” intézményét hozta létre, aligha remélhető, – bár nem zárható ki –, hogy belátható időn be-lül törvényt fogadjon el a Gazdasági és Szociális Tanácsról. Miközben az utóbbi már négy éve létezik és működik, s eddig, – ismételt erőfeszítések ellenére –, semmiféle jogszabály nem született róla.

A Gazdasági Egyeztető Fórum és az OÉT, illetve a GSZT viszonya ugyancsak tisztázatlan, illetve rendezetlen.

4. A GSZT a nemzetstratégiákról folytatott konzultációkra egy olyan idő-szakban lett életre híva, amikor a legnagyobb kormányzati bizonytalanság, – elegendő utalni a gazdasági egyensúlyi és növekedési problémák kezelésé-nek kényszerére, a reformok szükségességére, erőltetésére, majd halogatására, a gyorsan változó, prioritásaikban folyamatosan mozgó újabb és újabb kor-mányzati cselekvési programokra-, éppen nemzetstratégiák, így gazdasági és társadalmi stratégiák, terén mutatkozott.

Emlékezetes, hogy a kormány az egészségügyi reform koncepcióját nem azért mulasztotta el érdemben megvitatni a Gazdasági és Szociális Tanácsban, mert a partnerek ezzel eleve szembehelyezkedtek, vagy a szabaddemokraták által [akkor] birtokolt egészségügyi tárca erre nem mutatott volna hajlandóságot.

Egyszerűen az ügy nem volt olyan készültségi állapotban, – ideértve a kor-mánykoalíción belüli politikai egyeztetést –, hogy társadalmi egyeztetésre, vi-tára lett volna bocsátható. Az egészségbiztosítókról szóló, a parlament által két ízben is elfogadott, – majd 2008 májusában visszavont –, törvényen is az utol-só pillanatig folytak a civil társadalom számára jórészt nyomon követhetetlen szakmai, vagy inkább politikai viták.

Ebből is adódott, hogy a testülettel kapcsolatos kormányzati magatartást, illet-ve várakozásokat kezdettől fogva bizonyos fokú bizonytalanság, – illetillet-ve ezzel együtt a változó körülményeket tükröző érthető változékonyság, – lengte kö-rül.

Hogy a GSZT nem mindig tudta, hogy „mit kezdjen magával”, nyilván szerepe volt annak is, hogy láthatólag a kormány sem mindig tudta, hogy mit kezdjen az, – egyébként általa teremtett –, testülettel.

Ez a probléma már a Gazdasági és Szociális Tanács megalakulásakor jelen volt. A 2004. augusztus 24-re összehívott alakuló ülésnek, – s ez a miniszterelnök váltás összefüggéseiben talán nem is volt meglepő –, kezdetben nem volt érdemi témája. Némi fejtörések után jutott el a kormány, – illetve a kancellária miniszter – , arra a jövő szempontjából később igen szerencsésnek bizonyult döntésre, hogy ez – az akkor még más nevet viselő –, Új Magyarország Fejlesztési Terv legyen.

113 5. A társadalmi párbeszéd összetett folyamat, – ennek kormányzati oldalról különféle témákban különféle kormányszervek és intézmények a részesei, ezért érdemi megvalósítása, – világos célokon és az elérésükre hívatott stratégián túl –, megfelelő koordinációt igényel.

Ez nem valamiféle központi „irányítást” jelent, de legalábbis annak nyomon követését, hogy mi folyik az egyes intézményekben, – így mindenekelőtt az Országos Érdekegyeztető Tanácsban és a Gazdasági és Szociális Tanácsban.

Úgy tűnik, hogy erre a Miniszterelnöki Hivatal, – és a kancellária miniszter –, 2008 elején felhatalmazást is kapott, de gyakorlati eredmények még nem igen mutatkoznak.

4. Hogyan tehető érdemibbé a társadalmi párbeszéd?

Ahhoz, hogy az országos társadalmi párbeszédben minőségi változás követ-kezzék be, újra szükséges gondolni és rendezni a Gazdasági és Szociális Tanács és a kormány viszonyát, illetve a GSZT működési feltételeit.

1) Ennek leginkább kézenfekvő rövidebb távú megoldásaként a kormány és a GSZT közti megállapodás kínálkozik, amely, – legalább egyéves távlatban –, rögzíti együttműködésüket, nevezetesen, hogy a kormány milyen nemzetstra-tégiai ügyek GSZT elé terjesztésére, illetve a GSZT melyek véleményezésére vállal kötelezettséget a soron következő évben. A megállapodásnak, – a GSZT reális lehetőségeihez is igazodva –, szelektívnek kell lennie, azaz nem szabad átfognia azoknak a nemzetstratégiai ügyeknek a teljes spektrumát, amelyekkel a kormány szembekerült.

A kormány vegye komolyan a társadalmi párbeszédet, s ha nem is valósítja, – mint ahogy nem is valósíthatja meg –, a fórumokon elhangzott javaslatokat, érdemben reagáljon azokra, azaz legyen „visszacsatolás”.

A Dr. Kaucsek György által megkérdezett GSZT tagok kormánnyal fennálló kapcsolatokat ille-tően is leginkább a visszacsatolás hiányát tették szóvá: ”A kormányzat nem fordít kellő figyelmet a GSZT-re.” – „Az elhangzott javaslatokat, véleményeket tartalmazó dokumentumok, jegyző-könyvek további életútját nem látni. A kormányzati oldalról hiányzik az ezekre adott visszacsa-tolás, pl. az állásfoglalások meggondolása, megfontolása, a velük való további foglalkozás stb.

Mintha egy feneketlen kútba esnének a javaslatok.” – „Nem világos, hogy a GSZT véleményét ki és hogyan hasznosítja, mintha légüres térben mozogna.” – „A testületben elhangzó vélemé-nyeknek nincs további életük, nincs rájuk felelős visszacsatolás kormányzati részről. – „Sem a kormányzati ’előkészítő’ munkában, sem a visszacsatolásban nem jelenik meg, nem érvényesül a GSZT. A kormányzati összekötő [koordinátor, a szerző] felhatalmazása úgy tűnik nem elég erős ebben.” – „ A kormány-oldalon voltak ugyan látszat-együttműködési törekvések, de ezek szertefoszlottak akkor, amikor megjelent a kormány valamelyik ’túlsúlyos’ főtisztviselője, aki nem indokolt, hanem kinyilatkoztatott.” – „Leginkább a kormány hosszú távú koncepciójánál tapasztalható visszaesés a korábbiakhoz képest. A korábbi ígéretek nincsenek összhangban a tet-tekkel, így pl. az innováció és a tudásalapú gazdaság, a 3 éves bérmegállapodás témakörökben.”

– „A jelenlegi feszült gazdaságpolitikai helyzetben a kormány nem törekszik olyan hosszú távra kiható megegyezésre, amely döntéseiben, cselekvéseiben jelentősen korlátozná.” – „A ’jóindula-túan’ küldetéstudatos mindenkori kormányokat zavarja a párbeszéd.”

A feladat technikai megoldásához európai uniós példák sora kínál segítséget.

2) Kívánatos lenne a Gazdasági és Szociális Tanácsról törvényt alkotni, túljutva azon a jórészt kimondatlan egyet nem értésen, amely az akkori kormánykoalí-ción belül, illetve az ellenzéki pártokkal is fennállt, s amely a törvény megszü-letését 2006-ban meghiúsította.

Ez megfelelne számos európai ország, – köztük a Magyarországgal együtt csat-lakozók –, gyakorlatának.

A kormány, – és az országgyűlés –, alkotmányozás hiányában is –, sokat tehet-ne a társadalmi párbeszéd jogszabályi alapjainak megerősítésére, ha erre van politikai akarat.

Általában szükséges tisztázni ugyanakkor a társadalmi párbeszéd országos intézményeinek, – így az OÉT-nek és a GSZT-nek is –, az alkotmányos jog-államban, illetve annak politikai intézményrendszerében betöltött szerepét és elfoglalt helyét, illetve azokat a feltételeket, amelyek eredményes és hatékony működésükhöz szükségesek.

Ha a jogszabályi alapok megerősítéséhez az Alkotmány nem is nyújt segítséget, illetve hivatkozási alapot, egyre inkább megteszi ezt az Európai Unió, így a 2007 végén aláírt Lisszaboni Szerződés.

3) Az Országos Érdekegyeztető Tanácshoz és a Gazdasági és Szociális Tanács-hoz való viszonyában a kormánynak szükséges lenne tartania magát ahTanács-hoz elvi sémához, amelyet az OÉT általa is támogatott 2002 július 26-i megállapodása foglal magában.

Ez az előbbit a munka világában megvalósuló háromoldalú országos érdek-egyeztetés intézményének, az utóbbit pedig a nemzetstratégiákról a civil társa-dalom széleskörű képviseletével folytatott társadalmi párbeszéd intézményé-nek tekinti.

Ez fontos annak elkerüléséhez, hogy a GSZT tevékenysége „kiüresedjék” mielőtt érdemben beindult volna, illetve a neki szánt funkciókat is az OÉT vegye át.

Az országos társadalmi párbeszéd intézményrendszere, – függetlenül a GSZT 2004-ben történt létrehozásától is –, átalakításra szorul.

115