Általánosságban a munkáltatásról

Valamennyi európai ország büntetés-végrehajtási intézetében jelent s szerepet tölt be a munka. Emellett természetesen kell más foglalkoztatás is, hogy el segítse az elítéltek társadalmi beilleszkedését. „Ahol az elítéltek képzésére, szakképzésére és oktatására helyezik a hangsúlyt – amelynek hasznát vehetik szabadulásuk után –, ott a foglalkoztatás er sen ráfizetéses. A minél szélesebb kör foglalkoztatást az állam jelent s mértékben dotálja, elismerve ezzel a tevékenység nonprofit jellegét.” (Fekete, 1994. 5.p.)

A börtönmunka a büntetés-végrehajtás rendszerének komoly gondot okoz, melyet súlyosbít a munkanélküliség társadalmi problémája. A börtönmunka jelent sége a munkakötelezettség mértékében, a börtönben rendelkezésre álló munkaer megfelel foglalkoztatásának szükségességében rejlik. Mivel a munkavégzés része a mindennapi életnek, alkalmas lehet az egyhangúság leküzdésére. Közismert az a tény, hogy azok a fogvatartottak, akik munkalehet ség hiányában nem tudnak dolgozni, a munkát végz elítéltekkel szemben agresszívebbek, fegyelmezetlenebbek. Fontos, hogy a börtön falain belül az elítéltek olyan munkát végezzenek, amely illeszkedik a szabad életben betöltend szerepükhöz. Amíg a fogvatartottaknak lehet ségük van arra, hogy anyagi felel sséget vállaljanak adósságaikért, családi kötelezettségeikért, addig ez el segíti a társadalomba való visszailleszkedés folyamatát.

Az új Európai Börtönszabályok 26. szabálya a munkáról, a 105. szabálya az elítéltek munkáltatására vonatkozóan ad megfelel útmutatást a tagállamok számára.

Ezek közül legfontosabbak az alábbiak:

• „ … a büntetés-végrehajtási intézetben a munkát a büntetés végrehajtási rezsim pozitív elemének kell tekinteni, a munka büntetésként sohasem róható ki,

• nem alkalmazható semmiféle – nemen alapuló – hátrányos megkülönböztetés valamilyen típusú munkára való beosztásakor,

• szakképzésre kiterjed munkát kell felajánlani azon fogvatartottak számára, akik képesek a lehet séggel élni, különösen pedig a fiataloknak,

• bár a büntetés-végrehajtási munkából való anyagi haszonszerzés ténye a képzés színvonalának, min ségének és megfelel voltának a javítását eredményezheti, a fogvatartottak érdekei azonban nem rendelhet k e cél alá,

• a fogvatartottak ösztönözhet k arra, hogy keresményük egy részét megtakarítsák és a büntetés-végrehajtási intézetb l való eltávozásukkor ezt az összeget meg kell kapniuk vagy azt más engedélyezett célokra fordíthatják,

• a fogvatartottak napi és heti maximális munkaóráinak számát a szabad munkavállalók foglalkoztatására vonatkozó szabályozás vagy helyi szokások szerint kell megállapítani,

• a fogvatartottaknak legalább heti egy pihen napot és elégséges id t kell kapniuk a képzéssel és más tevékenységekkel való foglalkozásra.” ( Dr.

Vókó, 2007. 57-59. p.)

A börtönbeli munkáltatásra vonatkozó normák közül kiemelend , hogy a munkát a végrehajtás pozitív elemének kell tekinteni és nem alkalmazható büntetésként. Törekedni kell arra, hogy valamennyi fogvatartotti kategória számára társadalmilag hasznos, a munkaer piacon megjeleníthet munkát biztosítsanak, amennyire lehetséges ez a munka olyan legyen, hogy fenntartsa, növelje a fogvatartottak szellemi és fizikai képességeit.

Külön kiemeli a dokumentum, hogy fel kell ajánlani a szakképzés lehet ségét azok számára, akik ezzel élni kívánnak, különösen a fiatalkorúaknak. A normalizáció alapelvét követve tartalmaz a dokumentum számos olyan rendelkezést, amely a szabad élet munkáltatási normáihoz való közeledést szorgalmazza. Így a börtönbeli munkavégzés tárgyában elfogadott R(75)25. számú Európa Tanácsi ajánlás szellemiségét tükrözve kerültek megfogalmazásra a munkaegészségügyre, a biztonsági el írásokra, a fogvatartottak ipari balesetek elleni biztosítására, a maximális napi és heti munkaid re, javadalmazásra vonatkozó minimum szabályok. A fogvatartottak munkaereje kizsákmányolásának megel zését célzó szabály lényege, hogy a fogvatartottak tevékenységét nem szabad alárendelni a termel munkából származó haszonnak, még akkor sem, ha az fontos szerepet játszik a végrehajtási körülmények fejlesztésében, a képzés min ségének és tartalmának javításában.

A foglalkozás megválasztásának szabadsága, a munkavállaláshoz való jog és a vállalkozás szabadsága elvileg nem szünetel a büntetés-végrehajtási jogviszonyban, de

fogvatartás esetén mégis gyakorlatilag korlátozódnak ezek a jogok. A Börtönszabályok arra ösztönöz, hogy az elítélt maga választhassa meg az általa végzett börtönmunka típusát, a különböz szakmai elvárások, az intézet rendje és a fegyelem megtartásának érvényesülése mellett. A szabadságvesztésüket tölt személyekre irányadó munkakötelezettség nem min sül ugyan kényszermunkának, de az viszont már igen, ha ezt fegyelmi büntetésként szabják ki. A börtönbeli munkáltatás nem kényszermunka jellegét azzal is er síteni kell, hogy nagyjából ugyanazon munkafeltételeket biztosítsanak az adott munkakörben való foglalkoztatásra vonatkozóan, mint a „szabad életben.” Mindemellett a börtönmunkára is ugyanúgy vonatkoznak a nemzeti munkajogok diszkriminációt tiltó rendelkezései, valamint a törvényes munkaid keretre, pihen id re, munkavédelemre és munkáltatói kártérítési felel sségre vonatkozó szabályok.

Az új Európai Börtönszabályok 105. szabálya kiemeli a munkáltatásnak az elítéltek végrehajtási rendjében betöltött meghatározó szerepét, egyúttal kizárja e tevékenység büntetésként való alkalmazását. Ha az elítéltek egészségi állapota megengedi, a munkavégzés a nyugdíjkorhatárig megkövetelhet . A munkavégzés feltételeinek összhangban kell lenniük a szabad társadalomban alkalmazott normákkal, az oktatás pedig a munkavégzéssel egyenérték nek tekintend .

Az elítélt munkáltatás nem szervezhet üzleti alapon, bármely ország büntetés-végrehajtási intézetét nézzük, mert az elítélt foglalkoztatás sajátosságai súlyosan befolyásolják az eredményességet. A munkavégzés minden mozzanatában érvényesülnie kell a büntetés-végrehajtási követelményeknek. Az elítéltek munkáltatása mellett jelent s terhet ró a büntetés-végrehajtási intézetekre az elítélt rzése, szállítása, biztonsági el írások betartása, a munkafolyamat betanítása. Ebb l adódik, hogy még a leghatékonyabb munkavégzés mellett is a ráfordított összeg nem térül meg. Az elítéltek munkáltatása állami feladat, amely költségvetési támogatások nélkül nem tudja betölteni a feladatát. A büntetés-végrehajtási vállalatok m ködtetésénél figyelembe kell venni a következ szempontokat:

1. a büntetés-végrehajtás specialitásait:

1.1. az elítélt munkaer rendkívül képzetlen, 1.2. szakképzettsége nagyon kevés elítéltnek van, 1.3. m veltségük színvonala rendkívül alacsony, 1.4. az elítélt munkaer folyamatosan változik,

1.5. egészségük, fizikai teherbíró képességük nem megfelel , 1.6. a munkavégzésük alacsony hatékonyságú.

2. nem célszer elítélt munkáltatásról beszélni, helyesebben elítélt foglalkoztatásról kell, ami felöleli a szakképzést és a terápiás foglalkozást is,

3. a fogvatartottak foglalkoztatását, munkáltatását állami támogatással lehet csak m ködtetni, ha nincs támogatás, akkor a munkáltatás nem életképes.

A munkáltatásnál a termelési profilt és a termékszerkezetet a változó munkaer höz kell igazítani. Ok: a szakképzetlenség, folyamatosan változó munkaer . „… ebb l következ en a piaci igényeknek való megfelelést csak korlátozottan lehet érvényesíteni;

- a magas képzettséget igényl korszer technológiát bevezetni nem lehet;

- a munkáltatás során folyamatosan érvényesíteni kell az általános gazdálkodási tevékenységt l idegen biztonsági és nevelési szempontokat;

- a fogvatartottak szakismereti szintje egyre csökken tendenciát mutat. N a szellemileg leépültek aránya, akikkel a büntetés-végrehajtás körülményei között a polgári élethez viszonyítva lényegesen rosszabb színvonalú munka végezhet el, ami egyben igen mérsékelt hatékonysággal is jár.” (Katonáné, 1994. 17. p.)

A büntetés-végrehajtás körében dönt többségben a könny iparhoz tartozó termékeket készítik pl.: ágynem , háztartási textíliák, cip varrás. E tevékenységek a civil életben inkább a n ies szakmákhoz tartoznak, ezáltal az elítéltek betanítása sokkal több id be telik, mivel a börtönök népességét igen magas arányban a férfiak teszik ki. Másik gond az értékesítés. „A külföldre nyitással olyan áruféleségek érkeztek tömegesen és olcsón az országba, amelyek el állítása a büntetés-végrehajtási vállalatok f profiljába tartozott addig.” (Katonáné, 1994. 9.p.) Ez meghatározza azt is, hogy ma a börtönökben az elítéltek hány százalékának tudnak a kft-k munkát biztosítani, hiszen a megjelent civil munkanélküliséggel a rácsokon belül is találkozik az ember. Az elítélt így jóval válságosabb helyzetbe kerül, mert nincs rabkeresménye, amib l a benti életmin ségét biztosíthatná. Ilyen min ségjavító tényez k az újság- és könyvvásárlás, kiétkezés, otthonlév k támogatása, a szabadulás utáni életkezdéshez pénzügyi biztonság megteremtése. Ugyanakkor nagyon fontos tudnunk, hogy a társadalomba való visszavezetés esélyét növeli, ha nemcsak az emberi munkaképességet, de a közösségi életvitel készségeit is meg rzik. „Minderre a munka, illetve a modernebb felfogást tekintve: az elítéltek foglalkoztatása (tehát képzése, oktatása, szociális és pszichológiai tréningje) a legígéretesebb módszer.” „Azaz: munka és minden „más”, ami rendszerességre, normakövetésre, kultúrára szoktat és – esetleg – a szocializációs hátrányok csökkentésére alkalmas.” (Kabódi, 1994. 26., 28. p.)

A börtön fenntartása központi költségvetés által finanszírozott. Börtönbe azért kerülnek a társadalom tagjai, mert jogtalan hátrányt okoznak a társadalom egy vagy több tagjának, az egész társadalom zavartalan m ködését támadják vagy veszélyeztetik.

Röviden fogalmazva: kárt okoznak a társadalomnak. Az érdekesség az, hogy a fogvatartásuk további költségeket okoz az adófizet knek. Ezeket a költségeket mérsékelni lehet, de teljes egészében ellensúlyozni lehetetlen a börtönmunkáltatással.

A b nöz vé válás egyik eleme a munkakerülés, a másik a rendszertelen életmód, az alacsony iskolázottság, a szegénység, a rendkívüli agresszivitás, és a különféle viselkedési devianciák. A börtönmunkáltatás mérsékli a visszaesés valószín ségét, az ismételt b nelkövetést, különösen azoknál, akiknek b nöz vé válása ilyen természet motívumok miatt következett be. A büntetés-végrehajtási munkáltatás valamelyest segíthet az iskolázatlanságból adódó b nelkövetési koncepciókon is. A képzettség hiánya úgy vezet rövid úton b nözéshez, ha az egyének szakmunkát nem képesek végezni, szakképzetlen munkaer re pedig nincs szüksége a társadalomnak. Ehhez képest, ha valaki a börtönben megtanul legalább írni, olvasni, esetleg tisztességesen megtanul egy szakmát, netán még le is érettségizik, érdemben csökkeni fog az esélye arra, hogy ilyen okoknál fogva újra börtönbe kerüljön.

3.2. A magyar büntetés-végrehajtás és a hozzá tartozó gazdasági társaságok