2.1. Magánéleti és munkaboldogság
„A jóllét, az életminőség, a humán tőke mind a személyiség szubjektív dimenziójának kifejeződései. A háttérben a szakmai önkiteljesedés, a munkaöröm, motiváció, optimizmus, szakmai elégedettség sorakoznak fel, egy olyan érzelmi spektrummal, amilyennel az egyén ezeket átéli, megéli.” (Jármai, 2018 115. old.). A 21. században a jóléti társadalmakban felértékelődött a boldogság értéke, kutatók értelmezése szerint a boldogság a „szubjektív
43
jólléttel”, az „aktivitási szinttel” (Freedman, 1978, Diener, 1984, Csíkszentmihályi, 1990, Myers, 1992, In Kun et al., 2016) „a célokkal” (pl.: Emmons, 1986, Omodei & Wearing, 1990, In Kun et al., 2016), „az életeseményekkel” (pl. Headey & Wearing, 1989, In Kun et al., 2016), „a különböző diszpozicionális jellemzőkkel” (pl.: Costa & McCrae, 1980, In Kun et al., 2016), de „gazdasági jellemzőkkel” is (pl. Juster & Stafford, In 1985Kun et al., 2016) írható le. Kutatások (Caprara, Barbaranelli, Steca, Malone, 2006, Briner, Dewberry, 2007, Bricheno, Brown, Lubansky, 2009, Roffey, 2012, In: Kun et al. 2016) bizonyították, hogy a tanárok érzelmi jólléte, pozitív szemlélete, személyes jólléte, magánéleti és munkaboldogsága pozitív hatással van a tanulók érzelmi jóllétén túl a tanulók teljesítményére is. A kutatási eredmények ellentétes nézőpontból való vizsgálata feltételezi, hogy a tanár rossz hangulata, a negatív magánéleti és munkahelyi élmények hatása negatív hatással van a tanulók érzelmi biztonságára, romlik a tanulók teljesítménye is. Tehát azon megállapítás, hogy a lelki jóllét hatással van a munkateljesítményre (Wright, Cropanzano, 2000, Jármai, 2011) ellentéte is vélelmezhetően igaz, a lelki problémák negatívan befolyásolják a munkateljesítményt. A negatív élet és munkahelyi körülmények és a növekvő magánéleti és munkahelyi stressz oka lehet depresszió kialakulásának (Lachman, 2004, Hakanen et al., 2008), amely állapot befolyásolja a magánéleti életvezetést és a munkavégzést is. Az életszférák kölcsönösen hatnak egymásra, az egyik szférában elért siker elősegíti a sikerességet más szférákban is, és ez igaz a felmerülő nehézségekre, problémákra is (Super, 1980). A problémahelyzetek által életre hívott megküzdési, stratégiák egyénenként és élethelyzetenként is változók, a megküzdés az egészséges ego konfliktuskezelési módja. Ezen felül negatív megküzdési stratégiaként írják le a fragmentációt, és a projekciót, amely esetekben a külvilág is akaratlanul involválódik az egyén megküzdési stratégiájába (Oláh, 2005).
2.2. A pedagógus magánélete a kutatásokban
Az érzelempszichológia megállapítja, hogy az érzelmek nem kontrollálhatók, fizikai tüneteket okozhatnak, a hangulatot, a cselekvést, és a szituációs reakciókat is befolyásolják (Gendolla, 2000, Frijda, 2013). Mindez igaz a tanárra is, aki az oktató-nevelő tevékenység holisztikus jellege miatt egész személyiségén keresztül, az aktuális pszichés és hangulati háttérjellemzőkkel vesz részt a konkrét osztálytermi munkában. Iskolakutatások során Goodson (1997) és más kutatók (Hargreaves, Hester & Mellor, 1975 In Goodson, 1997) megjegyezték, hogy különböző szakmai témákban megnyilatkozó tanárok válaszaikban gyakran említenek nem szakmai vonatkozású, magánéleti jellemzőket, tapasztalatokat is és a tanárinterjúkban az interjúalanyok gyakran tettek saját életükre vonatkozó, nem szakmai, privát megjegyzéseket.
Ezeket nevezi az angol nyelvű szakirodalom „autobiographical comments”-nek. A tény, hogy a tanárok magánéleti megjegyzéseket is relevánsnak találnak szakmai témák megbeszélésekor
44
nem meglepő, az viszont igen, hogy a kutatók szinte kivétel nélkül kihagyják ezeket az elemeket a kutatásból, mert túl személyes, túlságosan egyéni sajátosságokkal bíró, „soft” adatoknak minősítik őket, amelyeknek nincs helye tudományos kutatásban. A kutatók a személyes megjegyzéseket lényegében irreleváns, excentrikus információnak tekintik, és nem foglalkoznak a személyes vonatkozású megjegyzések nyújtotta adatokkal (Goodson, 1997).
A pedagógiai kutatásokban ennek a nézőpontnak nincs létjogosultsága, mivel a magánéletei említések nem elterelik a fókuszt a kutatások fő témájáról, hanem árnyalják, mélyítik az adatokat. A tanár egész személyiségével, magánéleti hátterével vesz részt a munkájában, például egy matematikai tanegység új oktatási módszerének sikere is csak az oktató személyének szűrőjén keresztül érvényesül. A történetek egzakt vizsgálata valóban nehezen kvantifikálható, de figyelmen kívül sem hagyhatóak mivel az emberek történeteket élnek meg, amelyeknek vagy ők maguk vagy mások a szereplői. Ezek a történetek megmutatják, a világ megtapasztalásának jellemzőit és a narratívakutatás, tartalomelemzés eszközével kutathatók. Holisztikus természete miatt a narratívaelemzésnek több tudományágban van szerepe (Connelly, 1990, Kovács, 2006). A narratíva sokféle típusú adatot tartalmaz, ennek fényében társadalomtudományi és pedagógiai kutatásokban alaposan mérlegelni kell, hogy melyeket ítél a kutató nem kutatásba illő adatoknak. A soft adatoknak tartott személyes megjegyzések adják meg az interperszonális kapcsolatokon alapuló foglalkozások esetében az olyan háttérjellemzőket, mint többek között a pszichés állapot, a hangulat, a motivációs szint, stb. Nem a tanár nyilatkozik meg, ha a kutató nem mérlegeli a személyes megjegyzéseket, és mechanikusan szelektál az adatok között. A tanár aktuális érzelmi állapota és motivációja jelentős szerepet játszik abban, hogy hogyan végzi a munkáját illetve mit és hogyan nyilatkozik szakmai kérdésekben, hogyan viszonyul a hivatásához (Goodson, 1977, Wright, Cropanzano, 2000). „Az érzelmi beállítottság adja a tevékenység hajtóerejét. A tisztán akarati motiváción alapuló tevékenységet az emocionális és szükségleti törekvések hiányában kimerülés, a színesebb és vonzóbb témára való átfordulás valószínűsége fenyegeti” (Csirszka, 1985, In Jármai, 2016 115. old.).
2.3. Segítő foglalkozások – magas szintű involválódás
A magas szintű interperszonális interakciót igénylő szakmák esetében a magánéleti jellemzők nem hagyhatók figyelmen kívül és fontos szerepük van abban, hogy milyen kapcsolat alakul ki segítő és az alany között (Goodson, 1997). Különböző életszakaszokban különböző kihívásoknak kell megfelelni mind a magánéletben, mind munkában. Ha a szakmai és magánéleti én összhangban van, esély van a boldog elégedett életre. A boldogság és az elégedettség áthatja
45
mind a magánéleti, mind a szakmai életszférát (Becker, 1973, Frankl, 1976, Malach, Pines, Yafe- Yanai, Oreniya, 2001). Az egyensúly könnyen felborul, a munkahelyi túlterheltség okozta érzelmi, szellemi és fizikai kimerültség hatással van a családi és magán életre és ez a folyamat ellenkező irányban is végbemehet. Az élettapasztalatok és a magánéleti háttér alapvető befolyásoló tényezői személyiségünknek. Az, hogy a tanár milyen mértékben adja bele önmagát, hátterét és tapasztalatait a tanításba befolyásolhatja osztálytermi munkáját, tanítási gyakorlatát. A személyiség változik, a napi hangulatunk változik, megélünk nehezebb és boldogabb életperiódusokat, így nem állíthatjuk azt, hogy minden nap ugyanaz az ember megy be osztályterembe. A kérdés az, hogy ez milyen mértékben hat a tanár mindennapi munkájára.
Önbecsülés, értékpreferencia, szakmai és magánéleti sikerek vagy kudarcok fontos tényezők az életben való boldogulás sikeréhez. Különösen releváns faktort jelent ez a bizonyos fokú involválódást magába foglaló foglalkozások esetében, mivel az interperszonális kapcsolatban a résztvevők kölcsönösen hatnak egymásra és nehéz az éles határvonal meghúzása magánélet és munka között, pedagógusnak lenni mind a tanár, mind a tanítványok szempontjából életet formáló hivatás (Antalka, 2011).
2.4. Tanári szakmai és magánéleti háttér
Az 1990-es évek végén kutatási fókuszba került a tanár személye Magyarországon. Nagy Mária és munkatársai vizsgálták a tanári pálya és életkörülményeket. Átfogó tanulmányban írták le a pedagógusok társadalmi és szakmai mobilitását, munkáját, jövedelmét, vagyoni helyzetét, a tanári életmódot, a tanárok szakma- és szerepfelfogását valamint a tanárok relatív társadalmi és gazdasági helyzetét (Deák, Imre, Lannert, Mártonfi, Nagy, Sugár, Szabó, Vágó, 1998), amelyek az életkor előrehaladtával változnak. A dolgozó évek fiatal felnőtt kortól (20-35 év) nyugdíjba vonulásig tartanak (65+ év). Armstrong (2008) három életszakaszra osztja ezeket az éveket. A különböző életszakaszok különböző életminőséget, kihívásokat és feladatokat jelentenek. A korai felnőttkor, az életben való elindulás szakaszának jellemzője a vállalkozókészség, ebben az életszakaszban történik a baráti kör kialakítása, a munka világába való belépés, az otthon és családalapítás. A középkorra jellemző a megállapodás, az állandóság, az elmélkedés és az élet értelmének keresése. Az időskorba való átmeneti szakaszt a társadalmi felelősségvállalás és a példamutatás vágya jellemzi (Carver, Scheier 2006, Armstrong, 2008, Erikson, 1997).
Páskuné (2015) alapján az élet és pályafejlődés folyamatában az egymásra épülő szakaszokat a különböző életfeladatok mellett normatív válságok jellemzik. A pályaválasztás kora, az exploráció szakaszára esik (15-24 éves kor). Kialakul bizonyos szakmák felé a preferencia és amennyiben az egyén képességei összhangban vannak a választott szakma elvárásaival a fiatal
46
megkezdi a képzést, majd megtalálja első munkahelyét. Diszkrepancia áll fenn, amennyiben az egyén képességei nem felelnek meg a választott szakma követelményeivel és a pályaválasztó kompromisszumra kényszerül. Sikeres és sikertelen pályaválasztás esetében is a fiatal felnőttkor magánéleti válsága a kapunyitási és az elköteleződési krízis.
A fiatal felnőttkorból a középkorba való átmenet szakaszát jellemezheti az útkeresés, amennyiben nem megfelelő volt a pályaválasztás. valamint nem alakult ki a választott szakma iránti elköteleződés. Amennyiben az alany rátalál arra a munkára, amelyet egy életen keresztül szívesen végez, megjelenik a karrierúton való előrehaladás reménye, szakmai valamint magánéleti szociális háló építése. Fontos a családi támogató háttér megléte. A életszakasz jellemzője az életközépi válság.
Középkorból a nyugdíjas korba való megérkezés szakaszát jellemzik a korlátok és a fiatal kollégák által kikényszerített versenyszituációk. Optimális esetben megvalósul a fiatal kollégák mentorálása, segítése, amely segít a pozitív szakmai önértékelés fenntartásában. A nyugdíjas éveket jellemezheti újfaja tevékenységek keresése, vagy ennek az ellentéte az inaktivitásból eredő válság (Páskuné, 2015).
A különböző életszakaszok krízishelyzetei általánosnak tekinthetők, de egyénenként különböző intenzitással jelennek meg. Jól dolgozni csak a szubjektív jóllét és a lelki egészség magas szintjén lévő egyén tud. Ez nem jelenti azt, hogy a lelkileg egészséges embereknek az életében nincsenek problémák vagy boldogtalan szakaszok, hanem azt, hogy rendelkeznek a megfelelő eszközökkel a problémák kezelésére és helyes megküzdési stratégiákat alkalmaznak.
A magas érzelmi intelligenciával (EI) rendelkező emberek alkalmasak ilyen életvezetésre. A magas szintű lelki egészség és a magas EI érték az élet minden szegmensében befolyásolja a viselkedést. A Medián 2006-ban felmérést végzett arról, hogy a magyarok mit tartanak a legfontosabb örömforrásnak (7. ábra), vagyis mi teszi a magyarokat boldoggá. Nem meglepő, hogy a skála négy első helyén az egészség, a család, az anyagi helyzet és a biztos munkahely áll.
Következésképpen a hangsúlyos stresszorok nagy részben az élet e négy területéről fakadnak.
47
7. ábra A boldogság forrása a magyarok számára Forrás: Medián (2006)
A kiegyensúlyozott élet szférái és azok néhány alkotóeleme a következők:
anyagi biztonság, a felelős költés és az átgondolt anyagi tervezés
egészség és a fizikai aktivitás képesség
a lelki egészség és annak megőrzése
megfelelő stresszkezelés
intellektuális kíváncsiság, kreativitás
aktív társadalmi érdeklődés
megfelelő személyes és tágabb környezet
társadalmi felelősségvállalás
család, barátok, támogató környezet
etikus magatartás, morális értékek, hitek
megfelelő munkaterhelés, támogató kollegiális és vezetői hozzáállás
szabadidő (Sultan, 2017)
A felsorolás csak leszűkített tartományokat tartalmaz, de így is jól szemlélteti az életterületek, a lelki egészség és kiegyensúlyozott életvezetés sokszínűségét. Ezen felül az élet különböző szférái nemzeti, regionális és réteg (pl.: szakmai) szinteken is kulturális különbségekkel jellemezhetők. A pedagógusként való „szocializálódásra” (Bullough, 1997) a kulturális dimenziók is hatással vannak. A saját nemzeti, helyi és réteg kultúra áthatja az egyén gondolkodását, cselekedeteit, reakcióját, véleményét, értékrendjét, viselkedését és problémamegoldó magatartását14. A tanári szerepmodell elvárásainak megfelelés Trompenaars
14 „kultúra” definíciók kivonata (Aldridge, Bakos, Trompenaars, Hall, Haviland, Hofstede, Schein)
48
(1998) hét kulturális dimenziójából kettőben lelhetők fel jelen disszertáció kutatási problémájára legegyértelműebben vonatkoztatható formában:
neutrális és affektív dimenzió
specifikus és diffúz dimenzió
A neutrális versus affektív dimenzió az érzelmek kimutatásának a fokát jelöli, míg a specifikus versus diffúz dimenzió az involválódás mértékét jelzi és az élet különböző szegmenseinek (pl.: magánélet és munka) egymástól való elhatárolódására vagy egybemosódására vonatkoznak. Az említett dimenziójellemzők a különböző professziók esetében még azonos nemzeti kultúrán belül is változóak és a dimenziójellemzők hatásai az interperszonális kapcsolatokon alapuló foglalkozások esetében felértékelődnek.
A kultúra és a személyiségkomponensek befolyásolják azokat a tényezőket, amelyek az egyén boldogságát alakítják. Célorientált egyéneknek (Snyder, 1991) rizikó kedvelőknek vagy kerülőknek, az individuális vagy a kollektív kulturális környezet tagjainak, a magas vagy alacsony önbecsülési szinttel rendelkezőknek vagy vallást aktívan gyakorlóknak más jelenti a boldogságot (Diener, Inglehart, Tay, 2013). Betegség, családi vagy munkahelyi krízis, anyagi válság, haláleset, kudarcélmények negatívan befolyásolják az egyén boldogságát. Schwarz et al., (1987 In Diener et al., 2013) kísérlettel bizonyították, hogy az említett negatív életeseményeken kívül egy sportverseny eredménye is okozhat tartós rossz hangulatot, továbbá, hogy a kellemes környezetben kitöltött az egyén az élettel való megelégedését kutató kérdőívre adott válaszok több pozitívumot tartalmaztak, mint az ugyanerre a kérdőívre kellemetlen környezetben adott válaszok.