STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 895
GAZDASÁGSTATISZTIKA
ARCHAMBAULT, É.:
AZ EURÓPAI SZÁMLÁK RENDSZERE:
FRANCIAORSZÁG ESETE
(European System of Accounts: The French case.) – Voluntas. 1998. 4. sz. 375–383. p.
A szerző, a Sorbonne becsületrenddel kitüntetett professzora, a nemzeti számlák neves francia szakér- tője, a Voluntary and Nonprofit Organizations nem- zetközi folyóiratban közölt tanulmányában a nonprofit szektor nemzetgazdaság-statisztikai szám- bavételének legfontosabb kérdéseivel foglalkozik, s a nemzetközi ajánlások betartásával kapcsolatos problémákat Franciaország példáján mutatja be.
A nonprofit szektor nemzetgazdaság-statisztikai kezelésének alapvető szabályait az ENSZ 1968-as ajánlásai fogalmazták meg. Ezeket az előírásokat fejlesztette tovább az 1993-as SNA (System of National Accounts), valamint az arra épülő 1995-ös európai számlarendszer (European System of Accounts – ESA), Az 1968-as SNA a nonprofit szervezeteket a következő csoportokba sorolta:
– a vállalkozásokat segítő, s ennek megfelelően a vál- lalati szektorba sorolandó szervezetek, például a vállalkozói érdekképviseletek, kereskedelmi és iparkamarák, munkálta- tói szövetségek,
– fizetett szolgáltatásokat nyújtó, döntően (több mint 50 százalékban) ár-, díj- és vállalkozási bevételekből élő, s ezért ugyancsak a vállalati szektorba tartozó szervezetek, például szakképzési, felnőttoktatási és ismeretterjesztő egyesületek, gondozóházak, szórakozási és üdülési lehető- ségeket kínáló nonprofit intézmények,
– elsősorban (több mint 50 százalékban) állami támo- gatásból finanszírozott, s ennek alapján a kormányzati szek- torba sorolandó szervezetek, például alapítványi iskolák, nonprofit kórházak és szociális otthonok;
– kicsiny, szolgáltatásokat nem nyújtó, tehát nem ter- melőnek, hanem fogyasztónak számító, s ezért a háztartás- szektor részének tekintett szervezetek, például öntevékeny szerveződések, vallási közösségek;
– az előbbi csoportokba nem tartozó, döntően tagdí- jakból és adományokból vagy sok különböző forrásból fi- nanszírozott, a háztartásokat segítő nonprofit szektort alko- tó szervezetek, például kulturális és szabadidős egyesületek, egyházak, pártok, szakszervezetek, adományosztó alapítvá- nyok, jótékonysági intézmények.
A háztartásokat segítő nonprofit szervezetek csoportjának ilyen reziduális szektorként való meg- határozása mögött a szerző szerint az a szándék rej- lett, hogy a háztartások szektorát megtisztítsák azok- tól a zavaró elemektől, amelyek megnehezítenék a jövedelemelosztási folyamatok áttekintését, valamint a háztartási jövedelmek végső fogyasztás és megta- karítások közötti megoszlásának számbavételét. Mi- vel a nagy, szolgáltató típusú nonprofit szervezetek
háztartási szektorba sorolása zavarokat okozott vol- na a végső fogyasztás és a termelő fogyasztás, vala- mint a lakásberuházások és a termelő beruházások elkülönítésében, ezeket a nonprofit intézményeket le kellett választani a háztartások szektoráról. A meg- oldás azért lett a bevételi szerkezet és a kötődések alapján történő „szétszórás”, illetve az ilyen szem- pontok szerint be nem sorolható, „maradék” háztar- tásokat segítő nonprofit szektorrá minősítés, mert a cél a leválasztás volt, nem pedig a nonprofit szerve- zetek összességének önálló szektorként való szám- bavétele.
Az SNA 1993-as módosítása és a nemzeti szám- lák európai rendszerének ennek nyomán lezajlott át- alakítása nem hozott számottevő változásokat a nonprofit szervezetek nemzetgazdaság-statisztikai ke- zelésében. Az 1995-ös ESA definíciója szerint „a ház- tartásokat segítő nonprofit szektort olyan önálló jogi személyiségű nonprofit szervezetek alkotják, ame- lyeknek legfőbb funkciója a háztartások speciális cso- portjainak szánt javak és nem piaci szolgáltatások elő- állítása. Bevételeik (alkalmi piaci tevékenységük ho- zadéka mellett) elsősorban a háztartások pénzbeni és természetbeni adományaiból, állami támogatásokból és a befektetések hozamából származnak”. A kor- mányzati szektorba azok a nonprofit szervezetek soro- landók, amelyek döntően állami finanszírozásúak és kormányzati ellenőrzés alatt állnak.
Az ESA-definíció a szerző szerint több külön- böző szempontból is problematikus, s a kérdések egész sorát veti fel:
– a nonprofit szervezetek egy része valóban a háztartá- sok speciális csoportjait (például saját tagjait, a szociálisan rászorulókat stb.) látja el termékekkel és szolgáltatásokkal, de nem elhanyagolható azon szervezetek aránya, amelyek a közösség egészét, a közjót szolgálják (például környezetvé- delem, emberi jogok védelme stb.);
– a lakossági támogatások, a tagdíjak, valamint a nonprofit szervezetek szolgáltatásaiért fizetett díjak gyakran csak formájukat tekintve különböznek egymástól, lényegé- ben azonban egyaránt bizonyos szolgáltatások előállítását finanszírozzák. Formai különbségeik szektorba sorolási kri- tériumként való felhasználása éppen ezért problematikus.
Nehezen érthető ugyanakkor, hogy – a háztartási támogatá- sokhoz hasonló funkciójú – vállalati adományok miért hiá- nyoznak a definícióból;
– nem világos, mekkora legyen az állami finanszírozás és a kormányzati ellenőrzés kritériumának súlya annak el- döntésében, hogy mely nonprofit szervezeteket kell a kor- mányzati szektor részének tekinteni. Tekinthetők-e a kor- mányzattól függetlennek, s így a háztartásokat segítő nonprofit szektor részének olyan, szinte teljes egészében állami támogatásokból élő szervezetek, mint például a fran- ciaországi egyházi iskolák;
– lakossági adománynak tekinthető-e a nonprofit szer- vezeteket segítő önkéntes munka becsült érteke, ez ugyanis
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 896
jelentősen (Franciaország esetében hatszorosára) növelné a nonprofit szervezetek magántámogatásait, s ennek megfele- lően a szervezetek sokkal szélesebb körét kellene a háztartá- sokat segítő nonprofit szektorba sorolni.
A felsorolt problémák különösen élesen vetőd- nek fel a nemzetközi összehasonlítások tükrében. A nemzeti statisztikai hivatalok ugyanis különböző módon oldják meg az ESA-definíció által nyitva ha- gyott kérdéseket. Mint a szerző kimutatja, a francia nemzeti számlák kialakítása során szigorúan követik a nemzetközi ajánlásokat, ugyanakkor más országok jóval nagyvonalúbb megoldásokat alkalmaznak. Az eredmény természetesen az, hogy a háztartásokat se- gítő nonprofit szektor mérete Franciaországban lát- szik a legkisebbnek (nem éri el a GDP 0,3 százalé- kát), ami azonban inkább árulkodik a módszertani problémákról, mint a jelenség tényleges súlyáról.
A szerző végkövetkeztetése az, hogy a nemzet- gazdasági elszámolások jelenlegi rendszere nem biz- tosítja a nonprofit szektor méreteinek, szerkezetének, gazdálkodási jellemzőinek és szolgáltatási teljesítmé- nyének megbízható, az időbeli, nemzetközi és szekto- rok közötti összehasonlításokat egyaránt lehetővé tevő számbavételét. Véleménye szerint olyan szatellit számla kialakítására lenne szükség, amely a nonprofit szektor egészéről és nem csupán a háztartásokat segítő nonprofit szervezetekről szolgáltatna adatokat. Ennek a megoldásnak határozott előnye lenne, hogy logiká- jában közelebb állna a nonprofit szektor szereplői és a szektorral kapcsolatos politika kialakításán dolgozó kormányzati szervezetek gondolkodásmódjához és in- formációs igényeihez. Ugyanakkor jobban illeszkedne az adminisztratív forrásokból és a nonprofit ernyő- szervezetek nyilvántartásaiból rendelkezésre álló ada- tokhoz is.
(Ism.: Kuti Éva)
BECHTOLD, S. – KÖLLING, A. ÉS SZERZŐTÁRSAI:
A TÁRSADALMI–GAZDASÁGI PANELFELVÉTEL ÉS AZ EURÓPAI HÁZTARTÁSI PANELFELVÉTEL (Konvertierung von Daten des Soziooekonomischen Panels für das Europäishe Haushaltspanel.) – Wirtschaft und Statistik. 1998. 11. sz. 882–891. p.
1994 óta folyik az Európai Közösség országai- ban az ún. háztartási panelfelvétel (European Community Household Panel – ECHP) azzal a cél- lal, hogy felmérje a belső piac egységessé válásának gazdasági és szociális hatását, azonos struktúrájú adatok több éven keresztül történő gyűjtésének se- gítségével. Két központi témája a foglalkoztatottság és az egyéni és háztartási szintű jövedelem alakulá- sa, ez utóbbiba beleértve a szegénységvizsgálatokat
is. Az összehasonlíthatóság érdekében az ECHP ún.
input oldalról harmonizált felvétel, azaz minden tag- országban lényegében azonos módon és azonos kér- dőív segítségével folyik. Az eredeti elképzelés sze- rint a vizsgálat három hullámból állt volna, de fel- sőbb szintű döntés született további három hullám 1999 végéig tartó végrehajtásáról. A német hivatalos statisztika, mely az első három hullámot menedzsel- te e további háromban nem kívánt részt venni.
Vajon az azonos felvétel, amelyet azonban elté- rő társadalombiztosítási rendszerrel rendelkező or- szágokban hajtanak végre, valóban azonos ered- ményt biztosít-e? Ez felveti az adatok érvényesség- vizsgálatának szükségességét és annak eldöntését, hogy mi a jobb: változatlan formában folytatni a pa- nelt, vagy megújítani a felvételt. Mivel a közösség által választott első megoldással Németország nem értett egyet, az adathiány viszont jelentkezett, a DIW (Deutsche Insitute für Wirtschaftsforschung) új, az ECHP-t felváltó olyan vizsgálatba kezdett a korábbi panelfelvételének átalakításával, mely nemcsak a 4–
6 hullámot helyettesítette, de visszamenőleg pótolta bizonyos témakörökben az 1–3 hullám adathiányát is. Így lényegében nemcsak az ECHP hat hullámá- nak adata biztosított, hanem Németország rendelke- zik majd egy ennél lényegesen hosszabb, 16 hullám- ból álló panel adatbázissal is, hiszen a SOEP (Sozio- Oekonomisches Panel) kezdő éve 1984 volt.
A SOEP – az olyan objektív mérőszámok mel- lett, mint a foglalkoztatottság, a jövedelem – feltesz az életszínvonal szubjektív elemeire vonatkozó kér- déseket is (elégedettség, értékek és preferenciák stb.). A felvétel minden évben egy-egy egyébként állandó témára részletesebben kérdez rá. (Ilyen téma például a munkaerő-piaci helyzet, a jövedelem és adózás, demográfia, lakáshelyzet és mobilitás.) Az azonos témakör részletes kikérdezése bizonyos idő- közönként ismétlődik, megteremtve ezzel az időbeli vizsgálatok lehetőségét.
A hagyományos papír alapú személyi és háztartá- si kérdőív alkalmazása mellett 1998-ban indult a szá- mítógépes adatgyűjtés tesztelése. Az eredeti SOEP két almintából állt, az első 4500 elemű minta a német és vegyes háztartások mintája volt, a második pedig 1400 vendégmunkás háztartást foglalt magába. Ehhez társult 1990-től egy 2200 elemű minta a volt kelet- német állampolgárok háztartásairól. 1994/95-től van egy olyan 500 háztartást tartalmazó részminta is, ame- lyet az 1984 után a volt Nyugat-Németországba be- vándorlók háztartásai alkotnak. A felsorolt öt almintát egy hatodik 1000 háztartást tartalmazó minta bővítette ki 1998-ban. A különböző alminták alkalmazása szük- ségessé teszi a SOEP eredményeinek konvertálását, így a SOEP egyrészt mint külön alminták sorozata és
