A Z ÁLLAMI SZABÁLYOZÓK É S
AZ ÁGAZATI STA N D A R D O K S Z E R E P E A N O N P R O F IT S Z E R V E Z E T E K V E Z E T É S É B E N
A szerzők írásukban bemutatják a hazai nem-profitorientált szervezetek külső elszámoltathatóságának két legfontosabb aspektusát: az állami szabályozók és az ágazati standardok működését, illetve ezek leg
fontosabb hatásait és szerepét a vezetésben.
A Vezetéstudomány érdeklődő olvasói tapasztalhatják, hogy a lap hasábjain rendszeresen feltűnnek a nem nyereségre orientált szervezetek menedzselésével foglalkozó írások. Az ötvenezernél több, ténylegesen működő nonprofit szervezet Magyarországon mára a szervezetek világának stabil alkotóelemévé vált. Bár a magyar nonprofit szektor létét és fejlődését a kilenc
venes években számos fenntartás kísérte, napjainkra azonban biztosan állíthatjuk: e szervezetek intézmé
nyesülése befejeződött. így természetes, hogy a szek
tor és annak szervezetei gazdag terepet kínálnak az üzleti tudományágak képviselőinek vizsgálatok végzé
sére, elemzések készítésére, a szektor sajátosságainak figyelembevételével (Dinya - Farkas - Hetesi - Veres, 2004).
Az intézményesülés a nonprofit szektor szerveze
teinek vezetőit is folyamatosan új kihívások elé állítja.
A nonprofit szervezetek menedzselésében való rész
vétel jó iskola a versenyszektor menedzserei számára is - állapította meg Peter Drucker, az amerikai nonprofit szektor közel másfélmilliót kitevő szervezeteiről (Drucker, 1989). A hazai nonprofit szervezetek veze
tőinek a folyamatos professzionalizálódás (Farkas, 1995; Smith et ah, 1997; Adirondack, 1999; Bartal, 1999) mellett, a kívülről érkező újabb és újabb kihívá
soknak, elvárásoknak is meg kell felelniük. A belső szervezettség, a legitimáció, az átláthatóság, kezdeti és későbbi elvárásai mellett (Vajda, 1997), napjainkra egyre inkább központi kérdéssé válik a szektor elszá
moltathatósága (accountability), különös tekintettel a külső elszámoltathatóságra.
Nonprofit szervezetek elszámoltathatósága:
rövid áttekintés
A „nonprofit elszámoltathatóság” az új évezred menedzsmentgondolkodásának egyik központi fogal
ma-kategóriája: egyre több elképzelés születik alkal
mazhatóságával és annak módjaival kapcsolatban. A nonprofit szervezetek világa, csakúgy mint az üzleti élet egésze, dinamikus, sőt olykor drámai változá
soknak van kitéve, amely megköveteli a szervezetek
től, hogy újragondolják és újrafogalmazzák tevékeny
ségi köreiket és azok végrehajtásának mikéntjét. Az elszámoltathatóság a gyakorlatban számos formát ölthet; lehet belső vagy külső, formális vagy infor
mális, vertikális vagy horizontális, lentről-felfelé vagy felülről-lefelé irányuló. Alkalmazhatósága széleskö
rűen megalapozott, a kérdés tehát, hogy az eredményes elszámoltathatóság érdekében hol jelöljük ki és hova rendeljük a döntési felelősségeket, hogyan alakítsuk ki a beszámoltathatóság és a végrehajtás hatékony mechanizmusait, és hogyan rangsoroljuk a többszörös elszámoltathatóság egyes fokozatait.
Elméleti megközelítését tekintve, az elszámoltatha
tóság rendkívül komplex és ellentmondásos fogalom, függetlenül attól, hogy milyen szervezetről vagy enti
tásról beszélünk. A nonprofit szervezetekre vonatkoz
tatva ez a komplexitás és ellentmondásosság még erő
teljesebben érvényesül, köszönhetően a szereplők és érintettek sokszínűségének, akik által és akikért a civil szervezetek létrejöttek és akiknek ezáltal elszámoltatha
tósággal tartoznak. Az üzleti élet szervezeteivel ellen-
tétben, amelyek szinte kizárólagosan a tulajdonosaik felé tartoznak elszámoltathatósággal, a nonprofit szerve
zetek gyakorta többféle megbízó felé szimultán elszá
moltathatok: lásd kormányzati szervek, adományozók, irányító testületek, ügyfelek, a társadalom, és mások (Bogart, 1995; Najam, 1996; Edwards - Hulme, 1996;
Meyer, 1999). Habár a különféle megbízók érdekei nem feltétlenül állnak szemben egymással - sőt akár egybe is eshetnek bizonyos mértékig - , ám bárminemű konfliktus vagy érdekellentét arra késztetheti a nonpro
fit szervezeteket, hogy folyamatosan változtassák és az adott helyzetnek megfelelően kommunikálják elszá
moltathatóságukat, avagy módosítsák küldetésüket.
Az elszámoltathatóság egyértelmű meghatározását a fogalom összetett társadalmi megítélése mellett az is nehezíti, hogy a nonprofit szervezetek kapcsolatrend
szere kiterjedt és sokrétű, így felelősségvállalásuk és elszámoltathatósági kötelezettségeik sem egyértel
műek. Az elszámoltathatóság viszonyrendszerének összefoglalása az 1. ábrán látható.
Az 1. ábrán látható kapcsolatrendszer részletes ismertetésére most nem térünk ki, írásunk szempont
jából az ábra bal alsó háromszögének viselkedése ér
dekes. A nonprofit szervezetek elszámoltathatóságá
nak esetében különösen fontos és központi kérdés a felfelé irányuló, külső (externális) elszámoltathatóság
legitimitása és mechanizmusainak átláthatósága. A nonprofit szektor sajátosságaiból fakadóan (pl. köz
hasznúság, nem profitorientáció stb.) ez jóval bonyo
lultabb kategória, mint a profitorientált szervezeteknél.
A NOSZA keretében a Nonprofit Kutatócsoport 2001- 2002 folyamán kutatást végzett a nonprofit szerveze
tek körében, jogi helyzetükről, jogalkalmazási prob
lémáikról, és a. saját maguk által meghatározott sza
bályozási, külső elszámoltathatósági problémáikról (Bíró, 2002). A kutatás eredményei arra világítottak rá, hogy a jogi, elszámoltathatósági szabályozás problé
mái indirekt módon hatnak a civil szektor szerveze
teire. Habár az eljárási, elszámoltathatósági szabályo
zás problémaként való megjelölése kevésbé jelenik meg direkten a szervezetek működését befolyásoló tényezőként, ugyanakkor megállapítható, hogy a gaz
dasági, adó, pénzügyi stb. jogszabályok körében ta
pasztalt anomáliák jelentős befolyással vannak a szer
vezetek anyagi helyzetére (lásd anyagi bázis megte
remtésével és a gazdálkodással kapcsolatos problémák első helyen való említése).
A nonprofit szektor nemcsak méreteit és szerep- vállalását tekintve növekedett meg, hanem erősödött vele befolyása és annak hatóköre is. Míg annak idején a civil szervezetek elsősorban a szolgáltatások zavar
talan biztosításáért tartoztak felelősséggel, addig 1. ábra Nonprofit elszámoltathatósági kapcsolatrendszer
Forrás: Ebrahim, A. „Making Sense of Accountability: Conceptual Perspectives for Northern and Southern Nonprofits”. Nonprofit Management and Leadership, 2003a, 14 (2), p. 201.
napjainkra már tevékenységeik palettáján ott találhat
juk a képviseleti és lobbizási tevékenységeket is. A kér
dés tehát, amely a nonprofit szervezetek és a civil tár
sadalom legitimitására és elszámoltathatóságára vonat
kozik, nemcsak gazdasági, hanem legalább ugyanolyan mértékben politikai eredetű is. A kérdésre adandó vá
laszban, vagyis a nonprofit elszámoltathatóság külső szabályozórendszerének kialakításában, ezért a kor
mányzati és a szektorális/ágazati szerepvállalás egy
aránt fontos. A továbbiakban ezek megvalósulását te
kintjük át, elsősorban a hazai vonatkozások alapján.
Kormányzati felügyelet: a törvényeknek i és a szabályozásoknak való megfelelés
A nonprofit szervezeteket érintő törvényi szabályo
zások és információ szolgáltatásra vonatkozó előírások
; átláthatóságot és nyilvánosságot követelnek meg a szer
vezetektől. A nonprofit szervezetek működésének nyil
vánosságára vonatkozó rendelkezések a közbizalom [ fenntartását célozzák, és egyben a gazdálkodás biztonsá-
! gát erősítik. A kilencvenes évek legelején a nonprofit szektor jogi és gazdasági szabályozása rendkívül kedve
ző volt Magyarországon. A kormányzati oldal hamar át- I látta, hogy az ellenőrizetlenül igénybe vehető kedvez- [ mények veszélyeket rejtenek magukban. Ezért adópoli- I tikai szempontból már kezdettől fogva próbáltak kü- I lönbséget tenni a közhasznú, és a közérdeket csak köz- ' vetetten szolgáló szervezetek között (Nárai, 2004). Nap- L jainkban két újabb alapelv gyakorol befolyást e szektor i szabályozásának alakulására: (1) a nonprofit szerveze- i tek közhasznúsági foka, illetve az általuk élvezett támo- i gatások és kedvezmények összekapcsolásának szüksé- i gessége; illetve (2) a közcélokat szolgáló szervezetek
szektorsemleges finanszírozásának elve (Nárai, 2004).
A nonprofit szervezetek egy sajátos működési for- i máját tehát a közhasznú társaságok képviselik. Habár i működésük és a rájuk vonatkozó szabályozások koránt-
! sem általánosíthatók a szektor egészére, ám a nonprofit szervezetek külső elszámoltathatóságának megítélésé- r vei kapcsolatban mégis érdemes velük külön foglal- l kozni. Az ágazati standardok és az azokat meghatározó i nonprofit esernyőszervezetek bemutatásánál is látni i fogjuk, hogy a nonprofit szektor „felügyelete” és elszá- [ moltathatósága nem egységes, hiszen különféle sza- [ bályozások és előírások vonatkoznak az egyes non
profit szervezetekre, működésük és szervezeti formájuk függvényében. Az állami szabályozók és ágazati stan- I dardok - ha nem is egészének, de legalábbis egy ré
szének - alkalmazása ugyanis opcionális. írásunkban a külső elszámoltathatóság gyakorlati megvalósulását oly
módon igyekszünk bemutatni, hogy az teljes egészében, avagy bizonyos részleteiben vonatkoztatható a külön
féle nonprofit szervezetekre.
A közhasznú társaságok (kht.-k), mint speciális non
profit szervezetek, kormányzati felügyelete viszonylag szorosabb és szigorúbb elveket követ, a kht.-k működé
si sajátosságaiból fakadóan. A többi nonprofit szerveze
ti forma nem alkalmas arra, hogy üzletszerű gazdasági tevékenység szervezeti keretéül szolgáljon, amelynek célja természetesen továbbra is a köz hasznának nem
profitorientált szolgálata. Minden olyan szervezetnek kötelező a közhasznú nyilvántartásba vétel, amelyet az államháztartás alrendszereiből származó vagyon fel- használásával alapítottak, vagy a létesítő okirata szerint rendszeres költségvetési támogatásban részesül (Kszt.
27. § (3) bekezdés). Amikor a nonprofit törvény, azaz a közhasznú szervezetekről szóló törvény 1998-ban ha
tályba lépett, a közhasznú szervezetek két típusát hatá
rozta meg: a közhasznú és a kiemelkedően közhasznú szervezeteket, de ezzel hallgatólagosan definiált egy harmadik csoportot is, a nem közhasznú nonprofitok csoportját (Kuti, 1998). A kormányzat a jogállások ezen indirekt meghatározásával, kijelölte a nonprofit szerve
zetek külső elszámoltathatóságának kívánatos irányát.
A közhasznú társaságokra - a Ptk.-ban meghatá
rozott eltérésekkel - a gazdasági társaságokról szóló törvény korlátolt felelősségű társaságokra vonatkozó szabályai az irányadók. Mindezek mellett még a közhasznú szervezetekről szóló törvény előírásait is fi
gyelembe kell venni. Az egységes szabályozás tehát eddig még a közhasznú társaságok esetében sem való
sult meg. A közhasznú szervezetekről szóló törvény ugyanakkor, mint kerettörvény, egységes rendezési el
veket teremt. Ilyen elvek a (1) nyilvánosság bizto
sítása, (2) a nyereségfelosztás tilalma, (3) politikai befolyástól való mentesség, (4) egységes szervezeti és működési rend, (5) egységes nyilvántartásba vételi kötelezettség, (6) kedvezmények rendszerének megha
tározása, (7) jogorvoslati lehetőség, illetve (8) a szervezetek feletti ellenőrzés rendje (Bognár, 2001).
A közhasznú társaságok elszámoltathatóságának szorosabb felügyeletét az általuk igénybe vehető kedvezmények számossága is indokolttá teszi, úgymint társasági adómentesség, társasági adóköte
lezettséget érintő kedvezmény, helyi adókötelezett
séget érintő kedvezmény, illetékkedvezmény, illetve egyéb - jogszabályban meghatározott - kedvezmény.
A felügyeletet a kht. felett az alábbi szervek gyako
rolják: (1) a költségvetési támogatás felhasználásának ellenőrzésére az Állami Számvevőszék jogosult; (2) a
kht. feletti adóellenőrzést a társaság székhelye szerint illetékes adóhatóság látja el; míg (3) a törvényességi felügyelet megosztott az ügyészség és az illetékes cég
bíróság között. A közhasznú társaságoknál mindamel
lett kizárólag külső tagokból álló felügyelő bizottság létrehozása kötelező, illetve a törzstőke mértékétől függetlenül könyvvizsgáló választását írja elő a törvény.
Az általános, gazdálkodó tevékenységet végző társa
ságokra érvényes beszámolási kötelezettségeken kívül, a közhasznú szervezetekre a következő speciális előírá
sok vonatkoznak. A számviteli törvény alapján elkészí
tendő szabályzatok mellett (leltárkészítési és leltározási szabályzat, értékelési szabályzat, önköltség-számítási szabályzat, pénzkezelési szabályzat), a közhasznú tár
saságoknak külön el kell készíteniük az úgynevezett befektetési szabályzatukat, amely a hosszú távú befek
tetést szolgáló vagyontárgyaik szerzésére irányuló tevékenységeiket szabályozza (Kszt. 26. § (k) pont). A közhasznú társaságoknál sajátosság továbbá, hogy vá
laszthatnak a számviteli törvényben meghatározott éves beszámoló, illetve a 224/2000. (XII. 19.) kormányren
deletben előírt beszámolók közül. Amennyiben a számviteli törvény szerinti éves beszámolót választják - és vállalkozási tevékenységet is végeznek - a beszá
molót úgy kell elkészíteni, hogy az alap- és a vál
lalkozási tevékenység bevétele, költsége, ráfordítása és az adózás előtti eredmény elkülönítetten is szerepel
jenek. Ugyanakkor, annak a közhasznú egyéb szerve
zetnek, amely a számviteli törvény szerinti éves be
számoló készítését választotta, a törvényben előírt be
számoló készítésével egyidejűleg a közhasznú ered
ménykimutatást is kötelező elkészítenie (224/2000.
(XII. 19.) Korm. rend. 6. § (9) bekezdés). A közhasznú eredménykimutatásban tehát egymástól elkülönítve kell kimutatni az alaptevékenységgel, valamint a vállalko
zási tevékenységgel összefüggő tételeket!
„A közhasznú szervezet köteles az éves beszámoló jóváhagyásával egyidejűleg közhasznúsági jelentést ké
szíteni” (Kszt. 19. § (1) bekezdés). A közhasznúsági je
lentés a közhasznú társaságok speciális éves beszámo
lója, amely a társaság tevékenységével és gazdálko
dásával összefüggő, több részből álló összetett kimu
tatás. A közhasznú jelentés mellékleteként csatolni kell a számviteli törvény, illetve a Kormányrendelet alapján elkészített beszámolót. A jelentésből ki kell tűnnie, hogy a kht. közhasznú feladatai ellátásával összefüg
gésben milyen közpénzeket használt fel. A vagyon fel- használásával kapcsolatos kimutatási kötelezettség elő
írása azt célozza, hogy a élvezői megbízható, és teljes képet kapjanak az adott társaság gazdálkodásáról. A ki
mutatásban célszerű szerepeltetni a kht. vagyonának
szerkezetét, összetételét és értékét a tárgyév elején, a vagyon szerkezetében bekövetkezett évközi változáso
kat, illetve a vagyonszerkezet összetételét és értékét a tárgyév végén (Kriszt, 2004). A közhasznú jelentés e részében kell bemutatni a vezető tisztségviselőknek nyújtott juttatások összegét, illetve a közhasznú tevé
kenységről szóló rövid tartalmi beszámolót is.
A kft.-hez hasonlóan, a kht.-nak is kötelező kiegé
szítő mellékletet készítenie, ugyanakkor annak a közhasznú társaságnak, amely a számviteli törvény szerinti beszámoló készítését választja, nem kell a cash flow kimutatást elkészítenie (224/2000. (XII. 19.) Korm. rend. 6. § (11) bekezdés). Üzleti jelentést a köz
hasznú társaságnak nem kötelező készítenie.
2003-ban a kormány kidolgozta az ún. civil straté
giát, amely a civil szféra jelentős bevonásával készült el, illetve 2003 júniusában elfogadták a Civil Alapprog
ramról szóló törvényt. A civil stratégiában megfogal
mazódó elképzelések, a nonprofit szervezetek törvényi szabályozásának felülvizsgálata mellett, a szektor külső elszámoltathatóságának átláthatóbb keretét teremtenék meg. A törvényi szabályozások és a kormányzat részé
ről érkező kezdeményezések mellett azonban a non
profit szektor „egységes” fellépésére is szükség lenne.
Szektorális felügyelet:
az ágazati standardok követése
A nonprofit szektor szabályozóinak egy másik cso
portját a nonprofit szervezetek és hálózataik által ki
alakított standardok és működési szabályozások (codes of conduct) képezik. Ilyen standardok és szabályozók kialakítása a világ jó néhány nonprofit csoportosulása vagy esernyőszervezete által már megtörtént, ezek al
kalmazása azonban még korántsem tekinthető általá
nosnak és egységesnek, különösen nem az, hazánkban.
A profitorientált szervezeteknél az ipari kamarák által kidolgozott tagsági követelmények, illetve más nemze
ti, vagy akár regionális szervezetek, minősítési-tanú
sítványi rendszerei képezik a szektorális elszámoltatha
tóság alapjait. Ez az „egységes” szabályozás a nonprofit szervezeteknél egyelőre még nem valósult meg.
A társadalmi felelősségvállalás és a működési legitimitás biztosításának előtérbe kerülése azonban egyre jobban erősítik azoknak a kezdeményezéseknek és standardoknak az egységesítését, amelyek most még csak önkéntes alapon és elsősorban területi vagy ágazati jelleggel csatlakoztatják a nonprofit szerveze
teket tanúsítványi rendszereikhez. Nemzetközi vi
szonylatban a folyamat már nagymértékben veszített
„önkéntes” jellegéből, hiszen a komolyabb támogatá-
sok megítélését valamilyen nonprofit esemyőszerve- zeti tagsághoz vagy elszámoltathatósági standardok megfeleltetéséhez kötik. Természetesen itt nem csak a kormányzatok és a szektorális felügyeletek felé törté
nő elszámoltathatóság biztosítása a cél, hanem a tár
sadalom és az adományozók bizalmának erősítése, és ezáltal a nonprofit szervezetek működési legitimitá
sának és pénzügyi stabilitásának garantálása.
Nonprofit elszámoltathatósági standardokra példa az Egyesült Államokban az American Council for Voluntary Action (InterAction) és a Better Business Bureau’s Wise Giving Alliance kezdeményezései, az Egyesült Királyságban az Institute of Social and Ethical Accountability AA1000-es rendszere, Kanadában a Canadian Council for International 1 Coopeartion standardjai, Ázsiában a fülöp-szigeteki Philippine Council for NGO Certification tanúsít
ványa, vagy a Nemzetközi Vöröskereszt Red Crescent Movement and NGOs in Disaster Relief standardjai, [ illetve az arab világ nonprofit szervezeteire vonatko
zóan a United Nations Development Programme I (UNDP) ajánlásai (Ebrahim, 2003b; Schweitz, 2001).
Habár láthatóan még nemzetközi viszonylatban sem alakult ki egységes minősítési rendszer, a nonprofit
> : esernyőszervezetek által kidolgozott, példaképpen em
lített standardok nagyfokú hasonlóságot mutatnak. A
i különböző szervezetek standardjai, amelyek garanciát [ kívánnak adni a tanúsítványt megszerző nonprofit szervezetek működési, pénzügyi legitimitásáról és haté- [ konyságáról, általában az alábbi felépítést követik:
* • Szervezeti küldetés és programok - szervezeti integritás:
Ez a standard azt fogalmazza meg, hogy a nonprofit szervezetek működése és programjaik mindenkor konzisztensek legyenek a szervezet küldetési nyi
latkozatával, vagyis azokkal a köz hasznát szolgáló célkitűzésekkel, amelyek végrehajtására a szerve
zetet létrehozták.
» • Kormányzás - testületi irányítás:
A nonprofit szervezeteket mindenkor önkéntes és független tagokból álló kormányzó testület vezeti, amelynek tagjai javadalmazásban' nem részesül
hetnek, illetve tevékenységeik nem ütközhetnek az összeférhetetlenségi előírásban meghatározott sza
bályokba. Fontos, hogy a kormányzó testület rend
szeresen (évente minimum négyszer) ülésezzen, és annak lefolytatására írásban rögzített szabályzattal rendelkezzen.
• Emberi erőforrások - menedzsment gyakorlata:
Ez a standard a nonprofit szervezetek önkéntes és fizetett alkalmazottaival kapcsolatos politikákra
vonatkozó irányelveket fogalmaz meg. írásban is kommunikált, teljesíthető és mindenki számára egyértelmű tevékenységvégzési elvárások kívána
tosak, illetve ezekhez kapcsolódóan hatékony teljesítménymérési és - értékelési rendszerek mű
ködtetése ajánlott. A felelős menedzsmentnek min
denkor a szervezet küldetését szem előtt tartva, illetve a tagok érdekeit és az érintettek jogait védő gyakorlattal kell vezetni a szervezetet.
• Pénzügyi elszámoltathatóság - adományszerzési politikák:
A nonprofit szervezetek pénzügyi politikáját úgy kell kialakítani, hogy az maradéktalanul megfelel
jen a különféle törvényi előírásoknak és szektorális irányelveknek; mindamellett konzisztens legyen a szervezet küldetési nyilatkozatával, és segítsen elő
remozdítani az abban foglaltakat. A kötelezően elkészítendő éves jelentések mellett, ajánlott rend
szeresen pénzügyi jelentéseket készíteni, amelyek pontos képet adnak a szervezet pénzügyi tevékeny
ségeiről. Ezen kívül a szervezeteknek célkitűzé
seikkel és szervezeti kapacitásaikkal összhangban álló adományszerzési politikát kell kidolgozniuk.
• Közösségi kapcsolatok - nyilvánosság:
A nonprofit szervezeteknek, habár magánszférában működő gazdálkodó szervezetek, tevékenységeik
kel mindenkor a köz hasznát kell szolgálniuk, a kö
zösség támogatása mellett. Biztosítaniuk kell a megfelelő információkhoz való hozzáférést: célki
tűzéseikkel, programjaikkal, pénzügyi működésük
kel kapcsolatban egyaránt. Működésük nyilvános
sága mellett elengedhetetlenül fontos a közösség érdekeinek hatékony képviselete, és megfelelő lob
bitevékenységek folytatása is.
A bemutatott ágazati standardok mellett, az egyes információs hálózatok és adatbázisrendszerek is hoz
zájárulnak a nonprofit szervezetek elszámoltatható
ságának erősítéséhez és a szektor átláthatóságának nö
veléséhez azáltal, hogy a nonprofit szektor intézmé
nyeire vonatkozó információkat mindenki számára hoz
záférhetővé teszik. Ilyen rendszer például az amerikai GuideStar Web, amely az IRS (International Revenue Service) által nyilvántartott, közel 850000 nonprofit szervezetről szolgáltat adatokat (www.guidestar.org).
Magyarországon eddig elsősorban a nagyobb, transznacionális nonprofit szervezetek csatlakoztak a nemzetközi tanúsítványi rendszerek valamelyikéhez.
A folyamat tehát elindult, s mivel a jelentősebb támo
gatási alapokból való részesedés feltételeiben egyre inkább megjelenik a szektorális standardoknak való megfelelés, ezért várhatóan egyre több hazai alapítású
nonprofit szervezet fog csatlakozni ezekhez a tanú
sítványi rendszerekhez. A „végső” cél azonban még ennél is távolabbra mutat.
Több szervezetnél megjelent az a törekvés, hogy a minőség, illetve az eredményesség kapcsán elkülönítse a külső, az elszámoltatást középpontba helyező és a belső, a fejlesztésre, önfejlesztésre összpontosító értékelési filozófiát, illetve gyakorlatot. Az ideális az lenne, ha egy olyan nonprofit elszámoltathatósági gyakorlat válna általánossá, amely mind a külső, mind a belső elszámoltathatóság kívánalmainak megfelel.
Ehhez persze először világossá kellene tenni mind
egyik nonprofit szervezet számára ezek funkcióit. A nonprofit szektor szervezeteinek kultúrájában ugyanis három sajátos jelenséggel kell számolnunk:
• a szervezetek autonómiájával,
• változtatási képességével (innovativitás) és
• sajátos elszámoltatásával.
Mindenképp elkerülendő egy olyan ellentmondásos helyzet kialakulása, amelyben a kiterjesztett autonó
miát és innovatív cselekvési teret az elszámoltatás, a külső követelményeknek való megfelelés korlátozza.
Egyfajta kompromisszumra törekvés lenne ajánla
tos: biztosítani a szükséges szabadságot a nonprofit szervezeteknek szakmai döntéseik meghozatalában és tevékenységeik végzésében, egyúttal azonban a külső felügyeleti szerveknek is lehetőséget adni, hogy fe
lelősséggel elszámoltathassák a szervezeteket. Mind
ez csakis partnerközpontú együttműködések révén valósulhat meg, a kormányzati szervek, a szektorális esernyőszervezetek és a nonprofit szervezetek között.
Összegzés
A nonprofit szervezetek külső elszámoltathatósá
gának nemzetközi és hazai áttekintésével kapcsolatban láthattuk, hogy számos kezdeményezés született már szabályozásának elősegítésére, lásd például a külön
féle irányelveket, elszámoltathatósági standardokat és beszámolási kötelezettségeket. A törvényi előírások és a szektorális szabályozások azonban önmagukban nem elegendők. Habár ezek az elszámoltathatóság szem
pontjából egyfajta általánosan elvárható szervezeti működési és viselkedési minimumszintet jelölnek ki, ám nem biztos, hogy alkalmasak az elszámoltatha
tóság intemalizálására.
Legalább ilyen fontossággal bírnak tehát a non
profit szervezetek elszámoltathatósággal kapcsolatos belső folyamatai, mint például a szervezet- és teljesít
ményértékelési rendszerek, a belső szervezeti-műkö
dési szabályzatok, vagy akár a részvételen alapuló döntéshozatal gyakorlata is. A külső elszámoltatható
ság és ennek internalizálódása a menedzsment gya
korlatába egységes egészet alkot. E szervezetek mű
ködése mára abba a stádiumba jutott, hogy vezetőitől elvárható a szabályozóknak és standardoknak megfelelő szervezeti viselkedés struktúráinak és folyamatainak napi szintű menedzselése.
Felhasznált irodalom
Adirondack, S. (1999): Mindennapi receptek civil szervezeteknek.
Kézikönyv nonprofit vezetőknek. Budapest: Nonprofit Informá
ciós és Oktató Központ Alapítvány - Soros - NIOK Iroda Bartal, A. M. (1999): Nonprofit alapismeretek kézikönyve. Buda
pest: LIGATURA Kiadó
Bíró, E. (2002): Nonprofit szektor analízis. Civil szervezetek jogi környezete Magyarországon. NOSZA projekt. Budapest: EMLA Egyesület
Bogart, W. T. (1995): “Accountability in Nonprofit Organizations:
An Economic Perspective”. Nonprofit Management and Leader
ship, 6 (2), 157-170.
Bognár, P. (2001): A közhasznú társaságok. Budapest: HVG-ORAC Kiadó .
Dinya, L. - Farkas, F. - Hetesi, E. - Veres, Z. (2004): Nonbusiness marketing és menedzsment. Budapest: KJK-KERSZÖV Drucker, P. F. (1989): „What Business Can Learn From
„Nonprofits”?” Harvard Business Review, 67 (5), 89-93.
Ebrahim, A. (2003a): “Making Sense of Accountability: Conceptual Perspectives for Northern and Southern Nonprofits”. Nonprofit Management and Leadership, 14(2), 191-212.
Ebrahim, A. (2003b):“Accountability in Practice: Mechanisms for NGOs”. World Development, 31 (5), 813-829.
Edwards, M. - Hulme, D. (1996): Beyond the Magic Bullet: NGO Performance and Accountability in the Post-Cold War World.
Bloomfield, Conn.: Kumarian Press
Farkas, F. (1995): A modern menedzsment elemei a nonprofit szektor szervezeteiben. Budapest: Nonprofit Kutatócsoport Egyesület.
Kriszt, M. (2004): Egy nonprofit és egy profitorientált társaság összehasonlító elemzése, szakdolgozat, Széchényi István Egye
tem: Gazdaság- és Társadalomtudományi Intézet
Kuti, E. (1998): Hívjuk talán nonprofitnak... Budapest: Nonprofit Kutatócsoport
Meyer, C. A. (1999): The Economics and Politics of NGOs in Latin America. Westport, Conn.: Praeger
Najam, A. (1996): “NGO Accountability: A Conceptual Fra
mework”. Development Policy Review, 14, 339-353.
Nárai, M. (2004): „A nonprofit szektor Magyarországon: A szektor működését meghatározó jogi és gazdasági szabályozás”. Non
profit gazdaságtan, viewed 7 February 2005,
<http://www.sze.hu/rt/rt02-6.rtf
Schwein, M. L. (2001): „NGO Network Codes of Conduct: Ac
countability, Principles, and Voice”. ISA Paper, Chicago, Feb.
Smith, B. & Associates (1997): Átfogó nonprofit menedzsment.
Nonprofit Kutatások 5. Budapest: CO-NEX
Vajda, A. (1997): „A nonprofit szervezetek szerepe a társadalom
építésben”. Info-Társadalomtudomány, 42, 1959. évi IV. törvény - A Polgári Törvénykönyvről 1997. évi CXLIV. törvény - A Gazdasági Társaságokról 1997. évi CLVI. törvény - A Közhasznú Szervezetekről
224/2000 (XII. 19.) Kormányrendelet - A számviteli törvény sze
rinti egyéb szervezetek beszámolókészítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól
2003. évi L. törvény - A Civil Alapprogramról