• Nem Talált Eredményt

Az állami szabályozók és az ágazati standardok szerepe a nonprofit szervezetek vezetésében

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Az állami szabályozók és az ágazati standardok szerepe a nonprofit szervezetek vezetésében"

Copied!
6
0
0

Teljes szövegt

(1)

A Z ÁLLAMI SZABÁLYOZÓK É S

AZ ÁGAZATI STA N D A R D O K S Z E R E P E A N O N P R O F IT S Z E R V E Z E T E K V E Z E T É S É B E N

A szerzők írásukban bemutatják a hazai nem-profitorientált szervezetek külső elszámoltathatóságának két legfontosabb aspektusát: az állami szabályozók és az ágazati standardok működését, illetve ezek leg­

fontosabb hatásait és szerepét a vezetésben.

A Vezetéstudomány érdeklődő olvasói tapasztalhatják, hogy a lap hasábjain rendszeresen feltűnnek a nem nyereségre orientált szervezetek menedzselésével foglalkozó írások. Az ötvenezernél több, ténylegesen működő nonprofit szervezet Magyarországon mára a szervezetek világának stabil alkotóelemévé vált. Bár a magyar nonprofit szektor létét és fejlődését a kilenc­

venes években számos fenntartás kísérte, napjainkra azonban biztosan állíthatjuk: e szervezetek intézmé­

nyesülése befejeződött. így természetes, hogy a szek­

tor és annak szervezetei gazdag terepet kínálnak az üzleti tudományágak képviselőinek vizsgálatok végzé­

sére, elemzések készítésére, a szektor sajátosságainak figyelembevételével (Dinya - Farkas - Hetesi - Veres, 2004).

Az intézményesülés a nonprofit szektor szerveze­

teinek vezetőit is folyamatosan új kihívások elé állítja.

A nonprofit szervezetek menedzselésében való rész­

vétel jó iskola a versenyszektor menedzserei számára is - állapította meg Peter Drucker, az amerikai nonprofit szektor közel másfélmilliót kitevő szervezeteiről (Drucker, 1989). A hazai nonprofit szervezetek veze­

tőinek a folyamatos professzionalizálódás (Farkas, 1995; Smith et ah, 1997; Adirondack, 1999; Bartal, 1999) mellett, a kívülről érkező újabb és újabb kihívá­

soknak, elvárásoknak is meg kell felelniük. A belső szervezettség, a legitimáció, az átláthatóság, kezdeti és későbbi elvárásai mellett (Vajda, 1997), napjainkra egyre inkább központi kérdéssé válik a szektor elszá­

moltathatósága (accountability), különös tekintettel a külső elszámoltathatóságra.

Nonprofit szervezetek elszámoltathatósága:

rövid áttekintés

A „nonprofit elszámoltathatóság” az új évezred menedzsmentgondolkodásának egyik központi fogal­

ma-kategóriája: egyre több elképzelés születik alkal­

mazhatóságával és annak módjaival kapcsolatban. A nonprofit szervezetek világa, csakúgy mint az üzleti élet egésze, dinamikus, sőt olykor drámai változá­

soknak van kitéve, amely megköveteli a szervezetek­

től, hogy újragondolják és újrafogalmazzák tevékeny­

ségi köreiket és azok végrehajtásának mikéntjét. Az elszámoltathatóság a gyakorlatban számos formát ölthet; lehet belső vagy külső, formális vagy infor­

mális, vertikális vagy horizontális, lentről-felfelé vagy felülről-lefelé irányuló. Alkalmazhatósága széleskö­

rűen megalapozott, a kérdés tehát, hogy az eredményes elszámoltathatóság érdekében hol jelöljük ki és hova rendeljük a döntési felelősségeket, hogyan alakítsuk ki a beszámoltathatóság és a végrehajtás hatékony mechanizmusait, és hogyan rangsoroljuk a többszörös elszámoltathatóság egyes fokozatait.

Elméleti megközelítését tekintve, az elszámoltatha­

tóság rendkívül komplex és ellentmondásos fogalom, függetlenül attól, hogy milyen szervezetről vagy enti­

tásról beszélünk. A nonprofit szervezetekre vonatkoz­

tatva ez a komplexitás és ellentmondásosság még erő­

teljesebben érvényesül, köszönhetően a szereplők és érintettek sokszínűségének, akik által és akikért a civil szervezetek létrejöttek és akiknek ezáltal elszámoltatha­

tósággal tartoznak. Az üzleti élet szervezeteivel ellen-

(2)

tétben, amelyek szinte kizárólagosan a tulajdonosaik felé tartoznak elszámoltathatósággal, a nonprofit szerve­

zetek gyakorta többféle megbízó felé szimultán elszá­

moltathatok: lásd kormányzati szervek, adományozók, irányító testületek, ügyfelek, a társadalom, és mások (Bogart, 1995; Najam, 1996; Edwards - Hulme, 1996;

Meyer, 1999). Habár a különféle megbízók érdekei nem feltétlenül állnak szemben egymással - sőt akár egybe is eshetnek bizonyos mértékig - , ám bárminemű konfliktus vagy érdekellentét arra késztetheti a nonpro­

fit szervezeteket, hogy folyamatosan változtassák és az adott helyzetnek megfelelően kommunikálják elszá­

moltathatóságukat, avagy módosítsák küldetésüket.

Az elszámoltathatóság egyértelmű meghatározását a fogalom összetett társadalmi megítélése mellett az is nehezíti, hogy a nonprofit szervezetek kapcsolatrend­

szere kiterjedt és sokrétű, így felelősségvállalásuk és elszámoltathatósági kötelezettségeik sem egyértel­

műek. Az elszámoltathatóság viszonyrendszerének összefoglalása az 1. ábrán látható.

Az 1. ábrán látható kapcsolatrendszer részletes ismertetésére most nem térünk ki, írásunk szempont­

jából az ábra bal alsó háromszögének viselkedése ér­

dekes. A nonprofit szervezetek elszámoltathatóságá­

nak esetében különösen fontos és központi kérdés a felfelé irányuló, külső (externális) elszámoltathatóság

legitimitása és mechanizmusainak átláthatósága. A nonprofit szektor sajátosságaiból fakadóan (pl. köz­

hasznúság, nem profitorientáció stb.) ez jóval bonyo­

lultabb kategória, mint a profitorientált szervezeteknél.

A NOSZA keretében a Nonprofit Kutatócsoport 2001- 2002 folyamán kutatást végzett a nonprofit szerveze­

tek körében, jogi helyzetükről, jogalkalmazási prob­

lémáikról, és a. saját maguk által meghatározott sza­

bályozási, külső elszámoltathatósági problémáikról (Bíró, 2002). A kutatás eredményei arra világítottak rá, hogy a jogi, elszámoltathatósági szabályozás problé­

mái indirekt módon hatnak a civil szektor szerveze­

teire. Habár az eljárási, elszámoltathatósági szabályo­

zás problémaként való megjelölése kevésbé jelenik meg direkten a szervezetek működését befolyásoló tényezőként, ugyanakkor megállapítható, hogy a gaz­

dasági, adó, pénzügyi stb. jogszabályok körében ta­

pasztalt anomáliák jelentős befolyással vannak a szer­

vezetek anyagi helyzetére (lásd anyagi bázis megte­

remtésével és a gazdálkodással kapcsolatos problémák első helyen való említése).

A nonprofit szektor nemcsak méreteit és szerep- vállalását tekintve növekedett meg, hanem erősödött vele befolyása és annak hatóköre is. Míg annak idején a civil szervezetek elsősorban a szolgáltatások zavar­

talan biztosításáért tartoztak felelősséggel, addig 1. ábra Nonprofit elszámoltathatósági kapcsolatrendszer

Forrás: Ebrahim, A. „Making Sense of Accountability: Conceptual Perspectives for Northern and Southern Nonprofits”. Nonprofit Management and Leadership, 2003a, 14 (2), p. 201.

(3)

napjainkra már tevékenységeik palettáján ott találhat­

juk a képviseleti és lobbizási tevékenységeket is. A kér­

dés tehát, amely a nonprofit szervezetek és a civil tár­

sadalom legitimitására és elszámoltathatóságára vonat­

kozik, nemcsak gazdasági, hanem legalább ugyanolyan mértékben politikai eredetű is. A kérdésre adandó vá­

laszban, vagyis a nonprofit elszámoltathatóság külső szabályozórendszerének kialakításában, ezért a kor­

mányzati és a szektorális/ágazati szerepvállalás egy­

aránt fontos. A továbbiakban ezek megvalósulását te­

kintjük át, elsősorban a hazai vonatkozások alapján.

Kormányzati felügyelet: a törvényeknek i és a szabályozásoknak való megfelelés

A nonprofit szervezeteket érintő törvényi szabályo­

zások és információ szolgáltatásra vonatkozó előírások

; átláthatóságot és nyilvánosságot követelnek meg a szer­

vezetektől. A nonprofit szervezetek működésének nyil­

vánosságára vonatkozó rendelkezések a közbizalom [ fenntartását célozzák, és egyben a gazdálkodás biztonsá-

! gát erősítik. A kilencvenes évek legelején a nonprofit szektor jogi és gazdasági szabályozása rendkívül kedve­

ző volt Magyarországon. A kormányzati oldal hamar át- I látta, hogy az ellenőrizetlenül igénybe vehető kedvez- [ mények veszélyeket rejtenek magukban. Ezért adópoli- I tikai szempontból már kezdettől fogva próbáltak kü- I lönbséget tenni a közhasznú, és a közérdeket csak köz- ' vetetten szolgáló szervezetek között (Nárai, 2004). Nap- L jainkban két újabb alapelv gyakorol befolyást e szektor i szabályozásának alakulására: (1) a nonprofit szerveze- i tek közhasznúsági foka, illetve az általuk élvezett támo- i gatások és kedvezmények összekapcsolásának szüksé- i gessége; illetve (2) a közcélokat szolgáló szervezetek

szektorsemleges finanszírozásának elve (Nárai, 2004).

A nonprofit szervezetek egy sajátos működési for- i máját tehát a közhasznú társaságok képviselik. Habár i működésük és a rájuk vonatkozó szabályozások koránt-

! sem általánosíthatók a szektor egészére, ám a nonprofit szervezetek külső elszámoltathatóságának megítélésé- r vei kapcsolatban mégis érdemes velük külön foglal- l kozni. Az ágazati standardok és az azokat meghatározó i nonprofit esernyőszervezetek bemutatásánál is látni i fogjuk, hogy a nonprofit szektor „felügyelete” és elszá- [ moltathatósága nem egységes, hiszen különféle sza- [ bályozások és előírások vonatkoznak az egyes non­

profit szervezetekre, működésük és szervezeti formájuk függvényében. Az állami szabályozók és ágazati stan- I dardok - ha nem is egészének, de legalábbis egy ré­

szének - alkalmazása ugyanis opcionális. írásunkban a külső elszámoltathatóság gyakorlati megvalósulását oly

módon igyekszünk bemutatni, hogy az teljes egészében, avagy bizonyos részleteiben vonatkoztatható a külön­

féle nonprofit szervezetekre.

A közhasznú társaságok (kht.-k), mint speciális non­

profit szervezetek, kormányzati felügyelete viszonylag szorosabb és szigorúbb elveket követ, a kht.-k működé­

si sajátosságaiból fakadóan. A többi nonprofit szerveze­

ti forma nem alkalmas arra, hogy üzletszerű gazdasági tevékenység szervezeti keretéül szolgáljon, amelynek célja természetesen továbbra is a köz hasznának nem­

profitorientált szolgálata. Minden olyan szervezetnek kötelező a közhasznú nyilvántartásba vétel, amelyet az államháztartás alrendszereiből származó vagyon fel- használásával alapítottak, vagy a létesítő okirata szerint rendszeres költségvetési támogatásban részesül (Kszt.

27. § (3) bekezdés). Amikor a nonprofit törvény, azaz a közhasznú szervezetekről szóló törvény 1998-ban ha­

tályba lépett, a közhasznú szervezetek két típusát hatá­

rozta meg: a közhasznú és a kiemelkedően közhasznú szervezeteket, de ezzel hallgatólagosan definiált egy harmadik csoportot is, a nem közhasznú nonprofitok csoportját (Kuti, 1998). A kormányzat a jogállások ezen indirekt meghatározásával, kijelölte a nonprofit szerve­

zetek külső elszámoltathatóságának kívánatos irányát.

A közhasznú társaságokra - a Ptk.-ban meghatá­

rozott eltérésekkel - a gazdasági társaságokról szóló törvény korlátolt felelősségű társaságokra vonatkozó szabályai az irányadók. Mindezek mellett még a közhasznú szervezetekről szóló törvény előírásait is fi­

gyelembe kell venni. Az egységes szabályozás tehát eddig még a közhasznú társaságok esetében sem való­

sult meg. A közhasznú szervezetekről szóló törvény ugyanakkor, mint kerettörvény, egységes rendezési el­

veket teremt. Ilyen elvek a (1) nyilvánosság bizto­

sítása, (2) a nyereségfelosztás tilalma, (3) politikai befolyástól való mentesség, (4) egységes szervezeti és működési rend, (5) egységes nyilvántartásba vételi kötelezettség, (6) kedvezmények rendszerének megha­

tározása, (7) jogorvoslati lehetőség, illetve (8) a szervezetek feletti ellenőrzés rendje (Bognár, 2001).

A közhasznú társaságok elszámoltathatóságának szorosabb felügyeletét az általuk igénybe vehető kedvezmények számossága is indokolttá teszi, úgymint társasági adómentesség, társasági adóköte­

lezettséget érintő kedvezmény, helyi adókötelezett­

séget érintő kedvezmény, illetékkedvezmény, illetve egyéb - jogszabályban meghatározott - kedvezmény.

A felügyeletet a kht. felett az alábbi szervek gyako­

rolják: (1) a költségvetési támogatás felhasználásának ellenőrzésére az Állami Számvevőszék jogosult; (2) a

(4)

kht. feletti adóellenőrzést a társaság székhelye szerint illetékes adóhatóság látja el; míg (3) a törvényességi felügyelet megosztott az ügyészség és az illetékes cég­

bíróság között. A közhasznú társaságoknál mindamel­

lett kizárólag külső tagokból álló felügyelő bizottság létrehozása kötelező, illetve a törzstőke mértékétől függetlenül könyvvizsgáló választását írja elő a törvény.

Az általános, gazdálkodó tevékenységet végző társa­

ságokra érvényes beszámolási kötelezettségeken kívül, a közhasznú szervezetekre a következő speciális előírá­

sok vonatkoznak. A számviteli törvény alapján elkészí­

tendő szabályzatok mellett (leltárkészítési és leltározási szabályzat, értékelési szabályzat, önköltség-számítási szabályzat, pénzkezelési szabályzat), a közhasznú tár­

saságoknak külön el kell készíteniük az úgynevezett befektetési szabályzatukat, amely a hosszú távú befek­

tetést szolgáló vagyontárgyaik szerzésére irányuló tevékenységeiket szabályozza (Kszt. 26. § (k) pont). A közhasznú társaságoknál sajátosság továbbá, hogy vá­

laszthatnak a számviteli törvényben meghatározott éves beszámoló, illetve a 224/2000. (XII. 19.) kormányren­

deletben előírt beszámolók közül. Amennyiben a számviteli törvény szerinti éves beszámolót választják - és vállalkozási tevékenységet is végeznek - a beszá­

molót úgy kell elkészíteni, hogy az alap- és a vál­

lalkozási tevékenység bevétele, költsége, ráfordítása és az adózás előtti eredmény elkülönítetten is szerepel­

jenek. Ugyanakkor, annak a közhasznú egyéb szerve­

zetnek, amely a számviteli törvény szerinti éves be­

számoló készítését választotta, a törvényben előírt be­

számoló készítésével egyidejűleg a közhasznú ered­

ménykimutatást is kötelező elkészítenie (224/2000.

(XII. 19.) Korm. rend. 6. § (9) bekezdés). A közhasznú eredménykimutatásban tehát egymástól elkülönítve kell kimutatni az alaptevékenységgel, valamint a vállalko­

zási tevékenységgel összefüggő tételeket!

„A közhasznú szervezet köteles az éves beszámoló jóváhagyásával egyidejűleg közhasznúsági jelentést ké­

szíteni” (Kszt. 19. § (1) bekezdés). A közhasznúsági je­

lentés a közhasznú társaságok speciális éves beszámo­

lója, amely a társaság tevékenységével és gazdálko­

dásával összefüggő, több részből álló összetett kimu­

tatás. A közhasznú jelentés mellékleteként csatolni kell a számviteli törvény, illetve a Kormányrendelet alapján elkészített beszámolót. A jelentésből ki kell tűnnie, hogy a kht. közhasznú feladatai ellátásával összefüg­

gésben milyen közpénzeket használt fel. A vagyon fel- használásával kapcsolatos kimutatási kötelezettség elő­

írása azt célozza, hogy a élvezői megbízható, és teljes képet kapjanak az adott társaság gazdálkodásáról. A ki­

mutatásban célszerű szerepeltetni a kht. vagyonának

szerkezetét, összetételét és értékét a tárgyév elején, a vagyon szerkezetében bekövetkezett évközi változáso­

kat, illetve a vagyonszerkezet összetételét és értékét a tárgyév végén (Kriszt, 2004). A közhasznú jelentés e részében kell bemutatni a vezető tisztségviselőknek nyújtott juttatások összegét, illetve a közhasznú tevé­

kenységről szóló rövid tartalmi beszámolót is.

A kft.-hez hasonlóan, a kht.-nak is kötelező kiegé­

szítő mellékletet készítenie, ugyanakkor annak a közhasznú társaságnak, amely a számviteli törvény szerinti beszámoló készítését választja, nem kell a cash flow kimutatást elkészítenie (224/2000. (XII. 19.) Korm. rend. 6. § (11) bekezdés). Üzleti jelentést a köz­

hasznú társaságnak nem kötelező készítenie.

2003-ban a kormány kidolgozta az ún. civil straté­

giát, amely a civil szféra jelentős bevonásával készült el, illetve 2003 júniusában elfogadták a Civil Alapprog­

ramról szóló törvényt. A civil stratégiában megfogal­

mazódó elképzelések, a nonprofit szervezetek törvényi szabályozásának felülvizsgálata mellett, a szektor külső elszámoltathatóságának átláthatóbb keretét teremtenék meg. A törvényi szabályozások és a kormányzat részé­

ről érkező kezdeményezések mellett azonban a non­

profit szektor „egységes” fellépésére is szükség lenne.

Szektorális felügyelet:

az ágazati standardok követése

A nonprofit szektor szabályozóinak egy másik cso­

portját a nonprofit szervezetek és hálózataik által ki­

alakított standardok és működési szabályozások (codes of conduct) képezik. Ilyen standardok és szabályozók kialakítása a világ jó néhány nonprofit csoportosulása vagy esernyőszervezete által már megtörtént, ezek al­

kalmazása azonban még korántsem tekinthető általá­

nosnak és egységesnek, különösen nem az, hazánkban.

A profitorientált szervezeteknél az ipari kamarák által kidolgozott tagsági követelmények, illetve más nemze­

ti, vagy akár regionális szervezetek, minősítési-tanú­

sítványi rendszerei képezik a szektorális elszámoltatha­

tóság alapjait. Ez az „egységes” szabályozás a nonprofit szervezeteknél egyelőre még nem valósult meg.

A társadalmi felelősségvállalás és a működési legitimitás biztosításának előtérbe kerülése azonban egyre jobban erősítik azoknak a kezdeményezéseknek és standardoknak az egységesítését, amelyek most még csak önkéntes alapon és elsősorban területi vagy ágazati jelleggel csatlakoztatják a nonprofit szerveze­

teket tanúsítványi rendszereikhez. Nemzetközi vi­

szonylatban a folyamat már nagymértékben veszített

„önkéntes” jellegéből, hiszen a komolyabb támogatá-

(5)

sok megítélését valamilyen nonprofit esemyőszerve- zeti tagsághoz vagy elszámoltathatósági standardok megfeleltetéséhez kötik. Természetesen itt nem csak a kormányzatok és a szektorális felügyeletek felé törté­

nő elszámoltathatóság biztosítása a cél, hanem a tár­

sadalom és az adományozók bizalmának erősítése, és ezáltal a nonprofit szervezetek működési legitimitá­

sának és pénzügyi stabilitásának garantálása.

Nonprofit elszámoltathatósági standardokra példa az Egyesült Államokban az American Council for Voluntary Action (InterAction) és a Better Business Bureau’s Wise Giving Alliance kezdeményezései, az Egyesült Királyságban az Institute of Social and Ethical Accountability AA1000-es rendszere, Kanadában a Canadian Council for International 1 Coopeartion standardjai, Ázsiában a fülöp-szigeteki Philippine Council for NGO Certification tanúsít­

ványa, vagy a Nemzetközi Vöröskereszt Red Crescent Movement and NGOs in Disaster Relief standardjai, [ illetve az arab világ nonprofit szervezeteire vonatko­

zóan a United Nations Development Programme I (UNDP) ajánlásai (Ebrahim, 2003b; Schweitz, 2001).

Habár láthatóan még nemzetközi viszonylatban sem alakult ki egységes minősítési rendszer, a nonprofit

> : esernyőszervezetek által kidolgozott, példaképpen em­

lített standardok nagyfokú hasonlóságot mutatnak. A

i különböző szervezetek standardjai, amelyek garanciát [ kívánnak adni a tanúsítványt megszerző nonprofit szervezetek működési, pénzügyi legitimitásáról és haté- [ konyságáról, általában az alábbi felépítést követik:

* • Szervezeti küldetés és programok - szervezeti integritás:

Ez a standard azt fogalmazza meg, hogy a nonprofit szervezetek működése és programjaik mindenkor konzisztensek legyenek a szervezet küldetési nyi­

latkozatával, vagyis azokkal a köz hasznát szolgáló célkitűzésekkel, amelyek végrehajtására a szerve­

zetet létrehozták.

» • Kormányzás - testületi irányítás:

A nonprofit szervezeteket mindenkor önkéntes és független tagokból álló kormányzó testület vezeti, amelynek tagjai javadalmazásban' nem részesül­

hetnek, illetve tevékenységeik nem ütközhetnek az összeférhetetlenségi előírásban meghatározott sza­

bályokba. Fontos, hogy a kormányzó testület rend­

szeresen (évente minimum négyszer) ülésezzen, és annak lefolytatására írásban rögzített szabályzattal rendelkezzen.

Emberi erőforrások - menedzsment gyakorlata:

Ez a standard a nonprofit szervezetek önkéntes és fizetett alkalmazottaival kapcsolatos politikákra

vonatkozó irányelveket fogalmaz meg. írásban is kommunikált, teljesíthető és mindenki számára egyértelmű tevékenységvégzési elvárások kívána­

tosak, illetve ezekhez kapcsolódóan hatékony teljesítménymérési és - értékelési rendszerek mű­

ködtetése ajánlott. A felelős menedzsmentnek min­

denkor a szervezet küldetését szem előtt tartva, illetve a tagok érdekeit és az érintettek jogait védő gyakorlattal kell vezetni a szervezetet.

Pénzügyi elszámoltathatóság - adományszerzési politikák:

A nonprofit szervezetek pénzügyi politikáját úgy kell kialakítani, hogy az maradéktalanul megfelel­

jen a különféle törvényi előírásoknak és szektorális irányelveknek; mindamellett konzisztens legyen a szervezet küldetési nyilatkozatával, és segítsen elő­

remozdítani az abban foglaltakat. A kötelezően elkészítendő éves jelentések mellett, ajánlott rend­

szeresen pénzügyi jelentéseket készíteni, amelyek pontos képet adnak a szervezet pénzügyi tevékeny­

ségeiről. Ezen kívül a szervezeteknek célkitűzé­

seikkel és szervezeti kapacitásaikkal összhangban álló adományszerzési politikát kell kidolgozniuk.

Közösségi kapcsolatok - nyilvánosság:

A nonprofit szervezeteknek, habár magánszférában működő gazdálkodó szervezetek, tevékenységeik­

kel mindenkor a köz hasznát kell szolgálniuk, a kö­

zösség támogatása mellett. Biztosítaniuk kell a megfelelő információkhoz való hozzáférést: célki­

tűzéseikkel, programjaikkal, pénzügyi működésük­

kel kapcsolatban egyaránt. Működésük nyilvános­

sága mellett elengedhetetlenül fontos a közösség érdekeinek hatékony képviselete, és megfelelő lob­

bitevékenységek folytatása is.

A bemutatott ágazati standardok mellett, az egyes információs hálózatok és adatbázisrendszerek is hoz­

zájárulnak a nonprofit szervezetek elszámoltatható­

ságának erősítéséhez és a szektor átláthatóságának nö­

veléséhez azáltal, hogy a nonprofit szektor intézmé­

nyeire vonatkozó információkat mindenki számára hoz­

záférhetővé teszik. Ilyen rendszer például az amerikai GuideStar Web, amely az IRS (International Revenue Service) által nyilvántartott, közel 850000 nonprofit szervezetről szolgáltat adatokat (www.guidestar.org).

Magyarországon eddig elsősorban a nagyobb, transznacionális nonprofit szervezetek csatlakoztak a nemzetközi tanúsítványi rendszerek valamelyikéhez.

A folyamat tehát elindult, s mivel a jelentősebb támo­

gatási alapokból való részesedés feltételeiben egyre inkább megjelenik a szektorális standardoknak való megfelelés, ezért várhatóan egyre több hazai alapítású

(6)

nonprofit szervezet fog csatlakozni ezekhez a tanú­

sítványi rendszerekhez. A „végső” cél azonban még ennél is távolabbra mutat.

Több szervezetnél megjelent az a törekvés, hogy a minőség, illetve az eredményesség kapcsán elkülönítse a külső, az elszámoltatást középpontba helyező és a belső, a fejlesztésre, önfejlesztésre összpontosító értékelési filozófiát, illetve gyakorlatot. Az ideális az lenne, ha egy olyan nonprofit elszámoltathatósági gyakorlat válna általánossá, amely mind a külső, mind a belső elszámoltathatóság kívánalmainak megfelel.

Ehhez persze először világossá kellene tenni mind­

egyik nonprofit szervezet számára ezek funkcióit. A nonprofit szektor szervezeteinek kultúrájában ugyanis három sajátos jelenséggel kell számolnunk:

• a szervezetek autonómiájával,

• változtatási képességével (innovativitás) és

• sajátos elszámoltatásával.

Mindenképp elkerülendő egy olyan ellentmondásos helyzet kialakulása, amelyben a kiterjesztett autonó­

miát és innovatív cselekvési teret az elszámoltatás, a külső követelményeknek való megfelelés korlátozza.

Egyfajta kompromisszumra törekvés lenne ajánla­

tos: biztosítani a szükséges szabadságot a nonprofit szervezeteknek szakmai döntéseik meghozatalában és tevékenységeik végzésében, egyúttal azonban a külső felügyeleti szerveknek is lehetőséget adni, hogy fe­

lelősséggel elszámoltathassák a szervezeteket. Mind­

ez csakis partnerközpontú együttműködések révén valósulhat meg, a kormányzati szervek, a szektorális esernyőszervezetek és a nonprofit szervezetek között.

Összegzés

A nonprofit szervezetek külső elszámoltathatósá­

gának nemzetközi és hazai áttekintésével kapcsolatban láthattuk, hogy számos kezdeményezés született már szabályozásának elősegítésére, lásd például a külön­

féle irányelveket, elszámoltathatósági standardokat és beszámolási kötelezettségeket. A törvényi előírások és a szektorális szabályozások azonban önmagukban nem elegendők. Habár ezek az elszámoltathatóság szem­

pontjából egyfajta általánosan elvárható szervezeti működési és viselkedési minimumszintet jelölnek ki, ám nem biztos, hogy alkalmasak az elszámoltatha­

tóság intemalizálására.

Legalább ilyen fontossággal bírnak tehát a non­

profit szervezetek elszámoltathatósággal kapcsolatos belső folyamatai, mint például a szervezet- és teljesít­

ményértékelési rendszerek, a belső szervezeti-műkö­

dési szabályzatok, vagy akár a részvételen alapuló döntéshozatal gyakorlata is. A külső elszámoltatható­

ság és ennek internalizálódása a menedzsment gya­

korlatába egységes egészet alkot. E szervezetek mű­

ködése mára abba a stádiumba jutott, hogy vezetőitől elvárható a szabályozóknak és standardoknak megfelelő szervezeti viselkedés struktúráinak és folyamatainak napi szintű menedzselése.

Felhasznált irodalom

Adirondack, S. (1999): Mindennapi receptek civil szervezeteknek.

Kézikönyv nonprofit vezetőknek. Budapest: Nonprofit Informá­

ciós és Oktató Központ Alapítvány - Soros - NIOK Iroda Bartal, A. M. (1999): Nonprofit alapismeretek kézikönyve. Buda­

pest: LIGATURA Kiadó

Bíró, E. (2002): Nonprofit szektor analízis. Civil szervezetek jogi környezete Magyarországon. NOSZA projekt. Budapest: EMLA Egyesület

Bogart, W. T. (1995): “Accountability in Nonprofit Organizations:

An Economic Perspective”. Nonprofit Management and Leader­

ship, 6 (2), 157-170.

Bognár, P. (2001): A közhasznú társaságok. Budapest: HVG-ORAC Kiadó .

Dinya, L. - Farkas, F. - Hetesi, E. - Veres, Z. (2004): Nonbusiness marketing és menedzsment. Budapest: KJK-KERSZÖV Drucker, P. F. (1989): „What Business Can Learn From

„Nonprofits”?” Harvard Business Review, 67 (5), 89-93.

Ebrahim, A. (2003a): “Making Sense of Accountability: Conceptual Perspectives for Northern and Southern Nonprofits”. Nonprofit Management and Leadership, 14(2), 191-212.

Ebrahim, A. (2003b):“Accountability in Practice: Mechanisms for NGOs”. World Development, 31 (5), 813-829.

Edwards, M. - Hulme, D. (1996): Beyond the Magic Bullet: NGO Performance and Accountability in the Post-Cold War World.

Bloomfield, Conn.: Kumarian Press

Farkas, F. (1995): A modern menedzsment elemei a nonprofit szektor szervezeteiben. Budapest: Nonprofit Kutatócsoport Egyesület.

Kriszt, M. (2004): Egy nonprofit és egy profitorientált társaság összehasonlító elemzése, szakdolgozat, Széchényi István Egye­

tem: Gazdaság- és Társadalomtudományi Intézet

Kuti, E. (1998): Hívjuk talán nonprofitnak... Budapest: Nonprofit Kutatócsoport

Meyer, C. A. (1999): The Economics and Politics of NGOs in Latin America. Westport, Conn.: Praeger

Najam, A. (1996): “NGO Accountability: A Conceptual Fra­

mework”. Development Policy Review, 14, 339-353.

Nárai, M. (2004): „A nonprofit szektor Magyarországon: A szektor működését meghatározó jogi és gazdasági szabályozás”. Non­

profit gazdaságtan, viewed 7 February 2005,

<http://www.sze.hu/rt/rt02-6.rtf

Schwein, M. L. (2001): „NGO Network Codes of Conduct: Ac­

countability, Principles, and Voice”. ISA Paper, Chicago, Feb.

Smith, B. & Associates (1997): Átfogó nonprofit menedzsment.

Nonprofit Kutatások 5. Budapest: CO-NEX

Vajda, A. (1997): „A nonprofit szervezetek szerepe a társadalom­

építésben”. Info-Társadalomtudomány, 42, 1959. évi IV. törvény - A Polgári Törvénykönyvről 1997. évi CXLIV. törvény - A Gazdasági Társaságokról 1997. évi CLVI. törvény - A Közhasznú Szervezetekről

224/2000 (XII. 19.) Kormányrendelet - A számviteli törvény sze­

rinti egyéb szervezetek beszámolókészítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól

2003. évi L. törvény - A Civil Alapprogramról

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

A nonprofit szervezetekben foglalkoztatottak száma az 1990—es évekhez képest szintén megnőtt, de a fejlett országok hasonló mutatóihoz viszonyítva továbbra is alacsonyn, Az

azóta a bevétel 10 százaléka vagy 20 millió forint adómentes (CV/1997 törvény). Adat- gyűjtésünk időpontjában még a 10 milliós értékhatár volt érvényben.

Valószínűsíthető azonban, hogy különösen a közhasz- núsági státus megszerzése, 7 illetve annak hiánya a szervezetek között további differenciá- lódási folyamatokat

Míg régebben a jóléti szolgáltatások széles körében az államot tekintették az optimális szolgáltatónak, addig napjainkban egyre inkább terjednek azok az aggodalmak,

A tanulmányban bemutatandó elszámoltathatósági módszertan megalkotásakor fontos szempont volt, hogy olyan mechanizmust dolgozzunk ki, amely a hazai nonprofit szektornak,

A nem- zetközi elméletekkel összhangban (például Weisbrod [1977], [1986]; Hansmann [1987]; James [1987]) a szektor hazai kifejlődését az is elősegítette, hogy a nonprofit

(A nyertesek számát tekintve azonban jóval nagyobb különbség figyelhető meg: a klasszikus civil szervezetek közül összesen 16 520-an, az egyéb nonprofitok esetében

Láthatjuk, hogy számos dimenzió mentén tehető különbség a forprofit és a nonprofit szervezetek és az általuk alkalmazott marketing között.. Szükséges is