IFO-felmérések kézikönyve

SZEMLE

KSH ny. főosztályvezető-helyettese azt a kérdést vetette fel, hogy a bevallott adatokból hogyan lehet a valódiakra következtetni. A jelentős vá—

laszadási hatás — jelesül elsősorban a nagy—

mértékű letagadás — a mintavételi hibánál je- lenleg gyakran fontosabb, erős torzítást ered- ményező nem mintavételi hiba forrása. (E kér- dés megoldására véleménye szerint is cseleked- ni kell.) __

Eltetó' Ödön, a Lakossági Adatgyűjtések fő- osztálya főosztályvezető-helyettese hozzászólá- sában hangsmyozta, hogy folyamatos felvéte—

leknél mindig kell rotáció. Az adatszolgáltatók- nak eleve meg kell mondani, mettől meddig számítanak az együttműködésükre. Végvári Jenő elnökhelyettes felhívta a figyelmet a la- kossági szférához képest kisebb és ugyanakkor jóval ferdébb eloszlású sokaságokra. Kiemelte a vállalati szférában tapasztalható igen nagy mobilitást. Nagyrészt ez utóbbi következtében növekszik a havi és negyedéves adatok aktuali—

tása és fontossága az éves adatokkal szemben.

A reprezentativ megfigyelések általánossá vá- lása új szemléletet igényel.

Oros Iván, a KSH ny. osztályvezetője annak a meggyőződésének adott hangot, hogy egy teljes, reprezentatív megfigyeléseken alapuló gazdaságstatisztikai rendszer kialakítása a leg- fontosabb. A gazdaságstatisztikai felvételeknek a lakosságiaktól eltérő egyik fő sajátossága, hogy a megfigyelt sokaságok kisebbek, szórá—

suk viszont nagyobb. Igen lényeges ezért a so—

kaság csoportosítása, mégpedig esetenként, mivel általános célú minta nem alakítható ki.

Törekedni kell az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatallal (APEH) és más hatóságokkal meg—

levő átfedések kiküszöbölésére. A nemválaszo- lás mai mértéke elfogadhatatlan: egyrészt szű—

kíteni, egyszerűsíteni kell a megfigyelni kívánt mutatószámok körét, másrészt azonban szank- cionálni is kell a válaszmegtagadást.

Marton Adám a vitában felmerült vélemé—

nyekre válaszolva hangsúlyozta a hiányzó ada-

839

tok külső forrásokból, esetleg utóvizsgálat alapján történő pótlásának fontosságát. A nem mintavételi hiba, az ezáltal okozott torzítás másként nem kezelhető. A reprezentatív meg- figyelések minőségét javithatjuk kisterületi becslések alkalmazásával, a szakirodalom fo—

lyamatos követésével, továbbá a választott és a nemzetközi gyakorlatban használt egyéb meg—

oldások összehasonlító elemzésével. A minta- vételi terv megvalósulását állandóan ellenőrizni kell. Az előadó fájlalta, hogy a magyar szak- emberek között kevés az ún. ,,survey" statisz- tikus (felvételi szakember). Végezetül megkö—

szönte a vitában való részvételt és az értékes javaslatokat.

Második napirendi pontként a Statisztikai Bizottság létrehozott egy Statisztikai Történeti Albizottságot azzal a céllal, hogy ez az Albi- zottság folyamatosan tartsa számon a magyar statisztika fejlődésének fontos fordulópontjait, a kiemelkedő tevékenységet végző statisztiku- sok munkásságáról való megemlékezést egy- egy nevezetes évforduló alkalmával. Az Albi- zottság működése során szoros kapcsolatot tart a Magyar Statisztikai Társaság Statisztikatör- téneti Szakosztályával. A Statisztikai Bizott—

ság az Albizottság vezetőjévé dr. Csahók Ist—

vánt, a KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat főigazgatóját, tagjaivá dr. Gyulay Ferencet, a Statisztikai Szemle nyugalmazott főszerkesztőjét, dr. Hajnal Bélát, a KSH Sza—

bolcs-Szatmár-Bereg megyei igazgatóját és dr. Köves Pál egyetemi tanárt, a Budapesti Közgazdaság—tudományi Egyetem Statisztikai Tanszékének tanárát választotta meg. Az A]- bizottság elnöke ismertette a Központi Statisz—

tikai Hivatal jövő évben sorra kerülő jubileu- ma, fennállásának 125. évfordulója alkalmából tervezett emlékprogram főbb pontjait.

Dr. Telegdi László

IFO-FELMÉRÉSEK KÉZIKÖNYVE*

Az 1929—1933-as gazdasági válságnak állít emléket az a ma is érvényes törvény, amely a német kormányokat arra kötelezi, hogy min—

dent tegyenek meg a konjunktúraciklus inga- dozásaiból fakadó károk megelőzésére, elhá- rítására. Az érdekegyeztetési tárgyalások során

' A szerző a müncheni Gazdaságkutató Intézet vállalat- megkérdezésí kézikönyvét (Handbuch der Ifo-Umfragen.

Vierzig Jahre Unternehmensbefragungen des IFO-Instituts für Wirtschaftsforschung. München. Szerk.: K. H. Oppen- lűnder, G. Poser. Duncker—Humblot. Berlin—München. 1989.

548 old.) mutatja be, felhasználta továbbá az lib-Jahre:- bericht, 1989 (lib—Institut für Wirtschaftsforschung. Mün—

chen. 1990. 98 old.) című kötetet és W. Leibfritz rövid távú előrejelzésekről szóló, az IFO gazdaságpolitikai sze- mináriumán 1990. december 4—én elhangzott előadását.

a munkaadók és a munkavállalók (szakszerve- zetek) is támaszkodnak a közgazdászok prog- nózisaira.

Az öt legnagyobb német gazdaságkutató in- tézet egyik fő tevékenysége és egyben bevételi forrása az az empirikus és elméleti kutatás, amelynek eredményei —— a gazdaságpolitikában hasznosulva — segítenek elkerülni a gazdasági pangást és a munkanélküliség növekedését.

A könyv a felméréseken alapuló konjunk- túrakutatás világszerte egyik legfontosabb mű- helyébe vezeti be olvasóit. A negyvenkét évvel ezelőtt alapított müncheniGazdaságkutató ln- tézet (Information und Forschung-Institut für Wirtschaftsforschung — IFO) fennállása óta fo-

840

lyamatosan vállalatok tízezreitől gyűjti be az adatokat. Az Intézet egy kisebb fajta sta- tisztikai hivatal munkáját végzi, de az IFO ku- tatásai, kiadványai nem versenytársai, hanem kiegészítői a hivatalos statisztikának: kérdő—

iveik elsősorban nem számszerű, hanem alter- natívákban kifejezett - a válaszoló vállalat egyes fejlődési tendenciáira, várakozásaira, motivációira vonatkozó — kérdéseket tartal- maznak. Az IFO kutatói az összesítésekből a gazdaságpolitikusok és a vállalkozók időszerű problémáira igyekeznek gyorsan válaszolni.

Az Intézet jelenleg igen sok ipari és kereske—

delmi céget kérdez meg rendszeresen, és folya- matosan karbantartja a mintát, valamint fej- leszti a felmérés eszköztárát. Legfontosabbak a következő felmérések:

— konjunktúrateszt (12 000 ipari, kereskedelmi és épitő- ipari cég havi megkérdezése elsösorban kvalitatlv szempon- tok alapján),

—- beruházási teszt (ll 000 ipari, szolgáltatási, ezen belül kgzeszolgáltatási és lizingvallalat évi kétszeri megkérde-

z ),

-— innovációs teszt (5000 iparvállalat viugálata),

— ,,Prognózis 100", azaz ,,Bázisév :: 100" elnevezésű lesz: (400 nagyobb ipar-vállalat középtávú tervei alapján).

A kézikönyv hat fejezetében huszonhat szerző mutatja be a megkérdezés eszközeit, statisztikai elemző apparátusát, valamint tu- dományos, politikai és gazdasági hasznát.

Az első fejezet a felmérések történetével, céljával, belföldi és nemzetközi hálózatával foglalkozik.

Időszerű kérdéseket nem számszerű formá- ban vizsgálő — a hivatalos statisztikán kivüli - felmérések Németországban már a század ele- jén is előfordultak. l918-tól néhány éven át az akkori munkaügyi hatóság 1500 üzem vezető- ségével havonta minősítette a foglalkoztatott- sági szintet, és az összesítést a munkaügyi köz- lönyben tette közzé.

Az IFO Intézetben a megrendelésekről, kész- letekről, termelésről, árakról beérkező ,,ke—

mény", valamint a vállalkozói várakozásokról és tervekről szerzett ,,puha" információ elsőd- leges felhasználási területei a konjunktúra—

elemzés, továbbá a népgazdasági struktúra- és növekedésvizsgálat.

A felmérést 1949—ben még száznál is keve- sebb válaszadóval végezték, és 15 év alatt az összes ágazatra nézve reprezentatív mintát ala—

kítottak ki.

A vállalatok nem pénzért és nem a kormány utasítására tájékoztatják a független intézetet, hanem azért, mert cserében nélkülözhetetlen, összesített piackutatással felérő információhoz jutnak. Az egyes piaci szegmensek (az ipart pél- dául 320 gyártmánycsoportra osztották) hely—

zetéről, kilátásairól csak a válaszoló cégek kap—

nak felvilágositást. Ez különösen a piacku- tatáson takarékoskodni kényszerülő kis és kö—

zepes cégeknek értékes szolgáltatás.

Az elmúlt negyven év alatt világszerte elter- jedt a vállalatmegkérdezés. Míg 1950-ben csak

3 ország 8 vállalatfelmérését tartja számon az irodalom, addig 1988-ban már 43 országban 102 konjunktúratesztet és 49 beruházási tesz- tet végeztek. Az Európai Közösség már 1963- ban olyannyira harmonizálta felméréseit, hogy az egyes országok eredményei összehasonlít—

hatók és összegezhetők. Magyarország 1987 óta az IFO által támogatott módszerrel rend- szeresen elvégzi a konjunktúra- és a beruházási

tesztet.

A gazdasági tendenciák empirikus kutatásá- nak nemzetközi szervezete is van, a Gazdasági Tendenciák Nemzetközi Kutatásának Köz- pontja (Centre for International Research of Economic Tendency Surveys — CIRET). E szer- vezet jelenleg 48 ország több mint 500 szak- emberét és intézményét foglalja magába. Rot- terdamban kutatóhelye, az IFO Intézetben dokumentációs központja van, kétévenként konferenciákat tart, és átlagosan évenként ta-

nulmánykötete jelenik meg.

A második fejezet a felmérések tudományos alkalmazásait veszi sorra, különös tekintettel arra, hogy miként építhetők be a gazdaságel- méletbe a szubjektiv vállalkozói ítéletek, ter- vek és várakozások, valamint bemutatja a kva—

litatív (nem számszerű) információk számszerű értékekké való átalakításának módszertanát.

A gazdasági előrejelzés a múlt eseményeiről szóló tényeket és a jövő időre vonatkozó empi- rikus adatokat jóslatokká alakítja át.

A gazdaság jövőjéről csak a gazdaság sze- replőinek várakozásait (anticipációit), terveit, sejtéseit, ítéleteit vizsgálva gyűjthető adat.

A közgazdászok az 1920—as évek óta kitüntetett feladatuknak tekintik a várakozások gazdaság- elméletbe történő építését. Erre vonatkozó el- méleti, matematikai egyenletekben kifejtettmo- dellek sokaságát tesztelték már az [FO-ada- tokkal.

A kutatók számos, jövőre vonatkozó kér- dést tesznek fel a vállalkozóknak, így kézen- fekvő, hogy a válaszok érvényességét is vizs- gálnunk kell. Ennek érdekében az ún. racionális várakozások elméletét tesztelik, amely azt állítja, hogy a gazdaság szereplőinek várako- zásai hosszabb idő és sok megkérdezett átlagát tekintve helyesek. A kutatások nem mindig tá- masztották alá ezt a feltételezést.

Az 1960-as években például a vállalati beru—

házások egyéves előrejelzését találati pontosság szempontjából vizsgálták. A növekedést vagy csökkenést prognosztizáló menedzserek köré- ben igen magas (75—88%) volt a helyes előér- zetek aránya. Sok tévedés (80%) forrása a stagnálást előrejelző állitás volt.

A kutatók megvizsgálták azt is, hogy a vál- lalkozók vajon saját termékeik következő ne—

gyedévi árát vagy értékesített mennyiségét tud- ják—e pontosabban előrejelezni. A termelési terv háromhavi prognózisa tíz éven keresztül hibá- sabb volt az árjóslatnál. Magyarázatuk szerint a kereslet és a költSégek ingadozása által együt—

SZEMLE

841

tesen okozott meglepetésekre a megtermelt ter- mékek mennyiségei sokkal érzékenyebben rea- gálnak, mint árai.

A konjunktúraprognózisok a várakozások figyelembevételével sem javíthatók jelentős mértékben. Ezen felméréseknek bizonyos érte- lemben inkább fordított hasznuk van azáltal, hogy kimutatják, miként reagálnak a vállalko- zók a világpiaci változásokra.

A kérdőíveken szereplő kvalitatív kérdések nem jelentik a vizsgált gazdasági folyamat számszerűsítéséről való lemondást, ugyanis több ezer vállalat véleményéből viszonylag megbízhatóan lehet következtetni a vizsgált gazdasági tevékenység (például beruházások) számszerűen várható alakulására (élénkülé- sére vagy visszaesésére).

A kvalitatív kérdésekre adott válaszok érté—

keléséhez kidolgozott ,,újrakvantifikáló" mód- szereket aszerint lehet csoportosítani, hogy a va- lószínűségi változónak tekintett becsült gaz- dasági folyamat milyen eloszlást követ. Ki- mutatták ugyanis, hogy a folyamatokra vonat- kozó kvalitatív, nem metrikus ismérvekből jól rekonstruálható a folyamat számszerű lefutása, és megfordítva: logitanalízissel olyan modellek alkothatók, amelyek a vállalatok közelmúlt—

ban lejátszódott számszerű folyamatainak függ- vényében megjósolják a vállalkozók különböző várakozásainak valószínűségeit.

A kézikönyv harmadik fejezete felmérésről felmérésre haladva ismerteti a módszertani eszköztárat: a kérdésfeltevést, az adatgyűjtést és a kiértékelést. A már hagyományos kon- junktúrateszt, beruházási teszt és ,,BáZlSéVZ':

:100" nevű prognózis mellett tematikus (pél- dául innováció) és ágazati-üzletági felmérések (például lízing, építészet) módszerét és eredmé- nyeit tekinthetjük át.

A kötet ettől a fejezettől válik valóban kézi- könyvvé, ugyanis az [FO—felmérések végter—

mékeit, a közleményeket forgatni, értelmezni kivánó szakembereket tájékoztatja arról, mire szabad és mire nem szabad következtetni be- lőlük; a hasonló empirikus munkát szervezni szándékozók pedig segítségével áttekinthetik az erőforrásigényt, továbbá kikerülhetik a csap—

dákat.

Az egyes felméréseket gondozó, elemző ku- tatók külön alfejezetekben teszik közzé a kérdő- íveket, a részt vevő vállalatok, illetve vállalati részlegek összesített statisztikai mutatószámait, az összesítéshez felhasznált hibaszűrési, aggre- gációs és súlyozási elveket, valamint a kiérté- kelő grafikonokat (például a ,,konjunktúra- tükröt", az árak és a mennyiségek időbeli le—

futását mutató ábrákat).

A legnépszerűbb felmérés, a konjunktúra- teszt saját kérdőívvel rendelkező ipari és keres—

kedelmi részre oszlik. A válaszolóknak körül—

belül fele osztályvezető, üzemvezető. (Termé- szetesen minél kisebb céget kérdeznek meg, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy az 6

igazgató vagy a tulajdonos személyesen vála- szol.)

A konjunktúraciklus előrejelzéséhez fontos adatokat szolgáltat a beruházási felmérés is.

Ezt négy ,,ágazatspecifikus" kérdőívvel való- sítják meg. Az iparban 50, a nagykereskede- lemben, a kiskereskedelemben és az építőipar—

ban pedig 20—25 százalékos reprezentáltsággal.

A felmérés szempontjából kedvező a német gazdaság folyamatos koncentrációja. Vala- mennyi ,,piacvezető" nagyvállalat a válaszolók között van, akik ráadásul szívesebben és szak- szerűbben töltik ki a kérdőíveket. Mivel azon- ban az alulreprezentált kis- és közepes vállalko- zások viselkedését is figyelemmel akarják kí—

sérni, ezért az IFO speciális információs cso- magokat dolgozott ki számukra.

Az Intézet kutatói számos érdekes kísérle—

tet tettek arra, hogy a válaszolókat a korábbi- nál is jobban ösztönözzék a kérdőívek vissza- küldésére. A kérdőívek közül figyelemre méltó az ún. grafoszkópiaí kérdőív. A ,,Bázisév:100"

(Prognose 100) nevű középtávú előrejelző fel- mérés címzettjeit időnként nem arra kérik, hogy százalékban adják meg a vállalati (válla- latrészlegbeli) termelés, foglalkoztatottság vagy árak alakulását, hanem az utóbbi három év vizsgált gazdálkodási jellemzőinek havi bon—

tású grafikonját adják kezükbe. A válaszoló feladata az, hogy folytassa a görbét. A meg—

kérdezettek természetesen Örülnek, hogy már maga a kérdés is értékes információt hordoz.

Az új módszer a találati pontosságot is javí—

totta. A grafikus előrejelzésekkel — a tapasztala- tok szerint — jól becsülhetők a termékcsoportok konjunktúraciklusainak fordulópontjai, de a grafikonok kevésbé megbízhatók a felszálló és a leszálló ág meredekségének meghatározásá- ban.

Az IPC—felmérések egy részében már a kérdések is makrogazdasági megközelítésűek, nem csak a következtetések. Magyar kutatók is találtak már postaládájukban olyan kérdő—

ívet, amely a Nemzetközi Gazdasági Felmérés (Economic Survey International — ESI) kér- déseit tette fel nekik. A felkért válaszadóknak országuk legfontosabb makrogazdasági tenden- ciáit, várható gazdaságpolitikai intézkedéseit kell ,,megtippelniük". Az adatokat München- ben természetesen bizalmasan kezelik.

Az l980—as években a német munkaerőpiac krónikus egyensúlytalansága több ún. eseti felmérést tett szükségessé. így az iparitanuló—

képzési helyek számát reprezentatív megkérde- zéssel jelezték előre, és felmérésekkel vizsgálták meg azt is, hogy a nyugdíjazási, munkaidő- rövidítési és a munkaerő—felvételt államilag tá—

mogató intézkedések hogyan befolyásolták vagy befolyásolnák a munkanélküliség alaku- lását.

A felmérésekkel naprakészen vizsgáztatták a konjunktúrapolitíka eszköztárát hatékonyság és igazságosság szempontjából, és több, dotá-

842

ciós jellegű anticiklikus intézkedésről mutatták ki, hogy vagy időzítése volt hibás, vagy pedig egyes ágazatokat, vállalati nagyságcsoportokat diszkriminált.

A negyedik fejezet az előrejelzési módszerek közül a ,,vészjelző" vagy feüendülést prognosz- tizáló gazdasági mutatókkal foglalkozik. Az összesítő indikátorok (például az ,,IFO üzleti klima") mellett a készletnagyságra, a beruhá- zásokra, a fogyasztásra és a munkaerőpiacra vonatkozó egyedi indikátorokat is bemutat- nak.

A konjunktúraprognózis középpontjában jelenleg az ún. ,,leading indicators", az üzleti élet élénkségét hat—tizenkét hónapra előrejelző mutatók kutatása áll. Ez a munka különösen azóta lendült fel, amióta kiderült, hogy stabil ökonometriai egyenletekre épülő modellekkel nem lehet az instabil viselkedésű gazdasági szereplőknek sem egyedi, sem aggregált ,,ma- gatartását" megjósolni. '

Az ,,IFO üzleti klima" indikátor termékcso- portonként a havonta ismétlődő konjunktúra- teszt két kérdésén alapul. Az egyik a cég pilla- natnyi (ex post), a másik pedig a féléven belül várható (ex ante) általános jellemzőit helyezi el egy háromlépcsős skálán. A szezonális in- gadozásokat már a kérdésben igyekeznek ki—

szűrni. Az egyes termékcsoportokra vonatkozó specifikus indikátorokat aggregáltan publikál- ják, de kívánságra például ágazatokra bontva

is elemezhetők.

Ha nemcsak a vállalatok, hanem a fogyasz—

tók egy reprezentatív csoportjának is hasonló kérdéseket tesznek fel, akkor az ,,üzleti klíma"

indikátora és a ,,fogyasztási klíma" indikátora a ,,gazdasági klíma" indikátorává összegezhető.

Az indikátorok mindegyikéhez tartozik olyan — hivatalos statisztikából származó — idősor, amelyet jól jelez előre a hozzá tartozó indiká-

tor.

A klímaindikátorok és a makrogazdasági GDP-idősorok párhuzamos mozgását Német—

ország mellett az Egyesült Államok és a Gaz-

dasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezete (Organization for Economic Co—operation and Development — OECD) statisztikája szám- szerűen is kimutatja. Ezek statisztikai kutató—

helyein évtizedeken át fejlesztették az egyes speciális indexek ,,indikátorrá súlyozásának", mozgó átlagolásának módszertanát. Az Egye—

sült Államok Kereskedelmi Minisztériuma például a ,,Ciklikus indikátorok kézikönyvé—

ben" táblát közöl az egyes indexek megelőző, illetve követő jellegéről. Ebből többek között az is kiolvasható, hogy a fogyasztói javakra vonatkozó megrendelések indexe csak fele- akkora súllyal befolyásolja az Egyesült Alla—

mok gazdaságiklima—indikátorát, mint a gé- pekre, berendezésekre szóló megrendelések indexe.

A mutató értelmezését megnehezíti, hogy az összetett indikátorok esetében mindig egymás—

tól eltérő minőségeket kell összegezni, ezért folyamatosan igény volt egyedi indikátorok- ra IS.

A készletezési feszültségekről (raktári több- let vagy hiány) az Intézet havonta értesül fel- mérései révén. Minden raktározási döntés konjunktúraelemzés eredményeként születik meg, ugyanis amikor egy vállalkozó feltölti raktárát, akkor gyakorlatilag előrejelzi az el- következő időszak keresletét, miközben ő maga is keresletet teremt. Ha a kérdező nemcsak a készletezés szintjéről, hanem a készletezési ma- gatartás okairól (várható termelésnövekedés, árnövekedés, pénzügyi vagy ellátási nehézsé—

gek) is érdeklődik, akkor a válaszoló me- nedzser egyértelmű, felelős döntéséhez kötötte a készletezés szubjektív konjunktúra—előrejel- zését. Az ilyen válaszok megbízhatóbb, össze- függőbb és értelmezhetőbb információkhoz ve- zetnek, mintha például egyenesen az árak ala- kulását kérdezték volna,

A beruházások, a lakosság vásárlási hajlan- dósága és a vállalatok személyzetfejlesztő ter- vei is hasonlóképpen elemezhetők, összegez—

hetők, és belőlük tematikus egyedi indikátorok képezhetők. A gazdasági szereplők intézményi jellemzőinek feldolgozása a gazdasági klíma alakulásáról értékes kollektiv ismeretanyagot hoz létre.

Az IPC-Intézetben nemcsak konjunktúra- kutatással, hanem a középtávú gazdasági fej—

lődés és a gazdasági struktúra átalakulásának kutatásával is foglalkoznak. Az ötödik fejezet arról szól, hogy a felmérések ezekhez — az empíriától kissé távolabb álló — területekhez milyen ismeretekkel tudnak hozzájárulni.

A középtávú gazdasági fejlődésről csak úgy lehet statisztikailag is alátámasztható állításo—

kat tenni, ha a kutatók figyelembe veszik az egyes ágazatok termelési potenciálját. A hiva- talos statisztika a kapacitások teljesítményét azonban sokkal pontosabban kimutatja, mint azok kihasználtságát. Az IPC-konjunktúra- teszt havonta közvetlenül megkérdez többezer vállalatot arról, hogy mennyire használják ki berendezéseiket. Az Intézetben kidolgozták a tőkeigényességről tett megállapítások ezen is- merettel történő pontosításának módszerét.

A felmérések hasonló módon hozzájárulnak az ágamti szinten aggregált munkaerőigény pon- tosabb kiszámításához. A hivatalos statisztika kimutatásaiba többek között beépítették a fel- méréseknek a csökkentett munkaidőben való foglalkoztatásról gyűjtött adatait.

A gazdasági fejlődés elméletei megfelelő l'o- galmi keretet biztosítanak a különböző felmé- rések szerves egységben történő értelmezésé—

hez. A termékek életciklus—elmélete például összefüggést teremt az innováció, a beruházá- sok és a piaci siker között. E gondolatkörben tehát együttesen elemezhető három lFO-fel- mérés: az innovációs teszt, a beruházási teszt és a konjunktúrateszt összefüggésrendszere.

SZEMLE

843

A hatodik fejezet a felmérési eredmények gazdasági, politikai és tudományos hasznosí—

tásáról szól. Az eredmények legfontosabb fel- használási területe a konjunktúra ciklikus ala- kulásának elemzése és előrejelzése. Ehhez se- gítséget nyújtanak a hivatalos statisztika ada—

tait kiegészítő ún. feszültségindikátorok: a meg—

rendelésekkel való ellátottság, a kapacitáski- használtság és a készletalakulás megítélése.

A legfontosabb prognosztizált mennyiség a német GDP, amit keletkezési és felhasználási helyek szerint bontanak kisebb, de még előre- jelezhető aggregátumokra. A prognózisok idő- horizontja rövid táv esetén két, hosszú táv esetén öt év. A legnagyobb német gazdaságku—

tató intézetek évente egyszer (tavasszal) egyez- tetik előrejelzéseiket.

A prognózis módszere a számítógépes mo- dellfuttatás és az IFO—ban ,,analitikus-itera—

tív" módszernek nevezett heurisztikus szakértői becslés keveréke, Mindkét eljárásban kidolgo- zott metodikája van annak, hogy a kérdőívek adatainak millióit a legkisebb torzítással vegyék figyelembe.

A német gazdasági sajtó és annak olvasói nagy figyelmet szentelnek az éves konjunktúra- előrejelzéseknek. A GDP növekedését prog—

nosztizáló egyetlen adat már többször — csök- kentőleg vagy növelőleg — önmegvalósító jós- latként hatott a vállalkozók beruházásaira.

1984 óta az Intézet a GDP növekedését ún.

A -modell (anticipációs modell) segítségével szá—

molja ki. Ez egy olyan ökonometriai egyenlet- rendszer, amelynek bemenő adatai között elő- kelő helyet foglalnak el a felmérések során gyűj- tött termelési tervek, személyzeti tervek, árvá- rakozások, de természetesen a gazdaság hagyo- mányos számszerű adatait is figyelembe veszik.

A publikált adatok szerint a GDP-nek az A—

modell előrejelzett változása valamivel (O,5—

O,9 százalékponttal) optimistabb a ténylegesnél, ezért 1987 óta a szakértők szükség esetén kori i- gálják az előrejelzett változást.

Bár a kötetben többször esik szó a konjunk- túra előrejelzésének nehézségeiről, azonban hiányzik a prognózisok síkerességének szám—

szerű kiértékelése.

A kézikönyv bemutatásánál nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a könyvet még a német egyesítés előtt írták. A sokkszerű gazdasági vál- tozás kihívást jelentett az IFO előrejelzőinek, ugyanis a volt Német Demokratikus Köztársa- ság gazdasági átállásának előrejelzésénél nem támaszkodhattak számítógépes modelljeikre, sőt az újszerű kapcsolatok rontották a volt Német Szövetségi Köztársaságra kialakított ökonometriai egyenletek alkalmazhatóságát is.

1990 decemberében a volt Német Demokrati- kus Köztársaság területének, az ,,új tartomá- nyok"-nak a gazdaságára az IFO szakértői azt jósolták, hogy ott 1991 közepétől megáll az egyesülés óta folytonos termeléscsökkenés, és olyan gyors kibontakozást prognosztizálták,

amelyben a GDP 1991 decemberében több mint 10 százalékkal meghaladja az előző évi meg- felelő adatot. A válságos helyzetű volt Német Demokratikus Köztársaság gazdaságát 1991- ben sok tekintetben kézi vezérléssel irányítják, és a tervezettnél is nagyobb segélyre szorul.

Az egyesítés miatt nemcsak a német gazda- ságpolitikát kell újragondolni, hanem az IFO—

felméréseket is. Bővíteni kell a vállalatmintát és a felmérések tematikáját is az átmenet által felvetett kérdésekhez kell majd igazítani.

Az IPC—felmérések intézményi felhasználói közül kiemelkednek a különböző érdekképvi—

seleti szervezetek. Az egyes német ipari ágaza- tok munkaadói-vállalkozói kamarái elsősorban a konjunktúrateszt ágazatspeciükus eredménye- it alkalmazzák tagjaik tájékoztatásában és ér- dekérvényesítő munkájukban.

A Szövetségi Gazdasági Minisztérium az IPC—felmérések közül szintén elsősorban a kon—

junktúrateszt szezonálisan megtisztított havi eredményeit használja fel. A kimutatások a hi- vatalos statisztika konjunktúraadataival együtt kerülnek a mértékadó politikusok asztalára.

A Német Szövetségi Bank kéthetenként kap- ja meg az IFO konjunktúrajelentéseit és évente kétszer a beruházási szándékok felmérését.

Az adatokat egyrészt közvetlen döntés-előkészí- tésre használják, másrészt pedig beépítik saját konjunktúraelemzésükbe.

Az empirikus gazdaságkutatás műhelyeiben rendszerint kialakul egy számítógépes eljárá- sokból és mágneses tárolókon rendszerezett adatokból álló gyűjtemény. A kötet az IFO módszer- és adatbankjának rövid ismertetésé- vel zárul.

Az [FO—felmérések kézikönyve igen értékes empirikus gazdaságkutatási ismeretanyagot kö- zöl, és jól átgondolt, kiforrott felmérési, érté- kelő és információs munkát tár olvasói elé.

A kézikönyv szerkezete kívánnivalókat is hagy maga után, ugyanis csupán a harmadik fejezete (a teljes terjedelemnek közel fele) te- kinthető valóban kézikönyvnek. A többi öt fe- jezet közötti témamegosztás azonban többnyire esetleges. A könyv e fejezetei is hasznos isme- reteket közvetítenek, de az olvasó nem érzi, hogy a két tucat szerző a lehető legmegfelelőbb logikával osztotta volna fel egymás között a feladatot. Az itt—ott előforduló ismétlések, átfe- dések csak megerősítik ezt az érzést. E fejeze- tek tehát inkább laza tanulmánygyűjteménybe, mint kézikönyvbe illenek. Pedig az empirikusan megalapozott közgazdaságtan szellemisége át—

tekinthetőbb szerkezetet, szigorúbb szerkesztési elveket követel meg és tesz lehetővé.

Az említett kifogások azonban a könyvnek éppen azon vállalásaira vonatkoznak, amelyek révén a kötet több, mint egy kézikönyv. A szer- zők teljesítették a kitűzött célt, minden oldalról bemutatták az IPC-Intézet munkáját.

Dr. Futó Péter