Méri/)SZERTANI TANULMÁNYOK
A HOMOGÉN TEVÉKENYSÉGEK MEGFIGYELÉSÉN ALAPULÓ GAZDASAGSTATISZTIKAI RENDSZER
KONCEPCIOJA*
ÁRVAY JÁNOS—VÉGVÁRI JENÖ
Magyarországon a következő években az a feladat vár megoldásra, hogy a gazdasági szférában uralkodókká váljanak a piaci viszonyok, és a gazdasági folyamatokat ne a kormány közvetlen beavatkozásai, hanem alapvetően a piaci mechanizmusok szabályozzák. Emellett elkerülhetetlen, hogy hazánk a jelenleginél szélesebb sávban és mélyebben integrálódjék a világgazdaságba, elsősorban Nyugat-Európa gazdaságába.
A hazai gazdaságstatisztika mai rendszere az 1968—as reform követelményeihez igazodva alakult ki, folyamatosan alkalmazkodva a gazdaságirányításban azóta bekövetkezett válto—
zásokhoz. Fogalmi rendszere és módszertana követte a nemzetközi fejlődést, és képes kielé- giteni mind a KGST, mind az ENSZ statisztikai ajánlásaiban megfogalmazott módszertani követelményeket. Az anyagi és az összes gazdasági (anyagi és nem anyagi) tevékenység szféráját egyaránt felölelő népgazdasági mérlegrendszere máig is egyedülálló, és mintegy a hid szerepét tölti be a keleti és a nyugati összehasonlítások között. Gazdaságstatisztikánk azonban emellett struktúrájában és szemléletében számos olyan vonást is megőrzött, amely nem a mai és holnapi, hanem a tegnapi követelményeknek felel meg, és miközben a hazai viszonyokhoz alkalmazkodott, kimaradt egyes nyugat-európai statisztikai törekvések áram—
köréből.
A magyar gazdaságstatisztika a nyolcvanas évek végével olyan helyzetbe került, hogy elkerülhetetlenné vált a piaci viszonyokhoz és a világgazdasági nyitáshoz való strukturális és szemléletbeli alkalmazkodás, illetve a felismerést követő kezdeti lépések felgyorsítása.
Az alkalmazkodási folyamatból — számos fontos részkérdést most nem említve — két alapvető fontosságú követelményt kell kiemelni.
A monetáris irányításhoz. a pénz— és hitelfolyamatok egyre növekvő szerepéhez, a pénz— és a tőkepiac kialakulásához kapcsolódva új, korszerű pénzügyi statisztikai rendszert kell kidolgozni.
A pénzügyi statisztika bővítése a statisztika struktúrájának megújítását eredményezi.
— A gazdaságstatisztikában a statisztikai megfigyelés alapegysége évtizedek óta szinte kizá—
rólag a jogi személyek (vállalatok. szövetkezetek) voltak. A vállalatokon belül egyre differenciálódó gazdasági tevékenységek következetes elhatárolása és elkülönített megfigyelése — bár a szektor—
és szervezetsernlegesség1 deklarált elve ezt igényelné — ez ideig nem valósult meg torzítatlanul.
Ma már elkerülhetetlenné válik, hogy a reálfolyamatok számbavételében e's mérésében " ahol ezt súlya indokolja — a homogén tevékenységet végző ,,szakosodott üzemet" állítsuk a megfigyelések
* A Magyar Tudományos Akadémia Statisztikai Bizottságában 1989. október 31-én tartott ülésen elhangzott elő—
adás kissé átdolgozott változata.
1 A szektor- és szervezetsemlegessc'g követelménye azt jelenti, hogy az állami törvények és egyéb jogszabályok azonos elbírálásban részesítik a különböző tulajdonban levő, vagy különböző típusú gazdálkodási formában működő szervezetek azonos tevékenységét.
102 ÁRVAY JÁNOS—VÉGVÁRI JENÖ
középpontjába. Ez a jelenleginél jobban szolgálná a piaci viszonyok és a termelési szerkezet érté—
kelését, valamint közeledést jelentene a nyugat—európai és egyben a közös piaci gazdaságstatisz- tika gyakorlatához és szemléletéhez.
Jelen koncepció az utóbbi ee'l megvalósításának elméleti-módszertani kérdéseit ismerteti.
kiindulópontul szolgálva a további gyakorlati munkához.
A homogén tevékenységek megfigyelésének következetes alkalmazása statisztikai rend- szerünkben nagy horderejű, stratégiai jellegű cél. Nem csupán statisztikai kérdés, hanem széles területen érinti a kormány gazdaságirányítási és tervezési gyakorlatát, továbbá szerény mértékben hozzájárulhat — az így létrehozott és rendelkezésre bocsátott információállomány- nyal -— a gazdaságpolitika szemléletének módosulásához is, mind az irányítás, mind a gazdál—
kodók szintjén.
A GAZDASÁGS'I'A'HSZTIKA JELENLEGI GYAKORLATÁNAK ÉRTÉKELÉSE A KGST-országokban, így hazánkban is a folyamatos gazdaságstatisztikai megügyelé- sek meghatározó alapegysége - a megfigyelési és egyben a számbavételi egység — a jogi szemé- lyiséggel rendelkező gazdasági szervezet (a továbbiakban: vállalat).2
A hazai statisztikában a vállalat egész tevékenységének megfigyelése — mivel összhangban volt a tervezés és irányítás napi gyakorlatával —- hosszú ideig zavartalanul működött. A hat—
vanas évektől kezdődően azonban a gazdasági folyamatok és a gazdaságirányítás körében megjelentek és felerősödtek olyan tendenciák, amelyek a jelenlegi gazdaságstatisztikai gya- korlat folytatását egyre inkább nehezítették, és mára nehezen feloldható ellentmondások forrásává váltak. Az alábbiakban néhány ilyen tendenciát, jelenségcsoportot emelünk ki.
a) A gazdaságirányítás ,,ideálja" hosszú ideig a tiszta profilú vállalat volt. Az ilyen válla- lat felelt meg leginkább a tervutasításos rendszer belső logikájának és az így értelmezett tervezés igényelte ,,tisztánlátás" követelményének is. A vállalatok profilját szigorúan szabá- lyozták, a profilváltoztatáshoz, új tevékenységek megindításához, régiek elhagyásához hatóságiállamigazgatási döntések voltak szükségesek.
A gazdasági élet liberalizációjával ez a felfogás fokozatosan fellazult, és mára a gazda—
ságban a vegyes profilú vállalat lett általános.
Fentiek következtében az iparba sorolt szervezetek tevékenysége együttvéve korántsem azonos az országban folyó ipari tevékenységgel; az építöiparba sorolt vállalatok tevékenysége is csak körülbelül fele az országos építőipari tevékenységnek, miközben e vállalatok ipari, közlekedési stb. tevékenységet is folytatnak. A mezőgazdaságba sorolt szervezetek tevékeny- ségének jelentős része ipari, építőipari, kereskedelmi stb. tevékenység.
Ebből a megfigyelési elvből következően a gazdaságstatisztika legfontosabb osztályozá—
sai és esoportosításai -— elsősorban az ágazati osztályozás — nem adnak tiszta képet az egyes tevékenységek népgazdasági súlyáról. Az ágazati besorolás ugyanis a vállalati főtevékenység szerint történik, és a besorolás egysége az egész Vállalat. Az így csoportosított ágazati mutató- számok egyértelműsége mindig attól függ, hogy az egyes csoportokba sorolt Vállalatok tevé—
kenysége mennyiben egynemű, profilja mennyire ,,tiszta".
Az ágazati osztályozás szerint csoportosított statisztikai adatok korábbi egyértelműsége a gazdálkodás szabadabbá válásával megszűnt, a vállalati szervezet és a tiszta tevékenységek szerint csoportosított adatok között ma már jelentős az eltérés.
b ) A gazdaságirányítás hosszú ideig tudatosan arra törekedett, hogy az ország termelését viszonylag kevés számú nagyvállalat végezze. A vállalati szervezet megváltoztatását állam- igazgatási döntésekhez kötötte'k, és ezekre — a vállalategyesítési kampányoktól eltekintve —
' A nem jogi személyiséggel bíró megfigyelési egységek (például kisiparosok, háztáji gazdaságok), amelyekre a gazda- ságstatisztikai megfigyelés szintén kiterjed, nem idéznek elő eltérést a kétféle szemléletben gyűjtött adatok között, minthogy egy-egy személynek mindenkor csak egyfajta tevékenysége képezi a megfigyelés tárgyát.
GAZDASÁGSTATISZTIKAI RENDSZER 103
viszonylag ritkán került sor. Az így kialakult helyzet a statisztikának is ,,kényelmes" volt, hiszen egyre kevesebb lett az adatszolgáltató. A szervezeti változásokat — összevonás, szét—
válás, átcsatolás stb. — a statisztika nyomon tudta követni. Az időbeni összehasonlithatóság biztosításához és megszervezéséhez rendszerint elegendő idő állt rendelkezésre, s az érintett vállalatok ezzel kapcsolatos adatszolgáltatási képessége és készsége általában megfelelt a követelményeknek.
A nyolcvanas évek közepére ez a helyzet gyökeresen megváltozott. A szervezeti változá—
sok felgyorsultak, az államigazgatás szerepe a változásokban minimumra csökkent. A válla—
latok keletkezésének, megszűnésének, átalakulásának viharos folyamata csak egyre nagyobb erőfeszítéssel regisztrálható, s esetenként megoldhatatlan nehézséget jelent a statisztikai adatok időbeni Összehasonlíthatősága.
c) A gazdaságstatisztikában a termelés fő mutatója a vállalatra mint termelési egységre vonatkozó bruttó termelési érték, amit a megfigyelési elvből következően a vállalaton belüli halmozásoktől mentes értékként definiálunk. Ezekből a vállalati értékekből épül fel az egyes ágazatok, a népgazdasági ágak és az egész népgazdaság bruttó termelési értéke. A vállalato—
kat érintő szervezeti változások többsége hatással van a halmozás mértékére, s így a szer—
vezeti változás önmagában növelheti vagy csökkentheti az egyes ágazatok és a népgazdaság bruttó termelési értékét.
Két vállalat összevonása például (amennyiben egymás között áruszállítási műveleteket folytatnak, s ez az Összevonás következtében vállalaton belüli kooperációvá alakul át) csök- kenti a halmozódás mértékét és így a bruttó termelés értékét anélkül, hogy a reálfolyamatok változtak volna. A vállalati egységek önálló vállalattá alakulása —— mivel a vállalaton belüli kooperációs kapcsolatok áruszállítássá alakulnak — ellenkezőleg, növeli a halmozódást, az ágazati bruttó termelés értékét.
A szervezetek dinamikus keletkezésével és átalakulásával a gazdaságstatisztikai gyakor- lat mindennapi gondjai közé került annak elérése, hogy az időbeni összehasonlíthatőság biztosítása érdekében a termelési mutatószámok (a bruttó termelés) változásából kiszűrje a szervezeti változások hatását, nehogy a halmozódás mértékének változása a termelés növekedéseként vagy esökkenéseként jelenjen meg a statisztikában.
d) A gazdaságirányítás a legutóbbi évekig a különbözö jövedelemszabályozási, adózási, támogatási, elvonási és egyéb intézkedéseit, a különbözö adókulcsok nagyságát általában a vállalat ágazati besorolásától és szektor szerinti hovatartozásától, gazdálkodási formájától, tárcához vagy érdekképviseletekhez tartozásától tette függővé. A gazdaságstalisztikai gya—
korlat ez esetben is jól megfelelt a gazdaságirányítás igényeinek, minthogy a szabályozók, az előírások és jogszabályok minden nehézség nélkül a vállalatok statisztikai csoportosításai- hoz voltak kapcsolhatók.
Ennek a körülménynek kellemetlen mellékhatása volt a vállalatok gyakori törekvése, hogy a Központi Statisztikai Hivatalnál anyagi érdekeiknek jobban megfelelő ágazati be- sorolást ,,harcoljanak" ki maguknak.
Az elmúlt években született felismerések hatásárajórészt 1987 és 1989 között dolgozta ki a pénzügyi kormányzat azokat ajogszabályokat, amelyek szakítottak a korábbi gyakorlattal.
E szabályok alapelvévé vált a szervezet— és szektorsemlegesség, vagyis az általános előírások- tól eltéréseket és kivételeket általában csak bizonyos kiemelt tevékenységekre ismernek el, függetlenül attól, hogy azt milyen típusú szervezet fejti ki.
e) A Központi Statisztikai Hivatal által begyűjtött statisztikai információk, illetve a Pénzügyminisztériumnak küldött mérlegbeszámolók a vállalat tevékenységének globális áttekintését teszik csak lehetővé,elfedve a szervezeten belüli különböző tevékenységek eltérő eredményességét, nehezítve a tevékenységi struktúra változásának megítélését. A korszerű vállalatvezetés, ha érdekeit felismeri. minden külső kezdeményezés nélkül is olyan belső nyilvántartási. elszámolási és érdekeltségi rendszert hoz létre, amely feltárja a vállalaton
l 04 ÁRVAY JÁNOS-VÉGVÁRI JENő
belül működő kisebb egységek (gyáregység, üzem, telep, művelési ág stb.) működésének, illetve az egyes tevékenységfajtáknak a vállalati jövedelmezőségre gyakorolt hatását. Az utób- bi években a vállalati belső szervezet és az ehhez kapcsolódó nyilvántartás ilyen értelmű át—
alakulása széles körben volt tapasztalható. A régi statisztikai gyakorlat és az új vállalati törekvések között így fokozatosan nőtt az eltérés.
A hazai gazdaságstatisztika tartalmában és módszertanában folyamatosan alkalmazko—
dott a gazdaság fejlődéséhez és a gazdaságirányítás Változó rendszeréhez. Nem változott viszont az, hogy a megfigyelés és a számbavétel egysége a vállalat maradt. így napjaink gaz- daságstatisztikai gyakorlata csak korlátozottan képes megfelelni a gazdaságpolitikában dek- larált és a szabályozásban kodifikált szektor- és szervezetsemlegesség, a gazdasági tisztánlátás elvének. Emellett az adatok megbízhatóságának és időbeli összehasonlíthatóságának bizto—
sítása növekvő munkaráfordítás mellett is egyre nehezebbé vált.
A STATISZTIKAI MEGFIGYELÉSI EGYSÉG' , A NYUGATI ORSZAGOK GAZDASÁGSTATISZTIKAJABAN
A nyugati országok gazdaságstatisztikájának alapvető, a KGST-országokétól eltérő elve a kettős osztályozás, amelyben a statisztikai egység megválasztása a megfigyelés tárgyá- tól függ. E kettős osztályozás lényege a reál— és a pénzügyi szemlélet elkülönítése. Reáloldal- ról a cél a termelés fizikai folyamatának, valamint a piac közvetítésével történő forgalom—
és átalakulásnak a lehető legjobb áttekintése. Pénzügyi oldalról a gazdasági folyamatok pénzügyieszköz-szerző és —felhasználo szempontja kerül előtérbe. A megfigyelendő folyama—
tok itt a jövedelmek elosztása és újraelosztása, a hitelek, a vagyoni és az egyéb pénzügyi műveletek. A megkülönböztetést úgy tekinthetjük, hogy a reálfolyamatokat a homogén tevékenységet végző vállalaton belüli üzemekhez kapcsolják, míg a pénzügyi folyamatok vizsgálatában a vállalat a legkisebb megfigyelési egység, így azokat heterogénebb ágazati osztályozásban elemzik. Ugyanakkor mind a reál—, mind a pénzügyi folyamatok valamilyen kézzel fogható szervezetekhez kapcsolódnak, amelyekben ezek a tevékenységek végbemen—
nek, és amelyek ezekről be is tudnak számolni. De más típusú és tartalmú szervezet kapcso—
lódik a reálfolyamatokhoz, mint a pénzügyi folyamatokhoz, és másképp történik az osztá- lyozásuk is.
Minden osztályozásban az az alapvető törekvés, hogy a statisztikai egység minél homo—
génebb legyen, mert csak így lehet az egymástól jellegükben eltérő csoportokat világosan elhatárolni. Ez a törekvés a reálfolyamatoknál sokkal fontosabb, és inkább megvalósítható, mint a pénzügyieknél, hiszen az előbbiekhez kialakíthatók olyan megfigyelési egységek, pél—
dául üzemek, gyáregységek, amelyek csak egyféle tevékenységet végeznek, mig jövedelme, tartozása, vagyona stb. csak a jogilag önálló szervezeti egységeknek lehet. Ezeket a pénzügyi műveleteket már nem, vagy csak nagyon bizonytalanul lehet lebontani vállalaton belüli üzemekre, ezért a nyugati országokban a vállalat az osztályozások alapegysége.
Az ,,establíshment" és a kapcsolódó fogalmak
Az SNAa termelési számláin és az ágazati statisztikákban a legáltalánosabb fogalmazás—
ban az ún. establishment a gazdasági tevékenységek megfigyelési egysége. Ezekből épülnek fel az ágazati osztályozás szakágazatai, ágazatai, népgazdasági ágai.
Alapdefiníciójának kritériumai szerint olyan gazdasági egységről van szó, amely ,,java—
kat és szolgáltatásokat állít elő", és a ) egyetlen tulajdonos (vagy érdekeltség) irányítása alá tartozik; b) egy vagy túlnyomórészt egyféle gazdasági tevékenységet folytat; c) egyet—
len földrajzi helyen.
9 SNA — System of National Accounts. Az ENSZ által ajánlott Nemzeti Számlarendszcr (lásd; Studies in methods.
Series F. No. 2. Rev. 3. U. N. New York. 1968. 246 old.).
GAZDA SÁGSTATISZTIKAI RENDSZER ] 05
A részletesebb módszertani anyagokból kitűnik, hogy a fenti kritériumokat nem lehet minden ágazatban és minden körülmények között következetesen és egyforma súllyal alkal- mazni. Ezt a megfigyelési egységet leginkább az iparstatisztikában használják. Az ISIC4 is elismeri az olyan megfigyelési egység indokoltságát, amelynek az az egyetlen kritériuma, hogy egynemű tevékenységet végez (kind of activity unit). Ez a definíció abban különbözik az establishment—től, hogy nem követeli meg az egyetlen földrajzi helyhez tartozás kritéri- umát. Ilyen értelmű egységek alkalmazását az ISIC különösen az építőipar, a közlekedés és a hírközlés számára ajánlja.
Az Európai Gazdasági Közösség nemzeti számlarendszcre (az ESAS) nem az ,,establish—
ment" fogalmát írja elő az ágazati osztályozás alapegységeként, hanem az ún. ,,homoge'n termelési egység" (unit of homogeneous production) kategóriát vezeti be. A 267.§ szerint ,,Ha a termelési egység egy főtevékenységet és egy vagy több másodlagos tevékenységet tar—
talmaz, akkor az az egység több homogén termelési egységre bontandó, és a másodlagos tevékenység(ek) a fötevékenységtöl eltérő osztályozási kategóriá(k)ba sorolandó(k)."
A nyugat—európai statisztikai gyakorlat tehát a reálszférában folyó megfigyelések (szak—
statisztikák) körében megfigyelési egységnek — leegyszerűsítve — nem a vállalatot, hanem a homogén gazdasági tevékenységet folytató egységet (gyáregység, telep, üzem stb.) tekinti.
Ez az igény teljes következetességgel természetesen nem valósítható meg; a megfigyelési egy—
ség e felfogás szerint optimumot jelent a tevékenység homogén jellege és az adatszolgáltatói képesség közötti konfliktusban.
A vállalat mint statisztikai egység
Az SNA a jövedelmi és vagyoni számlákhoz kapcsolódó megfigyelési egység meghatá—
rozására két ismérvet tartalmaz:
a) a gazdasági tevékenységet végző egység teljes nyilvántartást vezet;
12) fő funkcióját illetően döntési autonómiával rendelkezik.
A vállalat az a legjellemzőbb gazdasági szervezet, amely egyrészt rendelkezik a fent említett ismérvekkel, másrészt az a legkisebb olyan jogi személy, amelynek összes reál—
és pénzügyi tevékenységéről teljes nyilvántartás áll rendelkezésre.
A kettős osztályozás szintjeinek (')'srze/iangolása
Kezdettől fogva bírálatok is érik a kettős osztályozást, mert elválasztja egyn'iástól a reál—
és pénzügyi folyamatokat, nem teszi lehetővé azok együttes vizsgálatait az ágazati osztályo- zásnak még összevontabb szintjein sem.
A nyolcvanas évek közepén újból nagy ,,mozgalom" indult a tényleges vagy vélt ellent- mondások feloldására. Ezek a törekvések időben egybeestek az SNA most folyó revíziójával, és elég tekintélyes helyet foglaltak el ez utóbbira vonatkozó vitában. Hangsúlyozni kell, hogy a különböző javaslatok nem a kettős osztályozás megszüntetésére irányultak. Abban ugyanis jórészt egyetértés van, hogy azok az okok, amelyek miatt a kettős osztályozás kiala—
kult, továbbra is fennállnak. A kérdés úgy merült fel, hogy lehet—e a kétféle osztályozásból nyert adatokat, azaz a más-más tartalmú reál— és pénzügyi adatokat az ágazati osztályozás különböző szintjein összehangolni?
Elvileg két iránya lehet az ilyen összehangolásnak: vagy a pénzügyi adatok lebontása establishment szintű egységekre, vagy a reáladatok vállalati szintű összegezése. Legtöbben
' ISIC—International Standard Industrial Classilication ofAll Economic Activities. (Az ENSZ Nemzetközi Szabvány Ágazati Osztályozása.) Statístieal Papers. Series M. No. 4. Rev. 2. U. N. New York. 1968.
* ESA — European System of Integrated Economic Aceounts. Az Európai Gazdasági Közösség Integrált Gazdasági Számláinak Rendszere. EGK Statisztikai Hivatala. Luxembourg. 1979. 230 old.
106 ÁRVAY JÁNOSÓVÉGVÁRI JENÖ
egyiket sem a kettős osztályozás helyett, hanem azok mellett javasolták. Az elsö út nyilván járhatatlan. hiszen a kettős osztályozás épp azért alakult ki, mert ez a bontás nem vihető keresztül, illetve nem értelmezhető. A második irányzat látszik a könnyebb megoldásnak, és legtöbben ezt ajánlják gyakorlati kivitelezhetősége miatt. De ez az út sem teljesen problé—
mamentes, mert a kétféle koncepció szerint csoportosított termelési mutatószámok párhuza—
mos megjelenése zavarokhoz, félreértésekhez vezethet egy-egy ágazat elemzésében.
Összegezve megállapítható, hogy a nyugati gazdaságstatisztikai gyakorlatban egyfelol tovább él a homogén tevékenységi egységek szerinti megfigyelésre és osztályozásra való törekvés, másfelől az ilyen statisztikák korlátainak feloldására irányuló törekvések érvényre jutnak az ISIC és az SNA jelenlegi revíziójában.
Bár a hazai gazdaságstatisztika alapvetően a vállalatok egészére vonatkozó adatgyűj—
tések alapján áll, a teljesség kedvéért meg kell mondani, hogy léteztek és léteznek kifejezetten homogén tevékenységi fajták megfigyelésén alapuló szakstatisztikák is. Ilyen például a kis—
kereskedelmi statisztikat a fogyasztási szolgáltatások statisztikája és a mezőgazdasági statisz- tika is. A rendszeresen vállalati adatgyűjtéseken alapuló szakstatisztikák (iparstatisztika, építőipari statisztika, közlekedési statisztika) is kiegészülnek időközönként —- évente vagy ritkábban — a vállalatokon belül végzett különböző fajta tevékenységek megfigyelésére szol- gáló adatgyűjtésekkel. Az ilyen kiegészítő jellegű adatgyűjtések azonban általában Csak a forgalmat, a kibocsátást, a naturális adatokat ölelik föl (a ráfordításokat nem), és netn szolgáltatnak azonos tartalmú, egymással összevonható és a népgazdasági mérlegekbe beillő adatokat.
Ez utóbbi hátrányokat kiküszöbölendő a Központi Statisztikai Hivatal néhány évvel ezelött olyan adatgyűjtés bevezetését kezdeményezte. amelyben az adatszolgáltató vállalatok legfontosabb kibocsátási és ráfordítási adataikat megbontották volna a náluk előforduló eltérő tevékenységi fajták szerint, szakágazati mélységben. A statisztikai zsargon ezt ,,tíszta tevékenységi" statisztikát'tak nevezte. azon az alapon, hogy e rendszerben az adott vállalat minden profilidegen tevékenységéből származó árbevétele — nagyságától függetlenül — meg- jelent volna, a hozzá kapcsolódó ráfordításokkal együtt. Ezt a kezdeményezést azonban
— részben az adatszolgáltatók várható ellenállása, részben a mutatók korlátozott információ- tartalma miatt — nem vezették be a gyakorlati munkába.
Mindez arra készteti a Központi Statisztikai Hivatalt, hogy új, a nyugat—europaihoz hasonló módon kezdeményezze a homogén tevékenységet folytató gazdasági egység fogalmá- nak bevezetését a magyar statisztikai gyakorlatba, anélkül, hogya vállalatok egész tevékeny—
ségén alapulo megfigyelést teljesen feladná (,,kettös osztályozás"). A homogén termelési egy—
ség megfigyelésének a bevezetése azonban nem tekinthető egyszerű módszertani változásnak vagy adatgyűjtés—szervezési kérdésnek. Az áttérés a statisztikán túlmutató nagy horderejű változást jelent a vállalatok belső nyilvántartásában, a vállalati és kormányzati érdekek egyeztetésében és feltárásában is.
, A HOMOGEN TEVÉKENYSÉGEK VíÉGZÖ y
TERMELESI EGYSEG MEGHA'rARozASANAK ALTALANOS ELVEI
A homogén termelési egységen alapuló statisztikai számbavétel rendszerében a meg- figyelés egysége (amelyre vonatkozóan az adatokat szolgáltatják) nem a vállalat. hanem az establishment—hez hasonló gazdasági egység.6 A tevékenységi fajták mélységét, részletezév sét a gazdasági tevékenységek nómenklatúrája sorolja fel.
' Termeszetesen a csak egyfele gazdasági tevékenységet végző vállalat esetén a megfigyelés egysege a vállalat.
GAZDASÁGSTATISZTIKAI RENDSZER 107
Annak érdekében, hogy a homogén termelési egységeken alapuló számbavétel kiküszö- bölje az Összehasonlíthatósággal kapcsolatos — sokszor megoldhatatlan —— nehézséget. a meg- ügyele'si egységekre vonatkozóan a következők érvényesítendők:
— a megfigyelési egységet az adott vállalattal egyetértésben a Központi Statisztikai Hivatal jelöli ki egyenként. külön—külön; az egységeket a statisztikai szolgálat nyilvántartja. egyedileg azonosítja, tevékenységi és területi szempontból egyaránt besorolja, hozzákapcsolva a vállalati számjelhez;
—a statisztikailag azonosított megfigyelési egység mindaddig fennmarad, amíg fizikailag létezik, azonosítója nem változik, bármilyen vállalati szervezetbe tartozik (a vállalati szervezet változása a statisztikában összehasonlíthatósági problémát nem okoz, kivéve egyes segédüzemck őnállósulását);
" ha a megfigyelési egységben az eredeti tevékenység megszűnik. és új proült (tevékenységet) vezetnek be, az egység egyedi azonosítója nem valtozik, de új tevékenységi besorolást kap (Össze- hasonlíthatósagi probléma ez esetben sincs);
— ha a megfigyelési egységen belül az eredeti tevékenység mellett egy új tevékenységfajta ala- kul ki, és ez utóbbi elér egy bizonyos ,,kritikus tömeget", akkor az eredeti mellett egy új megfigye- lési egységet kell regisztrálni és besorolni (összehasonlíthatósági probléma ekkor sem merül fel).
A termelési statisztikában bevezetésre javasol! egység
Atermelési statisztika meghgyelési egységének kijelölésénél az alábbi két követelmény érvényesítése fontos:
., népgazdaságilag egységes értelmezés, amely a gazdálkodó tulajdonformájától függetlenül egyaránt érvényesíthető a termékelőállító és jellemzően szolgáltatást nyújtó ágazatokban oly módon, hogy ez az értelmezés elég tág keretet biztosítson a népgazdasági ágak specifikumainak messzemenő figyelembevétele'hez is;
— optimális közelítés a jelenlegi nemzetközi gyakorlathoz, amelyet az ENSZ— és a KGST- ajánlások rögzítenek.
A termelési statisztika f'neghgyelt—isí egységének főbb innen-(Ji
A termelési statisztikában a megfigyelés egysége olyan termelési szervezet, amely egy—
nemű (vagy túlnyomórészt egynemű) tevékenységet végez egy földrajzilag elkülönült helyen.
A meghatározásban szereplő egynemű tevékenységen a tevékenységfajták szerint rendszere—
zett osztályozásban meghatározott és Önálló kódszámmal ellátott legrészletesebb tevékeny- ségi fajta értendő.
Az így deüniált termelési egység általános ismérvei a következők:
— meghatározott tulajdonos (vagy érdekeltség) irányítása és ellenőrzése alá tartozik;
— homogén (vagy túlnyomórészt homogén) tevékenységet folytat;
— termelési kérdésekben önálló döntési jogokkal rendelkezik;
e olyan a belső elszámolási rendje. hogy képes adatokat szolgáltatni az általa előállított termékek vagy a végzett szolgáltatások értékéről és az ehhez igénybe vett ráfordításokról (anyagok, munkaerő, állóeszközök stb.);
—- területileg elkülönült, azaz egy jól körülhatárolt földrajzi helyen helyezkedik el.
A területi elkülönülés kritériuma egyes népgazdasági ágakban nem, vagy nehezen értel—
mezhető, ezért ezeknél ettől el kell tekinteni, illetve áthidaló megoldást kell alkalmazni.
A homogén termelési szervezetre vonatkozó megfigyelési egység elnevezése lehet:
—— a létesítmény, mely az establishment leggyakrabban használt magyar megfelelője (bár ehhez a fogalomhoz többnyire valamilyen építmény képzete társul);
_ általában csak iparral kapcsolatosan használják, de az establishment fordításake'nt szintén szóbajöhet az üzem vagy méginkább a szakosodott üzem fogalma a népgazdaság minden ágában;
— a tevékenységi egység, ami a .,kind of activity unit" magyar megfelelője;
, a homogén gazdasági egység;
—- illetve a telep.
108 ÁRVAY JÁNOSNÉGVÁRI JENÖ
A termelési statisztika megfigyelési egységét az anyag további részében ideiglenesen a szakosodott üzem kifejezéssel jelöljük, amely tartalmilag nem kötődik egyik népgazdasági ághoz sem, és ugyanakkor valamilyen formában utal a termelési statisztika megfigyelési egységének kritériumrendszerére is.
A területi elkr'ilf'inílés lehetőségei és korlátai
Minden olyan népgazdasági ágban, ahol a gazdasági tevékenységet rendszeresen állandó telephelyen (műhelyben, boltban, irodában, laboratóriumban, pénzintézetben, egészségügyi, szociális vagy kulturális intézményben stb.) végzik, ott a szakosodott üzemeket a földrajzilag elkülönült egységekből kiindulva kell kijelölni, biztosítva a településenkénti (megyénkénti) információszolgáltatás lehetőségét. Bizonyos népgazdasági ágak esetében azonban a területi hovatartozás nem vagy aránytalanul nagy munkaráfordítással és bizonytalansággal rögzít—
hető. E helyeken a fenti kritérium nem vagy csak korlátozott mértékben érvényesül majd.
Az iparban nincs akadálya olyan beszámolási rendszer kialakításának, ahol a szakoso—
dott üzem az összes kritériumnak megfelelő tartalommal bír. így egy adott vállalaton (szö—
vetkezeten, társuláson stb.) belül az azonos tevékenységet folytató szakosodott üzemek, amennyiben azok földrajzilag eltérő helyen (más városban, községben, illetve település eltérő részein) találhatók. lehetőség szerint önálló megfigyelési egységként kezelendők.
Az építőiparban a területileg elkülönült építési tevékenységet folytató egység fogalma nem értelmezhető, mert az építőipari tevékenység nem állandó telepen, hanem a létesítmény kivitelezésének mindenkori helyén folyik. A területi bontás így olyan egyszerűsítéssel közelit—
hető, hogy egy-egy vállalat összes építőipari tevékenységét a kivitelező vállalat központjának székhelyéhez kell rendelni. Az építőipari vállalatokban folyó — s volumenét tekintve jelentős ——
ipari tevékenység megfigyelésére az iparnál vázolt kritériumok szerint jelölhető ki a szako—
sodott üzem.
A mezőgazdaság és erdőgazdálkodás népgazdasági ágba tartozó állami gazdaságok és termclőszövetkezetek keretében a legegyszerűbb munkaszervezettől a legfejlettebb önelszá—
moló egységig7 nagyon különböző termelési és szolgáltató részlegek jöttek létre, amelyek kisebb—nagyobb önállósággal rendelkeznek a munka szervezésében. A szakosodott üzem kritériumai leginkább az állattenyésztésben vannak meg (szarvasmarhatelep, sertéstelep stb.), és itt a területi elkülönítés lehetősége is fennáll. Kisebb-nagyobb kompromisszumokkal a növénytermelés termelő egységei (például a szerződéses, az átalánydíjas, a részes művelésű szervezésben dolgozo részlegek) is megflgyelési egységként kezelhetők. (Itt azonban a meg- figyelés részletezettsége és gazdaságok közötti egységesítése még további vizsgálat tárgyát képezi.)
A vízgazdálkodás esetében az általános elv módosított értelmezésére van szükség, mivel az ide sorolt gazdasági egységek tevékenységüket nagyobb területre kiterjedő hálózatok keretében végzik. E népgazdasági ágban a szakosodott üzem egy nagyobb közigazgatási egységre (az ún. vízügyi igazgatóság területére) értelmezendő, amin belül a további telep- helyenkénti tagolástől el kell tekinteni.
A közlekedésben — a helyi közlekedést kivéve — a részletes területi bontás nem valósítható n'ieg, tehát itt a vízgazdálkodásnál elmondottaknak megfelelően kell eljárni (területi vasúti igazgatóságok). A postai és távközlési szolgáltatások esetében megfigyelési egységként a (me—
gyei) l'őhivatalokat lehet kijelölni.
A kiskereskedelemben és a remléglátásban a bolt, a Vendéglátóhcly, a szálláshely, a külkereskedelemben a gazdálkodószervezet, a nagykereskedelemben a lerakat, az utaziatási szolgáltatásnál az utaztatási joggal felruházott szervezet vagy annak egysége, a számítás—
technika!" tevékenységnél az ezzel foglalkozó szervezet, a személyi és háztartási szolgáltatásnál
7 Az önelszámoló egység kifejezessel jelölt szervezeti egység megfeleltethető a szakosodott üzemnek.
GAZDASÁGSTATISZTIKAI RENDSZER 109
az azt végző részleg, az üzleti szolgáltatásnál a gazdálkodószervezet megfigyelési egységként történő kijelölése esetén közelítünk a legjobban a szakosodott üzem fogalmához. A megfigye- lési egység ilyen értelmezése egyben a területi tagolás megfelelő részletezettségét is biz-
tosítja.
Az egynemű (vagy túlnymno'részt egynemű) tevékenység kritériumának értelmezése
A tevékenységi fajtak megfigyelésének részletességét tartalmilag az e célra kialakítandó nómenklatúra szabályozza. A statisztikai megfigyelés tehát azokra a tevékenységekre terjed ki, amelyeket ez a nómenklatúra különálló tevékenységi fajtaként rögzít, s így az abban szereplő elemi csoport valamelyikével egyértelműen azonosíthatók. A nómenklatúrátol füg—
gően tehát a szakosodott üzem mint megfigyelési egység akár komplex tevékenységi kört is átt'oghat. Példa erre az építőipar, ahol a nómenklatúra legkisebb eleme a kivitelezési tevé- kenység teljes folyamatát tartalmazhatja a területelőkészitéstől egészen a befejező szakipari munkáig.
A népgazdaságilag egységes, átfogó ágazati osztályozás elméletileg azt igényelné, hogy a szakosodott üzem önálló megfigyelése az adott gazdálkodóegységen belül előforduló összes olyan tevékenységi fajtára külön-külön kiterjedjen, mely a tevékenységi nómenklatú—
rában felsorolt legrészletesebb (elemi) kategóriák valamelyikével azonosítható. A gyakorlati megfontolások azonban amellett szólnak, hogy a tevékenységi fajták elkülönítése soran tudatosan korlátozzuk a nem számottevő volumenű idegen tevékenységek megfigyelését.
A tapasztalatok azt bizonyitják,hogy még a viszonylag homogén profilú gazdálkodó egysége- ken belül is számos —— de volumenét tekintve elhanyagolható —— idegen tevékenységfajta fordul elő. Ezek esetében a tevékenységi megfigyelést célszerű valamiféle szakmailag indokolt méret—
határhoz kötni. (E mérethatárt a kialakítandó nómenklatúra fogja részletesen tartalmazni.) Azt javasoljuk, hogy csakis a kritikus tömeget meghalado méretben végzett tevékenység képezze önállóan elkülönített megfigyelés tárgyát.
Ezzel kapcsolatban dönteni kell az olyan profilidegen tevékenységek kezeléséről, ame- lyek nem tartoznak a megfigyelt szervezettel azonos népgazdasági ágba Itt két lehetőség kínálkozik:
,, a népgazdasági ágak szintjén a tevékenységfajtákat volumenüktől függetlenül minden esetben tisztán és következetesen meg kell figyelni és a megfelelő népgazdasági ághoz kell sorolni (lényegében ez volt eddig is a gyakorlat mind a statisztikában, mind a számvitelben, ugyanakkor egy-egy népgazdasági ágon belül nem törekedtünk következetesen a tisztításra, például a kohászat és a gépgyártás között);
— a nómenklatúrában rögzitett mérethatárt minden tevékenységfajta megfigyelésénél egyfor- mán alkalmazzuk, azaz a me'rethatár alatti idegen tevékenységet akkor is az alaptevékenységgel összevontan kell számba venni, ha ez az idegen tevékenység más népgazdasági ágba tartozna.
Utóbbi esetben jelentősen egyszerűsödik a számbavétel, ugyanakkor azonban a nép- gazdasági ágak közötti elhatárolás tisztasága némi csorbát szenved. (Ennek ellenére a téma szakmai vitáján a résztvevők többsége a második megoldást támogatta.)
Az elkülönítendő üzem megfigyelési határát —— a ,,kritikus tömeget" —— a tevékenységre legjellemzőbb ismérv alapján kell kijelölni. Az ipari tevékenységeknél erre — a gyártási ágak szerinti adatgyűjtés tapasztalatai alapján -— általában a lizikai foglalkozásúak létszáma a leg—
alkalmasabb. (Az Összes foglalkoztatottak létszáma e célra nem alkalmas, mivel a szellemi dolgozókat többnyire nem lehet hozzárendelni egy-egy szakosodott üzemhez.) Az ipari tevé- kenység sajátosságaitól függően azonban a határt esetenként más kritérium (a termelési kapacitás nagysága stb.) alapján kell kijelölni. A nagysághatárt a tevékenységfajtakat rend—
szerező nómenklatúrában, a nómenklatúra minden elemére külön-külön rögzítik. A nómen—
klatúrában szereplő, de a megfigyelésre előirt nagysághatár alatt maradó tevékenységek ada- tait annak a szakosodott üzemnek az adataival összevontan kell jelenteni, amelyhez szerve-
1 10 ÁRVAY JÁNOS—VÉGVÁRI IENÖ
zetileg tartoznak (például egy szövöde gépipari karbantartó részlegének adatait a szövet- gyártási tevékenységgel együtt).
Az épílőipari tevékenységek esetében a megfigyelési határ kijelölésének alapjául a tevé—
kenység értéke vagy lehetséges alternatívaként az adott tevékenységet végző fizikai foglal—
kozásúak létszáma szolgálhat. A megfigyelési egység meghatározásától függően a beruházási és a fenntartási munkákra eltérő értékhatár is elképzelhető.
A mezőgazdaság és erdőgazdálkodás sajátosságainak megfelelő, az adott tevékenység—
tipusra legjellemzőbb mutatót (a vetésterület vagy az állatállomány nagyságát) kell előírni.
A közlekedési tevékenységeknél a kapacitás nagysága lehet az a kritérium, amely alap- ját képezheti a tevékenység elkülönített megfigyelésének. Ennek az egyes közlekedési ágaza—
tokban eltérő mérőszáma lehet (például az áruszállításnál a teherbíróképesség, a személy- szállításnál a befogadóképesség).
Megfontolandónak tartjuk azt az elvet, hogy a kz'skereskedelemben nem kell mérethatárt kialakítani, mivel a hálózati egység léte már eleve eldönti a megfigyelést. Ugyanis ez valójában függetlenül a tevékenység nagyságától a kiskereskedelmi tevékenység teljes körű számbavéte—
lét jelentené. Ugyanakkor a többi tevékenységnél a megfigyelés a méret függvényében difTe—
renciálandó. A nagykereskedelmi és külkereskedelmi tevékenységeknél a forgalom nagysága határozza meg az adott tevékenység elkülönített megfigyelésének szükségességét.
A szálláshely—szolgáltatásnál a kapacitás (például a férőhely) lehet a kritérium, a szer—
vezett turizmusban pedig a külső megrendelésre végzett utaztatást Célszerű megfigyelni.
A számítástechnikai tevékenységnél csak meghatározott mérethatár felett kellene a tevé- kenységet önállóan megfigyelni (amit kapacitással vagy pedig az elért árbevétel bizonyos minimuma alapján lehet meghatározni).
A személyi és háztartási szolgáltatások esetében a külső megrendelő részére végzett és bizonyos értékhatárt elérő tevékenységek tartoznak a megfigyelés körébe. Ugyanezt az elvet lehet követni az üzleti szolgáltatásoknál is
Az ún. segédt'izemek teljesítményének számbavétele
Az ENSZ—ajánlások külön kitérnek az ún segéd'územek kérdésére. Ezen ajánlások a segédüzemet úgy definiálják, hogy az elsődlegesen vagy kizárólagosan az anyavállalat (üzem) részére állít elő nem tartós használatú termékeket, vagy végez olyan szolgáltatást, amely nem válik az anyavállalat kibocsátásának fizikai összetevőjévé. A segéd'územek az ese—
tek döntő többségében a vállalat szerves részét képezik, így nem tekintik őket önálló meg- figyelési egységnek. (A segédüzemek tipikus példái a központi adminisztrációt végző irodák, elsődlegesen az anyavállalatot kiszolgáló javítóműhelyek, garázsok, raktárak, étkezdék, óvodák, üdülők, számítástechnikai és számviteli részlegek stb.)
Szem előtt tartva a nemzetközi gyakorlatot, valamint az esetleges leválasztás várható nehézségeit, a legjobb megoldásnak az tűnik, hogy a segéd'územeket ne tekintsük önálló szakosodott üzemnek (akkor sem, ha meghaladják a tevékenységi nómenklatúrában a hasonló alaptevékenységre megállapított nagysághatárt). A segédüzemek számbavételét
— ennek megfelelően — a következőképpen tervezzük:
— ha egyetlen tevékenységhez kapcsolódnak, akkor adataikat az illető szakosodott üzem adataival összevontan figyelnénk meg;
— ha a segédüzemek párhuzamosan több szakosodott üzemet szolgálnak ki, akkor költségei—
ket (valamint létszámukat, állóeszközeiket stb.) az érintett szakosodott üzemek között aranyosan osztanánk fel (amennyiben a segédüzemek valamilyen tevékenységük után árbevételt realizálná- nak. költségeiket — felosztás előtt — ezzel csökkenteni kell).
Gyakorlati okokból megfontolandó, hogy az olyan központi irodákat, értékesítési rész—
legeket stb., amelyek az ország különböző részein fekvő szakosodott üzemeket szolgálnak ki
GAZDASÁGSTATISZTIKAI RENDSZER
1 l ]
— a területi feldolgozások teljessége érdekében - elsődlegesen elkülönítve ügyeljünk meg.
Az így nyert (például a munkaügyi) adatokat a feldolgozások második szakaszában további számítással lehetne felosztani az érintett szakosodott üzemek között.
A mezőgazdaságban a segédüzemek zömét az alaptevékenységhez közvetlenül kapcso—
lódó mezőgazdasági részlegek teszik ki, mint a traktorüzem, a hűtőüzem, a vetőmagtisztító üzem stb. Ezeket sem kell önállóan megfigyelni, hanem adataikat az igénybe vevő egységek között az igénybevétel alapján kell felosztani.
A nemzetközi tapasztalatokkal összhangban nem segédüzemnek, hanem önálló ipari termelési egységnek és ezért elkülönítendő megfigyelési egységnek minősülnek a MÁV, valamint a Posta járműjavltó üzemei.
A segédüzemek kezelésére azonban van egy másik lehetőség is. Ennek lényege az, hogy a segédüzemekben folyó tevékenységet a kiszolgált részlegtől függetlenül, saját tevékenységé- nek jellege és mérete alapján ítélnénk meg. igy ha valamely segédüzem termelése elérné a nómenklatúrában rögzített kritikus határt, akkor azt külön megfigyelési egységnek minő—
sítenénk. Ennek a számbavételnek az alábbi két előfeltétele van:
— a nómenklatúrának (önálló tevékenységként) tartalmaznia kellene valamennyi segédüzcmi jellegű tevékenységet,
—— a megfigyelés mérethata'rát minden esetben úgy kellene kialakítani, hogy a segédüzemek önálló megfigyelésére valóban csak indokolt körben (például jelentős árbevétel esetén) kerüljön sor (ez esetben az árbevétel nagyságára kell a mérethatárt megadni).
Bármelyik módját választjuk is a segédüzemek számbavételének, a segéd'územek köré—
nek és sajátosságainak feltárása valamennyi népgazdasági ágban a számbavételben történő továbblépés előfeltétele.
A gazdálkodó szervezetek belső szállítása!" (felhasználásai)
Különösen nehéz feladat a termelési profiljuk vagy földrajzi távolságuk miatt elkülönült szakosodott üzemek közötti kölcsönös szállítások mennyiségben, de méginkább értékben történő számbavétele, ami a vállalaton belül nem tekinthető igazi árukapcsolatnak. 11! első- sorban a szállított nyersanyagokról és félkész termékekről van szó, de a különböző üzemek között más típusú termelési kooperációk is előfordulhatnak.
A mai gyakorlatban, ahol egyáltalán van ilyen nyilvántartás, ott a belső átadások érté—
kelése nem egységes. A gyakorlatban egyaránt előfordul a szűkített önköltségen, elszámoló—
áron és értékesítési áron történő értékelés. Alapelvként azt javasoljuk elfogadni, hogy e terü—
leten is minél nagyobb mértékben támaszkodjunk a vállalatoknál kialakított és érvényben levő belső elszámolási rendre. Ezen mindenekelőtt azt értjük, hogy a belső szállítások érté- kelésekor csak azt rögzítsük követelményként, hogy a kibocsátó, illetve az átvevő (tovább—
felhasználó) szakosodott üzem az értékelést azonos módon végezze. Ez az esetek többségében a vállalati elszámolóáron történő számbavételt jelenti.
A közgazdasági elemzések (az értékelés egységessége, az árváltozások mérése) szempont—
jából elvileg ugyan helyesebb lenne az áruforgalomban érvényesülő árak alkalmazása, de megállapításuk bizonytalansága a feltételezett elméleti előnynél lényegesen több hátránnyal járna. A jövőben fontos lenne azonban elérni azt, hogy a vállalatok értékelési gyakorlatát egymáshoz közelebb hozzuk, és a piaci árak alkalmazásának irányába befolyásoljuk.
A megfigyelési egység értelmezése a költségvetési inlézményekben
A költségvetési intézmények teljesítményeinek számbavételénél igen pontosan kell ki—
alakítani a homogén tevékenységcsoportokat, mert már a mai megfigyelési rendszerben is elég következetesen érvényesül a tevékenyse'gfajták részletes elhatárolása, Ez a megállapítás
1 l 2 ÁRVAY JÁNOS—VÉGVÁRI JENÓ
csak a klasszikus költségvetési intézményekre vonatkozik. A ma még önálló és elkülönült szabályozás alá eső tamiesi költségvetési üzemek, valamint az ún. nyereségérdekelt költség—
vetési intézmények a folyamatban levő költségvetési reform során nagy valószínűséggel a vállalati szabályozás körébe kerülnek.
Ez úgy valósult meg, hogy 1983-tól e szervezetek szakieladatrendje — vagyis az a nómen- klatúra, amelybe összes tevékenységüket besoroltak — követi a Központi Statisztikai Hivatal osztályozását. 1988—ra a szakfeladatrend teljes mértékben megegyezik a Központi Statisz—
tikai Hivatal által kialakított ágazati osztályozás legrészletesebb csoportjaival, s így szak—
ágazati mélységben megteremthető a ,,tiszta" ágazati csoportosítás. Ilyen körülmények között e területen érdemi változtatásra nincs szükség; a költségvetési intézmények eddigi beszámoló—
jelentései alkalmasak a kívánt célra.
A vállalati jóléti intézmények tevékenységének számbavétele
Az l987-ig követett gyakorlat szerint a vállalatok és szövetkezetek jóléti kiadásai a mér—
legbeszámolókból megfelelő részletezésben megállapíthatók, s így azok az életszínvonal—
számításokban figyelembe vehetők voltak. (Az egészségügyi, szociális, üdülési, oktatási és sportcélú kiadások összege 1987—ben 73 milliárd forint volt.) 1988—tól ezek az adatok egy- szerűsítési okok miatt a mérlegbeszámolókban már nem szerepelnek.
A másik gond az, hogy amennyiben a vállalati jóléti intézményekre alkalmazzák a kri- tikus tömeg elvét, akkor az eddig megfigyelt jóléti tevékenységek nagy része eltűnik, mert azok egyenként általában csak kevés alkalmazottat foglalkoztatnak. Márpedig a lakosság fogyasztásából az egyenként elenyésző, de együttesen mégis számottevő vállalati jóléti szol—
gáltatás kimaradása érezhető torzítást okozna.
A vállalati jóléti tevékenységek megfigyelésére ez esetben elvileg a következő megoldás lehetséges:
, a vállalati jóléti intézményeknél ugyan elfogadjuk a megfigyelési hatar alapelvét, de a fogyasztási statisztikában teljességre törekszünk; ilyen megoldásnál a t'ogyasztásstatisztikának valamilyen egyszerűsített módon meg kell figyelnie, vagy becsülnie a kritikus tömeg alatti tevé—
kenységek nagyságát és azok értékét a termelő felhasználásból át kell sorolni a végső fogyasz—
tashoz;
* minden esetben, amikor egy vállalat jóléti tevékenységet folytat, azt tekintet nélkül a kri—
tikus nagyságra meg kell figyelni; ez felel meg leginkább az életszínvonal-statisztika céljainak, de ez esetben a máshol alkalmazott alapelv (a kritikus tömeg) nem érvényesül, és eléggé költsé—
ges is;
— a vállalatok jóléti intézményeinek a tevékenységét a termeléshez szükséges közvetlen ráfor—
dításként kezeli a statisztika, azaz így nem része a lakossági fogyasztásnak (a nyugati országokban ez az általánosan elfogadott gyakorlat),
Amennyiben a lakosság fogyasztását az eddigi felfogás szerint kívánja megfigyelni a statisztika, akkor a szóban forgó tevékenységek adatait, ha nem is teljeskörűen, de minden— képpen biztosítani kell. Ha ugyanis sem a mérlegbeszámoló, sem más forrás nem szolgáltatja ezt az adatot, akkor gyakorlatilag a fenti felsorolásból csak a harmadik lehetőség elfogadása marad.
Mivel gyakorlatilag csupán néhány adat évente egyszeri megfigyeléséről van szó, a má- sodik változat alkalmazását javasoljuk, vagyis azt a megoldást, hogy a vállalati jóléti tevé- kenységeket mérethatártól függetlenül el kell valasztani a többi tevékenységtől.
A GAZDASÁGI TEVÉKENYSÉGEK OSZTÁLYOZÁSA, A TEVEKENYSÉGI FAJTAK NÓMENKLATURAJA
A népgazdaságban kifejtett összes gazdasági tevékenység átfogó számbavétele és ágaza— tok szerinti rendszerezése a Központi Statisztikai Hivatalban kidolgozott és a Hivatal elnöke
GAZDASÁGSTATISZTIKAI RENDSZER l 13
által jóváhagyott szabványként kiadott egységes ágazati osztályozási rendszerben található.3 Ez a legutóbbi szabályozás 1988. január l-jétől van érvényben.
Az ágazati osztályozás egyaránt alkalmas arra, hogy annak elemi csoportjaiba vállala—
tokat, szakosodott üzemeket vagy egyedi tevékenységi fajtákat sorolj unk be. Éppen a besoro—
lási egység megválasztásától függ az egyes csoportok tartalmának homogenitása. Jelenleg az ágazati osztályozás szervezetek egészének (vállalatoknak, szövetkezeteknek, intézmények—
nek) besorolásából épül fel, s éppen ezért merül fel egy tisztább tevékenységi osztályozás igénye.
Ehhez a központi ágazati osztályozáshoz több szakmai osztályozás is csatlakozik, amelyek egy-egy alsóbb tevékenységi csoport (szakágazat) mélyebb bontását vagy egy globá- lis ágazatnak más szempontok, például műszaki, technológiai, biológiai kritériumok alapján való kiegészítő osztályozását adják. Ezen túlmenően az egyes népgazdasági ágakban külön termékjegyzékek (Ipari Termékek Jegyzéke, Mezőgazdasági és Erdészeti Termékek Jegyzéke, Szolgáltatási Tevékenységek Jegyzéke stb.) tartalmazzák a nómenklatúra részletesebb ki- bontásait.
Amikor a homogén tevékenységi fajtákból felépülő csoportok számára ki kell jelölni azt a részletes nómenklatúrát, amelyben a népgazdaság termelési folyamatainak legfőbb jellemzőit szükséges és indokolt bemutatni és elemezni, nyilvánvalóan a már létező hazai osztályozási rendszerből kell kiindulni. Ugyanakkor a kidolgozandó osztályozásnak bizto- sítania kell a nemzetközi osztályozásokhoz (ENSZ, KGST) való illeszkedést, mégpedig vagy közvetlen megfeleltetéssel, vagy átvezető-,,kulcsok" alkalmazásával.
Az ipari tevékenységek osztályozási rendszerének kialakításánál abból indulunk ki, hogy az ipari tevékenységek népgazdasági súlya, a létrehozott termékek (szolgáltatások) és az abban közreműködő technológiák nagyfokú heterogenitása az új tipusú termelési statisztika bevezetése esetén a jelenlegi (Termékek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszeré- nél -— TEÁOR) árnyaltabb csoportosítást, részletezőbb nómenklatúra használatát indokolja.
Ezért az iparban folyó tevékenysc'gek legmélyebb részletezéseként a 243 elemből álló gyártási ágak nómenklatúráját javasoljuk.9 A gyártási ág mélységű nómenklatúra használata mellett szól az is, hogy közeledni kívánunk az ENSZ osztályozási rendszeréhez, s nyilvánvaló, hogy egy részletes osztályozót könnyebb harmonizálni az ISIC 142 iparágával, mint a kevésbé tagoltat. Az a tény, hogy az ipari tevékenységeket a gyártási ágak nómenklatúrája szerint ha- tároljuk el, nem feltétlenül jelenti annak ajelenlegi formában történő fenntartását. Bár a nö- menklatúra kidolgozása az ipari gyakorlatot messzemenően figyelembe vette, felülvizsgálatát és esetleges módosítását az alábbi tényezők indokolják:
—- az ISIC közelmúltban felülvizsgált osztályozójához való közelítés igénye;
— az önállóan megfigyelendő egységek számának korlátozása a számbavételi költségek mér- séklése céljából;
— a gyártási ágakjegyzékének az ipar mindenkori termelési szerkezetéhez történő folyamatos hozzáigazítása;
— az ipari szolgáltatások kezelésével kapcsolatos problémák megoldása, elsősorban a kidol- gozás alatt levő új Szolgáltatási Tevékenységek Jegyzékével való összhang megteremtése.
Az építőipari tevékenység osztályozásának elemei — az ágazati sajátosságok figyelembe- vételével —— a következő három tevékenységfajtából állnának.
— Az építmények építése, amely többnyire egyedi jellegű műszaki alkotásokat (termékeket) hoz létre. Az ezek kivitelezése során végzett összes tevékenység egyíönálló megfigyelési egységben foglalható össze. A kivitelezés során elvégzett munkanemekre vagy ezek összevont csoportjaira (például magasépítési, mélyépítési, szak- és szerelőipari munkákra) vonatkozó bontás lehetősége
' A tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszere és a tevékenységek tartalmi meghatározása, Statisztikai nómenklatúrák sorozat. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1987. 61 old.
' Az ipar gyártási ágainak rendszere. Módszertani füzetek. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1978. 157 old.
1 14 ÁRVAY JÁNOS—VÉGVÁRI JENÖ
gyakorlatilag korlátozott, mivel a munkafolyamatok elhatárolása — a vállalkozási és elszámolási rendszer nagyobb szabadsága miatt -— alig lehetséges, főleg ha azok szervezetileg nem különülnek el (például alvállalkozói munkák).
— Az építmények fenntartása, amely az építmények építésétől elkülönülő önálló tevékenység.
Jellege alapján szolgáltatásnak minősül, és a vállalkozás és elszámolás során általában elhatárolják.
— Az építőipari tervezés. beruházások és fenntartások szervezése, lebonyolítása, beruházási fővállalkozás, amely mutatók az építőipari tevékenységen belül mint szellemi szolgáltatások elkü- lönítve megjelennek. Önálló megfigyelési egységként történő kezelésük nyilvántartási kötelezettség bevezetésével oldható meg.
A mezőgazdaság és erdőgazdálkodásterületén a Tevékenységek Egységes Ágazati Osztá— lyozási Rendszerénél részletesebb nómenklatúra alkalmazása célszerű, amit a mezőgazda—
sági termelés viszonylag nagy súlya (a bruttó hazai terméknek körülbelül l4 százaléka), va—
lamint a kialakulóban levő specializáció egyaránt indokol. Ennek megfelelően elkülönítve jelenne meg a Növénytermelés (szántóföldi növénytermelés, gyep- és nádgazdálkodás), a Zöldségtermelés, a Gyümölcstermelés, a Szőlőtermelés, a Szarvasmarha—tenyésztés, a Sertés- tenyésztés, a Baromfitenyésztés, a Juhtenyésztés, a Halászat. az Erdőgazdálkodás és a Mező—
gazdasági és erdőgazdálkodási szolgáltatás.
A közlekedési, postai és távközlési tevékenységek statisztikai megfigyeléséhez a vasúti, a vízi és a légi közlekedés elkülönítése és ezeken belül a személy- és teherszállítás szétválasz- tása; továbbá a közúti közlekedésben a helyi ésa helyközi személyszállítás megkülönböztetése jelenthet módosulást. A nómenklatúra többi eleme (Kötöttpályás helyi közlekedés, Légifor- galmi szolgáltatás, Csővezetékes szállítás és a Közlekedési jellegű szolgáltatás) változatlanul, de összevontan szerepelne. A posta és a távközlés a tevékenységi nómenklatúrában egyetlen önálló elem lenne.
A kereskedelemben a következő főbb tevékenységi fajták elkülönült megűgyelésére cél- szerű törekedni: Nagykereskedelem (belföldi és külföldi együtt), Élelmiszer—kiskereskede—
lem, Gyógyszer—kiskereskedelem, Vendéglátás, Szálláshely—szolgáltatás, Belkereskedelmi ügynöki, bizományosi tevékenység, fogyasztásicikk-kölcsönzés, ldegenforgalmi szolgáltatás, Külkereskedelmi szolgáltatás (ügynöki, bizományosi tevékenység).
A vízgazdálkodási tevékenységek a Termékek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszeré— ben szereplő részletezésnél összevontabban is megfigyelhetők. Ennek megfelelően a nómen- klatúra elemei a következők: Víztermelés, szennyviztisztítás, —kezelés, melosztás; Fürdó'szol- gáltatás; Vízügyi szolgáltatások (beleértve az árvízvédelmet is).
A vízgazdálkodási ágazatba sorolt szervezetek épitési tevékenységét (gátépítés, egyéb építési munkák) -— nagy arányuk miatt —— feltétlenül külön kell választani, és építési szakoso—
dott üzemként kell megfigyelni.
A más népgazdasági ágba tartozó vállalatok, gazdálkodószervezetek víztermelését a kritikus tömeg elérése esetén önálló tevékenységként kell megfigyelni, függetlenül attól, hogy a vizet milyen célra használják.
Az egyéb anyagi tevékenységet, személyi és gazdasági szolgáltaiást tartalmazó népgaz- dasági ág igen heterogén tevékenységeket fog össze. A tevékenységi megfigyelésnél a számítás—
technikai tevékenységet software-előállítására, gépi adatfeldolgozásra és számítógépes infor- mációellátásra bontanánk. A személyi és háztartási jellegü szolgáltatásoknál célszerű a fod—
rászatot, a fényképészetet, a takarítást, a háztartási szolgáltatásokat és az egyéb személyi és háztartási szolgáltatásokat önálló nómenklatúraelemként kezelni,
A gazdasági jellegű szolgáltatások osztályozása a következö lehetne:
Termelőeszköz-kölesönzés
Gazdasági tevékenységhez kötődő szakmai szolgáltatások :
—— Hirdetés, propaganda, reklámteve'kenység
— Kiállításszervezés, piackutatás
—- Műszaki-gazdasági szolgáltatás
— Egyéb szakmai szolgáltatás
GAZDASÁGSTATISZTIKAX RENDSZER ] 15
Gazdálkodással kapcsolatos kisegítő szolgáltatások:
— Irodai és ügyviteli szolgáltatás
— Egyéb, gazdálkodással kapcsolatos szolgáltatások Egyéb gazdasági jellegű szolgáltatások
A többi tevékenységnél -— pénzügyi szolgáltatások, lakás—, város— és községgazdálkodási szolgáltatás, környezet— és természetvédelem — a jelenlegi Termékek Egységes Ágazati Osz- tályozási Rendszerében alágazat mélységű bontása látszik a legalkalmasabb megoldásnak.
Az egészségügyi, szociális és kulturális szolgáltatások, valamint a közösségi, közigaz- gatási és egyéb szolgáltatások területén a tevékenységek megfigyelésére a költségvetési intéz—
ményeknél a jelenleg érvényes Egységes Ágazati Osztályozási Rendszer szakágazati bontásá- nak megfelelő szakfeladatrend szolgál. Ezen első lépésben nem célszerű változtatni, de való—
szinűleg összevonások útján a tevékenységfajták száma jelentősen csökkenthető.
Az előzőkben vázolt tevékenységi nómenklatúra kidolgozását olyan módon kell össze—
kötni a jelenleg érvényes ágazati osztályozás reformjával, hogy végül is egyetlen új nómenkla- túra jöjjön létre (az új ágazati osztályozás), amely egyben a homogén tevékenységfajták meg—
figyelési rendszerének alapnómenklatúrája is. De a kapcsolatnak fordítva is igaznak kell len- nie: a vázolt tevékenységi nómenklatúra töltse be az ágazati osztályozás szerepét is.
A TEVÉKENYSÉGI STATISZTIKÁBAN ALKALMAZANDÓ MUTATÓK
KÖREÉSTARTALMA
A szakosodott üzemek tevékenységét jellemző egységes mutatóknak a következőket ja- vasoljuk:
Bruttó termelési érték Folyó termelő felhasználás Bruttó munkaköltség Bruttó eredmény Hozzáadott érték . Erőforrások
6.1. ÁllóeszkÖz-állomány bruttó értéke
6.2. A foglalkoztatottak létszáma, munkabére, a teljesített munkaidő 6.3. Beruházás
o v s w w e
Alapelvnek tekintjük, hogy ezeket a mutatókat a népgazdaság minden szektorára, szer- vezetére és szakosodott üzemére egységesen kell értelmezni és a maguk objektív valóságában meghatározni, hogy a mutatók által jelzett mozgások csakis a közgazdasági valóság valto—
zását tiikrözzék, s mentesek legyenek mind a szervezeti-intézményi, mind a módszertani változásoktól.
A következőkben a termelési statisztikában bevezetendő mutatók legfontosabb tartalmi és módszertani kérdéseit vizsgáljuk. E kérdéseket a későbbiekben számos határeset megvilá- gításával, a könyvviteli és analitikus nyilvántartásokra való hivatkozással, az esetleges becs- lésekhez útmutatókkal kell majd kiegészíteni.
A fentiekben felsorolt mutatók elsősorban az adatközlést szolgálják. Külön eldöntendő az, hogy a megfigyelésnél meg kell-e kérdezni e mutatók legfontosabb alkotóelemeit is.
Általános az a vélemény, hogy ez utóbbi részletezésre mindenképpen szükség lesz.
Természetesen a tartalmi-módszertani értelmezést alapvetően befolyásolja az a tény, hogy —- ha egy vállalat több szakosodott üzemből áll —- ezek a mutatószámok kizárólag az ön- álló jogi személyiség egészére vonatkozó adatok felbontásából származnak-e, vagy pedig az egyes vállalati részeket úgy kell tekinteni, mintha önálló termelési egységek lennének, amelyek egymással is teljes értékű gazdasági kapcsolatokat létesítenek. A kétféle értelmezés a bruttó termelési érték két válfaját eredményezi. A termelési statisztikában a halmozottabb, azaz a belső szállításokat is felölelő termelési értékre van szükség.
20
l 16 ÁRVAY IÁNOS—VÉGVÁRI IENÖ
Bruttó termelési érték
A szakosodott üzem bruttó termelési értéke a következő négy részösszeg számbavételé—
vel és összevonásával határozható meg:
Árbevétel
Belső szállítás (átadás)
Saját termelésű készletek változása (t, ——)
Kereskedelmi áruk beszerzési értéke és átvett alvállalkozói teljesitmény (m)
E négy komponens összevonásával számított bruttó termelési érték az egyes szakosodott üzemek által létrehozott termékek és szolgáltatások együttes értékét fejezi ki, beleértve a ter- melési célra más vállalatoktól és más szakosodott üzemektől átvett anyagokat és az azokhoz hozzáadott új értéket. Ilyen értelemben ez a mutató halmozottabb termelési értéket fejez ki, mint a vállalati bruttó termelési érték, ugyanis tartalmazza a vállalaton belül termelt és a Vál- lalaton belül más szakosodott üzemeknek átadott anyagok és szolgáltatások értékét is.
A bruttó termelési értéket ún. termelői alapáron kell kimutatni, amely érték nem tartal- mazza az általános forgalmi adót (áfát) és más termékadókat, viszont magában foglalja az árkiegészítéseket. (A vállalaton belül a szakosodott üzemek között forgalmazott javak értékelésére a gazdálkodó szervezetek "belső szállításai7l—ról a továbbiakban mondan- dók az irányadók.)
A bruttó termelési érték független attól, hogy a termeléshez felhasznált anyagok és igénybe vett szolgáltatások áfáját visszatérítik-e vagy sem.
Az árbevétel a szakosodott üzem saját szervezetén kívülre, más vállalatoknak vagy intéz—
ményeknek eladott termékek és szolgáltatások ellenértékét tartalmazza termelői alapárakon10 értékelve. Az ehhez esetleg pótlólag adott árkedvezményekkel csökkenteni, a felszámított felárakkal pedig növelni kell az alapáron számított árbevételt. Az árbevétel független attól, hogy ellenértéke a tárgyidőszakban tényleg befolyt-e. A globális árbevétel fogalmába a más vállalatoktól (azaz harmadik személytől) átvett és feldolgozás, illetve átalakítás nélkül tovább- értékesített áruk, valamint az átvett és harmadik személynek felszámított alvállalkozói telje—
sítmény értéke is beletartozik.
Ugyancsak árbevételnek számít az egyes szakosodott üzemek által előállított és a válla- latnak bármely telepén üzembe helyezésre kerülő beruházási javak értéke. Hasonlóképpen árbevételként kell kimutatni a jóléti intézmények szolgáltatásainak teljes értékét is.
A szakosodott üzem bruttó termelési értékének kiszámításakor a belső szállításke'nt átadott termékek és szolgáltatások értéke az érintett egység szempontjából ugyanolyan telje—
sítmény, mint az árbevétel. Külön tételként való számbavételét egyfelől az indokolja, hogy megkülönböztessük a jogi és a közgazdasági értelmezésű áruforgalmat a belső elszámolás keretében szabályozott termékforgalomtól, másfelől hogy biztosítható legyen a vállalaton belüli belsö forgalom azonos értékű kimutatása mind az átadó, mind az átvevő üzemek olda- láról. Csak így lehetséges a vállalati hozzáadott érték és nyereség kiszámításának független—
sége az üzemekre való felbontásoktól.
A saját termelésű készlet változása címen a késztermékekben és a befejezetlen termelés mennyiségében beálló változásokat kell előjelüknek megfelelően számba venni és az átlagos eladási áraknak megfelelő értéken vagy önköltségen értékelni.
A kereskedelmi áruk beszerzési értékét és az átvett alvállalkozói teljesítményt — lényegé—
ben az eddigi gyakorlatnak megfelelően — nem ráfordításként, hanem az árbevételt csökkentő tételként kell elszámolni. Adók nélküli tényleges beszerzési árakon kell értéküket kimutatni.
Csak azok a mennyiségek vehetők itt számításba, amelyeket a tárgyidőszakban eladtak.
10 Alapáron az általános forgalmi adóval és más termékadókkal csökkentett, valamint az árkiegészítésekkel növelt eladási árat értjük.
