A kutatási–fejlesztési statisztika Japánban

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYE LÖ

731

A program olykor tartalmazza az aggregáció szintjét, az adatgyűjtés módszereit, továbbá a szükséges forrásokat és a technikai eszközöket.

Az éves statisztikai felvételek programja to- vábbi részletekre is kitér, úgymint:

ás—a megfigyelési kör pontos definíciója, körülhatáro- l a;

—a felvétel egyes lényeges fázisainak időpontja és a felelős intézmények kijelölése;

-— felvételi módszerek;

— szabályok kidolgozása az adatok valódiságának, meg- bízgagóságának érdekében, intézkedések a személyzet ok- tat s ra;

— a felvétel költségei és a finanszírozás forrásai;

-kérdőívek és utasítások kialakítása;

—- becslések és feldolgozási dokumentumok a feldolgo- zási tervek mennyiségét illetően;

—információ a számitóközpontnak a feldolgozási igényről.

Mindezek alapján elmondható, hogy a sta- tisztikai felvételek gondos és pontos, ám hossza—

dalmas előkészítő munkát igényelnek, ami azonban elengedhetetlen az adatok minősége és megbízhatósága érdekében.

(Ism. : Hoványiné N. Eszter)

GAZDASÁGSTATISZTIKA

A KUTATÁSI—FEJLESZTÉSI STATISZTIKA JAPÁNBAN

(Report on the survey of research and development.) Statistics Bureau Management and Coordination Agency.

Japan. 1988. 238 p.

A Japánban működő vállalatok, kutatóinté- zetek és felsőoktatási intézmények kutatási—fej- lesztési tevékenységéről l960-ra, 1965-re, 1970- re vonatkozóan, 1971 és 1978 között (1975 ki—

vételével) évente készítettek bővülő tartalmú felméréseket, majd 1980-ra, 1982-re és l987—re vonatkozó felmérési eredményeket tettek közzé.

A kiadvány függeléke bemutatja az 1987-es fel- mérés kérdőíveit is, valamint az alkalmazott fo- galmak tartalmi meghatározásait. Összesen 31 megfigyelési csoportot alakítottak ki az 1987-es felméréshez a vállalati kutatóhelyekre, az egységes ágazati osztályozásra építve.

A megfigyelt ágazatcsoportok mindegyikéhez a vállalatok nagyságcsoportjait is hozzárendel—

ték a cég vagyona, éves értékesítése, jövedelmé—

nek nagysága, foglalkoztatottainak száma, va- lamint a rendszeresen foglalkoztatott saját ku- tatók száma szerint. Reprezentatív megfigyelést végeztek összesen 12176 cégtől érkezett érté- kelhető kérdőív segítségével a legalább 5 millió jen [vagyonnal rendelkező; több mint kétszáz- : , Vállalatot tartalmazo körből. A kiadvány ezi a vagyon nagyságosoportjai szerint

"mintavételi arányokat. ' ['*'zería legalább 5 millió jen iva- ' kg,—(feldolgozóipar; a kohá- ' . ebbőljll 782 ceg'belső ' ' _enységét mérték fel, a , mértek—e avagyoii nagyságával

! _ n . A legfeljebb 299 fős iparvállalatok s , ma 95544; a "Boo—999 fős csoportba 3186, az1000—2999 fős csoportba 663, a 3000—9999 fős csoportba 204, a tízezerfős és nagyobb cso- portba 50 cég tartozik. A vállalatok 55 száza- léka a 100—1000 millió jen vagyonú csoportba tartozott, az 1-10 milliárd jenes csoport ará—

nya 4,7 százalék, a 10 milliárd jennél nagyobb vagyonú iparvállalatok száma 1 180.

- A táblák mind a 31 ágazatcsoportra (ezen belül az egyes nagyságcsoportokra) közlik az

összes foglalkoztatottak számát, az összes érté—

kesítés, valamint a nettó jövedelem értékét (millió nemzeti valutában), és ehhez viszonyít—

va szerepelnek a megfigyelésbe vont cégek tevé- kenységét jellemző megfelelő adatok.

A japán iparvállalatok 1987-ben összesen 446 000 főt foglalkoztattak kutatási, fejlesztési részlegeikben; a vagyon nagysága szerint a 3 legnagyobb csoportban (sorrendben: lO mil- liárd jen vagyonnál nagyobb, 1—10 milliárd jen és 100—100() millió jen vagyonú vállalatok) 257000, 100000, illetve 51000 főt. (A japán iparban kilencmillió főt foglalkoztattak, ebből a fenti 3 nagyságcsoportban 2,0, l,4, illetve 1,3 millió főt.) Az egész japán gazdaságban a kuta- tás és fejlesztés vállalati egységei 465 000 főt fog- lalkoztattak: a bányászathoz és az infrastruktú- rához (közlekedés, energiaellátás, hírközlés) so- rolt ágazatok saját szellemi háttere viszonylag szerény. A feldolgozóipari cégek tízezer foglal- koztatottjára jutó főfoglalkozású saját kutatók száma 501 fő, a vagyon szerinti 3 legnagyobb csoportban 666, 464, illetve 373 főa létszám—

arány.

A feldolgozóipari vállalatok éves értékesítése 2,9 százalékának felelt meg a kutatásra, fejlesz—

tésre (működési költségként) felhasznált összeg;

az éves állóeszköz-bővítéssel is számolva az arány 3,03 százalék, a vagyon szerinti 3 legna- gyobb csoportban 3,8—3,9 2,3—2,4 és l,6——1,7 százalék az árbevételarányos felhasználás. A működési költségekre az iparvállalatok nettó jövedelméhez mérten 80 százaléknyit fordítot- tak, a vagyon szerint 3 legnagyobb csoportban

118, 56 és 40 százalékot.

A feldolgozóipar összes vállalata egy főfog- lalkozású kutatójára évi 22 millió jen kutatási—

fejlesztési költség jut, a vagyon szerinti 3 legna- gyobb csoportban 28, 19, illetve 13 millió jen.

Közlik a táblák a kutatási—fejlesztési költségek, illetve beszerzések összetételét (ez utóbbiakat az ingatlan—, a gép-, műszervásárlás és az egyéb eszközbeszerzés értékével adják meg). Az ősz- szes iparvállalati kutatási—fejlesztési költség (mintegy 6000 milliárd jen) nagyrészt saját for- rásokból származott, a külső hozzájárulások

732

értéke 212 milliárd jen (ezekben 1023 támoga- tott cég részesült), a vagyon szerinti 3 legna- gyobb csoport részesedése ebből 155, 38 és 12 milliárd jen. A feldolgozóipari vállalatok külső kutatási—fejlesztési megbízásainak értéke 385 milliárd jen, a vagyon szerinti 3 legnagyobb csoportban ebből 300, 54 és 17 milliárd jen a külső megrendelések értéke.

A százezer feldolgozóipari vállalatból 8590 esetében 1—29 fős saját kutató—fejlesztő részleg dolgozott, a 30—99 fős nagyságcsoportba 663 cég, a legalább 100 fős nagyságcsoportba 354 cég tartozik. A főfoglalkozású kutatók tízezer foglalkoztatottra jutó száma a kutatőrészleg szerinti 3 legnagyobb csoportba (sorrendben:

100-nál nagyobb, 30—99 és 1—29 fős) tartozó vállalatoknál 749, 436 és 263 fő volt.

A 250 000 diplomás kutató, fejlesztő mellett 80 000 a kisegítő (elsősorban laboratóriumi) se- géderők száma a feldolgozóipari vállalatoknál, a műszakiak száma 77 000 fő, és a kutató—fej- lesztő részlegek ügyviteli, valamint egyéb alkal- mazottainak száma mintegy 39 000 fő. Ehhez járulnak a nem állandó alkalmazásban levő saját kutatók (34 000 fő), valamint az a közel kétezer diplomás, akik a vállalat megbízásából rendszeresen közreműködnek a feladatok meg—

oldásában. Képzettség szerint a 250 000 kuta- tóból—fejlesztőböl 74 000 a villamosmérnök, 63 000 a gépészmérnök, 51 000 a vegyész.

14 000 a fizikai, matematikai, 7800 a gyógysze—

részi, 5300 az agrártudományi, 4000 a biológiai, 2000 az építész- és építőmérnöki, több mint 2000 a textiltechnológiai ismeretekkel rendel- kező szakember.

A feldolgozóipar 1987. évi összes kutatási——

fejlesztési ráfordítása'mak 6,1 százalékát alap- kutatási, 21,1 százalékát alkalmazott kutatási, 72,8 százalékát kísérleti fejlesztési feladatokra használták fel.

Szakterületek szerint is közlik a vállalatok kutatási—fejlesztési ráfordításait az egyes ága- zatcsoportokra. A megfigyelt 3559 választ közlő cég 5473 milliárd jen kiadásából a legnagyobb részesedésűek: az elektronikai termékek, tech- nológiák (1328), a közúti járművek (903), a gépi berendezések (490), a gyógyszerek (399), a ház- tartási villamos készülékek (371), a szerves és szervetlen vegyianyagok (306), az ipari villamos berendezések (280), a műszerek (155 milliárd).

Összesen 1396 japán iparvállalat szerzett be

külföldi szellemi terméket, a kutatás—fejlesztés eredményeinek exportjában 1212 cég vett részt.

Az importált ismeretek összesen 7261 ügyleté—

ből 6142 régebbi, 1119 pedig 1987. évi indítású;

az exportált ismeretek száma 5136. ebből 3673 indult a korábbi években. Az ismeretek import—

jáért a japán vállalatok 258 milliárd jent fizet- tek (a régebbiekért225 milliárd jent), az expor- tált ismeretek utáni bevétel 194 milliárd jen (a régebbiekért 152 milliárd jen).

Földrajzi körzetek szerint az importált isme—

retekért fizetett díjakból 173 milliárd jen észak-

amerikai, 85 milliárd jen európai partnereknek jutott; a japán ismeretek exportjáért kapott összegekből 76 milliárd jen ázsiai, 62 milliárd jen észak-amerikai, 43 milliárd jen európai

partnerektől származott.

Az ismeretek nagy részét az 1321 japán kuta—

tóintézet szolgáltatja a gazdaságnak, összesen 116 000 foglalkoztatottal, ebből a központi kor- mány 112 intézetet irányít (25 000 fő), a helyi (tartományi) kormányok, közigazgatási szer—

vek 671 intézetet (32 000 fő), a magánalapításű intézetek száma 577 (49000 fő), és működik

11 állami érdekeltségű ügynökség is.

A japán kutatóintézetekből 1106 folytat ún.

reáltudományi kutatást—fejlesztést (ebből a mű- szaki kutatóintézetek száma 404 (43000 fő), a mezőgazdaságiaké 364 (29 000 fő). az orvos—

tudományi intézeteké 130 (15 000 fő), a termé- szettudományi intézeteké 108 (17 000 fő).

A kutatóintézetek teljes ráfordítása (műkö—

dési és beszerzési kiadásokra) összesen 1240 milliárd jen. Ennek 40 százalékát az intézetek saját forrása fedezte, 60 százalékát külső kuta- tási—fejlesztési alapok.

A japán kutatóintézetek állóeszköz—fejleszté- seinek értéke 320 millió jen, ebből a gépek és műszerek aránya mintegy 50 százalék. Az egy intézetre jutó éves kutatási—fejlesztési ráfordítá- sok értéke viszonylag nagy (3,2 milliárd jen) a természettudományos kutatóhelyeken, lénye—

gesen kisebbek a műszaki (1,4), az orvostudo- mányi (0,5) és az agrártudományi (O,4 milliárd jen) intézetek átlagos költségei. Ebben a reál—

tudományi körben az alapkutatások aránya 13,8, az alkalmazott kutatásoké 27 ,4, a kísérleti fejlesztéseké 58,8 százalék, a kiadások értéke alapján. A műszaki kutatóintézetekben a gya- korlathoz közel álló a témaszerkezet, az agrár—

tudományokban viszont a kísérleti fejlesztés lé—

nyegesen kisebb arányú.

Japánban összesen 2031 egyetemi, főiskolai kutatóhely adatait figyelték meg, ebből 708 fog- lalkozott reáltudományi témakörökkel; a felső- oktatási intézmények kutatási—fejlesztési tevé- kenységein összesen 502000 főt foglalkoztat- tak, a reáltudományi kutatóhelyeken ebből 315 000 fő dolgozik. A műszaki feladatokkal 294 felsőoktatási kutatóhely (70 000 fő), termé- szettudományos témákkal 97 tanszék (22000 fő) foglalkozik az országban. A kutatási—fejlesz—

tési kiadások 1987-ben 1833 milliárd jent kitevő összegéből a reáltudományi témákra 1122 mil—

liárd jent fordítottak a felsőoktatási intézmé- nyekben, ebből az orvostudományokra 477, a műszaki tudományokra 393, a természettudo- mányokra 163 milliárd jent. Az összes felső- oktatási kutatóhely 256 milliárd jen értékű be- ruházást valósított meg, ebből 180 milliárd jen- nel részesedtek a reáltudományi kutatások.

Egyetemen kívüli kutatási—fejlesztési alapok a 708-b61623 reáltudományi kutatóhelyet támo- gattak 124 milliárd jen összeggel. A reáltudo—

mányi kutat—ások kiadásainak 54,2 százalékát

STATISZTlKAl IRODALMI FIGYE LÓ

alapkutatásokra, 37,4 százalékát alkalmazott kutatásokra, 8,4 százalékát kísérleti fejlesztések- re fordították; a műszaki tudományok körében közelebb állnak a gyakorlathoza témák.

A felsőoktatási intézmények a központi és helyi kormányzattól kutatási célra 1987-ben 154 milliárd jent (a reáltudományok ebből 88 milliárd jent) kaptak, a nem állami hozzá- járulások értéke 37, illetve 34 milliárd jen, ami jelzi, hogy a külső megrendelők és támogatók

—- gazdasági céljaiknak megfelelően — előnyben részesítik 'a konkrét célra irányuló tanszéki ku- tatásokat. Allami támogatásban 1499 felső—

oktatási (ezen belül 589 reáltudományi) kutató- hely részesült, a nem állami hozzájárulás cím- zettje 807 tanszék, illetve ebből 524 reáltudo- mányi kutatóhely.

(Ism.: Nádudvari Zoltán)

*

KíNA TÁRSADALMI—GAZDASÁGI FEILÖDÉSE l988-BAN

(Statistics for 1988 socio-economic development.) — Beijing Review. l989. 10. sz. Melléklet, I—VllI. p.

A kínai Állami Statisztikai Hivatal jelentése szerint 1988-ban a kínai gazdaság helyzete ja- vult. Előzetes becslések szerint a GNP értéke 1385,3 milliárd jüant ért el, azaz ll,2 százalék- kal növekedett, míg a nemzeti jövedelem értéke 1153,3 milliárd jüan volt, ami ll,4 százalékos növekedést jelent az előző évhez viszonyítva.

Problémát jelentett azonban a túlzott kereslet, a kereslet és a kínálat közötti szakadék, vala- mint a szerkezeti ellentmondások elmélyülése, az áremelkedések üteme, az infláció. Az elmúlt év negyedik negyedévétől kezdve számos gazda- Ságpolitikai intézkedést hoztak a gazdaság ki- igazítása érdekében; ezek kezdeti eredményei már láthatók.

A mezőgazdasági termelés értéke l987—hez vi- szonyitva 3,2 százalékkal növekedett. A fonto—

sabb mezőgazdasági termékek közül csökkent a gabonafélék, a gyapot és az olajos magvak ter- melése. jelentősen nőtt viszont (a megelőző két év csökkenő trendjét megfordítva) a cukorrépa-, a cukornád- és a dohánytermelés. Jelentős ered- ményeket értek el az erdősítés területén. Növe—

kédett a sertések száma, a hús—, a tej-, a tojás- , és a baromfimennyiség. A sertéstenyésztésben zonban bizonyos egyenetlenségeket okozott a ,armányárak növekedése. Az édesvízi és a

* ri halászat egyaránt eredményes évet zárt.

(mezőgazdasági termelés feltételei javultak.

e'zőgazdasági gépek által felhasznált villa—

ergia közel 7, az öntőzéshez és a csa- áúshoz felhasznált energia mintegy 5 szá-

; l nőtt. A kistraktorok száma 13, a mű- felhasználás 7, a fóliafelhasználás 18 szá—

- nőtt. A falusi területek teljes termelési ipari, építőipari. szállítási és kereske- ékenységeket is beleértve) 12,9 száza-

IÉÉkálnőtt; ezen belül 225 százalékkal a nem

733

mezőgazdasági output, amelynek aránya az 1987. évi SO,4-ről 53,5 százalékra emelkedett.

Az ipari termelés értéke 20,7 százalékkal nőtt 1988—ban (a falusi területek ipari tevékenysége nélkül a növekedés l7,7 százalék). Az állami szektor termelési értéke 12,7, a szövetkezetié 28,8, a magánszektoré 46, a külföldi tőkén ala—

puló vállalatoké 97 százalékkal nőtt. A könnyű- ipar termelése 22,6 százalékos, a nehéziparé 18,8 százalékos növekedést mutatott. Az ipari termelés strukturális ellentmondásait tovább sú- lyosbította, hogy a feldolgozóipar lényegesen gyorsabban növekedett, mint az energetikai és alapanyaggyártó ágazatok. Az egy főre számí- tott termelékenység 9,3 számlákkal nőtt. A ter- mékminőség alakulása stabilitást mutatott, és tovább csökkent az energiafelhasználás: az ipari létesítmények mintegy 30 millió tonna energiát takarítottak meg, az energiamegtakarí- tási ráta elérte az 5,6 százalékot. Ujabb eredmé—

nyeket hozott az iparvállalatok reformja: 9024 nagy- és közepes vállalat működött szerződéses rendszerben, és 10 804 volt az ún. horizontális egyesülések száma.

Az állóeszköz-beruházások 18,5 százalékkal növekedtek. Az építés alatti beruházások ská- lája túl széles volt, erőteljesen nőtt a terven ki- vüli beruházások száma. Intézkedéseket hoztak egy sor beruházás törlésére vagy elhalasztására.

Nőtt az energiaipari, csökkent az alapanyag- gyártó, a szállítási és távközlési, a könnyű- és textilipari, a kulturális, oktatási, egészségügyi beruházások aránya. A termelőberuházások aránya nőtt (66,9 százalékra), a nem termelőké csökkent ( 33,l százalékra), bár az irodaépületek és a szállodák építése erőteljesen növekedett.

42,1 milliárd jüant fordítottak 203 kulcsfontos- ságú, állami irányítású beruházásra. (Az új ter- melőkapacitások közül említésre méltó: 9,99 millió kilowatt erőművi többletkapacitás, 30,9 millió tonna kőszén, 15,77 millió tonna nyersolaj, 419 kilométer új vasútvonal.) Az ál- lami vállalatok 95,5 milliárd jüant forditottak berendezéseik korszerűsítésére, 25,8 százalék- kal többet, mint 1987—ben. Az állami építőipar tevékenysége l,7 százalékkal, termelékenysége l,8 százalékkal nőtt, és ezen a területen is ter- jedt a szerződéses rendszer. A geológiai feltá- rások jelentős eredményeket hoztak. Növeked—

tek az aranytartalékok, écjól haladtak a kőolaj—

és földgázfeltárások is. '

A közlekedés és szállítás területén eredmé—

nyes volt a munkálatok fokozása és a tartalé- kok feltárása. A teherszállítás 5,l százalékkal, a személyszállítás 12,l százalékkal nőtt, a haté—

konyság folyamatos javulása mellett. Különö- sen gyorsan fejlődött a konténeres szállítás.

Mindazonáltal a szállítás nem tudta kielégíteni a gazdasági fejlődés szükségleteit, és a vasúti szállítás túlterheltsége mégjó ideig jellemző ma—

rad. A közlekedési balesetek is igen gyakoriak.

Fejlődött a posta és a hírközlés is. A városi telefonok száma 23,5 százalékkal nőtt.