Iszkowski, J.: Éves és többéves statisztikai programok

730

son megállapítja azt is, hogy a becslés tárgyát képező célfüggvény maga is olykor ,,hirtelen változásoknak" van kitéve. Ez bizonyos érte- lemben egybevág a keynesi bizonytalanság—

fogalommal is: a döntéshozatalkor az emberek azt nézik, hogy mennyi tapasztalati evidencia támasztja alá elvárásaikat, ám az idő múltával új evidenciák születnek. Keynes egyébként azt vetette a Tinbergen-féle ökonometriai módszer- tan szemére, hogy hosszabb időn keresztül ho- mogén gazdasági környezettel számol, holott a folyamatban előbb-utóbb törések mutatkoz—

nak.

A szerzők véleménye az, hogy a gazdasági folyamatok nem ergodikus jellege önmagában nem elég az ésszerű elvárások hipotéziseinek az elutasítására. Ha az eloszlásfüggvények válto- zása jól felismerhető sémát követ, akkor az ész- szerű elvárásoknak a függvény változó alakjá- hoz kell igazodniok. A nehézség ott van, hogy a gazdaságban a struktúrák általában nélkülö- zik a stabilitást. Egyébként a szerzők is a való—

színűségelmélet logikai felfogását teszik inkább magukévá, annál inkább, mert a döntéseket a logika irányítja; a logika pedig az elvárások valószínűségét a rendelkezésre álló ismeretek

* mennyiségével hozza összefüggésbe.

A továbbiakban a szerzők a keynesi értelem- ben vett bizonytalanság és az ésszerű elvárások hipotézisének részletesebb és finomabb össze—

függéseit elemzik, kitérve a különösen nehéz és fontos következményekkel járó döntések prob- lémájára, valamint az elvárások időhorizont- jára is, amelyen belül ezeknek meg kell valósul—

niuk. A befejező részben a gazdasági elvárások megfogalmazódásának problémakörével fog- lalkoznak. Ez szerintük nem mindig lehetséges objektív ismérvek alapján; a ,,képzeletne " is működnie kell, mert a gazdasági környezet exo- gén tényezői nem minden esetben endogenizál-

hatók. Épp ezért fontos a kétféle változó közti

különbségtétel, és mindaz, ami ebből az ökono—

metriai módszertanra háruló következmény.

(Ism.: Nyáry Zsigmond)

ISZKOWSKI, ]. :

Éves És TÖBBÉVES STATISZTIKAI PROGRAMOK

(Annual and multi-year statistical programmes.) — Starfstical Journal of the United Nations ECE. 1988. 4. sz.

421—428. p.

A statisztikai felvételeket minden országban tervezik, függetlenül attól, hogy milyen az or- szág társadalmi—gazdasági rendszere. A statisz- tikai felvételekkel kapcsolatban a legfontosabb feladat a felhasználók igényeinek kielégítése, valamint a felvétel lehető legjobb megszerve—

zése.

Alapvető szabály, hogy bármely statisztikai rendszer, akár központosított, akár megosztott,

igényli a tervezést, a koordinációt és az integrá- ciót. Az ebből adódó feladatokért általában egy központi részleg a felelős. A központi statiszti- kai szervezet feladata, hogy a felhasználókat a lehető legjobban ellássa információkkal, és pró- bálja meg feloldani azokat az ellentmondáso- kat, amelyek a szolgáltatott adat és a felhasz—

nálók aktuális igénye között van.

Az új felvételek gyakran különböző módszer- tani feladatok megoldását, új kérdőívek beve- zetését és más előkészítő munkálatokat igényel- nek. Sokszor probléma, hogy a terveket az ak- tuális körülményekhez kell igazítani, sorrendet kell megállapítani az egy időben jelentkező fel- adatok között. Szerző azokról a tapasztalatok- ról számol be, amelyeket a Lengyel Statisztikai Főhivatal szerzett az ott végrehajtott statiszti—

kai felvételek során.

Ahhoz, hogy összhang legyen a statisztikai felvételek és azon információigény között, amely az ország adott időszakban bekövetke- zett társadalmi—gazdasági fejlődéséről kíván tá—

jékozódni, a programnak a következőket kell ügyelembe vennie:

— a statisztikai felvételek állandósítása;

—ésszerü feladatmegosztás azon intézmények között, amelyek statisztikai felvételeket szerveznek;

— pontos információ arról, hogy milyen adatokra van igényük a felhasználóknak.

Lengyelországban a statisztikai felvételekre többéves programot dolgoztak ki, mely megha—

tározza a felvétel témáját, a megfigyelendők kö—

rét és a felvétel gyakoriságát. Ez egyaránt vo—

natkozik a központi felvételekre és az ágazati statisztikai felvételekre. A központi felvételi terv részletes, összehangolt, és ügyel arra, hogy ne legyen átfedés a különböző intézmények ál- tal indított vizsgálatok témái között, a redun- dáns információkat kizárja. Tartalmazza azt is, hogy kinek, mikor, mi a feladata, figyelembe véve a célszerű technikai, anyagi és személyi feltételeket.

A szerző megemlíti néhány ország (Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjet- unió) hosszú távú felvételeinek célját.

A statisztikai felvételi tervek a szerző ismere—

tei szerint általában ötéves időszakra készülnek, melyek egybeesnek a társadalmi—gazdasági terv- időszakkal. Az ilyen terv azért célszerű, mert mérhető és bemutatható az a változás, amely az időszakok között történt.

A statisztikai felvételi program és terv orszá—

gonként valamelyest különböző. A visszatérő, közös elemek az alábbiakban vázolhatók:

— a felvétel tárgyának (témájának) és megfigyelési köré- nek meghatározása;

— azoknak az egységeknek a meghatározása, amelyeket a felvétel lefed, valamint azoknak kijelölése,amelyek kö- telezettek statisztikai beszámolók szolgáltatására;

— a végrehajtandó felvétel gyakoriságának és időpont—

jának megadása (némely esetben a felvétel fontosabb sza- kaszainak időpontja is);

—— a felvételt szervező intézmények meghatározása.

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYE LÖ

731

A program olykor tartalmazza az aggregáció szintjét, az adatgyűjtés módszereit, továbbá a szükséges forrásokat és a technikai eszközöket.

Az éves statisztikai felvételek programja to- vábbi részletekre is kitér, úgymint:

ás—a megfigyelési kör pontos definíciója, körülhatáro- l a;

—a felvétel egyes lényeges fázisainak időpontja és a felelős intézmények kijelölése;

-— felvételi módszerek;

— szabályok kidolgozása az adatok valódiságának, meg- bízgagóságának érdekében, intézkedések a személyzet ok- tat s ra;

— a felvétel költségei és a finanszírozás forrásai;

-kérdőívek és utasítások kialakítása;

—- becslések és feldolgozási dokumentumok a feldolgo- zási tervek mennyiségét illetően;

—információ a számitóközpontnak a feldolgozási igényről.

Mindezek alapján elmondható, hogy a sta- tisztikai felvételek gondos és pontos, ám hossza—

dalmas előkészítő munkát igényelnek, ami azonban elengedhetetlen az adatok minősége és megbízhatósága érdekében.

(Ism. : Hoványiné N. Eszter)

GAZDASÁGSTATISZTIKA

A KUTATÁSI—FEJLESZTÉSI STATISZTIKA JAPÁNBAN

(Report on the survey of research and development.) Statistics Bureau Management and Coordination Agency.

Japan. 1988. 238 p.

A Japánban működő vállalatok, kutatóinté- zetek és felsőoktatási intézmények kutatási—fej- lesztési tevékenységéről l960-ra, 1965-re, 1970- re vonatkozóan, 1971 és 1978 között (1975 ki—

vételével) évente készítettek bővülő tartalmú felméréseket, majd 1980-ra, 1982-re és l987—re vonatkozó felmérési eredményeket tettek közzé.

A kiadvány függeléke bemutatja az 1987-es fel- mérés kérdőíveit is, valamint az alkalmazott fo- galmak tartalmi meghatározásait. Összesen 31 megfigyelési csoportot alakítottak ki az 1987-es felméréshez a vállalati kutatóhelyekre, az egységes ágazati osztályozásra építve.

A megfigyelt ágazatcsoportok mindegyikéhez a vállalatok nagyságcsoportjait is hozzárendel—

ték a cég vagyona, éves értékesítése, jövedelmé—

nek nagysága, foglalkoztatottainak száma, va- lamint a rendszeresen foglalkoztatott saját ku- tatók száma szerint. Reprezentatív megfigyelést végeztek összesen 12176 cégtől érkezett érté- kelhető kérdőív segítségével a legalább 5 millió jen [vagyonnal rendelkező; több mint kétszáz- : , Vállalatot tartalmazo körből. A kiadvány ezi a vagyon nagyságosoportjai szerint

"mintavételi arányokat. ' ['*'zería legalább 5 millió jen iva- ' kg,—(feldolgozóipar; a kohá- ' . ebbőljll 782 ceg'belső ' ' _enységét mérték fel, a , mértek—e avagyoii nagyságával

! _ n . A legfeljebb 299 fős iparvállalatok s , ma 95544; a "Boo—999 fős csoportba 3186, az1000—2999 fős csoportba 663, a 3000—9999 fős csoportba 204, a tízezerfős és nagyobb cso- portba 50 cég tartozik. A vállalatok 55 száza- léka a 100—1000 millió jen vagyonú csoportba tartozott, az 1-10 milliárd jenes csoport ará—

nya 4,7 százalék, a 10 milliárd jennél nagyobb vagyonú iparvállalatok száma 1 180.

- A táblák mind a 31 ágazatcsoportra (ezen belül az egyes nagyságcsoportokra) közlik az

összes foglalkoztatottak számát, az összes érté—

kesítés, valamint a nettó jövedelem értékét (millió nemzeti valutában), és ehhez viszonyít—

va szerepelnek a megfigyelésbe vont cégek tevé- kenységét jellemző megfelelő adatok.

A japán iparvállalatok 1987-ben összesen 446 000 főt foglalkoztattak kutatási, fejlesztési részlegeikben; a vagyon nagysága szerint a 3 legnagyobb csoportban (sorrendben: lO mil- liárd jen vagyonnál nagyobb, 1—10 milliárd jen és 100—100() millió jen vagyonú vállalatok) 257000, 100000, illetve 51000 főt. (A japán iparban kilencmillió főt foglalkoztattak, ebből a fenti 3 nagyságcsoportban 2,0, l,4, illetve 1,3 millió főt.) Az egész japán gazdaságban a kuta- tás és fejlesztés vállalati egységei 465 000 főt fog- lalkoztattak: a bányászathoz és az infrastruktú- rához (közlekedés, energiaellátás, hírközlés) so- rolt ágazatok saját szellemi háttere viszonylag szerény. A feldolgozóipari cégek tízezer foglal- koztatottjára jutó főfoglalkozású saját kutatók száma 501 fő, a vagyon szerinti 3 legnagyobb csoportban 666, 464, illetve 373 főa létszám—

arány.

A feldolgozóipari vállalatok éves értékesítése 2,9 százalékának felelt meg a kutatásra, fejlesz—

tésre (működési költségként) felhasznált összeg;

az éves állóeszköz-bővítéssel is számolva az arány 3,03 százalék, a vagyon szerinti 3 legna- gyobb csoportban 3,8—3,9 2,3—2,4 és l,6——1,7 százalék az árbevételarányos felhasználás. A működési költségekre az iparvállalatok nettó jövedelméhez mérten 80 százaléknyit fordítot- tak, a vagyon szerint 3 legnagyobb csoportban

118, 56 és 40 százalékot.

A feldolgozóipar összes vállalata egy főfog- lalkozású kutatójára évi 22 millió jen kutatási—

fejlesztési költség jut, a vagyon szerinti 3 legna- gyobb csoportban 28, 19, illetve 13 millió jen.

Közlik a táblák a kutatási—fejlesztési költségek, illetve beszerzések összetételét (ez utóbbiakat az ingatlan—, a gép-, műszervásárlás és az egyéb eszközbeszerzés értékével adják meg). Az ősz- szes iparvállalati kutatási—fejlesztési költség (mintegy 6000 milliárd jen) nagyrészt saját for- rásokból származott, a külső hozzájárulások