420
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖbirtokolnak és amelyek bérelnek eszközöket, csak
nettó számításokkal hasonlíthatók össze és aggre—
gálhatók. A bruttó elszámolás nem veszi figyelembe a tőkeintenzitás különbségeit (a közgazdasági avu- lást), ezért a tevékenységek és a nemzetgazdaságok megítélésénél vagy összehasonlításánál is hibás kö—
vetkeztetéseket eredményezhet.
Országok közötti összehasonlításokban, például a Nemzetközi Összehasonlítási Programban (Inter- national Comparison Project —— ICP) az egy főre jutó bruttó hazai termék (Gross Domestic Product
—— GDP) alapján a fejlett és a fejlődő országok közötti különbségek — a legfejlettebb országokra jellemző tőkeintenzív termelés és nagyarányú érték—
csökkenés miatt __ a ténylegesnél magasabbnak tűnnek.
Idősorok vizsgálatakor is hibás eredményeket kaphatunk bruttó kategóriák alkalmazásával.
Nagy beruházási hullámot az értékcsökkenés növe- kedése és ezzel együtt a bruttó termelés növekedése kísér, a bevétel megfelelő növekedése nélkül. Ugyan—
úgy a beruházások visszaesése nagyobb csökkenést okoz a GDP—ben, mint a nettó hazai termékben (Net Domestic Product —— NDP). Ha az értékcsök- kenés növekedési rátája magasabb, mint a GDP-é, akkor az NDP rátája alacsonyabb lesz. Az érték—
csökkenés növekedési rátája jóval meghaladhatja a GDP-ét, még hosszú időszakon belül is, amikor a beruházások számottevően növekednek, de a kibo- csátásban a növekedés csak később jelentkezik. Ezt az utat járta Japán az l960—1970-es években.
A szerző végül meggyőző adatokat mutat be a Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezeté—
hez (Organization for Economic Co—operation and Development —— OECD) tartozó hat ország össze—
hasonlitásából, de jelzi, hogy nézetei nem szükség—
szerűen egyeznek meg a holland Központi Statiszti- kai Hivatal álláspontjával.
(Ism.: Jávorszkyné Nagy Anikó)
HUTSCHENREITER, G.:
A MÚSZAKI FEJLESZTÉS TÁMOGATÁSA AUSZTRIÁBAN
(Technologieförderung in Österreich.) — WIFO Mo—
nalsberichte. 1992. 9. sz. 481—487, p.
Az osztrák kormányzatnak a műszaki fejlesztést támogató 1985—1987. évi programjai elsősorban az új kulcstechnológiák területére korlátozódtak.
Az Osztrák Gazdaságkutató Intézet (Österreichi—
sches Institut für Wirtschaftsforschung — WIPO) az illetékes minisztériumok megbízása alapján és
más tudományos intézmények elemzéseire is tá- maszkodva értékelte e programokat. Az elemzés több megállapítása befolyásolhatja az osztrák ipar- politikát, illetve a műszaki fejlesztési támogatást.
Az l980—as évek kezdetétől Ausztriában is —— a nemzetközi tendenciákat követve — a mikroelekt- ronika és az informatika, a számítógép—vezérlésű tervezés és gyártás, valamint a biotechnológiák és a géntechnika számított a modern kulcstechnológiák közé. A számítógép-vezérlésű technológiák elsősor- ban a kis- és középüzemek műszaki lemaradásának felszámolását segítették elő,
A műszaki fejlesztés kormányzati támogatásá- nak fő formáját egyrészt a kulcsterületeken kutatást és kísérleti fejlesztést végző tudományos kutatóinté—
zetek fenntartása, másrészt a műszaki fejlesztést szolgáló beruházások ösztönzése jelentette. Ezek kombinációi, vagyis a vállalati és kutatóintézeti együttműködésen alapuló projektek általában ked- vező elbírálásra számíthattak. Az 1985—1987. évi kormányzati program keretében összesen 376 válla—
lati projekt részesült támogatásban. Az ebből végre- hajtott, mintegy 4,6 milliárd osztrák schilling értékű beruházásokhoz a kormányzat 730 millióval járult hozzá. A mikroelektronika területén működő kuta- tóintézetek pontosan 15 milliót kaptak.
A műszaki fejlesztési támogatások kétharmada jutott a mikroelektronikára és informatikára, mig a 23 biotechnológiai és géntechnikai projekt mintegy 20, a számítógép—vezérléssel kapcsolatos l60 pro- jekt pedig csak 13 százalékkal részesedett a közvet—
lenül technológiai célú támogatásokból. Az ágazati megoszlás szerint a 225,2 millió schilling 9l százalé- ka jutott az iparra. A hagyományos termelőágaza- tok jelentéktelen részesedése egyrészt az innovációs készség hiányára, másrészt arra utal, hogy eleve kevesebb az információjuk a támogatáshoz jutás lehetőségeiről.
A kutatási—fejlesztési ráfordítások megoszlásától eltérően (ahol például 1987-ben a több mint 500 főt foglalkoztató nagyüzemeknél jelentkezett a kiadá- sok 80,2 százaléka) az új technológiák alkalmazásá- val kapcsolatos támogatásoknak közel felét (46,2%) a 100 fősnél kisebb üzemek kapták. E tá- mogatásokból a több mint 500 főt foglalkoztató
nagyüzemek csak 29,5 százalékkal részesedtek.
Területfejlesztési szempontból a technológiai ha—
ladás ösztönzése semleges volt: a támogatásoknak közel felét a Bécsben működő, mintegy 20 százalé- kát pedig a felső-ausztriai cégek kapták. A tanul—
mány megállapítása szerint a jövőben kívánatos lenne a műszaki és a területi fejlesztést ösztönző kormányzati eszközök felhasználásának jobb ösz- szehangolása.
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
421
A támogatott projektek túlnyomórészt a termé—
kek korszerűsítését szolgálták (69%), a folyamatin- nováeió a számitógép-vezérlésű technológiák köré- ben játszott meghatározó szerepet (83%). Az inno—
vációs folyamat különböző fázisait (alapkutatás, alkalmazott kutatás, fejlesztés, gyártásirányítás, pi- aci bevezetés) követő csoportosítás szerint kétségte—
lenül a fejlesztés aránya (40%) volt a legnagyobb.
Alkalmazott kutatásra a projektek 30 százalékánál került sor, míg az alapkutatás kizárólag a biotech- nológia és a géntechnika területére korlátozódott.
A technológiai fejlesztések gazdasági hatásának megítélésekor az innovációhoz kapcsolódó többlet- jövedelem viszonylag jól jellemezhető a pénzáram- lás (cash-flow) növekményével. Ahol ilyen jellegű adatok rendelkezésre álltak, ott 1990-ig a pénz- áramlási növekmény 2,3-szeresét tette ki az igénybe vett támogatásnak. A folyamatinnovációból szár- mazó költségcsökkenés l990—ig a támogatások 2,9-szeresét érte el. Az eredmény azonban főleg egy nagyarányú projektnek tulajdonítható, ezt figyel- men kívül hagyva a költségcsökkenés csak a támo—
gatások felének felelt meg. A hatások gyakran nem számszerűsíthetők, hanem — mint például a számí- tógép—vezérlésű technológia esetében — a jobb mi- nőségben, a rendelkezések gyorsabb, pontosabb tel—
jesítésében mutatkoznak meg.
Az innovációt akadályozó fontosabb tényezők megállapítása érdekében a technológiai támogatás- ban részesült üzemektől kapott információkat össz- hangba hozták az egész iparra kiterjedő 1985. évi WIPO-vizsgálat eredményeivel. Figyelmet érdemel, hogy a támogatott körben kiemelkedö súllyal je- lentkezett a problémák között a kutatás—fejlesztésre alkalmas munkatársak hiánya (a megkérdezett üze- meknél 63,4, míg az egész iparnál csak 16,0 százalék utalt erre). Ugyanakkor tőkehiányt az előbbi cso- port csak 26,8, az utóbbi csoport 56,4 százaléka jelzett. A jelentősebb problémák közé tartozott még a piaci terjeszkedés bizonytalansága, a nem megfe- lelő színvonalú termelésszervezés és az adott gyártá—
si know—how alkalmazhatósága.
A WIPO—tanulmány egyik fontos következteté- se, hogy az eddigi, erősen beruházásorientált támo- gatási rendszer helyett a jövőben nagyobb figyelmet kellene fordítani a főleg kis- és közepes üzemek technológiai fejlesztését hátráltató munkaerő—ellá—
tottsági problémák megoldására. Ebben a kor—
mányzatnak is szerepet kellene vállalnia az új tech—
nológiáknak megfelelő képzési rendszerek fejleszté—
sével, a technológiai transzfer segítésével, valamint a tanácsadás fejlesztésével.
(Ism.: Tűű Lászlóné)
ROLLO, J. M, C.—STERN, J.:
NöVEkEDÉsr És KÚLKERESKEDELMI KILATÁSOK KELET—EURÓPÁBAN
(Growth and trade prospects for Central and Eastern Europe.) —— The World Economy. 1992. 5. sz. őlő—668. p.
A szerzők részletes forgatókönyvek alapján elemzik Kelet-Európa gazdaságának és külkereske—
delmének lehetséges fejlődési pályáit a következő két évtizedben. Hangsúlyozzák a hosszú távú előre- jelzés igen nagy fokú bizonytalanságát a változások nagyságrendje, a kommunizmusból a demokráciá—
ba és piacgazdaságba való átmenet során bekövet- kező politikai hibák lehetősége, sőt valószínűsége, az előrejelzéshez szükséges adatok hiánya stb.
miatt. A vizsgált kelet-európai országok: Bulgária, a Cseh és Szlovák Köztársaság, Jugoszlávia, Len- gyelország, Magyarország, Románia és az egykori Szovjetunió. A mai ismeretek alapján sem a Szov- jetunió, sem Jugoszlávia egykori köztársaságainak jövője nem jósolható meg, a szuverén utódállamok gazdaságának és valutájának sorsa ma még bizony- talan. A tanulmány mindkét felbomló szövetséget egykori nevével jelöli, mintha 2010-ig egyben lehet- ne tartani ma is egymásra utalt tagjait.
Hiányzanak a megbízható adatok, ezért a lehet- séges fejlődési pályák elemzése helyettesíti a hagyo- mányos gazdasági előrejelzést. A térségben nem lehet a korábbi fejlődési irányzatokat ,,meghosz- szabbitani" sem a várható befektetésekre, sem a külkereskedelem vagy fizetési mérleg alakulására.
Két forgatókönyvet elemezték. Az optimista forga- tókönyv azt feltételezi, hogy 20l0-ig tőke áramlik a térségbe, felgyorsul a fejlődés, Kelet-Európa inten- ziven bekapcsolódik a világkereskedelembe, és en- nek megfelelő gazdasági szerkezet alakul ki. A pesz—
szimista forgatókönyv kétségesnek tartja a térség reformjainak sikerét, a politikai stabilizálódást, az infláció megfékezését, és feltételezi, hogy a fellendü—
lések és visszaesések ismétlődése ciklikussá teszi a fejlődést. A borúlátó változat azzal is számol, hogy a protekcionista kereskedelempolitika nem enyhül, lassú lesz az állami tulajdon privatizálása, fennma- radhatnak a gazdaságban kialakult belföldi mono- póliumok. Ezek a körülmények az árrendszer libe—
ralizálását is fékezik. Válaszként a külső piacok (különösen az Európai Közösség országaiban) lé- nyegében zárva maradnak, a versenyképes kelet- európai áruk sem juthatnak be a konvertibilis elszá—
molású térségekbe.
A Világbank módszerével meghatározott bruttó nemzeti termék lényegesen kisebb a vásárlóerő- paritásokkal (Purchasing power parity — PPP) szá- mított mutatóknál és mindkettő jelentősen elmarad
