A CLASSICA PHILOLOGIA JÖVŐJE

(1)

É R T E K E Z É S E K

A N Y E L V - É S S Z É P T U D O M Á N Y O K K Ö K É B Ő L . KIADJA A MAGVAI! Tllll. AKADÉMIA.

A Z I. O S Z T Á L Y R E N O E L E T É B Ő L

S7.KRKK87.TI

GYULAI P Á L

O S Z T Á L Y T I T K Á R .

XIX. K Ö T E T . 5. S Z Á M .

A CLASSICA PHILOLOGIA JÖVŐJE

T E K I N T E T T E L HAZAI VISZONYAIN KPA.

S Z É K F O G L A L Ó

P E C Z V I L M O S

R T A G T Ó L

Ara 60 fillér.

15 U D A P E S T

1905.

(2)

Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből.

I. k . I. Télfy : Solon adótörvényéről. 20 f. — II. Télfy: Adalékok az attikai törvénykönyvhöz. 20 f. — III. Tarkányi: A legújabb magyar Szentírásról. 40 f. — IV. Szász K.: A Nibelungének keletkezéséről és gyanítható szerzőjéről 20 f. — V. Toldy F.: Tudománybeli hátramaradásunk okai, s ezek tekintetéből Akadémiánk feladása." 20 f. — VI. Vambéry : A keleti török nyelvről. 20 f. — VII. Imre S.:

Geleji Katona István főleg mint nyelvész. 60 f. — VIII. Bartalus: A magyar egy- házak szertartásos énekei a XVI. és XVII. században. Hangjegyekkel. 1 K 20 f. — IX. Toldy : Adalékok a régibb magyar irodalom történetéhez. 1 K 20 f. — X.

Brassai: A magyar bővített mondat. 40 f. — XI. Bartalus I.: A felsőaustriai kolostoroknak Magyarországot illető kéziratai- és nyomtatványairól. 40 í. (1867—1869.) II. k . I. Mátray (i : A Konstantinápolyból legnjahban érkezett négy Corvm-codex- ről. 20 f. — II, Szász K. : A tragikai felfogásról. 40 f. — III. Joannovics : Adalékok a magyar szóalkotás kérdéséhez. 40 f. — IV. Finály: Adalékok a magyar rokon- értelmű szók értelmezéséhez. 40 f. — V. Télfy : Solomos Dénes költeményei és a hétszigeti görög népnyelv. 40 f. — VT. Zichy A. : Q. Horatius satirái. 40 f. — VII. Toldy : Ujabb adalékok a régibb magyar irodalom történetéhez. 80 f. — VIII.

Gr. Kuun G. : A sémi magánhangzókról ós megjelölésök módjairól. 40 f. — IX.

Szilády: Magyar szófejtegetések. 20 f. — X. Szénássy S. : A latin nyelv és dialek- tusai. 60 f. — XI. Szilády Aron : A defterekről. 40 f. — XII. Szvorényi J. : Emlék- beszéd Árvay Gergely felett. 20 f. (1869—1872.) — I I I . k . I. Brassai: Commentator cominentatus, Tarlózatok Horatius satiráinak magyarázói után. 80 f. — II. Szabó K. : Apáczai Cséri János Barcsai Ákos fejedelemhez benyújtott terve a magyar hazában felállítandó első tudományos egyetem ügyében. 20 f. — III. Szabó I.:

Emlékbeszéd Bitnitz Lajos felett. 20 f. — IV. Vadnai : Az első magyar társadalmi regény. 40 f. — V. Finály : Emlékbeszéd Engel József felett. 20 f. — VI. Barna F. : A finn költészetről, tekintettel a magyar ősköltészetre. 80 f. — VII. Riedl Sz. :•

Emlékbeszéd Schleieher Ágost, külső'1. tag felett. 20 f. — VIII. Dr. Ooldzihcr I.:

A nemzetiségi kérdés az araboknál. 60 f. — IX. Riedl Sz. : Emlékbeszéd Grimm Jakab felett. 20 f. — X. Or. Kuun G. : Adalékok Krim történetéhez. 40 f. — XI.

Riedl Sz. : Van-e elfogadható alapja az ik-es igék külön ragozásának. 40 f. (1872—1876.) IV. k . I. Brassai : Paraleipomena kai diorthoumena. A mit nem mondtak s a mit rosszul mondtak a commentatorok Virgilius AeneÍHe Il-ik könyvére különös tekintettel a magyarra. 80 f. — II. Bálinth O : Jelentése Oroszország- és Ázsiában tett utazásáról és nyelvészeti tanulmányairól. 40 f. — III. Bartal A. : A classica pliilo- logiának és az összehasonlitó árja nyelvtudománynak mivalése hazánkban. 80 f. — IV. Barna F. : A határozott és határozatlan mondatról. 40 f. — V. Dr. Goldziher I.: Jelentés a m. t. Akadémia könyvtára számára keletről hozott könyvekről, tekin- tettel a nyomdai viszonyokra keleten. 40 f. — VI. Hunfalvy P. : Jelentések : i Az orientalistáknak Londonban tartott nemzetközi gyűléséről. — n. Badens J. : A németországi philologok és tanférfiak 1874-ben Innsbruckban tartott gyűléséről.

30 f. — VII. Fogarasi J. : Az uj szókról. 30 f. — VIII. Toldy F.: Az uj magyar orthologia. 30 f. - IX. Barna F. : Az ikes igékről. 30 f. — X. Szarvas G. : A nyelvújításról. 30 f. (1878—1875.) — V. k. I. Barna F. : Nyelvészkedő hajlamok a magyar népnél. 50 f . — II. Brassai S. : A neo- és palseologia ügyében. 60 f. — III. Barna F. : A hangsúlyról a magyar nyelvben. 60 f. — IV. Ballagi M. : Brassai ós a nyelvújítás. 30 f. — V. Szász K. : Emlékbeszéd Kriza János 1. t. felett. 50 f. — VI Bartalus I. : Művészet és nemzetiség. 40 f. — VII. Télfy I. : Aeschylos. 1 K 60 f. — VIII. Barna F.: A mutató névmás hibás használata. 20 f. — IX. Imre S.:

Nyelvtörténelmi tanulságok a nyelvújításra nézve. 1 K 20 f. — X. Arany L. : Bérczy Károly emlékezete. (1875—1876.) — VI. k . I. Mayr A.: A lágy aspiraták kiejtéséről a zendben. 20 f. II. Balint G. : A maudsuk szertartásos könyve, 20 f. — III. Dr. Barna I. : A rómaiak satirájáról ós satirairóikról. 40 f. — IV.

Dr. Goldziher I.: A spanyolországi arabok helye az iszlám fejlődése történetében, összehasonlítva a keleti arabokéval. I K. — V. Szász K. : Emlékbeszéd Jakab István 1. t. fölött. 20 f. — VI. Adalékok a m. t. Akadémia megalapítása történe- téhez. i. Szilágyi I. Ii. Vaszary K. iii. Révész I. 1 K 20 f. — VII. Bartalus : Emlékbeszéd Mátray Gábor 1. t. felett. 20 f. — VIII. Barna: A mordvaiak tör- ténelmi viszontagságai. 40 f. — IX. Télfy : Eranos. 40 f. — X. Joannovics : Az ik-es igékről. 80 f. (1876.) — VII. k . I. Barna F. : Egy szavazat a nyelvújítás ügyében.

1 K. — 11. Budenz J.: Podborszky Lajos inagyar-sinai nyelvbasonlitása. 20 f. — III. Zichy A.: Lessiug. 40 f — IV. Barna F. : Kapcsolat a magyar és gzuomi

(3)

A CLASSICA PHILOLOGIA JOYOJE

T E K I N T E T T E L HAZAI VISZONYAINKRA.

SZÉKFOGLALÓ

P E C Z V I L M O S

R . T A G T Ó L

B U D A P E S T .

K I A D J A A M A G Y A L T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A .

1905.

(4)

FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.

(5)

A classica philologia jövője tekintettel hazai viszonyainkra.

(Fölolvastatott a M. Tud. Akadémia I. osztályának 1905. februárius 20-iki ülésén.)

T e k i n t e t e s A k a d é m i a !

A m i d ő n h e l y e m e t m i n t a M. T. A k a d é m i a r e n d e s t a g j a e z e n n e l e l f o g l a l o m , m i n d e n e k e l ő t t h á l á s k ö s z ö n e t e t m o n d o k a n a g y k i t ü n t e t é s é r t , m e l y b e n l i a r m i n c z éves i r o d a l m i m u n k á s s á - g o m1) legszebb j u t a l m á t l á t o m , s a m e l y t o v á b b i t e v é k e n y s é g r e sar- kall, hogy a T e k i n t e t e s A k a d é m i a b i z a l m á r a a jövőben is l e h e t ő l e g m é l t ó n a k b i z o n y u l j a k .

A tárgy, m e l y e z ú t t a l f o g l a l k o z t a t , a classica p h i l o l o g i a j ö v ő j e , t e k i n t e t t e l h a z a i v i s z o n y a i n k r a . T a l á n fölösleges is k ö r ü l -

m é n y e s e b b e n f e j t e g e t n e m , h o g y a s z a k e m b e r n e k e t e k i n t e t b e n való a g g o d a l m a i é p e n s é g g e l n e m b i z o n y u l n a k i n d o k o l a t l a n o k n a k , h a csak egy kissé is f i g y e l e m b e vesszük azt az e u r ó p a s z e r t e m i n d - i n k á b b e r ő s b ö d ő i d e g e n k e d é s t , m e l y ezzel a t u d o m á n y n y a l s z e m - b e n m u t a t k o z i k . T e r m é s z e t e s u g y a n , h o g y a classica p h i l o l o g i á - n a k , m e l y m i n t a görög és r ó m a i s z e l l e m ö r ö k b e c s ű m e g n y i l a t k o - z á s á n a k i s m e r t e t é s e és k u t a t á s a s o h a é r t é k t e l e n n é n e m v á l h a t i k , az e m b e r i m í v e l ő d é s s z ü n t e l e n f e j l ő d é s e f o l y t á n a j e l e n b e n a m ú l t - h o z képest b i z o n y o s m é r t é k b e n h á t t é r b e kellett s z o r u l n i a ; de az is t a g a d h a t a t l a n , h o g y k o r u n k e t u d o m á n y i r á n y á b a n való é r d e k l ő d é s e c s ö k k e n é s é n e k o k a i m a g u k n a k a classica p h i l o l o g i a m í v e l ő i n e k t é v e d é s e i b e n is k e r e s e n d ő k . N e m t a r t o m u g y a n i s s e m h e l y e s n e k s e m i d ő s z e r ű n e k a classica philologia tárgyára nézve Wolf F r i g y e s Ágost h í r n e v e s n é m e t p h i l o l o g u s óta2)

x) Első nyomtatott munkám, a Lévai-Vida-féle magyar-görög szótár bírálata, 1876-ban jelent meg a Tanáregyesületi Közlönyben.

A K A I ) . É R T . A N Y E L V - ÉB 8 7 . K P T U D . K Ö R É B Ő L . X I X . K Ö T . 5 . 8 Z . ' *

(6)

4 J'ECZ VILMOS.

(1759- 1824) mai napig á l t a l á n o s a n elfogadott a m a nézetet, hogy a classica philologia az ókori görögökre és rómaiakra vonatkozó ismeretek összegét képezi, h a n e m úgy értelmezem ezt a tudo- m á n y t , hogy a n n a k tárgya á l t a l á b a n véve a görögség és l a t i n s á g ; mivel p e d i g görögség és latinság nemcsak az ókorban, h a n e m a közép- és ú j k o r b a n is m u t a t k o z i k , következésképen a közép- és újkori görög és latin philologia az ókori görög és latin philologiá- val együvé tartozik, s mint ilyen a classica philologiának integráló részét képezi. H i b á t követ el ez a t u d o m á n y , a mikor úgy a görögöt, m i n t a l a t i n t illetőleg az ókor h a t á r a i n á l megállapodik. A helyett, hogy törekednék a régóta m u n k á l t ókoron kívül a meglehetősen parlagon heverő és nem csekély terméssel kecsegtető közép- és újkori területeket is m a g á h o z ragadni, s ily módon a jelennel való kapcsolat ú t j á n m a g á t a c t u a l i s a b b á tenni és a jelenkornak irányá- ban való érdeklődését f o k o z n i : körülsánczolódván az ókor szűkebb területén, kiteszi magát a n n a k a veszedelemnek, hogy a közvéle- ménynyel szemben még elszigeteltebb helyet fog elfoglalni a jövő- ben, h o l o t t épen a közép- és újkori görög és latin philologiával való kibővülésében rejlik jelentékeny mértékben jövőjének biztosítéka.

E n n e k a meggyőződésemnek m á r 1895-ben a d t a m kifejezést ko- lozsvári d é k á n i beszédemben,3) most pedig indítva érzem m a g a m a t arra, hogy a m i t ott rövid indokolás kíséretében jeleztem, azt a kérdés fontosságához képest ezúttal bővebben kifejtsem és ú j a b b érvekkel m e g o k o l j a m . Mielőtt azonban ezt t e n n é m , szabadjon rö- viden j e l e z n e m azt az eltérést, mely közöttem és egykori tanárom, Télfy Iván között mutatkozik, m e r t tekintettel a r r a , hogy m ű k ö d e - sem i r á n y á t kellő alap nélkül szokták a Télfyével teljesen azono- sítani, szeretném egykori t a n á r o m h o z való viszonyomat ezúttal tisztázni. Alkalmat veszek t e h á t annak kiemelésére, hogy kö- zös ugyan m i n d k e t t ő n k n é l a közép- és ú j k o r i görög philologia iránt való szeretet, és v a l a m i n t Télfy, úgy én is az ó-, közép- és ú j k o r i görög nyelv és irodalom egységét, azonosságát hirde- tem ; csakhogy Télfy a görög nyelv egységét főképen azzal a tart-

ä) Nevezetesen Darstellung der Altertkumswissensehaft czímű alap- vető munkájának 1807-ben (a Museum der Altertliumswissenschaft 1. kö- tetében) való megjelenése óta.

3) Czíme: A classica-pliilologia egyetemeinken és gymnasiumain- kon, tartatott a kolozsvári m. kir. Perencz József tudomány-egyetem 1895 május 29-iki ülésén.

2 1 0

(7)

A CLASSICA PHILOLOGIA JÖVŐJE TEKINTETTEL HAZAI VISZONYAINKRA. 1 1

h a t a t l a n t é t e l l e l t ö r e k e d e t t b i z o n y í t a n i , h o g y a régi kiejtés f e n n - m a r a d t a m a i n y e l v b e n , m í g é n a n n a k a f e l f o g á s n a k vagyok h í v e , h o g y az ókori x o i v t j oiáXsxioc (Kr. e. 3. s z . — K r . u . 4. sz.) az a t a l a j , m e l y h ő i az ó g ö r ö g k i e j t é s t ő l eltérő ú j g ö r ö g k i e j t é s k i f e j l ő d ö t t ; a classica p h i l o l o g i a t á r g y á t illetőleg p e d i g T é l f y a Wolf F r i g y e s Á g o s t - f é l e f e l f o g á s h o z csatlakozott,4) m í g é n ettől a f e l f o g á s t ó l l é n y e g e s e n e l t é r ő á l l á s p o n t r a h e l y e z k e d e m . T é l f y az ó-, k ö z é p - és ú j k o r i g ö r ö g n y e l v és i r o d a l o m egységeért k a r d o s k o d o t t u g y a n , de a z é r t m é g i s az «ókorin g ö r ö g és l a t i n p h i l o l o g i á v a l a z o n o s í t o t t a a classica p h i l o l o g i á t , s így s a j á t felfogásával e l l e n t é t b e j u t v a k ü s z ö - b ö l t e k i a b b ó l a közép- és ú j k o r i görögséget. T é l f y n e k erről a s a j á t - s z e r ű á l l á s p o n t j á r ó l t a n ú s k o d i k az a t é n y is. h o g y egyetemi t a n á r i m ű k ö d é s é n e k egész t a r t a m a a l a t t , e l t e k i n t v e a latinból ú j g ö r ö g r e e s z k ö z ö l t f o r d í t á s o k t ó l és a n é g y félévben t a r t o t t újgörög t á r s a l g á s i g y a k o r l a t o k t ó l , s o h a se t a r t o t t e l ő a d á s o k a t a közép- és ú j g ö r ö g p h i l o l o g i a k ö r é b ő l , m í g é n , a m i ó t a b u d a p e s t i egyetemi t a n á r vagyok, t e r v s z e r ü l e g f e l k a r o l o m e l ő a d á s a i m b a n a közép- és ú j k o r i g ö r ö g philologiát.5)

Á t t é r v e ezek u t á n t é t e l e m m e g o k o l á s á r a , m i n d e n e k e l ő t t m e g kell j e g y e z n e m , hogy a n n a k az oka. h o g y Wolf F r i g y e s Ágost a classica p h i l o l o g i a t á r g y á n a k m e g h a t á r o z á s á n á l az ókori g ö r ö g - ségre és l a t i n s á g r a s z o r í t k o z o t t , f ő k é p e n a b b a n k e r e s e n d ő , h o g y az ő i d e j é b e n úgyszólva szó se volt k ö z é p - és ú j k o r i g ö r ö g és l a t i n p h i l o l o g i á r ó l . A n n a k t u d a t a , hogy a r ó m a i n é p az ó- és k ö z é p - k o r h a t á r á n kiveszett, és az a kicsinylés, sőt m e g v e t é s , m e l y e t E u r ó p a a s z á r m a z á s t e k i n t e t é b e n e l ő t t e g y a n ú s közép- és ú j k o r i

4) A classica philologia encyclopeediája czímű könyvének 7. lapja szerint «a classica-philologia a classical hajdankor szellemét kutatja».

5) A quadriennium folyamán heti 7 órában a következő tantárgya- kat adom elő négy csoportban: I. csoport (heti 3 óra): A classica-philologia encyclopEediája (bevezetésül a classica pliilologiába első évesek szá- mára); bevezetés az (ó- és új-)görög nyelvtudományba; (ó- ós új-)görög hangtan, szótan (etymologia), syntaxis és dialectologia; byzantiumi írók magyarázása (a magyar történet szempontjából megválogatva). II. csoport (heti 2 óra): A byzantiumi irodalom története; az újgörög irodalom tör- ténete; byzantiumi írók (költők és prózaírók) magyarázása; újgörög írók (költők ós prózaírók) magyarázása. III. csoport (heti 1 óra a prosemina- riumban): Fordítások magyarból ó- és újgörögre. IV. csoport (heti 1 óra a seminariumban): Ógörög írók magyarázása újgörög nyelven; görög phi- lologiai dolgozatok.

231

(8)

6 J'ECZ VILMOS.

g ö r ö g s é g i r á n t erezett, s z i n t e m a g á t ó l é r t e t ő d ő v é t e t t e a z t a fel- f o g á s t , hogy a g ö r ö g és r ó m a i n e p m á r az ó k o r b a n k i j á t s z o t t a sze- r e p é t , s hogy így a classica p h i l o l o g i a f o g l a l a t á t képező, g ö r ö g és r ó m a i n é p p e l f o g l a l k o z ó g ö r ö g és l a t i n p h i l o l o g i á n a k t á r g y a c s a k i s az ó k o r b a n k e r e s e n d ő . I g a z u g y a n , h o g y a Wolf F r i g y e s Á g o s t é l e t é n e k u t o l s ó é v e i b e n k i t ö r t g ö r ö g s z a b a d s á g h a r c z (1821 — 1 8 2 7 ) r o k o n s z e n v e t és m é l t á n y l á s t e r e d m é n y e z e t t a görögség i r á n t E u - r ó p á b a n , de az a p o l i t i k a i k i s k o r ú s á g , m e l y e t a görögök m i n d e n h ő s i e s s é g ü k d a c z á r a m á r a h a r c z f o l y a m á n m u t a t t a k , c s a k h a m a r l e l o h a s z t o t t a a g ö r ö g ü g y i r á n t való l e l k e s e d é s t , és ehez j á r u l t n e m s o k á r a F a l l m e r a y e r n e k , a m ü n c h e n i e g y e t e m t a n á r á n a k , a g ö r ö g s é g r e n é z v e s z i n t e v é g z e t s z e r ű f e l l é p é s e (1830—1861), m e r t az az á l l í t á s a , h o g y a m a i g ö r ö g ö k t ö b b é n e m is görögök, h a n e m egy f a j r a és n y e l v r e n é z v e t e l j e s e n e l s z l á v o s o d o t t n e m z e t , á l t a l á n o s e l f o g a d t a t á s b a n r é s z e s ü l t . A F a l l m e r a y e r - f é l e t h e o r i a c z á f o l a t a n e m s o k á i g v á r a t o t t u g y a n m a g á r a , de a p h i l o l o g u s o k a l i g v e t t e k t u d o m á s t e r r ő l a c z á f o l a t r ó l , és a F a l l m e r a y e r - f é l e t é t e l h a t á s a a l a t t állva, s a k ö z é p - és ú j k o r i g ö r ö g s é g e t illetőleg az i g n o t i n u l l a c u p i d o elvét k ö v e t v e , i n k á b b m e g s z o k o t t s á g b ó l es e l f o g u l t - s á g b ó l s e m m i n t kellő b e l á t á s b ó l veszteg m a r a d t a k a n é m e t m e s t e r á l l á s p o n t j á n , p e d i g Wolf Frigyes Ágost óta oly fontos fejlemények állottak elő, melyekkel a classica philoloyia mívelöjének ma már okvetetlenül számolnia kell, ha tisztába akar jönni tudományának mivoltával és jövendő sorsával. Ertem a közéj)- és újkori görög és latin philologiát, m e l y e k k ö z ü l a g ö r ö g az u t o l s ó é v t i z e d e k b e n t e l - j e s e n k i a l a k u l t ,6) és a l e g u t ó b b i i d ő k b e n a l a t i n is kezdi b o n t o g a t n i s z á r n y a i t .7) D e csak s o k á i g t a r t ó , n e h é z k ü z d e l m e k á r á n s i k e r ü l t e n n e k a k é t t u d o m á n y n a k k i v í v n i az e l i s m e r é s t , m e l y n e k ú t j á b a n n e m kis c s o d á l k o z á s u n k r a f ő k é p e n a classica p h i l o l o g i a e m b e r e i

6) V. ö. Darkó Jenő, A byzantiumi philologia fejlődése, mai állása és feladatai, Egy. Phil. Közi. XXVI (1902), 700-715. 11.

7) Y. ö. Winterfeld, Aufgaben und Ziele der mittellateinischen Phi- lologie, Verh. der 47. Versammlung deutscher Philologen und Schulmän- ner in Halle a. S. vom 6. bis 10. Oktober 1903, Leipzig, Teubner, 17—19. 11.

A közép- és újkori latin philologia tanszékére nevezték ki legújabban L . Traubét a müncheni, és Savi Lopezet a catanai egyetemen.

210

(9)

A CLASSICA PHILOLOGIA JÖVŐJE T E K I N T E T T E L HAZAI VISZONYAINKRA. 1 1

á l l o t t a k és á l l a n a k ,8) kik k ö z ö t t r i t k a k i v é t e l t képez pl. egy W i l a - wiowitz-Moellendorff, ki a b y z a n t i u m i p h i l o l o g i a j o g o s u l t s á g á t és j e l e n t ő s é g é t elismeri.9) H a t e h á t a c l a s s i k u s p h i l o l o g u s o k á l t a l á b a n véve n e m t u d j á k m e g b e c s ü l n i a k ö z é p - és ú j k o r i g ö r ö g és l a t i n p h i l o l o g i á t , úgy t e r m é s z e t e s , h o g y m é g k e v é s b b é h a j l a n d ó k a n n a k az ókori g ö r ö g és l a t i n p h i l o l o g i á v a l v a l ó ö s s z e t a r t o z a n d ó s á g á t e l i s m e r n i . í g y p l . W. C h r i s t l e p l e z e t l e n ü l k i m o n d j a ,1 0) h o g y a gö- r ö g k e r e s z t é n y i r ó k m ű v e i , mivel a p o g á n y görögséggel h a r c z b a n á l l a n a k , a g ö r ö g i r o d a l o m t ö r t é n e t k e r e t é b e n e m valók, F r . Blass p e d i g így nyilatkozik r11) «Sie (t. i. die klassische Philologie) ist, k u r z gesagt, d a z u d a , u m d i e M e i s t e r w e r k e der k l a s s i s c h e n Lite- r a t u r zu e r h a l t e n , zu r e i n i g e n u n d , v o r a l l e m , der G e g e n w a r t zu d e u t e n . » A classica p h i l o l o g i a e m e v i s s z a u t a s í t ó m a g a t a r t á s á n a k k ö v e t k e z m é n y e a z u t á n , h o g y a közép- és ú j k o r i g ö r ö g és l a t i n p h i - l o l o g i a j e l e n l e g k é n y t e l e n m a g á t k é t k ü l ö n á l l ó t u d o m á n y n a k t e k i n - t e n i és a classica, g e r m á n , a n g o l , r o m á n , szláv, keleti és i n d o g e r - m á n p h i l o l o g i á v a l egy r a n g b a h e l y e z k e d n i .1- ) M u t a t k o z i k u g y a n i t t - o t t az ö s s z e t a r t o z a n d ó s á g e l i s m e r é s e is a classica p h i l o l o g i a r é s z é r ő l ; így pl. Ábel J e n ő S c h e n k l K á r o l y görög e l e m i olvasó- k ö n y v é n e k m a g y a r á t d o l g o z á s á b a n a K r . u . 5. s z á z a d b e l i P r i s c u s r h e t o r n a k Attiláról való t u d ó s í t á s á b ó l is közöl r é s z l e t e t ; W i l l a - mowitz-Mcellendorff a g y m n a s i a l i s o k t a t á s t szolgáló g ö r ö g olvasó- k ö n y v é b e n a Kr. e. ti. századtól k e z d v e egészen a K r . u . 4. szá-

' \

s) így pl. W. Christ arról panaszkodik, hogy «man in Dissertatio- nen und Zeitschriften bereits mehr über Kritzeleien roher Handwerker, Grammatikerschnitzel, selbst Byzantiner und Kirchenväter als über un- sere eigentlichen Klassiker zu lesen bekommt» (Horatiana, Sitzungsber.

der philos.-philol. und der hist. Kl. d. k. Bayer. Akad. d. Wiss. 1893, I. köt. 57. L).

9) L. Philologie und Schulreform czimü, 189-2 junius 1-én tartott prorectori beszédét (Reden und Vorträge, Berlin, Weidmann, 1901, 110.1.).

10) Görög irodalomtörténetének 879. lapján (1898, harmadik kiadás).

" ) Der Stand der klassischen Studien in der Gegenwart, Deutsche Revue, 1903, September, 359. 1.

ld) V. ö. It. Krumbacher, Das Problem der neugriechischen Schrift- sprache. Festrede gehalten in der öffentlichen Sitzung d. K. B. Akademie der Wissenschaften zu München am 15. November 1902. München, Ver- lag der K. B. Akademie, 1903, 3—5. 11., továbbá 1. Winterfeldnek a 7.

jegyzetben említett előadását.

231

(10)

8 J'ECZ VILMOS.

zadig, t e h á t m é g az ó k e r e s z t é n y i r o d a l o m b ó l is. vesz fel m u t a t v á - n y o k a t ; I w a n M ü l l e r m i n t a H a n d b u c h der k l a s s i s c h e n A l t e r t u m s - w i s s e n s c h a f t szerkesztője a k ö z é p k o r i g ö r ö g és l a t i n i r o d a l o m t ö r - t é n e t e t is felveszi n e v e z e t t k é z i k ö n y v é n e k t e r v e z e t é b e ; J . B a c h N a g y B a s i l i u s n a k , a K r . u. 4. s z á z a d b e l i g ö r ö g k e r e s z t é n y í r ó n a k , a p o g á n y g ö r ö g i r o d a l o m h a s z n o s o l v a s á s a é r d e k é b e n az i f j ú s á g - hoz való i n t e l m e i t g y m n a s i u m i h a s z n á l a t czéljából m a g y a r á z z a ;1 3) K u l i l m a n n e n n e k a m a g y a r á z a t o s k i a d á s n a k m e g j e l e n é s e a l k a l m á - ból szót e m e l a k e r e s z t é n y görög és l a t i n í r ó k n a k g y m n a s i u m o k - b a n való o l v a s á s a é r d e k é b e n ;1 1) a c l a s s i c a - p h i l o l o g i a i folyóiratok- b a n és a k ö n y v k e r e s k e d ő k n e k c l a s s i c a - p h i l o l o g i a i c a t a l o g u s a i b a n n é h a - n é h a felkarolva l á t j u k a közép- és ú j k o r i g ö r ö g és l a t i n p h i - lologiát i s : de m i n d e z e k csak s z ó r v á n y o s j e l e n s é g e k a h o z az á l t a - l á n o s i d e g e n k e d é s h e z képest, m e l y a classikus p h i l o l o g u s o k t á b o - r á b a n az i m é n t e m l í t e t t közép- és ú j k o r i d i s c i p l i n á k i r á n t m u - t a t k o z i k .

Nézzük azonban kissé közelebbről az ó-, közép- és újkori görög és latin philologia összetartozandóságának kérdését, és vegyük e l ő b b a görögöt s z e m ü g y r e . A n n a k a k é r d é s n e k e l d ö n t é s e , v á j j o n együvé t a r t o z i k - e az ó-. k ö z é p - és ú j k o r i g ö r ö g p h i l o l o g i a ? v á j j o n k é p e z -

h e t - e egy n a g y o b b s z a b á s ú t u d o m á n y b e l i egységet ? azt h i s z e m , m i n d e n e k e l ő t t attól a k é r d é s t ő l függ, v á j j o n t e k i n t h e t ő k - e a m a i és k ö z é p k o r i görögök a régiek u t ó d a i n a k ? v á j j o n egy és u g y a n a z o n n e m z e t e t k é p e z e a l e g r é g i b b i d ő k t ő l n a p j a i n k i g görögök n e v e a l a t t s z e r e p l ő n é p ? m e r t h a igen, a k k o r mi s e m t e r m é s z e t e s e b b , m i n t az, h o g y az ezen n é p r e v o n a t k o z ó összes i s m e r e t e k is m i n t

«görög p h i l o l o g i a » egy m a g a s a b b egységet k é p e z n e k . Igaz u g y a n , hogy a g ö r ö g p h i l o l o g i a ily m ó d o n s o k k a l n a g y o b b t e r j e d e l m ű v é válik, s e m h o g y a z o n egy e m b e r u r a l k o d h a t n é k , de u g y a n e z el-

3 3) H s o i X e Í o j t o j Xle^ctAou ~ob; t o j c v e ' o u ; teu>c a v sy.^{t ö j v} TiXXrtvty.(ov cbze-

X o Í v t o XOYTÜV RSPAÍVSAI:. Des hl. Basilius Mahnworte an die Jugend Aber

den nützlichen Gebrauch der heidnischen Litteratur. Herausgegeben und erklärt von Dr. Joseph Bach, Gymnasial-Direktor. I. Teil: Text. Nebst einem Anhang. II. Teil: Kommentar und lateinische Übersetzung. Mün- ster i. W., Ascliendorffsche Buchhandlung, 11)00.

u) Einige Worte über das Lesen christlich-lateinischer und grie- chischer Schriftsteller im Gymnasium, a Gymnasium czimü folyóiratban, 20. évf. 4. szám (1902, februarius 16), 121—126. 11.

210

(11)

m o n d h a t ó m á r a Wolf F r i g y e s Agost-féle classica p l i i l o l o g i á r ó l is.

Az is t é n y , hogy egyrészt az ókori p o g á n y , m á s r é s z t a k ö z é p - és ú j k o r i k e r e s z t é n y g ö r ö g s é g k ö z ö t t n a g y a k ü l ö m b s é g , h o g y n e m ok n é l k ü l m o n d j a T a f e l a b y z a n t i u m i t a n u l m á n y o k r ó l , h o g y « n o v u s i n c i p i t o r b i s » ;, r' ) á m d e f e l j o g o s í t h a t j a - e ez C h r i s t e t , m i n t f e n t e b b l á t t u k , a r r a a n y i l a t k o z a t r a , hogy a k e r e s z t é n y g ö r ö g írók n e m t a r t o z n a k a «görög» i r o d a l o m k e r e t é b e ? H i - szen a k k o r a p o g á n y és k e r e s z t é n y g e r m á n o k r a vagy m a g y a r o k r a v o n a t k o z ó t a n u l m á n y o k se f o g l a l h a t n á n a k h e l y e t a g e r m á n v a g y m a g y a r p h i l o l o g i a e g y s é g é b e n , a k k o r a h í r n e v e s f é r f i a k r a v o n a t - kozó t a n u l m á n y o k se k é p e z h e t n é n e k egy egységes m u n k á t a n n á l a n a g y k ü l ö n b s é g n é l fogva, m e l y az egyén é l e t é b e n a n n a k ö r e g - és g y e r m e k k o r a k ö z ö t t m u t a t k o z i k ! N e m , ezt a felfogást n e m o s z t h a - t o m , h a n e m úgy v a g y o k m e g g y ő z ő d v e , hogy v a l a m i n t az e g y é n és a n é p , b á r m i l y k ü l ö n b s é g e k e t f e j t e n e k is ki é l e t ü k l e f o l y á s á b a n , m é g i s egy és u g y a n a z o n e g y é n és n é p m a r a d n a k , úgy a r e á j u k vo- n a t k o z ó t a n u l m á n y o k is a t á r g y egységénél fogva egységet a l k o t - n a k ! Mivel m á r i s m é t e l t e n f e j t e g e t t e m , e z ú t t a l csak u t a l o k a r r a , h o g y a l e g ú j a b b anthropologiai és ethnologiai t a n u l m á n y o k k é t s é g t e l e n n é t e t t é k , h o g y a j e l e n k o r i görögök a régiek u t ó d a i ,1" ) s így n y i l v á n v a l ó a n a p j a i n k i g élő g ö r ö g s é g n e m z e t i egysége, és t e r m é s z e t e s , h o g y e n n e k a n é p n e k t ö r t é n e t é b e n , n y e l v é b e n , i r o d a l - m á b a n is e g y a r á n t g ö r ö g egység m u t a t k o z i k . V a l ó b a n , csakis a k ö z é p - és ú j k o r i g ö r ö g s é g i g n o r á l á s á b ó l s z á r m a z h a t i k az a téves történeti17) felfogás, h o g y a görögök h i s t ó r i á j a o t t végződik, a h o l a r ó m a i a k é k e z d ő d i k ; csak e l f o g u l t s á g n e m t a r t j a a m a c e d o n o k a t g ö r ö g ö k n e k , h o l o t t a m a c e d o n i s m u s az e u r ó p a i p o g á n y ókori gö- r ö g s é g l e g h a t a l m a s a b b p o l i t i k a i e r ő k i f e j t é s e ; csak t á j é k o z a t l a n s á g veszi a b y z a n t i u m i c s á s z á r s á g t ö r t é n e t é t a k e l e t - « r ó m a i » c s á s z á r - ság t ö r t é n e t é n e k , h o l o t t a Nagy S á n d o r v i l á g h ó d í t ó h a d j á r a t a i által m e g t e r e m t e t t ázsiai h e l l e n i s m u s az a k ú t f o r r á s . m e l y b ő l a

,5) L. Darkó Jenő 0. jegyzetben említett czikkót a 703. lapon.

,e) L. Az újgörög nyelv czimű értekezésemet, Erdélyi Muzeum,

|s93 (ugyanez az 1894-ben a Franklin-Társulatnál megjelent Újgörög nyelvtanom 9 11. lapjain) és emlékbeszédemet Télfy Ivánról (Akadémia,

1902, 11. 1.).

") V. ö. a görögség történetéről mondottakat Télfy Ivánról szóló emlékbeszédom 18 21. lapjain.

231

(12)

10 l'ECZ VILMOS.

keresztény középkori görögség, a b y z a n t i n i s m u s , legjobb erőit meríti, s így a r ó m a i birodalom középkorban f e n n m a r a d t keleti része n e m egyéb, m i n t egy római á l l a m h a t a l o m m a l szervezett, de görög nemzeti és culturalis alapokon nyugvó b i r o d a l o m ; csak a F a l l m e r a y e r megczáfolt nézetéhez ragaszkodó nem t a r t j a a mai görögöket a régiek u t ó d a i n a k , holott a görögség újkori történeté- ben a középkoron á t s z u n n y a d ó , de ú j u l t erőkre ébredt és im- m á r kereszténynyé vált európai görögség játszsza ismét a főszere- pet. H a a m a c e d o n i s m u s t az őt megillető, helyes történeti mél- tánylásban részesítjük, és belátjuk, hogy Athenae, S p a r t a és Thebai meghiusult törekvései u t á n a m a c e d o n i s m u s úgy szerepel, m i n t az egész ókori görögséget politikailag egyesítő görög nemzeti erő, akkor bizonyára n e m a n n y i r a Demosthenes és Hyperides szűkkeblű athensei hazafiságát, m i n t inkább (a F ü l ö p t ő l megvesztegetett Aeschinest és D e m a d e s t mellőzve) a görögség általános érdekei i r á n t lelkesedő Isocratest és P h o c i o n t fogjuk méltányolni, kik F ü l ö p b e n nem az idegen ellenséget, h a n e m a görögség politikai egyesítöjét látták. E s valóban, mily h u m á n u s eszközökkel törekedett F ü l ö p Athensehez és S p a r t á h o z képest a görög hegemóniára, m e n n y i r e kímélte a hírneves Athenset, m e n n y i r e kerülte a v é r o n t á s t ! A m a - cedonismus helytelen felfogása a d t a meg Philopoemennek is, a macedóniai h e g e m ó n i a ellen irányuló achajai szövetség hadvezéré- nek, az «utolsó hellen» elnevezést. De a legfőbb történeti indok, melyet a görögség egysége ellen felhoznak, a kereszténység. Azt m o n d j á k , hogy a kereszténység és pogányság nagy ellentéte lehe- tetlenné teszi a keresztény és pogány görögségnek egy kalap alá fogását, s ezért t a r t j a pl. Christ, m i n t ismételten emiitettem, egyenesen kiküszöbölendőknek a keresztény görög írókat a görög irodalom történetéből. E n a z o n b a n úgy látom, hogy a kereszténység a görögség történeti fejlődésének természetes m o m e n t u m a , m e r t a Nagy S á n d o r teremtette ázsiai hellenismus az a h a t a l m a s kiterje- désű, egységes t a l a j , melyen világra szóló és világidvezítő h a t a - l o m m á fejlődött. Igaz ugyan, hogy a kereszténység csirái a sémita m o n o t h e i s m u s b a n keresendők, de kifejlődése, elterjedése és legyőz- hetetlen hódító szellemi h a t a l o m m á erősödése görög ethnikai és culturalis t a l a j o n m e n t végbe, és ott szívta m a g á b a a pogány görög vallás és istentisztelet számos elemeit, a m i n t ez még m a n a p is különösen a keleti k a t h o l i k u s egyház görög származású híveinek

ül6

(13)

A CLASSICA PHILOLOGIA JÖVŐJE TEKINTETTEL HAZAI VISZONYAINKRA. 1 1

v a l l á s o s n é z e t e i b e n és s z o k á s a i b a n v i s s z a t ü k r ö z ő d i k . V a l a m i n t ókori m ű v é s z e t é n e k , ú g y a k e r e s z t é n y s é g n e k e l e m e i t is i d e g e n b ő l k a p t a u g y a n a görögség, d e m i n d a k e t t ő t a m a g a g e n i u s a s z e r i n t a l a k í t o t t a , fejlesztette, szóval h e l l e n i z á i t a , s én m e r e m á l l í t a n i , h o g y a k e r e s z t é n y s é g n e m h o g y össze n e m f é r a k. b. h á r o m é v e z r e d e s t ö r t é n e t i é l e t é b e n f o l y t o n a l a k u l ó g ö r ö g s é g szellemével, h a n e m é p e n ü g y s a j á t j á t k é p e z i , m i n t ó k o r á n a k m ű v é s z e t e . Vegyük csak figyelembe, h o g y K r i s z t u s m ű k ö d é s é n e k és sikereinek t e r e n e m az o r t h o d o x vallásos f a n a t i s m u s n a k h ó d o l ó z s i d ó s á g székhelyei, 8 a - m a r i a és Judaea v o l t a k , h a n e m G a l i h e a , m e l y n e k n e m t i s z t á n zsidó, h a n e m egyéb n é p p e l , n e v e z e t e s e n g ö r ö g ö k k e l v e g y í t e t t , s é p e n a z é r t k e v é s b b é f a n a t i k u s l a k ó i f o g é k o n y a b b a k voltak K r i s z t u s t a n a i i r á n t . T o v á b b á vegyük t e k i n t e t b e , hogy a k e r e s z t é n y h i t t a n a i for- r á s á t k é p e z ő Ú j T e s t a m e n t u m n a k és e h i t első t e r j e s z t ő i n e k a n y e l v e g ö r ö g ; hogy ez a vallás l e g g y o r s a b b a n Kisázsia görög c u l t u r a l i s életé- n e k k ö z p o n t j a i b a n , a v á r o s o k b a n t e r j e d t , m í g a n e m g ö r ö g m í v e - letlen vidék, a falvak, s o k á i g p o g á n y o k m a r a d t a k ; h o g y a k e r e s z t é n y községek nyelve n e m c s a k k e l e t e n , h a n e m az első ós m á s o d i k szá- z a d b a n m é g a latin n y u g a t o n is a g ö r ö g volt. Szóval, a g ö r ö g n é p , c u l t u r a és nyelv n é l k ü l a k e r e s z t é n y s é g n e k r o h a m o s f e j l ő d é s e és e l t e r j e d é s e el se k é p z e l h e t ő . D e a g ö r ö g s é g a s é m i t a m o n o t h e i s - m u s t , a m i n t ezt A. D e i s s m a n n1 8) k i m u t a t t a , m á r K r . e. a h é b e r n y e l v ű 0 T e s t a m e n t u m g ö r ö g f o r d í t á s á b a n , a 'EßöojJtfjxovTa-ban ( S e p t u a g i n t á b a n ) h e l l e n i z á i t a , m e l y b e n , h o g y csak egy fő d o l o g k i e m e l é s é r e s z o r í t k o z z a m , a h é b e r J a h v e h (Jehova) Kúpios-nak n e v e z t e t i k . E z t. i. n e m c s u p á n rossz f o r d í t á s , h a n e m a n a g y l e l k ű h e l l e n v i l á g n é z e t t u d a t o s b e v i t e l e a s z ű k k e b l ű h é b e r v a l l á s o s s á g v i l á g á b a : «A biblián, m o n d j a D e i s s m a n n , «melynek i s t e n é t J a h v e h - n e k h í v j á k , egy n é p n e k a b i b l i á j a ; a biblia, a m e l y n e k i s t e n é t Ko- p t o d n a k h í v j á k , a világ b i b l i á j a » . E m l í t é s r e m é l t ó k ö r ü l m é n y az is, h o g y a k e r e s z t é n y s é g e t a p o g á n y görögség t á m a d á s a i t ó l m e g - v é d e l m e z ő görög e g y h á z i a t y á k , m i n t p l . Nagy B a s i l i u s és fivere a n y s s a i G r e g o r i u s . m e g a n a z i a n z u s i G r e g o r i u s , a « h á r o m n a g y cap- padociai» a Kr. u . 4. s z á z a d b a n , a p o g á n y s o p h i s t á k és r l i e t o r o k

18) Die Hellenisierunji des semitischen Monotheismus, Neue Jahr- bücher für das klassische Altertum, Geschichte und deutsche Litera- tur, 1903.

231

(14)

12 l'ECZ VILMOS.

iskoláiba j á r t a k , hogy a hellen szellem fegyvereivel verjék vissza a pogány hellenek t á m a d á s a i t . Nagy Basilius említett parsenesisé- ben egyenesen a j á n l j a a keresztény i f j ú s á g n a k a pogány classi- kusok olvasását, m e r t úgy vélekedik, hogy v a n n a k ugyan bennük téves tanok, melyektől a keresztényeknek óvakodniok kell, de más- részt sok szép és magasztos emberi erényeket dicsőítenek, melyek m i n d m e g a n n y i keresztény erényeknek tekintendők, szóval, Nagy Basilius u t a l azokra a közös szellemi vonásokra, melyek a keresz- tény és p o g á n y görögségnek egyaránt t u l a j d o n á t képezik. Valóban, nem is l e h e t ü n k a b b a n a helyzetben, hogy a görög nép és szellem nagyságát kellőképen méltányoljuk, ha a keresztény görögséget elválasztjuk a pogánytól! Mert a pogány korszak a m a g a örökbecsű irodalmával és művészetével csak sesthetikai szempontból teszi lehetővé a görögség kellő megbecsülését, de ennek a népnek párat- lanul nagy történeti küldetését csakis úgy é r t h e t j ü k meg, ha tekin- tetbe veszsziik keresztény korszakát is. Hiszen a b y z a n t i u m i birodalom m e n t e t t e meg erőteljes küzdelmével E u r ó p á t az a r a b moha- m e d a n i s m u s vészes hatalmától, s a mikor a török m o h a m e d a n i s - mus nyugot felé irányuló első h a t a l m a s hullámverésének ú t j á t állva elesett a küzdelemben, még akkor is E u r ó p a gondviselés- szerű jóltevöje volt. m e r t az ókor szellemi kincseivel menekülő tudósai felidézték ott a középkor t u d a t l a n s á g a u t á n a h u m a n i s - mus, az újkori mívelődés korszakát. A nyugat-eurójiai cultura az ókori görögségnek köszöni íesthetikai értékét, a középkorinak ke- resztény voltát, szóval: keresztény mivelődésünk forrása is görög, tehát a kereszténység n e m az az á t h i d a l h a t a t l a n űr, mely ben- nünket az ókori görögségtől elválaszt, h a n e m ellenkezőleg a po- gányságot és kereszténységet egyaránt m a g á é n a k valló görögség révén az a kapocs, mely j e l e n ü n k e t a görögség ókorához hozzáfűzi.

Hogy ezek u t á n a közép- és ú j k o r i görög művészettől se t a g a d h a t j u k meg a görög lényeget, az, t e k i n t e t b e véve azt a szoros kapcsolatot, melyben a művészet a görögöknél a vallással m i n d i g volt, termé- szetszerűleg következik mindabból, a mit a kereszténység mivoltá- ról a fentebbiekben m o n d o t t a m . De v a n n a k , kik a görög nyelv egységét is kétségbe vonják. Ezek szerint az újgörög nyelv fejlő- désének m ó d j á r a és fokára nézve egy r a n g b a n áll a román nyel- vekkel, nevezetesen az olaszszal, és úgy viszonylik az ógöröghöz, mint a r o m á n nyelvek, főképen az olasz, a latinhoz. Tény ugyan,

218

(15)

A CLASSICA PHILOLOGIA JÖVŐJE T E K I N T E T T E L HAZAI VISZONYAINKRA. 1 ~>

h o g y a m a á l t a l á n o s n y e l v f e j l ö d é s b e l i m ó d o t illetőleg, m e l y s z e r i n t a n y e l v e k á t s z o k t a k m e n n i a s y n t h e t i k u s f o r m á k b ó l az a n a l y t i k u s f o r m á k b a , t ö b b t e k i n t e t b e n m u t a t k o z i k p a r a l l e l i s m u s az ú j g ö r ö g és a r o m á n nyelvek k ö z ö t t , de a f e j l ő d é s f o k á t illetőleg az ú j g ö r ö g n y e l v j e l e n t é k e n y e n n a g y o b b c o n s e r v a t i v e r ő t m u t a t , m i n t a r o - m á n n y e l v e k . K ü l ö n ö s e n l á t h a t ó ez a n y e l v i r o d a l m i f o r m á j á b a n , az ó k o r i n y e l v s z e l l e m é h e z r a g a s z k o d ó x a t t a p s ó o u a a - b a n , m í g a n é p n y e l v1 9) t e r m é s z e t e s f e j l ő d é s t m u t a t u g y a n , de h a n g - és a l a k - t a n á b a n m é g i s jóval k ö z e l e b b áll az ó g ö r ö g h ö z , m i n t a r o m á n nyelvek a l a t i n h o z ; h i s z e n az ú j g ö r ö g n é p n y e l v b e n h o g y csak egy fő d o l o g k i e m e l é s é r e s z o r í t k o z z a m a f ő n é v és m e l l é k n é v a r é g i öt eset (nom., voc., acc., g e n . , dat.) k ö z ü l csak a d a t i v u s t vesz- t e t t e el, m í g a r o m á n n y e l v e k b e n a h a t l a t i n esetből ( n o m . , voc., acc., gen., dat., ahl.) csak egy a l a k o t t a r t o t t m e g . A görög n y e l v a l a p v o n á s a i n a k l e g n a g y o b b r é s z é b e n v á l t o z a t l a n u l m e g m a r a d t m é g m a i n é p i e s a l a k j á b a n is. és e n n e k oka f ő k é p e n a b b a n k e r e s e n d ő , h o g y ez a n y e l v a legrégibb i d ő k t ő l m a i n a p i g egy és u g y a n a z o n n e m z e t a j k á n él, m í g a l a t i n n é p n y e l v , a v é g t e l e n p o l g á r h á b o r ú k és v i l á g h ó d í t ó h a d j á r a t o k t ö m e g e s m é s z á r l á s a i f o l y t á n m á r A u g u - s t u s , d e s ő t m á r Cicero i d e j é b e n is p u s z t u l ó - f é l b e n levő l a t i n n e m - z e t n e k az ó k o r végső h a t á r á n b e k ö v e t k e z e t t e l e n y é s z t e u t á n i d e g e n n é p e k t u l a j d o n á v á válva, ú j é l e t r e p e z s d ü l t a r o m á n n y e l v e k b e n . A g ö r ö g n é p n e k a f e n t e b b i e k b e n k i m u t a t o t t e t h n i k a i , t ö r t é n e t i és n y e l v i e g y s é g é b ő l ö n k é n y t következik az az egység, mely irodal- mában is m u t a t k o z i k , s a z é r t e b b e n a t e k i n t e t b e n m é g csak a z t t a r t o m k i e m e l e n d ő n e k . h o g y a n a g y m é r v ű ókori t a n u l m á n y o k és a n é p k ö l t é s z e t m i v o l t a k é p e z i k a z t a t a r t a l m i k a p c s o t , m e l y a k ö z é p k o r i g ö r ö g ( b y z a n t i u m i ) i r o d a l m a t az ó k o r i h o z és az ú j k o r i t a k ö z é p k o r i h o z h o z z á f ű z i . H a t e h á t ily m ó d o n a görögséget m i n - d e n t e k i n t e t egységesnek m u t a t j a , a k k o r a r e á v o n a t k o z ó i s m e r e - t e k e t , t. i. az ó-, közép- és ú j k o r i görög p h i l o l o g i á t is egy n a g y o b b egységbe t a r t o z ó n a k kell t e k i n t e n ü n k . A m i m á r m o s t a latin p h i - l o l o g i á t illeti, ügy b e kell i s m e r n ü n k , h o g y o t t a közép- és ú j k o r i

19) V. ü. Gustav Körting, Neugriechisch und Romanisch. Ein Bei- trag zur Sprachvergleichung. Berlin, Gronau, 1896 (ismertettem a Nyelvt.

Közleményekben, XXVII [1897] 109—113. 11.) és K. Dieterich, Neugrie- chisch und Romanisch, Kuhn, Zeitschr. f. vergl. Sprachforsch. 39 (1904), 1.

219

(16)

14 J'ECZ VILMOS.

r é s z n e m áll, m e r t n e m á l l h a t oly szoros k a p c s o l a t b a n az ókorival, m i n t a g ö r ö g b e n . H i s z e n , m i n t az i m é n t e m l í t e t t e m , a l a t i n n e m z e t az ókor v é g s ő h a t á r á n kiveszett, m í g a g ö r ö g m a i n a p i g él. E n n e k k ö v e t k e z m é n y e , hogy a k ö z é p - és ú j k o r i g ö r ö g p b i l o l o g i a egy élő n e m z e t r e v o n a t k o z ó t u d o m á n y , s ilyen l é v é n , szó v a n b e n n e n e m - csak n y e l v r ő l és i r o d a l o m r ó l , d e az élő n e m z e t n e k t ö r t é n e t é r ő l is, m í g a k ö z é p - és ú j k o r i l a t i n p b i l o l o g i a a l a t i n n e m z e t n e k m á r az ó k o r b a n való kiveszte f o l y t á n n e m s z ó l h a t l a t i n n e m z e t i t ö r t é n e t r ő l , h a n e m csak az idegen n é p e k n é l dívó, ó k o r b ó l á t v e t t i r o d a l m i l a t i n n y e l v e t és ezen a n y e l v e n v a l ó i r o d a l m a t t á r g y a l h a t j a , m e l y n y e l v és i r o d a l o m , é p e n azért, m i v e l n e m n e m z e t i t a l a j o n él, h a n e m i d e g e n e n t e n g ő d i k , n e m is n e m z e t i , m i n t a k ö z é p - és ú j k o r i g ö r ö g , h a n e m h o l t n y e l v és i r o d a l o m . Az élő n e m z e t i t a l a j h i á n y á b ó l m a g y a r á z h a t ó , h o g y a közép- és ú j k o r i l a t i n n y e l v úgyszólva s e m m i - n e m ű v á l t o z á s o n se m e n t k e r e s z t ü l , h a n e m az írók k i s e b b - n a g y o b b t a n u l t s á g a s z e r i n t k i s e b b - n a g y o b b h a s o n l a t o s s á g o t m u t a t az ókori i r o d a l m i n y e l v h e z , m í g a k ö z é p - és ú j k o r i élő g ö r ö g s é g n é l n e m - csak a n é p n y e l v , h a n e m az a r c h a i z á l ó -/.adapsóooaa is j e l e n t é - k e n y v á l t o z á s o k n a k volt és v a n kitéve.2 0) T e h á t a k ö z é p - és ú j k o r i l a t i n n y e l v csak t e s p e d é s é n é l fogva a z o n o s az ókorival, és az iro- d a l o m csak n y e l v é n e k a z o n o s s á g á v a l és a t á r g y t e k i n t e t é b e n való u t á n z á s a i v a l f ű z ő d i k h o z z á az ó k o r i h o z ; d e m i v e l a l a t i n n y e l v n e k és l a t i n n y e l v ű i r o d a l o m n a k a k ö z é p - és ú j k o r o n á t való u r a l m a a z t az ó r i á s i h a t á s t t ü k r ö z t e t i vissza, m e l y e t a latin n e m z e t h a t a l - m a s c u l t u r á j a egész E u r ó p á r a g y a k o r o l t , úgy vagyok m e g g y ő z ő d v e , hogy h e l y e s e n cselekszünk, h a n e m c s a k a görögnél, h a n e m a l a t i n n á l is h o z z á c s a t o l j u k a k ö z é p - és ú j k o r i p h i l o l o g i á t az ó k o r i h o z .

E z az a p r o g r a m m , m e l y e t a jövőben m a g á é v á kell t e n n i a classiea philologiának, n e m c s a k a t é n y e k f e n t e b b k i f e j t e t t b e n s ő i g a z s á g á n á l fogva, h a n e m p r a k t i k u s t e k i n t e t e k b ő l is, m e r t a j e l e - n ü n k h ö z k ö z e l e b b álló k é s ő b b i k o r o k b e v o n á s a fokozza az é r d e k - l ő d é s t ez i r á n t a t u d o m á n y i r á n t , és ez az é r d e k l ő d é s f o g j a j e l e n - t é k e n y m é r t é k b e n b i z t o s í t a n i a n n a k j ö v ő j é t . Nagyon h e l y e s e n

20) Ezt beismeri K. Krumbacher is a 12. jegyzetben emiitett mun- kájának 207. lapján a 71. jegyzet vége felé.

210

(17)

jegyzi m e g K r u m b a c h e r2 1) V a h l e n n e k " ) a classica p h i l o l o g i a j ö v ő j é - ért való a g g o d a l m á t kifejező s z a v a i r a : « W e n n d e r b e f ü r c h t e t e U n t e r g a n g d e r k l a s s i s c h e n S t u d i e n , d e r w o h l d e n N i e d e r g a n g d e r u n l ö s l i c h u n t e r sich v e r b u n d e n e n G e i s t e s w i s s e n s c h a f t e n ü b e r h a u p t b e d e u t e n w ü r d e u n d wird, n o c h a u f z u h a l t e n ist, so k a n n es ge- wiss n i c h t d u r c h die von m a n c h e n K u r z s i c h t i g e n g e w o l l t e B e - s c h r ä n k u n g auf die klassische Zeit (oder g a r auf die S c h u l a u t o r e n ) g e s c h e h e n , s o n d e r n n u r d u r c h e i n e K ü h n e , von ä s t h e t i s c h e n u n d p ä d a g o g i s c h e n K ü c k s i c h t e n u n b e h i n d e r t e A u s b r e i t u n g ü b e r die a n g r e n z e n d e n Völker u n d Z e i t e n u n d die von g r o s s e n G e s i c h t s - p u n k t e n g e t r a g e n e B e t r a c h t u n g aller K u l t u r g e b i e t e » . I g e n , r ö v i d - l á t á s , h a a classica p h i l o l o g i á t a j ö v ő b e n is az ókori g ö r ö g s é g és l a t i n s á g t e r é r e s z o r í t j u k , és n e m t ö r e k s z ü n k i n k á b b a r r a , h o g y a z t a m i n d e n k o r i görögség és l a t i n s á g á l t a l á n o s a b b é r d e k ű t u d o m á - n y á v á t e g y ü k ! U j a b b i d ő k b e n a n n y i r a v á l t o z t a k a v i s z o n y o k , h o g y a classikus t a n u l m á n y o k r a t a l á n j o b b j ö v ő v á r A m e r i k á b a n , m i n t E u r ó p á b a n . Míg pl. a chicagói világkiállítás a l k a l m á v a l t a r t o t t a m e r i k a i psedagogiai c o n g r e s s u s egy e l e n y é s z ő e n csekély ellenzék- kel s z e m b e n óriási többséggel h a t á r o z t a el m e g k ö v e t e l e n d ő n e k a g ö r ö g n y e l v i s m e r e t é t az é r e t t s é g i v i z s g á l a t o n , a d d i g E u r ó p á b a n és f ő k é p e n a classikus t a n u l m á n y o k h a z á j á b a n , N é m e t o r s z á g b a n , s z ü n t e l e n ü l h e v e s t á m a d á s o k b a n részesítik ezt a t u d o m á n y t . I l y k e d v e z ő t l e n viszonyok k ö z ö t t l e g h e l y e s e b b e n j á r u n k el. h a a classica p h i l o l o g i á t k i a l a k í t j u k egy i d ő s z e r ű b b t u d o m á n y n y á . V o n j u k t e h á t bele a közép- és ú j k o r i g ö r ö g és l a t i n p h i l o l o g i á t a classica p h i l o l o g i a k ö r é b e , és miveljiik ilyen i r á n y b a n ezt a t u d o m á n y t i r o d a l m i m u n k á s s á g u n k b a n és t a n á r i m ű k ö d é s ü n k b e n ! D e n e m - csak az i r o d a l o m b a n és az e g y e t e m e n , h a n e m a k ö z é p i s k o l á b a n se t é r h e t ü n k ki ez elől a j o b b b e l á t á s elől, h a n e m m e g g o n d o l v a azt, h o g y a görögség k e r e s z t é n y m í v e l ő d é s i i n k f o r r á s a és a l a t i n egész E u r ó p á b a n a n n a k fő o r g a n u m a , i g a z a t kell a d n u n k K u h l m a n n a k , a m i k o r a k e r e s z t é n y g ö r ö g és l a t i n í r ó k n a k g y m n a s i u m o k b a n való o l v a s á s a é r d e k é b e n felszólal. E z e n k í v ü l m a g y a r é r d e k e i n k

21) A 12. jegyzetben említett munkájának 218. lapján a 119. jegyzetben.

21) L. Sitzungsber. d. preuss. Akad., 1902, julius, 796. s kk. II. (v. ö.

Krumbachernek az előbbi jegyzetben idézett helyét).

221

(18)

16 J'ECZ VILMOS.

m e g k í v á n j á k , hogy k ü l ö n ö s e b b e n f o g l a l k o z z u n k egyrészt a b y z a u - t i u m i t ö r t é n é s z e k k e l , k i k n e k r e á n k v o n a t k o z ó t u d ó s í t á s a i v á n d o r - l á s a i n k t ó l és a h o n f o g l a l á s t ó l kezdve egészen H u n y a d y J á n o s koráig t e r j e d n e k , m á s r é s z t a m a g y a r o r s z á g i l a t i n s á g g a l , m e l y n e k m í v e l ő d é s ü n k r e nézve n a g y j e l e n t ő s é g ű u r a l m a e g é s z e n f o r r a d a l - m u n k k o r á i g t e r j e d . E l m é l k e d é s e m e t a n n a k az ó h a j n a k kifejezésé- vel z á r o m be, hogy a m a g y a r o r s z á g i t a n á r s á g , de főképen az e g y e t e m i h a l l g a t ó k s z á m á r a a közép- és újkori göi'ög és latin philologiával kiegészített classica philologiának kézikönyve adassék,

mely egy egységes t e r v e z e t k ö v e t e l t e t e r j e d e l e m b e n és r e n d s z e r e s t á r g y a l á s b a n a d j a e n n e k a t u d o m á n y n a k egyes d i s c i p l i n á i t . Mily nagy s z ü k s é g v a n n á l u n k egy ilyen m u n k á r a , a z t m i n d e n k i b e l á t - h a t j a , a ki t u d j a , hogy h í j á v a l v a g y u n k a classica p h i l o l o g i a egyes szakait k e l l ő t u d o m á n y o s s á g g a l és a m a g y a r i g é n y e k n e k megfelelő m ó d o n t á r g y a l ó k ö n y v e k n e k . É p e n a z é r t m á r 1 8 9 0 - b e n m i n t a B u d a p e s t i P h i l o l o g i a i T á r s a s á g f ő t i t k á r a 8) h a n g o z t a t t a m egy ilyen k é z i k ö n y v n e k2 4) a s z ü k s é g e s s é g é t , és a m u l t év f o l y a m á n u g y a n - e b b e n az ü g y b e n két e m l e k i r a t o t n y ú j t o t t a m b e a Vallás- és K ö z o k t a t á s ü g y i M i n i s t e r i u m n á l . L e g ú j a b b a n a B u d a p e s t i P h i l o - logiai T á r s a s á g f. évi j a n u a r i u s 14-én t a r t o t t k ö z g y ű l é s é n elnöké- nek H e i n r i c h G u s z t á v n a k i n d í t v á n y á r a m a g á é v á t e t t e az ügyet, s így r e m é l h e t ő , hogy a tervezet, m e g fog v a l ó s u l n i .

-3) A társaság januarius 26-án tartott közgyűlésén felolvasott jelen- tésemben, 1. Egyet. Phil. Közi. XIV (1890), 152—153. 11.

"u) Vári liezső A classica philologia módszeresltése hazánkban czlmű értekezésében (Egyet. Phil. Közi. 1895) csak egyes disciplinák kézikönyveit kívánja.

210

(19)

F Ü G G E L É K .

I. A classics! philologia disciplinái.

Ezeket először kolozsvári dékáni beszédemben (1. a 3. jegy- zetet) csoportositottam. Az ott adott csoportosításon javítottam azóta a classica philologia encyclopapdiájáról szóló egyetemi elő- a d á s a i m b a n , s a midőn ezt a javított csoportosítást ezennel köz- löm, teszem ezt azért is. hogy ennek kapcsán alkalmat vegyek m a g a m n a k az Ó-, közép- és újkori görög és latin nyelv, irodalom és t ö r t é n e t egységének részletesebb k i m u t a t á s á r a . Megjegyzem, hogy az itt adott csoportosítás némileg eltér attól a csoportosítás- tól is. melyet az Egyet. Phil. Közi. f. évi (29-ik) évfolyamának 181-ik l a p j á n (Vári Rezső közleményére tett megjegyzésemben) a d t a m .

A) A classica philologia bevezető disciplinái.

I. A classica philologia e n c y c l o p a d i á j a . II. A classica philologia története.

B) A classica philologia fő disciplinái.

a) A classica philologia nyelvi disciplinái.

A g ö r ö g n y e l v k o r s z a k a i . I. Oskorszak, a legrégibb idők- től Kr. e. 1000 ig. Kezdetét veszi a görög nyelvnek az indo- germán anyanyelvből való kiválásával, és tart a dialectusoknak kifejlődéséig, k. b. Kr. e. 1000-ig; mivoltáról nyelvemlékek hiányá- b a n csak az indogermán összehasonlító nyelvészet ad némi felvilá- gosítást. II. Az ókori dialectusok korszaka, Kr. e. 1000—500.

A görög nyelv történeti korszakát, t. i. azt az időt, melyből m á r nyelvemlékeink vannak, az ókori dialectusok korszaka nyitja meg, melyből a legrégibb nyelvemlékek s z á r m a z n a k . Ebben a korszakban n e m volt egy általánosan beszólt és irott nyelv, h a n e m az iro-

A K A D . ÉRT.^A NYELV- ÉS S / . É P T U U . KŐKÉBÖL. X I X . K Ö T . 5 . 8 Z . 2

(20)

18 l'ECZ VILMOS.

d a l o m egyes fajai az egyes dialectusok nyelvén míveltettek. I I I . Az attikai dialectus korszaka, Kr. e. 500—323. A dialectusok közül kiemelkedett a K r . e. ötödik században az attikai nyelv, és m i n d i n k á b b háttérbe szorította a többi d i a l e c t u s o k a t ; különösen akkor állott ez be, a mikor N. S á n d o r messze földekre kiterjesz- tette az attikai nyelv u r a l m á t . E n n e k a korszaknak végső h a t á r á t k. b. N. S á n d o r halála évével j e l ö l h e t j ü k . IV. Az ókori xotvf; Stá-

X s x t o ; korszaka, Kr. e. 323 Kr. u. 324. A N . S á n d o r által kelet uralkodó nyelvévé tett attikai nyelv n e m m a r a d t meg sokáig eredeti állapotában, h a n e m bizonyos, a görög nyelvben m i n d a d d i g csak szórványosan előforduló nyelvi sajátosságok fokozatos általá- nosításával átváltozott hang-, szó- és m o n d a t t a n á b a n . A hangszín t e k i n t e t é b e n a m a g á n h a n g z ó k n á l (íj, o, et, ot, tu) az i hang, a mássalhangzóknál (ß, f , 5, íf, x, y) a heliesítés lép előtérbe; az a n a - logikus képzések egyszerűbbé teszik a név- és igeragozást, és egy- szerűbbé válnak a m o n d a t a l k o t á s szabályai is. De a leglényegesebb változás abban mutatkozik, hogy a hangsúly, mely eddigelé a h a n g e r ő és hangfok által képeztetett (oly módon, hogy a h a n g - súlyozott szótag erősebb és m a g a s a b b volt mint a hangsúlytalan), fúggővé t e t t e magától a h a n g n a k m é g egy harmadik t u l a j d o n s á g á t is, a h a n g h ú z a m o t , mely m i n d e d d i g a szótagok t u l a j d o n a volt, s ezáltal megváltoztatta a h a n g h ú z a m i viszonyokat. T. i. a hang- súlyozott szótag most m á r nemcsak erősebb és magasabb, de hosz- szabb is volt a többinél, melyek azzal szemben gyöngébben, mé- lyebben és rövidebben hangzottak. A hosszúság nem jellemző t u l a j d o n a többé a szótagnak, h a n e m m i n d i g a hangsúlyhoz csatla- kozik, és azzal együtt változtatja helyzetét, pl. 0XÍ7ö; és öXqÓaítöc, de régebben 0XÍ70? és 6\r;oaitö;. Mindezen változások a Kr. u. első századokban lettek általánosakká, főtulajdonságait képezvén az attikaiból kifejlett, és egész keleten elterjedt köznyelvnek, az ókori xotvir) StáXsxtoí-nak, melynek ideje kiterjeszthető k. b. N. Constan- t i n u s trónraléptéig. Ez a xoiv-fj SiáXsxro? az a talaj, mely az újgörög kiejtésnek alapját képezi. V. Az újkori dialectusok korszaka, Kr. v.

324—1821. Természetes, hogy a xcuvt) SiáXsxro? nagy kiterjedésé- hez képest nem sokáig t a r t h a t t a m e g egységes alakját, h a n e m kez- dett nyelvjárásokra oszlani. Ez az oszlás azonban csak akkor ölt- hetett határozott alakot, mikor a régi dialectusok m á r elenyésztek vagy legalább enyészöfélben voltak, m e r t különben befolyásolták

224

(21)

volna az ú j dialectusok keletkezését. Az ú j dialectusok azonban csak a szókincsben m u t a t n a k többszörösen az ókorból öröklött nyelvanyagot, de a nyelv fősajátosságát képező h a n g - és szótan tekintetében úgyszólva teljesen függetlenek az ókori nyelvjárásoktól, az egyetlen tzakoni dialectus kivetelével a P e l o p o n n e s u s b a n , mely közvetetlenül a régi laconok (spartaiak) nyelvéből származik, és él még n a p j a i n k b a n is. Suetonius említi (Tiberius, 50), hogy a rhodusiak a Kr. u . első században még dór nyelven beszéltek, és a következő századból való P a u s a n i a s megjegyzi (4, 27, 11), hogy a messeneiek az ö idejében még saját régi n y e l v j á r á s u k a t hasz- nálták ; de épen ezeknek a tényeknek m i n t kivételeseknek kieme- lése bizonyítja, hogy ebben az időben az ókori dialectusok egész- ben véve m á r elenyésztek. Tehát k. b. eltaláljuk az igazságot, h a az ókori xo'.víj SiáXsxTo^-ból származó újkori dialectusok kifejlésé- n e k kezdetét a Kr. u. negyedik század t á j á r a teszszük. VI. Az új- kori xoivfj StdXsxxoe korszaka, Kr. u. 1821-től napjainkig. A tizen- kilenczedik század első felében a görög n e m z e t ú j életre ébred hosszas szunnyadásából, kivívja (1821-ben kezdődő szabadság- harczával) függetlenségét a t u l a j d o n k é p e n i Görögországban, és a politikai egységesség maga u t á n vonja egy á l t a l á n o s a n beszélt nyelvforma egységes voltának a szükségességét. Kifejlődik a szó- beli érintkezés általános o r g á n u m a k é n t egy ú j köznyelv, egy ú j xoív)) StáXsxtoc, a xathopaXijjiévTí] vagy Sr^óiS-qc '(Xürsaa, m i n t a m a i görögök nevezik, Chaczidákisz elnevezese szerint a jroXn;txrj

•fXünaa, m e r t leginkább a mívelődés központjaiban, a városokban van elterjedve. A mai köznyelv mellett létező dialectusok m i n d az előbbi korszakban keletkezett ú j dialectusok folytatásai, az egyetlen tzakoni dialectus kivételével, mely, m i n t említettük, köz- vetetlenül a régi lacon dialectusból származott le napjainkig. — A görög nyelv m i n d e n korszakában volt kisebb-nagyobb különbség a nép- és irodalmi nyelv között. Már H o m e r u s nyelvéről be van bizonyítva, hogy az különböző elemekből alakult műnyelv, és két- séget nem szenved, hogy általában véve az ókori írók a beszélt nyelvtől többé-kevésbbé elütő műnyelvet használtak. Még nagyobbá vált ez a különbség a beszélt és irott nyelv között a középkorban, a mikor úgyszólva az összes byzantiumi írók a nyelvnek ókori for- m á j á t használták, míg a beszélt nyelv tovább fejlődött, úgy hogy a két nyelv között való nagy eltérés a «kétnyelvűség» (SqXwaaía)

225 2*

(22)

20 l'ECZ VILMOS.

színezetével bírt. Az ú j k o r b a n kisebbítette ezt a két nyelvforma között való nagy eltérést Koraísz (1748—1833) az által, bogy a beszélt nyelv fő elemeit beleolvasztotta az irodalmi nyelvbe; de az általa ily módon m e g t e r e m t e t t újkori irodalmi nyelv (xad-apeóooaa) is még m i n d i g archaistikus színezetű, és van a görögök között Ko- raísz óta egy, igaz hogy m i n d e d d i g nagy kisebbségben levő párt, mely ezt a szintén Si-fXtoaaía-nak nevezett, de a középkorinál mér- sékeltebb különbséget is el a k a r j a enyésztem a beszélt népnyelv- nek az i r o d a l o m b a való teljes bevitele által. Ez az a «nyelvkér- dés» (i'kwaatxöv C"/jT"/j[i.a), mely a görögöket Koraísz óta szüntelenül és élénken foglaltoztatja.

A l a t i n n y e l v k o r s z a k a i . I. Oskorszak, a legrégibb időktől Kr. e. 240-ig, az első p ú n háború befejezéseig. Kezdődik a latin nyelvnek az i n d o g e r m á n anyanyelvből való kiválásával. Ide tartozik a latin nyelvnek történetelőtti időszaka, t. i. az az állapota, melyről nyelvemlékek h i á n y á b a n csak az i n d o g e r m á n összeha- sonlító nyelvészet ad n é m i felvilágosítást. Ide tartozik továbbá a latin nyelv t ö r t e n e t i időszakának a kezdete, melyből a legrégibb nyelvemlékek származnak, m i n t pl. a carmen arvale, c a r m e n sa- liare, leges duodecim t a b u l a r u m , melyek azonban csak részben m a r a d t a k r á n k eredeti a l a k j u k b a n . I I . Archaikus korszak, Kr. e.

240—106-ig, Cicero születóseig. E b b e esik a római irodalom tör- ténetének a kezdete. Lényegesen befolyásolták a nyelv fejlődését az első költők, kik közül a régiebbek, m i n t pl. Livius Andronicus (Odyssea-fordítás), Nsevius (de bello punico), az eposban még ra- gaszkodnak ugyan a népies versus saturniushoz, de a későbbiek, élükön E n n i u s s z a l (annales), nemcsak hogy az idegen (görög) hexa- meterhez alkalmazták a nyelvet, h a n e m azt bizonyos szabályok- hoz is kötötték, s így a l a p j á t vetették a míveltek és a n é p nyelve (sermo plebejus, rusticus és sermo urbánus) elkülönülésének. Ezzel a fejlődéssel szemben egy ideig meglehetősen ragaszkodik a régibb nyelvhez a hivatalos stilus. Ebből a korból való számos felirat ad n e k ü n k felvilágosítást a korabeli népnyelvről. I I I . Aramj kor- szak, Kr. e. 106—Kr. u. 14-ig, A u g u s t u s haláláig. Az elkülö- nülés a sermo plebejus és sermo u r b á n u s között végleg kifejlődik.

Csak az előbbi fejlődik tovább akadály nélkül, míg a sermo urb., mely egyszersmind az irodalom nyelve is, szigorú szabályok közé szorul, melyektől csak kevés eltérés volt m e g e n g e d h e t ő ; de a köl-

226

(23)

tőknél számos a r c h a i s m u s és v u l g a r i m u s található. Ebbe és a kö- vetkező korszakba esik a latin köznyelvnek elterjedése egész Italiá- ban. és ezzel kapcsolatban a többi italiai nyelveknek visszaszorí- tása és elnyomása. IV. Ezüst korszak, Kr. u. 14—117-ig, H a d r i a - n u s trónralépteig. Az egyén megtöri a nyelvnek a r a n y korszak szabta merev szabályait, és jellemzi ezt a korszakot a költői nyelvnek a prózába való erős behatolása. E n n e k az időnek népies nyel- vét Petronius töredékesen (cenaTrimalcliionis) f e n n m a r a d t regényé- ből és számos pompejibeli feliratból ismerjük. I . Archaizáló kor- szak, Kr. u. 117—324-ig, Nagy C o n s t a n t i n u s trónralépteig. Azzal törekedtek ú j életet adni a vénülő irodalmi nyelvnek, hogy kezd- tek visszatérni a Cicero előtti archaikus latinsághoz. E n n e k a törek- vésnek megvan az a haszna, hogy igy maradtak fenn s z á m u n k r a a m a régi kor nyelvének sok olyan sajátosságai, melyek k ü l ö n b e n ismeretlenek volnának e l ő t t ü n k . VI. Vas korszak, Kr. u. 324—

565-ig, J u z t i n i a n u s haláláig. Az irodalmi nyelv a sermo plebejus behatolása folytán megtelik vulgarismusokkal, azonkívül előtérbe lepnek a provicialismusok (így van szó pl. galliai és afrikai latin- ságról), s így az irodalmi nyelv nagy átalakuláson megy keresztül.

E közben a népnyelv akadály nélkül fejlődött tovább, míg végre a latin nép kipusztulásával idegen népek talaján ú j életre pezs- dülve kifejlődtek belőle a r o m á n nyelvek (franczia. olasz, spanyol, portugál, oláh). VII. A holt nyelv korszaka, Kr. u. 565-töl nap- jainkig. Az irodalmi nyelv, m i n t idegen népek által mesterségesen

eltanult, t e h á t holt nyelv, a középkorban Nyugat-Európa és h a z á n k k u l t ú r á j á n a k fő o r g a n u m a , m a j d az ú j k o r b a n az európai nemzeti nyelvek által m i n d i n k á b b h á t t é r b e szoríttatik, míg m a n a p m á r ügyszólva csak m i n t a római katholikus egyház és a classica philologia internationalis nyelve szerepel. Megvan a törekvés a classikus latin nyelv használatára, és ez a törekvés az illetők kisebb- nagyobb tanultsága szerint vezet kisebb-nagyobb mértékben s i k e r r e ; de legtávolabb áll a classikus latinságtól a t a n u l a t l a n o k - nak anyanyelvük elemeivel vegyített latinsága, az ügynevezett culinaris latinság, melynek egyik faját képezi az ügynevezett magyarországi latinság.

I. Görög és latin h a n g t a n , szótan (etymologia), syntaxis és dialectologia.

231

(24)

22 l'ECZ VILMOS.

II. Görög és latin lexicographia.

I I I . Görög és latin stilistika.

IV. Görög és latin rhetorika.

V. Görög és latin metrika.

b) A classica philologia irodalmi disciplinái: a görög és római (latin) irodalom története.

A g ö r ö g i r o d a l o m k o r s z a k a i . I. Okor, a legrégibb időktől Kr. a. 324-ig, Nagy C o n s t a n t i n u s trónralépteig. Az ókor a pogány- ság i r o d a l m á t t á r j a elénk, végső h a t á r a Nagy C o n s t a n t i n u s idejébe tehető, m e r t ekkor a keresztény termékek m á r túlsúlyban v a n n a k a pogányokkal szemben úgy a költészetben, m i n t a prózában.

E g y é b i r á n t Nagy C o n s t a n t i n u s ideje n e m c s a k az irodalom, h a n e m a nyelv tekintetében is h a t á r t képez a görögség ó- és középkora között. Az ógörög i r o d a l m a t sokan Kr. u . 527-ig, J u s t i n i a n u s trónra- lépteig szokták vinni, m e r t J u s t i a n u s 529-ben az utolsó pogány iskolát, az athenan ú j p l a t o n i k u s philosophiai iskolát b e z á r a t t a ; á m d e e n n e k a tengődő tanintézetnek bezárása sokkal kisebb jelen- tőségű, hogysem az ó- és középkor i r o d a l m á n a k h a t á r á t jelezhetné.

K r u m b a c h e r ezt a h a t á r t byzantiumi irodalomtörténetének első kiadásában a Kr. u. kilenczedik század közepére (842) teszi, de a második kiadásban eltér ettől a nézettől és Nagy Constantinus ideje m e l l e t t foglal állást. 1. Classikus korszak, a legrégibb idők- től Kr. e. 323-ig, Nagy S á n d o r haláláig. Ez a korszak a költészet h á r o m fő fajának, az eposnak, lyrának és d r á m á n a k egymásután és egymásból való kifejlesztésével, a próza fő fajainak, a történet- írásnak, szónoklatnak és bölcsészeinek megteremtésével, és mind eme f a j o k n a k a legnagyobb tökéletességre vitelével egyedül áll a világirodalomban. 2. Alexandriai korszak, Kr. e. 323 30 ig, Augustus trónralépteig. A görög szellem h a t a l m a s teremtő geniusa eltörpül, és csak az elegiában (Callimachus), e p i g r a m m á b a n , tan- költészetben (Aratus, phaenomena) és pliilosophiában (Theophra- stus, stoikusok, epicureusok, sceptikusok) virágzik; de az újattikai comcediában (Menander, Philemon, Diphilus) és a hucolikus költé- szetben (Theocritus, Bion, Moschus) oly nemes gyümölcsöket te- rem, melyek a classikus korszakkal való versenyt kiállják. Ebben a korszakban gyűjtik össze, rendezik és dolgozzák fel a classikus kor irodalmi kincseit, főleg Alexandriában, a h o n n a n ez a korszak

228