BŐVÍTETT MONDAT

A MAGYAR

BŐVÍTETT MONDAT

B R A S S A I S A M U E L

M. AKAD. R. T.-TÓL.

PEST.

E G G E N B E R G E R F E R D I N A N D K Ö N Y V Á R U S N Á L . 18 70.

r

A BŐVÍTETT MONDAT. *)

1. §. B E V E Z E T É S .

Mostani értekezésem tárgya a — nevezzük csak előre úgy — bővített mondat, melynek nem különben vannak szá- mos sajátságai a magyarban szintúgy mint más nyelvekben.

De mi bezzeg nem tartjuk meg lelkiismeretesen, mint a többi nyelvekben szokták megőrizni birtokosaik. H i á b a ! kell lenni valami édességnek a bálványimádásban, bogy oly könnyen kisikamlanak feléje az emberek az igaz útból. Nem csuda hát, bogy a mi aranyborjúnk is — a nyelvmívelés, — akkora számmal s oly mámoros áhítattal bírja inegliajoltatni oltárai előtt a népet. Es mily dúsan terem, mily olcsón kapható a tömjén, melylyel oltára előtt füstölnek a papjai : a latinismu- sok, germanismusok, gallicismusok és slavismusok ')! Bár le- hetnék a „homo dei", mint a kinek szavára „az oltár megha- sada, és a hamu kiomlék róla" (Kir. I. 12, 5.).

Bocsánatot kell kérnem a „delenda Carthago" kifogy- hatatlan omlegetésiért; de mit tehetek róla, ha a nemzeti nyelv geniusa nyavalygásának s naponként látható roskado- zásának egyetlenegy s talán utolsó Jeremiása vagyok ? „Ich muss nun einmal singen!" dalolá egykor a svéd csalogány,

*) N e g y e d i k részül a szerző dolgozataihoz „A M a g y a r Mondatról."

Az I. a Nyelv- és Széptud. É r t e s í t ő I . kötetében j e l e n t meg. P . 1800.

a 11-d. és I I I . a n n a k I I I . köt. 1863—5. A szerk.

t) E r r e m á r csóválják a f e j ő k e t úgy-é ? No liát egyszeribe mondok három slavismust : a) A ttok képző („elnök, t i t o k n o k " ) , b) Az ért, miatt és végett irt iljárók összevetése, sőt rendszeres ( c s a k h o g y ferde) felcseré hsé.

c) A határzó a r t i c u l n s kihagyása, j e l e s e n a személyragos nevek előtt.

Pista megfoltozta könyökét. Nem lelem kalapomat. Az u t o l s ó p l a n e már sz.a b á l y g v a n á n t j e l e n i k meg a magvar n y e l v t a n o k b a n

1*

4 liKASSAI S Á M U E L .

nekem okvetetlenül „siralmakat" kell írnom es ismételnem, mondom én. Legalább ki kell vínoin végleges eldöntését a kérdésnek : „feláldozzuk, eldobjuk-é nyelvünk jellemét, alap- és alkat-szerkezetét a fordítók lomha kényelmének Már pedig a kérdés csak ez. Es az a mit „nyelvművelés- n e k " neveznek, semmi sem egyéb, csak annak a kénye- lemnek türelmes eszköze , a mely minőséget határzott jel- lemmel együtt gondolni sem lehet. Már pedig törvényes, alkotmányos közösség, társadalmi solidaritás, szóval állam, sőt haza is lehet egy nyelv nélkül; de bizony nemzetiség a nélkül épen nem, s azzal is csak úgy képzelhetni, ha ha- tárzott, szilárd je'lemünek teszszük fel. Az ily jellemet pe- dig én — hogy mégis ismételjem — nem a gyökökben és szókban, hanem a szólamokban keresem és lelem. Tudom én, hogy a nyelvészek óriási többsége — a vulgus philologo- rum — ellenkezőt állít ; de igen azt is, hogy nagyon nevet- ségessé tenné magát az aesthetikus, ha az architektúrái sty- lus ik megkülönböztetésére az épületek anyagát venné fel osztó elvül, miszerint azok, fából, vályogból, téglából, po- rondkőből, mészkőből, gránitból, vasból sat vannak al- kotva ²).

2) F o l y t a s s u k itt k ö z b e v e t v e a h a s o n l a t o t . H a e g y afféle a n y a g és k e l m e s z e r i n t osztályzó a e s t h e t i k u s t figyelmeztetnénk a r r a , h o g y „ t á n a f á - n a k , k ő n e k s a t . ö s s z e r a k á s á b a n n y i l a t k o z ó modor s ez á l t a l e s z k ö z l ö t t a l a k s z o l g á l h a t n a természetesben a s t y l u s o k m e g k ü l ö n b ö z t e t é s é r e " , s ö ezt az- zal a k a r n á m e g e z á f o l n i . h o g y „ ú g y e g é s z o n m á s c s o p o r t o s u l á s o k j ő n é - n e k ki, m i n t az övéi", v á j j o n t a r t h a t ó erősség v é d n é az ö á l l í t á s á t ? Biz a se s o k k a l t a r t h a t ó b b , molylyel e g y első r a n g ú p h i l o s o p h u s u n k élt ellenem- b e n , azt j e g y e z v o meg, h o g y a n y e l v e k s y n t a k t i k a i h a s o n v o n á s a i e g é s z e n m á s r o k o n s á g o k a t t ü n t e t n é n e k ki, m i n t az e t y m o l o g i a i a k . Posito, sed n o n c o n c e s s o , a z t f e l e l n é m reá, h o g y i g e n , de e z e k a r o k o n s á g o k szellemiek, s l e g a l á b b is a n n y i r a é r d e m e s e k a t e k i n t e t b e v é t e l r e , m i n t a v é r b e l i e k . I g a z , h o g y az u t ó b b i a k n y o m á n b i z o n y o s t ö r t é n e l m i k ö v e t e l m é n y e i k i s v a n n a k az e t y m o l o g i s t á k n a k . D e biz, ezek r é s z i n t c s a k g y a r l ó t á m a s z a i a n n a k , a m i t m á r m á s ú t o n is t u d u n k v a g y t u d n i v é l ü n k ; r é s z i n t c s u p a hozzávetéselc, m e l y e k egy h ú r o n p e n d ü l n e k a n a p , c s i l l a g o k és n e b u l o s á k p h y s i k a i c o n s t ' t ú t i ó j á r a a s p e c t r a l - a n a l y s e j e l e n s é g e i b ő l h ú z o t t k ö v e t k e z - m é n y e k k e l . U t ó b b i é s z r e v é t e l e m m e l , tudom, h o g y e g y i k e l l e n s é g vissza- verése h e l y e t t m é g m á s t k e l t e k m a g a m ellen ; d e v i g a s z t a l az a t a p a s z t a l á s t h o g y s e m m i sem szerez a v i l á g o n k e v e s e b b b p r o s e l y t á t , m i n t az e l f o g ú - l a t l a n , h i g g a d t g o n d o l k o d á s .

A I l Ő V Í T E T T MONDAT. 5

I í a a szók közössége nemzetiségi kapcsot alkothatna, ott van a „lingua franca" kelet kereskedelmi vidékein ; váj- jon alkotott-é nemzetet a nálánál fogva egymást tökéletesen

megértő és szavait folyvást peregtető európaiból, törökből, örményből és arabból ? Természetes, hogy nem ; mert min- denikük ösztönszerűleg a maga saját nyelvébon szokott mó-

don rendezi a közös szókat3). Már pedig a puszta szók csupán fogalmakat és száraz eszméket, képeket birnak kelteni;

a kedély húrjain ellenben az eszmék sora, összefüzésök honos rende és módja keltenek harmoniás hangulatot. Nem hiszem, hogy magyar apának kisdede szájából oly jól esnék az „enyim a p a ! " mint az h o g y : „apám!" Magyar, mívelt és mívelés alatti nyelvünk pedig a legjobb úton van arra, hogy olyan

„enyim apa"-féle „lingua franca" legyen belőle. Olyan t. i., mely magyar szókból, de Európa élő és kihalt nemzetei szó'amaival van szerkesztve.

2. §. A TÁRGY K I J E L E L É S E .

Semmiben sem halad határzott jellemű szabatos szép nyelvünk a lingua franca minősége felé oly sebes léptekkel, mint a mondatok most következő nemeben, a melynek neve legyen rövidség k e d v i é r t :

A jdiös mondat.

A nevezet új levén annyiban, hogy más nyelvész a mondatok bizonyos neme jelelésére nem használta, értelmezé- sével tartozom, mit megint egy kis deductiónak kell meg- előzni.

Minden fogalom kifejezésére egyetlenegy nyelvnek, bármily teljesnek és tökélyesnek, sincs és nem lehet egyes szava.

A hiány pótlásá'a a nyelv szelleme egy igen egyszerű és természetes módot sugalla. Abból a felvételből indulván ki, hogy a név nélkül szűkölködő fogalom, valamely máshoz képest alsó, ime másiknak már létező egyes neve mellé az

3) E g y a r a b e l ő t t a biblia f o r d í t á s á t o l v a s t a a m i s s i o n á r i u s . A f o r - d í t á s p e r s z e h o g y A n g l i á b a u k é s z ü l t . „A szók a r a b o k " , „do a m i t o l v a s - t á l , a z niucs a r a b ú i " : e lön Ítélete az e g y ü g y ű h a l l g a t ó n a k . F i a t a p p l i c a t l o .

r; (SKASSAI SAMUEL.

alája rondelt fogalomnak megkülönböztető lényeges jegyét mellékeljük nem különben létező és ismeretes szóval, s így teremtünk értelmes, következőleg ezélszerü kifejezést a név- telon fogalom közlésére.

A jegy imígy mollékelt neve a „jelző", mely mind nyelvészeti alakjaira, mind a melléklés m ó d j á r a és sorára nézve a különböző nyelvekben nem csak különböző, hanem sajátságos és jellemző is. Ennélfogva a mondatok osztályzá- sában különös tekintetet érdemel és alkalmas osztó elvet n y ú j t .

E szerint t. i. a mondatok kétfélék : 1) a molyeknek ha- tározói mind egyes szók ; 2) a melyeknek határzói vagy részben, vagy mind, jelzősek. Az első rendbelieket röviden egyszerű monda'oknali, a második-féléket jelzősöknek nevez- zük. Mind a kettőt egy kis rövidítéssel, mert az elsőt : egy- szerű határzóú, a másodikat jelzős határzóú mondatnak le- kötne bővebben neveznünk, ha szükség volna reá. De ez a szükség nem létezik. A névadás szabályai a műnyelvben ugyan is özek: 1) hogy a név némi eszmotársulatnál vagy épen annálfogva, hogy a fogalomnak valamely lényeges jegye belé van szőve, eszünkbe juttassa a mognevezendő tárgyat ; 2) hogy félreértést no okozzon ; 3) hogy lehető rövid lo- gyen"). E három kellék a kérdéses elnevezésekben megvan.

Meg az első, mert az „egyszerű" és „jelzős" őszünkbe jut- t a t j a az illető mondatnak egyfelől egyszerű, másfelől jelzős határzóit. Félreértést nem szülhetnek, mert az egyszorüség legfeljebb arra a viszonyra vonatkozhatnék, melyben az ige s határozói vannak a mondatban, de ez is lényeges és az ogy-

4) l.eliet a ki e g y 4-dik k e l l é k e t is kivarrna, t. i. h o g y a név a j o l e l t f o g a l o m n a k m i n t e g y r ö v i d értelmezését is a d j a . D e e bizony c s a k oly köve- telés, m i n t az értelmezéstől volna az,hogy a z illető fogalom l é n y e g e s l e i r á s á t f o g l a l j a m a g á b a n . l i n e e g y i l y e n n e k a p é l d á j a . — „Nem c s a k a z t a k a r j u k a m e g h a t á r o z á s s a l e l é r n i , h o g y az illető szőnöm úgy l e g y e n értelmezve, m i k é p m á s f é l é k k e l ö s s z e v é t n i , észszerűen g o n d o l k o d v a , no l e h e s s e n : ha- nem a z t is, hogy az a f f é l e s z ó k n a k m i n d e n oly s a j á t s á g a i t j e l e l j ü k ki m e l y e k n y e l v é s z e t i t e k i n t e t b e n j e l e n t ő s e k - ; m i v e l tötök is f ü g g a m a szók- n a k b i z o n y o s a l a k u l á s a és az a l a k h o z k a p c s o l t értelme." — í g y „ t a n í t j a g o n d o l k o d n i " a g y e r m e k e t az ige isniertotése a l k a l m á v a l a l a t i n n y e l v t a n

első l é p c s ő j é n M i h á l y i ( P a l a e s t r a . I . köt. 1. f ű z . 36. lap).

A I l Ő V Í T E T T MONDAT. 7

szerii határzóú mondatra különösön illő jellemvonás. A „ jel- zős" pedig épen nem vonatkozhatik egyébre, mint a határ- zókra, minthogy a mondatnak, mint csupán ilyennek, jelzői nincsenek. A harmadik kellék megléte, végre, szombetünö világos. Mindezekkel a német nyelvészek divatos elnevezé- seit : „Einfacher, zusammengesetzter, erweiterter Satz" iga- zolni nem lehet, hibáztatni ollenben igen is könnyű, s nem vesztegetek szót reá.

A legelmésebb, mesteribb, tökelyesebb felosztás is azon- ban kitűzött és határozott czél s ennek eléréso végett gya- korlati alkalmazhatóság nélkül csak elmefuttatás. A fenn- forgó tárgyban, a magyar mondat sajátságos törvényei ki- puhatolásában osztályzásunknak czélja a különböző nemű mondatok lehetőleg teljes elészámlálása és rovntozása; alkal- mazhatóságát pedig az tünteti ki, ha akármelyik eléadódó mondat valamelyik rovatban holyét leli, minek következté- ben aztán törvényességét vagy az ellenkezőjét kipuhatolhatni.

Elérte avvagy csak megközelítette-é osztályzásom a kellő czélszerüséget és életrevalóságot, azt csak a részletes tárgyalások bevégeztével ítélhetni meg; de az utóbbira, ille- tőleg az alkalmazásra nézve, előre és általánosan kell elhárít- nunk egy kis bajt. Az átmenetek esete t. i. itt is mint minde- nütt nehézséget gördít az Ítélet elé. Ugyanis, adott értelme- zéseink nyomán igen könnyűnek látszik megitélni bármely adott esetben a mondatot, vájjon az egyszerűek rovatába tar tozik-e, vagy a jelzősekébe. Mert hiszen csak szemlét tartunk a határzókon : ha mindenikök egyes szó, egyszerű a kérdéses mondat ; ha egy vagy több közölök k é t vagy több szóból áll, jelzősnek ítéljük a mondatot. Úgy de ha j á r t u t u n k r a visszatekintünk, azt veszszük észre, hogy egyszerű monda- tok között feles számmal tárgyaltunk olyakat, melyekben egy vagy több határzó két'két szóból állott. Ilyenek jelesen azok a mondatok, melyekben articulussal vagy utóijáróval vagy egyszerre mind a kettővel párosított határzók vannak.

Vannak másfelöl oly határzók, melyek ez idő szerint egye- seknek látszanak, de gondos elemzés következtében mégis a jelzősök rovatába utasítják az illető mondatot. Mind a két esetet fel kell vennünk tárgyalásunkba, hogy az első rend-

8 liKASSAI SÁMUEL.

beli mondatokat a kezünk alatti rovatból kirekeszszük, a má- sodik rendbelieknek pedig beigtatási jogát kimutassuk.

3. §. A J E L Z Ő .

Mielőtt az igazi és áljelzők részletes tárgyalásához fog- nék, hadd egészítsem ki azt, a mit a nyelvtanokban haszta- lan keresnénk, t. i. a jelzők általános ismertetését. Oka pedig az, bogy e fogalom tárgyalásának az alaktanban természete- sen nincs helye; következőleg az arra épített syntaxisban sem nyílik alkalom külön szakaszt szánni neki. Már pedig kitünöleg szófüzési fogalom, s olykor hivatkoznak is r e á : ho- lott értelmezését sem leljük a tankönyvekben, nem hogy de- duetióját, mely általában ritka a nyelvtanokban.

Jelző széles értelemben minden szó vagy szócsoport, melyet egyszerű katárzóval párosítunk a mondatban a végett, hogy ketten együtt egy eszmét jeleljenek. Ebből foly, hogy a kettő együtt csak is egy határzót képez. Deductiónk alkal- mával már megemlícettük, hogy a jelző a jelzett határzó-je- lelte fogalmat kisebb-nagyobb mértékben módosítja, jelesen pedig a körét szűkíti, minthogy tartalmát szaporítja.

Melyek és milyenek az értelmezésben emlegetett szó- csoportok ? Ez a kérdés a részletes tárgyaláskor fog alka-

lom szerint feleleteket nyerni.

A jelzőnek a magyar nyelvben három sajátsága van, 1-sö az, hogy a jelzett szónak előtte áll 5); 2-dik, hogy accen-

6) I m r e S. f á j l a l j a n y e l v ü n k e b b e l i s z a b á l y o s s á g á t . — H a l l j u k s z a v a i t : „ N a g y h i á n y a m o n d a t s z e r k e z e t ü n k n e k , h o g y j e l z ő i n k á l l a n d ó a n e l ü l á l l a n a k . E g y , n é g y - ö t h o s s z a s j e l z ő v e l t e r h e l t f ő n e v e t , a l a n y t v a g y t á r g y a t , e l v á r n i i g e n terhelő f e l a d a t , s a m o n d a t é r t e l m é t nehezíti, h o l o t t m á s n y e l v e k b e n n e m c s a k az ú g y n e v e z e t t a p p o s i t i o (értelmező v a g y mel- l é k l e t ) , h a n e m b á r m e l y rövidebb v a g y h o s s z a b b j e l z ő is á l l h a t h á t u l , m ' á l t a l a b e s z é d n e k k ö n n y e b b m o z g á s a d a t i k . I g e n s z é p n e k , k e d v e s n e k ér- zem a N i e b o l u n g e n első s o r a i t :

Uns ist in a;ten maeren Wunders vil geseit Von helden lobebaeren von groser kuonheit. . . . Ir pflegen dri kiinege edel und rich sat.

(Lásd : „ K a z i n c z y n y e l v ú j í t á s a . I I I . " F i g y e l ő I I . é v f . 68. lap.) D e g u s t i b u s s a t b . É n I m r e ú r n a k sem ime g y ö n y ö r ű s é g é t , sem irá- l y á t , m e l y l y e l a m a f á j d a l m á t e l s z a v a l j a , n e m i r i g y l e m . Sőt, h o g y több örö- m e t szerezzek n y e l v é s z b a j t á r s a m n a k , e g y m é g szeretni v a l ó b b és ked-

A BŐVÍ f E T T MONDAT. 9

t u á l j u k ; 3-dik, hogy a j e l z e t t n e k a lehető legszorosabb köze- lében foglal helyet.

E sajátságokat l é n y e g e s e k n e k sőt a jelző törvényeinek t a r t h a t j u k , m e r t az esetek n a g y többsége az inductió nyo- mán r e á j o k vezet. Az ellenkező esetekben pedig ki lehet mindannyiszor mutatni, h o g y a nyelvszellem felsőbb v a g y hatalmasabb törvényének e n g e d a jelző, midőn a jelzetten há- túi kerül, v a g y accentusát elveszti.

A mi különösen az accentust illeti, meg kell jól jegyezni, hogy az accentuált jelző mindig a jelzettje accentusát r a g a d j a magához. Mivel pedig, m i n t t u d j u k , az accentusok különbfé- lék, világos, hogy a jelzőé csak oly nemű lehet, a milyen a jelzettjéé lett volna.

Minden eltérést v a g y a törvénynek úgy látszó megszo- gését a részletes tárgyalásokban fogjuk megvitatni. A n n y i t azonban általánosan előre bocsátunk, hogy ha valamely jelző- séget igénylő szó vagy szócsoport használatában az eltérés rendszerintinek, úgy szólva, szabályosnak mutatkoznék, az illető szót m i n t csak látszó v a g y áljelzőt a valódiak sorából kirekesztjük.

V e g y ü k elé hát s o r b a n a jelzős h a t á r z ó k a t , befoglalva az ilyeneknek csupán l á t s z ó k a t , valamint azokat is, melyek nem látszanak jelzős p á r o k n a k és mégis azok.

A felosztásra itt is szükségünk levén, az osztó elv nieg- állításavégetttekintetbe veszszük elsőbben az egyes h a t á i z ó k , aztán a j e l z ő k minőségét. Az elsőt a fő, a másodikat az al- osztályokra nézvo.

A határzóknak j e l e n czélunkra három rovatot nyitni

vesebb i d é z e t e t közlök ezennel : „ D i e G e r e c h t i g k e i t Gottes.— M i l e n k a ! komm l a s z ' u n s beten, denn G o t t b a t mich g e r e t t e t d u r c h Gerechtigkeit sei- nige vor Schaden groscen. H a b ' i c h h e u t1 g e h a b t viel z u t h u n und d e n k ' m i r , m a c h s t du dir 'lag gutes u n d g e h ' e s s e n in die Laiern' goldige u n d b e s t e l l ' mit S c h n i t z e l u n d Glas Bier. U n d w i e ich bin f e r t i g , r u f ' ich , z a h l e n . ' D a k o m m t Kellner dickköpfiges u n d m a c h t mir Rechnung unverschämtes v o n fl. 1 . 1 0 k r . H a b ' ich g e s t r i t t e n u n d g e t o b t , h a t a b e r g e h o l f e n nix, u n d h a b ' ich müssen z a h l e n . Aber w a s t h u t Gott allbarmherziger. W i e ich b i n ge- k o m m e n auf d i e Strasze, find' i c h i n Tasch' meiniger Löffel schweres, silber- nes aus Wirthshaus nämliches, w o w a r Kellner dickköpfigesFlieg. Bl. 18G8.

N. 1205).

1 0 liKASSAI SÁMUEL.

elég lesz, miszerint amazok : 1) nevek, 2) névmellékvk, 3) igék (határozatlan módban), 4) adverbiumok.

4. §. A N E V E K J E L Z Ő I .

A novok jelzői — akár látszatosak, a k á r valódiak — közöl, lássuk

a) az articulust.

E z a czikk, mint említőm, csak nemlogos értelemben foglal h e l y e t ; mert az articulus jelzőül nem szolgálhat. Fel- jebbi deductióm szerint a jelző a jelzett név alatt rejlő fogal- mat egy fokkal alább szállítja, mit az articulus nem mivel. Ház (is a ház, nyúl és a nyúl, igazság és az igazság : e párok tagjai közt som fogalmi, sem fokozati különbség nincs. Ha egyéb nem, az is elég bizonysága volna, hogy a m e l y nyelvekben, mint pl.

szanszkritban, latinban, a szlávfélékben, nincs articulus, a ki- fejezés értelmessége és szabatossága legparányibb csökkonést sem szenved e hiány miatt. Micsoda szabatosságot is adhatna az a szórészecske, moly, a mint értekezésem III. részében ki- fejlettem, átméröileg ellenkező két irányban határozza meg az illető névvel jelelt fogalmat, ú. m. egy „eset"-ben általáno- sítja, másban egyéníti.

Arról pedig, hogy a fogalmat magát módosítná, jogyeit szapoj-ítná, apasztaná, változtatná, épen szó sem lehet, mit a nyelv szelleme kifejez nevezetoson azzal, hogy aecentust nem

ád n e k i ; sőt ha az articulus valószínű eredetére tekintünk, elvette tőle 6). Mind ezeknél fogva, azt vélem, további szó- szaporítás nélkül kirekeszthetjük bizvást a jelzők sorából az articulust, vagy, a mi mellett ma is állok, névtámaszt. De lás- suk továbbá

b) a mellékelt névmásokat.

így nevezem őket szokott névvel (pronom. adjectivum);

6) M u t a t ó v a g y a r t i c u l u s ! É n h a r m a d i k v a l a m i t , a mi „az" ( „ a " ) lehetne, k é p z e l n i v a g y g o n d o l n i n e m t u d o k . E n n é l f o g v a o k o t s e m , m e l y - ért „a k i " „ a m i " p á r o k a t ö s s z e k e l l e n e í r n i . G y a n í t o m , h o g y n é m e l y em- ber a t e r m é s z e t t e l a k a r v e r s e n y e z n i s a k i c s i n y e k b e n n a g y l e n n i . D u o quum f a c i u n t idem, non est i d e m .

A IlŐVÍTETT MONDAT. 1 1

pedig bizony, ha bitorlás van a világon, özek ugyan csak jogtalanul bitorolják a „névmás" ezímet. Nincs az a túlcsa- pongó képzelődés — többet mondok — az a philologiai lele- ményesség, mely megmondani bírná, micsoda novekot he- lyettesítenének : az a, ez a, azon, ezen, meus, tnus, némely, min- den s a t7)

Ez vitte reá a franczia nyelvészeket, hogy ez elészám- lált-féle szókat a névmások sorából kivéve „adjectif déter- minatif" ncv alatt külön rovatot nyissanak számokra Igazi adjectivumok is azok, a műszó teljos értelmében, t. i. oly jol- zök, a melyek a jelzett szóval „concordantia" viszonyában vannak, azaz flexiójukkal, vagy a mi az újabb nyelvokben an- nak a helyét pótolja, a névhez simáinak. Hogy pedig jelzők a mi értelmünkben is, bizonyítja 1) a velük szükségképen járó accentiiSjT) az, hogy a fogalmat egyénítik és így alább fokozzák.

De különböznek is a többi adjectivumoktól épen az utóbbi tekintotbon Mert ezek a jelzett fogalmat csak alsóbb fokra szállítják, de az egyénítésig soha sen men- nek. Szárnyán állat szintoly fogalmat jelel, mint maga az allat csupaszon, b á r alsóbb f o k ú imennél. Ellenben ez az állat vagy minden álla', egyéneket jelelnek. Lehető ellenve- tés megelőzésérc meg kell jegyeznem, hogy egyén kifejezés alatt nem csak merőben concrct, azaz érzékelhető, úgy szól- va anyagi, hanem fogalom-egyéneket is értünk. Mint p. o.

ilyen kifejezésben : „a szarvasnak ezt a faját a lapos szarv

7) „rarmi los Pronoms possessifs, áémonstratífs e t indefinis, il en e s t a u x q u e l l e s p l u s i e u r s G r a m m a i r i e n s r e f u s e n t , avec r a i s o n , lo 110111 de Pro- num. Tols sont p a r e x e m p l o : mon, ma, ton, ta, nul, nucun, e t c . E n effet, s i lo P r o n o m est d e s t i n e á remplacer le 110111, il est clair q u o les mots d o n t il s ' a g i t , n e t e n a n t la p l a c e d ' a u c u n n o m , m a i s é t a n t a u c o n t r a i r o t o u j o u r s j o i n t s It un n o m q u ' i l s q u a l i ü c n t en lo d e t e r m i n a n t , 110 sauraie t é t r e c o n s i d é r é s coimne P r o n o m s . " ( G i r a u t - D u v i v i o r , G r a m m a i r e des G r a m m a i - res. p . 107 8.) — A z ú j a b b n y e l v t a n á r o k már e m l í t é s r e méltónak s e m t a r t j á k , hogy a k é r d é s e s szókat v a l a h a a n é v m á s o k k ö z z é s o r o l t á k . N e m ú g y a t u d o m á n y t monopolizáló n é m e t p h i l o l o g u s o k , k i k n e k latin é^a g ö r ö g n y e l v t a n a i k b a n „liic, haec. h o c , " m á i g is „ p r o n o m e n d e m o n s t r a t i - v u m . " Nem c s u d a a z o k t ó l , kik m é l y s é g e s bölcseség'ökben nem v e s z i k é s z r e , hogy „ l a t e i n i s c h e S p r a c h l e h r e " é p e n oly c o n s t r u c t i o , m i n t „ g r o - ber T u c h f a b r i k a n t . "

1 2 liKASSAI S Á M U E L .

különbözteti meg a többitől." — Megfordítva: a közönsége- sen úgynevezett adjectivum mindig jegyet ragaszt a jelzett fogalomhoz, holott az „adjectif determinatif" azt soha sem teszi, és így a fogalmat tulajdonkép nem módosítja. Ezért ne- vezték az idézett nyelvészek amazokat „adjectif qualificatif"- nak, szerintem találó névvel. Nem tartom ellenben szeren- csésnek a jelen czikk tárgyainak „determinatif" nevét, mert a qualificálók egyszersmind ö r ö k k é determinálók is. „Zöld b é k a " pl. a béka felsőbb fogalmát nem csak minősíti, azaz tartalmát egy jegygyei gazdagítja, hanem meg is határozza, elkorlátolja a fogalom körének egy részét; söt sokkal hatá- rozottabban külön választja, mint e z : „némely béka." Ámde minden positiv nevezet, a mit ki tudnék gondolni, megint csak azon bajjal járna kisebb v a ^ y nagyobb mértékben, s nem bírok jobbat lelni, mint ha a felosztás szabályai szerint

„nem minősítő" „jelzőknek" nevezem. — Lássuk egyenkint.

I. A mutató jelzőnek: az, ez, nyelvünkben két sajátsága van. Egyik az, hogy támasztalan névhez felettébb ritka eset- beD járúl, mint pl. a következő szólamokban: a' vagy e rész- ben, a' vagy e tekintetben, az (v. ez) alkalommal, ez úttal, nem e' hazában született, ez életbon nem látsz többet, é helyt, a helyt (székelynél ö s s z e b ú z v a = a h a j t \ e' pontban hibáztam, e' tájon lakik, a' végett mondtam sat. Melyek azok az esetek, a melyekben a mutatókat csupaszon használhatni, elméletileg meghatározni bajos, és oly szabályt adni, melynélfogva te- szem egy nyelvünket tanuló idegen oly biztosan eligazod- hassék, hogy a n n a k a szelleme ellen ne vétsen, lehetetlennek mondhatni. Tüzetes nyelv-,illetőleg mondattanban, az ily szó- lamokat lajstromozni kellene, mint az adverbiumokat s más particulákat szokás.

Mert biz' ezek is valódi adverbiális locútiók, melyek- ben a jelzett név abstract értelmében vétetik s jelzőjével bensőbben összeolvad, mint a névtámaszos esetekben, és na- g y o b b á r a mindnyájokat felcserélhetni közelítő értelemben más, főkép adverbium-féle szókkal é3 szólamokkal. P. o. e helyt—itt, a' helyt—ott, e hazában~néó[\mk. Valahányszor hát határzott, úgy szólva önálló értelme van a jelzett névnek,

A I l Ő V Í T E T T M O N D A T . 1 3

táma8zszal párosítva kell használni a mutatót, ily módon:

ez a, az a.

E z esetben áll elé a magyar mutató második sajátsága, az t. i., hogy a jelzett név viszonyragjaival meg kell toldani.

Ez a kéz, ezek a kezek, ezzel a kézzel, attól a kéztől, az után a kéz után.

De már azt nem állhatja tovább a mi nyelvmívelőnk. „ Be utálatos monotonia!" kiáltja undorodva. Nem tudom sejti-e a „nyelv-alkotó",hogy iszonyodó bámulásába vagy bámuló iszo- n y á b a még egy más bámulat is van befoglalva; de minden esetre megmondom mi. „Juj, minő bárdolatlan vad nép az a m a g y a r ; minő aesthetikai vaksággal látogatta meg azt az al- kotó erő; minő szíik marokkal juttatott neki a szépség érzé- kéből: hogy évek százai teltek el s nem hogy kiküszöbölte volna nyelvéből, de észre sem vette azt a fülsértő mono- toniát !"

„A nép csak hagyján," folytatják, „de mit mondjunk azon elmaradott, mi több, retrográd nyelvészről, ki nyelvünk jelenlegi előhaladt, tökélyesített állapotában ama megrótt hi-

bát védelme alá venni nem átallja ? "

A vád terhes, de vigasztaljuk magunkat, kevés számú conservatív társaim, elsőbben azzal, hogy felsőbb kötelesség a természetes nyelvérzék sugallataira hallgatni, mint bármily alapos aesthetika körmönfont szabályaira. Másodszor, ha a kötelesség teljesítésével általában s a jelen esetre alkalmazásá- val különösen — netalán — hibáznánk, bizony szép és nagy társasággal együtt botolnánk.

Mert né, az a k é t nemzet, melynek irodalmi hagyomá- nyaiban, némely, ha lehet, nálunknál is elmaradottabb conser- vatívek a jó ízlés örök példányait vélik fellelhetni, a fennfor- gó tekintetben szintoly vad és bárdolatlan, aesthetikai vak- sággal szintúgy meglátogatott vala, mint a magyar. Ugyanis a görög és római nyelvekben a jelzők használatában az a követelt egyhangúság százszorta s tízszer százszorta annyi esetben fordúl elé, mint a miénkben, t. i. mindannyiszor, a

mikor jelző és jelzett azon egy declinátió alá tartozván, vég-

1 4 liKASSAI SÁMUEL.

zeteiknek szükségkép egyezniök kell ⁸). Nem akarok az ilyekre, m i n t : „o fortunatam natam me consule Romám" hi- vatkozni, torzképről egy nyelv jellemére következtetni szint- oly hiha volna, mint satyrákból egy ország vagy nemzet álta- lános erkölcsi állapotára; — de nyissunk fel bármely görög

vagy latin auctor.t, és számtalan példát lelünk állításunk erő- sítésére. Es ha, teszem, egy persa, ki csak az imént tanult meg téltul görögül, azzal akarta volna meghálálni azathenaoi vendégszeretetet, hogy eléálljon a Stoában vagy Akadémiá- ban, s figyeltetvén a görögöket nyelvök „csúnyaságai"-ra, re- formokra szólítsa fel s új törvényeket igtasson nyelvök rend- szerébe, az ilyent, mint félkegyelmű embert, hajóra ültették és haza küldték volna. Nálunk, az igaz, máskép v a n ; mert mi az ily kísértményeket legalább is tiszteletdíjakkal jutal- mazzuk. De vigasztaljon harmadszor az, hogy a mutató tör- vényes használatában bizony nincs is semmi monotonia. Ezt csak azon dolog gyakori, sürü és hosszadalmas eléfordúlta szülheti ; a mutatóval való élés pedig helyes jó irályban oly gyér, hogy egyhangúságot nem okozhat. Teljes joggal s épen az imént adott értelemben utasíthatjuk ellenben vissza az állított hiba vádját azokra, kik elkerülése végett az „ezen, azon" formákat használják. Csak a ki a divat hatalmát ismo- ri, lehet képzete, minő igazán „iszonyú" bőséggel özönlék el irodalmunkat a felkapott azon ok és eséa-ek '). Minden lapon,

minden hasábon, minden kikezdésben hemzsegnek az álmuta- t ó k , kivált napi és heti lapjainkban, úgy hogy ha vörös betű- vel nyomatják, az egész ív elvörösödik velők, megjárná báli köntöskelme-mintának. Közelebbről, úgy látszik, kezdik a di- vat vak utánzói is sokallani; de az igazítás csak abban áll,

8) T e s s é k e g y b e v e t n i : 'Aet T T J T Í rapt tiöv CCJTÜÍV jdyvcusxe. —

lla'v-EF ővlipMTiot TI» aÜTiö TpÚTTii) iyaftoí da vi. — Tö Xíyciv xal TO ttpdttEtv

O'j Taüto' cOT'.V. Tíf TO'JTtÜV TÜ)V ßicov T|6iaTOf ; 'Ev Ói TOÓTip- tó toö

'AíróXXtovóf éoti fravtEiov.

9) Csak e g y k i s szolid m u t a t v á n y n y a l s z o l g á l o k : V a g y n e m k i s k o - r ú - e azon e g y é n , . . . . ki b á m u l a t r a r a g a d t a t i k , h a táv- v a g y górcsőbe to- k i n t , a t e r m é s z e t azon erőiről azonban, m e l y e k itt m ű k ö d n e k , a t ü n e m é - n y e k ö s s z e f ü g g é s é r ő l s azon természeti t ö r v é n y e k r ő l , m e l y e k n y o m á n ezen e s z k ö z ö k k é s z í t v é k , m i t sem t u d . " — F o r d í t s a c s a k le n é m e t r e — „der- s e l b e " - v e i sat. — m e g l á t j a , mily r e m e k mii v á l i k belőle.

A B Ő V Í T E T T MONDAT.

liogy egy hibát mással cserélnek. Az „ezen"-ek egy része helyett t. i. a csupasz „ez" vagy „e" mutatókat veszik fel, melynek korlátolt használatáról ezen kikezdés elején m á r megmondám a mondani valót. A monotonia gyérült ugyan egy keveset, de az igazi mutató nem nyerte vissza az öt jo- gosan illető helyet. |

Az aránylag messzebbre mutató „amaz" és a még kö- zelebbre mutató „imezu szócskákat elég lesz m egemlítnem, azzal a megjegyzéssel, hogy szokás szerint ezeknek sem vá- logatják a helyét, hanem széltiben használják az a, azon,ez a, ezen helyett csupa tarkaságból.

II. Azonosság-jelzök: azon, ezen. Minden értelmezés he- lyett, mi vitát kelthetne, csupán latin és német synonymáival magyarázom. E z o k : idem, eadem, idem; derselbe, dieselbe, das- selbe. A kik azt az üdvetlen zavart folytatják, mely a szaba- tos nyelvet ennek a jelzőnek mutató gyanánti használatával idétleníti, azoknak nem mondok egyebot, h a n e m : „bocsáss meg, Uram, n e k i k ; mert nem tudják mit cselekesznek!"

Az elhalasztott, do ol nem maradó megvitatást akkorra hagyom, mikor a vonatkozó szócskát — (sem „névmás", sem

„visszahozó") — fogom tárgyalni ^{, 0}).

III. Birtok-jelzők: az én, a te, az ö, a mi sat. — Silány eszméje volna a magyar nyelv szerkezetéről, a ki ezeket csak pleonasmusoknak, sallangoknak tartaná. Kom; „a bo- tom" s „az én botom" két különböző árnyalat példái. Az első- ben a „ Jot" viseli az accontust,a másodikban az „én", mely mint jelző elsajátítja azt ajelzetttől. Szükségét kimutatja egy concret példa. A. Ki a k a r menni a háztól, s szolgáját szólítván, mondja :

„hozd ki a Éotot!" — Sz. „Melyik botot?" — A. (Ostoba!)

„az én botomat!" — Világos, hogy „a botomat" csupán ma- gára nem tenné meg a kellő szolgálatot, sőt magyar fülnek nevetségesen is hangzanék. Vagy vegyük ezt: „Vezesd ki a fiam lovát, s tedd reá az én nyergemet." — Lehetne ezt máskép mondani ? — Kihalt lenne minden nyelvérzék ab-

l ö) T á r g y a l t a m röviden é s kimerít,etlenííl v a l a h o l , de nem t u d o m m a r hol, mert r é g i dolog, és „ m u l t a senom c i r e u m v e n i u n t i n e o m m o d a , "

1 6 BRASSAI S Á M O E L .

ból a magyarból a ki nem fogná fel az értelmi — nem csak árnyalati — különbséget ezekbon : „Ez nekem véleményem"

(t. i. csak is véleményem, nem tudomásom, vagy kategorikus ál- lításom). — „Nekem ez a véleményem."— „Ez az én vélemé- nyem." Mily mesterséges constructióldioz kellene folyamodni a k á r árja, akár sémifélo nyelvnek, ba a miénknek ezt a bá- mulatos szabatosságát és könnyüségét akarná utánozni! Mint- hogy pedig ama nyelvek tudósai előtt a miénknek accentus és szórendezés által eszközlött fogásai ismeretlenek, a mi nyel- vészeink sem a k a r j á k figyelmekre méltatni. A tudományos szajkóság vagy szajkói tudományosság pedig nem csak ne- vetséges, hanem ily tárgyban ártalmas is.

IV. Elegyes jelzők. í g y j o b b lesz neveznünk az ilyeket m i n t : némi, némely, néhány, valamely, minden sat. mintsem határzatlan névmásoknak. „Névmások" nem, mort ninC3 oly szó a világon, a melyről azt lehetne állítni, bogy hely-tte hasz- náljuk akármelyikét is az idézetteknek. „Határzatlanok" pe"

dig csak annyiban, bogy annak a csoportnak, a melybe össze- téringetik, nem a d t a k nevet a grammatikusok. Ilyes eljárás azonban a rendszerezésben — a nyelvtanon kivül — hallat- l a n ; a logika törvényeivel pedig merőben ellenkezik. Meg- jegyzéseim hozzájok a következők:

a) Egy részöket az igazi jelzők sorából ki kell rekesz- tenünk, mivel nem vonják magokhoz a jelzett név accentu- sát. Ilyen a „némi" általában. Némi állat. Némi erény. —

„ N é h á n y " hol k a p accentust, hol nem. P. o. Néhány juhot vet- tem a vásárban. — Ellenben: „Néhány évet töltöttem távol a hazámtól" — „Valahány", „valami" (mint jelző) sohasem ac- centuáltak. — „Minden" rendszerint igazi jelző, de ebben a

3— _ 3-

szólamban : „ Minden ok nélkül1'1'1), vagy „minden igaz ok nél- kül", nem kap accentust.

u) B u d e n z a t y á n k f i a a szövegbeli k é t szólamot g e r m á n i s t n u s o k k á a k a r t a b é l y e g e z n i . N e m v i t a t k o z o m f e l e t t e — e g y s z e r ű t a g a d á s is elég

— b a n e m csak a l k a l m a t v e s z e k k i m o n d a n i , h o g y e g y n e m ű , e g y f o r m a szó- lam a l e g k ü l ö n b ö z ő b b k é t n y e l v b e n is l é t e z h e t i k , s m i n d a k e t t ő b e n l e h e t e r e d e t i : a b b ó l az e g y s z e r ű okból, h o g y m i n d a k e t t ő t e m b e r beszélli. A t r a n s l a t i o sensus, a m e t a p h o r a , . is k é t n y e l v b e n , m é g a l e g r o l t o n a b b a k b a n

A I l Ő V Í T E T T M O N D A T . 1 7

b) Sokan a „néhány"-t néhánynak írják. Rosszul, mert a íié-nok épen az a szerepe ebben a szóban, a mi e z e k b e n : némi, némely, néha, néhol. Közbevetve, hasonlót mondhatni a netalánróí, melyről hibásan írja a M. Ny. Szótára, hogy leg- szokottabb értelme am. nehogy vagy hogyne." Nihil horum.

5. §. A N E V E K J E L Z Ő I . (Folytatás).

c) Névmellék. (Adjectivum).

I I a a grammatikák sorát követnők, előbb a számnevek- nek kell vala külön helyet mutatnunk. l ) e hiz én nem tudok sem oly jegyet, som oly osztó elvet, mely a számneveknek a a „partos orationis" közt saját rovatot biztosítna. Sőt oly cso- portot állítni a többiek közzé, melynek alcsoportjai épen és

egyenesen a vele coordinált rovatok alá tartoznak, merőben rendszerellenes. Azért hát a számok is, ha adjectivuinok, osz tozzanak a többi adjectivumok h e l y i n és sorsában.

A névmellék a jelzőnek typusa : legtökélyesben meg felel a jelzőség általános fogalmának, legkevesebb esetben hág ki törvényszabta korlátai közöl. D e mégis fordul elé néha ily eset, melyet azon nem nyelvészeti kivételnek, hanem rlie- torikai, akár, ha tetszik, költői kinövésnek (buja hajtásnak) tokinthetni. Midőn a névmellék oly j e g y e t jelent, mely a vele jelzett — igazában jelzettnek látszó — fogalomban magában

már megvan, világos, hogy a két szó együtt sem jelel alsóbb fogalmat, mint a név magára ; a névmellék tehát ily esetben a jelző tisztét nem teljesítvén, jogát sem követelheti: azaz a jelzett név accentusát nem r á n t h a t j a magához. P é l d á k : a szép páva, a szép rózsa, a fehér liliom, a ravasz róka, a ke- yyetlen tigris, a vérengző oroszlány, a hállószöv'ó pók s szám- talan más. Sőt ide számlálnám a Homerus stereotyp jelzőit is, minők a fehérkaru Hévé, gyorslábú Achilleus, rézvértes Acháiok, sok-csúpu Olympus, s több ilyek minden lépten '"J" J A nyomon.

is r e n d s z e r i n t m á s u t t és m á s k é p m ű k ö d i k ; még- is b u k k a n h a t , b u k k a n is k é t k ü l ö n b ö z ő n y e l v ű , e g y m á s t ó l f ü g g e t l e n ü l , a z o n e g y k é p r e .

Brassai : A bővített mondat. 2

1 8 HRASSAI SÁMUEL.

Az oly tökélytolen jelzők accentuálását már csak sza.

válás tekintetéből is meghatározni szükséges ugyan, de ne- hézséggel j á r ; mert a közbeszédre, melyben ezek a flosculu- sok igen ritkán fordulnak elé, nem hivatkozhatni. Annyi bi- zonyos, hogy az accentust máskép kell alkalmazni mint a szabályos esetben, mert különben félreértést szülne. Lehet pedig kétképen : vagy a (pseudo) jelzőt és a jelzettet egya- ránt, vagy csak az utóbbit egyedül accentuáljuk. En a kö- rülményekhez szabott válogatással mindeniket j ó n a k tartom ; de a választásra vezérelvet adni nem merek, s úgyvélem bát- ran reá bízhatni a romlatlan nyelvérzékre. Csak magam meg- értetése kedviért koczkáztatok egy példácskát. Valaki egv kert leirásában ezekkel a kifejezésekkel élhetne: „Ott dísz- lett a szép rózsa, a pompás liliom, az óriás virágú napraforgó, a változatos georgina s. t. eff. Ezekben az accentusokat csu- pán csak a jelzett nevekre tenném, mert világos, hogy epi- thetumaik valóban csak sallangok, s a fő czél a virágfajok elészámlálása. Ellenben az ilyekben : „Te ravasz róka!" — (Egy hódító vagy zsarnok tettei eléadásában :) „Vérben úszott a kegyetlen tigris!" jelzőt és jelzettet accentuálnám a szavalás- ban. Látni való ugyan is, hogy a mondó fő czél ja a „ravasz""

ban, a „kegyetlen"-ben már el van érve, tehát accentus nélkii' nem maradhatnak. Igen, de a „róka" és „tigris" sem csupa- szorosabban meghatározandó alapfogalmak, mint a rendes esetekben; hanem mintegy illustrátióúl szolgálnak az eleikbe helyzett jelzőknek s mintegy ők szőkítik meg a „kegyetlen", a „ravasz" által szélesben, határzatlanabbúl jelelt fogalma- kat. Ez okból aecentusukat meg kell tartaniok.

Megtörténhetik mindazáltal, hogy a jelző nem azt az imént jellemzett henye szerepet viseli, hanem valódi köteles- séget teljesít, és még sem veszi át a jelzett szó accentusát.

Mondhatná pl. valaki : „Tíz napig", „három hétig" vagy „hat hónapig" — stb „időztem Pesten." Számpéldát vettem fel, minthogy valamennyi jelző közt számnevet l e g k e v é s b é kép-

zelhetni henyének. Mi módon csorbíthatjuk meg hát az ac- centushoz való j o g á t ? Az anomalia magyarázata végett jus- son eszünkbe az accentuálá3 fő és alaptörvénye, mely szerint a mondó azt a szót accentuálja, a melyik a halló olőtt isme-

A B Ő V Í T E T T m o n d a t . 1 9

retlennek itélt körülményt fejez ki. Ez a törvény szabályozza az egyszerű mondatban, mint láttuk, a szók rendjét is a mi nyelvünkben. E törvény alkalmazása és további kifejtése kimutatja azt is, hogy egymással kapcsolatban levő két szó adva levén, a mondó rendszerint arról teszi fel, hogy ismeret- len a halló előtt, a melyik a másikat határozza. így egy ne- vezőből (sőt más inchoativumból is) és igéből álló legegysze- rűbb (vagy alap) mondatban az igéről; így az alany és tulaj- donítmány viszonyában álló két szó közöl az utóbbiról; így az ige és határzója közti kapcsolatban a határzóról. Na m á r a név és jelzője közt épen ez a viszony van, mert a jelző ta- gadhatatlanul határzója a jelzettnek. Természetes hát, hogy rendesen a jelzőt veszi ismeretlennek a mondó, következőleg arra is helyzi az accentust.

Mind ezek rendszerint, mondhatni szabályosan, így vannak. De a rendes állapot nem zárja ki az oly eseteket, melyekben az accentuálás épen ellenkezőleg történik. „A - gondolat repül", mondja X . — „A gondolkodás, a megfonto- lás, elmélkedés természete épen ellenkező", veti ellenébe Y.,

„hanem repül bezzeg a képzelő dés!" s az igéről a nevezőre, a mondat zöméről az inchoativumra teszi át az accentust. —

„Jancsi, te bolond vagy\^u mondja szabályosan P i s t a , mit Jancsi azzal viszonoz, h o g y : „bolond az apád!" a tulajdonít - mány helyett az alanyt accentuálván. Mind a két esetben is- meretlennek gondolja a viszonzó a mondót az accentuált szó jelelte körülménynyel. Y. azt teszi fel X-ről, hogy nem t u d j a , hogy a képzelödés különösen, nem a gondolat általában az a mi repül. Jancsi pedig újságot vél mondani Pistának* azzal:

hogy ennek „az apja bolond", s felelete annál élesebb, ha maga is meg van győződve róla, hogy az illető személy igenis tiszta, józan eszű ember.

így veszti el néha a jelző is accentusát és adja át a j e l - zettnek, mely megfordításban ismét a tudva és nem t u d v a lévőség játszsza a mérvadó szerepet. A kertről hozott, fen nebbi példában, minthogy a kert szépségét a benne díszlő tárgyak szépsége teszi, az előszámlált virágok különbféle, de természetökhöz szabott szépsége jegyeit, a kert szépsége álta-

o*

2 0 BUASvSAI SAMUEL.

Iános megemlítése után mintegy ismerteknek teszi fel a mondó. Nem úgy a tárgyakat, melyek egyik szép kertben egyfélék, másban mások lehetnek, és ennélfogva a jelzőket közönösen mondva a jelzett tárgyak noveit accentuálja.

Sőt van egy eset, melyben a kivétel, mondhatni, sza- bálylyá válik, és az olyankor áll be, midőn t. i. a jelzők némi- nemű mennyiségeket, jelesen mértékeket jelelnek. Minden magyar ember egy kis helyet, egy kevés lisztet, egy falat kenye- re*, egy pohár vizet, egy font dohányt, egy garasárú borsot sat sat kér.

Az okát keresve az anomaliának, — mert egészben véve még is csak az, — nem leljük fel, elsőben, a tudott és nem tudott közti különbségben ; mert e tekintben a viszony a jelző és jelzett közt mindenkép változhatik, s a szólam mégis vál- tozatlan marad. Neai, másodszor, abban, mintha jelző es j e l - zett fogalomnak már magában j e g y e volna, mert az ez eset- ben épen nincs úgy. Abban sem, harmadszor, bogy a szóban forgó jelzők nem m ó d o s í t j á k a jelzett név jelentette fogal- mat ; minthogy a mennyiség leghatárzottabb kifejezései épen úgy nem mívelik azt, és még is nagyon ritka az eset, a melyben nein igényelnék és t a r t a n á k meg az accentust. Szó- val az eddig elé állított elvek, ámbár teljes erejökben marad- nak, a jelen eset kimagyarázására elégtelenek. Nincs h á t más jnód, hanem új elvet kell állítnunk, mely az elébbiekkej ne ellenkezzék, nem csak, de kiegészítse őket. Caknem ön- ként kínálkozik itt az érdek, a k á r fontosság elve. A nyelvszel- lem t. i. vagy nem veszi tekintetbe az inkább vagy kevésbbé ismeretlenség viszonyát, vagy a mi egyre megy ki, jelző és jelzett eszmét egyaránt ismeretlennek vévén, a fontosbnak

vagy érdekesbnek tulajdonítja az accentust. A tárgyalt eset- ben pedig a jelzett eszme világosan fontosabb, mint az a jó- formán határzatlan mennnyiség, melyet a jelző fejez ki. — A ki jobbat tud, mondja meg.

d) A részesülő.

Kevés példája van oly mostoha bánásnak, mint a mi- lyenben a jelzők e nenn részesült, úgy hogy már csak annál

A I l Ő V Í T E T T MONDAT. 2 1

fogva is megérdemlőim a nevét. Elvették tőle a mi az övé, neki nem való munkára kényszerítették, természetes szer- vezetét kificzamították, s mindezek a nyelvmívclés és divat

„tel est notre plaisir"-je nevében történtek. „Quod rcli- quum est lueri appono", azt nyöghetné a szerencsétlen részesülő a Terentius rabszolgájával. Itt azonban csak jel- ző minőségében tárgyalhatjuk. E tekintetben az emlí- tett három sérolein közöl az elsőt ejtették meg rajta.

Grammatikusaink ugyan is, kik Erdősitől Fogarasyig cs líiedlig v. Szvorényiig idegen, főkép latin nyelvrendszorek festett üvegén át nézték és nézik a magyar nyelv alkatát, az ó, ö ragii részesülőt a latin anens végíi participiummal azo- nosították, és ez által értelméből kiforgatták a szerencsétlent.

Ezzel az ebédlőterem, evőkanál, ivópohár, Írószer, Íróasztal, Írószoba, hálósipka, hálóing, súgótguk, Ítélőszék, kaszálórét, ve- tőbúza, s kitudja hány becsületes magyar szó ki van a nyelv- ből — lealább virtualitor — küszöbölve. Mit mondok, virtua- litor í Sőt de facto,; mert a nyelvmívelés majmolói egyfelől széltibcn í r j á k : étterem, ír szoba, ír szer, luílköpeny, súglyuk, s a t ; másfelől számtalan esetben, melybon a nyelvszellem s az analógia a részesülő használatát javaslaná, oly szörnye- tegekot látunk, mint ha „ebédlési termőt", „evési kanalat"

„írási poharat", „írási szert", sat mondanánk. Kinyitom p. o.

a legközelebbről kezembe akadt hetilapot, s elém tátog a „lé- logzési műszer", a „hallási szerv", a „szaglási szervi"

Dictis pauca tibi e niultis — Virg.

A dolog valósága az, hogy igetörzsökből, á, ő ragga- nem csak lehet, hanem csak is azzal kell jelzőt alakítnunk, valahányszor a jelzett dolog amaz ige jelentette cselokvény- nek eszközéül szolgál, akármino viszonyban lonnc is hozzája mint határzó, ha mondat formába öltöztetnök az illető szóla- mot. Ebédlőterem, a melyóe/t ebédelnek ; evőkanál, a melylyel esznek ; ivópohár, a melyJó'í isznak; vetőbúza, a melyei vet- nek (illetőleg vetésre használnak; mint „vágómarha", a me"

lyet levágásra szántak;) kaszáló rét, a melyen kaszálnak; to- kintő (hely), a honnan szét tekintenek ; akasztófa, a melyre a k a s z t a n a k ; gyűlő hely a boré g y ű l n e k ; áztató lé, a melyóe á z t a t n a k ; szagló szerv, a mely által szagolnak ; átjáró híd, a

2 2 BRASSAl SÁMUEL.

melyen « ( j á r n a k : Kell-é t ö b b ? S mindezeket eldobják,s nyo- morék szólammal bolyettosítsük azért, mivel latin participiu- mokra fordítva rossz latin szólamokká lennének ? A p a g e ;

Kényesebb kérdés a múlt részesülő képű jelző dolga.

„Rántott csirke" — „sült galamb" — azt mondják világosan, hogy a csirke meg van rántva, a galamb meg van sülve. Tehát nem csak múlt, hanem szenvedő is a jelző részesülő értelme.

Ellenben: „sokat szenvedett ember", — „világot látott férj fi"

oly embert, a ki sokat szenvedett, oly férjfit, a ki világot lá- tott, jelentenek. Itt hát a részesülő cselekvő értelmet látszik váltani. Mit mondjunk ? Én, feltéve hogy magyaroknak szó- lok, csak annyit, hogy általán fogva a múlt részesülővel jel- zett valaki vagy valami szenvedő viszonyban van a jelző j e - lelte cselekvényhez. De a nyelv szelleme ezzel a szabálylyal nyűgözve érezvén magát, szeret néha cselekvő szerepet is tulajdonítni a jelzettnek, s ezt úgy eszközli, hogy a múlt része- sülő jelző mellé (tulajdonkép öleibe) egy másod jelzőt ád,

még pedig accusativus formában, s ez által cselekvő, múlt ré- szesülővé bélyegzi a jelzőt- „X. a társaságban csak szenvedett, de semmi előzékenységé sem tapasztalt férjfi." — Meg kell jegyeznünk, hogy a tisztán középigék múlt részesülői az általános szabály alá esnek kivétel nélkül, mint: „volt re- mény", „múlt idő", „holt test."

6. §. A N E V E K J E L Z Ő I . (Folytatás.) e) Név, mint jelző.

Ha a felosztások hínárjába nem a k a r u n k keveredni meg kell érnünk e főezím alatt két rovattal. Az elvotaz a te kintet szolgáltatja ki, hogy a név (köz neven : főnév), mint jelző, vagy minősítő, vagy birtokos szerepet visel. Lássuk egy-

más után.

I. Név, mint névmellék. Néhány példa kimutatja mind azt, hogy minő eseteket veszek fel e rovat alá, mind a köztök való megkülönböztetés nehézségeit: I l y e n e k : Ferencz csá- szár, Mátyás király, herczeg Eszterházy, gróf Széchenyi, báró

Perényi, Máté pap, Varga kapitány, a képíró Barabás, arany óra, vas lapát, aczél tengely, bőr nadrág, fő ispány, alelnök. E r

A I l Ő V Í T E T T MONDAT. 2 3

telmezés liolyelt csak arra figyeltetem az olvasót, hogy min- denikben felloli ezt a typust: oly vagy az a jelzett a ki (vagy a mi, vagy a mely) a jelző. P. o. az a k i r á l y a ki Mátyás; az a .Széchenyi a ki gróf; az a pap a ki Máté; oly tengely, a moly aczél; az az ispán, a ki fö J 2). Minden esetben tökélyesori megfelelnek az így használt nevek a jelzők fogalmának: a jelzett név alatt rejlő fogalmat hozzájárulásokkal alábbi fokra szállítják, az accentust róla magokhoz r á n t j á k , és elöl állanak a jelzőn. Alkalmazását az olvasóra hagyhatom bíz- vást, és csak annyit jegyzek meg, hogy más, itt netalán nem érintett esetben is, t. i. valahányszor szükségét érezzük, hogy nevet jelzőül alkalmazzunk, ama három vonás biztos krité- riumul szolgál, s megnyugtathat, hogy helyesen cselekedtünk azaz nyelvünk szelleme ellen nem vétettünk. Például: ha egy történelmi vonást akarnánk elbeszéllni Mátyás császárról, minthogy nálunk a Mátyás névre a király Mátyás ötlik kivá- lólag a halló eszébe, bízvást kezdhetnék elbeszéllésünket így

„a Császár Mátyás" t. i. az a Mátyás a ki császár volt ¹³).

Jönek az interpellátiók. Első az, hogy kifoledtein az ilyenformákat, mint „Lázár a pásztor", — „Öcsém összcszi- dott, a goromba", — „Társam megcsalt, az átkozott!" sat. Uti figura docet, nem. >Söt, ha tetszik emlékezni, már előlegcsen

— a jelzők általános tárgyalásakor hivatkoztam is az oly ese- tekre, melyekben — rendkiviílileg — hátul k e r ü l a jelző a jelzetten, llanem igaz, hogy a névmellékek alkalmával elmu-

12) M e g f e l e l cz a s z a n s z k r i t s z e r k e s z t v é n ye. k k ö z ö t t a n n a k a tor- m á n a k . m e l y n e k n y o t v é s z o k tatjiurusa ( — a z a z ember) n e v e t a d t a k . A má- sik n e v e z e t e s f o r m á n a k : báhumhi (sokrizsíí) m e g f e l e l ő szólamról a l á b b a másod j e l z ő k a l k a l m á v a l teszek e m l í t é s t .

1 3) Az itt t á r g y a l t szólamokhoz h a s o n l í t u n k k ü l s ő l e g azok az ese- t e k , m e l y e k b e n k é t n é v k ö z t n i n e s jelzői v i s z o n y , h a n e m e g y i k név in- e h o a t i v u m k é p é t v i s e l i , másik a m o n d a t z ö m é b e t a r t o z i k , m i n t l i a t á r z ó E z e k e t szóbeszédben é p e n nem f o g j a m a g y a r e m b e r a m a z o k k a l összevét- n i , í r á s b a n p e d i g , h o l az a e e e n t u s nines k i j e l e l v e , igen c s e k é l y figyelőm is m e g ó v a t é v e d é s t ő l . Szigligeti d r á m á j á n a k c czíme felöl : „ M á t y á s ki- r á l y lesz," c s a k is t u d ó s ember t a r t h a t o t t az a k a d é m i á b a n elemző érteke- zést, m e l y b e n az v i t a t t a , hogy nem l e h e t v o l t a k é p e u t u d n i , niikép k e l l - j e n o l v a s n i , i l l e t ő l e g a e c e n t u á l n i . E g y ü g y ű m a g y a r e m b e r a színlap é l ő t ' m e g á l l v a , t é t o v á z á s n é l k ü l o l v a s t a és é r t e t t e i m í g y : „ M á t y á s király lesz.

2 4 BRASSAI SAMUEL,

lattam emlegetni, most hát egy füst alatt hadd lelje magya- rázatát —• a pongyolaságban. Igenis, valamint az ilyféle szó- lamokra : „Nem láttam egyet sem." — Nom volt ott senki se" stb, csak az adott alkalmat, hogy a szóló nem kezdvén elegendő megfontolással a mondatot, az első példában „egyet sem", a másodikban „senki stu helyett egyszerű „nem"-mel fogott belé, s mondás közben vévén észre a hibáját utólago- san ütötte helyre a dolgot, úgy történt az a kérdés alatti ese- tekben is. Tegyük, hogy a feljebbi szólónak nem jutott elég koráni eszébe Mátyás kétértelműsége, s a csupasz neven kezdi elbeszéllését. A név kimondása alatt hirtelen eszébe j u t a megkülönböztetés, és igazítólag, mintegy zárjelbon veti u t á n n a : „a császár." Ilyon a feljebbi példák elseje is. A más két példában már nem annyira a feledés és ennek helyro ho- zása, hanem a mondat tartama alatt megújúlt bosszúság vet- teti oda a — nem igazító — hanem fokozva minősítő jelzőt.

— Hallani ilyeneket is : „Voltam én kertben, szépbon", lát- tam ott virágot sokat, gyepet zöldet, bokrokat árnyékosakat, Iákat sudarakat !" Meglehet, hogy I m r e Sándor tagtársunk

szereti 1 4) j de^bizony ha rhotorica figúránál meg engedjük is, do m a g y a r mondat szabályának nem tarthatjuk.

Második interpellálás : ha hallottam-é valaha valakitől, hogy így accentuált volna : „gróf Zichy, báró Prónay" sat, már a mint én kivánom ? Biz' én nom merem mondani, hogy hallottam volna, do nem is csuda, lia nem. Mert magát a dol- got és accentusát a némettől vettük át, — második kéztől, mert ő is a francziától tanulta, kinek nyelvében igen is termé- szetes a comte de Montalambert, baron do Humboldt, prince de

Joinville." De származzék akárhonnan, olyan nagy legyon-é az idegen s a miénktől nem ogy pontban átmérőileg külön bóző nyelvok tekintélye, hogy nyelvünknok legsarkalatosb

u) L . F i g y e l ő i. h. liól az ü. j e g y z é s e m b e n o l v a s h a t ó h e l y e t í g y f o l y t a t j a Imre : „Ily s z é p az erdélyi m e g s z ó l í t á s o k b a n az edea utóltétole

— s erőteljes a magyar n é p n é l is : á l m o m b a n tilget láttam n a g y o t . Fur- c s a 1 a mi írónknak „eröteljesség,", az előttem p o n g y o l a s á g ! — A mi az erdélyi : „Apám édos"-t illeti, n a g y o n ritkán és k o v é s esetbon h a s z n á l t szólam, s a n n a k a kornak a maradványa, m e l y b e n az erdélyi aristokratia társalgó n y o l v e német volt.

A I l Ő V Í T E T T M O N D A T . 2 5

elvét megtagadjuk érette ? Es minthogy meggondolatlan utánzás útján egy pár pontban még a közbeszédbe is boka- pott a hiba, azért a „bévették" semmit érő erősséget ide is kiterjeszszük, s törvényesítsük a törvénytelent ? Azt vé- lem, ne biz a z t ! Annál kevésbbé, hogy számos más esetekben a köz szokás is híven ragaszkodik a nyelv szelleméhez. Vala egykor Kolosvárt öt Pataky, a társadalomban mindenik je- les állást foglalt férjfiú. Ezeket a köz beszédben állandóúlígy

S» >-

különböztették m e g : „doctor P a t a k y , főbíró P a t a k y , p o l i c z á j Pataky, szép P a t a k y , és ügyvéd Pataky." L e g y e n hát „gróf Széchenyi !"

Dc ne legyen! azt mondja a harmadik interpelláló, mert a Magyar Nyolv Kendszere már kellőleg szabályozta ezt az egész ügyet, s ott nincs semmi említés az én javasla- tomról. Nincs biz' ott, mert a m. nyolv idézett codexe az ac- contust c tárgyban ignorál ja, s egyáltaljában keveset vesződik az accontuálás befolyásával a szófüzésre. Még abban a kevés- ben is több a hiba, mint a jó. De lássuk a codexnok illető pa- r a g r a p h u s á t : „A gróf, báró, herczeg, idegen természetöknél fogva a sorozatban is idegen szabály után" (igazabban: sze-

rint) „ r a k a t n a k cl többnyire, s így mondatik: gróf Nádas- dy, báró, Perényi, herczeg Eszierházy, doctor Szom- batiig, a magyarabb : Nádasdy gróf, Percnyi báró, Eszier- házy herczeg, Szombatiig d

octo r helyett." Na mar itt nem lehet tudni, vájjon a ritkított betűk (gróf) sat jelentik-e»

a „nyomosítást" („kiemelést"), vagy nem. I I a nem, nincs semmi haszna a szabál y n a k , mert nem tudni mi a jelző, mi a jelzett a példákban. IIa pedig igen, merőben liamis mind _{. -} a két része az állításnak. Ugyanis, gróf Nádasdy, hasonló renddel németül: Graf' Nádasdy; francziáúl: comte de Ná-

dasdy. Az utóbbiak mind kettőjében a gróf a jolzolt, a tulaj"

don név a j e l z ő ; hololt a magyarban ellenkezőleg „gróf'¹ a jelző, a név a jelzett. Idogo nszeríi csak úgy lesz, ha imígy accentuáljuk: „gróf N á d a s d y . " A m a g y a r a b b n a k állított

„Nádasdy gróf" jelölésünk szerint accentuálva azt tenné: Ná- dasdy ist ein Graf; mi aztán nem jelző és jelzett közti vi- szonyt mond ki, liánom alany és tulajdonítmány köztit; nom is minősített határzó, hanem független egész mondat.

2 6 liKASSAI SÁMUEL.

Aztán vannak még más megfontolni való körülmények.

Coneret példát véve: Nagy-Károlyban nem fogják mondani;

Károlyi gróf, sem Gyulán: Wenckheim gróf, hanem egysze- rűen csak „a gróf."- Epen mint a római csupán „urbs"-t mondott urbs Roma helyett. Vagy Francziaor szagban egysze- rűen „Empereur"-t, Poroszországban „Der König-"et monda- nak. A felsőbb fogalom alatt a szokás az illető alsót érteti"

jelzőre nincs szükség. Van ellenbon ezekben: „Károly gróf",

„József gróf", a nevezett családok tagjai megkülönbözteté- sé re. Másfelöl, teszem N.-Károlyban is lehet emlegetni „grót Károlyit", miután „nem gróf" Károlyiak is széltiben ismere- tesek az országban. De tévedés volna a szólam különbségei okát a vezeték v. keresztnevekében keresni.

A M. Ny. Rendszere idézett helyén még ezt is olvassuk s

„a gazda", „mester" rendszerint puszta keresztnevek után té- t e t n e k : „István gazda", „János mester".

E z az állítólagos szabály olyan elhamarkodott, nyer inductió, a milyen az egész könyvben a legszámosabb esetben pótolja a gondos elemzés hiányát. A felhozott példák ugyanis

megszólító szólamok, és „gazda", „mester" a társadalom bi- zonyos rétegébon a megszólító „úr helyettesei. A keresztnév használata pedig általában a familiaritás színét viseli, mint tudva van.

II. Birtok-jelző. — Nem adtam neki más nevet, mint a mit feljebb ez úgynevezett névmások a l k a l m á v a l ; mert bi • zony ezekbon: „az én házam" s „a szomszéd háza" a jelzők tökélyesen egy természetűek.

Hanem más és igen igen fontos kérdés áll itt elé. Az t.

i. Hogy lényeges-é a birtokos név mellett az ottan ottan elő- forduló nah, nek, rag V És továbbá akármelyik esetben, mi- kor helyes a használata, mikor nem ?

Mielőtt a kérdés megoldásához fognánk, legyen szabad a mathematikusok példájára egy úgynevezett „lemmát" bo- csátani előre. A lemma cz :

Az egyszerű, ú. m. igéből s jelzötlen halárzókból álló mondatban eléfordúl olykor az az eset, hogy két határozó azon a viszonyon kivül, melylyel mindenikük külön az

A B Ő V Í T E S t O l í DT.AJ.X 2 7

igéhez van kötve, egymáshoz is határozott szoros viszony- ban áll.

Ezt a jelenséget persze nem csak a magyar nyelvben^

h a n e m az idegenekben is széltiben felleljük; legszembetű- nőbb pedig a flectáltakban. Ki nem l á t j a ugyan is, b o g y nem csak ebben : „Homo est mortalis", hanem az ilyekben is m i n t :

„ Q u a e suum Consulem hostem j u d i c a v e r u n t " (Cic.) a concor- dáló szók alany és tulajdonítmány viszonyában v a n n a k e g y m á s

k ö z t ; holott mind a kettő egyszersmind regimcnje a verbumá- nak. Ezekben : „ L v p u s est homo homini." (Plaut.) — „Homo homini dtus est• (Caecil. ap. Symm.) — Vt enim nec domus, nec Respublica ratione quadam et disciplina designata videatur, si in ea nec recte factis praemia extent ulla, nec svpplkia peccatis (Cic.) — a kijelelt szópárok egymásközt és az igé- j ö k k o l egyformán szoros viszonyban vannak. Nevezzük hát.

minthogy ke'sőb bre hivatkoznom kell reá, kettős viszonynak Most már szálljunk a dologra.

Tagadhatatlan elsőben, hogy az igazi jelzőt közel a jel- zett eleibe h e l y e z z ü k ; tagadhatatlan másodszor, hogy acceu- tuáljuk ; t a g a d h a t a t l a n végre, hogy a birtokviszonyt az által j e l e l j ü k , hogy a birtok nevét személyraggal toldjuk meg. E s én azt mondom, hogy ez a k é t vonás elegendőleg és félre- érthetetlenül bélyegzi a birtokviszony kifejezésében a jelzőt

- -

és jelzettet. Nom is mondotta ö z e k e t : a szomszéd lidza, az éy csillagai, a madarak tolla, az apostolok cselekedetei soha is

m a g y a r száj máskép, csak így — szórend, ragozás és ac- centus tekintetében.

A nak, nek r a g tehát, mint netalán genitivusképző a birtokviszony jelelésére számos esetben felesleges, szükség- telen ; tehát nem l é n y e g e s : „A szomszédnak háza", „az égnek csillagai" — sat idegenszerű m a g y a r t a l a n szólamok.

Igen de szintoly tagadhatatlan az is hogy lehet mon- dani és mondják is a m a g y a r nyolvérzék tökelyes helyeslésé- vel : — „a háznak a]fedelc égett e l " , — \,a szomszédnak ellop- t á k a lövát", — „színét so láttam a pénzednek", — . e g e k n e k fényes csillagai": Mindezekből és számos ilyenekből az látsza- n é k , hogy a nak, nek csakugyan „sajátító r a g " szerepét visel1

olykor.

2 8 liKASSAI S Á M U E L .

Do bizony csak is látszik, s gondos elemzésnek az az eredménye, hogy valódi „sajátító r a g " a magyar nyelvben nem létezik, s ennélfogva genitivus sem. A nak, nek tehát minden esetben csakis tulajdonító, dativusi rag.

Ugy de a dativus, melynek ellenmondás nélkül ragja a nak, nek, valamennyi határzó között a legbizonytalanabb ér- telmű. Nem csak a mi nyelvünkben igaz ez róla, hanem ki- sebb-nagyobb mértékben más, még a legtökélyosehb nyel- vekbon is, a hol megfelelői léteznek. Ez az, a mi elemzését oly csekély eredményűvé, értelmezését, mondhatni, lehetetlen- né teszi. Nem bizonyítgatom, mert a kinek a nyelvészetben to- vább ér gyökpiszkálásnál a láthatára, úgy is meg fog érteni.

Csupán csak a latinbeli soknevü dativusra hivatkozom, meg nyelvünkből idézek egy pár tanulságos példát. „Nekem ne boszéllj" azt mondja vitatkozás közben X . Y-nak. Nem azt teszi az, hogy neki no beszélljen, azaz hozzá ne szóljon, hanom, hogy a mennyiben r a j t a áll, megtiltja X. Y-nak a beszédet.

Az apa inti a fiát: „nckein többet fára no mászsz!" Nom feleli i m e z a z t : „hiszen nem is apámnak mászok a f á r a " ; mert tudja mit akar a „nckem"-mel mondani: t. i. hogy meg ne lássa tijhbet, hogy a fiú a fára mász.

Ilyen az a felhozott példa is: „A szomszédnak ellopták a lovát" ; mert világos, hogy nem „a szomszédnak" a rag tulaj- donító értelmében, hanem a szomszédtól lopták el. De szint oly világos az is, hogy nem sajátító rag az ezon példabeli rag, mert hasonló szólamban : „ A szomszéd elvesztette lovát", nyoma sincs a sajátításnak ; holott egyébaránt mindkét példában ki van fejezve az is, hogy „« szomszéd" volt a ló birtokosa; de egyedül csak a birtokhoz járuló szomélyraggal.

Mi hát itt a nak ? — E g y közönös rag, moly azt je- lenti egyfelől, hogy „a szomszédnak" az igéhez járuló határ- zó, de nem nevező; másfelöl pedig figyelmeztet, hogy oz a határzó viszonyban van azon mondatbeli más határzóval is, melynek a személyragjából aztán megtudjuk azt is, hogy a viszony köztök birtokviszony.

E szerint o példával s számtalan hasonlókkal a feljobbi lommában jellemzett osetbon vagyunk. „A szomszédnak" to- llát kettős viszonyú határzó. Epen úgy a példamondat kö-