URI JÁNOS.

ERTEKEZESEK

A N Y E L V - É S S Z B P T U D O M Á N Y O K K Ö R É B Ő L .

KIADJA A MAGYAR TUD. AKADÉMIA.

A Z I . O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L SZERKESZTI

SZINNYEIJÓZSEF

OSZTÁLYTITKÁR.

X X . K Ö T E T . 7 . S Z Á M .

U R I J Á N O S .

G O L D Z I H E R I G N A C Z

B . T A G T Ó L .

(Felolvastatott a M. Tud. Akadémia 1907 november 4-iki ülésében.)

Á r a 3 0 fillér.

B U D A P E S T . 1908.

Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből.

I . k . I . Télfy : Solon adótörvényéről. 20 f. — II. Télfy: Adalékok az attikai törvénykönyvhöz. 20 f. — I I I . Tarkányi: A legújabb magyar Szentírásról. 40 f. — IV. Szász K.: A Nibelungének keletkezéséről és gyanítható szerzőjéről. 20 f. — V. Toldy F.: Tudománybeli hátramaradásunk okai, s ezek tekintetéből Akadémiánk feladása. 20 f. — VI. Vámbéry : A keleti török nyelvről. 20 f. — V I I . Imre S.:

Geleji Katona István főleg mint nyelvész. 60 f. — V I I I . Bartalus: A magyar egy- házak szertartásos énekei a XVI. ós XVII. században. Hangjegyekkel. 1 K 20 f. — IX. Toldy: Adalékok a régibb magyar irodalom történetéhez. 1 K 20 f. — X.

Brassai: A magyar bővített mondat. 40 f. — XI. Bartalus I.: A felsőaustriai kolostoroknak Magyarországot illető kéziratai- és nyomtatványairól. 40 f. (1887—1869.) I I . k . I. Mátray G : A Konstantinápolyból legújabban érkezett négy Corvin-codex- ről. 20 f. — II. Szász K. : A tragikai felfogásról. 40 f. — I I I . Joannovics : Adalékok a magyar szóalkotás kérdéséhez. 40 f. — IV. Finály: Adalékok a magyar rokon- értelmü szók értelmezéséhez. 40 f. — V. Télfy : Solomos Dénes költeményei és a hétszigeti görög népnyelv. 40 f. — VI. Zichy A.: Q. Horatius satirái. 40 f. — V I I . Toldy : Ujabb adalékok a régibb magyar irodalom történetéhez. 80 f. — V I I I . Gr. Kuun G. : A sémi magánhangzókról és megjelölésűk módjairól. 40 f. — IX.

Szilády: Magyar szófejtegetések. 20 f. — X. Szénássy S. : A latin nyelv és dialek- tusai. 60 f. — XI. Szilády Aron : A defterekről. 40 f. — XII. Szvorényi J. : Emlék- beszéd Árvay Gergely felett. 20 f. (1869—1872.) — I I I . k . I. Brassai: Commentator eommentatus, Tarlózatok Horatius satiráiuak magyarázói után. 80 f. — II. Szabó K.: Apáczai Cséri János Barcsai Ákos fejedelemhez benyújtott terve a magyar hazában felállítandó első tudományos egyetem ügyében. 20 f. — I I I . Szabó I.:

Emlékbeszéd Bitnitz Lajos felett. 20 f. — IV. Vadnai: Az első magyar társadalmi regény. 40 f. — V. Finály : Emlékbeszéd Engel József felett. 20 f. — VI. Barna F.:

A finn költészetről, tekintettel a magyar ősköltészetre. 80 f. — VII. Biedl Sz.:

Emlékbeszéd Schleicher Ágost, külső 1. tag felett. 20 f. — VIII. Dr. Goldziher I.:

A nemzetiségi kérdés az araboknál. 60 f. — IX. Riedl Sz. : Emlékbeszéd Grimm Jakab felett. 20 f. — X. Gr. Kuun G. : Adalékok Krim történetéhez. 40 f. — XI.

Riedl Sz. : Van-e elfogadható alapja az ik-es igék külön ragozásának. 40 f. (1872—1873.) I V . k . I. Brassai : Paraleipomena kai diorthoumena. A mit nem mondtak s a mit rosszul mondtak a coinmentatorok Virgilius Aeneise I l i k könyvéről különös tekin- tettel a magyarra. 80 f. — I I . Bálinth G : Jelentése Oroszország- és Ázsiában tett utazásáról és nyelvészeti tanulmányairól. 40 f. — I I I . Bartal A. ; A classica pliilo- logiának és az összehasonlító árja nyelvtudománynak mivelése hazánkban. 80 f. — IV. Barna F. : A határozott és határozatlan mondatról. 40 f. — V. Dr. Goldziher

I.: Jelentés a m. t. Akadémia könyvtára Rzámára keletről hozott könyvekről, tekin- tettel a nyomdai viszonyokra keleten. 40 f. — VI. Hunfalvy P. : Jelentések: i. Az orientalistáknak Londonban tartott nemzetközi gyűléséről. — II. Budenz J. : A németországi philologok és tanférfiak 1874-ben Innsbruckban tartott gyűléséről.

30 f. — VII. Fogarasi J. : Az uj szókról. 30 f. — VIII. Toldy F.: Az u j magyar orthologia. 30 f. — IX. Barna F.: Az ikes igékről. 30 f . ' — X. Szarvas G.:

A nyelvújításról. 30 f. (1873—1875.) — V . k . I. Barna F.: Nyelvészkedő hajlamok a magyar népnél. 50 f. — I I . Brassai S. : A neo- és palseologia ügyében. 60 f. — I I I . Barna F. : A hangsúlyról a magyar nyelvben. 60 f. — IV. Ballagi M. : Brassai és a nyelvújítás. 30 f. — V. Szász K.: Emlékbeszéd Kriza János 1. t. felett. 50 f . — VI. Bartalus I. : Művészet és nemzetiség. 40 f. — VII. Télfy I. : Aescliylos. 1 K 60 f. — VIII. Barna F.: A mutató névmás hibás használata. 20 f. — IX. Imre S.:

Nyelvtörténelmi tanulságok a nyelvújításra nézve. 1 K 20 f. — X. Arany L. : Bérczy Károly emlékezete. (1875—1876.) — V I . k . I. Mayr A.: A lágy aspiraták kiejtéséről a Z 6 n d b e n . 20 f. — II. Bálint G. : A mandsuk szertartásos könyve, 20 f. — I I I . Dr. Barna I. : A rómaiak satirájáról ós satirairóikról. 40 f. — IV.

Dr. Goldziher I.: A spanyolországi arabok helye az iszlám fejlődése történetében összehasonlítva a keleti arabokéval. 1 K. — V. Szász K. : Emlékbeszéd Jakab István 1. t. fölött. 20 f. — VI. Adalékok a in. t. Akadémia megalapítása történe- téhez. i. Szilágyi I. n. Vaszary K. ni. Révész I. 1 K 20 f. — V I I . Bartalus : Emlékbeszéd Mátray Gábor 1. t. felett. 20 f. — VIII. Barna: A mordvaiak tör- ténelmi viszontagságai. 40 f. — IX. Télfy: Eranos. 40 f. — X. Joannovics : Az ik-es igékről. 80 f. (1876.) — V i t . k . I. Barna F.: Egy szavazat a nyelvújítás ügyében.

1 K. — II. Budenz J.: Podhorszky Lajos magyar-sinai nyelvliasonlitása. 20 f. — I I I . Zichy A.: Lessiug. 40 f. — IV. Barna F. : Kapcsolat a magyar és szuomi

U R í J Á N O S .

G O L D Z I H E R I G N Á C Z

R . T A G T Ó L .

(Felolvastatott a M. Tud. Akadémia 1901 november 4-iki ülésében.)

B U D A P E S T .

KIADJA A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA.

190S.

FRANKLIN-"ÁRSULAT NYOMDÁJA

TJri János.

i .

Egy kiváló orientalistánk tudományos életmunkájáról szóló tanulmányom kapcsolatában*) iigyelmem ismét tudománytörté- netünk egy fejezetére irányult, melylyel már régebben, a nyolcz- száznyolczvanas években szerettem foglalkozni. E fejezet tárgya:

a magyar orientalisták a XVI—XVIII. századokban, melynek némely elemeit a kezem ügyébe került anyag mértéke szerint, annak idején csak vajmi darabosan tanulmányozhattam ; de mely érdemes volna rá. hogy irodalomtörténetünk valahára kimerítő módon elintézze. Mindenekelőtt a kérdés bibliographiai alapját kellene lerakni; pontosan összeállítani az irodalmi anyagot, melyről eddigelé csak nagyon hézagos tudomásunk van. Innen aztán át lehetne térni a földerített munkák méltatására, jelesül azon viszony meghatározására, melyben e munkák azoknak a köröknek tudományos törekvéseihez állanak, a melyekből ki- kerültek.

E mozgalom legfényesebb alakja U R I JÁNOS, ki tudományos munkáival a XVIII. század második felében a magyar névnek igaz becsületet szerzett Hollandiában és Angliában, lióla óhaj- tanék ez alkalommal néhány jegyzetet előterjeszteni. Talán buz- dítóul szolgálhatnának egy kimerítő életrajzi tanulmányra, melyre e kiváló emberünk emléke dicsőén rászolgált.

Hogy mily tévedések uralkodnak még U R I J Á N O S életrajza körül, legvilágosabb módon tűnik ki abból a körülményből, hogy

*) L . E m l é k b e s z é d gróf K O U N G É Z A fölött 12. lap jegyzetét (Akad.

É r t e s í t ő 1907. évf. 448. 1. 1. jegyz.), a hol az idevágó értekezések fel vannak sorolva.

AKAD. K K T . A N Y E L V - ÉS B Z E P T U D . K Ö R É B Ő L . X X . K Ö T . 7 . 8 Z .

4 GOLDZIHER IGNÁC'Z.

a Pallas Nagy Lexikona ÜRíról a következő adatot n y ú j t j a :

«születelt Debreczenben 1726*) táján.« Pedig biztosan tudjuk, hogy Nagy-Körös szülöttje. BAKÓ J Ó Z S E F nagykőrösi ref. lelkész úr szives értesítése szerint az ottani egyházi anyakönyvben URI

JÁNOS születése 1724 deczember 27-ike alatt van feljegyezve;

édes atyja U R I I M R E . A mi által meg azon nehézség merül fel, hogy — mint látni fogjuk URI 1756-ban 29 évesnek van m o n d v a ; halálakor pedig 1796-ban mint 70 évesről szólnak róla;

mely adatok az imént említettem (mindenesetre megbízhatóbb) anyakönyvi bejegyzéssel nem egyeznek. Debreczennek azonban mindenesetre le kell mondania annak igényéről, hogy U R I JÁNOS

az ö dicsőségét gyarapítsa.

Maga U R I JÁNOS doktori dissertatióin neve mellé e jelzést kapcsolja: «Körösino-Hungarus»; a «körösi» nem nemesi praedi- catum, a minek a Lexikonban van feltüntetve, hanem valóságos szülővárosa ÜRínak Nagy-Kőrös, nem Debreczen.

Ifjúkori tanulmányai menetenek körülményes kimutatása annak a kimerítő életrajzi tanulmánynak volna feladata, melyet az imént mint pium desideriumot jeleztem. Ez alkalommal csakis némely irodalmi munkájával óhajtok foglalkozni.

Fájdalom, e nagy magyar tudós dolgozatai közkönyvtáraink- ban csak csekély részben találhatók ; bizonyára teljesebben vannak meg a külföldi könyvtárakban a «Körösino-Hungarus» munkái.

Nem mondhatnók, hogy a magyar müveit közönségben nem nyilvánult valaha érdeklődés azon irodalmi működés iránt, melyet URI a külföldön kifejtett. Nyolcz évvel halála után ^ 1804)

PAINTNER M I H Á L Y azt a kívánságot fejezi ki Schediusszal szem- b e n : «Ich wünschte, dass in unserem Vaterlande die litterari- schen Verdienste, besonders um die morgenländischen Sprachen des Freyherrn Dan. Carl Grafen von Revitzky**) und des ^JOHANN URI mehr bekannt und in Ihrer Zeitschrift auseinandergesetzt

*) A Dictionary of National Biography LVI1I. köt. 42. 1. is 172ti-ot m o n d ; születési helyül azonban helyesen Kőrös van megadva. Az angol czikk szerzője M A R G O L I O U T H D. 8. oxfordi egyetemi tanár. P É C H Y I M R E is alább említendő egyik czikkében m á r 1873-ban helyreigazítja az URI debreczeni illetőségét állító helytelen adatot.

**) Erről lásd Egyetemes Pliilologiai Közlöny IV. (1880) 115. 1.

314

URI JÁNOS. 13

würden.»1) Ezen kívánságnak az illető folyóirat U R I JÁNOS négy m u n k á j á n a k puszta felsorolásával felel meg.

B e h a t ó b b a n HORVÁT ISTVÁN ismerte fel nagy jelentőségét.

A Nemzeli Múzeumban őrzött Collectáneáinak több czédulája tartalmaz adatokat U R I -JÁNOS munkáiról. Jelen előadásomban kiemelendő egy fontos tényre e czédulák egyike irányította figyelmemet.

HORVÁT ISTVÁN u t á n , kinek jegyzetei nincsenek közzétéve, 1866-ban BALOGH FERKNCZ «Uri J á n o s magyar tudós Oxfordban»

czímü czikkeben foglalkozik URI t u d o m á n y o s dolgozataival."2) H é t számot sorol fel; de ezekkel nem merítette ki az ÜRÍ-biblio- graphiát.

Fölötte érdekes jellemzést közölt ÜRíról 1873-ban és 1876-ban P É C H Y IMRE,3) az államnyomda volt tudós igazgatója, ki buzgón és sok eredménynyel kutatott az Angolországba került magyar tudósok működéséről. Mint emiitettem, m á r ő is helyre- igazítja az URI debreczeni illetőségét állító téves adatot. Érdekes részleteket közöl különösen nagy hazánkfia angolországi tartóz- kodásáról. PÉcHYnek az az értesítése, hogy URI egy nagykőrösi látogatása alkalmával szülőföldjén emlékiratféle feljegyzéseket hagyott volna, kérésemre főtitkári hivatalunkat arra indította, hogy e nagyfontosságú életrajzi anyag felhasználhatása szem- pontjából Nagy-Körösre kérdést intézzen. Onnan azonban ille- tékes helyről azt a tudósítást kaptuk, hogy ilyen iratok az ottani főiskola levéltárában nem találhatók. Külömben P É C H Y I M R E köz- lései sem terjeszkednek URI t u d o m á n y o s és irodalmi m u n k á j á - nak méltatására.

H .

URI első irodalmi kisérletei hollandi tanulmányaival vannak szoros kapcsolatban. Az ö idejében még fennállott a harderwijki egyetem, mely a «gelderni lierczegség és a zütpheni grófság

') Z e i t s c h r i f t von u n d f ü r U n g e r n V I . (1804) 159. és 160. 1.

2) S á r o s p a t a k i f ü z e t e k , X. köt. 409—13. 1.

al S Z A N A T A M Á S Figyelőjében 1 8 7 3 . évf. 1 2 3 . 1. 1 8 7 6 . évf. 1 4 — 1 6 . 1.

2 6 — 2 8 . 1. P É C H Y ezikkeire t. t a g t á r s u n k , id. S Z I N N Y E I J Ó Z S E F volt szíves figyelmeztetni.

345

6 G0LDZ1HEK IGNÁCZ.

főiskolájának» nevét viselte. Ez egyetem deákja volt URI. Két karnak volt hallgatója Harderwijkban: a bölcsészetinek és a theologiainak. Mindkettőn doktori rangot nyert, minek emléke két dissertatióban maradt fenn. Az egyiket Pro Liberalium Artium Magisterio et Gradu Doctoratus in Philosophia J 75:1. junius 8-án m u t a t j a be és egyúttal «Academiíe Ducatus Gelziae et Comitatus Zutphaniae» dedicátióval Harderwijkban sajtó alá bocsátja. Tárgya : De fulmine: csekély természettudományi vonatkozásokkal lénye- gében egy nagyon érdekes irodalomtörténeti kiserlet, melyben a fiatal szerző tágas olvasottságának adva bizonyítékát, nagyon ízléses csoportosításban előadja, hogy a keleti és a klasszikus írók minek nézték a villámlást. E dissertatióhoz szokás szerint 22 thesis van kapcsolva, többnyire a pliysika és a philosophia köréből; köztük néhány a szabadakarat, a determinismus és causalitas kérdéseire vonatkozik. Az utolsó számú: datur spatium vacuum.

Akkori szokás szerint tanulótársainak latin nyelvű üdvözlő költeményei szerepelnek a dissertatio függelékében. A nyom- tatvány e függeléke egy életrajzi talány elé állít, melyet a ren- delkezésemre levő anyagokkal nem vagyok képes megoldani.

E költeményekben ugyanis tanulótársai úgy szólnak Uiuhoz, mint a ki a bölcsészetdoktor!' vizsgát megelőzően a theologiae doctor rangját már megszerezte volt. Az egyik, W I L H . JACOB. A L L A F J

ily megszólítással vezeti be versét: «Ad doctissimum D^u. J o h a n n . N. Uri cum uti quondam egregio Specimine Theologico, ita nunc Philosophico, mirandum phamomenon, quod Fűimen audit, brevi et perspicua Dissertatione Inaugurali aperiret et Summis proin Philosophise Honoribus publice ornaretur.» Distichonjait pedig így végezi:

«Quam bene convenient et in u n a sede m o r a n t u r Perspiciensque Sophus, Theiologusque probus.

Pedig theologiai doktori dissertatióját csak két évvel később- ről ismerjük. Ugyanis 1755 junius 28-án ugyancsak Harderwijk- ban teszi közzé értekezését: Dissertatio Philologico-Theologica Inauguralis De Rege feliciter regnante . . . . pro gradu Doctoratus in SS. Theologia etc., melyben a Genes. 4(1, 10 magyarázásának sokat faggatott kérdéséhez szól hozzá. E két

346

URI JÁNOS. I

m u n k a egyike sem szerepel BALOGH F E R E N C Z bibliographiai ki- mutatásában.

Kettős doktori babérral URI aztán Leiden, Holland akkor is, most is, leghíresebb egyeteme felé veszi útját. 1756 szep- tember 17-éröl az ottani Album Academicum a következő fel- jegyzést m u t a t j a : «Jobannes Uri Korosino-Hungarus 29 [éves

T. et P. Dr.» Nem tudom, min alapszik a Lexikon azon adata, hogy itt «jogot kezdett tanulni és ebből is letette a doktori vizsgálatot». E tényeknek nem akadtam nyomára. De kétség- telen, hogv Leidenbe ÜRít a nagy S C H U L T E N S A L B E R T híre csábí- totta, korának legkiválóbb orientalistájáé, ki a héber-arab pbilo- logia terén a maga idejében uralkodó iskolát alkotott, melynek, mint kimutattam, számos jeles magyar növendéke is volt,*) és mely iskolának csillaga csakis a század végén a párisi Silvc.stre de Sacy iskolájának feltűnésével homályosodik el. Itt a nagy vezér mellett URI azon tanulmányoknak szenteli magát, melyek a leideni iskola hírét mai napig fenntartották, az arab-héber philologiának, valamint az akkor elérhető keleti irodalomtudo- mány egyéb ágainak. Munkái, melyek már most 1761-től kezdve sűrűen jelennek meg, az arab, héber, perzsa, török irodalom körében mozognak.

Ezek közt leginkább alapította meg tudós hírét egy a BALOGHtól egybeállított jegyzékben hiányzó kiadvány, melyet — a mindjárt ismertetendő emléktábla tanúsága szerint is — az oxfordi kataloguson kívül URI legjelentősebb dolgozatának tar- tottak. Kedvező fogadtatásáról és elterjedéséről a tudományos világ- ban az a még mai nap is ritkaság számba menő körülmény tanús- kodik, hogy tiz éven belül két kiadást ért. E m u n k a a «Burda», azaz «Köpeny költemény» név alatt az iszlám világában nagy

hírnek örvendő költemény kiadása és magyarázása. Szerzője az.

északafrikai berber népfajból származó, Felső-Egyiptom Abúszír helységében született S E R E F AL-DÍN MUHAMAIED B. S Z A ' Í D AI.-BÚSZÍRI

(szül. 1212-ben, megh. 1294—8 körül Kairóban). Vallásos költő volt, ki a próféta tiszteletére több költeményt írt, melyek közül azonban egy sem vergődött oly liirre, mint e «Köpenykölte- mény». Nevét a következő csodás történetnek köszöni, melyet

*) L . E g y e t e m e s P h i l o l o g i a i K ö z l ö n y i. h . 121 — 129. 1.

347

8 GOLDZIHEII IGNÁCZ.

maga a szerző következőképen beszél e l : «Megesett rajtam, hogy hüdés ert ép azon időben, midőn e költemény szerkesztésével foglalkoztam. Munkám elvégezése után istenhez könyörögtem, hogy szabadítson meg testem nyomorúságától; imámat azzal toldottam meg, hogy sírva mondtam el versemet. Alomba me- rülvén a prófétát láttam, a mint áldott kezével testem bénult részét érinté és köpenyt borított reám. Arra ébredtem, hogy teljesen felgyógyultam; csudás látományomról azonban nem szóltam senkinek. De még az nap egy fakirral találkoztam, ki elkérte tőlem új munkámat, melyben a prófétát dicsőítem; kér- désemre, hogy melyiket érti — hisz több efajta verse volt —

«azt — mondá — melyet betegséged alatt készítettél» és nyom- ban el is szavalta az elejét. «Tegnap — úgymond — a próféta jelenlétében hallottam az egész költeményt és láttam, a hogy egy köpenyt borított a szavalóra.»*) Ez a «Köpenyköltemény»

elnevezésének oka, E csudás történet csakhamar híressé tette a verset; még a szerző életében szent szövegnek tekintik, melyet a legnagyobb áhítattal környeznek. Gyógyító amulettekre hasz- nálják egyes sorait; ájtatos gyülekezetekben éneklik. E szent- séges jelleget az egész muhammedán világban egészen mai napig fenntartotta, A «Köpenyköltemény» éneklésével kísérik a ha- lottat utolsó nyugvóhelyére. E fontosságával az irodalomban elfoglalt állása is lépést tart. Az iszlám nagy területén használt minden nyelvre le van fordítva; mindenféle mesterséggel még ki is bővítették és fejlesztették. Egész kis könyvtárt tesz a hozzá fűződő kommentár-irodalom A*) Nemcsak egyszerű értelmét ma- gyarázzák; hanem minthogy mystikus értelmet is tulajdonítanak neki, ez irányban is mesterkedik körülötte a titokzatosságokban kéjelgő exegesis. Aztán kutatják a költemény mágikus hatásait i s : hogy az egyes verssorokat amuletumnak használva, mily formában, mily esetekben, mily eredményt érhet el velük a bajba

*) Lásd B E N É B A S S E T , La Bordali du Cheikli El-Bousiri, poénre en r h o n n e u r de Mohammed traduite et commentée. (Paris 1894: = Biblio- théque Orientale Elzévirienne, L X I X . része.)

* * ) B R O C K E L M A N N , Geschichte der Arabischen L i t t e r a t u r , I . köt.

264—'266. 1.

948

URI JÁNOS.

sülyedt igazhivő.*) Pedig vajmi egyszerű, könnyen érthető költe- ményről van szó, mely 172 distichonban az iszlám népszerű prophetologiáját foglalja össze.

E költemény eredeti arab szövegének editio princeps-ét latin fordítással a d t a U R I J Á N O S 1761-ben.**) Szándéka volt M E R Z Ú K I arab scholion-jait is kiadni a k ö l t e m é n y h e z ; de ismeretlen akadályok e szándékát m e g h i ú s í t o t t á k ; csak a költemény keletkezését előadó bevezetést közli M E R Z Ú K I

szövegében. — URI lelkületének jellemző vonását m u t a t j a a könyv dedicatiója: «Deo ter Optimo Maximo atque amicis charissimÍ8 dilectissimis liunc suae industria? p a r t u m offert Job. Uri.»

E m u n k á h o z (57—76. lapon) függelékül URI egy értekezése van kapcsolva e c z í m e n : «Origines Arabico-Hebraicae», melyet m u t a t v á n y n a k jelez egy terjedelmesebb munkából, melynek be- végezésétöl, úgymint a M E R Z Ú K I scbolionjainak közlésétől «inspe- rato et inopinato causarum q u a r u n d a m concursu circumfusus»

m a r a d t el. Az (JriginesX>er\ a sémi nyelvek szótárának nyolcz szócsoportját fogja etymologiai vizsgálat alá, azon módszer szerint, melyhez a S C H U L T E N S iskolájában szoktatták. Ezen módszer ugyanis régibb p á r j a a mostan divatos panbubylonismusnak, mely szerint a sémi szók etvmonjait nagy egyoldalúsággal derűre- borúra a babylon-assyriai ékiratos nyelvből fejtik ki. Ujdonat-új.

eddig ismeretlen jelentéseket fognak r á p. o. a bibliai h é b e r szókra, valamely rokonhangzású, nem is mindig biztos ékirati szó alapján és azt a jelentést teszik az illető szó etymonjává.

A ScHUí.TENsék idejében az arab nyelv gazdagságát használták fel a hozzá képest koldus-szegénységű egyéb sémi nyelvek ma- gyarázására. Mindent az arab alapján akartak megérteni. A h é b e r szó jelentésének pontos meghatározásában előbbre helyezték az

*) Minderről bővebben szólok a 1! B A S S E T m u n k á j a alkalmából írt czikkemben, Bevue de l'Histoire des Religions, XXXI. köt. (1895) 304 — 311. 1.

**) Carmen mysticum B O R D A dictum Abi Abdallah Mohammed ben Seid Busirid® Aegyptii. E cod. MS. Bibi. Lugd. Batav. latine conversum.

Accedunt Origines arabico-hebraicae. Paravit et edidit JOH. URI. Lugd.

Batav. 1761, 4 ° ; ed. 2. Traj. ad Rhen. 1771, 4°.

349

1 0 GOLDZIHER 1GNÁCZ.

arab nyelvhasználat tanúságát az évezredes szótári ós exegetikus hagyománynak.')

Tudjuk, hogy az ó-perzsa philologiának is volt ily kor- szaka, midőn ^{H A U G} iskolája a Zendaveszta szavainak értelme- zésében előnyt adott a szanszkritból következtetett etymologiának a párszi iskolák magyarázó hagyománya fölött, melynek a nem- rég elhunyt S P I E G E L volt a szószólója. U R I JÁNOS is munkatársa volt az ö idejében Leidenben uralkodó panarabistikus módszer- nek a sémi etymologia terén. Mindent az arabból lehet csak megmagyarázni és megérteni. E nyelvben található meg a sémi szavak eredeti és igazi jelentése. E módszeres tanhoz nyújt adalékokat az «Origines arabico-hebraicte» czímű mutatványban,"2) melyben a Schultens-iskola h ű tanítványának bizonyul etymo- logiai téren, valamint egyéb munkáiban ez iskola nagy hatását m u t a t j a a szigorú philologiai módszer dolgában.

Ugyanazon czélnak és módszernek szolgál ugyancsak 1 7 6 1 - b e n Leidenben megjelent rövid dolgozata (BALOGH is fel- említi): «Prima decas originum Hebraeorum genuinarum ad loca bildica reclius intelligenda (II. + 35. lap), melyben ismét tíz héber-arab gyökércsoporton mutatja be a S C H U L T E N S elveinek alkalmazását.³) A biblia számos helyének csak ugy találhatjuk helyes értelmet, ha a héber szavak igazi jelentésének felderí- tésére az arab megfelelőket használjuk. «Hoc pacto - így ítél róla bevezetésében — Linguam Hebrseam ad perfectiorem eve- liemus gradum, et ab iis, quibus aequitas cordi est, laudis mér- cédé non frustrabimur.» A Prima decas czím («finis primae decadis», mondja a könyvecske végén is), arra mutat, hogy szándékában volt ez etymologiai kutatásainak folytatást is adni.

Azonban, tudtommal, újabb Decas-sal ezentúl nem állt elő.

>) Lásd Emlékbeszédemet F L E I S C H E R L E B E R E C H T H E N R I K fölött.

Budapest 1889; Akadémiai Emlékbeszédek, V. köt. 4. sz.) 10. 1.

ä) A függelék a következő héber-arab gyökerek etymologiájára és a bibliamagyarázatban való alkalmazására terjed : «Stt'p "11*7 M i r <pS < m ; - S n a -

3) Az e m u n k á b a n magyarázott gyökerek a következők: .HSf!

Prc -aSj? -mx <"itoe -np .ptb-pS-

350

l RÍ JÁNOS. 11

H I .

1770-ig tartózkodik URI Leiden ben. Ekkor a szerény magyar tudóst életének legnagyobb elégtétele, dicsősége éri. Már el- mondtam más alkalommal, hogyan keriilt ez évben Angliába.

Az oxfordi Bodleyan-Library igazgatói nem találtak szakembert, ki elég sokoldalú nyelv- és irodalomismerettel rendelkezik, hogy a soknyelvű keleti kéziratokban gazdag könyvtár kincseit egy tudományos katalógusban ismertesse. A leideni tanárok révén

S I R J O S E P H Y O R K É (Baron Dever), Angolország nemetalföldi követe, URI JÁNOst ajánlotta e nagy képességeket feltételező feladat tel- jesítésére. Az oxfordiak tényleg a magyar fiatal tudóst hívják

meg. Angliában mindjárt megérkezésekor egy még Leidenben készült tudományos munkával köszönt be, mely Oxfordban 1770-ben jelenik meg. B A L O G H J Á N O S lajstromában nem említi.

Ugyanis A L - N A S Z A F Í muszlim theologus dogmatikai tankölteményét arab nyelven kiadta és latin fordítással magyarázta: e munka függelékéül S Z A ' D I Bmztánjúnak bevezetését közölte perzsául és latinul.¹) Ezt mindjárt 1771-ben követik a BALOGHnál is fel- említett «Török levelek és perzsa elbeszélések, eredetiben latin fordítással»,²) mely dolgozatot itt különösen abból a szempont- ból emelem ki, hogy URI keleti nyelvismereteinek a törököt is befoglaló terjedelmére reá mutathassak.

Még egyéb tudományos munkák is jelzik oxfordi szor- galmát;3) de figyelmének súlypontja természetesen arra a fel- adatra esik, a melyért Angolországba hítták volt. Másfél évtizeden

át foglalkozott a Bodleyana gazdag kéziratkincsével. 1787-ben nyomtatásban jelenhetett már meg munkájának eredménye, egy testes foliáns, mely ezentúl a könyvtár keleti kéziratai leírásának

NICOLL-, majd P u s E Y - t ó l folytatott munkájában szilárd alapul szolgált.

*) C a r m e n A r a b i c u m , sive v e r b a doctoris Aulieddini Al N a s a p l i i de religionis Sonnitic® p r i n c i p i i s n u m e r o vincta, nec non P e r s i c u m . n i m i r u m Saadi Shirazid® o p e r i s P o m e r i u m dicti i n i t i u m ubi de Deo T. O. M.

Kdidit et l a t i n é vertit J . Uri. Oxonii. 1770.

2) Epistol® Turcicae et n a r r a t i o n e s Persic® edit® ac latiné convers®

ab J o a n n e U r y . Oxonii 1771.

3) I t t j e l e n i k m e g többek közt a P h a r u s a r t i s g r a m m a t i c s h e b r ® s , Oxon. 1 7 8 4 . ( B A L O G H is említi.)

351

1 2 GOLDZIHER IGNÁCZ.

URI e katalógus-munkáját a Bodleyan-könyvtár igazgató- ságának «ex aedibus Clarendonianis die 2-do Febr. 1787»-röl kelt előszava vezeti be, melyben a munka történetét adja elő és URI munkájának érdemét is dicsérő módon méltatja. Leiden- ből ajánlották nekik e tudós szakembert a sokoldalúsága miatt nehéz munka teljesítésére :

«Is e r a t Joannes Uri, Huiv/anensis, q u i iarn t u m L u g d u n i B a t a v o - r u m c o m m o r a n s sub Ol. J . Scliultens L i n g u i s o r i e n t a l i b u s o p e r á m d a b a t . V i r u m i t a nobis c o m m e n d a t u m n i t r o excepimus, et a n n u o s t i p e n d i o dona- v i m u s , donee n e g o t i u m ad f i n e m p e r d u e t u m f u e r i t . I s i g i t u r in h a e Re- censione p e r m u l t o s a n n o s d e s u d a v i t : s i n g u l o s Codices, qui in L i n g u i s , H e b r a i c a , C h a l d a i c a , A e t b i o p i c a , S y r i a c a , Arabien, P e r s i e a , T u r c i c a con- scripti f u e r i n t ad e x a m e n r e v o e a v i t , A r g u m e n t a e o r u n d e m n o n n u n q u a m p a u c i o r i b u s , i n t e r d u m vero (ubi n e m p e illud exigere v i d e r e t u r A r g u m e n t i D i g n i t a s ) d i f f u s i o r i b u s verbis exposuit, T i t u l o s d i l i g e n t e r inspexit, e o s q u e , u t et i p s a A u c t o r u m N o m i n a , t u m L a t i n e , t u m ipsis S c r i p t o r u m Codi- c u m q u e L i n g u i s , q u o a d tieri p o t u i t e x h i b u i t : I n c o n d i t a m atque indige- s t a m Codicum c o n g e r i e m n o n t a n t u m in L i n g u a r u m in q u i b u s e x a r a t i e r a n t Classes diduxit, sed e t i a m , liabita u b i q u e V o l n m i n u m formae r a t i o n e , in S c i e n t i a r u m et D i s c i p l i n a r n m O r d i n e s , p r o u t in o p t i m i s Catalogis fieri consuevit, digessit.»

Ámde nincsen megemlítve, hogy maga URI is írt egy elő- szót a nagy munkához, melyet azonban, nem tudhatni, mi okból, nem akartak kiadni. Nagy hazánkfia ez előszavának szövege azonban nem veszett el. H O R V Á T ISTVÁN a Nemzeti Múzeumban őrzött nagybecsű anyaggyüjteményének ÜRíra vonatkozó czédu- láinak egyike a következő tény ismeretére vezetett. 1827-ben dr. P A R R SÁMUEL, hattoni curatus, a londoni Sz. Pál székes- egyház prasbendariusa és buzgó könyvgyűjtő hátrahagyott nagy könyvgyűjteményéről, e czímen: Bibliotheca Parriana, egv kata- lógust adtak ki, melynek 62. lapján a theologiai szakba be- osztva Kennicott: «Dissertatio generalis in vetus testamentum»

cz. munkája van felhozva, egybekötve a «Codices Manuscripti Hebraici et Chaldaici u n a cum Arabicis charactere liebraico expressis» czímtivel «with an Authograpli of the learned and judicious Preface intended for publication by the profound Orientalist, the Editor, Dr. Uri, and insolently rejected and quibbled by Dr. Randolph, the Canon of Christ Church», azaz:

«együtt egy tudós és élesítéletű előszó autograph-jával, melyet

352

URI JÁNOS. 1 3

közzétételre szánt a katalógus szerzője, a melységes orientalista, dr. URI, de melyet méltatlanul visszautasított ós mindenféle

ürügy alatt elmellőzött dr. RANDOLPH, a Christ-Church kanonokja » URI a könyvtár gyűjtőjével személyes baráti viszonyt folytatott.

Ezt a katalógus egy adatából következtetem. A 270. lapon ugyanis ^VERWEY I. Nova Via Docendi Graeca (Amsterd. 1737) cz.

m u n k á j á t e jegyzet kiséri: «The gift of the learned Dr. Ury to Dr. Parr. I) Bizonyára ily módon került URI előszavának kézirata is a ^PARR könyvtárába.

Nem kíméltem fáradságot, hogy megtudjam, hová került e könyv, mely nagy hazánkfia egy kiadatlan értekezését saját kezeírásában foglalja magában. Nem is tekintve e kéziratnak érdekességét magyar szempontunkból, mindenesetre tárgyi és irodalmi szempontból is kell, hogy nagy fontossággal birjon. Mi lehet az oka annak, hogy dr. ^RANDOLPH e «tudósnak és éles- ítélettí»-nek mondott munkát elnyomja? Utánjárásomnak eddig csak az az egy negatív eredménye volt, hogy megtudtam, hogy

PARR könyvgyűjteménye nem egy helyre került, hanem hogy szét van szórva. De nem volt módomban megtudni, hogy a szóban forgó kötet hová került. A minek magános kérdezősködéssel nem tudtam végére járni, talán inkább sikerülne hivatalos után- járásnak. Az a meggyőződésem, hogy méltó feladatot teljesítene könyvtárunk, ha hivatalos lépéseket tesz arra, hogy híres hazánkfia ezen irodalmi szempontból fontos autograph ineditumának nyo- mára jusson és azt az utókor számára megmentse. Nem tételez- hető fel, hogy ^PARR Kennicott-köt.ete, melyhez ^{U R I} e reliquiuma hozzá van kötve, nyomtalanul elkallódott légyen.

IV.

Egy negyed évszázadot töltött ^{U R I} Oxfordban. P É C H Y I M R E * )

közléséből tudjuk, hogy ez idő vége felé, 1794-ben, tehát két évvel halála előtt, B U D A I EZSAJÁS látogatását fogadta Oxfordban, mely látogatás emlékét a debreczeni kollégium könyvtára őrzi.

BUDAI ugyanis ^{U R I} egy munkájába, melyet e találkozás alkalmá- val a szerzőtől ajándékba kapott, ÜRíról és oxfordi találkozásuk-

*) F i g y e l ő 1 8 7 6 . évf. 2 7 . 1. P É C H Y a z e m l é k l a p t a r t a l m á t t e l j e s s z ö v e g - b e n k ö z l i .

353

14 G0LDZ1HER IGNÁCZ.

ról egy érdekes emlékjegyzetet írt latin nyelven. Bár nem volt hivatalos tanári állása az oxfordi egyetemen, nagy tudományát, könyvtári tiszte mellett, tanító működéssel is hasznossá tette.

Sokan fordultak hozzá, kik a keleti tudományok azon körében, melyben Ő maga a nagy S C H U L T E N S tanítványa volt, okulni es tökéletesedni óhajtottak. E csendes működésének nagy hatását egy okmány hirdeti, mely érdemes arra, hogy a magyar tudo- mányosság története megőrizze.*) Ez előadásom záró pontján e tisztet óhajtom teljesíteni.

A WESLEY-mozgalom egyik nevezetes képviselője volt kelet- kezése idejében egy ADAM CLARKE nevű angol theologus, kinek a vallásos ébresztés körül kifejtett tevékenységén kívül, melyet prédikáló utazásaiban érvényesített, tudományos tekintetben is sok erdemei voltak. Jelesül nagy buzgalmat fejtett ki egy polyglott biblia létesítése ügyében. Ez érdekes férfiú életrajzát halála után egy vaskos három kötetre terjedő munkában adták k i : An Account of the Religious and Literary Life of Adam Clarke (London 1833), melynek gerinczét magának CI.ARKE-nak napló- jegyzetei és nejéhez, családja egyéb tagjaihoz és barátaihoz inté- zett levelei képezik.

1812-ben a methodista theologus egy időre Oxfordban telepedik meg és e tartózkodásáról a nevezett életrajzi m u n k a II. kötetének 298. lapján a következő naplófeljegyzést veszi á t : «Mivel alkalmatlannak véltem - úgymond ADAM CLARKE —

hogy vendéglőbe szálljak, magánházban fogadtam lakást. Kel- lemes meglepetésemre azt láttam, hogy ugyanazon lakóhelyre kerültem, melyet huszonöt éven át a híres Dr. U R I JÁNOS

foglalt el, egy Leidenben kiképezett magyar, kit az (oxfordi) egyetem áthítt, hogy a Bodleyana-könyvtár keleti kéziratait ren- dezze, katalógusba foglalja és leírja. 0 az, ki a Burda czímü arab költeményt kiadta és latinra fordította. Hetven évet meg- haladó korában 1796-iki október hó 18-án esti 8 óra felé vacsora közt hirtelen halt meg. Dr. W H I T E , az egyetem ez idei arab professora, tanitványai közül való ; úgy mint e helységben a leg- többen azok közül, kik a keleti irodalmakban kitűnnek, okta-

*) D r . M A R G O L I O U T H D. S. oxfordi t a n á r volt szíves ez a d a t r a figyel- m e z t e t n i .

354

u m JÁNOS. 1 5 táaukat Dr. UKI JiNosnak köszönik. Bús érzés, bár kedves gon- dolatoktól indíttatva a kővetkező sorokat vésette velem egy üveg négyzetére azon szoba ablakának, a melyben kutatott, a mely- ben meghalt, és a melyben én most írok.»

íme a felirat szövege, melyet szabad e helyen angol eredetije szerint is megőrizni:

«Sacred to t h e Memory of J o h n Uri D. D.

Born in H u n g a r y and educated at Leyden H e was invited over into England by the

University of Oxford to describe, arrange and catalogue The Oriental MSS. in t h e Bodleyan L i b r a r y .

His oldest and most intimate acquaintances Ever found h i m to be

An honest m a n , a pleasant Companion and a Conscientious Christian.

To his powerful knowledge as an Oriental Scholar

His Catalogue of t h e Arabic MSS. in t h e Bodleyan L i b r a r y His Hebrew and Arabic G r a m m a r

H i s edition and L a t i n translation of t h e Celebrated Arabic Poem colled

Al-Bordha

Together with h i s n u m e r o u s Pupils

W h o have distinguished themselves in t h e Walks of L i t e r a t u r e Opened to them by t h e i r Preceptor

Bear t h e most distinguished and decided t e s t i m o n y . A stranger to his Person but not to his

L i t e r a r y and moral w o r t h : Dares to entrust even to Glass I n the a p a r t m e n t twenty-five years

Occupied by t h i s eminent m a n This Memorial

To L e a r n i n g t h a t can never perish And Virtues t h a t can never die.

After suffering m u c h by increasing infirmities D u r i n g t h e last two years of his life H e died suddenly in his a p a r t m e n t s About eight o'clock of t h e evening of

October 18. 1796.

Aged 70 years

His mortal remains were deposited in t h e 355

16 GOLDZIHER IGNÁCZ.

Cliancel of St. Michael's C h u r c h in t h i s city W h e r e , for lack of a M o n u m e n t , T h e p a s s e n g e r can scarcely say

H e r e lies Uri.»

M a g y a r r a f o r d í t v a :

« S . e n t c h e U r i J á n o s theolog. d o k t o r e m l é k é n e k . M a g y a r o r s z á g o n s z ü l e t v e és Leidenben nevelve, az oxfordi e g y e t e m á t h í t t a őt Angliába, h o g y leírja, rendezze és k a t a l ó g u s b a foglalja a B o d l e y a n - k ö n y v t á r keleti n y e l v ű k é z i r a t a i t . — L e g r é g i b b és l e g b i z a l m a s a b b ismerősei m i n d e n k o r becsületes e m b e r n e k , kedves t á r s n a k és l e l k i i s m e r e t e s k e r e s z t y é n n e k ta- lálták. H a t a l m a s i s m e r e t e i r ő l a keleti t u d o m á n y b a n a l e g k i t ű n ő b b és leg- h a t á r o z o t t a b b t a n ú s á g o t t e s z n e k K a t a l o g u s a a B o d l e y a n - k ö n y v t á r a r a b k é z i r a t a i r ó l . H é b e r és A r a b n y e l v t a n a , a B u r d á n a k nevezett h í r e s költe- m é n y k i a d á s a és latin f o r d í t á s a , s z á m o s t a n í t v á n y a i v a l e g y ü t t , kik kitün- t e t t é k m a g u k a t azon i r o d a l o m k ö r e i b e n , m e l y e t m e s t e r ü k nekik meg- n y i t o t t . E g y b á r s z e m é l y é r e , de n e m i r o d a l m i és erkölcsi é r d e m e i r e nézve idegen, azon l a k á s b a n , m e l y e t e kitiinő e m b e r h u s z o n ö t éven út elfoglalt, a b l a k ü v e g r e bizza ez e m i é k j e i t t u d o m á n y r ó l , m e l y s o h a n e m p u s z t u l h a t el, e r é n y e k r ő l , m e l y e k s o h a n e m h a l h a t n a k m e g . M i u t á n élete utolsó két évében sokat szenvedett vala e g y r e növekvő betegségektől, szál- l á s á b a n h i r t e l e n m e g h a l t esti nyolez óra felé, 1796 o k t ó b e r 18-án 70 éves*) k o r á b a n . H a l a n d ó m a r a d v á n y a i t a v á r o s Sz. M i h á l y - t e m p l o m á n a k cliorusá- ban helyezték el, a hol egy e m l é k k ő h i á n y á b a n , az a r r a m e n ő b a j o s a n m o n d h a t n á : I t t n y u g s z i k Uri.»

Az üvegtábla rég elpusztult; vele CLARKE érzelmes felirata.

H a d d m a r a d j o n fenn e helyen is, mint nagy hazánkfia, a tudós és erényes U R I JÁNOS emlékének felújítója. A magyar t u d o m á n y büszkén említheti e nevet. Tartsuk tiszteletben !

*) H e l y e s e b b e n 7 2 éves k o r á b a n . B U D A I E Z S A J Á S fent e m l í t e t t jegy- zetében 1794-ben azt m o n d j a r ó l a : «licet esse s e p t i n g e n a r i o m a j o r . »

356

irodalom közölt. 20 f. — V. Barna F. : Néhány ősmüveltségi tárgy neve a magyar- ban. 60 t. — VI. Te'lfy : itankavis Kleón uj-görög drámája. 60 f. — VII. Imre S : A nevek uk és ük személyragairól. 40 f. — VIII. Ballagi M: Emlékbeszód Székács József t. tag fölött. 40 f. — IX. Vámbéry : A török-tatár nép primitiv culturájában az égi testek. 20 f. — X. Volf Gyz Bátori László és a Jordánszky-codex bibliafordí- tása. 20 f. (1877—1879.) — V I I I . k . I. Dr. Ábel J.: Corvin-oodexek. 1 K 20 f. — I I . Barna F.: A mordvaiak pogány istenei a ünnepi szertartásai. 1 K. — I I I . Dr. Genetz A.: Orosz-lapp utazásomból. 40 f. — IV. Gr. Zichy Á.: Tanulmány a japáni művészetről. 2 K. — V. Szász K.: Emlékbeszéd Pázmándi Horvát Endre 1839-ben elhunyt r. t. fölött. 20 f. — VI. Hun/alvy P. : Ukkonpohár. A régi magyar jogi szokásnak egyik töredéke. 40 f. — VII. Mayer A. : Az úgynevezett lágy aspiráták phonetikus értékéről az ó-indben. 1 K 20 f. — V I I I . Dr. Ábel J. : Magyarországi humanisták és a dunai tudós társaság. I K 60 f. — IX. Dr. Pozder K. : Ujperzsa nyelvjárások. 1 K. — X. Imre S. : Beregszászi Nagy Pál élete és munkái.

60 f. (1879—188(1.) — I X . k . I. Budenz J. : Emlékbeszéd Schiefner Antal k. tag felett. 20 f. — II. Gr. Zichy Á.: A Boro-Budur Jáva szigetén. 80 f. — I I I . Ballagi M.: Nyelvünk ujabb fejlődése. 40 f. — IV. Vámbéry: A liunnok és avarok nemzetisége. 60 f. — V. Hunfalvy P. : A Kun- vagy Petrarka-codex és a kúnok.

60 f. — VI. Szász K.: Emlékbeszéd I-ewes Henrik György külső tag felett. 10 f. — VII. Barna F.: Ös vallásunk főistenei. 80 f. — VIII. Dr. Ruzsicska K.: Schopen- hauer sesthetikája. 20 f. — IX. Barna F.: Ős vallásunk kisebb isteni lényei és áldozat szertartásai. 60 f. — X. Dr. Kont I: Lessing mint philologus. 60 f. — XI. Bogisich M. : Magyar egyházi népénekek a X V I I I . századból. 1 K. — X I I . Simonyi : Az analógia hatásáról, főleg a szóképzésben. 40 f. (1880—1881.) — X . k . I. Simonyi: A jelentéstan alapvonalai. 60 f. — II. Heinrich G: Etzelburg és a magyar húnmonda. 40 f. — I I I . Hunfalvy _ P.: A M. T. Akadémia és a szuomi irodalmi társaság. 40 f. — IV. Joannovics: Értsük meg egymást. 60 f. — V. Ballagi M.: Baranyai Decsi János és Kis-Viczay Péter közmondásai. 20 f. — VI. Dr. Peez V. : Euripides trópusai összehasonlítva Aeschylus és Sophokles trópusaival. 1 K 20 f. — VII. Szász K. : Id. gróf Teleki László ismeretlen versei. 20 f. — V I I I . Bogisich M. : Cantionale et Passionale Hungaricum. 60 f. — IX. Jakab E. : Az er- délyi hírlapirodalom története 1848-ig. 1 K. — X. Heinrich G. : Emlékbeszéd Klein Lipót Gyula kültag felett. 80 f. — XI. Bartalus: Ujabb adalékok a magyar zene történelméhez. 80 f. — XII. Bánóczi J: A magyar romanticismus. 20 f. — X I I I . Bartalus I.: Ujabb adalék a magyar zene történelméhez. 80 f. (1882.) — X I . k . I. Hunfalvy P.: Ugor vagy török-tatár eredetü-e a magyar nemzet ? 40 f. — II. Télfy: Újgörög irodalmi termékek. 80 f. — I I I . Télfy : Középkori görög verses regények. 60 f. — IV. Dr. Pozder K.: Idegen szók a görögben és latinban. 1 K. — V. Vámbéry: A csuvasokról. 60 f. — VI. Hunfalvy P.: A számlálás módjai és az év hónapjai. 40 f. — VII. Majláth B. : Telegdi Miklós mester magyar katechiBmusa

1562-ik évből. 20 f. — VIII. Dr. Kiss I.: Iváldi György nyelve. 1 K. — IX. Gold- ziher ; A muhammedán jogtudomány eredetéről. 20 f. — X. Barna F. : Vámbéry Armin «A magyarok eredete» czimii műve néhány főbb állításának bírálata. 1 K 20 f. — XI. Ballagi M.: A nyelvfejlődés történelmi folytonossága és a Nyelvőr.

40 f. — XII. Vámbéry : A magyarok eredete és a finn-ugor nyelvészet. I. 60 f.

(1888—1884.) — X I I . k . I. Dr. Kont I. : Seneca tragédiái. 1 K 20 f. — II. Dr. Nagy S.: Szombatos codexek. 60 £ — I I I . Szász B. : A reflexiv és valláserkölcsi elem a költészetben s Longfellow. 60 f. — IV. Kunos és Munkácsi: A belviszonyragok használata a magyarban. 1 K. — V. Vámbéry : A magyarok eredete ós a finn-ugor nyelvészet I I . 1 K. — VI. Volf Gy.: Kiktől tanult a magyar irni, olvasni ? 1 K. — VII. Thury J.: A kasztamnni-i török nyelvjárás. 1 K. — VIII. Télfy: Nyelvészeti mozgalmak a mai görögöknél. 40 f. — IX. Kálmány L. : Boldogasszony, ősvallá- sunk istenasszonya. 40 f. — X. Brassai: A mondat dualismusa. 1 K 20 f. — XI. Gr. Kuun G. : A kunok nyelvéről és nemzetiségéről. 80 f. — XII." Abel J.:

Isota Nogarola. 1 K. (1881—1885.) — X I I I . k . I . Heinrich G. : Iíudrun, a monda és az eposz. 80 f. — II. Barna F.: A votják nép múltja és jelene. 60 f. — I I I . Goldziher I.: Palesztina ismeretének haladása az utolsó három évtizedben. 80 f. — IV. Abel J.: A homéroszi Demeter-hymnusról. 1 K. — V. Barna F. : A votjákok pogány vallásáról. 40 f. — VI. Szarvas Gábor : A régi magyar nyelv szótára. 20 f. — VII. Budenz J. : Egy kis viszliang Vámbéry Ármin ur válaszára. 40 f. — VIII. Szily K.: Ki volt Calepiuus magyar tolmácsa. 20 f. — IX. Bogisich M. : Szegedi I.énárt énekeskönyve. 1 K. — X. Joannovics : Szórendi tanulmányok. I. rész. 60 f. — XI. Peez V.. A kisebb görög tragikusok trópusai 20 f. — XII Télfy : Heraclius.

Bankavis Leon hellén drámája. 60 f. (1885—188«.) - X I V . k . I. Ábel J.: Az ó- és középkori Terentius biographiák. 80 f. — II. Joannovics: Szórendi tanulmányok

II. rész. 80 f. — I I I . Barna F. : A mordva nép házassági szokásai. 60 f. — IV.

Télfy : Jelentés ujhellén munkákról. 60 f. — V. Kálmány L.: Mythologiai nyomok a magyar nép nyelvében és szokásaiban. 20 f. — VI. Putnoky M.: Etymologieum magnum Romanise. 40 f. — VII. Simonyi: A magyar szótők. 60 f. — V I I I . Simonyi: A nyelvújítás történetéhez. 40 f. — IX. Brassai: Szórend és accentus.

80 f. — X. Télfy : Három franczia hellenista és a volapiik. 40 f. — XI. Neme thy G.: Euhemeri reliquiae. 1 K 20 f. — XII. Vikar B.: Gáti István steganographiája, kapcsolatban a modern stenographiával. 80 f. (1887—1889.) — X V . k . I. Dr. Schreiner M. : Az iszlám vallásos mozgalmai az első négy században. 60 f. — II. Haraszti:

André Ckénier költészete. 3 K. — I I I . Simonyi: Kombináló szóalkotás. 80 f. — IV. Hunfalvy P.: Az aranyosszéki mohácsi nyelvemlékek. 30 f. — V. Zichy A.:

Psychiatria és politika. 20 f. — VI. Télfy: Ujabb hellén munkák ós a hellén nyelvtanítás. 1 K 20 f. — VII. P. Thewrewh E.: A magyar zene tudományos tár- gyalása. 40 f. — VIII. Asbóth O.: A hangsúly a szláv nyelvekben. 1 K 60 f. — IX.

Simonyi : A nyelvújítás és az idegenszerűségek. 1 IÁ 20 f. — X. Télfy : Kisfaludy Károly «Moliács»-a görögül. 80 f. — XI. Dr. Ke gl S.: Tanulmányok az újabbkor!

persa irodalom történetéből. 3 K. — XII. Gróf Kuun G.: Ujabb adatok a kúu Petrarca-Codexhez. 30 f. (1889—1892.) — X V I . le. I. Finaly : A beszterczei szószedet.

4 K. — II. Goldziher I. : A pogány arabok költészetének hagyománya. 1 IÁ 20 f. — I I I . Asbóth O. : A szláv szók a magyar nyelvben. 90 f. — IV. Peez V. : Paraspondylos Zotikos költeménye a várnai csatáról. 60 f. — V. Télfy : Új-görög munkák ismer- tetése. 40 f. — VI. Télfy: Két uj-görög nyelvtan magyarul és a mai görög verstan.

40 f. — VII., Szamota I. : A Murmelius-féle latin-magyar szójegyzék 1533-ból. 1 IÁ.—

VIII. Hegedűs I. : Guarinus és Janus Pannonius. 1 IÁ 60 f. — IX. Dr. Kunos I. : Kisázsia török dialektusairól. 90 f. — X. Hegedűs I.: Dicsének Jacobus Aut.

Marcellusra. Irta Janus Pannonius. (1892—1897.) —. XV I I . k . I. Dr. Mahler : Egyiptológiai tanulmányok a choronologia köréből 30 f. — I I . Kánon : Naszreddin hodsa tréfái. 3 IÁ. — I I I . Kéyl S.: A perzsa népdal. 90 f. — IV. Melicli J.: Melyik nyelvjárásból valók a magyar nyelv régi német jövevényszavai ? 1 K 20 f. — V. Kozma F. : Brassai Sámuel mint uesthetikus és miikritikus. 2 IÁ. — VI. Dézsi L. : Sz. Ágoston reguláinak magyar fordítása C i lius (Bánffy) Gergelytől. 2 K. — VII.

Vadnai: Czakó Zsigmond ismeretlen drámai költeménye. 30 f. — VIII. Oymnlay:

Szent István' veszprémvölgyi donatiójáuak görög szövegéről. 1 IÁ 20 f. —I X . Mahler:

Adalékok az egyiptomi nyelvhez. 60 f. X. Id. Szinnt/ei J.: Az első magyar bibliographus. 60 f. (1898-1991.) — X V I I I , k . I. Gyomíay : Bölcs Leo Taktikája mint magyar történemi kútforrás. 1 IÁ. 20 f. — I I . Katona L.: Temesvári Pelbárt Példái. 1 K 20 f. — I I I Némethy (i.: A római elegia viszonya a göröghöz. 48 f. — IV. Thúry J.: A «Behdset-ül-Lugat» csagatáj szótár. 1 K 20 f. - V. Katona /,.:

Alexandriai sz Katalin legendája középkori irodalmunkban 1 IÁ 60 f. — VI. Dr. Cserép J.: Határidőszámitás a rómaiaknál. 40 f. — VII. Thúry J.: Török nyelvemlékek a XIV. század végéig. 1 kor. — VIII. Szilasi M.: Adalékok a finn-ugor palatalis mássalhangzók történetéhez. 1 kor. — IX. Kégl S-: Szenáji. 3 kor. — X. Katona L.:

A Teleki-codex. I kor. 60 f. —- X I X . k . I. Bayer: Egy magyar Eszther-dráma. 60 f. — II. Haraszti: A renaissance franczia szín költészete és a színszerüség. 1 kor. 20 f . — I I I . Thúry •].: A közép-ázsiai török irodalom. 1 kor. 50 f. — IV. Melicli,).: A brassói latin-magyar szótár-töredék. 60 f. — V. Peez P.: A classica philologia jövője. 60 f .— VI. Hegedűs I.: Petrarca «Szózatja-. 50 f. — V I I . Kúnos 1.: Ada-lÁaléi török népdalok, fordítással és jegyzetekkel. 2 kor. — VIII. Cserép J.: C. Julius Csesar eommentariusainak folytatásai és Ásinius Pollio. 80 f. — IX. Melich J.: Szikezai Fabricius Balázs latin- magyar szójegyzéke 1590-ből. Ara 3 kor. — X. Kégl Sándor : Dselál ed-Din Bűmi négysoros versei. Ára 1 korona 50 fillér. — X X . k . I. Eerenczi Zoltán : Petőfi és a socializmus. Ára 1 korona. — II. Schmidt J.: Az italiai nyelvcsalád helyzete az indogermán nyelvek körében. Ára 1 kor. 50 f. — I I I . Asbóth Oszkár: Szláv jöve- vényszavaink. (I. rész.) Ára 2 kor. — IA . Oirlich J . : Bevai Miklós nyelvtudománya.

Ára 1 kor. V. Némethy Géza: Ovidius és Lygdamus. Ára 1 kor. VI. Geyza Némethy: De epodo Horatii cataleptis Vergilii inserto. Ára 1 kor.

Megrendelhetők, a mennyiben még készletben vannak, a Magyar Tud.

Akadémia Könyvkiadó-hivatalában, Budapest, V. Akadémia-utcza 2.

FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.