Aisthesis chronu: irodalomelmélet, amelynek érzéke van az időhöz

Aisthesis chronu: irodalomelmélet, amelynek érzéke van az időhöz

A Szövegek között című kötet szervező elve lehetett az a bemutatkozási

alkalom és szándék, amely az irodalomtudományt többszólamúságában, hazai alakulásfolyamatának és recepciós érzékenységének vegyülékesen

értékes mivoltában tárja elénk. A külföldi tudományos gondolkodás eredményeivel e fiatal nemzedék főleg az egyetemek falain belül,

az összehasonlító és elméleti szempontok mentén eredményeket hozó kutatás és oktatás élénkülése közepette találkozhatott.

E

kötet szerzői a budapesti és szegedi b ö l c s é s z k a r o n t a n u l t a k , t a n u l n a k . Kezdeti t u d o m á n y o s k u t a t á s a i k n é ­ h á n y e r e d m é n y é t t a r t a l m a z z a ez a kötet, m e l y n e k a n y a g a 1995 d e c e m b e r é b e n S z e ­ g e d e n egy, a p á l y a k e z d ő i r o d a l o m k u t a t ó k s z á m á r a r e n d e z e t t d i á k / p o s z t g r a d u á l i s k o n f e r e n c i á n hangzott el. B á r h a g y o m á ­ n y o s történeti-filológiai m e g k ö z e l í t é s e k is j e l l e m z i k a m a i irodalomtörténet-írást, az ú j a b b n e m z e d é k e k m á r bátran vállalják a k a p c s o l ó d á s t az e l m é l e t e k h e z . N y i t o t t a k a z ú j n a k tűnő és a z a l k a l m a z á s b a n e d d i g n á ­ l u n k m é g csak ritkábban m e g j e l e n ő m ó d ­ s z e r e k iránt. S z e m l é l e t m ó d j u k j e l l e m z é s é ­ re e l ő r e b o c s á t u n k n é h á n y b e v e z e t ő m e g ­ j e g y z é s t , h o g y k ö z e l e b b r ő l é r t é k e l h e s s ü k a

k ö t e t b e n é r v é n y e s ü l ő m e g k ö z e l í t é s e k e t . N e m egy c e n t r u m körüli m ó d s z e r k é p z ő d ­ m é n y k é n t él a z elméleti g o n d o l k o d á s itt, h a n e m a t ö b b s z ó l a m ú s á g és a t ö r t é n e t i s é g ­ b e m á s k é n t á g y a z ó d ó s z é t s z ó r t s á g v á l t o z a ­ t a i b a n van j e l e n . A kötet írásai o l y a n értel­

m e z ő i szövegteret alkotnak, a h o l a „ v é g ­ e r e d m é n y r e " v a l ó t ö r e k v é s t i n k á b b a d o l ­ g o k b e v é g e z h e t e t l e n s é g é n e k b e v a l l á s a j e l ­ l e m z i . N é h o l figyelmet é r d e m l ő bölcseleti k e r e t b e n h a n g z a n a k el k ö z h e l y e k , m e l y e k a j á r t a s s á g o t tanúsítani a k a r ó e l ő a d ó k túl­

z á s a i k é n t is felfoghatóak lennének. K ü l ö n ­ b e n is, az intellektuális m e z ő n y b e n b i z t o n ­ sággal m o z o g n i s z á n d é k o z ó s z á m á r a m i n ­ d e n bizonnyal teljesen v i l á g o s s á válik e g y ­ s z e r majd az is, h o g y a z e l m é l e t felhaszná­

l á s a az irodalmi s z ö v e g e k e l e m z é s é n é l m i ­ k é n t nyújthat k a p a s z k o d ó t és m i k é n t v á l h a t a „ t e r m é k e n y f é l r e b e s z é l é s " a p r o p ó j á b ó l e m ű v e l e t szövegjátékká. P o n t o s a b b a n a t u ­

d o m á n y o s s á g maszkjában m e g j e l e n ő és a vélekedés narratívajában e l h a n g z ó - t ö r t é n ő műalkotássá.

M i v e l a rögzített j e l e n t é s m e g t a l á l á s á ­ n a k pozitivisztikus k ü z d e l m e e k ö t e t szer­

zőit n e m , vagy csak alig j e l l e m z i , ezért az itt közölt e r e d m é n y e i k e t is ajánlatos a n n a k a kutatói k i i n d u l á s n a k a k e r e t é b e n s z e m ­ lélni, a m e l y a megújulni v á g y ó e g y e t e m i o k t a t á s o n belül kísérletet tesz ú j a b b irány­

z a t o k és é r t e l m e z é s i m ó d o k b e v e z e t é s é r e és h a s z n á l h a t ó a l k a l m a z á s á r a . A z iroda­

l o m t u d o m á n y irányzatain belüli tájékozó­

dás j e l l e g é b ő l és az elmúlt é v t i z e d e k vál­

t o z á s f o l y a m a t a i n a k k ö z v e t í t é s é b ő l faka­

d ó a n ő k e g y e t e m i hallgatóként és p o s z t ­ graduális diákként m á r egy új arculattal r e n d e l k e z ő h a z a i i r o d a l o m t u d o m á n y b ó l inspirálódhattak. F ő l e g az ö s s z e h a s o n l í t ó és elméleti s z e m p o n t o k a t k é p v i s e l ő , a k ü l ­ földi e r e d m é n y e k r e nyitott h a z a i e g y e t e m i o k t a t ó k m u n k á j á n a k hatásait érzékelhetjük e kötet p á l y a k e z d ő s z e r z ő i n e k egyénített s z e m l é l e t m ó d o t m u t a t ó t a n u l m á n y a i b a n . A s z a k m a i h o z z á f é r é s e k láncolatában, e b b ő l is kitűnik, az oktatási folyamatnak j e l e s k ö z v e t í t ő szerepe v a n . Bizonyítja ezt teljesen világosan, h o g y itt megjelenik az a f o r m á l ó d ó s z a k m a i készletvilág, ami talán m á r i s , lassan-lassan változást h o z az iroda­

lom, i m m á r o n ezredvégi é r t e l m e z é s é b e n . A h e r m e n e u t i k a i g o n d o l k o d á s t e r m é ­ k e n y a l k a l m a z á s a , a d e k o n s t r u k c i ó e r e d ­ m é n y e i n e k felhasználása, az é r t e l m e z ő k ö ­ z ö s s é g e k j e l l e g é n e k , t u d o m á n y o s „ p a r a ­ d i g m á j á n a k " k u t a t á s á v a l , a k á n o n k é p z ő ­ d é s s e l f o g l a l k o z ó k i i n d u l á s , a p r ó z a - p o é t i k a i / n a r r a t o l ó g i a i ihletettségű vizsgá­

r a

lat, a z intertextualitás k é r d e z é s m ó d j a i n a k a l k a l m a z á s a , a j e l e l m é l e t i , bölcselettörté­

neti é s m ü f a j e l m é l e t i é r d e k l ő d é s és a p o s z t s t r u k t u r a l i s t a s z u b j e k t u m e l m é l e t e k é r t e l m e z ő applikációja j e l l e m z i k ü l ö n - k ü ­ lön a z e g y e s írásokat.

Van k ö z ö t t ü k a l a p o s a n k i d o l g o z o t t ta­

n u l m á n y t ö b b is, de t a l á n n e m hallgathat­

j u k el, a k a d itt n é h á n y vázlatosan elna­

gyolt kísérlet is.

Thimár Attila műfajként kezeli és értel­

mezi az irodalmi vitát. A z ún. p r o z ó d i a i harc n é v e n ismert disputát d o l g o z z a fel nem teljesen h a g y o m á n y o s m e g k ö z e l í t é s ­ ben. U g y a n i s a történeti típusú filológiai v i t a e l e m z é s mellett felvillantja a z elméleti é r t e l e m b e n k i a k n á z h a t ó l e h e t ő s é g e k e t is.

Az c s a k sajnálható, h o g y a t a n u l m á n y b a n ez u t ó b b i lehetőség k ö v e t k e z e t e s k i d o l g o ­ zására m á r n e m vállalkozott, h a n e m in­

k á b b c s a k a k o n k r é t a b b e l m é l e t i m u n k a fi­

lológiai bázisát, i r o d a l o m t ö r t é n e t i p é l d a ­ a n y a g á t szervezte t a n u l m á n n y á . A szerző m e g á l l a p í t á s a szerint az irodalmi vita ter­

m é s z e t e külön i r o d a l o m e l m é l e t i a l a p o n is e l e m e z h e t ő , m e r t az é r t e l m e z ő k ö z ö s s é g e k e g y m á s s a l folytatott vitája k o r s z a k o n k é n t m i n d i g v i s s z a t é r ő j e l e n s é g . A z i r o d a l o m i n t é z m é n y r e n d s z e r é n e k sajátossága nyil­

v á n u l m e g e folyamatban. E s z m e t ö r t é n e t i , i r o d a l o m s z o c i o l ó g i a i , é r t é k e l m é l e t i és kri­

tikatörténeti é r v e k mellett n e m k e v é s m e n ­ talitástörténeti érvkészlet is „ t e r h e l i " e v i ­ tákat. E z é r t a t u d o m á n y - és e s z m e t ö r t é n e ­ ti z á r t s á g elméleti felnyitása és é r t e l m e z é ­ se v é l e m é n y ü n k szerint igazán n e m k ö n y - nyű, d e e l v é g z e n d ő feladat.

Kulcsár-Szabó Zoltán az irodalmi ká­

n o n k é p z ő d é s elméleti és történeti folyama­

t á n a k e l e m z é s é t k i m o n d o t t a n t e o r e t i k u s igénnyel végzi el. Erősen a l a p o z az e terü­

leten elért külföldi és hazai s z a k t u d o m á ­ n y o s e r e d m é n y e k r e (A. Assmann, J. Ass- mann, A. Hahn, J. Gorák, Th. Kuhn, Szegedy-Maszák M., G. Buck), és m i n d e z e k mellett a u t o n ó m p r o b l é m a k e z e l é s s e l és ár­

nyalt elméleti érvkészlettel dolgozik t a n u l ­ m á n y á b a n . A k á n o n k é p z ő d é s történeti a s ­ pektusait m a g y a r irodalmi, kritikatörténeti a n y a g o n is röviden érzékelteti (Bajza Jó­

zsef, Tolcfy Ferenc, Gyulai Pál irodalmi ér­

tékvilága és k á n o n k é p z ő szerepe). A v á r h a ­ tóságok n e h e z e n belátható feltételrendsze­

rétől bonyolulttá vált alakulási i r á n y o k b a n a j e l e n b e n formálódás időstruktúráinak ille­

tékességét, történetfilozófiai, metahistóriai, tudománymetodológiai, esztétikai v o n a t k o ­ zásait (Blumenberg Koselleck, Foucault, Jauss eredményei n y o m á n ) érinti K u l c s á r -

S z a b ó Zoltán értékes munkája. K i e m e l i a hagyományformálódás irodalmi és s z o c i o ­ lógiai értékviszonyait szem előtt tartó e s z ­ tétikai tapasztalat dekonstruálhatóságának k ö v e t k e z m é n y e k é n t egy „ m á s k é n t o l v a s á s "

lehetőségét. A z irodalmi folyamatok értel­

m e z é s e során m a g a az irodalom elmélettör­

ténetének írója is értelemgondozásra, erős önreflexióra tarthat igényt. K u l c s á r - S z a b ó Zoltán rendkívül hasznos következtetéseket t a r t a l m a z ó t a n u l m á n y a a kötet legértéke­

sebb m u n k á i között tartható számon. A fia­

tal kutató értekezésmódja olyan képzettség­

ről és i r o d a l o m e l m é l e t i tájékozottságról nyújt képet, ami m á r feledteti az o l v a s ó v a l , h o g y itt egy pályakezdő írásokat t a r t a l m a z ó kötetet olvas.

Müllner András írása virtuális o l v a s a ­ tokkal foglalkozik, Ágnes asszony leplei c í m m e l . Felfogása és megközelítése a fran­

cia i r o d a l o m t u d o m á n y és a z é s z a k - a m e r i ­ kai posztstrukturalista iskolák t e v é k e n y s é ­ ge és h a t á s a m e n t é n alakult ki. J. Kristeva, M. Foucault, J. Derrida és J. Lacan, R.

Barthes, P. de Man, Baudrillard elméleti állványzatán belül helyezte el kissé t ö r e d é ­ kes s z ö v e g é p í t m é n y é t a szerző. Parafrázi­

sokban, rájátszásokban g a z d a g o n v i l l ó d z ó értelmezését o l v a s v a rögtön érezhetővé v á ­ lik, h o g y itt a posztstrukturalista k á n o n o n belül is otthonosan m o z o g h a t u n k . A z e l b i ­ zonytalanító szubjektum intertextusaként fölfogott irodalmi s z ö v e g értelmezése, „le­

l e p l e z é s e " megtörténik. M ü l l n e r A n d r á s s z á m á r a a lacani s z u b j e k t u m e l m é l e t és Kristeva beszélő szubjektumról szóló írása, v a l a m i n t a hazai értelmezők közül, a p s z i ­ chiáterek mellett, Farkas Zsolt közvetítői m a g a t a r t á s a a d h a t o t t h a s z n o s ötleteket.

Palkó Gábor t a n u l m á n y á n a k kérdésfel­

tevése így is megfogalmazható: az a m ű ­ v é s z (pl. Kosztolányi), aki saját álarcait ál­

lítja elő, (pl. az Esti Kornél című m ű ) a

„ h a l h a t a t l a n n á t e v ő m a s z k r a " m i l y e n n y e l v s z e m l é l e t és milyen intertextuális j e ­ g y e k k e l burkolt előfeltevések mentén tart i g é n y t . Palkó számára Kosztolányi D e z s ő n y e l v m ű v é s z e t e jelenti az értekező kihí­

v á s t . É r t e l m e z é s é b e n P a l k ó hasznosítja S z e g e d y - M a s z á k Mihály fölismerését, m i ­ s z e r i n t K o s z t o l á n y i n y e l v f e l f o g á s á b a n Wittgenstein Tractatusának 5.6 pontjával r o k o n elemek rejtőznek. A z álarcok és ar­

c o k nyelvi kidolgozottságának szövevényét e l e m e z v e P a l k ó Harold Bloom alapján utal a z alkotás folyamán k é p z ő d ő hatás-szoron­

g á s jelenségére is.

Kakuszi Béla Péter Márai Sándor élet­

m ű v é b e n vizsgálja a z o k a t a h a t á s o k a t , a m e l y e k a n é m e t irodalom felől é r t e l m e z ­ h e t ő e k . Érdekes filológiai m u n k á j a talán m é g m a r k á n s a b b a n kaphatott v o l n a ö s z ­ t ö n z é s e k e t a k o m p a r a t i s z t i k a konkrét é r v é ­ nyesítésétől. Érvelését ismert h a z a i kuta­

t ó k nyomán bontakoztatja ki e z a n é m e t n y e l v e n megjelentetett és ezért is fontos ta­

n u l m á n y , m e l y e formában is a l k a l m a s ar­

ra, h o g y a külföldi é r d e k l ő d é s s z á m á r a sze­

r é n y e n jelezze M á r a i é l e t m ű v é n e k ö s s z e ­ h a s o n l í t ó igényű t o v á b b i kutathatóságát.

Kelemen Zoltán a nyilvánosság előtti gondolkodásra, mérlegelésre vállalkozott, a m i k o r a Parmenidészröl é r t e k e z e t t . A m ó d s z e r e k kiúttalanságának megújuló tu­

dománymetodológiai, ismeretelméleti kér­

désfeltevése végigvonul az európai t u d o m á ­ nyosságon és minduntalan k é p e s zaklatni és kétségekkel gyötörni a bizonyságokat, biz­

tos módszereket m á r - m á r b á l v á n y o z ó , „ér­

vényes paradigmák" bűvöletébe m e n e k ü l ő t u d ó s o k egy részét. J e l e n ü n k b e n e g ö r ö g bölcseleti probléma felvetése, újraértelme­

ző s z á n d é k a igen v o n z ó lehet. A P a r - menidész-irodalom gazdagságát és sokrétű­

s é g é t m a g a m ö g ö t t h a g y v a , K e l e m e n k ö n n y e d é n , n é h á n y túlékesített b e k e z d ő m o n d a t után gyorsan eljut bölcselettörténe­

ti „ l o c u s c o m m u n i s " - o k s e g í t s é g é v e l a m ó d s z e r e k kiúttalanságának ismert feltárá­

sáig. Kelemen szövegének olvasása k ö z b e n Parmenidész, Szókratész, Zénón, Platón, Heidegger h e r m e n e u t i k á j á n a k e r ő t e r é b e kerülünk. A szövegalakítás j á t é k e l v e szerint itt közvetlenül tapasztalhatjuk, h o g y a b ö l ­

cseleti szöveg interpretációja n e m c s a k a kritikai metatextus lehetséges szervezője, h a n e m felhívást is tartalmaz elöljáró stilisz­

t i k a i o p e r á c i ó k r a , a m e l y e k á l t a l á n o s a n asszimilálódnak egy metanyelvbe. A b e s z é ­ lő szubjektum interpretációs szerepe látszó­

lag felértékelődik, majd egy pillanat m ú l v a beolvad abba az utalási rendbe, a m e l y az ol­

vashatóság és közös értelemadás m i n i m á l i s funkcióját teremti és erősíti m e g (Platón:

Parmenidész című dialógusa, v ö . Martin Heidegger: Bevezetés a metafizikába; uő:

Út a nyelvhez).

Andrási Dorottya Az eposz műfaji kere­

tei és lehetőségei a XIV. és XV. század itá­

liai irodalmában című d o l g o z a t á b a n főleg Petrarca n e m z e t i tárgyú, a vergiliusi Ae­

neis mintájára írt e p o s z á n a k (Africa) m ű ­ fajtörténetével foglalkozik. A h u m a n i s t a szerzők az ókori m e s t e r e k e t u t á n o z v a át­

formálták az epikus műfajt. A z arisztotelé­

szi poétika újrafelfedezése n y o m á n virág­

z á s n a k indult az e p o s z a l k o t á s . A t é m á n a k t á g látókörű, filológiailag s z e r v e s e n k i d o l ­ gozott s z a k i r o d a l m a van, k ö n y v t á r n y i csak az egyes r é s z l e t k é r d é s e k feltártsága és ér­

t e l m e z é s e . E h h e z v i s z o n y í t v a m o n d h a t j u k , h o g y e dolgozat a k e r e s z t é n y lovagi e p o s z és az antik klasszikus epika k ö l c s ö n h a t á ­ s á n a k vizsgálatáról, a mitológiai t é m á k ál­

a r c á b a n megírt e p o s z o k k é r d é s k ö r é r ő l , az egykorú j e l e n n e k ü z e n ő , dicsőítő aktuali­

t á s o k a t h o r d o z ó m ű v e k r ő l c s a k rövid átte­

k i n t ő tudósítást képes nyújtani.

Varga Emese francia nyelvű m u n k á j a Baudelaire Le cygne c í m ű k ö l t e m é n y é t olyan keretben értelmezi, m e l y b e n Walter Benjámin m o d e m i t á s k é p e (a 19. s z á z a d m á s o d i k felének P á r i z s - e l e m z é s e alapján) válik m e g h a t á r o z ó v á . A klasszikus m o ­ d e m s é g m e g i s m e r é s i modelljének poétikai k i v e t ü l é s e a külső tárgyvilágra, a m á r - m á r s z e r v e s s é v á l ó U r b s ö n t ü k r ö z ő d é s e , a kira­

k a t ü v e g e k tükör-effektusában perszonifi- k á l ó d ó m e l a n k ó l i a költészeti tapasztalata teljesen m á s , m i n t a t e r m é s z e t misztikájá­

val b e v o n t allegória és a j e l e n t é s b ő v í t ő s z i m b ó l u m . A századvégi Párizs architek- tuális felépítése (///. Napóleon u r a l m á n a k s z e l l e m i l é g k ö r é b e n ) poétikai tárgyként f u n k c i o n á l a m ű v é s z e k a u t o p r o j e k c i ó -

jában. Párizs s z o m o r ú , „alacsony és n e h é z ege" („le ciel bas et lourd") alatt, m e l a n ­ kolikus h a n g o l t s á g ú értékszerkezetben, az allegorikus, szimbolisztikus poétikai s z ö ­ v e g s z e r v e z ő e l e m e k B a u d e l a i r e - n é l a n y e l ­ vi f o r m a értékjelentésének gyökeres átala­

kulását h o z z á k (Le cygne, L Albatros). K é t j e l e n t ő s francia i r o d a l o m t u d o m á n y i e l ő z ­

ményre hívhatjuk fel a figyelmet e kutatási tárgykörben, d e m á r i s megállapíthatjuk, Varga E m e s e m i n d k e t t ő t felhasználta. Jean Starobinski és Ross Chambers szakirodal­

mi m u n k á i b ó l B a u d e l a i r e k u t a t ó i és a m o d e r n i t á s k é r d é s é n e k e l e m z ő i is egyaránt kapnak t o v á b b i s z e m p o n t o k a t .

Pataki Virág Interférences du discours critique et du discours littéraire dans la poésie francaise de la seconde moitié du XLX-éme siécle c í m ű t a n u l m á n y á b ó l k i t ű ­

nik, h o g y az 1960-as, 1970-es é v e k francia s t r u k t u r a l i s t a t ö r e k v é s e i p é l d á u l a Tel Quel n e v ű c s o p o r t m u n k á s s á g a n y o m á n m é g m a is h a t n i k é p e s e k . A z i r o d a l m i s z ö ­ veg t r a n s z t e x t u a l i t á s á n a k felismerése (G.

Genette), a p a r a t e x t u á l i s k ö r ü l m é n y e k b e ­ látása, a z újraírás k ü l ö n b ö z ő m o d a l i t á s a i ­ nak, a m e t a t e x t u á l i s o p e r á c i ó n a k t u d a t o s í ­ tása, a h i p e r t e x t u á l i s m ó d o z a t o k s z e r e p e , a narratív m e c h a n i z m u s o k és retorikai a u t o ­ m a t i z m u s o k feltárása p é l d á u l a z irodalmi és a kritikai d i s k u r z u s o k e l e m z é s e során is igen h a s z n o s a k lehetnek. Lautréamont és Mallarmé e l e m z é s e i b e n J ú l i a K r i s t e v a példát is a d o t t e r r e .

Szitár Katalin i r o d a l o m e l m é l e t i felké­

szültséget, s z ö v e g é r t e l m e z ő kultúrát é r v é ­ nyesítő m u n k á j a az itt közölt legjobb ta­

n u l m á n y o k k ö z ü l való. C é l k i t ű z é s e szerint a „ r o m a n t i k u s k i s r e g é n y " m i n ő s í t é s s e l d o l ­ g o z ó h a g y o m á n y o s s z a k v é l e k e d é s t diffe­

renciált k u t a t ó i e s z k ö z ö k k e l m ó d o s í t j a . M e t o d o l ó g i a i é r t e l e m b e n e r ő s e n p r o b l e ­ m a t i k u s lehet a r é g e b b i kutatói m e g k ö z e l í ­ t é s e k m a i a k k a l v a l ó s z e m b e s í t é s e , d e S z i t á i n a k n é m i l e g m é g i s sikerült ú j a b b t á v l a t b a h e l y e z n i a k o r á b b i k é r d é s e k e t . Ta­

n u l m á n y á n a k c í m e : A történetelbeszéléstől az önkimondó szövegig. Az irodalmi forma szemantikai egysége mint a narratív én­

kép hiányzó részének kompenzációja Turgenyev Aszja című kisregényében. A z

eddigi kutatási e r e d m é n y e k e t , a m e n t a l i ­ t á s / t ö r t é n e t felőli m e g k ö z e l í t é s t (V. M.

Markovié), a p r ó z a p o é t i k a i s z ö v e g m o d e l l értelmezést (Jurij Lotman) használja föl és fordítja át egy újabb p e r s p e k t í v á b a , a m e l y narratológiai, m i t o p o é t i k a i k é r d é s f e l t e v é ­ sek felé nyitott. A z írói és e l b e s z é l ő i p o ­ zíciókat a szerző igyekszik e l k ü l ö n í t v e szemlélni. A c s e l e k m é n y m o m e n t u m o k el­

m a r a d á s á n a k , felfüggesztésének é r t é k e l é s e és s z e m b e s í t é s e a „ h o s s z ú t ö r t é n e t " i d ő és térviszonyaival, a n y e l v „ e m l é k e z e t é n e k "

megvilágítása igényes é r t e k e z ő r e vall. A metaforizáció, a m ű m o t i v i k u s és s z e m a n ­ tikai szintjeinek vizsgálata, a m ú l t h o z vi­

s z o n y u l ó elbeszélői m a g a t a r t á s , a n a r r a t í v k i s s z e r k e z e t e k b e n m e g j e l e n ő e l b e s z é l ő i én-korrekciók figyelembevétele, a k o m ­ m u n i k á c i ó s szituációkban létre n e m j ö t t d i a l ó g u s o k j e l e n t é s t e r e m t ő dinamikáját ér­

zékelő feltárása, a m e m ó r i a p o é t i k a i j á r t a s ­ ságból s z á r m a z ó e l e m z ő m o z z a n a t o k al­

k a l m a z á s a n y o m á n Szitár új e r e d m é n y t h o ­ zott létre a T u r g e n y e v - k u t a t á s b a n .

Fabulya Andrea regényelemzése a m i m e - tikus hagyománytól eltérő alternatívákat ku­

tatja Mihail Kuzmin Kryl 'ja (Szárnyak) című müvében. A z orosz irodalomtörténet/elmé­

let hagyományában szokásos „ s z t i l ' m o d e r n "

poétikai korszakmegjelölést alkalmazza ő is.

A szimbolista, szecessziós, avantgárd poéti­

kai jegyeket (pl. akmeizmus, kubofüturiz- m u s , szuprematizmus) a jelentésbővülésben másként értelmezendő metafora és m o t í v u m (pl. tükörmotívum, szárnymotívum) szere­

pét csak igen differenciált prózapoétikai fel­

készültséggel lehet j ó eredménynyel kutatni.

Fabulya vizsgálataiból bizonyos távlatok hi­

ányoznak, viszont érzékenyen reagál az irodalom és m á s művészetek viszonyára.

Oscar Walzel szecesszióelemzésében a m ű ­ vészetek egymást többoldalúan, kölcsönö­

sen megvilágító („wechselseitige Erhellung der K ü n s t e " ) jellegéről beszélt. Ennek értel­

m é b e n érdekes az, amit Fabulya a szakiroda­

lom alapján kiemel. Dobuzsinszkij a Szem­

üveges ember ( 1 9 0 5 - 1 9 0 6 ) című képére utal, a festő térszemléletét a közvetítettség az áttételesség, az „átlátás", a „keresztül­

hallás" példájaként, poétikai párhuzamok, rokonjelenségek elemzésére használja föl.

Domokos Johanna röviden szól az összeha­

sonlító irodalomtudomány vizsgálataiban is termékenyen alkalmazható centrum-periféria elméletekről. A kérdéskör kiterjedt szakirodal­

m á b ó l elegáns mozdulatokkal válogatván uta­

l á s o k hálózatává válik e munka. Arra viszont mindenképpen alkalmas, hogy áttekintő m ó ­ d o n jelölje az idevonatkozó szakirodalom hasznosíthatóságát a hazai és erdélyi magyar

r e c e p c i ó b ó l . Waller- _ stein a gazdaságtörté­

netben, Edward Shils a szociológiában, Mar- cus George az etnográ­

fiában, UlfHannertz az antropológiában, Per Bilde a vallástörténet­

b e n , George Woolf a t ö r t é n e t t u d o m á n y b a n , Masao Yamaguchi a k u l t ú r a e l m é l e t b e n , Matti Savolainen és Róbert Cocokroft pe­

d i g az irodalomtudo­

mányban hoztak létre f i g y e l m e t é r d e m l ő e r e d m é n y e k e t . K o ­ lozsvári értelmezői kö­

r ö k b e n ( B r e t t e r - k ö r ,

Echinox, Erdélyi Helikon, Korunk, Előretolt Helyőrség, Serény Múmia) n e m is olyan régen élénk viták zajlottak e t é m a körül, Sántha Atti­

la például transzközép kiáltványt tett közzé. A centrum, periféria, margjnália szimbolikus j e ­ lentéstartalmának újraértelmezése kapcsán a transzközép irodalomfölfogás igyekszik túl­

lépni a m o d e m és posztmodem fogalmán.

Hegyi Pál számára is az olvasás szövegközi tevékenységében, az előzetes megértés folya­

matában a posztstrukturalista dekonstrukciós kánon jelent viszonyítási pontot. PaulAuster's Anti-Detection: quixotic codes in three dia- logues of „City of Glass" című munkájában intertextuális/szubtextuális nézőpontból is vizsgálódik. A z elbeszélési konvenciók, párbe­

szédek metafikcionális narratívájának elemzé­

se során nemcsak Barthes S/Z című művének tanulságára épít, hanem Derrida Gramma- tológiá)án túl m é g N. Frye Nárcisszusz-mítosz interpretációját is felhasználja. Stefano Tani al­

kalmazza Aiister New York trilógiájával kap-

Kolozsvári értelmezői körökben (Bretter-kör, Echinox, Erdélyi Helikon, Korunk, Előre­

tolt Helyőrség Serény Múmia) nem is olyan régen élénk viták zajlottak e téma körül, Sántha Attila például transzközép

kiáltványt tett közzé.

A centrum, periféria, marginália szimbolikus jelentéstartalmának újra­

értelmezése kapcsán a transz­

közép irodalomfölfogás igyekszik túllépni a modern

és posztmodern fogálmán.

csolatban az „anti-detective fíction" megjelö­

lést. Alison Russel-nek a Critique című folyó­

iratban megjelent írása erős inspirációt nyújtott a szerző számára. A. Russel szerint „City of Glass is a paranoid text". A „the dance of Dop- pelgángers" szabadjátékában mozgó szöveg skizoid, motívumfeltöltéses világában kódolt nyelvi-irodalmi értékeket a hazai hagyomá­

nyos elemző kontextus hatalmából szabadítja ki az angol nyelven ér­

tekező szerző.

H. Nagy Péter Milorad Pavic Kazár szótár című regényéről A lexikon mint a lehet­

séges történelmek ar­

chívuma címmel érte­

kezik. Kiindulásában Borgesre és Foucault- ra támaszkodik. Értel­

mezésében az enciklo­

pédia vagy lexikon a fundamentális kulturá­

lis kódok, a dolgok rendjének lehetséges s z ö v e g i n s t a l l á c i ó j a.

Metaforikus jelentésé­

b e n ( v ö . B o r g e s ) a könyv olyan hely, ahol archiválódik a megismerés tapasztalati rendje, ahol a különböző diskurzusok plurális recep­

ciós döntések mentén épülhetnek föl. A kö­

zéppont nélküli formális nyelvi univerzum­

ban, a szótárban, mindig éppen az a szó kap távlatot, amelynél időzünk. A kérdésirány m ó ­ dosulása folyamatosan újabb és újabb ke­

resztbe- és átutalásokkal bontja a linearitást, a középponti „transzcendentális jelölt távolléte a végtelenségig kiterjeszti a jelentés/jelölés mezejét és játékát" (J. Derrida). A Kazár szó­

tárban egy multiplikálódó poétikai eljárás ér­

vényesül, az emlékezet és felejtés „az álmok vég nélküli reprodukciója". A posztmodem értelem- és szöveghorizontján, az egymásba alakuló elméletek hagyománytörténetében e tanulmány szerzője feltűnő jártasságot mutat.

Bocsor Péter Meta-stabil történetének ol­

vasása közben szinte szépirodalmi szövegvi­

lágba csöppenünk. Kérdésfeltevése ugyanis:

„Hogyan lesz vizes a zsombékosban járó em­

ber lábszára a csizmája alatt?" , A m i k o r m o -

csárban lépked, n e m valódi döntéseket hoz.

Ezekben a pillanatokban minél nyUvánvalób- bá válik számára az éppen akkor j ó n a k tűnő lépés, annál inkább kiesik a ritmusból. N e m dönt, csupán számol több lehetőséggel, m i ­ közben egy irányba lép." Á m azért figyel­

münk m e g nem szakad. M e r t már-már empi­

rikus m ó d o n lesz nyilvánvalóvá itt az ideigle­

nesen visszatartott lépés technikájának képes­

ségére támaszkodó tudás, ennek gyakorló helyzetfelismerése, a ritmusból való kiesés pillanatában a billegő m ó d o n változó súlypont átrendeződése mentén történő irányválasztás élő kérdése. A lacani szubjekrumfölfogás futó bemutatását és egy rövid Baudrillard-mter- pretációt készít elő e játékos bevezető. A z egység elvesztésének megtapasztalása, az ön­

maga stratégiáját belátó és felismerő és egyút­

tal ezzel azon kívül kerülő szubjektum élmé­

nye nyomán törés j ö n létre, amely határt szab.

Innen már azonban a veszteség narratíváján kiépülő interszubjektivitásról beszémetünk.

Baudrillard a szubjektum metafizikájának tör­

ténetét összeroppanva látja. A saját vágyával és képével viaskodó, m á r a m á r elroncsolódott szubjektumnak nincsenek élő kérdései, „kép­

telen arra, hogy élére álljon az univerzum kö­

vetkezetes reprezentációjának. Hasztalanul áldozza föl magát a történelem romos oltárán, hogy azt újjáépítse". A narratív kutatással fog­

lalkozó, korábban strukturalista irodalomér­

telmezőkre a posztstmkturalista szubjektum­

elméletekjelentős hatással voltak. A szubjek­

tum eltérő kifejeződései közötti összefüggé­

sekre, a fikciós szerepek vizsgálatára, a meg- osztódás és szétszóródás narratív stnilctúráira, az aphanisis jelenségére érzékenyen reagáló kutatók közül például Regis Durand emléke­

zetes Fynchon-elemzése hívta föl a figyelmet.

Bocsor Péter interpretációjában a szubjektum- figuráció határainak megváltozásai, a veszte­

ség, a jelölő elbúcsúzásának következményei kerülnek szellemes megvilágításba.

Most, h o g y á t t e k i n t e t t e m e k ö t e t írásait, arra az é r t e l m e z é s i k i i n d u l á s r a is kitérnék, amit a z előttem fekvő i r o d a l o m t ö r t é n e t / e l ­ méleti m u n k á k r ó l s z ó l v á n , e l ő z e t e s e n a címben j e l ö l t e m m e g .

A z irodalmi m ü időbelisége, a történő meg­

értés során, a modemség korszakküszöbén túl, a folyamatossá tágult jelenben önmegértésre is

irányulhat. A receptív jelenből kiinduló aktivi­

tás számára a távlatok mozognak, nyitottak. A z értelmező nyelv és a műalkotás az értelmezés eseményében kölcsönösen átalakul. A múlt emléktárából átáramló, közvetítődő folyamat­

ban időbeliségének természetével teszi meg fordulatát az értelmező befogadó. A mássá vá­

lás folyamatos identifikációját föl nem tartóz­

tathatván az értelmezések láncolatában fut raj­

ta túl a műalkotás megértésének eseménye.

Értelmezésem szerint, az önkorrekciós kereső magatartás története m a g a az e l m é ­ leti kutatás folytonosságát jelenti. E m b e r i megismerési lehetőségeink, időbeliségünk korlátokat emel. A z önkorrekciós kutatói magatartás remélhetőleg éppúgy j e l l e m z i e kötet szerzőit majd a j ö v ő b e n is, m i n t az időbeliségben szóródó szövegek közötti el­

m é l e t e k h e z való m a i felzárkózásuk ösztöne.

Hiszen az irodalomelmélet/történet körében munkálkodó számára ténylegesen m e g tud mutatkozni a kutatásmetodológiai sokszínű­

ség, a változandóság gazdagsága, az értékvá­

lasztás átmeneti öröme. , A m i k o r egy új kor­

szak támad, sokkal inkább arról van szó, hogy búcsút veszünk a régitől. E z nem felejtés, ha­

nem inkább felismerés. Hiszen a búcsúban mindig megismerés történik. (...) Úgy tűnik, hogy minden vonatkozás átrendeződik és új formában áll össze. A régi, mint elbúcsúztatott, mint levált, önmagában átláthatóvá válik, ugyanakkor egy határozatlan j ö v ő kezdődik, ami az embereket az ismeretlentől való féle­

lemmel tölti el." Hans-Georg Gadamer 1969- ben írta ezt. A z az irodalomelmélet, amelynek érzéke van az időhöz (aisthesis chronu), az maga is egyben az időbeliségben mozgó iroda­

lomelmélet/történet lehet. A különböző előfel­

tevések szóródása mentén olyan eltérő távlatok nyitódnak, amelyekről e kötet (igaz, hiányos, de mégis) jellemző, az átmenetiséget esetleges­

ségeivel is képviselő keresztmetszetet nyújt.

Szövegek kőzött. Budapesti és szegedi tanulmá­

nyok az irodalomelmélet/történet köréből. Szerk.:

Bocsor P.-Fried I.-Hódosy A.—Müllner A.

Szeged 1996.

Bogoly József Ágoston