NAGY MAGYAR SZÓTÁR’ {-

NAGY MAGYAR SZÓTÁR’

{-

BELSÓ ELRENDELÉSÉNEK, S MIKÉPENI

o o l g o z t a t á sAn a k t e r v e.

liTASITASüI/

A’ MAGYAR TUDÓS TÁ RSASÁ G ’ T A G JA IN A K .

B U D Á N .

A’ M A G Y A R K I R . E G Y E T E M ’ B E T Ű I V E L .

1 8 4 0.

v=.tf,.,...j-.-TOf¿.P. • •:^■ ¡i'-

- :? ' '-f':---

r■■- ;■ -■-

NAGY MAGYAR SZÓTÁR’

BELSÓ ELRENDELÉSÉNEK, ’S MIKÉPENI

OOLGOZTATÁSÁNAK TERVE.

IITASITASÜL

A ’ MAGYAR TUDÓS TÁRSASÁG’ T A G JA IN A K .

B U D Á N .

A' M A G Y A R K I R . E G Y E T E M ’ B E T Ű I V E L .

1 8 4 0.

- t 9 Í

^^AGY.lUL:.AKAüEíViiA

>r.

E l o s z ó.

E terv’ első r észe, gróf Teleki József acadeiuiai elnöknek, alapul elfogadott, Jvoszorus munkája

előleges tudomásul a’ tagok’ számára, 1S34. ki- nyomatott.

Azóta a'nnyira haladván az előkészületek hogy maga a kidolgozás is már munkába vétet­

hetnék; e’ terv, 1839. a’ évben, a’ k is gyűlések­

ben még egyszer átnézetett, nagyobb világos­

ság’ okáért helyenként példákkal toldatott m eg,

itt ott a’ kifejezések határozottabban ejtettek ;

a’ V ll-d . nagy gyűlés’ határozata a’ szótár’ miké-

peni dolgoztatásáról , valamint a’ Vörösmarty

Mihály nyelvtudományosztályi megbízott rendes

tag’ p éld á n y -czik k ely ei, miképen azok, a' kis gyűlésekbeni szoros vizsgálat után, el lőnek fo­

gadva, hozzá kapcsoltattak; ’sm ind ezek együtt, utasításul a' tagok’ számára, a’ X-d, nagy gyűlés’

rendeléséből, ezennel kibocsáttatnak.

P e s te n , a kis gyűlésből j a n i u l 3 0 . 1 8 4 0 .

D. SCHEDEL FERENCZ, tifoknok.

I.

A’ nagy magyar szótár’ belső elrendeléséről.

I. s z a k a s z .

A ’ szótár’ ke'pzete.

T ö k é le te s nagy szólárnak a ’ nyelv’ g y erm e k k o ra, előm enetele’, vira'gzása’ ’s m egrom lásának pliílosophiai történeteit k e ll m agában foglalnia; ebből következik, hogy illy nef»ü szótárakban puszta előadással m egelé­

gedni nem le h e t, hanem m eg k iv án tatik , hogy minden szónak eredete lehetőleg k im u tattassék , változásának, vagy talán hanyatlásának kora és okai kifejtessenek.

E’ szerint a ’ szótáfdolgozó a’ nyelvbeli szavaknak tö rtén e tíró ja, 's mint ¡Ilyennek soha okoskodásból tör téneti adatokat m eríten ie, sem valam elly szónak jelen divatját elm agyarázni ’s m egváltoztatnia nem sz a b a d ; jö v en d ő re pedig m ásíthatatlan törvények’ színe alatt javaslato k at adni épen veszedelmes. Az illy önkény szerint dolgozott szótár csak akadályára lehetne a’ nyelv’

haladásának ’s kifejtődésének,

A’ m ag y ar szótár’ alkotásának , nyelvünk’ term észete szerint, ném elly főbb szabályokat k iv é v e , különböző-

iiek kell lenni minden egyéb nyelvek’ szótárainak a l­

katától , valamint aa eddig készült m agyar szókönyve­

k étől is. Végre mivel e’ szótárban idegen nyelv nem vétethetik seg éd ü l, minden egyes szóról el kell mon­

dani mind a z t , m it róla nyelvtudtísnak tu^lnia le h e t, és k e ll, a’ k irá n t felvilágosítás csak ott maradhatván e l, hol azt a ’ dolog’ term észete, vagy nyelvünk’ határozat­

lan állapotja nem engedé.

A’ szótár’ létrészei e ’ k ö vetkezők:

a) A’ nyelvbeli egyes szavak.

b) Azoknak graminaticai tulajdonságaik.

c) É rtelm ök’ tökéletes «neghatározása.

d) Származások.

II. s z a k a s z .

A ’ szótárba tartozó egyes szavakról.

Tulajdonképen tökéletes m agyar szótárban m inden magyar szónak fel kellene találtatnia ; de e’ szerint igen sok h asz o n talan , rosziíl alkotott szóval terhelnek szó táru n k at, ’s másfélül minden m agyar szónak k ik u ta ­ tása nem is olly könnyű mint első tek in tetre vélnők.

Azonban a’ helyesen alkotott szavak'' felvételére sem szoríthatjuk m agunkat; mert igen sok h ely telen ü l alko.

tott szó divatozik közönségesen , m ellyet kihagyni nem .szabad. De az irás- ’s heszédbeli köz szokást sem lehet venni kizárólag útm u tató u l: m ert igen sok jó szavaink a’ kor’ viszontagságai vagy szeszélyei m iatt elav u ltak , ellenben író k által is sok helytelen szó használtatik.

A zonban a ' szótár’ dolgozásában mind ezen pontokat folyvást szem előtt k e ll ta rta n i, ’s minden egyes szót

különös vizsgálat a lá venni.

Bizonyosabb szabályul lehet ten n i a’ következőt ’ M ind nzon szavak, mellyek cIossícms Íróinknál és p ed ig akár régiebhekml, u. m. Pázmán , Gyöngyösi stb, akár vjabbukuál, u. m, F aludi ■ Berzsp/tyi sth. clnfordiilnuk >

valamint azok is , mellyeket a’ kaz szokás keleinlökké te tt ^ a' szótárba felvétessenek. A’ szótárban m iiidazáltal az egyes szavaknál inegjegyeztessék, inellyik ú j , régi vagy avult s z ó , iriellyek h e ly e s, vagy helytelen a lk o tá sn a k , TÍdékiek közszokásbeliek 's o rszágosak; továbbá nielly új , vidéki vagy elaviílt szavak érdem lik a ' meg­

tartá st ’s felélesztést.

M i a’ classicus írókat i l le ti , azoknak használása által az xíj szó bizonyos polgári ju s t n y e r, azért is eftele szókat a ' szótárból ki nem szabad hagyni ; de a ’ köz sz o k á sn a k , különösen az idegen szavakra nézve nem k ell fölötte nagy k iterjedést adni , hn azt nem akarjuk , hogy szótárunk minden nyelvek’ zűrzavarával m egterheltessék. Az idegen szavak közül teh át csak a z o k a t k ell fe lv e n n ü n k , niellyek nyelvünkben régen m eggyökerezve, ’s átalakítva vannak , 's minden köz em bertől érthetők , mint : pintér , templom , kápolm t, apostol stb\ vagy a’ raellyekre okvetetlen , ha tán csak ideiglen i s , szükségünk vagyon, m in t: philosophia, pas­

sió, character sth, megjegyezvén , hogy ném ellyek ezek közül csak kénytelenségből vétettek f e l , m ihelyt he- lyökbe jó m agyar szó a lk o tta tik , kiirtandók.

A’ m űszavak közül (akár tudom ány-, a k á r művé­

s z e t- , vagy ’ kézm ubeliek ) fölvétessenek mind a z o k , m ellyek vagy eredetiek köz nyelven forognak , vagy ha kölcsönözöttek i s , nyelvünk’ hangejtése szerint mó­

d o su lta k ;^ . állomány, rendszer, m ód, rím , v e rs, stb.^

C saládok’ , nem zetek’, országok’, tartom ányok’, vá­

rosok’, hegyek’, vizek’, helységek’ stb. tulajdon n ev e ik , m ivel a’ szófejtegetésben felvilágosítást ad h a tn a k , szinte felveendők ^ m int: m agyar, cseh, Örs, Sajó, Pécs stb .^

A z új szavak közül felvétessenek mind a z o k , ha h elytelen alkotásnak i s , m ellyek classicus irók által h a sz n á lta tta k , vagy köz divatba jö tte k ,< in in t péld. rény, modor, lég , ’s többefféle'^ a’ helyes alkotásnak , ha szinte rósz iró k által has%náltatnak i s , mint ^éXAClémj, l é n y e g ^ ' helytelen alkotásuak e lle n b e n , ’s a ’ haszonta-

lan o k , m ellyek sem divatba nem j ö tte k , sem jobb irók’

m unkáiban elő nem fordulnak, általánosan ki legyenek zárva illyen péld. püspökségedelem (Barczafalvi-Szabótól)^

Egyébiránt a ’ szótárdolgozóknak , m int a ’ nyelv­

b eli szavak’ történetiróinak új szavakat ^Ik o tn i, ’s be­

ik tatn i nem szabad, néhol azonban ajánlólag, ’s nem a’

többi szavak’ sorában, hanem ezeknek m agyarázatiban új szavakat javaslatul felhozni megengedtetik.

Az elavult ’s vidéki szavaknál azoknak haszonve- hetőségére kell figyelemmel lennünk ’s felvennünk mind a z o k a t, mellyek nyelvünk’ belső tö rténetire nézve ne­

vezetesek , vagy term észetének kifejtésére szolgálhatnak,

^ i n t péld. p e s t, tereny (tenyér értei.) s t l ^

Szóképzőinket ’s szóragainkat, ha azok szinte egy betűből állnának is p. o. o , ad-ó, a’ szótárból kihagyni nem le h e t, mert ezek azon kivül," hogy nagy részint ön á lló k , nyelvünk’ gram m aticai alkotásának ’s a ’ szóere detnek kim utatására okvetetlen szükségesek.

M egjegyeztetik , hogy a’ hol a’ szóeredet kétes ollyannak jelen tessé k ki a ’ szótárban i s ^ péld. tövis m elly ío b ő l, de tóból is e re d h e te tt, hihetőleg emebből m ert a’ tő inkább to m p a, a’ tű h e g y e s^

H átra van m eghatározni, micsoda alakban vétesse nek fel egyes szavaink a’ szótárba. E rre nézve nyelvünk nek a’ nyugotiakétól különböző term észete azt hozza m ag áv a l, hogy m inden szó tiszta törzsökében , azaz ra g atlan állapotjábaa vétessék f e l , és ugyan a ’ név a ’ nevező esetben (nom inativus), p. o. vas, f ű z % az ige a’

jelentő mód’ jelen idejének egyes számú harm adik sze­

mélyében (cselekvő igéknél a’ határozatlan formában ) p. 0. lá t, örül. A ’ m egjegyzett személyben állítassanak elő azon igék is , m ellyekben a’ tiszta törzsök ik szótag­

gal van m egtoldva, p. o ,fá z - ik , nyíl-ik,

A’ szavak’ sorozatában a’ szárm azati betűrend tar- tassék m eg; a’ gyökerek után tu dniillik a’ szárm azékok következzenek m agyarázataikkal; m agyarázatlanul azon.

bán ’s hivatkozólag a ’ m agyarázott h e ly e k r e , minden szó előforduljon szoros betűrendben is.

III. s z a k a s z «

A ’ szavak’ gram m aticai természet ének kifejtése.

H ogy szavainkkal helyesen élh essü n k , szükséges azoknak gram m aticai tulajdonságaikat ism ernünk , *s noha ezeknek általánosabb szabályai inkább grammati- cába tartoznának , nyelvünk’ sajátsága m indazáltal a’

közönségesebb grammaticai törvények’ felvételét is néha m egszenvedi; ugyan is a ’ fölebb m ondottak szerint szó­

tárunkban nem csak az úgy nevezett beszédrészek fog- lalandanak helyet , hanem a’ ragok és szókéjrzők is mindennem ű v álto zá saik k al e g y ü tt, a’ mi által nem csak nyelvünk’ belső alkotásával ism erkedünk m e g , hanem an n ak minden elemeit , a ’ törzsökszavakat épen ú g y , m int a ’ szárm aztatási vagy ragozási szótagokat,

összegyűjtve leljük szótárunkban.

Egyes sza v ak n ál, miilyen közönséges grammaticai szabályok ’s mint adassanak e lő ; a ’ szó tár’ dolgozását eszközlő társaságnak elveitől függ , ’s a z t, minthogy nagy grammaticánk még nincs, itt előre meghatározni nem lehet. A ’ szótárirók azonban itt se felejtsék , hogy a’ nyelvnek és szavainak nem a lk o tó i, csak tö rté n e t-' Írói; különben pedig a’ j ó t ja v a ln i, a’ roszat kárhoztatni lehet is, k e il is.

A’ szavak’ különösebb gram m aticai tulajdonainak meghatározása m ár szorosabban k ivánlatik. Meg kell tudniillik határozni , m ellyik szó miféle beszéd rész, név-e, ige-e? ’s továbbá fő vagy m ellék név-e? cselekvő vagy szenvedő ige-e stb. M ert ettől függ mind a’ ne­

v e k ’, mind az ig ék ’ ragozása.

Nyelvünkben a’ rag o zás igen e g y - és szabálysze­

rű , vannak m indazáltal e lté r é s e k , m ellyeket szabály alá vonni le h e te tle n ; ezeket teh át minden szónál föl­

jegyezni szükséges, és ugyan a) a’ főneveknél 1) a’ szen­

vedés’ ra g á t mindenkor ki kell tenni e kké pe n: , vá r,-a t; hab,-ot, üst,-öl ; szék,-et stb. 2) Ki k ell tenni a’

többes szám’ raga't i s , valahányszor a ’ többes h angzóval,

a ’ szenvedő pedig a’ nélkül fo rm áltatik, p. o. báráity, szenvedő; bárány-t, többes: bárányok.

b) Az igéknél szükséges följegyezni 1) a’ jelen tő mód’

je le n idejének első szem élyét a k k o r, midőn az igetörzsök’

vég szótagában í hangzó vagyon , p. o. str-o \, cs/p-ek stb.

2) A ’ jelentő mód’ m últ idejének harm adik, néha midőn eltérn ek , első szem élyei’ ra g á t, p. o. ad,-ott,-tam, 3) A’

parancsoló mód’ egyes számú második szem élyét, p. o.

ad,-j; v e t, vess; vált,-s. 4) Az óhajtó mód’ félm ultja ’s a ’ h atártalan mód a ’ na vagy n e , és n i ragok elé néha hangzót v esz n ek , az Hlyeket is föl k e ll jegyezni p.

o- m ond,-ana ; m ond,-uni. Azonban itt ele'g kettő kö­

zül csak egyet jeg y ezn i m e g , minthogy egy szabályt

követnek. X

A’ névm ásak’ ragozásai szinte helyet foglalandanak a ’ szótárban. A’ m elléknév’ hasonlításai ellenben csak ott tétetnek k i, hol a’ szabálytól eltérnek; m int: s%ép, szebb; n a g y , nagy-obb,

A’ mi a ’ rendhagyó szavakat ille ti, az oknak elté­

rései elm aradhatatlanul följegyeztessenek.

A’ szószerkezet’ általánosabb szabályai szótárban nem adathatnak e lő ; vannak mindazáltal e’ részben is olly észrevételek, m elly ek et egyes szavaknál megfenni szükséges, p, o. ki sz e m é ly t, melly tárgyat je le n t; to­

v áb b á , melly ige mi ragu nevet vagy névhatározót k í ­ ván maga m ellé, p. o. tartani valam i-/«/, élni a’ ma- g á é-b ó l, isten-í fé ln i, haza f e l é menni. Az efféléket tanácsos lesz, rövid példák által felvilágosi'tani.

A’ nyelv’ ’s egyes szavai’ grammaticai tulajdonai­

nak kifejtésében ügyelettel k ell lenni a’ n yelv’ régisé­

g e ire , ’s a ’ nevezetesebb változásokat röviden megemlí­

te n i, vagy csak érinteni a’ kevesbbé nevezetest.

A’ szavak’ helyesírása a ’ társaság’ nyelvszabályai szerint tartassék meg. Ezenkívül vannak ném elly főbb szabályok , m ellyeket szinte szem előtt k ell ta r ta n i, p o. hol a’ származás világos, ott nem szabad annak ellenére szokáshoz á lla n i, p. o. némi nemű jo b b , m int némil némü\ hol nem világos a’ szárm azás, ott a’ szó-

kris szab tö rv é n y t, p. o. édes jobb , mint ides. A ‘ hol sem egyik sem m ásik nem u ta s ít, ott a’ széphang h a tá ­ roz. Szükség azonban a ’ különböző leirá st p. o. ism er, esmer, ösmer, m egem líteni ’s az elfogadottnak röviden okát adni.

A ’ szayük’ kim ondásának különösebb m eghatáro­

zása ’s a’ poétái m érték’ feljegyzése, m agyar szótárban nem szükségesek ; m ert szavaink’ kimondását tulajdon betűink legjobban m eghatározzák , minél többet világ­

szerte elfogadott betűk’ nem létében kivánni nem l e h e t ; a ’ m agyar m értéknek szabályai olly egyszerűk ’s olly k ev esek , hogy azt minden szónál különösen följegyezni nem érdem es, mi után a’ magyar szavak’ m értéke főkép az accentusok’ helyes felrakásától fü g g , mire szótárirónak

ügyelni k ülönben is kötelessége.

A’ m ondottak szerint szótárunkban egy olly teljes és tökéletes gramm aticát fogunk b írn i, m ellyet semmi egyes gram m aticai könyv ki nem pótolhat.

IV. s z a k a s z .

A ‘ szavak’ értelmének meghatározása.

A’ szavak’ valódi értelm ét ’s e rejét a’ nagy szótárnak kell legfontosabban e l ’s m eghatároznia. A’ m agyar szavak’

érielme ne idegen megfelelő (a’ legszükségesebb helyeket kivéve) hanerfi m agyar szavak által határoztassék m eg;

idegen megfelelő szavak által azért n e , 1) m ert ritkán felel meg egyik nyelvbeli szó tökéletesen a ’ másik nyelv­

belinek; 2) mert a’ megfelelő idegen szavak’ értelmére

’s definitiójára ügyelés a ’ m agyar szavak’ értelm e’ meg­

határo zásáb an könnyen félre vezetheti a’ szótárirót; 3) mivel kisebb német-, deák-, franczia-m agyar, vagy viszont, szótárak különben is fognak készülhetni a’ magyar nagy szótárból.

Szükség te h á t, hogy a’ m agyar szavak’ értelm e ma­

gából a’ nyelvből fejtessék k i , annak elem eiből állítás-

sék e lő , és pedig vagy szoros definitio á lta l, a’ hol az lehetséges , vagy k ö rü lírá so k , m agyarázatok, a’ szavak’

tulajdonainak kijelentései á lta l; az efféle puszta magya­

rázatok gyakran a’ szó’ teljes érteim ét kifejezik. Egyéb­

iránt a’ nagy szótár m agyarok’ számára lévén i r v a , min­

den olvasónál feltehetni a’ szavak’ némi namü értését, m ellyet a’ nagy szótár egy kis utasítás á lta l is tökéle­

tessé tehet.

A’ melly szónak többféle értelm e d iv ato zik , annál meg kell jegyezni m ellyik a ’ saját ’s legelső értelem ,

’s a’ m ennyire le h e t, magyarázattal kísérni ’s fejtegetni, m int ’s m iért vitethetett a’ többi értelm ekre át. H ol az illyen értelem -átvitelekben olly nagy ugrás v an , hogy azt a ’ képzetek’ rokonságából semmikép kim agyarázni nem le h e t, a’ két vagy több értelm ű szót, több külön szónak kell tekinteni. Hlyen sz ó ; szeg , 1) s e c a t; 2) valam it beszeg, limbo circum dat; 3) szeg , angulus; 4) sze g , clavus. H ly en : ásó, 1) a’ ki á s , 2) vas eszköz

az ásáshoz.

Van szó, m elly értelm ét csak összeköttetésben vál­

to ztatja, az illyet m ind előhordani le h e te tle n , a’ neve- zetesb - és divatosbakat azo n b an , valamint a’ példabeszé­

d e k e t, és saját szólásokat is a’ magok helyén elő kell a d n i, p. o. végen csattan az ostor, az az, a ’ dolgot vége határozza.

Az úgy nevezett synonymák ritkán egy érte lm ű e k , legalább nem használtatnak e g y irá n t, p. o. vo/i és húz csaknem eg y , ’s még sem m ondatik: megvonták a ’ haját, hanem : meghúzták. Az illy hason értelmű szavak’ bármi kis különbözésének k ijelelése egyenesen a ’ nagy szótárt ille ti, minthogy azt valami közönséges szabályok álta*

meghatározi épen nem lehet,

A’ szavak’ értelm e’ meghatározásában sokszor min­

den körülirásnál többet ér a’ jól választott p éld a, k iv ált ha az valam elly jó Íróból vétetik. A ján ltatik te h á t, hogy a’ szótárirók a’ szavak’ értelm ét m inél sűrűbben példák által is felvilágosítani ügyekezzenek.

Ide tartozik az i s , hogy jegyeztessék inep;, nsclíyik szó niinenní előadáshoz tartozik. V annak tu dniillik al­

jas tréfás k ife je z é se k , m ellyekkel p. o. a’ költés’ főbb nemeiben élni nem szab ad , és v iszo n t; i^igy péld. arcz helyett yo fa csak aljasb nyelvben használható.^

V, s z a k a s z «

A ’ szúszdrmaztatásrál.

A.’ szószáriiiaztatás könnyen tévedésre ’s képtelen­

ségekre v isz, sz. Ágoston s z e r in t,a ’ szavak’ eredetét k i­

k i , m int az á lm o k a t, jó szánta szerint magyarázván. A' kimondás által a’ betűk gyakran elcseréltetv én , csak­

nem lehetetlen a’ szavak’ való eredetéig fe lju tn i, erőte- tóssel pedig csaknem minden szót k i le h e t a ’ legidege­

nebb nyelvből is m agyarázni. Etym ologiát mindazáltal szótárirónak elhagyni nem szabad : az által világosodik fel nyelvünk’ tö rté n e te , szavaink’ é rte lm e , ’s líj szavak’

alkotására csak a ’ szószárm aztatás’ törvényeiből lehet szabályokat venni. Azonban a’ szavak’ eredetének ki- nyomozásában a ’ könnyenhivőség ’s túlságos kétkedés közt közép u tat k ell ta rta n i, ’s inkább tudatlanságunkat

m egvallanunk, m int hibát tanítani.

Á’ szavak vagy gyökök , mint péld. rom , vagy származékok ,fm in t romladek, vagy összetéieiek , mint vár-rom, le-rotU.\

Gyökszónak hivatik az, melly nincsen szóképző ál­

tal alkotva. Az illy gyökszavak vagy eredetiek vagy kölcsönzöttek. E zek’ eredetéről , a’ term észeti hang u tán képzetteket kivéve , alig m ondhatni valam it, m ert az ős régiség’ homályában vész el. M ár az illy gyökszavakrol , ak ár azok a’ f i n n , z sid ó , a r a b , ak ár a’ perzsa, m o g o l, török, ta tá r, akár tó t , n ém et, d e á k , görög nyelvvel legyenek kö zö sek , legtanácsosabb ezen szabályt k ö v etn i, ho g y ; hol a’ kölcsönözés akár nyel­

v ü n k b e, akár nyelvünkből világos, ott az kijelentessék;

hol pedig eléggé k i nem m utatható, ott kétesnek ma-

radjon a’ szótárban is, egyszeiün az jegyezlelvén m eg, hogy ez vagy amaz magyar g y ö k szó , ez vagy amaz

idegen nyelvvel közös. ,

A’ még divatos idegen szavakat is , mint péld. slatus, j)MlosopMa stb. fel kell v e n n i , ’s m egm agyarázni, ¡a’ mi alkalom ul szolgálhat arra , hogy idővel helyettük magyar szó alkottassák. — N éha az idegen szó nem azon nyelvből jö n á t , m ellynek tu lajd o n a, j). o .p ia c z , az olasz piazza- ból van véve, noha eredetie a ’ ném et Piaíz. Tévedés’ el­

hárítására a’ nagy szótárban ennek is föl k e ll jegyeztetnie.

A’ származék és összetett szavaknál ki kell jelelni azon elem eket, m ellyekből összeállottak, hacsak a’ szár­

mazás’ és összetétel’ könnyen - érthetősége azt szükségte­

lenné nem te s z i, p. o. ftapvilág, híres stb.

VI. s z a k a s z.

.1’ szótárt rövidsc'gról.

Hogy szótárunk m egszerezhető, olvasható, szóval, haszonvehető legyen , szükséges a’ rövidségre ügyelni.

A ’ rövidség háromképen eszközölhető : 1} ha elő ­ adásunkat a ’ lehetségig összevonva sze rk esztjü k , 2) ha a ’ mondottakat nem ism ételjük, 3) a ’ többször előforduló szavakat rövidítve nyom atjuk.

Az előadás’ rövidsége abban á ll, ha benne semmi fölösleges nincs. E rre nézve azonban inkább^ csak lít-

niutatást mint szabályokat adhatni, és ugyan

1) A’ m elly szót helyesen m eghatározni nem lehel, ne törekedjünk azt hosszas körülírással e lé rn i, mert ez többnyire nevetséges, sokszor lehetlen. A ’ tudományok

’s mesterségek’ szavainál néha elég csak azon tudományt vagy m esterséget e m líte n i, mellyhez a’ szó ta rto z ik , vagy főbb tulajdonságaikat; az efféle szavak egyébiránt is egy különös szótárba tartozván.

2) A’ szavak’ gram m aticai tulajdonainak , vagy különböző értelm einek felvilágosítására a’ lehetségig rövid példákkal é ljü n k , szükségtelenekkel pedig a’ szó­

tárt ne terh eljü k .

3) Hosszas gramm aticai vitatkozásokba ne avat­

kozzunk.

4) A’ szavak’ m eghatározására szükséges tá rg y a k ’ rendéhez felettébb szorosan ne ragaszkodjunk, hanem tartsuk m agunkat ah h o z, m ellyet az egyes szavak’ mi- nemüsége luegkiván.

V annak olly tu lajd o n o k , m ellyek több szavakkal, néha azoknak egész osztályával k ö z ö se k ; ezeket elég egy helyen elmondani ’s az olvasót oda u ta s íta n i, va­

lam int a ’ szavak’ különösebb és csak némelly szavakkal közös tulajdonit is elégséges egy szónál E lő ad n i, ’s a’' többieknél a rra hivatkozni. A’ szükségtelen ismétlés a ’ többek közt m ellőztetik az által i s , ha a ’ ragozatok- n ál a ’ törzsököt k ih a g y v a , csak a’ ragokat teszszük ki, péld. , e’ helyett.’ h it, hitet. QLío\ m indazáltal a ’ »- törzsökben, ragozáskor, a k á r egy vagy több betűben, akár a’m értékben változás történik , a ’ törzsök egészen k i­

teendő, péld. h íd , h id -a t; ló , lovat; hó , h a va t; vö,ve-je;

derék, derekak ; v e t , vess; lo c sá t, bocsúss.\

Igen sok hely kiniéltetik meg az á l t a l , ha a ’ gram ­ maticai műszavak ’s egyéb g y a k ra n előforduló szók rö­

vidítve nyom atnak, m eliyekre nézve m eg k iv án tatik , hogy az illy összehúzott szavak egymástól különbözzenek ’s hogy lajstrom ok a’ m agyarázattal együtt a ’ szótár elébe függesztessék.

R ö vid ített szó tá r i szavak.

fn. = főnév kn. = keresztnév

mn. r= melléknév ■*

szn. = számnév nni. — névmás nh. = névhatározó

cs. = cselekvő ige sz. !=! szenvedő ige k. = közép ige vh. = visszaható ige r. = részesülő

rh. = rendhagyó név v. ige.

ib. = igehatározó ksz. = kötszó isz. = indulatszó

f. := többes

s. = saját értelemben átv. = átvitt értelemben vki = valaki

v m e U y = valam elly vmi = valami 1. == lásd vö. — vesd össze

V , - - vagy

st. = 's a* többi am. = annyi mint um. = úgym int t. i. = tudni illik h. r= helyett

A' nagy magyar szótár’ iiiikopeiii dolgoztatásáról.

Előre bocsátván, liogy a’ nagy szótár’ írása két külön m u n k álatb ó l, úgymint a’ szavak’ teljes ősszegyiij^

té sé b ő l, továbbá az egyes szavak’ kidolgozásából állJ a ’ társaság nem tarto tta szükségesnek ez utóbbit az első'*

tői fe lfü g g e sz te n i; ugyan is a’ szavak’ m agyarázatához előre hozzá leh et fo g n i, és pedig illyenképen í

1. V étessék fel vezérkönyvűl a ’ ni, tud. társaság által kiadott Zsebszótár ; m enjenek ennek minden czikke- lyén végig a/, osztályok, inindenik kiírván belőle azon sz ó k a t, m ellyek vagy ki/.árólag hozzátartozók, vagy mó­

dosított , átvitt , alkalm aztatott értelemben jőnek benne elő. K i lévén íg y minden osztály’ jutv án y a írv a , osz­

tassák fel a z , az értelem - m agyarázat’ kidolgozása vé­

g e tt, az illető osztály’ tagjai k ö z ö tt, kik mind azon czíkkelyeket , m ellyek m ásokkal családi rokonságban á lla n a k , c g y p lértő le g , tudom ányos m egkülönböztetéssel fogják k id o lg o zn i; illy egym ásra ügyelő figyelm et fog­

nak például kívánni ezek : in g e r, b á j, k e lle m , k e c s , kedvesség ; vagy : ijed , rémül , retten , borzad s tb .;

vagy: elm e, é sz , é rte le m , okosság; in d u lat és szenve­

dély^ öröm , k é j , gyönyör, elrag ad tatás, és száz eflTéle.

Az illy felosztás iitán fenmaradó szavak osztassanak fel azután osztálybeli különbség nélkül a’ re n d e s, és ue^

talán vállalkozó tiszteleti és levelező tagok közt.

2. A’ ki osztályrészéből bizonyos számú szót kidol­

gozott, azt azonnal felolvashatja vizsgálat végett á ' kis gyűlésben a 'n é l k ü l, hogy betűrendet ta rtso n , vagy arra várakozzék; tekintettel azonban azon szav ak ra, niellyek- nek értelm e, m int fenebb em líte te tt, egyebekkel össze­

vetve határuztathatik csak el lehető legpontosabban.

3. A/. így felolvasott 's helybenhagyott in n n k a, egy különösen e’ végre készült jegyzőkönyvbe úgy irassék, hogy a’ m agyarázott szavak m indenkor kitetszőleg vagy elül vagy felül magánosan álljanak. M unka-egy- szerités végett e’ jegyzőkönyvnek csak egyik lapja iras­

sék b e , hogy betűrendezéskor azokat elszelni, és így könnyebben sorozni lehessen.

4. A’ mi az így összeszedendő szavak’ szerkeszté­

sét i l l e t i , m inthogy az még talán csak húzamosb idő’ le folyta után kezdethetik m eg, e’ kérdésbe a’ nagy gyű lés nem ereszkedvén , a ’ jelen pontbeli határo zat sze rint intézendő m unkálkodásnak minél elébbi megindítá­

sát a’ kis gyűlésekre bízta.

r.)

líl.

D o l g o z a t - p é l d á n y o k . A .

A , hcuigzó ’.s egyszersmind legelső betű az Abc-ben , m elly a’ nyelvűnkben uralkodó hangosztály szerint a’ mé­

lyekhez vagy is vastagokhoz tartozik.

A ’ szokás két egymástól alaposan különböző « betűt ism er; zártat és nyíltat. A ’ zárt, valamint a ’ ny ílt, ismét vagy rövid, vagy hosszii. Zárt rövid a van ezekben: /ta- ru n g , a k a ra t; zárt hosszú ezekben : a a ra, am aara, a mi csak némelly vidékek’ sajátja. A ’ felső vármegyék, Honi, Hars, Nógrád stb a ’ zárt rövid a helyett nyilt röviddel él­

nek, ’s a ’ magam nálok miigam, harag bariig. Nyilt hosz- s/.ú rt van ezekben: k á r , v á r, tá r ; melly mindenkor vo­

nással jeg y eztetik . Az irói nyplv ’s niivehebb beszéd mind ezekből csak a ’ zárt rövid a -t, ’s a’ nyilt hosszú á-t fogadta e l , vonással em ezt, amazt vonás nélkül.

A’ vont á hosszú tagot tesz a ’ versniértékben: á d , ár; a’ vonatlan magában mindig röv id et: humar magyar ', de h o sszú t, ha utána ugyanazoa szóban két iiiássalliang- zó k ö v etk ez ik : udiiu,vaiiitali. Ügy ¡mez törvénye minden hangzónak. A ’ ez, c s , g y , l y , n y , ty , s z , zs, nem tesznek k é t mássalhangzót.

A’ zárt rövid a igen rokon a ’ rövid o hangzóval. A ’ régieknél y/»vtrfr=Orod; Tí/<««^=Tich()ii; /J///rt/~Bihor.

Dunántúl: / / í f ~ a , h e l y e t t h allan i: /<«3o, A’ nuii irónyelvben is vannak példái az illy felcseréléseknek: ál- m rtdat, álm odat; lak«daIom, lakodalom.

A , a betű jelenti 1) a’ hirtelen zaj által meglepett- u ek , vagy valamelly váratlan esetre föleszmélőnek figyel- inét vagy ílgyelnieztetését, s illyenkor mint felkiáltó vagy figyelmeztető hang mind elül, mind utol KÍtetheíik. A ! haran goznak; amott a! ahona! Hihetőleg ezen rövid a kapcsol-

2*

tatott eleinte miitatóul ’s határozóul a’ n evek’ elejéhez i s : a v á r , a h á z ; a ’ mint ezeket némelly vidékek ináig is rö­

viden ejtik. 1. A z, a’.

2) Jelent niindenféJe indulatot és szenvedélyt, u. iii.

haragot, boszankodást, fájdalmat, csodáikoíást, s illyen- kor hangja az indulatlio/, képest változó; de többnyire hosszú, vagy a/^ betűnek gyenge leheletét is felveszi: ah!

áh ! h a h ! stb.

3) Jelenti az egyes 3-dik személyt az igéknél, vagy annak birtokát a vastag hangii neveknél (J. O.), de ezt nem ’ mint eredeti, hanem az ¿'-bői hangrendesen elváltozott r a g : ad-a, adt-a, adni-a; ’s a’ neveknél: kalpag-a, tor-a, vár-a.

Az illy Tagozatokban; ad-j-a , hi-v-a , ro-v-a , kalap-j-a, juunká-j-a, ha-v-a, sa-v-a , a' j ó s v segcdbetiik.

Néha pedig, szükségtelenül, hihetőleg a ’ késedelm es nyelv’ hibájából, a ’ szavak’ végéhez ra g asztatik : niáj-a, zúz-a, tors-a, m á j, z tiz , tors helyett. Illj^enkor, mint­

hogy értelm et nem változtat, el is hagyathatik.

V é g .

Vég, fn. -e t; jelen t 1) határt időben és térben:

világ’ vége, bot’ vége, vége az életnek. 2) Jelenti M agyar- ország’ határvidékét s a’ határőrzőket egyszersm ind:

Titézek ! mi lehet A ’ kerek föld felett

Szebb dolog a’ végeknél. ( B a l a s s a ) . 3) Rőfös portékákban valamelly egészet, m int: vég vá­

szon , vég gyolcs, vég posztó.

Szárm azékai: v ég e s, végetlen, v é g ső , végez, vé­

gez et, véghetetlen stb. (Ezek külön ism é t, m int a ’ czikk- sz ó , kidolgozandók).

Összetételei; V égbél, 1. Bél.

V éghely, 1. H ely.

Végszó, 1. Szó,

í'aluvég, hidvég (itt kidolgozandók).

B á t o r -

B áto r, -őrt vagy bát-r-«/; t. hát-r-ak, hasonl. -orahh vagy hát-rahh. Jelent 1) maga erejében, tehetségébcii bizót, m e ré s/e t, harczban ’s veszélyekben. Illy értelem ­ ben lett tiszteletneve O pusnak, ki Salamon ’s László k i­

rályok alatt lii'res bajnok volt. 2. Teszedeleintol m en­

te t, ’s rokon értelmi" a’ m entes, biztos szavakkal;

de ekkor inkább a hátorságos használtatik. 3) B á to r, köt- szó gyana'nt használtatik ezek h ely ett: noha, h á r, ámbár, jóllehet. Szokásban van leginkább a’ régieknél, ’s ráhagyást, m egengedést, ’s megnyugvást je le n t; mondatik «»¿-mai i s : ámbátor. A’ híres B átoriak’ nemzetsége ’s több hely­

ségek em lékeztetnek ezen szó' régiségére.

Származékai; bátran, bátriíl, bátorít, bátorítás, bá­

torság, bátor.ságos, bátortalan, bátortalan.ság, stb.

Én.

K a , személyes nui. szenvedő ese t: engem , éngem et, melly D unán túl ’s Erdélyben divatozik; helyette engem, en- gemet van szokásban, mi talán az e«-effí-i?í-ből változott e l , hol az én egyszer épen, utóbb elváltozott alakban (em) ’s szenvedő raggal (et) toldva jelenik m eg; a’^-betiit az erősebb kiejtés adhatta hozzá. (L. Beh ; bég édes, beh édes helyett).

E’ névmás hiányos, több esetei nincsenek; de elváltozott alakban: em (öm , am , om) a ’ n é v -é s igeragozásban több- ször m egjelenik. 1. Em. Hibázó eseteit a’ ragoktól kö l­

csönözi, holott elváltozott alakban végűi jelenik meg, nek­

em , től-em , vel-em , ról-am stb. M ondatik: én-nek-em , én-től-em stb. mi nyomosításiíl használtatik. Többesét I.

M i, mink.

Nyelvtudoimínyilag jelenti az egyes első szem ély t, különben pedig mindenki m agát, saját személyét nevezi e V n e k , mellyhez te ste , lelke érzékei ’s tehetségeinek munkálatai tartoznak közvetlenül, ellentétben a’ tárgyak­

k a l, m ellyek az érzéket ’s tehetséget mozgásba hozzák.

Kunt az eszmélet’ (öntudat’) eszméletének nevezte az é n t ; Ilc h te ellenben az eszméletet az én’ eredm ényének tartá,

’s így az én-t valami felsőbbnek: alanynak, m elly minden­

nek alapja ’s kiítfoje ; ’s a’ nem-én maga (a’ mi ma'soknál tárgy) nem egyéb szerinte, m intáz énnek ellentéte, ’s az én’ munkásságának eredménye.

A keleti nyelvekben ugyanazt jelen tik a rokon hangú ani (zsidó), una (arab), az aram eno, és mm szavak ’s a’ finn

én, melly az egyes’ első személyeiben fordul elő.

Származéka : enyém , enyéim.

Nek.

N /ík, névrag, hirtokító és tulajdonító jelen téssel bír 1) Mint birtokító megfelel a' deák g<>ni(ivusnak, 's fk k o r a’ «eAkel ragasztatott szó olly viszonyban áll egy má­

sikkal, mint birtokos a’ birtokkal, 's a’ birtoks/.ó rendesen közvetetlen a’ nek ragu szót kíséri vagy e lő z i; de változa­

tosság’ kedvéért, kivált költői nyelvben több sza v ak , sőt egész mondás is , jöhetnek közbe: A’jó fiií ali/jának ha­

ragját: nem ingerli; vagy a’ jó fiú a fiijának nem ingerli haragját', a’ jó fiú atyjának, ha oka volna is az ellenm on­

dásra, nem ingerli haragját.

A’ birtokító n ek , ki is hagyathatik: harangunk In- h a , vagy harang láha; hiányjellel ném ellyeknél, má­

soknál a’ nélkül. K ivételt tesznek az érintett közbenveté- se k : a’ hazának minden hazafi kivánja virágzását, nem mondhatnók: a’ haza’ minden hazafi^ kivánja virágzását. Az illető m elléknevek’ közbejövetele nem gátolja a ’ gek kiha­

gyását : a hazának minden fia i, vagy a haza’ minden fiai.

A’ birtokszó nek után a’ harmadik személynek birtok- ragait veszi fel, és ugyan a ’ mint egy vagy több a ’ birtokos, úgy a ’ ragoknak is vagy egy vagy több birtokuaknak kell lenni: embernek élete, embereknek életük; m elly törvény­

től azonban a’ nyelvünkben uralkodó gazdálkodás, a ’ szebb hangzás, de a’ köz szokás is eltérni szabadságot adván, így mondhatni: embereknek élete, v. emberek' élete.

A’ független névhatározók is : elő tt, mellett, m egett, a la tt, felé, hozzá sth. fölveszik a’ hirtokító nek után a ’ birtokragot, de m ihelyt a’ «e/i elhagyatott, ezek is elvesz­

tik raguikat: a’háznak előtte, a ’ ház előtt.

A’ birtokszó, elébe is tétethetik a’ nek ragos szónak ; de illy esetben a’ «/?í-et nem lehet kihagyni: nem mond­

hatni te h á tí gyümölcse kertem ’, kertem nek helyett.

2) M int tulajdonító megfelel a’ 7iek a ’ deák dativus- nak, ’s felvevén a’ birtokragokat, az egyes és többes szám’

mind a ’ három személyeinek tulajdonító esetévé válik :

nek-em nek-ünk

nek-ed nek-tek

nek-í(ie) nek-ik(iök)

Mondatik nyújtva is : nékem stb. Nyomosítóul felveszi a ’ sze­

m élyes névmásokat elül i s : én-nekem , te-neked stb.

A’ nek hajdan nem változva állott a ’ vastag hangűak után is: pokol-nek, halál-nek, T uhutum -nek; de a’ szo­

kás ««¿-ra változtatta: pokolnak, halálnak, ¡Tuhutumnak.

T ó L

T ő i, névrag, föheszi az egy birtokú szem élyragokat:

től-em től-űnk

től-ed től-etek

től-e től-ök

A.’ mély hanguak után /«7-ra változik: kár-tói. A’ rövid hangzó (az i, u, ü-t kivéve) előtte hosszúvá lesz: e k e , ekétől,

A ’ szót, mellyhez ragasztatik, az eredés’ tö v év é, vagy a’ megindulás’, eltávozás’ pontjává te sz i, vagy is olly határvonallá, honnan valaminek eredése, távozása vagy távolsága m éretik, p. o. mindnyájan Adámtól eredünk, lluda Pesttől 200 ölnyire van. Illy értelem ben módosí^'a továbbá mind azon szavak’ je le n té sé t, honnan jónak vagy rosznak eredését várjuk vagy re tte g jü k , p. o. Istentől jó t várni. F éln i a’ haláltól. — H asználtatik a ’ m iatt helyett isi p. o. nem alhatik a’ fájdalomtól = fiíjdalom m iatt; nem lát a’ szemétül ■=: szeme m ia tt; sok fától (fa m iattj az erdőt.

Rokon értelmű a’ hői és ról ragokkal, tőlök anrijnbaii elhajló, hogy ama/, a ’kútfő, emez az alap’ eszméjét kapc.solja a ’ nevek’ értelmébe/., a ’ tűi pedig inkább az általános és kűl vonaloknál marad.

Ö sszetettnek látszik w ta (honnan to-va ’s tá-vol ered­

nek) vagy tő, é.s részecskékből, íuelly s/.inle távozást j e ­ lent : ta-el = tői, mint ha m ondanók: tova- fi.

M é r.

M ér, O S. m ér-sz. — m é r-t. Jelenti 1) íneghatá- rozását a ’ távolságnak és aránynak té rb e n , 2) időben i ahhoz méri az i d ő t : 3) meghatározását a ' m ennyiségnek,

‘s ekkor vei ragot kivan , p. o. itczével mérni a’ bort, sert s tb ; 4) a’ súlynak; mérni valamelly testet, hány font, má-

!ísa stb ; 5) árnak, bizonyos mennyiség vagy súly szerint valamit á ru ln i, p. o. se rt, bort m érni; 6 )-h o z m érni, j e ­ len t : valamelly személyt vagy tárgyat máshoz hasonlítani vagy szabni.

Szárm azékai: m érleg, m érnök, m érsék, m érsékel, m érséklet, m érték, m értéklet, m értékletes, inértékletlen, mértéktelen.

Összetételei: bem ér, felm ér, kim ér, m egm ér, ösz- szemér (vei) stb,

F u t .

F u t , k. fu t-sz . f u t- o tt ; fu ttá m tájdivat a ’ szokot- tabb fu to tta m helyett. Jelenti 1) em bernek vagy ál­

latnak a’ rendes lépésnél gyorsabb, erőszakosabb ha­

ladását; gyorsabb ’s nem olly általános mint a ’ já rá s , kevesb a’ rohanásnál, egyértelm űnek vehetni a’ szaladás- s a l ; 2) híg testnek mederből, de sajátabbúl, edényből ki-.

pm lését, p. o. fut a ’ leves stb.

Használtatik cselekvőleg is: versenyt fut = verse­

n y ez, pályát fut == pályáz, ’s mind két esetben vei ragu szót kivan,

Származékai: futam ik, futainat, fiitamatnyi; fiitamo- dás; futás; fu tó , fu tó s; fu tta t, futtatás stb. ~

Ö sszetételei: elm efuttatás; kengyelfiitó; Infuttatás;

b e fu t; elfut, k ifu t, m egfut, k. és cs ; megfutamodik.

R o m l i k .

R otnlik, romol, k. roinlom , rom lol, rom iunk, rom- lo to k , rom lanak; vagy: romolok (szokatlan), romolsz, rom olunk, rom oltok, rom olnak; m últ S-d személy: rom ­ lo tt, vagy romolt.

Jelenti 1) valamelly testnek bontakozását, pusztulá­

sát, aljasodásátj 2) jelen t szellem i, vagy erkölcsi megfo­

gyatkozást, aljasodást: romlik a’ nép, a’ sziv.

E red e’ szóból: rom; hozzá já ru l az el szóképző ’s esz hangváltozással rom-ol; ebez járulván az ik, lesz ösz- s/.ehuzva romlik.

S zárnm zékai: rom ladék, rom ladékony; romladozik ; rom lékony; rom lott, romlottság.

Ö sszetételei: elrom lik, lerom lik, megromlik, össze- romlik.

F e s s .

Vesz , hiányos és rendhagyó cs. valamelly dolognak elfoglalását, vagy, általvive, áron szerzését jelenti. Csak j e ­ lentő mód’ je le n ideje van: veszek, veszesz stb; egyéb módjait ’s időit a ’ ve gyökből veszi v közbevetésével vagy a’ n élkül, ve -ém ,v e -e ttd stb.

2) A ’ parancsoló mód’ 2-dik sz, végy, melly vonatla^

nul szokottabb a ’ többi személyekben.

3) Jövő id ő : ve - end, 4) múlt id ő : veit. 5) a ’ részeU te tő k : v e v ő , v nélkül v e ő , honnan hihetőleg a ’ vő szár­

mazott, továbbá: vé-v e, vé-vén vagy v e - v é n , v e -e n d ő részeltetők.

M egtoldatván a’ ve gyökér ön 3-d, személyiíí névmás­

sal lesz: v e ö n , vagy összehúzva : v ö u, innen ragasztatik 1) kapcs, mód, fél miilt 3-d. sz. 2) FJatárt. m ódi’e«//?.

iVévszármazékai: ve-vés, cselekvő fn ; ve-vet, szen­

vedő fn. a’ mi v nélkül ’s összehúzva használtatik: ve-et, vét vagy v é t-e l; innen hus-vét, részvét vagy vétel.

Igeszármazékai: v eh et, cs, h, ige, összeállvapc és

hat igékből. ^

V eveget, veddegel, gyakorlatos cs, V e-tet, vétet, miveltető ige.

’V etet-ik , vagy v étetik , szenvedő ig e ; ezek is egye­

nesen a’ gyökből szárm aznak, a’ cselekedtetést jeleiUő té t igeképző által.

K i v ű l .

Kiví'd, ih , és nh. Mint névhfitározó on ragú szavak iitán tétetik , p. o. házon Idvűl. Mint ih. fölveszi az egy

birtokú szem élyragokat:

kivűl-em kivűl-ünk

kivűl-ed kiviíl-etek

kiviíl-e kivűl-ök

Értelm ét csak ellentétben lehet meghatározni: a ’ mi vala- nielly lénynek vagy eszmének határai között van, az helíil, a’ mi pedig azokon ttíl, annak körétől elválasztva v a n , az himil mondatik lenni. Ellentéte a ’ belűl-nek. Megfelel e’

k é rd é sre : hol ?

Össze van téve a’ ki ih. és az űl szólíépzüből: a’ i;

segédbetü. M ondatik rövidítve Á/i/-nek is. ’S ekkor a’ tieí- kül (hajdan nál-kűl) - nek alkotó részét teszi, ’s jobbára csak ez összetételben használtatik,

K ü l, 1. kiviíl.

I s .

I s, ksz. önállólag nem használtatik; összeköttetésben mind egyes szav ak n ál, mind egész mondásoknál az előre bocsátottnak növekedését, gyarapodását, folytatását jelenti.

1) Egyes szavaknál többnyire és helyett áll, csakhogy nem olly szorosan köt mint a z , különösen pedig, midőn niindenik kapcsolandó szó után is következik, inkább foly­

tató ereje vnn, mint k ötő: Salamon bölcs is volt, diís is.

Imlaliiias Í4-. Viszonyhaiij ezen k o tszó k k al; nemcsak, va-

¿amint stb az ezeknek m egfelelő: hanem, de, úgy, szinte, kötszókal k is é ri: a ’ tanulás nemcsak hasznos, de szüksé­

ges IS . Az em ber valamint igen j ó , úgy igen rósz e le h e t.

Midőn az is valamelly elkülönözött mondásban á l l , gon-

<1oltat előre v alam it, a’ mi mondva nincs; A ’ fiatal is m eghalhat, ’s ekkor és- sel nem lehet fölváltani.

2) H asználtatik egész mondások’ kapcsolására, akár m egegyező, akár ellenkező értelm űek; ’s mindenütt meg­

ta rtja folytató, nyomosi'tó vagy nagyító erejét. Különö­

sen nagyi'tó erűvel bi'r a ) gúnyoló m ondásokban: Van is mit kérkedni az ősök’ nagyságával; b j kárhoztatást, ne­

heztelést, m egvetést, fenyegetést, pirongatást, vagy biz­

tatást jelentőkben,-szóval mindazokban, hol az indulatosko­

dás kitörni készül: Veszs/.en m e l, a ’ ki hazájának nem él. El is vész az, kinek veszett nevét költik. Jókor i»

jö n segéd sereg az ütközet után.

Midőn az is a ’ nem vagy ne tagadó szókkal egy mon­

dásban van, gyakran íe/«-mel és se-vei cseréltethetik: N em gyűlöljük ellenségeinket í's, és«e gyi'ílöljük ellenségeinket is ; ellenségeinket sem gyűlöljük, ellenségeinket se gyű-

Igen sok függ a ’ helytől, m ellyet ezen kötszó ,a’ mon­

datban elfoglal, ’s fő törvénye, hogy közvetlen azon szó után álljo n , m ellyhez egyenesen tartozik, ’s m ellyet pótolólag, folytatólag vagy nyomosítva kapcsol a ’ többihez ; ha pedig az egész m ondás’ nyomositására k ell szolgálnia, a’ vég személyes igét kiséri. Az 2s-nek ezen törvény szerint el- helyhezése ugyanazon mondást más meg más értelművé teszi; mást je le n t p. o. a ’ sok csep nyomot liágy a ’ kövön i s : m ást: a’ sok csep is nyomot hagy a ’ k ö v ö n ; ’s végre m á s t : a’ sok csep nyomot is hágy kövön. Azonban ezt minden magyar szónál szabályul vehetni.

Az összetett igéknél, ha az értelem úgykiv án ja, köz­

be vettethetik: a ’ kerék föl is fordul, » \á is; de az érte­

lem ’ nyomositása úgy hozván m agával, az összetett igék­

nél is iitóltétetik : a ’ láncz ha fölveszik sir, ha leteszik is sír.

Ö sszetétel: is-mét, az is-még-ből huzatott össze ’s vál­

tozott e l; olvastatik: esmég, esinétis. Ebből: ismétel stb.

J a j .

Jaj, jajh, isz. főnév gyanánt is használtathatik. J a j-í , jaj-oA. K ínnak, fájdalomnak k itörése; jelen ti az attóli fé­

lelm et, m egijjedést is.

Származékai; ja jd ú l, ja jg a t; szokatlanabbak: ja jo g , jajong.

Ö sszetételei; jajveszékel, jajkóró. stb.

MAGYAR ,

fjUÍOMiKíOS AKADÉ!.ni^

î-fc.'

ï

I

^ . ; ' . i.

i i .

Í '

'■

* ‘‘’e

m S ^

i f t ,

* • ß Jiv±

m

f

îii 2ât1?jl • • y<

W S -

i É Ü

M m

K M s r îi is -

ñ ''''' ' "'- m u ’. • - j :

m r ‘ V i '