Én-ek : radikális újítók az orosz (szovjet) irodalomban

'

MÁNYOKI ENDRE

En-ek

Radikális újítók az orosz (szovjet) irodalomban

1909-ben /^ /^ b iz o n y íth a tó a n eléri az Északi-sarkot;

Btóri-

ctfátrepüli a La Manche-csatornát; megjelenik

Marinettifu-

turista kiáltványa, s ezzel útjára indul az első irodalmi avant- garde mozgalom Európában; Velimir

Hlebnyikov

kiadja Ne­

vető varázs című poémáját... Kezdetét veszi a Huszadik század,

mondhatnánk, ha például Arnold

Gehlen

neves művé- szetszociológus és esztéta nem ezt a mondatot írná le Kor képek című alapvető munkájában: "Az 1907 utáni évek­

ben Picasso és Braque megalapították a kubizmust" (figyel­

jünk föl az árnyalt fogalmazásra: a korszakhatárt nem

év­

hez,

hanem

év után hoz

köti!); ha

Kandinszkij

és az egész európai festészet első “tárgy nélküli" (absztrakt) akvarellje nem 1910-ben készülne; ha nem ugyanebben az évben mutatnák be Gyagilev színházában

Sztravinszk/jlűzmada-

rát, és ha nem 1911-ben komponálná

Bartók Béla

az Allegro Barbarot.

És hozzá kell tenni: ha a XX. század kezdetét

egyáltalán

szellemi kezdeményezésekhez lehet és kell kötni, nem pe­

dig - például - történelmi sorsfodulókhoz. így vagy úgy, a

kezdet

bonyolult volta képletesen az

egész

modernséget

“hírbe hozza” : az érthetetlenség gyanújába keveri. Hiszen ettől a bizonytalan időhatártól kezdve alig-alig akad művé­

szi-gondolkodói teljesítmény, amelynek státusa és érvénye, helye és szerepe ne volna kérdéses akár a hivatásos, akár az "amatőr" szemlélő számára. Korszakolni és a korszakban eligazodni szinte lehetetlen: az irányzatok, stílusok, művészi

"nyelvek", a világszemléletek és világmagyarázatok úgy tel­

jesednek ki, hogy már

mentükben

átvándorolnak más stílu­

sokba és nyelvekbe, elegyednek egymással, miközben foly­

vást feleselnek és perlekednek. És akkor még nem is be­

széltünk az irányzatokból kilógó külön-világokról: a sehova sem és mindehová tartozó

nagy személyiségekről.

Helyesebb is - hangozzék bár ironikusan! - , ha megpró­

báljuk a

talpáról

a

fejére

állítani a problémát, és nem a Kor

lényét

; hanem a

lényegét

akarjuk megragadni. Innen, a fej felől (vagy szívesebben fogalmazom így:

fejből)

nézve a látvány már korántsem annyira zavaros, s még csak nem is igazán ismeretlen. Ez a század sem "csinál” mást, mint amit az elődei tettek (igaz, nagyobb időléptékben, közönsége­

sen: komótosabban). Nevezetesen, hogy a belső (szemé­

lyes) indíttatású gondolkodást és magatartást folytonosan ütközteti a külső (szociális) indíttatású gondolkodással és magatartással.

Szociálison

persze nem

szocialistát

kell ér­

teni, hanem az egyénnek az egyénen kívüli világban való részvételét. Ez pedig azt jelenti, hogy az automatikusan használt "személyes” névmások közül csupán az egyes szám első a valóban

személyes,

a törésvonal nem az

“egyes” és a “többes”, hanem az

én

és az

összes többi

között húzódik.

Giotto kora óta, az európai civilizálódás során a

szakrális

és a

profán

fokozatosan, de cseppet sem háborgások nélkül elválik egymástól, létrehozza a maga intézményeit és az intézményeihez kötött szemléleteket és mentalitásokat. Lé-

Rozanova rajza Krucsonih Áttörés című könyvéhez

1

ISKOLAKULTÚRA 1992/21.

Petrov- Vodkin: Hering (1918)

Larionov: Katonák (1909)

Chagall: Életem (1922)

nyegében ezek kölcsönhatásai és e kölcsönhatások követ­

kezményei teszik ki magát az európai kultúrát (benne term é­

szetesen a művészetekkel) a régebbi korokban csakúgy, mint a modernségben. Úgy azonban, hogy a “szakrális"

mind mélyebben visszavonul a személyesbe, a profán pedig mind kijjebbre: a személyestől egyre idegenebb intézm é­

nyekbe. A kettő közti egykori repedés az idők és a “fejlődés"

során töréssé, majd szakadékká tágul, amelynek

áthidalá­

sára

egyéni és társadalmi kísérletek egyaránt születtek és születnek, de amely

megszűntetésére

csak az (abszolút gyűjtőfogalomként használt) avantgarde vállalkozott.

Az avantgarde-ot tehát nem holmi szélsőségesnek látszó szubjektivizmus különbözteti meg azoktól, akik az

egyén &

s //7/éz/77e/7y6vmeghasonlottságát tényként fogadván el, azon fáradoznak, hogy a két “felet” újra közel kerítsék egyáshoz, hanem az, hogy az avantgarde radikálisai a modern kor két nagy szimbólumát, a Szubjektumot és a Rendet, a belsőt és a külsőt - a Giotto előtti gondolkodókhoz és művészekhez hasonlóan - egymásban látják megvalósulni, egymásból

“vezetik le". Mivel azonban erre a szándékra “nem felel" sem az úgynevezett valóság, sem annak valamely (közmeg­

egyezésen alapuló) jelrendszere, az avantgarde-nak újra kell teremtenie magát a

valóságot,

és újra a

jeleket.

A koráb­

ban említett rendkívüli bonyolultságot éppen az okozza, hogy a folyamat a

megélt időhöz

képest hallatlanul gyorsan zajlik le, és a jelek a megszületésük után azonnal új és újabb rendszerekké ("valósággá") állnak össze. Ezért van az, hogy miközben a XX. század végül is nem lett az

avantgarde kora

(hogy “szépen" fogalmazzak: a profán intézmények agresszív ereje legyűrte az univerzális érvényre törő szakra- litást), tehát sem az egyes irányzatok, sem

maga az avant- gardenem

volt képes az új (művészi ás társadalmi) közmeg- egyzést kicsikarni, a szemlélő (szívesebben mondom így: a vonzódó, belehelyezkedő, vágyakozó) ezt a művészeti m a­

gatartást

egészében

mégis csábítónak találja.

ISKOLAKULTÚRA 1992/21.

Annyenkov: Illusztráció Biok Tlzenketten című

verséhez (1918)

Matis- Teutsch János:

Ritmus (1914)

Piroszmanisvili: Csendélet (1913 előtt)

Titokzatos vonzerő ez, mégis megvan a

“szótári alakja”. Ez a szó pedig a minden em­

beri szavak közüli legrejtelmesebb és leggaz­

dagabb, az egyetlen szó, amely valahány élő­

lény közül kizárólag az emberhez kötődik: a

szabadság.

Azt hiszem, hogy az avantgarde és a belőle kinövő, az ő talajából (valóságból) táplálkozó

modernek

ezt: a szabadság teljes­

ségét tudják évtizedek óta érzékeltetni velünk, intézményeink rabjaival. Ha már megteremteni és működtetni nem tudták...

S zükségtelen hát az avantgarde szöve­

vénybe intézményi logikával, a racionalitás igényével lemerülni. Több élménnyel kecseg-

■ tét, ha szabadon csapongunk művek, em be­

rek, motívumok között, s hagyjuk magunkat csábítani. Amikor rövid kirándulásra hívom Önöket ebbe a világba, én sem ajánlok mást.

Legkivált nem valami elsajátíthatót, valami okosat. És - ez nagyon fontos! - leszögezem:

amit itt láthatnak, az nem azonos az akkori orosz (szovjet) irodalommal, de még annak avantgarde-jával sem egészen. Ez itt: egy sze­

let szelete, egy hagymahéj darabja. Egy sor:

nem logikai, inkább asszociációs. És mivel a modernek számára az idő nem lineáris, hanem koncentrált, az én kapcsolataim sem kötődnek évszámokhoz.

3

ISKOLAKULTÚRA 1992/21.

A személyesség (egyik lege­

rőteljesebb) jele az irodalomban a

kézírás.

Olyannyira, hogy az antikvitástól Apollinaire-ig vagy Nagy Lászlóig gazdag hagyo­

mánya van a kézzel írt képvers­

nek (ezek egyik ágát nevezik kalligrammnak). A kézírás

sok­

szorosításának

eszköze (igen behatárolt példányban, tehát az egyediség elvét még nem sértő­

en) a lito g rá fia . Az irodalm i avantgarde kezdetén, különö­

sen az orosz futurizmusban, ez a technika igen elterjedt volt. Ezt a lehetőséget aknázza ki Maja­

kovszkij is, am ikor 1913-ban (egy esztendővel a

Pofonütjük a közízlést

című ismert futurista ki- váltvány után) £/7-poémáját kéz­

iratos formában közli. A vers ma­

ga “hagyományos" lázadó-futu- rista szöveg, a

jelei

irodalmi­

költői jelek (tropusok), a költő a hatást is nyilván és elsőrendűen a

szövec^ő\

várja, és a kézírás sem a maga kézírása. Mégis fontosnak tarja, hogy így, s ne nyomtatásban jelenjék meg. A művész-tanoncból lett lírikus új dimenzió felé nyit, s ez a

grafika.

Ha meggondoljuk, hogy a betű­

jel eredetileg nem más, mint a rajzolt képből való

elvonás

(a természetes ábécékben, szem­

ben például az örménnyel), ak­

kor ezt a gesztust

megfelelőnek

kell tartanunk az eredetet firtató és azt újraképző avantgarde szándékának.

Anyámról

Anyám búzavirágszínű tapétán míg én talpig páva színében kócos kamillavirágok útján kínomat mérem

Szólal az este

rozsdás oboán Az ablakhoz lépek

Hátha újra láthatom talán

hogy felhő ül

a házra

Majakovszkij: Én (poéma)

Morandi: Metafizikus csendélet (1918)

• • •

0

/v n o g M A4 ók

U ,M A. • 8 0

9 l Ő^ojr

*

r j 9

n a i n p f c i x i u i a i c A « ,

A* íf * *

2 M y ' i y

c s 'i e p í r c o o ^ x ^

f ?

eb

^

ff*.

f

4

ISKOLAKULTURA 1992/21

W s n e f n

&

A t f J f l H

C M c n p U í K-Ck* V M H p A K n * í Ifl M

Bt. n*/a>

/ V i r * UCNUH 0<JtM

3 ö— •M'ttnw^w ¿a. c ^ o h o Í í M / M x o 6 o fn# l

Aj*

B l » S W P ^ A W H t y A V \ U j X IFa H \ S Ov-C IDí

e j ) t s MCmfelB

<3 6

£? /nos/

rólam

Szeretem nézni amikor gyerekek halnak

Van ki csak a gyöngyöző kacajt veszi észre

az elefánt ormánya mögül míg én

az utcák olvasótermében lapozgatom

a koporsó-lapokat

, 11 0 m . o c m o 0 o v j « ó t a ej t j * . u a

U ) " & fe JK E H H o vt U1 ¿ .T M d H H b\ x

& ^ m i , ^ K t i t i K u ^ n - R m í , i

r ü p ö - f y - ^ f i - ö E m e h (> r

U. B H ® ny i ^ O ¿s- ^ & C b i

f\

H

Lelkem kikoptatott kövét

J & U . » H *

f>

Szavaim pattogó paták

V i /4

városok

v — - - r-

felhők közé szorultak

H * U 9 k 1> ,£> 6 1 ^ & r t i 1 1* * P E p E r -

hurok vágja át

K P e C O T K

-0

^M

a tornyok elgörbült nyakát I ( Magam megyek zokogva

P ^{k c n *1 rí\ h} az utcasarkon megfeszítve ^{, tudva . ,, lent}

p

o iO o C\. - ^ 5

rendőrség

f t f e t 6

(Dalos György fordítása)

5

ISKOLAKULTÚRA 1992/21.

Szöveg: Hlebnyikov Rajz: Larionov

mindenségkét kis világnak hív­

ják a gyermek és a halni ké­

szülők fejet hajtanak előtte

A

Mirszkonca (Világvégéről)

című Krucsonih-Hlebnyikov kö­

zös könyv lapjaira két új elem kerül be: a szöveget látszatra csupán illusztráló grafika, és a kézi pecsétnyom ó tipográfiát idéző jelei. A szöveg maga itt is

“hagyom ányos”, gram m atikai- lag nem, csupán a tartalmában és a tónusában szakadár, és ez­

úttal sem a szerző kézírása

"jegyzi" az eredetet. Ám a szö­

vegkép, a szöveghez tartozó kép és a képhez tartozó szöveg egységes jellé (jel képpé) olvad össze; a vízió ereje az elemen­

táris

la!vanytol

erősödik föl

láto­

mássá.

Mintha higgasztam volna hi­

vatott e látomást a kézinyomda:

jó z a n

képével

a k a d á ly o z z a meg, hogy ez az izzás lángra kapjon, holott a maga - kordá­

ban tartott - beszéde is izzik A rend a lázadást úgy fékezi, hogy mindeközben maga is vergődik, hánykolódik.

P t n A t o p h t

T lM U H j

THftHlE M O ü H T B C b MDil><rtok

oil HJB ytidP

1B0PBU TpABa HyX

CJ

1

^{H H h n a}

C*R

yT«ann o*h

pA3HOnnBTBHUA

B« n O B tg H ji WHjHh

lángol a répa a rothadás sötétllk

imádkozzatok imádkozzatok nem halt meg Ő a kakukk

fű illata elillant széna

rothadás

kihunyt a fény a szemekben

a sok szálból font életet nem győzték le

mégsem

6

ISKOLAKULTÚRA 1992/21.

de akkor meghalt a föld és ösz- szeaszott mindenfelől rettene­

tes szörnyek bukkantak elő és válogatás nélkül megöltek min­

denkit a sugaraikkal az embe­

rek már akarták a halált kezd­

ték gyűjteni a köteleket +

kévébe szedték a gabonát és szétszórták a puszták kakasai­

nak akik már az éh ha Iái hatá­

rán kóboroltak + hála érte az élet kisarjadt tücskök cirpeltek a fene vad fekete felhők közt elvonult és mezitelen erős em­

berek

Kassák Lajos:

A z idő múlásában (1951)

Marcel Janco fametszete (1919)

hOTorAA

JíMAJV C K O I» U H *

A M b « T W 5 A ^ ^ T c ^ o n i y A w ç * t IaU * M H Ö r o

'•y ç v & s A K e ú S m o ft / s u ^ n p í j ^ v u , ^

haSaa.ah Ko/ik^i k nOr<w P aJE P A C k«^* n'Brrj-AW k I W « h -

k>® Kkv\ v fö fc tT iC CA^JSA jjt m K l

« t o S lt H y m A CHvP^*t©T«Av\ v-\y?».Qt, abTjpfc t ç p H b i M n ^ o í * \

Uia^ íaWV*o eviAWHbic hönA7*í>/6 Tv/^t*

J * p 'Q H 4 4 l

ISKOLAKULTURA 1992/21.

r ^{h 7>}

i

\¿

X ^m X .

£

ISKOLAKULTÚRA 1992/21.

Alekszandr Krucsonih, a futu- rizmus talán legradikálisabb kí­

sérletezője és elméletszerzője a z o n b a n e n n é l lé n y e g e s e n m e s s z e b b r e m e r é s z k e d ik : H le b n yiko vval egyetértésben bevezeti az ún.

értelmen túli nyelv (oroszul. zaumci\\

jazik) fo­

galmát, hozzálát teóriája kidol­

gozásához és a jelek megalko­

tásához. A zaum -jelet képző elemek között zeneiek, festőiek, asszociatívak és - hellyel-köz- zel - tartalmiak egyaránt szere­

pelnek, a lényegük azonban a

komplex hatás.

Ez a művészi magatartás szemléletileg rend­

kívül közel áll a korabeli dadá­

hoz és a későbbi szürrealizmus­

hoz, de számos ponton kötődik a kubizmushoz és a

Malevics

nevével fém jelezhető szupre- matizmushoz is (elsősorban a

"valóság" lebontása, dekonstru- álása révén). A hatások, a lehet­

s é g e s k a p c s o ló d á s o k kö re azonban még ennél is tágabb, hiszen az

elemzés

mint mód­

szer eredendő sajátossága az in d u lá s á t te k in tv e k é s ő b b i konstruktivizmusnak is.

Hans Arp fametszete (1920)

Majakovszkij: Cégtáblák (Illusztráció, 1913)

s o

9

ISKOLAKULTÚRA 1992/21.

Vaszilij

Kamenszkij Vasbeton poémáfix\ak

lapjain is fölfedez-

hetők a Krucsonih betűmezőiről ismert dekonstrukciós elvek. A s z a v a k a lk o tta s ík d a ra b k á k azonban olyan

metszetekre

is utalnak, amilyeneket a kubista festők alkamaztak a

tárgy

lénye­

gének,

igazi va/óságánakku\a\á-

sakor. A négyzet-forma funkciója sem a leegyszerűsítés, ellenke­

zőleg: valószínűleg utalás

Mai- larméhíres

ciklusára, az

Egy ko­

caka vetés...-re,

ahol a szavak belső ás helyzeti energiája egya­

ránt fontos; másrészt jelzi, hogy a mű egy k ö rü lh a tá ro lh a tó

“tá rg y" vizsg á la ta Az pedig, hogy a négyzet egyik sarkát a szerző levágja, másra nem utal­

hat, mint hogy az alakzat még­

sem “hermatikusan” zárt: ener­

giái kapcsolatot keresnek más

energiákkal.

DU

^V___________

Kassák Lajos: Egy lap a Dur mappából (1924)

C K 3 T H H f

o o o o

o o P W

o

o o o oo

Jlb lO TC fl /1MKM

K/1MKM

3 ^{PQJMMM c} 3 c c c c KPO/1MHM

KOPO-1HKH

>K>PWEfl

WyPMAHiH

p

6oa

3€7€?

CTO/Imhh CHEr

ATwóOh k>

T P 3 H

x p a k i r o

ji€?M/TKn ru c rn

TAHrO

1 1 E111 h I EI u nbEPo

CTEHAX P A / tf K A

O T T O M A N

A^h T / I H C K . H

o m a r i

o o o o o o o o a nCACHOKM

7 C K O K k l KOKH

K o RI TKA

X/IR60 MEHOCTEPi

cyT SHep

3HESTP

n p 0 1 0 0 >

mtlPUKTBllM

A

Mbl

y.Mbj

jy.Mbl o o o o o

BAJIbC

T-ra-?a-

KTO

OH A

? HOrti

ÍWUB HAPUBCC

P0 3 A

ílMPOCbi

r€

Jl bK C

A ( D E P M

0 b666*>£

H f H E J T H K J IIO & M M E U

HErP

3B E3 0A

Llbír AH

DQJ11

LlblCTá

mm

KPHI IETSIB CTPW

ryno/i TPAneiiifi KPyr

IPGIEKTBPfl?

SEHEuifl

flEHT

MímJOHNH

P POTbE

C/lOHtJ

HAO/1HC CO

6

^AKH

D.lArH

un

^{sjOPKECTP/iach} ETHnTflHHH .1 H

CEME^CTBO

♦ .u r n I I I I T I I I /lOCTPb 4W EPETTH Monc

Cai HHB011ÖT 40 IáJlö? 60^/10^HKA

SPEBOBELLLATE.’lb JOHCKOfl xyiou

3MUEHTPKHH BOO/l H Mám rPOTECK PEHU

CECTPbi raccoh

A^bTTHtoPr Ü J A fP b l

B O 1)1 H A M Í I A N T O M H M A K \ M M O P P A

K O I T M H E P H O f l P V K H B O f l O Il A H P y C A .1 0K

»avapao mriM/10

AüM H/ioyHbi

IUAPE nyma

AJE

10

ISKOLAKULTÚRA 1992/21.

I

:*■ < “+'

f "V— • ' i i

. H * üfcfcJ «»>•-

- ’r " ; V " ' " J

Lk - —*> to - ^.- N r : L‘ ^*' ---

u"^

—

2_ : * / -„ .... .«

i.*.:. - y ^

--- -- „ :„ _ .• ^ 1 — —*■ ■ i> —^ i-

r - . 1 f . , V ' ~ l "- V '

~ * 7 ‘v'-

i

• «

Malevics: A vörös ház (1932)

r~---

^"U <rfc jrto h l t y s r -

‘»X ^cLr

C* g»**j

W*vW«j

l«U}«W>

v ^ t » ^

\ü+lU*«u$

Ur^t

~ V

^aicHt/r (?a<sx/

^•«L---

‘•ly'j'j* °-

j/ .»« ~ * v .. • <*-

» U V

^ a - M S \

. ICTtlKTBlo*

v itte l( ^a*.t

• ai.ií.i.k CjO.U,+\t^y- Lo J\(A

tLETAWTDK Cirkusz

"Polv*.Lmj z«i»v;l

A j WVoW

i • v\*>V

í u ^ i k ^{•\f l}

<u.

UOC'

(r | * *t t i

{«awti«.

ét M a U f

. (•«•><•!

Uacfeiut; ÍLrt.ÜL. ¿r»Mc- t»'?-tr-

V t 'O O D * í M Á V a. V-t t 6-rt^ c — ^ a. V ili r^o k ».—rf-1 ti-»

- J X X ' V » ! . !

-\iiua-o«í+» TAf/ToHiH Aü/ SHAUt-ALE

4 G-A<,<*>V „ ¿ u .x V VlUvrtt-S ¿ ^ » t u u l c

<< *< *J

Stlb?«.

S>

L a ^ u ^

^ L í ^ v f l L ^ k - /■ i< o * H . ®

Cyo CÓLl.

COOrOtyw J <». V—

o (r®^o' k.

A ^c *» k .

I i | VN ¿P™»

llJj4jyu>

i

a ^ ij«. U _

Vít^^^lc V7X^,3uk^- V A L C E \

Wcscíia.

£ C IocLol

( ¿ f o k

CÁ&ocsW-ív

£íÍ.U^OCik<3t

^ £>rWn*>vto/

e t x

írf-vsjt C< 2 U l f t l c .

/Vo 7 Sű c

Va í m #s.Cs Wa

0 a TÁTo^é-o ToXoK.

&

ELE.!

XI

ScuV^

“b Z S t f / T L M E .N E K

^^tyrrot

X

a

Á

x í «c

otto»M

£lX u>.»^-'Tt^ a.v

íH * M * rJt

!

& 6 é 6 ^ é ^

11

ISKOLAKULTÚRA 1992/21.

Az irodalomban rendkívül rit­

kán jelentkező konstruktivizmus egyik érdekes példája Alek- s z a n d r C s ic s e rin

Négyzetes szövegé

Beszélő négyzet?) című alkotása, ahol - híven a konst­

ruktivizmus általános rendszer­

elvűségéhez -

maga a rendszer

helyettesíti az elbeszélést. A mű címén kívül csupán az

Első feje­

zet, Második fejezet

és

Vége

szavakat alkalm azza. M utat­

ványként közlünk még két Csi- cserin-sémát, ahol is az értel­

mezhető szöveg még a szavak szintjén sem jelenik meg. Mind­

azonáltal e szemlélet a modern­

ségben rendkívüli népszerűség­

re tett szert.

ft* EfcU

rji&LQ I riift&ö II

ISKOLAKULTÚRA 1992/21.

t l i d ő v é a z r o b o t

vallásmaeazáza rendőrség

M

CD

'<a

' O

u

•OM

r-i

'<a

'i4)

k o n s z o l i d á c i ó

ÖZP. HULLACSARNOK

Tamkó Sirató Károly: Villanyvers (1927)

MEGALKUVÁS

Tamkó Sirató Károly: Eposz az emberről (1929)

Tandori Dezső:

Kondor Béla egyszerűsít

Kondor Béla...

0 0 3 «X 0 1 9 » .1

13

ISKOLAKULTÚRA 1992/21.

l l

AMEPHKA

M H X A M I l b

C E M E H H O H A B J l E n O

E M A 3 A 0

K E A H

ABCTPAJlIfl

BCIU — BCIM — BCIM

PEBOJIIOUIH íliBflE'Hb

niBlilH

A 0 P H K A ^3AXIfl _CXIfl

•

E B PA 3 1 a

C J i y X A H T E n P O H E T A P I y c i x H P A I H e f l H A Í l T E C a i

OKEAHI f l

H P y r E HHflAHHfl ílOMaTO KhIb 1920 — 1921 XapKlB kIhMCHO.

Amerika Ausztrália Forradalom

Afrika Eurázsia

Óceánia

Mihail

Szemenko kábelverse

át az óceánon Mindenkinek!

Délben Éjfélkor

Hajnalban Napnyugtakor

Világ proletárjai Egyesüljetek!

A kvattrocsentósok nagyon

spécik voltak

Itália kihalt az olajligetek

visszafelé illatoznak azóta

por hapci Mihail

Szemenko egy borotvált LEONARDO DA VINCI

i

liula* CiatiKi fliminutTM ,.beitit«ir. níjíi» I l

K B A T P O H E H T t f O T M

B E / 1 M H l

<D H E U H

| E y / i M

ITAillF U1 "S..

2 5 r i A ( D T b C f l

i 1

n O T Í M |

n o i 3 O X

n x y

h H e M a e h i s o r o

s s i o n o r o i m t B

I

t — ni. I t l . l i i i l n w m yw w.

Mihail

Szemenko

ukrán költő 1922-23-ban már mintegy

visz - szatekintai

orosz futurizmusra.

P/akátversekárusában

a szov­

jet-korszak agitációs és utcam ű­

vészetét

klasszicizálja

(fölhasz­

nálva annak minden formai és hatáselemét).

Versfestészet

cí­

mű sorozatában pedig részint visszatér a korai (önmeghatáro­

zása szerint

kubo-)

futurizmus tipográfiai elemekkel is hangsú­

lyozott

szakadár

beszédmódjá­

hoz (Majakovszkij akkori lírája mellett ismét Kamenszkijt kell megemlíteni, aki a Vasbeton po- éma ikerdarabjaként megalkot­

ta a

Tangó a tehenekkel

című

“elbeszélő" költem ényét), ré­

szint pedig - mint minden nagy összegző - új "pályát" is nyit: a háború utáni korszak lettrista- konkretista irányzatai felé (a szavak megfejtését Sebők Zol­

tán fogalomtárában lehet meg­

találni, melyet - mellékletként - u g y a n c s a k az Is k o la k u ltú ra adott ki; Társadalomtudomány 3-6. szám).

14

ISKOLAKULTÚRA 1992/21.

p o c K p y n y e T b C f l

B E / l E T E H C b K M ki fi A H U JO T

TeHCbMMH na utor

3AXOnHTbBACJ1 | 0 H A M M

C B O I X

C T A / 1E B H X

n A 3 y p iB 3 E J lE K T P O M A rH IT A IV lM

h B M nX H E 3 flEH EP i H O B B A H b B H C X H E B A T O a iH H ñ HA CO H LII

A Bl/I?

naH iM A eTbC íi b ro p y

B E / l E T E H C b K H H J1 A HL J I OT A T y j 3 K H O □ K A MM

3 A A í l A D A T O M MU

nAHí-yrypMCTM

9-VII Mm. ntt)«aiu|Ctl»

Kiterül az óriási nagy lánc Harcolj vérig L ezuhan az

mocsár óriási lánc mélyén hogy milliónyi

fémkarmával megmarkoljon

a zöldmágnes mágikus erejjével és kilép akkor a sötét odúkból kimerészkedik a napvilágra a démon

É S TI?

emelkedik a hegyre fel az óriási naqy lánc

de itt

a műszerfal gombjai mögött mi várjuk

PANFUTURIS TÁK

Hívom a lelkek

kakofóniáját a motorok szimfóniáját

én a futurista dalharcos és pilóta-aviátor

VASZ/L U KAM ENSZKU aranyozott propellerrel forgatom meg a felhőket bekukkantok a haldokló löttyedt kokotthoz

s rávetem

szánalomból szőtt tangó-felöltőm és

nadrágba bujtatott harisnyám Pablo

Keresd meg A tehenet

BB 130 B

k o k o^ ohiio A y m *> * * * * * MOTOPOB

FI H 4>vrypHCT B E C B E B O E B n

Í J H J O T - A B I A T O P BACM/1IM KAMEHCKlPí

3/iaCTWMHbíM IPBnuePQI

B B H H T H J ÓBA AH A

nm ru js mi?

DM IHD1

„ )K A O C T H

TaHroBoe Mamo

H l y j i r u

c n m m m

O

A O

A O O

A O O O n A B J l O

n o r i A C M

K O P O O

«Ctuek»jl (leJjii«). 8— VII. 922 Kuli fUeio«MijcT»«.

15

ISKOLAKULTÚRA 1992/21.

21

7.

a in itiDtgoem loriuuiiik

BC DEFCi H I J K L M N O P R S T B

EZ

K UL T UR A K O N Z E R V E K

111 ^o P ^{y 4,} i ^e

B C TaTb M y ü T M b r o p o A KÁ P O S Z T ^ ,

Ma riveszei m

< S 5 c r c ( n i « b

IRAGEDIAK

9Jspov\

ARCHITEKTÚRA

VEZÉRCIKK

3 a c H y T b n e p e / l 3 a B T p A n o ii

30

16.

J B t H f l , l B a T O C

EpenHCaTb

epeHHÏaTb EpenePKüyTb

epeCiaBHTb EpeHflTb

ePsnpbirHyTb x yjlPAíb

17^.

T p n e a a l l a X o e O p y . i i c

HHKOr/lA I E

O I E |

UÜ I OJÉ K K 1

! ! F i g y e l m e z t e t é s ! ! - EMBEREK - CACHERLINOZZÁTOK

Be t ű i t e k e t

D o b o sto rta

B Ű Z

CACH

f /

AU

Sugár Andor: Betű vers

Felkelni és bemenni a városba

VAGY vissza feküdni reggeli előtt

tirni

tolvasni thúzni trakni tvenni

tugrani és ütni

Soha sem használják

Végezetül az Európában és M agyarországon is le g ism e r­

tebb avantegarde költői műfajt, a

képvers,

i l l e t v e

typo-vers

“orosz eredetijét” kell m egm u­

t a t n o m, ahol a s z ö v e g e t a nyomdai elem ek különössége hivatott a "hagyományos" be­

szédmódból kiemelni, érzelmi és értelmi szinten egyaránt föl­

dúsítani. Ez valóban nem más, mint

visszalépés

oda, ahonnan (Majakovszkij Én jétől) elindul­

tunk. Csakhogy: a személyiség átütő ereje nélkül. Nem véletlen, h o g y

Tyerentyevet

m é g az orosz-szovjet futuristák körén belül sem sorolják a m eghatáro­

zó egyéniségek közé.

Fordította és szerkesztette a szerző.

16