Érezzük, hogy ebben az állításban van legalább részleges elvi igazság. Gyakorlatilag azonban nem sokat lehet kezdeni vele. A szak- középiskolára a társadalomnak is szüksége van, s valószínűleg Angliának is érdeke, hogy fiataljainak többsége ott tanuljon. H a vala- mennyi hátrányos helyzetű tanulót az általá- nosan képző iskolában tartanak csak azért;
mert a többiekkel egyenlő esélyekhez akarják juttatni, ez tiszteletre méltó, de a társadalom- nak aligha hasznos, sokszor az egyén sem jár jól vele.-
Láthatjuk, hogy az egyébként kitűnő mun- kának nem minden javaslata áll teljesen reális talajon. A sorok között szakmai sovi- nizmust is sejtünk. Olyasféle elképzelést, hogy az angol középiskola legfőbb feladata a hátrányos helyzet (educational deprivation) megszüntetése. Pedig a szerzői kollektíva nem fantasztákból áll; több helyen találunk utalást arra, hogy a segítésnek szükségszerű korlátai vannak. Maga az iskola is kénytelen határt szabni. H a a segítés túlmegy ezen a határon, a tanítás színvonala látja kárát. A tanulónak önmagán is segítenie kell, mert ha mindent másoktól kap, annak negatív peda- gógiai következményei vannak. Végül pedig az iskola csak a maga hatáskörében tervezhet.
Nem egyesítheti a szétdúlt családokat, nem szüntetheti meg a slum-okat, a szegénynegye- deket. Ez a társadalom feladata. De még az iskola saját kötelességének a teljesítéséhez is jelentős anyagi eszközökre van szükség, s az iskolák nem kapnak mindig elég pénzt a hatóságoktól.
Ezzel a gondolatsor átlép a szociális szfé- rába. Sajnos, •£> szféra legbelsejébe csak néhány célzása hatol. Tudjuk, hogy főként az ország anyagi helyzete határozza meg, mekkora a nehéz körülmények között tanuló gyerekek száma. Általában, nem mindig — hiszen ott van ijesztő ellenpéldának az Egyesült Álla- mok. Á m azt, hogy mennyi segítő igyekezet nyilvánul meg a kormány, a társadalom, a pedagógusok részéről, az már elsősorban az ország társadalmi rendjének, a közélet és közgondolkodás demokratizmusának kérdése.
A két ország, hazánk és Nagy-Britannia közoktatása-között sok a különbség. A könyv elolvasása mégis tanulságos lehet számunkra.
Látjuk, hogy más országok is küzdenek a múltnak ezzel a hagyatékával, s a temérdek ötlet, javaslat között tucatnyi akad, amelyet a magyar iskola vagy a magyar pedagógus is a siker reményével próbálhatna ki.
B Á N E R V I N
T A N Í T Ó K É P Z Ő I N T É Z E T E K T U D O M Á N Y O S K Ö Z L E M É N Y E I . V I . Debrecen, 1969. 303 lap.
„Évfordulókkal rangosított esztendőben je- lenik meg a Tanítóképző Intézetek Tudomá- nyos Közleményeinek V I . kötete" — kezdi A N D R Á S I B É L A jászberényi tanítóképző inté- zeti igazgató a kötet előszavát. Visszatekint az 1963-ban megjelent első kötettől kezdve a sorozat történetére és a hazai pedagógiai irodalomban kivívott helyére, értékére. A szerkesztő bizottság ebben a kötetben is alkal- mazkodott a sorozat hagyományaihoz, új színként irodalomesztétikai tanulmányokat is közreadva.
A kötet anyagának zöme a hagyományos pedagógiai tudományterületek problémáival foglalkozik. Ezeken belül az elvi, elméleti tanulmányok mellett a „hétköznapok" rész-.
Ictelemző munkája alapján készült dolgoza- tok, majd neveléstörténeti tanulmányok követ- keznek, amelyek egy-egy megye vagy egy-egy oktatási terület oktató-nevelő munkájának a magyar neveléstörténetben feldolgozatlan hé- zagait igyekeznek kitölteni. A két irodalom- esztétikai tanulmány közül Cs. N A G Y I S T V Á N
,,A magyar gyermekvers története 1945-i
g".című munkája jobban beleillik a: kötetbe, m i n t azirodalmi-szakjellegű „
Utak és zsákutcák a szürrealizmusban"
című tanulmány. A kötetet két népművelési tanulmány zárja.Az egyes tanulmányokról a következőket mondhatjuk:
A ma már idősebbnek számító tanítóképző- intézeti tanárgeneráció, egykor pedagógiát és pszichológiát tanult tanárok nagy része előtt ismert VÁRKONYI H. ÜEZSŐnek nemcsak neve, de személye is. A magyar neveléslélektan „nagy öreg"-jének „
Felfogás és absztrakció"
című tanulmánya áll a kötet élén. Egyetemi elő- adásaiban megszokott rendszerességgel itt is előbb fogalomtisztázást ad, azértelmi felfogás
ésabsztrakció
fogalmának összefüggéseit vizs- gálja, majd külön foglalkozik az értelmi fel- fogás tartalmának, feltételeinek kérdésével, az erre vonatkozó elméletek kritikai elemzé- sével. Ezután tér rá az absztrakció fogalmá- nak tömör meghatározására, a különböző absztrakcióelméletek kritikai vizsgálatára, áz absztrakció formáira, fokozataira, és az abszt- rakció szerepére a fogalomalkotásban. A tanulmány nemcsak a kötet rangját emeli, hanem példát mutat arra is, hogyan kell és10 Magyar Pedagógia 465
lehet egy szorosan körülhatárolt összefüggés- ről („felfogás és absztrakció") alapos fogalmi tisztázást adni.
A kötet ezután
„Pedagógia"
cimen öt tanul- m á n y t fog össze.W E B E R M I H Á L Y pécsi főiskolai tanár „ A
biológiai gondolkodás és szemlélet színvonala a tanítóképzős hallgatók körében"
című tanulmá- nyában azt vizsgálja, hogy a tantervi követel- mények és a biológiatanítás programja mennyi- ben ad lehetőséget a biológiai gondolkodás és szemlélet fejlesztéséhez. Kérdőíves módszerrel j u t a felmérés végkövetkeztetéséig, amely szerint a tanítóképző intézetekben a közép- iskolai oktatásra jobban ráépülő képzés beveze- tésére van szükség.Kiss L A J O S munkájának címe: „ A
felső- oktatási formák és összefüggéseik az oktatási folyamatban",
melyben a felsőfokú tanító- képző intézetek történetében kialakult okta- tási formák hatékonyságával foglalkozik. Az ismeretelméleti, pszichológiai és szociológiai szempontokat is figyelembevevő tanulmány a felsőoktatás oktató-nevelő munkájánakegy- ségére, szerves összefüggésére
hívja fel a figyel- met. A szerző konkrét tapasztalataival át- szőtt, de a külföldi felsőoktatási problémákra is kitekintő tanulmány jelentős lehet a tanító- képzők gyakorlati oktatómunkájának tovább- fejlesztésében.K O V Á C S V E N D E L tanulmánya
(„Az általános iskola 4. osztályából az 5. osztályba való átmenet néhány kevésbé tisztázott kérdésének vizsgálata")
az általános iskola egy régi — és tegyük hozzá — még mindig izgalmas kérdésével foglalkozik: az oktató-nevelő munkában alkal- mazottélvont és konkrét beszéddel.
Azt írja:„Nincs veszélyesebbi a tanulók fejlődése szem- pontjából — az alsó és felső tagozatban egy- aránt — m i n t az, ha a tanulók gondolkodási szintjénél elvontabb szintű beszédet követe- lünk meg".. Az absztrakt és konkrét viszo- nyának az általános iskolai oktatásban való vizsgálata utón
a tanulók munkamódszerét és tanulási módjait
elemzi. Mindkét kérdés vizs- gálatával az általános iskolai oktatás „eleve- nére" tapintott ró.A szociabsta erkölcs és az iskolai fegyelem összefüggéseit vizsgálja'PAPP J Á N O S dolgozata
„A felelősségtudat megalapozása az általános iskola IV. osztályában"
címmel. A felelősség- tudat megalapozásának az iskolai élet által nyújtott főbb lehetőségeit (iskolai fegyelem, tanulmányi követelmény, úttörő mozgalom, megbízatások stb.) vizsgálva az életiori sajátosságokhoz szorosan alkalmazkodva fej- lődésében kíséri végig a tanulók erkölcsi magatartásának alakulását. A pozitív pszicho- lógiai-etikai-logikai-esztétikai élmények szere- pét kiemelve j u t el a pedagógiai szempontokig (érdeklődés, siker, intellektuális tényezők).RÓZSA ÉVA „A napközitől az egésznapos
iskoláig (kísérleteink tapasztalataiból)"
címűtanulmányában szociológiai, pedagógiai és pszichológiai szempontokat érvényesít annak a kérdésnek a vizsgálatában, hogy az egész- napos iskolai (napközis) foglalkoztatás milyen előnyökkel és hátrányokkal j á r a nevelő, a tanuló, a szülő, az egész család szempontjából.
Ü g y gondoljuk azonban, hogy jobban érvé- nyesülnie kellene a végkövetkeztetésekben a családi közösség és a napközis (egész napos) foglalkozásokat egymás mellé állító elemzés- nek. Kétségtelen, hogy a napközi nagy segít- ség a szülőknek, sok szülő szívesen le is mond a gyermekek otthoni neveléséről, de arra a kérdésre nem ad feleletet a dolgozat, hogy pótolja-e a napközi a családi otthont, annak légkörét, bensöségességét stb.?
„Metodika"
cim alatt négy t a n u l m á n y talál- ható.H E R N Á D I S Á N D O R tanulmányában
( „Beszéd- technika a tanítóképzésben")
a technikailag is helyes magyar beszéd fontosságára hivja fel a figyelmet. A nyelvtan, módszertan, beszéd- technika kapcsolata természetes — úgy- mond — , de újabb kollégiumkénti bevezetése sem billenti fel a tárgyak egyensúlyát. A gyakorlati példákat feldolgozó tanulmány, mindennapos kérdést vet fel, amelyet nem szabad elhallgatnunk: nagyon megromlott a szép magyar beszéd az utóbbi években, az érte való küzdelem indokolt és szükséges. A régi tanítóképző egyik pozitívuma volt, hogy az, aki onnan kikerült, szépen tudott beszélni, írni, helyesírást tanítani. Ebben a fonomimika kétségtelenül nagy segítségére volt a tanító- nak. E z t pótlandó, valamit kell tenni. H o g y m i t , arra ad tanácsokat kísérleti példák alap- j á n a szerző.„Kísérlet egy módszertani téma programozá- sára"
című dolgozatában N A G Y J E N Ő — mi- u t á n részletesen bemutatja kísérletét — a következő megállapításokat teszi:a) A
prog- r a m m a l való oktatás sok, m u n k á v a l jár, de megéri,b)
Lehetővé teszi az ismeretek sok- oldalú elemzését,c)
Magasabb szintű moti- vációkat biztosít,d)
A levelező oktatásban különösen hasznos.Szakdidaktikai tanulmány H O R G O S I Ö D Ö N
m u n k á j a :
„Az orosz ,stobü' kötőszó használata és oktatásának néhány módszertani kérdése."
ösz- szehasonlítja az orosz és a magyar mellék- mondatokban a „ h o g y " kötőszó használatát, ezzel az orosz nyelvű szövegek megértését és helyes fordítását igyekszik elősegíteni, az egyenes és függő beszéd összefüggéseit, meg- értetni.P Á L F F Y ZOLTÁN „ A rajzpedagógiai vizsgálat
fajai, módszerei"
címmel írt t a n u l m á n y t ,melyben a rajzpedagógiai vizsgálatok ismer- tetésévél a rajztanítás feladatrendszerét, köve- telményrendszerét és módszertani kérdéseit elemzi. Épít ebben
P I A G E Tkorábbi (a gyermek tárgy- és térszemlélete vizsgálata) és
I N H E L -DERrel végzett újabb, a gyermek fonnalátósa 466.
o
és térlátása kérdésében folytatott vizsgalatai- ra.
A neveléstörténeti részben K E L E M E N E L E - MÉR „
Somogy megye népiskolái a Tanács-
köztársaság idején" és REGŐS JÁNOS „Kiegyezés•kori dokumentumok a felnőttoktatás köréből"
című tanulmányokat találjuk.
Az első a nyolcosztályos állami iskola 1919-beli rövid életű első megvalósításának adatait dolgozta fel, azt mutatva be, hogyan hajtották végre az iskolák államosításáról, az egyház és az állam szétválasztásáról szóló törvényt, mit tett a Tanácsköztársaság az elhanyagolt iskolaépületek korszerűsítéséért, az iskolás gyermekek egészségvédelméért,
A másik tanulmány az 1868. évi népokta- tási tőrvény életbeléptetése utáni felnőtt- oktatás adatait mutatja be, benne az analfa- béta-tanfolyamok, népkönyvtárak szervezé- sére vonatkozó dokumentumokat. Bár a tanulmány nem ad teljes képet, csak részle- teket egyes megyék adataiból, de ezzel rá- mutat egyes iskolánkívüli népművelési kérdé- sek történeti gyökereire, ezért hasznos és jól tájékoztató.
A két irodalomesztétikai tanulmány közül
— mint említettük — az első szorosabban tar- tozik a tanítóképző intézeti közlemények közé, mint a második. F Ö L D É N Y I L Á S Z L Ó tanulmánya, amely kissé öncélúan került a kötetbe, ízelítőt ad korunk egyik élő irodalmi
,,izmus"-áról, értékelve a szürrealizmus sze- repét és jelentőségét.
Végül két népművelési témájú tanulmányt tartalmaz a kötet.
Kiss T I H A M É R „E g y
debreceni külváros lakóinak műveltségi szintje és kulturális érdek- lődése"
című dolgozatában felmérések tükré- ben mutatja be a debreceni Tégláskert lakói- nak társadalmi, szociális, kulturális összetéte- lét, igényeit és művelődési érdeklődését (könyvtár, film, színház, színjátszás). Ezen túlmenően a szabadidő felhasználásának és a társas kapcsolatok vizsgálatának adataival ad jó segítséget a mindenkori népművelési munkához. A népművelési területek ilyen„feltérképezése" reális kiindulás minden intéz- mény-telepítéshez és iskolánkívüli kulturális munkához.
A kötetet M O L N Á R I M R E
„A szovjet népműve- lés lenini korszaka"
című összefoglaló átte- kintése zárja. Ezzel a tanulmánnyal adózott a kötet LENIN emlékezetének, születésének századik évfordulóján. Bár nagyobbára össze- foglaló művek alapján készült a dolgozat, a részkutatások érthetően hiányoznak belőle, mégis egységes a kép a proíetárforradalom győzelme utáni korszak nagyarányú nép- művelési-agitatív munkájáról.Dicséret illeti a szerkesztőket, elsősorban Kiss LAJOS intézeti vezető tanárt.
D E Á K G Á B O R
