• Nem Talált Eredményt

AMIT A METAFORÁK- BA(N) GONDOLUNK

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "AMIT A METAFORÁK- BA(N) GONDOLUNK"

Copied!
9
0
0

Teljes szövegt

(1)

Kövecses Zoltán: A metafora Gyakorlati bevezetés a kognitív metaforaelméletbe

(Metaphor. A Practical Introduction

Oxford University Press, New York, 2002) Fordította: Várhelyi Gabriella és Kövecses Zoltán Typotex, Budapest, 2005. 280 old., 2900 Ft

BEVEZETÉS

Mielôtt a Szfinx kilehelné a lelkét, még egy utolsó kérdést intéz Oidiposzhoz: Mondd meg nekem, hogy tudtad megfejteni az oly sok ember halálát okozó rejtvényemet? Erre Oidiposz a háta mögül elôkapja Kövecses Zoltán könyvét: Ez a könyv volt segítsé- gemre, ebbôl tudtam meg, hogy gondolkodásom részben a fogalmi metaforákról szóló tudásomhoz köthetô. „A rejtély megoldása két fogalmi metaforán alapul, az elsô AZ EMBERI ÉLET EGY NAPmetafora. A napforrástartománya és az emberi élet céltartomá- nya közötti megfelelések” segítettek „a rejtély megfej- tésében. A reggel a csecsemôkornak felel meg, a dél- idô az ember felnôttkorának, az este pedig az öreg- kornak.” Mivel ez a gyakorlati bevezetés rávilágított ezekre a megfelelésekre, rájöttem a helyes megoldás- ra. De mindez még semmi! Egy másik metafora is se- gítségemre volt, ez pedig AZ EMBERI ÉLET EGY UTAZÁS, ezt a lábak szerepe hívja elô.1 „A lábak az utazás fogalmát idézik fel, mely így szintén segítséget nyújt a rejtvény megoldásához,AZ EMBERI ÉLET EGY UTAZÁSmetaforán keresztül.” (25. [9.] old.) Miután a Szfinx ezt végighallgatta, holtan rogyott a földre.

Pedig sokat tanulhatott volna még Kövecses köny- vébôl, akár a rejtvények összeállításáról, akár a meg- fejtésükrôl. De akkoriban még nem tevékenykedtek a metafora problémájával foglalkozó kognitív nyelvé- szek. A kognitív metaforaelmélet az 1970-es évek vé- gén látott ugyanis napvilágot, miután a metafora – nem utolsósorban I. A. Richards és Max Black ko- rábbi írásainak2 köszönhetôen – hatalmas figyelmet kapott a filozófusok, a nyelvészek és az irodalmárok körében. Ekkorra vált igazán kérdésessé az a koráb- ban többé-kevésbé mindenki által elfogadott véle- mény, hogy az alakzatok (mint a metafora, a metoní- mia, a megszemélyesítés, az irónia stb.) pusztán díszí- tô funkciót láthatnak el, emellett legfeljebb az érzel- mek felkorbácsolására alkalmasak, ezért legjobb – fô-

leg a tudományban, mert itt csak félrevezethetnek –, ha kerüljük ôket. Minthogy funkciójukról mást nem is mondhatunk, foglalkozni sem érdemes velük.

Érdemes néhányat megemlíteni az 1970-es évek- ben napirendre kerülô és azóta is vitatott (helyesebb talán azt mondani: újra napirendre kerülô) kérdések közül:

1. Milyen értelmezést adhatunk a köznapi és a

„költôi” metaforák kapcsolatára?

2. Hogyan egyeztethetô össze a metafora jelenségé- re adott bármilyen magyarázat a nyelvrôl és/vagy a je- lentésrôl adott általánosabb magyarázatokkal?

3. A második kérdést kicsit átfogalmazva: beszélhe- tünk-e szó szerinti és figuratív (nem szó szerinti) je- lentés különbségérôl, levezethetôk-e egymásból, vagy semmi értelme sincs ennek a szembeállításnak?3

A metaforát deviáns jelenségnek tekintô korábbi álláspont felülvizsgálatában éppen ez utóbbi kérdés kulcsfontosságú. Hiszen ha bizonyítható és belátha- tó, hogy az alakzatok jelentése levezethetô a szavak szó szerinti jelentésébôl, már csak egy apró lépés, hogy a nyelv alakzatait másodlagos, marginális jelen- ségnek tekintsük, mondván, hogy amibôllevezetünk, alapvetôbb annál,amitlevezetünk. Ez pedig visszave- zet a korábbi – az alakzatokat pusztán díszítô funk- cióval felruházó – elméleti alapálláshoz, bár egy két- ségtelenül átgondoltabb változatához.

A kognitív elmélet azonban semmiképpen, semmi- lyen átgondolás után sem hajlandó elfogadni, hogy a metafora másodlagos volna, mert mindennapi éle- tünk egyik legfontosabb és legjelentôsebb jelenségé- nek tartja. Hogy mennyire, azt – többek között – Oidiposz története hivatott érzékeltetni: „A metafo- rák fontosságának egyik legjobb (bár nem igazán tu- dományos, félig viccnek szánt) ábrázolása Oidipusz mítosza. […] Oidipusz életét, legalábbis ebben az esetben, a metaforákról szóló tudása mentette meg.

Lehet ennél fontosabb indoka és motivációja a meta- forák tanulmányozásának?” (25. [9.] old.) Lehet, hi- szen ez az indoklás teljesen üres, minthogy bármilyen

AMIT A METAFORÁK- BA(N) GONDOLUNK

SOMODI GERGÔ

1 A rejtvény így hangzott: „Melyik az az állat, amelyik reggel négy, délben kettô, este három lábon közlekedik?”

2 I. A. Richards: The Philosophy of Rethoric.Oxford, Oxford University Press, 1936.; Max Black: Metaphor. In: Models and Metaphors. Cornell University Press, Ithaca, 1962.

3 Lásd Ted Cohen: Metaphor and the Cultivation of Intimacy.

Critical Inquiry, Special Issue on Metaphor, Autumn, 1978, 3–12. old.

4 George Lakoff – Mark Johnson: Metaphors We Live By.

University of Chicago Press, Chicago, 1980.

(2)

ismerettel – szóljon az akár a bolharákok szaporodá- si szokásairól, akár a maghasadásról – kapcsolatban felhozható, hogy életveszélyben segítségünkre lehet.

Igazságtalan lenne azonban pusztán ezt kiemelni Kövecses bevezetésébôl, aki jóval többet tûzött ki cé- lul, mint pusztán azt, hogy a metafora tanulmányozá- sának jelentôségérôl írjon. Át kívánja tekinteni a kog- nitív metaforaelmélet töretlen fejlôdését létrejöttétôl – George Lakoff és Mark Johnson Metaphors We Live By címû könyvének 1980-as megjele-

nésétôl4 – napjainkig. E feladatra pedig keresve se találhatnánk nála avatottabb magyar szakembert, egyrészt, mert Magyarországon és külföldön is egyaránt elismert nyelvész, az ELTE Amerikaniszti- ka Tanszékének tanára, másrészt pedig személyes kapcsolatban áll e diszciplína megalapítóival. Errôl tanúskodik a számtalan közös publikáció, a magyar kiadás alap- jául szolgáló angol kiadás hátlap- ján olvasható ajánló szövegek a kognitív metaforaelmélet nagy- jaitól, valamint a szerzônek e könyv angol megjelenése óta pub- likált több, hasonló témájú írása.

KÜLCSÍN ÉS BELBECS

A könyv gyakorlati bevezetésként, tankönyvként is szolgálni szeret- ne. Ennek érdekében a szerzô hallgatói segítségével minden feje-

zet végére ellenôrzô feladatokat is írt. A feladatok megoldókulcsa a kötet végén található. Magyar nyel- ven mind ez idáig nem jelent meg ekkora terjedelem- ben a kognitív metaforaelmélet eredményeit össze- foglaló, bevezetô tankönyv. Ezért érthetetlen szá- momra, miért nem tartotta meg a kiadó az angol ki- adás borítótervét, melyen egy egyszerû gyertyaláng látható, mintegy kiemelkedve a koromfekete háttér- bôl, fényt gyújtva az éjszakában. Ez a bevezetés foga- lomköréhez tartozó motívum – az alcímhez hasonló- an (az angol verzió még nem tartalmaz leszûkítést a kognitív elméletre) – sokkal szerényebben ismétlôdik meg a magyar kiadás Georges de la Tour festményét reprodukáló, impozáns borítóján: itt a gyertyaláng csak mellékesen jelenik meg, egy tükör elôtt ülô, uj- jait az ölében nyugvó koponyán összekulcsoló Mag- dolna alakját megvilágítva. Mellékesen, mert nem egymaga tölti be a teret, és mégsem annyira melléke- sen, mivel a tükörben egyedül a gyertya tükrözôdik vissza.

Hasonló apróbb változtatások történtek a mû tar- talmában is. A szerzô külön bibliográfiát illesztett könyve végére a magyar nyelven e témakörben megje- lent írásokról, valamint kibôvítette az eredeti angol ki- adás irodalomjegyzékét újabb munkákkal. Ezeket a

változtatásokat követi a könyv leghasznosabb része: az egyes fejezetek végére írt tájékoztató a fontosabb to- vábbi olvasmányokról, továbbá a glosszárium a kogni- tív metaforaelmélet fôbb fogalmainak rövid és lé- nyegre törô meghatározásaival és egy metafora- és metonímiagyûjtemény. Egyetlen szépséghibája a könyvnek, hogy a kis kapitális – mely a kognitív meta- foraelmélet egyik központi fogalmának jelölési módja – sok helyen nem KIS KAPITÁLISnak tûnik, hanem egy- szerû nagybetûnek. Az angol ki- adásban megfelelôek a betûmére- tek.

A könyv tizenhét fejezete logi- kus felépítésben követi egymást az egyszerûbb, alapvetô problé- máktól haladva az egyre bonyo- lultabb összefüggések felé. Elsô lépésben, még az elôszóban összefoglalja a metaforával kap- csolatos hagyományos vélekedést:

„Elôször, a metafora a szavak valamilyen tulajdonsága, vagyis kizárólagosan nyelvi jelenség. Má- sodszor, a metaforát mûvészi, esz- tétikai vagy retorikai célból alkal- mazzuk, mint ahogy Shakespeare teszi […]. Harmadszor, a metafo- ra a párhuzamba állított két dolog közötti hasonlóságon alapszik.

[…] Negyedszer, az ily módon használt metaforák tudatosan ki- gondoltak, és külön tehetségre van szükségünk ahhoz, hogy kita- láljuk és a megfelelô módon alkal- mazzuk ôket.[…] Ötödször, elterjedt a nézet, hogy az irodalmi díszítésen kívül nincs igazán szükségünk a metaforákra.”

Majd ismerteti a kognitív metaforaelmélet alapgon- dolatait, szintén öt pontban:

„(1) a metafora elsôsorban fogalmak, és nem sza- vak jellemzô tulajdonsága;

(2) a metafora funkciója az, hogy segítse bizonyos fogalmak megértését, és nem csupán mûvészi vagy esztétikai célokat szolgáljon;

(3) a metafora gyakran nem hasonlóságon alapszik;

(4) a metaforákat a köznapi emberek is a legkisebb erôfeszítés nélkül használják (anélkül, hogy ennek tu- datában lennének), ez nem csupán a különlegesen te- hetséges emberek kiváltsága;

(5) a metafora nem egy fölösleges, bár kellemes nyelvi díszítôeszköz, hanem az emberi gondolkodás- nak és megértésnek elengedhetetlen kelléke.”

(13–14. [7–8.] old.)

Mindezeken kívül még azt is megtudjuk, hogy egy át- fogó és empirikusan tesztelt elméletrôl van szó (16.

old. [10. old.]).

(3)

Minthogy a kognitív elmélet a mindennapi nyelvet helyezi elôtérbe, és azt állítja, hogy a metaforát a mindennapi életben is gyakran használjuk, e fenti fel- tételezések megfogalmazását – igazolásuk elsô lépé- seként – példák felsorolása követi – melyek nyilván gyakran elhangzanak a mindennapi kommunikáció során (21. [5.] old., kiemelések az eredetiben):

„Ez az alapjaaz elméletednek?

Erôs érvekkel kell alátámasztaniaz elméletet.

Ez az elmélet az érvelés erôsségén áll vagy bukik.

Eddig még csak az elmélet vázátépítettük fel.”

A kognitív metaforaelmélet szerint a kurzívan szedett szavak metaforikus nyelvi kifejezések, hiszen elsôsor- ban az épületekkel kapcsolatos szókincsünkhöz tar- toznak, ezekben a példákban pedig az elmélet fogal- mával (vagy egy elmélettel) összefüggésben használ- juk ôket. A legérdekesebb dolog azonban ezekkel a ki- fejezésekkel kapcsolatban az, hogy ha kellô mennyisé- gû példát sorolunk fel, azok jól láthatóan szisztemati- kusságot mutatnak. Kell lennie ezért valami általá- nosságnak,5 ami irányítja ezeket a mindennapi élet- ben használt nyelvi kifejezéseket. Az elmélet szerint ezek a szavak azt mutatják, hogy az épületekrôl és az elméletekrôl kialakított tudásunk, a róluk szóló isme- reteinket tartalmazó fogalmi tartományaink sajátos módon strukturáltak. Mégpedig úgy, hogy az épüle- tekrôl szerzett érzéki tapasztalatokon alapuló tudá- sunkat felhasználjuk annak megértésére, amit az érzé- kileg nem tapasztalható, absztraktabb elméletekrôl kell tudnunk. Vagyis a nyelvi metaforák fogalmi meta- forákat tükröznek. „Kognitív nyelvészeti szempontból a metafora egy fogalmi tartománynak egy másik fo- galmi tartomány terminusaival történô megértését je- lenti.” (20. [4.] old.) A megértendô fogalmi tarto- mány a céltartomány, amit a megértéshez felhaszná- lunk, az a forrástartomány. A fogalmi metaforát kis ka- pitálissal jelölik, és a fogalmi tartományokat céltarto- mány–forrástartomány sorrendben írják egymás után.

A fenti példák tehát AZ ELMÉLETEK ÉPÜLETEKfogalmi metafora nyelvi megtestesítôi. A jelölés elhatárolja a fogalmi metaforát a metaforikus nyelvi kifejezéstôl, mely általában a forrástartományból kerül ki.

A megértés fogalmának tisztázásához Kövecses újabb fogalmakat vezet be. Minden fogalmi tarto- mány elemekbôl áll. A fogalmi metaforában a forrás- tartomány elemei szisztematikusan megfelelnek a céltartomány elemeinek, ezeket a megfeleléseket szaknyelven leképezéseknek nevezik (22. [6.] old.). AZ ELMÉLETEK ÉPÜLETEKmetaforát például a következô megfelelések alkotják:

„forrás:ÉPÜLETcél:ELMÉLETEK

az épület alapja az elmélet alapja az épület támasza az elmélet támasza az épület ereje az elmélet helyessége az építés az elmélet megalkotása

az épület összeomlása az elmélet összeomlása”

Ezek tisztázása után azonban nem derül ki, mit jelent a „megérteni” (to understand) szó ebben a speciális esetben. Kövecses ehelyett újabb kérdést tesz fel: Mit jelent ismerni (to know) egy fogalmi metaforát? Is- merni egy fogalmi metaforát annyit jelent, hogy is- merjük ezeket a megfeleléseket. E tudás nagy része nem tudatos. „Ha ismerünk egy metaforát, akkor a metaforikus nyelvi kifejezéseket oly módon használ- juk, hogy azok az adott nyelvi közösség által alkalma- zott metaforikus megfelelésekbôl erednek.” Vagyis nem használhatjuk (illetve használhatjuk, csak gyakran nem ezt tesszük) például tetszôlegesen az épület fogalmi tartományának elemeit az elméletek fogalmi tartományának elemeire. Arról, hogy mind- ennek mi köze a megérteni szó jelentéséhez, csak a fogalmi metaforának a glosszáriumban adott megha- tározásából lehet némi sejtésünk. Itt ugyanis az áll, hogy a szisztematikus megfelelések rendszere bizto- sítja a megértést. Arról azonban itt sem tudunk meg semmit, hogy valaminek az ismerete (ti. a megfelelése- ké) hogyan kapcsolódik valaminek a megértéséhez. Így már érthetô (?), hogyan fejtette meg Oidiposz a rejt- vényt: a különbözô, az emberi élettel kapcsolatos is- mereteinket strukturáló forrástartományokból, illetve az elemeiket megjelenítô szavakból tudott a megol- dásra következtetni, mert gondolkodásának egy ré- szét e fogalmi metaforák határozhatták meg.

Arra a kérdésre, hogy kogníciónk mennyiben függ különbözô tartományok közötti szisztematikus meg- felelésektôl vagy leképezésektôl, a könyv második fe- jezete igyekszik választ adni. Kövecses itt felsorolja a leggyakoribb forrás- és céltartományokat.

A forrástartományok leginkább konkrétabb, érzé- kelésünkhöz közelebb álló fogalmak: az emberi test;

egészség és betegség, állatok, növények, épületek, építkezés, gépek stb. A céltartományok pedig elvon- tabb, nem kézzel fogható fogalmak – gondolatok, ér- zelmek, erkölcs, társadalom, gazdaság, politika, vágy stb. –, hiszen ezeknek a megértése okoz nehézséget.

A harmadik fejezet bemutatja a fogalmi metaforák csoportosításának négy szempont szerinti lehetôsége- it. A tartományok közötti szisztematikus megfelelések kognitív funkciója szerint beszélhetünk szerkezeti, onto- lógiai és orientációs metaforákról attól függôen, hogy mennyire tartalmas az ôket felépítô megfelelések rendszere. A szerkezeti metaforákban a leginkább részletesek a megfelelések. Ilyen például AZ ELMÉLETEK ÉPÜLETEKmetafora. Ezek funkciója a cél- tartomány jobb megértése. Az ontológiai metaforák- ban a forrástartományok már nem strukturálják a szerkezeti metaforákhoz hasonlóan a céltartományo- kat, ezek a metaforák pusztán „jobban átláthatóvá te- szik a körülhatárolt szerkezettel nem rendelkezô fo- galmakat […] e metaforák kognitív funkciója az, hogy az elvont célfogalmakat általános kategóriába sorolják

318 BUKSZ 2006

5 Ez a terminus itt Lakofftól származik. Lásd George Lakoff:

The contemporary theory of metaphor. In: Andrew Ortony (ed.):

Metaphor and Thought. 2nd ed. Cambridge University Press, Cambridge, 1993. 202–252. old.

(4)

be.” (50. [34.] old.) Ilyen például AZ ESEMÉNYEK FIZIKAI TÁRGYAK metafora. Az orientációs vagy irá- nyultságimetaforák még az ontológiai metaforáknál is kevesebb megfelelésbôl állnak. Kognitív funkciójuk a jelenségek értékeléséhez kapcsolódik, illetve célfogal- mak egy bizonyos csoportját foglalják rendszerbe, te- szik koherenssé. Ez azt jelenti, „hogy bizonyos célfo- galmakat általában hasonlóan konceptualizálunk”

(51. [36.] old.). Példák:A TÖBB FELFELÉ IRÁNYULT-

SÁG,A KEVESEBB LEFELÉ IRÁNYULTSÁG;A BOLDOGSÁG FELFELÉ IRÁNYULTSÁG, A SZOMORÚSÁG LEFELÉ IRÁNYULTSÁGstb.Természetük szerint elkülöníthetôk a sematikus képi metaforák, melyek nagy része nem a fogalmakról szóló tudásunkból merít, tehát nem vala- mely forrástartomány elemeit viszi át egy céltarto- mányra, hanem bizonyos képi séma elemeit.Általá- nosságuk szerint beszélhetünk specifikus metaforákról (AZ ELMÉLETEK ÉPÜLETEK), illetve generikus metafo- rákról (AZ ESEMÉNYEK FIZIKAI TÁRGYAK). Végül, de nem utolsósorban beszélhetünk konvencionálisés nem- konvencionálisfogalmi metaforákról, és konvencioná- lis és nem-konvencionális metaforikus nyelvi kifejezé- sekrôl is. A konvencionalitás itt a gyakoriságot és a mindennapiságot jelenti. A metaforikus nyelvi kifeje- zések és fogalmi metaforák konvencionalitása között azért fontos különbséget tenni, mert elképzelhetô, hogy nem-konvencionális metaforikus nyelvi kifejezés vagy kifejezések mögött valamilyen konvencionális fo- galmi metafora áll. Vegyük például Madách Tragédiá- jának egy részletét, melyben két konvencionális fogal- mi metaforára ismerhetünk, noha a nyelvi kifejezések nem konvencionálisak:

Ádám

Igaz. – Tudom jól, hogy kell olyan is, Ki homokot hord vagy követ farag:

Nélküle nem emelkedik terem.

De ez csak homályban tévelyeg, S fogalma sincs arról, miben segít. – Csak az építész látja az egészet, S bár megfaragni nem tud egy követ, A mûvet ô teremti, mint egy isten. – Íly építész nagy a tudásban is.

Lucifer

S azért jövénk tehozzád, oh nagy ember.

Tudós

Azt jól tevétek, méltányolni tudlak.

A tudománynak gazdag ágai Egy organizmus sok külön vonása, Együtt igézô csak

Madách soraiban AZ ELMÉLETEK ÉPÜLETEK(vagy in- kább A TUDOMÁNY ÉPÜLET?), valamint A TÁRSADALMI SZERVEZÔDÉSEK NÖVÉNYEK fogalmi metaforákat lel-

hetjük fel. Olyan szavak utalnak azonban rájuk, me- lyeket mindennapi életünk során nem, vagy csak rit- kán alkalmazunk, szemben AZ ELMÉLETEK ÉPÜLETEK

metafora már idézett példáival. Nem konvencionális fogalmi metafora akkor keletkezik, amikor egy céltar- tományt egy eddig azzal kapcsolatban még nem hasz- nált forrástartomány segítségével konceptualizálunk, leggyakrabban például irodalmi szövegekben. Azon- ban – mint arra a negyedik fejezet Lakoff, Turner és Ray Gibbs nyomán rámutat – a költôi metaforák gyakran a hétköznapi fogalmi metaforákon alapul- nak. A költôi nyelvhasználat gyakran a konvencioná- lis fogalmi metaforák kiterjesztésével, kidolgozásával, komponálásával él,kritikusan rájuk kérdez.A fejezet végén megismerkedhetünk még a mikrometaforákkal – melyeket „egy adott irodalmi szöveg »felszínén«

megtalálhatunk” (65. [51.] old.) –, illetve a megame- taforákkal, avagy kiterjesztett metaforákkal, melyek a mikrometaforákat koherenssé teszik.

Miután tisztázta, hogy milyen szerepet töltenek be az irodalomban a gondolkodásunk egy részét megha- tározó tartományok közötti szisztematikus megfelelé- sek, Kövecses az ötödik fejezetben azt ismerteti, ho- gyan valósulnak meg a fogalmi metaforák más terü- leteken, mint például a történelem értelmezésében, a filmekben, képregényekben, reklámokban, álomértel- mezésekben stb.

A hatodik fejezet azt a kérdést vizsgálja, vajon hasz- nálhatunk-e bármely konkrét fogalmat bármely elvont fogalom megértésére. Azokat a tényezôket, amelyek ezt meghatározzák, a fogalmi metaforák ta- pasztalati alapjának, avagy motivációjának nevezik.

Különbözô fajtái vannak. A tapasztalati alapot egy- részt a tapasztalatok közötti összefüggések szolgáltat- hatják, például A TÖBB FELFELÉ IRÁNYULTSÁGmetafo- ra esetében az, hogy emelkedik a víz szintje, ha több vizet öntünk egy lábasba, vagy hogy sokszor létrára kell másznunk, ha el akarunk érni valamilyen kívána- tos dolgot. Motivációt szolgáltathatnak a tartomá- nyok között érzékelt szerkezeti hasonlóságok is, melye- ket gyakran ontológiai metaforák idézhetnek elô. A tapasztalati alap negyedik fajtája esetében egy forrás- tartomány biológiailag vagy kulturálisan a céltarto- mány eredetének tekinthetô. A szerzô hangsúlyt he- lyez arra, hogy bár a fogalmi metaforák motivációja feltárható, mégsem lehet megjósolni, hogy valamely céltartományhoz pontosan milyen forrástartomány tartozhat.

AZ ELMÉLETEK ÉPÜLETEK metafora esetében lát- hattuk, hogy az épületek forrástartományából nem kerül át minden elem az elméletek céltartományába, csak egy részüket használjuk fel a megértés során. Ezt részleges metaforikus hasznosításnak nevezik. Evvel foglalkozik a könyv hetedik fejezete, választ adva arra a kérdésre, amely ekkorra valószínûleg már felmerült az olvasóban: Vajon egy elvont fogalmat csak egyetlen forrástartományra támaszkodva konceptualizálha- tunk? A könyv egyik erénye egyébként éppen az, hogy a kognitív metaforaelmélet fogalmait olyan sorrend-

(5)

ben ismerteti, amely tekintettel van az olvasás során felmerülô kérdésekre, és a kifejtés során igyekszik megválaszolni ôket (ami persze nem jelenti azt, hogy ez az összes ilyen kérdésre sikerül is). A forrástarto- mányok tehát csak a céltartomány egy részére világí- tanak rá. Ezt metaforikus kiemelésnek nevezik. E rész- legesség teszi lehetôvé, hogy egy céltartományt több forrástartomány segítségével értelmezzünk. Arra is van példa, hogy több – egy céltartomány szerkezeté- bôl különbözô elemeket kiemelô – metaforából egy ezeket egybefoglaló metaforára is következtethetünk.

Ennek megfelelôen megkülönböztethetünk elsôdleges és komplex metaforákat.

A nyolcadik fejezet tovább vizsgálja a forrástarto- mány és a céltartomány közötti lehetséges kapcsola- tokat. Két központi kérdése:

1. Vajon a részleges metaforikus megfeleléseken kí- vül szerepet játszanak-e olyan további, az adott for- rástartományhoz kapcsolódó tudáselemek is, ame- lyek nem kerülnek be a leképezésekbe, vagy pedig tel- jesen figyelmen kívül hagyjuk ôket?

2. Mivel magyarázható, hogy a forrástartomány elemei közül nem hasznosítunk minden elemet?

Az invaranciaelvértelmében a forrástartományból a céltartományba csak olyan elemek képezhetôk le, melyek nem kerülnek összeütközésbe annak séma- szerkezetével. A metaforikus következmény fogalma pedig azokat az elemeket jelöli, melyek a forrástarto- mányhoz kapcsolódó gazdag tudásunkból (amit Kö- vecses népi megértésnek vagy népi elméletnek nevez) a leképezéseken túl részt vehetnek a metaforikus meg- értésben. Az így jelölt elemek részlegesen vagy telje- sen szerepet játszhatnak a folyamatban.

A kilencedik fejezet kérdése, hogy „mely céltarto- mányokat jellemezhetünk egy adott forrástartomány segítségével”. Mindennapi megnyilatkozásainkat vizsgálva ugyanis azt találjuk, hogy nemcsak az elmé- letekrôl, hanem kapcsolatainkról, karrierünkrôl is be- szélhetünk az épületek fogalomköréhez kapcsolódó terminusokban. Ametafora hatókörének nevezik azon céltartományok összességét, amelyek megértésében egy adott forrástartomány szerepet játszik. A metafo- ra hatókörét az jelöli ki, hogy mit tartalmaz jelentés- fókusza, mi az a „kulturálisan elfogadott konceptuá- lis tartalom, amelyet egy forrástartomány konvencio- nálisan leképez céltartományaira” (127. [118.] old.).

A jelentésfókuszt a központi megfelelésképezi le a cél- tartományra.

Azok után, hogy nagyon sok, a mindennapi meg- nyilatkozásainkat irányító általánosságról tudomást szereztünk, talán nem is meglepô, hogy az ezen álta- lánosságok fölött elhelyezkedô általánosságokról szól a könyv tizedik fejezete. Nyelvi kifejezéseink sziszte- matikusságát a fogalmi tartományaink összefüggései biztosítják, tartományok közötti szisztematikus meg- feleltetéseink pedig metaforarendszerekbe szervezôd- nek. A fejezet két ilyen rendszert mutat be:A LÉTEZÉS NAGY LÁNCAmetaforarendszert, amely a tárgyak és a minket körülvevô dolgok metaforikus konceptualizá-

ciójának alapja, és az ESEMÉNYSTRUKTÚRAmetaforát, mely „az események és állapotok metaforikus megér- tését írja le” (132–146. [123–138.] old.).

A tizenegyedik fejezet egy másik alakzatot, a meto- nímiát tárgyalja. Itt megtudhatjuk, hogy a metonímia sem pusztán nyelvi, vagy nem elsôsorban nyelvi je- lenség, hanem meghatározó szerepet játszik gondol- kodásunkban. De míg a metafora hasonlóságon ala- pul, addig a metonímia érintkezésen; továbbá, míg a metafora két egymástól távoli tartomány között te- remt megfeleléseket, addig a metonímiákban olyan fogalmak szerepelnek, melyek „fogalmi terünkben szorosan összekapcsolódnak” (151. [145.] old.). Tá- jékozódhatunk még a leggyakoribb metonimikus tar- tományokról, a metonímia és a metafora kölcsönha- tásáról, valamint a fogalmi tartományok új típusáról, az idealizált kognitív modellekrôl (IKM). Lehet, hogy az IKM pusztán új elnevezés, mivel a meghatározás nem teszi egyértelmûvé, hogy miben különbözik a fo- galmi tartomány és az IKM. Az egyetlen különbség az elemek (ideális) rendezettsége lenne, azonban ed- dig szó sem volt arról, hogy fogalmi tartományaink elemei rendezetlenek (nem ideálisak) lennének, arról nem is beszélve, hogy nem derül ki, mi a rendezett- ség kritériuma; mit is jelent a rendezettség ebben az összefüggésben.

A tizenkettedik és a tizenharmadik fejezetben Kö- vecses több különbözô nyelv adataira támaszkodva bemutatja, mely metaforák mennyiben tekinthetôk univerzálisnak, s az egyes céltartományok metafori- kus megértése milyen kulturális eltéréseket mutat. A tizennegyedik és tizenötödik fejezetben pedig arról kaphatunk tájékoztatást, hogyan függ össze a metafo- ra és a metonímia az idiómákkal, a poliszémiával; mi- lyen szerepet töltenek és tölthetnek be a nyelvelméle- tek megfogalmazásában és az oktatásban.

Elméleti szempontból új információval szolgál a következô két fejezet. Megtudjuk, hogy a tartomá- nyok közötti szisztematikus megfeleléseket a legújabb kutatások tágabb összefüggésbe helyezik: Fauconnier és Turner hálózatmodelljében a fogalmi metafora speciális esete annak, ahogy fogalmi rendszerünk tar- tományokkal dolgozik. Az utolsó fejezet pedig a me- taforák szintjeit ismerteti, és ezzel a kognitív nyelvé- szeti kutatások számos ágából összefüggô képet kíván az olvasó elé tárni. Megtudhatjuk, hogy vannak úgy- nevezett egyén feletti szinten elhelyezkedô metafo- rák, melyeket a kognitív nyelvészek nyelvi adatgyûjte- mények alapján és saját nyelvi kompetenciájukra tá- maszkodva rekonstruálnak. Azt, hogy az emberek el- méje ténylegesen tartalmazza-e a nyelvészek által pusztán nyelvi adatok alapján regisztrált metaforákat, pszicholingvisztikai kísérleteknek kell igazolniuk. Az

320 BUKSZ 2006

6 Kálmán C. György: A velünk élô metafora. Élet és Iroda- lom,50 (2006), 10. szám.

7 „Mikor meghallotta a hírt, felrobbant dühében. Vigyázz, Éva épp felrobbanni készül.”

8 „Which is the animal that has four feet in the morning, two at midday, and three in the evening?” [9. old.]

(6)

e téren úttörô Raymond Gibbs kísérletei azt bizonyí- tották, „hogy az egyén feletti, illetve az egyéni szint közötti egyezés nem teljes, nem tökéletes. Ennek több oka is lehetséges. A szupraindividuális szinten lévô metaforák teljes körét nem minden beszélô hasz- nálja ki.” (240. [242.] old.) Az egyén alatti szinten megy végbe a fogalmi metaforák „természetes moti- vációja”, például szenzomotoros tapasztalatok moti- válhatják egyik fogalmi tartománynak a másikra tör- ténô leképezését.

AZ ELTÛNÔ SZÓ SZERINTI JELENTÉS

„A könyv jó, mert jól bele lehet kötni. Van mibe.”6A szerzô ugyanis bôven hagyott benne problematikus pontokat és ellenmondásokat. Néhány apróság: nem világos, hogy a Szfinx rejtvényében miért épp a lábak szerepe hívja elô az utazás fogalmát, miért nem a közlekedés szó szerepeltetése, vagy esetleg a kettô együtt? Nem igazán érthetô az sem, hogy AZ ELMÉLETEK ÉPÜLETEKmetaforára utaló mindennapi megnyilatkozások egyikében miért éppen a váz szó van kurzívval szedve, és miért nincs az építettünkszó (is), mely sokkal egyértelmûbben utal az épület fo- galmi tartományára, hiszen a biciklinek is lehet váza és az embernek is csontváza (21. old.). Szintén ért- hetetlen, hogy a „Végre kieresztette a gôzt” vagy a

„Nem tudta levezetni a gôzt” (108. és 109. old.) nyel- vi kifejezés miért éppen A DÜH EGY TARTÁLYBAN LÉVÔ FORRÓ FOLYADÉKmetaforára utal, s miért nem egy ál- talánosabb, a feszültséggel kapcsolatos metaforára? A füst és a gôz között tapasztalatilag jól érzékelhetô kü- lönbség miatt nehezen elfogadható, hogy az „Egy- folytában füstölgött” kifejezés az INTENZÍV DÜH GÔZT PRODUKÁL metaforikus következményen keresztül A DÜH EGY TARTÁLYBAN LÉVÔ FORRÓ FOLYADÉKfogalmi metaforára utaló metaforikus nyelvi kifejezés volna (uo.).Ráadásul az sem világos a kontextus alapján, hogy az INTENZÍV DÜH GÔZT PRODUKÁLfogalmi me- tafora-e (a jelölés alapján annak kell lennie), ha pedig az, melyik fajtából való. Vagy inkább egy jelölési kö- vetkezetlenségrôl van szó, s nem is fogalmi metaforá- ról? Hasonló kérdések tehetôk fel a haragszót tartal- mazó mondatokkal kapcsolatban is. Vajon a harag ugyanaz az érzelem lenne, mint a düh, és belsô fe- szültség csak düh lehet? Ha nem, akkor miért nem szerepel ezekkel a kifejezésekkel kapcsolatos fogalmi metafora a könyvben? E példákból, valamint a sok- szor erôltetettnek tûnô további, állítólag a mindenna- pi életbôl származó, szemléltetô mondatokból7 né- mely olvasó arra következtethet, hogy a mindennapi megnyilatkozásaink szisztematikusságára adott ma- gyarázat már e megnyilatkozások vizsgálata elôtt kéz- nél volt. Vajon valóban a könyv által ismertetett meg- feleléseket gondoljuk el a metaforában, vagy legyünk szívesek a metaforába ezeket gondolni, mert a kogni- tív metaforaelmélet hívei azt mondják?

Persze ezekre a problémákra könnyen magyaráza- tot találhat a gondos olvasó, ha kezébe veszi az angol

verziót is. Meglepô módon nyoma sincs benne példá- ul a közlekedik szónak,8 AZ ELMÉLETEK ÉPÜLETEK

metaforát sokkal több elfogadható nyelvi példa tá- masztja alá, továbbá a düh fogalma sem keveredik össze sem a haraggal, sem a feszültséggel; és bár az „I was fuming” kifejezést lehet Füstölögtemnek fordítani, vagy ahogy a magyar kiadásban szerepel, az „Egy- folytában füstölgött” kifejezésre kicserélni, a fuming jelentheti azt is, hogy ’gôzölög’, a füstölög viszont nem. Nem mondunk ugyanis olyasmit hogy, „Egy- folytában gôzölgött”, hacsak nem szaunából jövünk ki éppen, amikor is szó szerint értjük. Vagy lehet, hogy ekkor is mint forró folyadékkal teli tartályt ér- tem meg az illetôt, esetleg sült húsként vagy téli reg- gelen utamba kerülô csatornanyílásként?

Nem lenne elég reflexív tehát a fordítói munka, il- letve az átírás? Ez elég furcsa, hiszen a fordításban/át- írásban a szerzô is részt vett. Esetleg a fordítók/átírók nem számoltak eléggé a fordítás/átírás nehézségével?

A kézhez álló, az angol nyelvre (és gondolkodásra) megállapított fogalmi metaforákat alátámasztó angol nyelvi példáknak nem keresték meg kellô gonddal a magyar megfelelôit, hogy szemléletesebben mutat- hassák be az elméletet?

Nemcsak a példák kidolgozása árulkodik azonban fordítási/átírási pongyolaságról, hanem a fogalmakat kifejtô fôszöveg is – sokszor amiatt, hogy már az an- gol változat is pongyola. Vegyük például a következô szövegrészt és fordítását:

„…the corresponding conceptual metaphor that they make manifest is LIFE IS A JOURNEY. The use of small capital letters indicates that the particular wordingdoes not occur in language as such, but it un- derlies conceptually all the metaphorical expressions listed underneath it.” [4. old. Kiemelés tôlem. S. G.]

„…az ÉLET EGY UTAZÁSfogalmi metaforát fejezik ki.

A kis kapitális használata azt jelzi, hogy a szóban for- gó meghatározásmint olyan nem létezik a nyelvben, ugyanakkor a vele kapcsolatos metaforikus kifejezé- sek fogalmi alapját alkotja.” (20. old. Kiemelés tô- lem. S. G.)

A probléma az, hogy az angol szöveg nem pontos.

Szövegezés vagy megfogalmazás (wording)mint nyel- vi jelenség, nem lehet nyelvi kifejezés fogalmi alapja abban az értelemben, ahogy a fogalmi metafora nyel- vi kifejezések alapja lehet, hiszen akkor nincs értelme elválasztani egymástól a tartományok közötti sziszte- matikus megfeleléseket és a metaforikus nyelvi kifeje- zéseket. Ezt a problémát akarja a „meghatározás”

szóval orvosolni a magyar változat. Csakhogy megha- tározások – ellentétben a megfogalmazásokkal – úgy egyébként sincsenek a nyelvben. Nem világos, mi- lyen, a nyelvben létezô meghatározásoktól határol el a kis kapitális használata, ugyanis az nem a meghatá- rozásoktól határol el, hanem az olyan nyelvi kifejezé- sektôl, mint az élet egy utazás (na tessék, ráadásul a

(7)

szavak még így ebben a megfogalmazásban is megje- lenhetnek a nyelvben) vagy „nagy utazás, azt mond- tad, hogy ez az élet;”vagy „Az emberélet útjának felén / egy nagy sötétlô erdôbe jutottam, / mivel az igaz útat nem lelém”.Persze lehet, sôt inkább biztos, hogy az avatott olvasónak minden teljesen egyértelmû, egy bevezetô szándékú könyv célközönsége azonban nem az ava- tottak szûk tábora.

De idézhetjük a következô mondatot is: „Ennek ti- pikus példája a »rózsás arc« kifejezés, amely ahagyo- mányos metaforafelfogásjellemzôit mutatja.” (80. old.

Kiemelés az eredetiben.) [„The example displays some typical features of the most widely held tradi- tional view of metaphor.”68. old. Kiemelés az eredeti- ben.] Hogyan mutathatja (displays) egy metafora, hogy milyen jellemzôi vannak annak az elméletnek, amely magyarázatot hivatott rá adni? Vagy máskép- pen: mennyivel inkább mutatja ez a metafora azt, hogy pusztán nyelvi jelenségrôl van szó, amely legin- kább díszítésre szolgál, és hasonlóságon alapul, mint azt, hogy AZ EMBERI TESTRÉSZEK NÖVÉNYEKfogalmi metafora (lehet AZ EMBEREK NÖVÉNYEKmetafora is akár) megtestesülésérôl van szó (lásd még: borvirá- gos orr)?

Az ilyen apró figyelmetlenségek igazán nagy elmé- leti problémákhoz is elvezethetnek.Vegyük a követke- zô mondatokat:

„A metaforikus nyelvi kifejezések a fogalmi metafo- rák nyelvi megtestesítôi.” (28. old.)

„»A festmény lángra gyújtotta képzeletét« mondat A KÉPZELET TÛZmetaforát kelti életre. »A férfi viselke- dése csak olaj volt a tûzre« kifejezésben A KONFLIKTUS TÛZmetaforát fedezhetjük fel”. A »két végén égette a gyertyát« idióma AZ ENERGIA A TÛZ TÁPLÁLÓJA meta- forát tükrözi. Az »Élete lángját kioltotta a baleset«

mondatban AZ ÉLET TÛZ metaforát lelhetjük fel…”

(204. old.)

322 BUKSZ 2006

9 „In the case of the sentence „Thefirebetween them finally went out,” the conceptual metaphor underlying the idiom is

LOVE IS FIRE; in „The painting set fireto the composer’s imagina- tion,” it is IMAGINATION IS FIRE; in „The killing sparked offriots,” it is

CONFLICT IS FIRE;…” [202. old. Kiemelések az eredetiben.] Ami az angolban megoldható a névmás és a létige halmozásával, az a magyarban körülményesnek tûnne.

10Az angol szerzôknél e kapcsolat leírására konzekvensen az „evoke”,illetve az „interpretation via” kifejezésekkel találkoz- tam. A kérdés azonban további vizsgálatot igényelne.

11„The first, and biggest, mistake concerns what has been called „literal meaning” (George Lakoff – Mark Turner: More than Cool Reason. A Field Guide to Poetic Metaphor. University of Chicago Press, Chicago–London, 1989. 110. old.)

„The major difference between the contemporary theory and the classical one is based on the old literal figurative distinction.”

(Lakoff: The contemporary theory, i. h.205. old.)

„Another reason for the widespread belief that figurative lan- guage violates communication maxims arises from a question- able assumption about what constitutes literal meaning as dis- tinct from figurative meaning.” (Raymond W. Gibbs, Jr.: Process and products in making sense of tropes. In: Ortony (ed.): Me- taphor and Thought, i. h.257. old.

Kövecses Zoltán fontosabb írásai Harré „emocionológiája” és a kognitív nyelvészet érzelemfelfogása

Replika, 25 (1997. márc.), 163–174. old.

Metafora a kognitív nyelvészetben In: Pléh Csaba – Gyôri Miklós (szerk.):

A kognitív szemlélet és a nyelv kutatása Pólya Kiadó, Bp., 1998. 50–82. old.

Metaphors of Anger, Pride, and Love:

A Lexical Approach to the Study of Concepts John Benjamins, Amsterdam, 1986.

George Lakoff – Kövecses Zoltán:

The cognitive model of anger inherent in American English

In: Dorothy Holland – Naomi Quinn (eds.):

Cultural Models in Language and Thought Cambridge University Press, Cambridge, 1987.

The Language of Love: The Semantics of Passion in Conversational English

Bucknell University Press, Lewisburg, 1988.

Emotion Concepts

Springer Verlag, New York, 1990.

A linguist’s quest for love Journal of Social and Personal Relationships,8 (1991), 77–97. old.

Happiness: A definitional effort

Metaphor and Symbolic Activity, 6 (1991), 29–46. old.

Tocqueville’s passionate „beast”:

A linguistic analysis of American democracy Metaphor and Symbolic Activity, 9 (1994), 2.

szám, 113–133. old.

Understanding the Statue of Liberty In: Kövecses (ed.): New Approaches to American English

Eötvös Loránd University, Bp., 1995.

129–138. old.

Metaphor and the folk understanding of anger

In: James A. Russell et al. (eds.):

Everyday Conceptions of Emotions Kluwer, Dordrecht, 1995. 49–71. old.

American friendship and the scope of metaphor

In: Cognitive Linguistics, 6 (1995), 315–346. old.

(8)

Ebben a következô metaforákat találjuk:lelhetjük fel, kelti életre, megtestesítô, tükröz, fedezhetjük fel. Az angol változat nem mutat ilyen metaforikus gazdagságot, ott pusztán az underlying és – az elsô példában – a manifest metaforikus szó [202–203. old.]. Az eltérés legkézenfekvôbb magyarázata, hogy a fordító/átíró hasonló jelentéstartalmú szavak felsorolásával adja vissza azt, ami az angolban nem igényel ilyesmit:9a fenti példában kurzívan szedett szavak mintegy mel- lékesek, pusztán az underlying(’alapul szolgál, alapot ad,’ esetleg ’mögötte áll, meghúzódik mögötte’) kife- jezés helyettesítôi. Azonban a könyvben ismertetett metaforaelmélet értelmében ez nem lehet megfelelô magyarázat. Ezek a metaforák ugyanis, melyeket ép- pen csak észreveszünk vagy esetleg fel sem tûnnek nekünk, éppen ezen tulajdonságuknál fogva a leg- alapvetôbbek gondolkodásunk szempontjából, „a legaktívabbak tudatunkban” (15. old.). Vagyis a ma- gyar kognitív metaforaelmélet a nyelvi kifejezések és a fogalmi metaforák közötti kapcsolatról más fogalmi metaforákban gondolkodik, mint az angol, míg ott marad a klasszikus szubsztancia szó (mint alatta álló, ami már majdnem alatta fekvô [underlying]) képzet- köréhez tartozó megértés, addig magyarul inkább a színház és a felfedezés képzetköre a meghatározó. Ez akkor jelent igazán nagy problémát, ha a fogalmi me- tafora és a metaforikus nyelvi kifejezés kapcsolatát egy rögzített szakterminus írja le, amely terminus nem fogalmi metaforára utal, vagyis nem metaforikus nyelvi kifejezés.10 A fenti példákban szereplô nyelvi metaforák pusztán díszítô funkciójúak, félrevezetôk, jobb lett volna kerülni ôket.

Ehhez kapcsolódó, további probléma, hogy a fenti idézetekben szereplô metaforikus nyelvi kifejezések (fedezhetjük fel, lelhetjük fel, megtestesítô, tükröz, kelti életre) a fogalmi metafora és nyelvi megvalósulásai, idiómákban szereplô kifejezések és metaforikus nyel- vi kifejezések közötti viszonyt hivatottak leírni. A könyvben továbbolvasva megtudjuk, hogy az idió- máknak ennek a viszonynak köszönhetôen van általá- nos jelentése (205. [204.] old.) – bármi legyen is az, minthogy a könyv egyik fejezete sem foglalkozik az- zal, mi köze a fogalmi metaforának a jelentéshez, mindössze néhány elszórt mondatot találhatunk er- rôl. Pedig jelentéstani fejezet több okból is elvárható lenne egy efféle bevezetô munkától.

Elôször is azért, mert a hagyományos vélekedés el- sôsorban a jelentés vizsgálata alapján jut arra a követ- keztetésre, hogy a metafora marginális jelenség: amit a metaforával kifejezni akarunk, kifejezhetô metafo- rát nem használva is, a jelentés változása nélkül. A metafora, lévén nem egyértelmû kifejezés, megté- veszthet, tehát vagy csak díszítem vele a beszédemet, vagy félre akarok vezetni. Másodszor, a kognitív me- taforaelmélet angolszász képviselôi, Lakoff, Turner és Gibbs éppen a jelentéssel kapcsolatban, a szó szerin- ti jelentés és a figuratív jelentés közötti hagyományos megkülönböztetést vitatva fordul szembe a metaforát magyarázó többi koncepcióval,11melyek véleményük

Kövecses Zoltán – Péter Szabó: Idioms:

A view from cognitive linguistics Applied Linguistics,17 (1996), 3. szám, 326–355. old.

Metaphor: Does it constitute or reflect cultural models?

In: Raymond W. Gibbs – Gerard Steen (eds.): Metaphor and Cognitive Linguistics Jon Benjamins, Amsterdam, 1999.

167–188. old.

Kövecses, Zoltán – Günter Radden:

Metonymy: Developing a cognitive linguistic view. Cognitive Linguistics, 9 (1998), 37–77. old.

Günter Radden – Kövecses Zoltán:

Towards a theory of metonymy

In: Günter Radden – Klaus Panther (eds.):

The Conceptual Basis of Metonymy John Benjamins, Amsterdam, 1999.

Metaphor and Emotion. Language, Culture, and Body in Human Feeling.Cambridge University Press, Cambridge–New York, 2000.

The scope of metaphor In: Antonio Barcelona (ed.):

Metaphor and Metonymy at the Crossroads De Gruyter, Berlin, 2000. 79–92. old.

A cognitive linguistic view of learning idioms in an FLT context

In: Martin Pütz – Susanne Niemeyer – René Dirvenzerk (eds.):

Applied Cognitive Linguistics: Theory, Acquisition and Language Pedagogy Mouton de Gruyter, 2001. 87–115. old.

Metaphor. A Practical Introduction Oxford University Press, New York, 2002.

Language, figurative thought, and cross-cultural comparison

Metaphor and Symbol, 18 (2003), 4. szám, 311–320. old.

Metaphor in Culture. Universality and Variation Cambridge University Press, Cambridge – New York, 2005.

A broad view of cognitive linguistics In: Acta Linguistica Hungarica,52 (2005), 2–3. szám, 135–172. old.

Language, Mind, and Culture

A Practical Introduction.Oxford University Press,Oxford – New York, 2006.

(9)

szerint mind indokolatlan elôfeltevésekbôl kiindulva határozzák meg a szó szerinti jelentést.

Ezzel jól azonosíthatóvá is teszik, kire, illetve mi- re gondolnak, amikor a hagyományos elméletrôl be- szélnek: Arisztotelésztôl Searle-ig és Grice-ig bezá- rólag mindenki ebbe a halmazba értendô. Kövecses könyvébôl azonban nem derül ki, milyen elméletrôl is van szó. Pedig az említett angolszász szerzôk ha- talmas erôfeszítéseket tesznek, hogy érveikkel meg- semmisítsék a szó szerinti jelentés hagyományos fel- fogásait, vélhetôen azért, mert a kognitív elméleten kívül az 1970-es évektôl kezdôdôen a pragmatikai elméletben is kulcsszerepet játszik ez a fogalom.12 Egyik fô ellenvetésük, hogy a pszicholingvisztikai kí- sérletek ellentmondanak a pragmatikai koncepció- nak, amely koncepció szerint a megnyilatkozás me- taforákat értelmezô befogadója elôször felismeri, hogy a megnyilatkozó nem szó szerinti értelemben használta a szavakat, majd ezután gondolkodik el azon, hogy akkor mit is akarhatott velük mondani.

A pragmatikai elméletek szerint ez utóbbi lehet a mondat-jelentéssel (sentence meaning) szembeállí- tott megnyilatkozás-jelentés (utterance meaning), mint Searle állítja, de az is lehetséges, hogy egyálta- lán nem is jelentés (Grice, Davidson). Tehát, amikor azt mondjuk: „Ez a nô egy jégcsap”, akkor ezt nem szó szerint értjük, ugyanis a nôk nem lehetnek jég- csapok, és a jégcsapok se nôk. Inkább azt akarjuk közölni, hogy ez a nô – eufemisztikusan szólva – nem éppen érzelmes típus. Ez utóbbi megnyilatko- zás-jelentéshez – vagy implikatúrához – különbözô szabályokat követve, sokszor némi gondolkodás árán juthatunk el. A pszicholingvisztikai kísérletek- bôl viszont az derül ki, hogy mindez nem így törté- nik: nem annak felismerése után jutunk az érzelem- mel kapcsolatos jelentéshez, hogy a szó szerinti je- lentés értelmetlenséghez vezet, hanem – mivel a sza- vak elôhívják, illetve felidézik AZ ÉRZELEM

fogalmi metaforát – egybôl azonosítjuk ezt a jelen- tést. A szó szerinti jelentést a metaforikus kifejezé- sek értelmezése elsô szakaszába helyezôk azonban nem vesznek tudomást a nyelvi kifejezések értelme- zésének pszicholingvisztikailag leírt folyamatáról.13

Kövecses még hatékonyabb megoldást alkalmaz a szó szerinti jelentés eltüntetésére: egyszerûen kihagy- ja a hagyományos vélekedés ismertetésébôl. Amit megtehetne, ha a kognitív elmélet 2002-re már régen túljutott volna rajta. Csakhogy nem ez a helyzet, hi- szen Gibbs és Tendhal 2006-ban még mindig foglal- kozik ezzel a kérdéssel.14A kognitív metaforaelmélet- be bevezetni akaró könyvtôl pedig joggal elvárható, hogy összefoglaló ismertetése hû képet adjon ezen el- mélet egyik kulcsmozzanatáról. Ezzel a kognitív me- taforakutatás jelentôségét is sokkal jobban lehetne in- dokolni, mint Oidiposz mítoszával.

Összefoglalva azt lehet mondani, hogy a könyv in- kább alaposnak látszik, mintsem hogy valóban alapos lenne; a gyertya képzetköréhez visszatérve: e vállalko- zásnak nagyobb a füstje, mint a lángja. Aki érdemben

szeretne foglalkozni a metafora kognitív szemléletû kutatásával, jobban teszi, ha az eredeti szövegeket ta- nulmányozza. Ehhez jó kiindulópont Kövecses mun- kájának bibliográfiai része; ennyiben azt lehet mon- dani, hogy könyve jó bevezetô.

324 BUKSZ 2006

12Elisabeth Camp: Critical Study of Joseph Stern’s Meta- phor in Context. Nous, 39 (2005), 4. szám, 715–731. old.

13Lakoff: The contemporary theory,i. h. 239. old. és Gibbs:

Process and products, i. h. 255–256. old.

14Raymond W. Gibbs, Jr. – Markus Tendhal: Cognitive Ef- forts and Effects in Metaphor Comprehension: Relevance The- ory and Psycholinguistics. Mind and Language,21 (June 2006), 379–403. old.

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

A képekkel való játék során differenciáltan adható feladat a különböző nyel- vi fejlettségű, szókincsű és terhelhetőségű gyermekeknek ügyelve nemcsak arra, hogy

A példákban a szövegkörnyezet mindenütt alátámasztotta az adott kép szimbolikus értelmezését, tehát a képek helytálló módon, a szöveg tartalmát

(Az összevetésnek két alfejezete megjelent Szabó 2010 és 2012-ben.) A kognitív nyelvészet a metaforikus nyelvi kifejezéseket csoportosítja egy fogalmi metafora köré.. A

Ebben az iskolában a magyar közoktatásban megszokott sokféleség mellett más nyel- vi és kulturális különbözõség is van. A gyermekek csak statisztikailag oszthatók

A metafora fogalmának kognitív meghatározásából az is kitűnik, hogy az nem csupán a nyelvi kifejezés szintjén létezik, hanem a fogalmi rendszereinkről való

Ezért az információ definiálása csak akkor lehet teljes, ha figyelembe veszi az információ kezelésének öt aspektusát.. Az információ sta- tisztikai elemzése a

- bizonyos adatok arra utalnak, hogy számos fogalmi metafora nemcsak a nyelvi modalitásban, hanem más modalitásban is megtalálható, - bizonyos adatok arra utalnak, hogy

Ebben az esetben két fogalmi metaforával van dolgunk: A CSELEKVÉS MINT HELYVÁLTOZTATÓ MOZGÁS metafora mellett, megtaláljuk azt a metaforát is, amely szükséges ahhoz,