Petrikás Árpád: Nevelés és önnevelés a serdülőknél : Debrecen, 1969. 121 lap. Acta Paedagogica Debrecina, 50. szám : [könyvismertetés]

lenletle e k ö n y v e t , nagymértékben h o z z á j á r u l t ahhoz a m u n k á h o z , mely arra i r á n y u l , b o g y a programozott oktatás h a z á n k b a n is kihasználatlan lehetőség belvett konkrét gyakorlattá vál- jék. . '

B I S Z T E R S Z K Y E L E M É R

P E T R I K Á S Á R P Á D : N E V E L É S ÉS Ö N N E V E L É S A S E R D Ü L Ő K N É L

A n e v e l é s t u d o m á n y század eleji m ű v e l ő i a nevelés f o l y a m a i d b a n két periódust k ü l ö n b ö z t e t t e k m e g : az „első nevelést" a nevelőktől (család, iskola, intézmények), tehát kívülről s z á r m a z t a t t á k , ezen k í v ü l beszéltek m é g egy „második nevelésről" is, melyet az ember a nevelés befejezése u t á n önmaga n y ú j t m a g á n a k . E z az önnevelés, amivel — szerintük — az első nevelés tévedéseit a k a r j á k helyreigazítani, a nevelők h i b á i t , mulasztásait j ó v á t e n n i , s alapja elsősorban az élet- tapasztalatok érvényesítése, az „élet i s k o l á j a " . Bár elismerik, bogy az „első nevelésben" is v a n önnevelés, a „ m á s o d i k " mégis gyökeresen k ü l ö n b ö z i k a t t ó l . M í g az elsőben az önnevelés során is a nevelő p r o g r a m j á t k í v á n j á k a növendékek saját s z á n d é k u k b ó l , saját közreműködésük- kel megvalósítani, vagyis a beteroiiom hatást, autonóm hatássá v á l t o z t a t n i (WESZELY), a máso- d i k b a n egy ö n m a g u k által alkotta új programot k í v á n n a k saját egyéniségüknek, életkörülmé- nyeiknek és t á r s a d a l m i céljaiknak megfelelően érvényesíteni. Az e fajta önnevelés önismeretre,

ö n b i z a l o m r a és éJetbálorságra ópiil. v a l ó j á b a n a nevelés eredménye és voltaképpen egy soha be n e m fejezett folyamat.

M i n d e z t végiggondolva v e t t ü k k e z ü n k b e PETRIKÁS ÁRPÁD új k ö n y v e l , mely m á r a címében, m a j d az első fejezet, alcímeiben is a nevelés és önnevelés egységéről, beszél a serdülőknél, a m i a régebbi, „ h a g y o m á n y o s " felfogással ellentétben a nevelést és önnevelést nem e g y m á s u t á n i periódusokban t a l á l j a m e g v a l ó s í t h a t ó n a k , h a n e m egyidejűleg, m á r a kamaszkorban is. a kívülről liató és a belülről k i i n d u l ó törekvések h a r m ó n i á j á b a n . PETRIKÁS ÁRPÁD szorgalmas m ű v e l ő j e neveléselméleti s z a k i r o d a l m u n k n a k , problémalátása és k o n s t r u k t í v töprengése a m i n d e n n a p i n e v e l ő m u n k a legfontosabb kérdéseit képes megragadni, a nevelés — önnevelés t é m a újszerű beállítása érthetően fokozta e k ö n y v e i r á n t i érdeklődésünket.

Á „Nevelés és önnevelés összefüggései a serdülőknél" című első fejezetben hangsúlyozza, bogy az önnevelés azokra az objektív alapokra épül, amelyeket a nevelési f o l y a m a t szervezése során a nevelési tényezők szüntelenül m e g ú j í t a n a k . A t a n u l ó i a k t i v i t á s t ú g y értékeli, liogy az akkor v á l i k teljessé, h a a nevelők és az egész iskola célkitűzéseit, az általuk n y ú j t o t t perspektívákat a. saját, egyéni programjának alkotórészeként t u d j a kezelni. E z t u l a j d o n k é p p e n m é g nem jelentene t ö b b e t , m i n t a nevelőhatások befogadására v a l ó hajlandóságot. A szerző azonban ennél többre is u t a l : az önnevelés, önkifejtés, önfejlődés „ o b j e k t í v aktusainak kapcsolatára", az önkifejtés

— önfejlődés — önnevelés „kötelező h a r m ó n i á j á r a " , m i n t a nevelés és önnevelés összefonódá- sára, egymásra h a t á s á r a . PETRIKÁS — szerintünk — i t t az önkifejtés kifejezéssel mint v a l a m i m a g á t ó l értetődő, s éppen ezért általa kissé túlbecsült pedagógiai fogalommal dolgozik, holott ez — évtizedek óta — sajátosan pszichológiai oldalról nyert megvilágítást. A n n a k idején W . STERN perszonalisztikájában a pszichikum a l a k u l ó képességét nevezte plaszticitásnak és ezt hozta szoros kapcsolatba az önalakítás egyik f o r m á j á v a l , az önkifejléssel, m i n t spontánul h a t ó nevelőtényezővel. A m i vei-vitatkoznék, az csupán a n n y i , liogy ezt a sajátos tevékenységi f o r m á t szükségszerű és általános érvényű követelménynek aligha t e k i n t h e t j ü k még a serdülőkorban;

ezzel az i g é n y ü n k k e l különösképpen nem l é p h e t ü n k fel a növendékkel szemben, pontosabb élet- kori, fejlődésbeli és nevelő környezeti meghatározás nélkül. A szerző később ezt m a g a is érzi, a m i k o r az önnevelés a u t o n ó m i á j á t csakis az önneveléshez szükséges feltételek, közösségi és egyéni erőfeszítések által látja biztosítottnak: „ A z önnevelés a közösség követelményeinek az egyén élettevékenységében b e t ö l t ö t t szerepével e g y ü t t teljesedik ki, s teszi a növendékeket a nevelési folyamat a k t í v részeseivé". A tökéletesedés f o l y a m a t á t a t a n u l ó k önismeretén, önérté- kelésén, az ö n m a g u k k a l szemben t á m a s z t o t t követelmények növekedésén keresztül mérte, s a t o v á b b i fejezetekben ilyen irányú vizsgálatait összegezi, s v o n j a le belőlük következtetéseit.

A második fejezetben az önnevelés lehetőségeit és feltételeit fejtegeti. „Lehet-e az önnevelés- nek az egyén fejlődésében ilyen jelentőséget t u l a j d o n í t a n i ? " „ N e m túlzás-e ú g y beszélni a ser- d ü l ő k önneveléséről, m i n t számottevő t é n y e z ő r ö l ? " E g y o l d a l ú , szkeptikus kérdésfeltevéseknek m i n ő s í t i az ehhez h a s o n l ó k a t , mert az önregulációra, önértékelésre és önismeretre a l k a l m a t l a n n a k ítélik a serdülőket. U j a b b lélektani vizsgálatokra h i v a t k o z i k (VISZOCKIJ, CSAMATA, MJASZKIS- CSEV, K R U T Y E C K I J , L U K I N , KOVALJOV), a k i k e g y é r t e l m ű e n a s e r d ü l ő k o r i ö n n e v e l é s l e h e t ő s é g é t b i z o n y í t j á k , u g y a n a k k o r a szerző is elismeri, hogy „ a serdülők tevékenységében csak részelem-

.205

k é n t v a n jelen az önnevelés". (Magyar szerzők, akikre h i v a t k o z i k — K i s s T., KATONA 1\., — ugyancsak a serdülőkori kiegyensúlyozottság viszonylagos v o l t á r a u t a l n a k ) .

A harmadik fejezet (A serdülő k o r ú a k objektív értékítéleteiről és az önnevelés t a r t a l m i jegyeiről) m á r a szerző vizsgálatait t a r t a l m a z z a . Különösen érdekes a t a n u l ó i teljesítmény, o s z t á l y m u n k a és közösségi fejlődés tükröződése a t a n u l ó i értékítéletekben. Tnterjú módszerrel egy á l t a l á n o s iskolai V. osztály pozitív és negatív pólusán elhelyezkedő t a n u l ó i n a k ö n m a g u k r ó l és egyik barát- j u k r ó l készült jellemzését értékeli; m á s f a j t a kérdésfeltevéssel tömegméretekben másfélezer, az ország különféle iskoláiban t a n u l ó d i á k h o z is fordult (665 fiúhoz és 829 lányhoz). I m p o n á l ó a r á n y ú kísérlet ez m é g akkor is, ha kérdőíveinek gépi feldolgozást sikerült biztosítania. E z a fejezet, megérdemelné a részletesebb ismertetést, i t t mégis csak egy általános p r o b l é m á r a t u d o k kitérni, éspedig a kérdezés módszerére. I s k o l á i n k a t m o s t a n á b a n elárasztják kérdőívekkel, de kevés j u t el odáig, hogy — m i n t PETRIKÁS esetében — t u d o m á n y o s feldolgozást is nyerjen. A kér- déstömeg azonban egyre i n k á b b devalválja pedagógiai kísérleteink mértékét, de u g y a n e z t t e h e t i a kérdések t a r t a l m a , s m é g i n k á b b megfogalmazása is. Sajnos, szerző kérdései közül is a k a d eléggé hosszadalmas és körülményes, sőt. kissé pózos felnőttséggel fogalmazott. Szinte mosoly- gásra késztet általános iskolásoknak és elsős gimnazistáknak í g y tenni fel a kérdést: „ H a ön t a n á r lenne, úgy cselekedne-e. . . " V a g y : „ B ü s z k e ön arra, h o g y a szocialista állam p o l g á r a l e l i e t ? "

V a g y : „ M i t tenne ön abban az esetben, h a népgazdasági okból alig lenne lehetséges a hiva- tással, szakmaválasztással kapcsolatos kívánságát, b i z t o s í t a n i ? " Ezekben a m o n d a t o k b a n nem- csak az önözés kelthet h a m i s k o m o l y k o d á s ! , hanem feltűnő — pl. a legutolsó kérdésben — a nehézkes fogalmazás is. Régi pedagógiai elv, hogy „kérdezni t u d n i k e l l " , m e r t k ö n n y e n lehet- séges, hogy a felnőttséget pózoló kérdésre m a g u k a diákok is felnőttséget pózoló, tehát n e m őszinte hangvételű választ a d n a k . J ó n a k tartjuk viszont, h o g y a fiók és l á n y o k feleleteit m i n d e n ü t t elkülönítve, ezzel jellemző adatokat, k ö z ö l t a k o e d u k á l l a n nevelt, de i n d i v i d u á l i s a n fejlődő serdülő ifjúságra v o n a t k o z ó a n .

A negyedik fejezetben a serdülők ö n m a g u k h o z való v i s z o n y á t vizsgálta, ugyancsak s z u b j e k t í v értékelésük és közösségi tevékenységük alapján: .Fejlődéslélektani szempontból is hasznos, hogy i t t élesebben elkülönítette egymástól az általános iskolások, a középiskola első osztályait végző és az érettségiző t a n u l ó k vallomásait. A z eredeti gyermekszövegek közlésének t ú l s ú l y a ebben a részben értékes bázist n y ú j t a serdülőkornak hiteles megismeréséhez, m é g a szerző s z á m á r a is.

bár megnyilvánulásaik egyformán szolgálnak pozitív és negatív bizonyítékokkal az önnevelés lehetőségeivel k opesolathán.

Az ötödik fejezetben a nevelői irányítás szerepéről o l v a s u n k , a t a n u l ó k önnevelésének fejlesz- tésében. Igaza van a b b a n , liogv nz önnevelés nevelői i r á n y í t á s n é l k ü l h a m a r o s a n ö n k í n z ó , önemésztő „lelki g y a k o r l a t t á " alakulna á t , a m i a nevelői o p t i m i z m u s t ó l idegen. A nevelői irá- n y í t á s t a következő tevékenységektől l á t j a biztosítottnak: 1. a nevelői i r á n y í t á s p o l a r i z á l ó jellegétől, 2. a megbízatás és az egyén közösségi helyzetének alakításától, 3. a nevelői értéke- lés és a t a n u l ó i önértékelés összhangjától, 4. attól az a k t í v segítségtől, a m i t a pedagógus a fejlődés (önnevelés) m i n d e n szakaszában n y ú j t , 5. a nevelő és n ö v e n d é k sokoldalú k a p c s o l a t á t ó l .

E l t e k i n t v e n é m i nyugtalanságtól, a m i t az kelt, b e n n ü n k , h o g y PETRIKÁS ÁRPÁD n e m minő- síti-e a j ó nevelőinunka szúmos mozzanatát, önnevelésnek, nem becsüli-e t ú l a v a l ó b a n fellelhető önnevelési m o t í v u m o k a t , s n e m látja-e m i n d e z t — m á r a s e r d ü l ő k o r ú a k n á i — h a r m o n i k u s egységben, m ű v é t gondolatébresztőnek és tanulságosnak t a r t j u k . Koncepciója érdemes a t o v á b b i érlelésre.

D O B O S L Á S Z L Ó

B A J K Ó MÁTYÁS: N E M Z E T I N E V E L É S Ü G Y Ü N K A R E F O R M K O R B A N

Debrecen, 1.969. 16 lap. Acla Paedagogicct Debrecina, 49. szám.

o

Az Acta Paedagogica Debrecina ismét ú j a b b értékes kötettel — egy neveléstörténeti monog- ráfiával — gazdagodott. H a n g s ú l y o z z u k ezt azért is, m e r t a neveléstörténet, ha nem is szorult a neveléstudomány periferikus területére, de m é g m i n d i g nem foglalta el a szocialista neveléstudo- m á n y b a n ejdiszciplinát m é l t á n megillető helyet, amelynek természetesen o b j e k t í v okni is v a n n a k . A szerző, aki a reformkor iskolaügyének szakavatott mii velője — s akinek m á r t ö b b t a n u l m á n y á t olvashattuk a korszak nevelési-oktatási-iskolázási kérdéseiről, a reformkori iskolakollégimnok tevékenységéről — a most megjelent m o n o g r á f i á j á b a n a reformkor nemzeti nevelésügyét m i n t izgalmas problématörténeti kérdést dolgozta fel.

.206