SzocialiSta statisztika —— polgári áltudomány
MEGJEGYZÉSEK DR. THEISS EDE STATISZTIKAI jEGYZETEIHEZ
MEGJELENT A*"TÁRSADALMI SZEMLE" l950 JANUÁR! SZÁMÁNAK 56—65. OLDALAIN
A Közgazdaságtudományi Egyetem felkérte a Központi Statisztikai.
H ivatalt, hogy Theiss professzor statisztikai előadásairól mondjon bírálatot. A Központi Statisztikai Hivatal nevében az Egyetemi Tanács 1949 december 29-i ülésén Rédeí Jenő vette bírálat alá Theiss profesz—
szor egyetemi előadásainak anyagát. Az alábbi cikk ennek az Egyetem kérésére előadott bfrálatnak legfontosabb pontjait tartalmazza.
A Statisztikai Szemle szerkesztősége
Az átszervezett Közgazdasági Egyetemen dr. Theiss Ede professzor a statisztikai tanszék előadója. Az 1948/49. tanévben tartott előadásai sokszorosított jegyzetek formájában a MEFESz kiadásában jelentek meg. Közgazdasági Egyetemünk jelentő—
sége, a statisztikának a tervgazdálkodásban betöltött fontos szerepe megköveteli, hogy a statisztikai tanszék munkája felé különös figyelemmel és fokozott igénnyel tekint—
sünk. Meg kell állapítanunk, hogy a statisztikai tanszék anyaga: Theiss professzor (előadásai a Közgazdasági Eggelemünkkel szemben támasztandó követelményeknek nem felelnek meg. Theiss professzor előadásainak anyaga, tárgyalásának módszere a marxista statisztika szellemétől idegen felfogást tükröz vissza.1)
Mielőtt azonban a jegyzetek hibáira és tévedéseire rámutatnánk, szükséges elől—
járóban —— Theiss professzor helytelen álláspontjának jobb megvilágítása végett ——v—
a szocialista és polgári statisztika közti alapvető különbséget —— ha nagy vonásokban
is, —— vázolni. '
A marxista statisztika alapvetően különbözik a polgári statisztikától. Mint a társadalmi és gazdasági élettel foglalkozó tudományok általában —— a statisztika is meggyőző erővel bizonyítja a tudomány osztályjellegét. A statisztika az osztályban:, eszköze a szocializmus —— de a kapitalizmus számára is. A kapitalizmus sorompóba (állítja a statisztikát is, hogy elkendőzze és meghamisitsa a társadalmi és gazdasági fejlődés —— számára kedvezőtlen —— menetét. Igy válik az imperializmus ellentmondá- sainak elmélyülésével a statisztika a burzsoá szakemberek kezén mindinkább a gazda- sági és társadalmi élet meghamisításának eszközévé. Igaz :_ a burzsoá tudósok bármely tudományt képesek meghamisitani, de a hamisítást lehetősége talán seholsem olyan ,,kézenfekvő" számukra, mint a statisztikában. Egyszerű ennek oka: a statisztika a gazdasági és társadalmi élet számszerű jelenségeivel foglalkozik és éppen ez a számszerű-m ség ad lehetőséget a polgári statisztikusoknak arra, hogy a számszerű vizsgálatot a jelen;- ségektől elszakítsák és a számokkal olyan öncélú műveleteket végezzenek, amelyek tisztán matematikai jellegűek, közgazdasági értelmük nincs. Nyemcsínov professzor ezzel kapcsolatban a következőket írja: ,,Lenin élesen bírálta a statisztikának, mint _ valami önmagáért létező tudománynak szemléletét és a puszta statisztikai sorokért való lelkesedést. Lenin nem egyszer ,számokkal való játék'-nak nevezett minden olyan megnyilvánulást, mely a statisztikát öncélúnak tekintette. V. N. Knyipovicsnak szóló levelében írja Lenin : ,A számsorok magukkal ragadják az embert. Ajánlanám a szerző- nek, hogy számoljon ezzel a veszéllyel; a mi katedratudósaink ilymódon kétségkívül megfojtják az adatok élő marxista értelmét. A sok számsorban elsüllyesztik az osztály—
harcot! ( V. ]. Lenin : Összes művei, XV. kötet, 511. old.) A számsoroktól való elragad—
tatástól óva intette a közgazdászokat és statisztikusokat, rámutatva arra, hogy a .,statisztikai anyag sajátosságánál fogva ez a veszély igen nagy., (U. o.) Lenin e veszély elhárításának legfőbb módját a gazdaságstatisztika és a politikai gazdaságtan kölcsönös viszonyának helyes felfogásában látta. A gazdaságstatisztika elméleti alapja a marxi politikai gazdaságtan —— ez Lenin fő elméleti tetele".'—') Nyemcsinov idézi Marxnak a matematikai dogmatizmusra vonatkozó véleményét is. E szerint : ,,. . . a matematikai dogmatizmus tudománytalan forma, amelynél a szubjektum a tárgy körül táncol.
majd így, majd úgy ítél, maga a tárgy pedig nem bontakozik ki formájának és életének teljes gazdagságában. . . Az élő világ jelenségeinek konkrét kifejezésénél —-'— folytatja
*) Tudarnásunk szerint Thelss professzor az 1949/50. tanév I. félévi jegyzetelnek anyagát némileg átdolgozta. Ez az átdolgozás azonban, ha a legkirívóbb hibák egyikét-másikat ki is küszöbölte, lényegé—
ben még mindig Theíss professzornak a következőkben kifejtett álobjektív és formális nézeteit tükrözi vlssza.
' ) V. Sz. Nyerncsinov: A statisztikai tud )mány kérdései Lenin műveiben. Álzvesztlja Akademll Nauk Sz. Sz. Sz. R. —-— Otdelenie ekonomlkl ! prava, Moszkva. 1949. 5. sz., 336. el .)
Statisztikai Szemiíg
ösága
Marx, -—-— az objektumot a maga fejlődésében kell vizs álni, itt nem szabad önkényes—
felosztásokat alkalmazni. . . (K. Marx és F. Engels : " sszes művei, 1928. évi kiadás,,
1. kötet, 433—434. old.)"l) _, .
, Az idézetek rávilágítanak a statisztika burzsoá szakemberek kezén való meg—
hamisításainak lehetőségeire és veszélyeire, valamint a marxista gazdaság- és társa- dalomstatisztika és a polgári statisztika közötti alapvető különbségekre. A marxista gazdaságstatisztika, éppen mert a gazdasági helyzetet vizsgálja, kihangsúlyozza e
— vizsgálatnál a gazdasági szempontok elsőbbségét. A minőségi ismérvek vizsgálata meg- _ előzi a mennyiségi vizsgálatot és irányt szab annak. Ezzel szemben a polgári statisztika
szándékosan menekül a közgazdasági elemzéstől, tudva azt, hogy a valóban tudomá—
nyos közgazdasági elemzés a kapitalista rendszer kibékíthetetlen ellentmondásaira világitana rá. Ezt a közgazdasági vizsgálatot olyan matematikai formulákkal helyette—
siti, amelyeknek segítségével ,,megmagyarázza" a kapitalisták számára a válságokat, a piac ingadozásait, stb. Ez a matematikai öncélúság kényelmes eszköz arra, hogy a társadalomtól független, misztikus matematikai törvényszerűségeknek tudja be a.
rendszerben gyökerező ellentmondásokat, anarchikus jelenségeket. A polgárixstatisztika ezenkívül az adatokat is szándékosan meghamisítja a tőkés rend jelenségeinek szépít—
getése, ellentmondásainak elkendőzése céljából. Ezzel szemben a marxizmus—leninizmus.
alapján álló statisztika sokoldalúan és tudományos pontossággal vizsgálja és tárja fel a gazdasági és társadalmi jelenségeket. Ezt kívánja a proletariátus osztályérdeke, mert a társadalmi és gazdasági fejlődés törvényei, amelyek a kapitalizmus kikerül—
hetetlen csődjét, a szocializmus ieltartózhatatlan győzelmét támasztják alá, egybeesnek a proletariátus céljaival.
De a polgári és a marxista statisztika nemcsak módszerében különbözik egymástól, hanem funkcióikat tekintve is. Egészen más feladatokat teljesít a statisztika a szocia—
lizmusban, mint a kapitalizmusban. A statisztika Lenin szerint ,,a társadalmi meg- ismerés egyik leghatalmasabb fegyvere".2) Ezt a feladatát maradéktalanul csak a szocia- lizmusban valósítja meg. A polgári társadalom csak korlátozott mértékben kívánja felfedni társadalma jelenségeit. A kapitalista termelési rendben csak a gyáron belül van bizonyos szervezettség. Amennyiben ezt a gyáron, üzemen belüli szervezettséget, segíti elő, annyiban a kapitalista rendszernek érdeke helyesen használni a statisztikát.
A kapitalista rendszerben a gyáron kívül, a piacokon anarchia van. A polgari statisztika ezt az anarchiát a maga eszközével nem tudja leküzdeni, tehát elkendőzi. Igy a kapitalista társadalomban minél jobban elmélyülnek az ellentmondások és élesedik az osztály- harc, annál inkább válik a statisztika a burzsoá apologetika —— a jelenségek meghamisí—
tásának —— eszközévé. A statisztika tudományának alapjait a kapitalista társadalom—
ban vetették meg. Amíg a kapitalizmus haladást jelentett, a polgári statisztika a való— __
ságot mutatta meg. De minél élesebben bontakoztak ki a kapitalizmus ellentmon—
dásai, annál kevésbbé tárta fel a polgári statisztika a valóságot. Részleteiben és technikai- vonatkozásokban a kapitalizmus a későbbiek során is fejleszthette és fejlesztette is a statisztikát, azonban a statisztika általános elmélete mindinkább a halódó kapitalizmus osztályérdekeihez, tehát az apologetikához, a jelenségek meghamisításához igazodott, A statisztika általános elméletének polgári változataira joggal idézhetjiik Lenin—nek a filozófia és a politikai gazdaságtan polgári szakértőire tett megállapítását : ,,A politikai gazdaságtan egyetlen egy professzorának sem szabad elhinnünk egyetlen egy szavát sem, mihelyt a politikai gazdaságtan általános elméletéről van szó, bármilyen értékes mun—- kát is képesek adni a tényekkel foglalkozó speciális kutatások terén."3) Akapitalista társadalmi rend megdöntésével, a szocializmus megvalósításával a statisztika szerepe
is megváltozott. ,
,,A szocializmus mindenekelőtt ellenőrzés és számvitel" —— mondotta Lenin!) A szocializmusban az anarchikus termelés a spontánul érvényesülő gazdasági jelenségek , helyébe a termelésnek és a termékek elosztásának szocialista rendje, törvényszerűsége—
lép, amely a gazdasági életet tudatosan előre megtervezett törvényekben : a szocialista népgazdasági tervekben érvényesül. Ez a tény ad különös mélységet Lenin megállapí—
tásának : ,,Számvitel és ellenőrzés —— ez a legfontosabb, ami a kommunista társadalom első szakaszának ,elindításához', helyes működéséhez szükséges."5) Atervgazdálkodó
'; V. Sz. Nyemcsinov: I. m. 350. old.
' Lenini gyüjtemény, XIX. kötet, 368. old.
' V. ]. Lenin: Materializmus és empiriokriticizmus, 350—351. old.
'; V. ]. Lenin: Összes művel, XXII. kötet, 45. old.
' V. 1. Lenin: Osszes művel, XXI. kötet 440. old.
szocializmusban ez'nem is lehet máskép, mivel a statisztika, a gazdasági élet jelenségei—
nek pontos számbavétele, az az alap, amelyre a népgazdasági tervek épülnek. A statisz-A
tika feladata továbbá a terv végrehajtásának ellenőrzése.'Sztálín elvtárs szavai szerint :
,,Ostobaság volna azt gondolni, hogy a termelési terv nem egyéb, mint számok és fel- adatok felsorolása. A valóságban a termelési terv az emberek millióinak eleven és gyakorlati tevékenysége.") A statisztika feladata, hogy az emberek millióinak gyakor- lati tevékenységéből a terv végrehajtása közben eredő változásokat figyelemmel kísérje, ellenőrizze, rámutasson a lemaradásokra, példaként állítsa az élenjárót és megmutassa azokat a tartalékokat, amelyek a tervkészítésnél még fel sem merültek, de a terv végre—_hajtása közben az ,,emberek millióinak élő gyakorlatából" adódnak. A statisztika tehát a szocialista társadalomban nemcsak egyszerűen a gazdasági élet elemi jelenségei- nek megfigyelc'se és számbavétele, hanem a tervgazdaság irányitott jelenségeinek számbavétele, a népgazdasági tervek végrehajtásának, az újabb tartalékok feltárásá- nak, a szocializmus építésének és az osztályharcnak egyik fontos fegyvere.
A polgári és marxista statisztika közötti különbséget azért tartottuk fontosnak előljáróban kifejteni, mert ez a különbség a két statisztika közötti eltérés áthidal—
hatatlanságára, a polgári és marxista statisztika közötti ,,harmadik út" kikerülhetetlenül reakciós jellegére utal. A polgári és szocialista statisztika között éppenúgy, mint a polgári és a marxista közgazdaságtan között nincs középút. Minden olyan kísérlet, amely a polgári statisztikát, annak formális matematikai irányzatát marxista szólamok- kal, idézetekkel próbálja ,,megeukrozni" —— mint ahogy ezt Theiss teszi —— meddő marad. Csak arra világít rá, hogy e kísérlet szerzője csak felületesen és meggyőződése ellenére közelíti meg a marxista statisztikát, annak szellemét képtelen megérteni.
Mindezek előrebocsátása dr. Theiss Ede jegyzetcinek elbírálásához szükségesnek látszik, mivel ezek azt bizonyítják, hogy szerzőjük a polgári és marxista statisztika közötti különbséget nem érti. Ennek tudható be, hogy formálisan igyekszik a két statisztikát — a polgárit, amelynek híve és a szocialistát, amelyhez felületesen közeledik
—-— összegyeztetni. Egynéhány marxista, Lenintől és Sztálintól vett idézet azonban nem elegendő, hogy a statisztika már marxista szellemű is legyen. Az, amit Theiss a szocialista statisztikáról mond és ahogyan Lenin és Sztálin megállapításait idézi, jegyzeteinek egész mondanivalójával szervesen nem függnek össze, sőt azoknak éppen ellent- mondanak. De Theiss nem érti a szocialista statisztika újszerű, a kapitalizmus körül- ményei között megvalósíthatatlan feladatát sem.
A jegyzetek azonban nemcsak a szerző polgári, antimarxista felfogását tükrözik vissza, de azt is mutatják, hogy Theiss a valódi tudományt indokolatlan komplikált- sággal, formális, céltalan matematikai játékkal helyettesiti. *
Theiss eklektikus, ,,objekiiv" tárgyalási módjára jellemző jegyzeteinek kezdete is.
Az első oldalakon a statisztika módszerét, tárgyát, alapfogalmait, a statisztikai tudo- many kialakulását ismerteti. Kiritikátlanul tipikus polgári ,,objektivitással" (mind- egyik mondhat valami igazat !) idézi az összes polgári statisztikusok nevét, főbb műveiket. Az első három oldalon a statisztikával, annak lényegével, tárgyával, fogalmi meghatározásával megismerkedni kivánó főiskolai hallgatók a statisztika tárgyának és fogalmának marxista meghatározása helyett minden összefüggés nélkül az alábbi nevekkel ismerkedik meg: Engel, Conring, Achenwall, Schlőzer, Graunt, Petly, Halley, Gregory King, Süssmilch, Jacob Bernoulli, Poisson, Gauss, Ouelelet, Saint Simon, stb., stb. Theissnelc erre a tipikus polgári tárgyalási módszerére teljesen ráillik, amit stánov elvtárs mondott G. F. Alexandra!) ,,A filozófia tankönyve" című mű—
véről lezajlott vita során, a Szovjetúnió Tudományos Akadémiájában: ,,A tankönyv absztrakt, semleges módon tárgyalja a filozófiai nézeteket. A filozófiai iskolák a könyvben egymás mellett vagy egymás után helyezkednek el, nem pedig harcban
egyik a másikkal."2)
Ez a névfelsorolás, a különböző fogalmaknak és delinieióknak ilyen kritikai meg—
jegyzes, határozott vezérfonal nélküli halmozása nemcsak az első oldalakra, hanem Theiss egész előadási módszerére, tartalmatlan, hetet—havat összehordó bőbeszédű—
ségére jellemző. A felsorolásokat néha a szóbanforgó statisztikusok nézeteinek éhány sorban való kifejtése kíséri, ismét minden kritikai megjegyzés nélkül. Igy például szüksé—
gesnek tartja egy Achenwall nevű, XVIII. századbeli statisztikusról megemlíteni azt, hogy
. ') J. V. Sztálin : A leninizmus kérdései, Szikra—kiadás, Budapest, 1948, 367. old.
') A. A. stanov: A művészet és filozófia kérdéseiről, Szikra—kiadás, Budapest, 1949, 21—22. Old.
25
a,,leiró statisztika nála és később is a politikai, katonai és pénzügyi ismereteketjelenni tette elsősorban, amelyekre azrállamférfíúnak szüksége van, hogy a társadalom kilétét
_ szidalom államférfiairól, hiszen megjegyzést ehhez nem fűz. Néhány sorral lejjebb egy *
; másik statisztikusnak, Schló'zemek az alábbi mondását idézi: ,,A történelem folyama-tes, - statisztika A statisztika nyugvó történelem." Itt is feltehetőleg azonosítja magát Schlőzemek idealista, szellemeskedő aforizmájával, amelynek értelmében a statisztika a jelenségeket metafizikusan és nem fejlődésükben figyeli. Ez a nézet különben igen jellemző a polgári statisztikára. Merőben ellentétes ezzel a statisztikai ,,kép" marxista.
felfogása. Nyemcsinov professzor idézett cikkében erről a következőket írja : ,,A gazda:
ságstatisztikai kép Lenin értelmezésében. .. szemléltetően visszatükrözi a vizsgált jelenség egészére jellemző főbb irányzatokat is. Arról van szó, hogy a helyes alapra felépített statisztikai számoknak nemcsak a folyamatok tényleges hely zetét, hanem a folyamatban megnyilvánuló tendenciát kifejező mozgásirányt is jellemeznio'k kell "1) ' Vagy például amikor ugyanezeken az oldalakon az angol Graunt tevékeny ségét ismerteti, Theiss megállapítja, hogy ez az angol statis ztikns ,,felismerte a népesedési statisztika majdnem összes fontosabb törvényeit.. . Megállapította, hogy a város halandósága nagyobb, mint a vidéken. Megállapította azt is, hogy a vidéki lakosság rendszeresen a városba tódul". Theiss ismét azonosítja magát ezekkel a Graunt által ,,felfedezett"
népesedési törvényekkel. Ilyen örökérvényű törvények a valóságban nem léteznek.
A népesedési törvényeket —— különösen ami a születés és halálozás gyakoriságának falvak és városok közötti megoszlását illeti __ a társadalom anyagi helyzete befolyá—
solja. De nemcsak ,,általában" nincs igaza Theissneir, hanem a konkrét példák is hami—
sak. Igy nem igaz, hogy a város halandósága nagyobb, mint-a vidéké. Erről könnyen meg lehet győződni a Gazdaságstatiszlikoi Tájékoztató 1949. évi júniusi számának adataiból. Az 1.000 lélekre eső halandóság a városokban 1946—ban 13.8, a községekben 143, 1947—ben a városokban 112, a községekben 12.9, 1948-ban a városokban 10.1,
*a községekben 11.4 volt?). Tehát éppen a községekben volt magasabb a halandóság (és nem —— ahogy Graunt és Theiss állítják —— a városokban. Az ilyen és hasonló példák felsorolását vég nélkül lehetne folytatni.
Theissnek nemcsak ,,elvi" álláspontjára jellemző az öncélú, matematikai formaliz- mus, hanem egész stílusát, jegyzeteinek majdnem minden oldalát és sorát az egy——
- szerűt indokolatlanul elkomplikáló, a mondanivaló magvasságát felesleges számjáték— ' kal helyettesítő áltudományosság jellemzi. Raillik w— nem tévesztve el az arányokat
—— amit Engels Dühringről mondott: ,,Dühring úr egyik legjellegzetesebb típusa a szájaskodó áltudománynak, amely .bömbölö magasabbrendű' szócsépléssel min- dent túlharsog."3) Erre az áltudományosságra jellemző az, amit Theiss az osztályozás elméletével művel. Minden elemi iskolás számára világos,hogy a népességet többféle módon lehet osztályozni. Igy például férfiakra és nőkre, ezen belül keresőkre és el- tartottakra, a kereső férfiakat osztályozni lehet a szerint,: hogy önállóak vagy alkal—
mazottak és a szerint is, hogy milyen népgazdasági ágban (ipar, kereskedelem, stb.) dolgoznak. Ezt az egyszerű és magától értetődő dolgot, amely kifejezésre juthat egy, két vagy több osztályozású táblázatban, a szerint, hogy hány ismérvet veszünk tekin—
tetbe, Theiss úgy emeli főiskolai szinvonalra, hogy a különbözö egyszerű ismérveket kis és nagy, latin és görög betűkkel jelzi. Ezeknek segítségével rendelkezésére áll azután egy olyan betűhalmaz, amely az eddig közérthetőt ,,tudományos" mezbe ÖltÖZr teti, érthetetlenné teszi és semmi újat nem mond. Ezzel a betűhalmazzal hosszú olda—- lakon át foglalkozik. Taglalja, tárgyalja, részletezi a betűk jelentését, a nélkül, hogy az egész fejtegetésnek bármilyen eredménye, konkluziója lenne. (59—79. old.) Példa—
képpen közöljük Theíss jegyzeteiből az alábbi táblázatot: ' , előmozdítsa". Ez nyilván nemcsak Achenwall, de Theiss véleménye is az_ akkori tán-ki *
B a
c 1 v 0 ! T
A (ABC) (ABo (ABC) (Asse (A)
a (0130) (41131) (0180) (úr) (a)
(BG) (BT) (sci (av) (N)
(B) * (a) (N)
Sz. Nyemcsmov: I.m 340. old.
') Gazdaságjtatisztikai Tájékoztató, 1949, 6.
')F. Enge Anti—Dührlng, Moszkva, Marx—Engels Intézet kiadása, 1945. 3. old.
sz., 309. old.
Ha ezt a táblázatot ,,lefordltjukmagyarra" és a betűket (fiktiv) számokkal helyette—
sítjük, akkor a következő egyszerű, három osztályozású táblázatot kapjuk, amelyet bárki minden további nélkül megért:
- 65 évnél idősebb 65 évnél fiatalabb
Megnevezés
romnt ' egészsége. rokhnt ! egeszsege-
Férfi ... 3.500 50.000 2.000 ! 100.000
NÖ ... 1.500 45.000 1.000 110.000
Összesen ... 5.000 95.000 3.000 ; 210.000
Mindössze ... 100.000 213.000
Theiss a ,,homográd" és ,,heterogiád" osztályozás minden válfáját és kombináció—'a lehetőségeit ismerteti, azonban arról szó sem esik, ami az osztályozásban (táblázatos rosszeállításokban) a legdöntőbb —— arról, hogy a különböző egymás mellé állított cso—
portoknak a való életben megtalálható összefüggéseket, éitelemmel biró ismérveket kell kifejezniök. A ,,homográd" és ,,heterográd" ,,elassifikáeió" ,,kombinatorikájának"
,,atributnmaiba" annyira belemerül, hogy végül (a jegyzetek 60. oldalán) az összes lakosságot egyrészt férfiakra és nőkre, másrészt a "tudományosság netovábbja ——
elhaltakra és élőkre osztja. *
A számokkal és betűkkel folytatott játék annyira elragadja Theíss professzort, hogy ugyanebben a fejezetben két ismérv közötti asszociáció problémájával és Yale angol statisztikus asszociációs mérőszámával foglalkozva a következőket mondja
(68. old.) : ,,Vizsgálták a házastársak szemszlnének kapcsolatát is. Itt ,,A" és a a férj,
,,B" és B a feleség világos, illetve sötétszemű jellegét jelenti. Az asszociáció mérőszáma sokkal kisebb, mint a fiúk és apák között, mindössze 0.13." Kérdés : ugyan mi értelme van az olyen asszociációs mérőszám kidolgozásának és tanításának, amely a férj és feleség szemszlne közötti kapcsolatot statisztikailag tanulmányozza ? Milyen természet- tudományos meggondolásból indulhatott ki Theiss professzor, mikor ilyen korszak—alkotó megállapítást leirt ?
Ezek a hibák Theissnél nem véletlen elszólások. Alapvetően rávilágítanak a szá—
mok mögött a valóságot meglátni képtelen polgári statisztikusra. Nem kevésbbé tulaj—
donítható mechanikus hibának, ártalmatlan elszólásnak Theiss következő megálla——
pítását. A 65 évnél idősebb dolgozók arányát az egyes foglalkozási ágakban vizsgálva megállapítja többek között, hogy a mezőgazdaságban a többi foglalkozási ágakhoz képest különösen magas az idős dolgozók aránya. Ez a tény nem meglepő, mert isme- retes, hogy a kapitalizmus az idős munkást ,,utcára teszi", mig a félfeudális mező- gazdaság az idős munkást nagyobb mértékben foglalkoztatja. Másrészt a kapitalista
"viszonyok között szociális biztosítást, minimális járadékot elsősorban az ipari munkások A tudtak kiharcolni. Azonban Theiss professzor a 65 évnél idősebb mezőgazdasági dol—
,gozók magas foglalkoztatási százalékarányából az alábbi következtetéseket vonja le : ,, . . . az a tény, hogy sok idős dolgozó van a mezőgazdasági dolgozók körében, azt mutatja, hogy ez egészséges foglalkozás." (69. old.) Theiss tehát nem tud a kapitalista Magyarország mezőgazdasági dolgozóinak helyzetéről, nem tud a kizsákmányolás .magas fokáról, az ennek megfelelően hallatlanul alacsony kulturális és egészségügyi színvonalról, a hiányos táplálékról, a nedves, szellőzetlen (mert fűtetlen) lakásokról, .a látástól—vakulásig tartó munkáról, a dolgozó paraszti lakosság nagyobb halálozási arányszámairól, a szörnyű csecsemőhalandóságról,—— ő azt mutatja ki statisztikailag, hogy a mezőgazdasági dolgozók ,,egészségesebbek". Ezek a felületes, reakciós megálla—
pítások nemcsak Theissre, hanem Theiss egész iskolájára, a polgári statisztikára és a polgári közgazdaságtanra is jellemzők. Talán Theíssnél ez élesebben mutatkozik meg,
mint nála ügyesebben ,,érvelő" kollégáinál.
Theiss az osztályozással foglalkozó 20 oldalból csak egy oldalt szentelt arra, hogy konkrét táblázaton mutassa be a különböző dimenziójú osztályozásokat. Azonban a Theiss professzor által közölt táblázat mintája a helytelen csoportosításnak. A lakos—
ságot egyrészt önállókra, tisztviselőkre és segédszemélyzetre (!), másrészt gazdasági ágankint (őstermelés, bányászat, közszolgálat, egyéb) keresőkre és eltartottakra bontja.
Az effajta osztályozás alapján az önálló őstermelő rovat egybefoglalja a félholdas
!
27
törpebirtokost az 1.000 holdas nagybirtokossal, az iparban pedig a munkavállalót nem
foglalkoztató kisiparost a nagyiparossal, stb. Mi sem bizonyítja jobban Theíss pro—*
fesszornak a szocialista statisztikához való felületes közeledését, mint hogy jegyzetei—- nek más helyén utal Leninnek a csoportosításokra tett megállapítására és a csoporto—
sitás alapelveit Lenin nyomán ki is fejti, de amikor alkalmazásukra kerül sor, beleesik a kapitalista csoportosítás legdurvább hibájába.
Az öncélú, értelmetlen matematikai játékra Theiss jegyzeteiből mutatóban még egyet idézünk. A 105. oldalon a gyakorisági sorokról és a középértékekről beszél. Itt 210 alkalmazott heti keresetét, amely 225.50 Ft—tól 320 Ft—ig terjed, a legkülönfélébb módon rangsorba állitja, különböző nagyságú osztályokba sorolja, csoportosítja, játlagolja, le- és felfelé kumulálja és mindezeket mindenfajta variációkban ábrázolja.
Ez önmagában mint matematikai gyakorlat és példatár nagyon tiszteletreméltó, de a gazdaságstatisztikához semmi köze sincs. Szó sem esik arról, hogy ennek a 30 oldalra.
terjedő példatárnak van—e gyakorlati értelme ? Hozzátehetjük : nincs. Mikor 210 alkalmazott heti keresetének megoszlását statisztikailag vizsgáljuk, nem lehet a kere——
setéket csak számszerűségükben, önmagukban vizsgálni, meg kell nézni, hogy mi van a keresetek mögött: milyen teljesítmény, az alkalmazottak milyen kategóriájára!
vonatkozik az a fizetés, hogyan aránylik az e heti fizetés a multhetihez vagy a mult——
havihoz, mi okozza az egyes keresetek közötti eltérést, stb.? A munkabéreknek ilyen:
vizsgálata statisztikai vizsgálat. Az, amit Theíss művel: játék a számokkal.
Theiss jegyzeteinek eklektikus szóáradatában igen nehéz valami konkrét vezér—
!onalnak a nyomára akadni. Alapvetően mégis a polgári statisztika formális mate- matikai irányzatát követi, amely az imperialista válságjelenségek kiéleződésével a_
gazdasági barométerek szériagyártásában, a kapitalizmus gazdasági jelenségeinek okait misztikus számszerűségeknek való tulajdonításában igyekezett a rendszer csoda- szerét megtalálni. Theissnél a valóságtól elszakadt öncélú matematika avatja a statisz—
tikát tudománnyá. Ezt a meggyőződését nem is rejti véka alá; szó szerint a követ—
kezőket irja : ,,A következő fontos lépés, amelyet a közelmultban megtett a statisztika, az volt, hogy az egyes állandó vagy lassan változó mozzanatok közötti törvényszerűsé—
geket számszerű alakban, egyenletekben sikerült összefoglalnia. Ezáltal az egyik ténye- zőből vagy több tényezőből azok hatasat, más mozzanatokra gyakorolt befolyását előre ki lehet számílam'." (9. old.) Ez hibás nézet. Nemcsak a ma, de a holnap jelenségeinek megismeréséhez is egyedül a marxista—leninista elmélet ad segítséget. Amarxizmus—
leninizmus szerint különbséget kell tenni a tudományos és az empirikus előrelátás között.
Az empirikus előrelátás, amely a kapitalista közgazdaságra jellemző, az ismétlődő jelen-—
ségeknek egyszerű megfigyelésén alapul. A tudományos (marxista) előrelátás azonban szükségessé teszi az ismétlődő jelenségek törvényeinek és a jelenségeket előidéző okoknak is a pontos ismeretét: miért következik az ismert jelenségre szükségszerűen egy másik:
jelenség. Ennek ismeretét pedig csak a társadalmi törvények tudományos alkalmazása, a marxizmus—leninizmus teszi lehetővé. A statisztika tehát, amennyiben csak mecha- nikusan, empirikusan mér fel bizonyos kapcsolatot, de a marxizmus-leninizmus segít—
ségével nem vizsgálja meg, hogy ezek a kapcsolatok milyen törvényszerűségek, milyen társadalmi viszonyok mellett jöttek létre, a tudományos előrelátásra képtelen. Az a példa, amelyet Theiss jegyzeteiben a korreláció számítás által kimutatható törvény—
szerű kapcsolatokra említ, a burzsoá elmélet tarthatatlanságának legékesebb bizonyi—
téka. Theiss a következőket mondja: ,,A korrelációszámítás segitségével számszerűleg, meg tudjuk mondani, hogy egy bizonyos átváltozás a fogyasztásban milyen változást hoz létre. Igy például a magyar cukorkeresletre vonatkozólag általam végzett vizsgá—
latok szerint 10%-os árleszallítás a cukor fogyasztásának 2%—os emelkedését okozza.
Ha pedig a cukorárakat változatlannak tételezzük fel és az átlagos jövedelmet növel—
jük 10%—kal, akkor a cukorfogyasztás Halo-kal növekszik". (8. old.) A ,,tudós" állítás közgazdaságilag teljesen hamis. Nincs mód Theiss számainak ellenőrzésére, de nem fér hozzá kétség, hogy ilyen függvényszerű kapcsolat, ha egy bizonyos nagyon is szűkre- szabott periódusban fenn is áll, csak addig érvényes *- és ez a döntő —— mig a cukor ára és a cukorfogyasztás közötti kínálat és kereslet által megszabott dinamikát a kapi—
talizmust jellemző alapvető gazdasági jelenségek : a válság, a piac telítettsége, munka—
nélküliség, stb. meg nem változtatják. Igy például nem fér hozzá kétség, hogy válságos időben, mikor az árucikkek árai általában esnek, 10, de még 50%—os árleszállitás sem képes a cukor fogyasztását emelni.
Theiss szerint a gazdaság— és a társadalomstatisztika, a fizikai és a biológiai sta—
ftisztika ugyanarra a matematikai kaptafára húzhatók. Ha a szavakban néha ennek ellenkezőjét is állítja, lényegében ezzel az állásponttal azonosítja magát. Igy jegyzetei 7. oldalán a következőket írja : ,, . . . A XIX. század végén a statisztika óriási elméleti fejlődésnek indult, mégpedig éppen a valószinűségszámitás és a matematikai módszerek égisze alatt, de egyelőre nem a társadalomtudomány, hanem a természettudományok körében." A következő bekezdésben hozzáteszi: ,,A XX. század elején azonban etekin- tetben gyökeres változás történt, . . . amikor . . . gazdasági hullámzásoknak mind job- ban erősödő hatásai és az ezzel kapcsolatos munkanélküliség arra kényszerítette első- sorban a legfejlettebb kapitalista országokat, hogy a gazdasági hullámzásokat statisz- tikai alapon tanulmányozzák. Igy alakult ki a konjuktúrastatisztíka, amely nagymér- tékben használta kezdettől fogva a matematikai statisztika modern módszereit. Ezekkel a módszerekkel igen nagy és letagadhatatlan eredményeket ért el."
Theiss szerint tehát a természettudományok körében alkalmazott matematikai statisztikai módszer a társadalom- és gazdaságstatisztika körében letagadhatatlan eredményeket ért el. Talán felesleges megjegyezni, hogy a Theíss megállapítása sze- rinti ,,1etagadhatatlan eredmények" sem a kapitalista válság kikerülését, sem hatásá—
nak és mértékének csökkentését nem tették lehetővé. A következő oldalon e nézetét
megismétli (8. old.): ,,Látjuk tehát, hogy a modern statisztika nagyarányú fejlődést ért el, elsősorban a valószínűségszámítás és a matematikai módszerek segítségével..e módszerek segítségével az egyes gazdasági mozzanatoknak nem csupán számszerű nagyságát állapítjuk meg, tehát nemcsak egyszerű számadatokat kapunk, hanem az egyes társadalmi és gazdasági mozzanatok között fennálló törvényszerű kapcsolatok _ természetét is számszerű alakban, egyenletekben fejezzük ki és határozzuk meg."
Theiss tehát azt vallja, hogy a társadalmi és gazdasági mozzanatok között fennálló (törvényszerű kapcsolatok egyenletekben kifejezhetők. Ez reakciós, antimarxista nézet.
A gazdaságstatisztika a marxizmus által felfedett gazdasági törvényekre támaszkodik.
A kapitalista társadalomban e ,,törvényszerűségek" szerint a jelenségek anarchikusan, spontán módon mennek végbe. Ugyanezt a gondolatot fejti ki Theiss a következő megfogalmazásban (9. old.): ,,Ilymódon a modern statisztika és társadalomtudomány raz exaktságnak azt a fokát érte el, az előre kiszámíthatóságnak oly eredményét valósi—
totta meg, amit azelőtt csak az exakt természettudományok tudtak elérni." Ez a felfogás élesen jellemzi a polgári statisztika formális matematikai irányzatát, amely a társada—
lom és gazdasági élet és a természettudomány törvényszerűségei között nem ismer különbséget és mind a kettőt ugyanazzal a matematikai módszerrel vizsgálja. N yemcsi—
nov professzor idézett cikkében e kérdésről a következőket mondja: ,,A társadalmi jelenség területén, amelyet a statisztika vizsgál, egészen másfajta és más jelentőségű törvényszerűségek érvényesülnek, mint az égitestek mechanikájában (és mint a termé—
:szettudományoknál, —- A szerző.). A törvényszerűségeknek a társadalmi jelenségek területén mindenekelőtt történelmi jellegük van és mint tendenciák jutnak kifejezésre.
Ezenkívül a nagyszámok törvényének korlátozott jelentősége van a társadalmi és biológiai jelenségek területén, amelyet a dinamizmus, a réginek az elhalása és az újnak születése jellemez.")
Thetss felfogása egyezik az idealista, kapitalizmust mentegető Irving Fisherével, akiről Matti szovjet statisztikus a következőket írja : ,,Éppen ilymódon született meg a sokat emlegett ,353. képlet,—e, amelyben nincs semmiféle közgazdasági értelem, amely a gazdasági valóságtól teljesen elszakadt és mintaképe a formalista—matematikai rendszer azon szörnyeinek, amelyek segítségével a burzsoá közgazdászok és statisztiku—
sok egy és ugyazori időben meghamisítják a gazdasági valóságot és elpalástolják saját hamisitásaikat is. . . Fishernek egész hamisító rendszertanára teljességében ráillik Leninnek a ,fizikai' idealizmusról mondott jellemzése: ,az anyag eltűnik', egyedül az egyenletek maradnak meg. A fejlődés új állapotában állitólag ismét jelentkezik a régi kanti elgondolás : ,az ész írja elő a természeti törvényeket.' ( V. I. Lenin : Összes művei
XIV. kötet, 294. old.)"z)
Hogy mennyire így van Theiss esetében is, arra jellemző az az elismerés, amellyel úuetelet bűnözési elméletének adózik. Theíss komoly kritikai megjegyzés nélkül ismer—
teti (6. old.) Ouetelet idealista elméletét, amely szerint ,,az emberi társadalom nagyobb
1) V. Sz. Nyemcstnov: !. m., 348. old.
5 ') ág Megin').- A gazdasági indexek néhany módszertani kérdése. (Voproszü ekonomiki. Moszkva, 1949.
. sz., . o . ,
szabályossággal és állandósággal fizeti meg a börtön és vérpad adóját, mint azt, amelly et
az államnak tartozik.. Nem mondja meg, hogy a (luetelet által statisztikailag kinin—s "tatott törvényszerűen ismétlődő bűnözés csak a kapitalista társadalomra (annak ia **
csak egy meghatározott szakaszára) törvényszerű; válságok idején a kapitalista, társadalomban a bűnözés emelkedik, a szocialista társadalomban pedig a bűnözés alap— _ jául szolgáló osztálytársadalom felszámolásával fokozatosan csökken. Theiss azt, mondja: ,,Főleg abban látjuk hibáit. ,hogy túlságosan hangsúlyozta a társadalmi törvények állandóságát és változatlanságát. " Theiss téved: ()uetelet (akinek különben jelentős érdemei vannak) ebben az esetben azt a hibát követi el, hogy a társadalma jelenségek állandóságának hangsúlyozásával lényegében a kapitalista rend meg—
változhatatlanságát hirdeti.
Theiss jegyzeteiben a kapitalista szerzők mellett Lenintől és Sztálintól is idéz.
Azonban ezek az idézetek teljesen formálisak, nem egyszer nemcsak az előző fejezetnek, de még az idézetet megelőző soroknak is ellentmondanak. Összeházásitva a vizet a tűzzel, a polgári statisztika konjuktúrakutatását a szocialista tervgazdálkodással, igyekszik a maga polgári álláspontját a népi demokráciában szalonképessé tenni.
Ennek a kísérletnek az eredménye többek között az alábbi mondat (13. old.) : ,,. . .a fejlődés során kiderült, hogy a kapitalizmusnak milyen súlyos ellentmondásai és zavarai vannak, amelyeket önmaga nem tud kiküszöbölni. Ezt különösen a gazdasági
válságok és hullámzások tanulmányozása mutatta meg. Igy vált aktuálissá a tervgazdál—
kodás gondolata, ami a tudományos szocializmus keretében kezdettől fogva előtérben állt.
Nyilvánvaló, hogy a tervgazdálkodás teljes kiépítése —— amit a kapitalizmus nem tud—L megvalósítani —— éppen a szocializmusnak az alapfeladata.
De a tervgazdálkodás megvalósítása megfelelő számszerű adatok nélkül lehetetlen.
Ezért nem csodálkozhatunk, ha a modern tervgazdálkodás megalkotói —— így!
elsősorban Lenin —— többször hangsúlyozták, hogy ,a szocializmus mindenekelőtt számvitel."
_
Theiss szerint tehát a kapitalizmus jelenségeinek tanulmányozása, a gazdasági válságok és hullámzások tanulmányozása tette ,,. . .aktuálissá a tervgazdálkodás gon—
dolatát, ami a tudományos szocializmus keretében kezdettől fogva előtérben állt.""
Ez a pongyola mondat kihagyja az osztályharcot, a proletáriorradalmat, a szocialista, állam megteremtésének szükségességét és a kapitalizmusból a szocialista tervgazdál—
kodásba való forradalmi átmenetet azzal mossa el, hogy ,,a válságok és hullámzások.
tanulmányozása tette aktuálissá a tervgazdálkodás gondolatát." De Theíssnek a terv—
gazdálkodás lényegéről nincs fogalma. Ezt mutatja a következő idézet: ,,E célból azonban a statisztikának az adatgyűjtő és a jelenségeket regisztráló, leíró szerepe nem, elegendő. A meglevő dolgok regisztrálásán túlmenően a jövő alakítására kell töreked—
nünk, tehát nagyfontosságú, hogy a statisztikai módszer segítségével a jelenségeknek, a társadalmi és gazdasági mozzanatoknak a jövőbeni alakulását megfelelő pontossággal előre ki tudjuk számitani. Ez a törekvés ott van a statisztika bölcsőjénél és egész fejlődése:
során."
Theiss szerint: a szocializmusban a statisztikának az a szerepe, hogy a jövőt kiszámítsa. Ugyanez a szerepe Theiss szerint különben a kapitalista rendszerben is,.
hiszen ez a törekvés ,,ott van a statisztika bölcsőjénél is! Theiss egyáltalán nem érti meg, hogy a szocializmus a gazdasági élet jelenségeinek tudatos, előre meghatározott megtervezése, és a statisztika a tervezést számszerűleg alátámasztja, a népgazdasági terveket ellenőrzi.
Theiss jegyzetei végén (288—305. old.) külön fejezetet iktat be ,,A tervgazdál—
kodás statisztikai problémakörének vázlatos áttekintése" címmel, amelyben —— mintegy
jóvá akarva tenni az előző mintegy 300 oldal öncélú matematikai, antimarxista anyagát—— szovjet források és cikkek majdnem szószerinti idézésével igyekszik kifejteni a szo—
cialista statisztika elvi vonatkozásait Azonban itt is, amint valami önállót mond,, hibát követ el.
Igy a 292. oldalon megismétli az előzőkben kifejtett hibás nézetét: ,,A természeti törvényekhez hasonlóan a statisztikai módszerek segítségével mindinkább sikerül a gazdasági törvényszerűségek körében a számszerű pontosságot egyre szélesebb körben elérni, ami által a tervgazdálkodás eredményessége lényegesen fokozható".
Ez hibás. A szocializmusban, a tervgazdálkodásban nem matematikailag kiszámlt— _
juk, hanem —-—— többek között a statisztikai módszerek segítségével is ———- megtervezzükzr a jövőt.
De Theíss hibái nemcsak elvi vonatkozásúak; a statisztika egész sereg alap-—
fogalmát is hibás módon értelmezi. Igy jegyzetei 53. oldalán Theíss az üzemi statisztikát.
intem és extern statisztikára osztja. Az intern statisztika szerinte magába foglalja a foglalkoztatási, a költség— és raktárstatisztikákat, az extern statisztika pedig az érté—
kesttési vagy eladási statisztikákat. E beosztás egész sereg alapvető statisztikát —— és közöttük a legfontosabbat is, a termelésstatisztikát ._._ a felsorolásból teljesen kihagyja.
Ugyanitt néhány sorral lejjebb az üzemi statisztikával kapcsolatban ezt írja : ,,A piac- kutatás az egyes fogyasztókra jellemző adatokat állítja össze, amelyekből megítélhető, hogy mi a piac felvevőképessége. A korrelációszámítás segitségével megállapíthatjuk, hogy a javak kereslete miképpen függ a vásárlóképesse'gtől, jövedelmi viszonyoktól, általában a fogyasztók gazdasági helyzetétől. Igy statisztikai adatok alapján a kereslet nagysága és változásai számszerűen meghatározhatók, A kereslet és kínálat elemzése, a piackutatás, egy nagy vállalatnál hatalmas statisztikai apparátust kívánf
A modern gazdaságstatiszlikai kutatás jórészt éppen az esetem üzemi statisztikával kapcsolatos".
Itt feltehetőleg ———- bár ezt nem mondja, egyértelműen —— ismét a kapitalista konjuktúrastatisztikáról van szó. ( leeíssnél sokszor nehéz megállapítani, hogy mon—
datai mikor vonatkoznak a szocialista és mikor a kapitalista társadalomra.) Felvetődik a kérdés, hogy 1948—ban, vagy 1949—ben népi demokráciánk legfelsőbb közgazdasági iskoláján 'mi a célja és jogosultsága a kapitalista konjunktúrakutatást kritikai meg-—
jegyzés nélkül tanitani ?
A piac— és kunjuktúrakutatás, amely a legjobb esetben is a kapitalista gazdasági életnek csak felületi jelenségeit veszi számba, a kapitalista közgazdasági iskolák kedvenc témája. A polgári közgazdászok és statisztikusok a különböző közgazdasági barométerek szériagyártásával, a cikluselméletek mindenféle rendű és rangú változatával igyekeztek a válság jeleitől megrémülő tőkéseket megnyugtatni. Persze a valóság ezeket a ,,tudós'7 statisztikusokat eddig még egyszer sem igazolta. Ismeretes, hogy az 1929—es nagy válság előtt a közgazdasági barométerre hivatkazó harvardi közgazdászok és statisz—
tikusok makacsul jósolták a konjuktúra tartósságát. Az események azonban a jóslások—
nak ellentmondtak. A polgári közgazdászok azonban hamisításaikhoz továbbra is, ragaszkodva újabb és újabb ,,elméleteket" gyártanak. Ezeknek a szemfényvesztő konjuktúrakutatásoknak ad hangot Theíss is, aki ,,objektiven" megállapítja, hogy ,,a piackutatás a mai modern gazdaságstatisztikai kutatásokkal kapcsolatos." Mi ennek alkonjuktúra és piackutatásnak a lényege ? Az, hogy a válságokat, a piac ingadozásait.
nem a tőkés termelési mód természetében, a termelés társadalmi jellege és a javak kisajátításának kapitalista módja közötti ellentmondásban keresi, hanem egyrészt a kapitalizmus egyes szakaszaiban a gazdasági jelenségek között észlelt kapcsolatot, egyenlet formájában, mint örök, társadalomtól és gazdasági viszonyoktól független törvényt rögzíti le, másrészt nyilt kuruzslássá fajulva társadalomfeletti erőknek (pl. a napfoltok periódikus megjelenésének) tulajdonítja a válságokat.
A statisztikai felvételekkel foglalkozva Theiss azt állítja, hogy van teljes és rep—
rezentativ statisztikai felvétel. Nem vesz tudomást tehát a részleges felvételről, nem magyarázza meg, hogy mi a különbség a részleges és a reprezentatív felvétel között.
A monográfiát összetéveszti a reprezentatív felvétellel. Például a háztartási statisztikát.
monográfiának nevezi, holott ez nyilvánvalóan reprezentativ statisztikai megfigyelés,, míg a monográfia egészen más : egy egységnek (pl. egy üzemnek) statisztikai vizsgálata.
A monográfia tehát nem ,,kisszámú egyednek'f a megfigyelésére irányul (mint ahogy Theíss irja), hanem az egyes objektumok leírása. A monográfia jelentőségét az szabja meg, hogy a szocializmusban a monografikus módszerrel vizsgált egyes eset, ,,ami ma még nem terjedt el széles körben, ami ma még nem tömegjelenség, azzá lehet holnapf")
Theiss jegyzetei nemcsak elvi hibákat, de helytelen politikai nézeteket is tartal- maznak; így egyáltalán nem érti a társadalmi és osztályharcot, a szellemtörténeti módszernek egészen nevetségességig felületes nézeteit _, ismételgeti. Erre jellemző a következő kitétel: ,,. . . —— a német statisztikai tudomány fejlődése messze elmaradt
') Szlovarj—szpravocsnik po szocialno-ekonomicseszkoj sztatlsztike.(Társadalomgazdaság-statisztika!
tájékoztató szótár.) Goszplanizdat H. kiadása. Moszkva, 1948, 16. old. —-— Lásd a Statisztikai Szemle, 1949.
9. u.. 254. oldalán: STATISZTIKAI SZÓTAR. A monográfia.
%
a külföldi statisztikával szemben és az egész német társadalomtudomány egyoldalú Öyíejlődést vett, ami kétségtelenül hozzájárult Németország végzetes társadalmi és politikai
i' fejlődéséhez is." _
_, , Hitler uralomrajutásához sok minden járult hozzá, alapvetően: a német ipar—
bárók, a porosz junkerek támogatása, az imperialisták aktiv segítsége. Ahhoz sem fér
kétség, hogy a porosz militarizmus és általában a német nacionalizmus megkönnyítette _ _ k Hitler útját. Theíss professzor szerint ezenkívül a ,,német statisztika egyoldalú fejlődése"is (t. i., hogy nem követte a professzor által oly nagyratartott matematikai irányzatot) ,,hozzájárult" a fasizmus uralomrajutásához. Ez, enyhén szólva, merész állítás.
Jegyzetei 51. oldalán azt állítja, hogy a. Közgazdasági Társaság által rendezett ankétokon a földreform kérdését elfogultan és egyoldalúan vizsgálták, mert az egyes társadalmi osztályok nem akarták [elfedni azokat a szempontokat, amelyek számukra káros intézkedéseket eredményeztek volna. Theiss azt tételezi fel tehát, hogy az akkori allam valami osztályfeletti, ,,pártatlan", igazságos szervezet volt, amely ha tudomására hozták volna a társadalmi igazságtalanságokat (így a feudális földbirtokviszonyokat),
azokat orvosolta volna. Ez több mint naivitás.
A jegyzetek 26. oldalán közli Magyarország lakosságának az 1930. évi népszám- lálás szerinti foglalkozási megoszlását és kritikai megjegyzés nélkül egybefoglalja a tőkéseket és nyugdíjasokat.
Általában a régi magyar statisztika hivatalos adatait kritika nélkül ismerteti, Igy például leközli az 1936. évi munkanélküliek számát a szakszervezeti nyilvántartás alapján, a nélkül hogy megjegyezné, hogy az nyilvánvalóan nem az összes munka-
nélküliek száma. N
A példák felsorolását még hosszú oldalakon keresztül lehetne folytatni. Jegyze—
teinek alig van oldala, amely afentiekhez hasonló hibákat, ,,objektiv" polgári nézeteket, semmitmondó megállapításokat ne tartalmazna. Ezekben a hibákhan még valami rendszer sem található. Theiss jegyzetei egy kapitalista áruház katalógusához hasonlí—
tanak, amelyben azonban nem rágógumit, töltőtollat és Coca-Cola-t, hanem a kapitaliz—
mus elméleti tárházának összes dugáruit kínálgatja.
Szinte sértően hat a zavaros polgári nézetek tömege mellett a szövegben elbuj- tatott néhány Lenin és Sztálin idézet.
Theiss esetében nem kisebb pontatlanságokról, pongyolaságokról, hanem alap—
vetően hibás nézetekről van szó. Ezt a statisztikai tudománnyal szembeni formalista, antimarxista magatartást nemlehet jóvátenni, elkendőzni néhány rosszul használt, a tárgyalás gerincének ellentmondó szocialista idézettel. Theiss egész statisztikai _
,,tudása" a formális matematikai irányzaton alapszik. Ezt védi körömszakadtáig, többek között úgy, hogy gyártani próbál saját használatra valami olyan elméletet, amelyből az derül ki, hogy a fehér tulajdonképpen fekete, az ő formális statisztikai iránya lényegében a marxista statisztikával azonos. Az ilyen kísérlet azonban meddő ; nem csak azt árulja el, hogy szerzője görcsösen védi polgári álláspontját, hanem azt is,
?hogy a szocialista statisztika lényegét rövidlátóan meg sem érti. Sztálin elvtárs mondotta
,,A mi időnkben csak két ideológia lehet : polgári és szocialista." Ez így van a statisz—
"tika elméletében is.
Érdemesnek gondoltuk Theiss professzor jegyzeteit aránylag elég részletesen
*megbirálni, mert __ amint ezt a bevezetőben is leszögeztük —— : egyáltalán nem közöm—
hös, ,,akadémikus" kérdés ma a statisztika főiskolai tanitása.
A statisztika elméletének és tanításának növekvő jelentőségét a gyakorlati statisztika előtt álló feladatok szabják meg. Ötéves tervünk megkívánja a ,,magasabb—
rendű tervszerűséget", amelynek egyik előfeltétele éppen az operatív szükségleteket kielégítő hiteles és gyors statisztika. Az ötéves terv során statisztikusok és statisztiká- ban jártas közgazdászok ezreire — talán tizezreire —— lesz szükség. Ezeket a kádereket olyan statisztikai ismerettel kell felfegyverezni, amely valóban tudományos alapon, tehát a marxizmus elméletén nyugszik és a tervgazdálkodás körülményeihez és követel- ményeihez alkalmazkodik. Nem indokolt, hogy mikor a tervgazdálkodás egyre halaszt- fhatatlanabbul követeli meg a szocialista statisztika ismeretét es mikor ezeknek az isme- reteknek széleskörű tanítására a szovjet elméleti és gyakorlati statisztika gazdag tapasztalatai rendelkezésünkre állanak, akkor Közgazdasági Egyetemünk statisztikai wtanszéke a burzsoá objektivizmus, a statisztikai öncélúság ,katedrája legyen.
