Egyszerűbb tervezést és statisztikát a belkereskedelemben

SZEMLE

699

Egyszerűbb tervezést és statisztikát a belkeresked elemben*

A kereskedelmi vállalatoknál jelenleg folyó statisztikai munkát az jellemzi, hogy egyrészt csak szórványosan találkozunk fejlett vállalati belső statisztikával és elemzéssel, másrészt viszont a vállalati statisztikusok, valamint a munkájukat segítő vállalati dolgozók energiáját az irányitószervek statisztikai igényeinek ki- elégítése emészti fel.

Anélkül, hogy a teljesség igényével lép- nénk fel, csupán példaszerűen felsorolunk néhány olyan vállalati statisztikai fel—

adatot, amelyeknek jórészével még csak kevés vállalatnál és e vállalatoknál is többnyire igen kezdeti fokon, kísérletkép—

pen foglalkoznak. Ilyen feladatok:

a boltok létesítését, jellegük megváltoz—

tatását, szakosítottságuk eldöntését meg-

előző gazdaságossági vizsgálatok; a háló—

zati kapacitás kihasználásának elemzése;

a bérezés és a boltok munkája közötti összefüggések elemzése;

a boltok, a közétkeztetési egységek for—

galmi, készlet—, teljesitmény— és egyéb mutatóinak összehasonlítása és elemzése;

a kereslet alakulásának, kielégítettségi fokának, a választéknak elemzése;

a költségalakulás vizsgálata stb.

' A Belkereskedelmi Minisztériumnak és a Szövetkezetek Országos Szövetségének

—— mint a belkereskedelmi forgalom 95 százalékát irányító szerveknek —- is sok, részben az előzőkhöz kapcsolódó feladat- tal kell mélyrehatóan foglalkozniok. Ilye—

nek például:

az árak, árarányok, árszínvonal tudo—

mányosan megalapozott elemzése;

az árrés és a vállalati eredmény prob—

lémái abból a szempontból,,hogy ezek az egészséges vállalati gazdálkodás mozgató—

erői legyenek;

a forgalom összetétele befolyásolásának gazdasági módszerei;

a keresletkutatás, a reklám—propaganda, az áruk minőségének vizsgálata stb.

Bár a Belkereskedelmi Minisztérium Kereskedelemfejlesztési és Piackutató Igazgatóságának munkájához több kér—

désben úttörő kezdeményezések és mód- szertani eredmények fűződnek, vagy pél—

25' Szerkesztőségi megjegyzés. A cikk nyomdába adása óta már történtek a javasolt egyszerűsíté- stknek megfelelő kezdeti lépések.

dául a Belkereskedelmi Minisztérium Fő—

könyvelősége kidolgozta és népszerűsíti a gazdaságosság boltonkénti vizsgálatának módszereit, mégis meg kell állapítani, hogy a közgazdasági—statisztikai elemző munka terén eddig igen kevés történt.

Megoldatlan feladatok tehát bőségesen vannak, és nem kétséges, hogy az ilyen és hasonló problémákkal való foglalkozás nagyban előrelendítené a kereskedelem egész munkáját.

Az egyik oldalon az önálló vállalati sta—

tisztika és elemzés szinte teljes hiánya, másik oldalon pedig az irányitószervek—

nek jelentendő túl részletes, rengeteg munkával járó, gyakran teljesen céltalan statisztika nem egyéb, mint a túlcentrali—

zált, gazdasági vezetésnek visszatükröző- dése.

Mielőtt e kérdést részletesebben kifej- tenénk, tekintsük át röviden a kereske—

delmi vállalatok statisztikai adatszolgál- tatását. Ennek során csak az áruforgalmi statisztikával foglalkozunk; meg kell je—

gyezni, hogy ezenkívül a vállalatok még különböző szállítási, munkaügyi, beruhá—

zási stb. jelentéseket is készítenek.

A nagykereskedelmi vállalatok jelenté—

sei a beszerzéseket (források szerint), az eladásokat (irányok szerint), és a készle—

teket tartalmazzák. Rövidebb időközön—

ként —- jelenleg félhavonként —— az össz- forgalomról és viszonylag kevés cikkről adnak jelentést, e jelentésekben a beszer—

zés és az eladás forrásonkénti, illetve irá—

nyonkénti tagolása meglehetősen össze—

vont. Negyedévi statisztikájuk minden cikkre, a beszerzés és az eladás teljes ta- * golására kiterjed. A nagykereskedelmi

vállalatok szakosítva vannak, egy—egy vál—

lalat viszonylag kevés (20—40) cikket for—

galmaz. Mivel pedig az áruforgalom döntő többségét a nagykereskedelem közvetíti, ez a szerv adottságainál fogva igenalkal—

mas az áruforgalom részletes megfigyelé—

sére. Ezért véleményünk szerint —— bár a cikkek számát és a beszerzés és az eladás tagolásának részletességét igen jelentősen csökkenteni lehet és kell — a nagykeres—

kedelmi statisztikának jelenlegi feladatait továbbra is el kell látnia. Más a helyzet azonban a kiskereskedelem statisztikájá—

nál.

700

A kiskereskedelmi statisztika ismerte—

tését célravezetőnek látjuk rövid történeti visszatekintéssel kezdeni.

Két évvel ezelőtt a bolti kiskereskedel—

mi vállalatok és a földművesszövetkezetek negyedévenként (régebben havonként) 54 árucsoportban jelentették készleteiket,be—

szerzéseiket és eladásaikat. (Ilyen árucso—

portok például az édesipari áruk, a kötött—

áruk, a sport— és játékáruk stb.) Kimu—

tatták ugyanezeket az adatokat közel 20 élelmiszercikkről és valamivel több ipar—

cikkről; a vállalatok jelentős része na—

ponta jelentette több élelmiszercikk for—

galmát és készletét; dekádonként beszá—

moltak az árufőcsoportonkénti forgalom- ról. (Ilyen árufőcsoport például a ruhá—

zati—, textil— és bőráruk csoportja.)

A jelentések elkészítéséhez a boltokban havonta fel kellett mérni árucsoporton—

ként és cikkenke'nt a készletet; a bolti

dolgozókxvagy igen sok —— többnyire meg-

rozták, vagy — ami gyakoribb volt —— ke—

vesebb túlórával ,,megbecsülték" a kész—

leteket. A vállalati központokban éjsza—

kákba nyúltak a határidőket megelőző munkanapok. Még ennél is több adatot jelentettek a közétkeztetési vállalatok, többek között kimutatták a különböző ételfélék forgalmát.

Ebben az időben a Központi Statisztikai Hivatal Forgalomstatisztikai főosztálya sem ismerte fel a helyzet tarthatatlansá- gát. 1954. év második felétől, de különö- sen 1955—től azonban igyekezett útját állni ennek az óriási adattömegnek. Ennek so- rán találkozott a minisztériumok egyet—

értésével, de találkozott merev ellenállás- sal is.

Az árucsoportonkénti statisztika meg—

szüntetésére vonatkozó tárgyalások során például a Belkereskedelmi Minisztérium egyes képviselői sokáig úgy vélték, hogy e statisztika nélkül nem tudják irányí—

tani a ruházati forgalmat. A statisztika 16 ruházati árucsoportot tartalmazott, és ugyanilyen csoportokra kaptak értékesi—

tési tervfeladatot a vállalatok. Az adato- kat szinte kizárólag arra használták fel, hogy kiszámították az árucsoportonkénti tervteljesítést, megállapították a tervtel—

jesítésben lemaradt területeket, és e te- rületeket azután esetleg megvizsgálták.

Azóta bebizonyosodott, hogy az árucso—

portonkénti értékesítési terv felesleges

'SZEMLE

papírmunka, aminek semmi köze nem volt:

az élethez. Ezt többek között az is bizo-—

nyitja, hogy bár közel két év óta az érté- kesitési forgalmat ebben a formában nem tervezik, és a vállalatok erről statisztikát nem adnak, mégis a ruházati kereskede—

lem azóta kétségtelen eredményeket ért—

el. '

Az árucsoportos statisztika egyszerűsíw tése során először a legmegbízhatatlanabb és ugyanakkor a legtöbb munkát jelentő adatot, a készletadatot és a készletekből és beszerzésből mérlegszerűen számított eladási adatot törölték a kérdőívről. Ezu—

tán a vállalatok csak beszerzéseiket 'je—

lentették árucsoportonként. Az árucsopor—

tonkénti beszerzés jelentésének megszün"

tetése során is sok ellenvetés merült fel addig, míg végre ez a jelentés is meg—

szűnhetett. A legfőbb ellenérv az volt, hogy a kiskereskedelem árubeszerzés-ét ilyen "bontásban", sőt cikkenként is ter—

vezik, és a tervek teljesítését természete—

sen mérni kell. A SZÖVOSZ egyes kép—

viselői nem egészen egy évvel ezelőtt ép—

pen erre hivatkozva még bővíteni is ki- vánták a jelentés cikklistáját. A földmű—

művesszövetkezeti irányítószerveknél ésa földművesszövetkezeteknél végzett vizs—

gálatok azonban meggyőzően bizonyítot—

ták, hogy bár az apparátus ugyan formá—

lisan végrehajtja az utasítást, minden te:——

ális alap nélkül, ötletszerűen ,,lebontjáku a tervet (ami óriási mechanikus munkát jelent, és komoly feladatoktól vonja el a dolgozókat), ezután azonban a terveket el—

teszik az íróasztalba, a statisztikai ada—

tokkal később sem hasonlítják össze. 1955.

év végére ez a statisztikai adatszolgálta—

tás is megszűnt.

Különböző statisztikai adatok jelentését nemritkán helytelen indokolással kíván—

ták fenntartani. A SZÖVOSZ egyik elő—

adóját például csak nehezen lehetett meg—

győzni arról, hogy a földművesszövetke- zetek vendéglátóipari forgalmának saját termelésű és vásárolt áruk szerinti meg—

oszlásban történő dekádonkénti megfigye—

lésére nincs szükség. A SZÖVOSZ illeté—

kes előadója arra hivatkozott, hogy a sa—

ját termelésű forgalom növelése fontos feladat, amit csak operatív beavatkozás- sal —— a statisztikai adatok ismeretében—- lehet megoldani. Az indokolás azonban helytelen volt, mert a földművesszövetke—

zeti vendéglátóiparnál a saját termelésű

SZEMLE

701

áruk a forgalomnak évek óta változatla—

nul mindössze kb. 8 százalékát teszik ki, annak ellenére, hogy az irányítószervek a dekádonkénti jelentésből erről évente ép—

pen 36-szor tudomást szereztek.

Az sem volt ritka eset, hogy az illeté- kesek —— például a közétkeztetési statisz- tika egyszerűsítése során — anélkül, hogy a kérdést alaposan megfontolták volna, több olyan adatról is lemondtak, amelyek—

re később szükségük volt.

Bár ez idő szerint kevesebb a jelentés, mint volt egy—két évvel ezelőtt, összeállí- tásuk mégis igen sok munkával jár, a statisztikusok munkaidejének zömét le—

foglalja.

Jelenleg az állami bolti kiskereskedelmi vállalatok és földművesszövetkezetek je—

lentést adnak hetenként néhány, havonta több élelmiszercikk forgalmáról és kész—

letéről; az állami bolti kiskereskedelmi vállalatok félhavonként az árufőcsopor- tonkénti forgalmat, negyedévenként az árufőcsoportonkénti forgalmi és készlet—

adatokat, továbbá a vegyesiparcikkek forgalmi és készletadatait ún. szakmai csoportok szerint is jelentik; a földműves—

szövetkezetek 15 naponként és havon—

ként összforgalmukról, negyedévenként a beszerzésről (árufőcsoportok szerint) szá—

molnak be. Mind az állami, mind a szö—

vetkezeti bolti kiskereskedelem negyed—

évenként jelentést ad bolthálózatáról és a különböző szakmai csoportokba tartozó boltok összesített forgalmi és létszámada—

tairól. ,

A jelenlegi jelentések közül az árutő—

csoportonkénti és szakmai csoportonkénti jelentés a terv teljesitésének mérésére szolgál. Valamivel lazább kapcsolatban, de a tervezéssel van összefüggésben az élelmiszercikkekre vonatkozó jelentés is Az iparcikkekről vállalati jelentés nem készül, a vonatkozó országos terv és az egyes cikkekről készült területi tervek teljesítésének mérése a szállító vállalatok (nagykereskedelem, ipar) adatai alapján

történik. '

Vizsgáljuk meg, mit mutatnak a sta—

tisztikai adatok a tervek teljesitéséről?

A kereskedelem országos értékesítési tervének teljesítése 1955—ben %A, 1956. I.

negyedévben 103,'7 százalék volt. A kis—

kereskedelmi forgalom országos terve a számok alapján általában reálisnak te—

kinthető.

Más a helyzet a terv részleteinél. A terv két irányban tagolódik: egyrészt árukra, másrészt kereskedelmi szervezetekre, vál—

lalatokra, illetőleg ezeken belül is áruk- ra. Minél inkább a részletekbe hatolunk, annál bizonytalanabb tervekre utal aterv—

teljesítési százalékok ingadozása. Nézzük meg először az országos terv teljesitésé- nek árunkéntí tagolását.

A legnagyobb árucsoportok: a bolti élel—

miszerek és élvezeti cikkek, a közétkezte—

tés, a ruházati—, textil— és bőr-áruk és a vegyesiparcikkek. E négy csoportban már az országos kiskereskedelmi forgalom tervteljesítése is meglehetősen egyenet—

len, például 1955. évben 94,5 és 106,4, 1956. IA negyedévben 93,4 és 111,2 száza- lék közöit mozgott.

Ennél összehasonlithatatlanul nagyob—

bak a különbségek, ha a kiskereskedelem cikkenkénti tervteljesitését (a beszerzési terv teljesítését) vizsgáljuk. Nézzük meg több cikk 1955. évi országos kiskereske—

delmi beszerzési tervének teljesitését: fi—

nomliszt 115, étolaj—margarin 124, sajt 123, csizma 51, pamutszövet 81, gyermekkabát 125, férfiöltöny 83, selyemszövet 83, se—

lyemharisnya 131, kártolt gyapjúszövet 81, tűzhely 116, sorvetőgép 35, fogatos eke 51, borona 37, permetezőgép 77, kapa 53, , villa 38, mész 85, tetőcserép 82, kombinált szekrény 122, hálószobabútor 133 százalék stb. Negyedévenként a cikkek tervteljesí- tési százalékai közötti különbségek még nagyobbak.

Vizsgáljuk meg most az országos terv területenkénti, kereskedelmi szervezeten—

kénti teljesítését. 1956. I. negyedévében a vidéki tanácsi kiskereskedelem megyén—

kénti (megyei jogú városonkénti) összfor—

galmi tervteljesítése 98 és 114 százalék között, a földművesszövetkezeteké me—

gyénként 97 és 115 százalék között moz—

gott, tehát már e tervek sem tekinthetők reálisaknak. Fokozódnak a különbségek a területek árufőcsoportonkénti tervteljesi—

téséne'l. A vidéki tanácsi kiskereskede—

lémnél a bolti élelmiszerforgalom tervé—

nek teljesitése megyénként (megyei jogú városonként) 99 és 119, a közétkeztetésé 93 és 109, a ruházaté 90 és 117, a vegyes- iparcikkeké 100 és 129 százalék között váltakozott.

A területenként igen erősen eltérő terv—

teljesitésekről érdekes képet kapunk ak—

702

kor, ha összehasonlítjuk a vegyesiparcikk—

forgalom tervezett és tényleges alakulását a 19 megye és 4 megyei jogú város ta—

nácsi kiskereskedelménél. Például 11 me—

gyénél, illetve városnál tervezték azt, hogy a vegyesiparcikk—forgalom 1955; I. ne- gyedéhez képest 5—10 százalékkal fog nőni. Ezzel szemben a 11 terület közűl

SZEMLEI

csupán két területen alakult a terv—

nek megfelelően a forgalom, egy megyé—

ben, illetve városban 10—15 százalékkal, háromban 15—20 százalékkal, háromban 20—25 százalékkal, egben 25—30 száza- lékkal, egyben pedig 37 százalékkal volt több a forgalom, mint 1955. I. negyed- évben.

A vizsgált területek megoszlása _

a; 1956, I. negyedévi lervszerinli és tényleges vegyesiparcikk-eladás alapján

x x_Terv szerint

1956. I. negyedévi eladás az előző év

x_x hasonló időszakának százalékában

** RX A területek

xs, _ 100 lOOJ—lOJ': 105,1 —-l 10 száma

Ténylegesen X*x összesen

—1U() —_ _ [ M _

1956. I. negyedévi 100,1_105 __ __ __ ,...

eladás az előző év 105 1—11() 1 3 ; 6

hasonló időszaká- 11031—115 ! 2 1 4

nak százalékának 115,1___120 _ 1 ; 4

120,1-——125 — 3 3 6

125,1-—-—130 -—-— 1 l 2

180,1— —— —— l 1

A területek száma összesen 2 l _10 ; 11 23

l

' :

Az árufőcsoportonkénti terv teljesítése vállalatonként még nagyobb eltéréseket mutat, sőt a földművesszövetkezeteknél nem volt ritka az 50—i 50 százalékos terv- ,teljesítés sem.

Arról, hogy milyen nagy lehet az elté—

rés az egyes cikkek eladási tervének tel- jesítésénél vállalatonként, képet alkotha—

tunk a cikkek —— fentiekben bemutatott

—— országosan is rendkívül eltérő tervtel—

jesítéséből. A

Felvetődhet azonban a következő ellen—

érv: igaz ugyan, hogy ezek a tervteljesí—

tési százalékok nem reális tervek teljesí—

tésének látszatát keltik, ennek oka azon—

ban az, hogy a tervezés még nem eléggé fejlett, nem elég tudományos; ilyen ter—

vekre és teljesítésük mérése céljából sta—

tisztikára szükség van, a tervmetodika fejlesztése biztosíthatja a reális terveket.

Kétségtelen, hogy a tervezés módszerei fejleszthetők, a kirívó hibákat le lehet nyesegetni, és esetleg számottevően csök—

kenhet a terv és a teljesítés közötti jelen—

leg még számottevő eltérés. A kérdésnek azonban nem ez a lényege. Bármennyire fejlődik is a tervmetodika, véleményünk szerint nem készíthetők olyan reális,

megalapozott, kötelező tervfeladatnak te—

kinthető előirányzatok, amelyek az orszá—

gos kiskereskedelmi összforgalmat áruk—

ra (cikkekre, árufőcsoportokra stb.) ta—

golják, és a kereskedelmi szervezet egy—

ségeire előírják. De nincs is reájuk szük—

ség, következésképpen nem indokoltak az;

ezzel kapcsolatos statisztikai igények sem-, A szocialista kiskereskedelem országos forgalmát alapvetően meghatározza a rendelkezésre álló vásárlóerő, vagyis az a pénzösszeg, amelyet a lakosság az idő—

szak folyamán az államtól, az állami és a szövetkezeti szervektől származó pénzbe—

vételeiből áruvásárlásra tud fordítani. A vásárlóerő tehát attól függ, hogy a lakos-v ság bér, mezőgazdasági cikkek begyűjté—

sének ellenértéke, nyeremény, hitelfolyó—

sítás és egyéb címeken milyen összeghez jut, és ebből mennyit fordít nem áruvá—r sárlásra: tehát adóra, államkölcsönre,va- lamint lakbérre, közlekedésre és más szol—2 gáltatásokra stb. Bár mind a pénzkibo—

csátás, mind a nem áruvásárlásra fordia tandó összegek —— tehát ebből következő—

leg a vásárlóerő alakulása is —- tartalmaz bizonytalansági tényezőket, és az is elő—

fordul, hogy a lakosság a kibocsátott vá—

WSZEMLE 703

sárlóeróből tartalékol vagy ellenkezőleg megtakarított pénzéből is vásárol, mégis a kereskedelem országos összforgalma ál—

talában nem tér el lényegesen a tervtől.

Továbbá a vásárlóalap alakulása és an—

nak hovafordítása között is kétségtelenül vannak a mindenkori életszinvonal által elsődlegesen meghatározott törvényszerű összefüggések. Például az első ötéves terv folyamán azoknak az intézkedéseknek kö—

vetkeztében, amelyeket az életszínvonal- nak az 1952. évben és 1953. év első felé—

ben bekövetkezett csökkenése miatt an—

nak emelése érdekében hoztak, a lakos- ság elsősorban alapvető ruházkodási igé—

nyeit igyekezett kielégíteni, és csak ezu—

tán került sor a tartós, nagyobb értéket képviselő iparcikkek vásárlására. E cik- kek vásárlása jelenleg is emelkedő irány—

zatú, ugyanakkor a ruházati forgalom lé- nyegében változatlan. Az ilyen és hasonló tendenciák törvényszerűen, de csak nagy vonalakban jellemezhetően érvényesül- nek. Figyelembe kell venni emellett még azt, hogy az ország népességének több mint kétötödét paraszti lakosság alkotja, amelynek áruvásárlása más összetételű, mint a városi lakosságé, reáljövedelme is attól meglehetősen eltérően alakulhat, és a kiskereskedelmi forgalom keretében bo—

nyolódó termelési rendeltetésű ——- tehát kisgép, szeráru, egyéb mezőgazdasááiesz—

közök, műtrágya stb. — vásárlásai rend—

kívül érzékenyen reagálnak a mindenkori politikai helyzetre (is. Mindezeket figye—

lembevéve úgy véljük, hogy a kiskereske- delmi forgalomnak még nagy csoportokra kidolgozott tervszámai sem tekinthetők kötelező tervteladatoknak. E tervszámok lényegében -—— bár a tervezés időszakában, az adott körülmények között reálisak le- hetnek —— csak igen nagyvonalú elképze- lésnek, számításnak tekinthetők. Egyálta—

lán nem azt akarjuk azonban ezzel mon- dani, hogy ilyen számításnak nincs jelen—

tősége. Nagyon is van. Nyilvánvaló, hogy például a ruházati forgalomnak számítá—

sok szerinti 5—10 százalékos növekedése mindenképpen más beruházási, létszám—

gazdálkodási, kapacitáskihasználási, nyers—

anyagellátási és egyéb problémákat vet fel az iparban, mint például 15—20 száza- lékos növekedés. És eddig a pontig való—

ban a realitások talaján járunk, amig a megközelítő számítások szerint várható forgalomváltozás konzekvenciáit levonjuk

az ipar beruházási terveinél, valamint az, ipar anyagellátásánál. Ha azonban ennél tovább megyünk, akkor lelépünk a rea—- litások talajáról.

Mint arról már az előzőkben szó volt,, az összforgalom két irányban tagolódik;

egyrészt területekre, szervekre, másrészt,, árukra.

Azokban a tényezőkben rejlő bizonyta——

lanság, amelyek az országos kiskereske—

delmi forgalmat összességében és nagy csoportjaiban is meghatározzák, terüle- tenként, vállalatonként, illetve szövetke-h zetenként fokozottan érvényesülnek. Egy——

egy vállalat, földművesszövetkezet el—f látási körzetében vagy egy—egy területen már az összvásárlás értékét befolyásoló—

tényezők alakulása is igen jelentős elté—

réseket mutathat; kérdés például, hogy az adott területen hogyan alakul a kifize—

tett bérek összege (ami többek között függ..

a munkások teljesítményétől); hogyan.

alakul a parasztság pénzbevétele (ami függvénye többek között az időjárásnak);

hogyan alakulnak a nem áruvásárlásra—

fordított kiadások; milyen az adómorál;

mennyiben használnak fel vásárlásra megtakarított pénzösszegeket, illetve—

mennyit tartalékainak a bevételekből; nem utolsósorban, hogy mennyi pénzt költenek el a területen kívül (például Budapesten vagy nagyobb vidéki városokban), stb..

Mindez eddig azonban csak a vásárlások összértékére vonatkozott. A vásárlások összetételét befolyásolja az összérték is' és azonkívül az, hogy a területen a különbö—

ző igények kielégítettsége milyen fokú.

Minél inkább haladunk a kisebb egysé—

gek felé, annál bizonytalanabbá válnak a nagy csoportokra vonatkozó előirányzatok is. Természetesen még nagyobb a bizony—

talanság, ha azt is előírjuk, hogy a keres—

kedelem vállalatonként, szövetkezeten—

ként, de akár országosan is például meny- nyi férfiöltönyt, mennyi gyermekkabátot, női ruhát stb. kapjon. Mi történik akkor, ha a vállalatok beszerzési tervet kapnak, és azt valóban kötelező tervieladatnak, törvénynek tekintik. Ha a tervezett meny——

nyiség kevesebb, mint a kereslet, akkor a keresletet nem tudják kielégíteni, a ve—

vőket sok bosszúság éri, pénzüket nem tudják elkölteni, vagy kénytelenek fáradt—

sággal és költséggel távolabbi területek-—

ről beszerezni a szükséges cikkeket. Ha pedig a tervezett mennyiség a keresletnek

704

nagyobb, és a vállalatok mégis beszerzik, akkor a nagykereskedelemnél addig egy tömegben, áttekinthetően tárolt árut szét—

aprózzák többezer vagy tizezer boltba, ami odavezet, hogy egyik helyen az áru hiány—

zik, másikon felesleges mennyiség van, és megszűnik a készletek feletti áttekintés lehetősége. Mindkét eset káros; annak a lehetősége pedig, hogy a tervezett meny—

nyiség éppen a keresletnek felel meg, rendkívül csekély.

A kérdés elbírálásánál figyelembe kell venni azt a felfogást is, amely szerint a cikkenkénti országos beszerzési terv lé—

nyegében törvénnyel biztositott lehetőség a kereskedelem részére, hogy bizonyos mennyiségű áruhoz feltétlenül hozzájus- son. Véleményünk szerint azonban az ipar és a kereskedelem kapcsolatának he—

lyes módszere nem ez, hanem az a mód—

szer, amely az iparvállalatok érdekeltsé—

gét —— s így az ipari dolgozók anyagi ér-

* dekeltségét —— termékeiknek elhelyezésé- re, nem pedig azok termelésére építi, ami az iparvállalatok közötti —— a fogyasztó—

nak jó minőségű, megfelelő választékú stb. áruval történő megnyerése'ért folyó

— egészséges versenyt is feltételez. Elte—

kintve azonban most ettől, az előbbi ér—

velés azért sem lehet helytálló, mert a ke- reskedelem és a vásárló problémái a cik—

kek körét tekintve általában nem cikken—

ként, hanem ennél mélyebben jelentkez—

nek.

A probléma többnyire az, hogy jóminő—

ségű fésüsgyapjúszövetet és nem általá—

ban gyapjúszövetet; meghatározott motor- kerékpáralkatrészt, színtartó, erős, szép strandszövetet és nem általában len—, kender— vagy pamutszövetet stb. tudjanak a dolgozók vásárolni. Ilyen mélységben pedig sem terv, sem statisztika a dolog természeténél fogva soha nem készült és nem is készülhet.

Az elmondottak nem érintik azt, hogy—

ha esetleg egy—egy cikkből nincsen a ke—

reslet kielégítésére elegendő mennyiség, és a kereslet, valamint a rendelkezésre álló mennyiség közti összhang valamilyen oknál fogva árintézkedéssel sem biztosít- ható, hogy akkor ne lehetne átmenetileg indokolt valamiféle cikkenkénti gazdál- kodás. Ez a lehetőség azonban vélemé- nyünk szerint csak kivételes eset, és a megoldás akkor sem tervezési, hanem operatív gazdálkodási probléma.

a

SZEMLE

A cikkenkénti tervezés csupán felesle—

ges terhet, adminisztrációs látsza'tmunkát jelent. Ami az árufőcsoportok és a ve—

gyesiparicikkek szakmai csoportjai sze—

rint készített terveket illeti, hasonló a

heiyÉet. A Belkereskedelmi Minisztérium

és a tanácsok kereskedelmének forgalmát ilyen csoportokban ugyan tervezik, a ter—

vek azonban formálisak; a tervek cso—

portonkénti teljesítése semmiféle komoly kötelezettséget nem jelent a vállalatra. A vállalatok vezetői teljesen azonos prémiu—

mot kapnak, ha az összforgalmi tervet fu—

házati cikkekből, vegyesiparcikkekből vagy úgynevezett ,,egyéb élelmiszerekbő "

teljesitik, illetve teljesítik túl. Ehhez még csak annyit kívánunk hozzáfűzni, hogy a földművesszövetkezeteknél az árufőcso—

portonkénti forgalom statisztikája és eb—

ből következően ennek tervezése és ater—

vek teljesitésének mérése is főleg a föld—

művesszövetkezetek adminisztrációs jel—

legzetességei következtében teljesen meg—

bízhatatlan; például egy—egy árufőcsoport értékesítési adata még országosan is nem ritkán 10—15 százalékkal eltért a való—

ságtól, ami egyes szövetkezetek tekinteté—

ben azt jélentette, hogy a jelentett adat és a valóság között ennek többszöröse is lehetett az eltérés. Éppen erre tekintettel a Központi Statisztikai Hivatal Forgalom- statisztikai főosztálya fellépésének és a SZÖVOSZ támogatásának eredményeként az árufőcsoportos statisztika és tervezés a SZÖVOSZ területén 1956—tól meg is

szűnt. És bár a tervezés és a tervek mé—

rése a szövetkezeteknél megbízhatatlan volt, munkájukat aligha segíthette, mégis a földművesszövetkezetek az utóbbi évek—

ben jelentősen fejlődtek; forgalmuk emel- kedése nemcsak a parasztság vásárlóereje növekedésének következménye, hanem nagy mértékben abból is származik, hogy a parasztság azelőtti városi —— az állami kereskedelemnél történt —— vásárlásai egy részét is már a jól felszerelt, fejlett szö—

vetkezeti boltokban bonyolítja le. A sző-—

vetkezetekre jut jelenleg a vidéki forga- lomnak kb. 40 százaléka.

A cikkenkénti, árufőcsoportonkénti, szakmai csoportonkénti tervezés és az ehhez kapcsolódó vállalati statisztika fe—

lesleges voltát tehát az elméleti megfon—

tolásokon túl az élet is bizonyítja.

Ezekből a közismert és jelenleg már többé-kevésbé eléggé egyértelműen elbi-

szanta

rált tényekből le kell vonni a megfelelő következtetéseket.

A kereskedelem feladata —— azonkívül, hogy bizonyos mértékben befolyásolja is a vásárlók igényeit —-— alapvetően az, hogy kultúrált körülmények között, a lakosság érdekeit messzemenően szem előtt tartva kielégítse a lakosság teljes keresletét; a vásárlóerőn'ek megfelelő mennyiségű és választékú árut bocsásson a lakosság ren—

delkezésére. A jó munka fokmérője csak ez lehet és semmi más. E feladat ellátását a jelenlegi módszerekkel nem lehet ösztö—

nözni, és nem segítenek ebben az irányi- tószerveknek küldött statisztikai jelenté—

sek sem. Sőt e módszerek és e jelentések egyenesen hátráltathatják is a vállalato—

kat és az irányitószerveket a feladatok jó megoldásában, mert elterelik figyel- müket a lényegről, mert nem a lakosság igényeinek kielégítését, hanem az irreális terv teljesítését állíthatják a figyelem homlokterébe. Fel kellene hagyni tehát azzal a bürokratikus gyakorlattal, hogy a kereskedelmet feladatai megoldására me—

chanikusan kialakitott, szükségszerűen megalapozatlan, semmi jelentőséggel nem bíró tervekkel ösztönzik, és e tervek tel—

jesítési százalékai úgyszólván egyedural—

kodók a munka értékelésében, a vezetés- ben, az ,,operativ beavatkozásban". Az ilyen formális módszerek helyett a körül—

tekintően kialakított árrés— és nyereség-, valamint bérezési rendszert, a boltokban pedig a tervszámok helyett a szakmai ju- talékkulcsokra alapitott bérezési rendszert kell a vállalati gazdálkodás mozgatóivá tenni. Központi szabályozás helyett az ipar és a kereskedelem közvetlen kapcso- latára kell bízni például azt, hogy egy iparágon belül milyen áruk szükségesek:

tehát, hogy például a konfekcióipar meny- nyi női, férfi- és gyermekkabátot, öltönyt, ruhát stb. szállítson a kereskedelemnek.

Milyen következtetéseket vonhatunk le mindebből a statisztikai munkát illetőleg?

Ami a vállalati belső statisztikát illeti, arról a cikk elején már beszéltünk. Ami—

nisztériumoknak és a Központi Statiszti—

kai Hivatalnak módszertani segítséget kell nyújtaniok a vállalatoknak ahhoz, hogy szabad elhatározásuk szerint —— de éppen a gazdaságos munka követelmé—

nyeitől ösztönözve —— foglalkozzanak az ismertetett feladatokkal.

Ami az irányitószervek részére külden-

9 Statisztikai Szemle

7 05

dő jelentéseket illeti, mindenekelőtt le kell szögezni, hogy —— akár rövid időkö- zönként, például félhavonként, havonként is -— szükség van áttekintésre a kiskeres- kedelmi forgalom összességében és részle- teiben való alakulásáról; országosan és talán területenként is szükség van ezen- kívül a kiskereskedelmi forgalomra vo- natkozó pontos, részletes adatokra. Enél—

kül gazdasági irányítás nem képzelhető el. Más kérdés viszont az, hogy az áru- forgalom milyen részleteire vonatkozza—

nak ezek az adatok és hogy milyen for- rásból szerezzék meg az adatokat.

A kiskereskedelem helyzete meglehető- sen sajátos. Forgalmának zöme készpénz—

bevétel, amit naponta befizet a Magyar Nemzeti Banknak. Összforgalma így a banknál bármily gyakori időszakonként különösebb adminisztrációs nehézség nél- kül megállapítható: Továbbá a kiskeres- kedelem szállítói a nagykereskedelmi és az iparvállalatok. Ezek szakvállalatok,az általuk forgalomba hozott cikkek köre elenyésző egy-egy kiskereskedelmi válla—

lat cikkeinek köréhez képest. Kézenfekvő,

hogy a nagykereskedelmi és az'iparválla- latoknál a kiskereskedelem részére tör- tént eladás részleteiben (árunként) való megfigyelése összehasonlíthatatlanul ki- sebb munka, mint a kiskereskedelemnél a beszerzés részletes megfigyelése. A kis- kereskedelemre vonatkozó statisztika meghatározásánál ezekből a tényekből kell kiindulni, és magukkal a kiskereske—

delmi vállalatokkal csak olyan statiszti- kát kell készíttetni, amelyre tényleg szük—

ség van, és amely nem igényel nagy munkát.

Véleményünk szerint és éppen az elő—

zőkben kifejtettekből következőleg egyál—

talán nincs szükség havonként cikken—

kénti jelentésre, és nincs szükség árufő—

csoportonkénti jelentésre sem rövidebb, sem hosszabb időszakonként. Az élelmi—

szercikkekre kiterjedő heti vagy más rö- vid időszaki jelentést egy—egy cikkre vo—

natkozólag átmenetileg esetleg szükséges- sé teheti az, hogy az érintett cikkből pél—

dául igen kevés áll rendelkezésre, és emiatt takarékosan kell vele gazdálkod-

ni. Semmiképpen sem indokolt viszont a jelenlegi forma, tehát az ellátási helyzet—

től teljesen független, rendsz'eresen meg—

határozott körű cikkekről folyó adatgyűj—

tés.

706

szama

A jelenleg is készített, de mellékesként felfogott hálózati jelentésben viszont nagy lehetőségeket látunk. Ez a jelentés egy—

részt bolttípusonként mérlegsort tartal- maz a hálózat alakulásáról, másrészt ugyancsak bolttípusonként tartalmazza a forgalom és a létszámadatokat. Az első részt alaposan csökkenteni lehet, a máso- dik résznek Viszont a kiskereskedelmi sta—

tisztika alapjául kellene szolgálnia. Ert- hetővé válik ez akkor, ha meggondoljuk, hogy a forgalom nagyobb részét szakbol—

tokban bonyolítják le.

A bolti forgalom szakboltokban lebonyolódó hányada 1956. I. neguedévben

A ruhá- A

Az élel— zati-, vegyes Össze—

miszer textil- ipar- sen

Megnevezés és bőr- cikk-

aru—

forgalom (százalékban)

Kiskereskedelem

összesen 71 76 86 7 6

Ebből:

B KM bolti keres- kedelem összesen (beleértve a. to.-

nácsokat is) . . . . 88 90 95 90 földművesszövet-

kezetek ... 23 39 55 36

vidéki tanácsi

kereskedelem . . . 71 90 82 80

Vidék összesen . . 52 67 79 64

Az összeállításnál szakboltoknak tekin—

tettük azokat a boltokat, amelyek csak egy árufőcsoporthoz tartozó cikkeket áru—

sítanak, függetlenül attól, hogy az árutő- csoporton belül jobban szakosított-e a bolt; tehát például ruházati szakboltnak vettük nemcsak a cipőt vagy ruhát, rö—

Vidárut, konfekciót stb., hanem a minden- féle ruházati cikkeket árusító boltokat is.

A szakboltok részesedése az összforga- lomból olyan nagy, hogy forgalmuk ala—

kulása a megfelelő árufőcsoport forgalmát teljesen megnyugtatóan tükrözi, sőt a szűkebb értelemben vett szakboltok ——

tehát például a cipő, méteráru, vas—mű- szaki, villamossági, vegyi, kultúrcikk, bú—

tor stb. boltok —— forgalma is nagyjából visszatükrözi a megfelelő csoport forgal—

mának alakulását.

Véleményünk szerint a bolttípusonkénti statisztika alaposabb, részletesebb, és leg—

alább annyira megbízható áttekintést ad a forgalom rövidebb időközönkénti alaku- lásáról, mint a jelenlegi, igen sok munká-

val járó árufőcsoportonkénti, illetve szak-—

mai csoportonkénti jelentés; Ugyanakkor viszont a bolttípusonkénti statisztikához a vállalatoknál egyetlen adatot sem kell külön kia'űjteni, boltoktól bekérni, ösz—

szesíteni stb., mert ehhez minden adat rendelkezésre áll a bolt-elszámoltatásnál.

Elképzelhető az is, hogy a statisztikában rövid időközönként ne az összes boltok együttes adatát, hanem csak jól kiválasz- tott, viszonylag kevés bolt adatát jelent—

sék.

Az összforgalom alakulásáról a vállalat időnként minden különösebb nehézség nélkül jelentést adhat, a negyedévi vég- leges könyvelésen alapuló összforgalmi és készletadatokat pedig a mérlegbeszámoló tartalmazza. Hozzá kell még ehhez tenni azt is, hogy a forgalom különféle részle—

tekben történő kimutatása a nagykeres- kedelmi és az ipari adatokból számítva dokumentálásra továbbra is rendelkezére állhatna országosan, esetleg még terüle—

tenként is. Az ilyen számítási munkához is igen jó adatokat (például bolttípuson- kénti készletadatokat) nyújthatna a bolt- típusonkénti statisztika.

A közétkeztetési statisztika problémái és sok tekintetben a megoldás módozatai is hasonlatosak a bolti kiskereskedelemé- hez; azonban itt a jelenlegi túlzott igé- nyek alátámasztásá—ra még a társadalmi tulajdon védelmének érvét is felhasznál—

ják. Szükséges lenne megvizsgálni, hogy a jelenlegi túlméretezett adminisztráció valóban szolgálja—e a társadalmi tulajdon védelmét, és hogyan lehetne ezt a kérdést egyszerűbb, kevésbé költséges adminiszt- rációval megoldani.

.

Cikkünkben együtt tárgyaltuk a belke- reskedelem tervezési és statisztikai prob- lémáit. Erre azért volt szükség, mert a sta- tisztika szorosan összefügg a tervezéssel, a kettőt nem lehet élesen szétválasztani.

Korántsem akarjuk ezzel azt mondani, hogy önmagában a statisztika egyszerűsí- tésére 'ne lennének lehetőségek. Ilyen le—

hetőségek is vannak, ezek kiaknázása azonban csak tüneti kezelés lenne. Alap- vető egyszerűsítésre csak akkor nyílik le—

hetőség, ha a probléma gyökerét, a túl- centralizált vezetésből folyó túlzott körű tervezést is felülvizsgáljuk, megszüntet-

lüke

Zaft'r Mihály