Marjalaki Kiss Lajos: Régi népszámlálások Miskolcon

11; szám.

—— 1024 ,— ! 930

tett abortusok száma mindig csak töredéke a való- ságnak. Az elvetélések nagyrészéről nem szereznek tudomást a hatóságok s így a statisztika sem. A rendelkezésre álló anyag mégis elegendő ahhoz, hogy a nagy számok törvénye már kellőképen ér- vényesülhessen s hogy bizonyos jellegzetes szabály- szerűségeket meg lehessen állapítani. A nemzet—

közi összehasonlítás azonban részben a vonatkozó rendszeres adatgyűjtések hiánya, részben pedig a módszertani különbségek miatt csaknem lehetet- len. Az elvetélés és halvaszületés korhatárát ugyanis az egyes államok , nagyon különbözően állapítják meg, így pl. Párisban a 4 hónapnál fiata-

labb magzatokról készül az elvetélési statisztika,

míg hazánkban a 7. hónap a korhatár. A rendelke—

zésre álló szűkös adatoknál is. tehát állandó kor—

rekcióval kell élnünk és így csak bizonytalan ér- tékű összehasonlításokat eszközölhetünk.

A bejelentett elvetélések száma Budapesten az

1924—27. évek átlagában évenkint 1.483; ebből 1.000 élveszületésre jut évenkint 86, tízezer nőre

pedig 28. Ugyanebben az időben 100 elvetélés kö- zül 20 törvénytelen volt. Az embriók kora szerint legtöbb az elvetélés a második hónapban; a szülők korcsoportjait vizsgálva pedig a legnagyobb arány- számot a 40—49 éveseknél (1.000 születésre 160'5 abortus), a legkisebbet pedig a 17—19 éveseknél (50'7 ezrelék) találjuk. Az elvetélés okát illetőleg statisztikával nem rendelkezünk. Érdekes azonban megjegyezni, hogy a magyar bűnügyi statisztika szerint a történeti Magyarországon az 1904—08.

évek átlagában a törvényszékek évenkint 88, az 1909—13. években pedig átlag 113 esetben róttak ki magzatelhajtásért jogerős büntetést. A háború után az esetek száma lényegesen megszaporodott és 1926-ban már 200 magzatelhajtás miatt indult per nyert jogerős befejezést. A csupán Budapestre vonatkozó hasonló bűnügyi statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy e bűntett gyakorisága tekinteté—

ben a főváros az országos átlagot lényegesen meg- haladja.

Ez ismertetés keretében csak néhány fon- tosabb megállapítást emelhetünk ki Szél Tivadar nagy tanulmányából, Olyan tárháza ez a népe-

sedési problémák nélkülözhetetlen ismereteinek,

hogy az elméleti, de főkép a gyakorlati szakembe—

reknek hangsúlyozottan a figyelmébe kell ajánla—

nunk. A laikus viszont az anyag jól tagoltsága és a világos, szabatos előadási mód következtében

bármilyen irányú idevonatkozó érdeklődését köny—

nyen elégítheti ki. Úgy érezzük, hogy a kiváló szakismerettel rendelkező szerző ebben a munká—

ban évek munkásságának az eredményét tömörí—

tette.

J. Gy. dr.

Marjalaki Kiss Lajos: Régi népszámlálások

Miskolcon.

Louis Marjalaki Kiss: Reconna—

ments d'autrefois á Miskolc.

Miskolc, 1930 15 l, — pages. ,

Résume'. Llouvrage offre, falu-és des relevés récemment découverts, un intéressant tableau de la population de la ville de Miskolc á la fin du XVIIIe siécle. On y ttouve aussi la répartition des habitants suívant les confessions et la langue ma—

ternellc, ainsi (11.16, 61 partit de 1780, les, chi/fres du mouvement de la population calvíniste, puise's ana—

registres ecclésiastígues.

*

Miskolc városára vonatkozó monografikus munkák száma ismét szaporodott eggyel. A mű

szerzőjének, M. Kiss Lajosnak neve nem ismeret—

len előttünk. Több munkája jelent már meg, több—

nyire miskolci vonatkozásúak és majdnem mind történelmi tárgyúak. Ö írta Miskolc város mono- graíiájában a lakosság számának fejlődéséről, netn—

zetiségi és hitfelekezeti viszonyainak mikénti ala- kulásáról szóló cikket is s már ebben tanujelét adta, hogy a statisztikai vonatkozású témákhoz éppen olyan hozzáértéssel nyúl, mint amilyen ki—

váló érzékkel és részletekig ható alapossággal fog- lalkozik történelmi tárgyú kérdésekkel.

Újabb tanulmányában eddig nem ismert és hi—

telesnek látszó adatokra támaszkodva Miskolc vá—

ros népességének a XVIII. század végén és a XIX. század elején való számalakulását érdekes.

csoportosításban állítja elénk.

A felfedezett új adatok hitelességét és pontos- ságát feltételezve nagyjában mi is elfogadhatjuk a szerző megállapításait s következtetéseit, ámbár a Fényes Elek által gyüjtött adatokra, illetőleg azoknak felhasználási módjára tett megállapítását újnak egyáltalán nem lehet tartani, mert a magyar statisztikai tudományos irodalom Fényes Elek adatainak értékét már nagyon régen és kellőképen tisztázta. Nem találunk a fejtegetések között elég világos magyarázatot arra, hogy a szerző Acsádi Ignácnak az összeírt háztartások alapján megálla- pított 1723. évi lélekszámadatát miért nem tartja helyesnek s az Acsádi által alkalmazott kulcsszám módosítását miért gondolja szükségesnek. Abban a kis táblázatban, melyben Miskolc város lakossá—

gának régi adatai vannak összeállítva, éppen az

1723. évre kiszámított lélekszám mellől hiányoz—

nak a módosított kulcsszámhoz alapul vett adatok, s így nem értjük, hogy az 5000-es lélekszám ho-

gyan állott elő; bár ez az adat sokkal több való—

színűséggel bir, mint a szerzőnek az említett mo- nografiában feltüntetett találgatáson alapuló re'—

gebbi adata, melyek szerint már 1711. évben 8.000—

9.000—re tette Miskolc lakosságát.

1

11. szám.

—— 1025 —— 1830

Az a táblázat, melyet a szerző a miskolci re- formátus egyház régi anyakönyvei, illetve az egy- ház által 1819. évben tartott összeírás adatai alap- ján a város református vallású lakosságának népv- mozgalmi adatairól állított össze, azért érdekes,

mert az eddig rendelkezésre álló 1857 előtti adatok a vallásfelekezeti megoszlás szempontjából meg"

hízhatatlanoknak, valószínűtleneknek látszottak s

különösen a reformátusság számának rendkívüli magas volta s annak 1849-től 1857-ig való nagy csökkenése volt érthetetlen. Ebben a táblázatban a népmozgalmi adatok mellett ott találjuk a refor- mátusság lélekszámának 1780—tól 1929—ig évtizeden—

kint való alakulását is, aminek megbízhatóságát a szerző által felfedezett 1819. évi ref. egyházi nép- összeirás adatai is alátámasztják. Feltűnő, hogy a bemutatott népmozgalmi adatok szerint Miskolc város lakosságának akkor még többségét képviselő reformátusságnál a halálozási arányszám 7 evtize—

den át, 1820—tól 1890—ig nagyobb volt, mint a szü- lctési arányszám.

Érdekes adat az is, amit a szerző a református egyház régi iratai között a nemesi és nem nemes családok számára nézve talált.

Ezeknek az eddig nem ismert adatoknak meg- szerzése és ügyes csoportosításban való bemutatása révén a szerző tagadhatatlanul hasznos és értékes munkát végzett s kis tanulmányával is sok homá- lyosnak látszó kérdés tisztázásához járult hozzá.

M. 1). dr.

Szekeres Endre: Mezőgazdaságpolitikai ta-

nulmányok. ;

André Szekeres; Etudes de politi- gue agricole.

Kiadja: — Edíté par la "Magyar Nemzeti Könyv' és Lap- kiadóvállalat R. T." Debrecen, 96 1, —— p.

Résume'. M, André Szekeres insiste sur la nécessité de la réorganisation et du développev ment de la vie agricole. II estime auton devrait décentraliser Ic systéme actuel d'inspecteurs agri- coles d'arrondissement et coníier Pudministralion agricole 61 dűnspecteurs communuu'r. Aprés avoir traite' en délail la guestion a'e Pudministration uutonome ogricole, il fait ressortir, dans le dernier chapitre, la nécessité d*assurer (a protection du crédit agricole. L'ouvrage contient beaucoup dlidc'es originales dont Ia Áréalisation uméliorerait peut—

étre la situation grave de Ilagriculiure.

*

Szekeres Endre, a debreceni gazdasági aka- démia tanára, tanulmányának előszavában hangoz—

tatja, hogy munkájával Magyarország szebb jövő—

jének építése'hez óhajt hozzájárulni. Ennek a mun—

kának szerinte is egyik első feladata a mezőgazda- sági élet korszerű átszervezése és kifejlesztése, Ezt

a kettős célt igyekszik négy fejezetre osztott tanul-

mányában elősegíteni. ,

Az első fejezetben a mezőgazdasági politikát tudományos szempontból tárgyalja és ezt a politi-_

kai tudományt úgy fogja fel, hogy ennek nem tényeket kell megállapítani, hanem irányokat kell kitűzni és ezek megvalósításának útjait szabályok- kal kell kijelölni. A mezőgazdasági politikát négy csoportra osztja. 'Főcsoportjai: földbirtokpolitika, termelési politika, forgalmi politika és mezőgazda- sági szociálpolitika. A négy főcsoportnak kiegészí- tője a mezőgazdaság fejlesztését szolgáló általános intézményeket tárgyalja.

_A második fejezetben a mezőgazdasági köz- igazgatás praktikus megoldására vonatkozólag tör—

vényjavaslat-tervezetet mutat be, amelyben a járási gazdasági felügyelőségek községi decentralizációját óhajtja behozni. A törvényjavaslat indokolásához részletes statisztikai anyagot mellékel. Ezt a sta- tisztikai anyagot a szerző a Magyar Statisztikai Szemle szakcikkeiből, Fellner Frigyes ,,Csonka—Magyarország nemzeti vagyona" cimű mun-

valamint

kájából idézi.

Törvényjavaslatával szorosan összefügg tanul- mányának harmadik része, ahol a gazdasági ön—

kormányzat kérdésének praktikus megoldási lehe-, tőségeivel foglalkozik.

Igen aktuális Szekeres munkájának utolsó feje—

lete, itt a mezőgazdasági hitelve'delem kérdésének megoldását tárgyalja. Véleménye szerint ebben a nemzetmentő munkálatban a törvényjavaslat terve,—

zete alapján szervezendő községi gazdasági felügye—

lői karnak jelentős szerep jutna.

Szekeres Endre tanulmánya több olyan ere—

deti gondolatot tartalmaz, amelyeknek helyén- való megvalósitása a mezőgazdaság súlyos helyze—

tén valószinűleg könnyithetne. S I.

Somogyi József: A Szuez—csatorna,

Joseph Somogyi: Le onnal de Suez.

Különlenyomat ,,A Tenger" XIX. évfolyamának IX. és X. számából. Budapest, 1929. 82. l.

Timge [: part de ,,A Tenger" (La Mer), annóe XIX, numéros IX rt X. Budapesl, 1929. 32 pages.

Résume'. Cette étude, publiée () [*occasion du 60e unniversaire de I'inauguratíon du canal de Suez, a pour objet la construction du canal, sa description, son róle de polítioue mondiale, son importance au point de vue des communications et son mouvement de navires dont I'nugmentation presgue incessante est mise en lumiére par des données sintistigues.

*

A Szuez-csatorna megnyitásának -— 1869 no—

vember —— hatvanadik évfordulója alkalmából szerző évszázadokra, sőt évezredekre visszanyúló történeti adatok után érdekesen ismerteti ennek a