Az új létminimum-számítás – küszöbértékek

AZ ÚJ LÉTMINIMUM-SZÁMÍTÁS – KÜSZÖBÉRTÉKEK

DR. ZAFÍR MIHÁLY

A Központi Statisztikai Hivatal 1996 közepén – a számítások 1994. év végi átmeneti felfüggesztését követően – új létminimum-sorozatot indított, a sorozat 1997 márciusában az 1996. évre vonatkozó közleménnyel jelentkezett.¹ Az 1996. év ezért is kitüntetett je- lentőségű, mert míg addig a KSH egyetlen küszöbértékkel, a létminimummal foglalko- zott, ekkor továbbiak publikálását is elkezdte: a „Háztartásstatisztikai közlemények” cí- mű, negyedévenként megjelenő füzeteiben közzéteszi a jövedelem nagysága szerinti első népességötöd jövedelemhatára és a lakosság jövedelemelvárásai elnevezésű mutatókat.

A következőkben ezekről az új megközelítésekről szeretnék áttekintést adni. Az első részben a létminimum számításának módszerét ismertetem, kiemelve a mostani sorozat új vonásait, a második rész a létminimum-számítás elvi–módszertani kulcskérdéseivel és a küszöbértékek különböző válfajaival foglalkozik, a harmadik részben pedig azt vizsgá- lom, hogy a különböző küszöbértékeknek – közöttük a létminimumnak – hol a helye a hazai jövedelemstruktúrában.

A LÉTMINIMUMÉRTÉK MEGHATÁROZÁSA

A KSH a létminimumértéket így definiálja: „olyan forintösszeg, amely biztosítja a fo- lyamatos életvitellel kapcsolatos igen szerény – konvencionálisan alapvetőnek minősülő – szükségletek kielégítését.” Értékösszegét úgy határozza meg, hogy megállapítja az élelmiszer-fogyasztás normatív értékét, majd ennek segítségével jut el a háztartási költ- ségvetési felvételből nyert adatok felhasználásával a létminimumértékhez.

Az 1996-ra vonatkozó, idézett kiadványban e lépések konkrét módozatairól az aláb- biak találhatók: „Az élelmiszer-fogyasztás normatíváinak meghatározása azon élelmi- szer-mennyiségek figyelembevételével történik, amelyeket a KSH – szem előtt tartva az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet tápanyagajánlásait – széles körű szakmai–társadalmi egyeztetéssel alakított ki, az 1989-re vonatkozó létminimum- felméréshez. Az élelmiszerek így meghatározott köre és mennyisége fedezi egy aktív ko- rú felnőtt táplálkozás-élettani szükségleteit. Ezt az élelmiszerkosarat a konkrét időszakra

jellemző árakon számba véve képezzük az élelmiszer-fogyasztás normatív értékét. 1996- ban egy aktív korú felnőtt élelmiszer-normatívája 7170 forint.”

A számításnál figyelembe vett mintegy 100 konkrét terméket – az élelmiszerek fő csoportjaira összevonva – az 1. tábla mutatja be.

1. tábla Az aktív korú felnőtt havi élelmiszer-normatívájának 1996-os adatai

Élelmiszer Mennyiség

(kilogramm) Érték (forint)

Hús, hal és ezek készítményei 3,5 1304

Tojás (darab) 17 215

Tej (liter) 13 832

Sajt, egyéb tejtermékek 1,5 503

Zsiradékok 1,6 389

Kenyér, péksütemény 9,4 874

Többi cereália 2,5 378

Cukor, kakaó, méz 1,8 248

Burgonya 5,2 181

Friss és tartósított zöldség 8,3 862 Friss és tartósított gyümölcs 5,3 683

Szárazhüvelyes 0,2 40

Összesen – 6509 Fűszerek stb. (az összesen 5 százaléka) – 325

Kávé, tea, üdítők – 336

Mindösszesen – 7170

A 0–14 éves korúak normatívája az aktív felnőttekre vonatkozó érték 77,8 százaléka, a nyugdíjas korúaké pedig 88,2 százaléka. Ezek az arányok az 1989-re vonatkozó számí- tásból származnak, és figyelembe veszik a különböző életkorúak eltérő tápanyagszükség- letét. Ily módon a 0–14 éves korúak havi élelmiszer-normatívájának értéke 1996-ban 5578 forint, a nyugdíjas korúaké 6324 forint volt.

Az egyes háztartások élelmiszer-normatíváját a KSH a háztartástagok normatíváinak összegeként alakítja ki. Ezen értékek alapján határoztuk meg a különböző összetételű háztartások élelmiszer-normatívájának értékét. Így például a két aktív korú felnőttből és két (15 évnél fiatalabb) gyermekből álló háztartás havi élelmiszer-normatívája e szemé- lyek normatíváit összegezve (2x7170 + 2x5578)=25496 forint/hó, egy főre számítva en- nek negyede, 6374 forint/hó.

A második lépést, az átlagos létminimumérték meghatározását az idézett közlemény így írja le: „A létminimumérték a háztartási költségvetési felvételben részt vevő azon háztartások fogyasztási kiadásainak átlagos összege, amelyek élelmiszer-fogyasztása megfelel a fentiekben kiszámított normatívának. A háztartás-statisztikában megfigyelt háztartások közül kimaradnak:

– a népesség legalacsonyabb jövedelmű 5 százalékának háztartásai, – a népesség legmagasabb jövedelmű harmadába tartozók háztartásai,

– jövedelmüktől függetlenül azok a háztartások, amelyek a felmérés tárgyidőszakában gépkocsit vettek, vagy lakásberuházást végeztek.

Az így behatárolt körben azokat a háztartásokat tekintjük normatívának megfelelő élelmiszer-fogyasztóknak, amelyek élelmezési kiadásainak globális összege hasonló az adott háztartástípusra jellemző élelmiszer-normatívához. A hasonlóságot a normatíva környezetének 30 százalék körüli sávjában értelmezzük. E feltételeknek 1996-ban a ház- tartás-statisztika mintából 1485 háztartás (a minta-háztartásoknak ötöde) felelt meg. Ezek képezték a háztartásoknak azt a körét, amelynek kiadásait létminimumként értelmezzük, azaz a létminimum e háztartások személyes kiadásainak havi átlagos értéke.

Az 1485 háztartásból álló minta 707 ezer háztartást, illetve 1 millió 994 ezer személyt reprezentál. Ezek havi kiadásainak összege 30 milliárd 253 millió forintot tett ki. Így a létminimum egy főre jutó országos átlaga havi 15 172 forint/hó volt.”

Az 1997-ben megjelent közlemény kiemeli, hogy az alapul vett élelmiszer- normatívák azonosak a megelőző, 1989-re vonatkozó felmérésnél alkalmazottakkal, és a leírásból kitűnik, hogy a felmérés módszere, tehát az élelmiszereket a normatívához ha- sonló mértékben fogyasztó háztartások kiválasztása és összes személyes kiadásaik létmi- nimumértékként kezelése is azonos. Mégis joggal beszélünk új sorozatról.

Új az, hogy míg 1989 és 1994 között a KSH nem végzett felmérést, hanem az 1989- es eredményeket a fogyasztói árindexszel 1994-ig továbbvezette, ilyképpen volumené- ben változatlanul tartotta a létminimumot, most azonban új felmérést hajtott végre.

A kilencvenes években a társadalmi átrétegződés, az életszínvonal csökkenése, az ár- arányok átrendeződése, a fogyasztási struktúra átalakulása következtében az 1989-es adatok továbbvezetésével kimutatott létminimum-értékek egyre kevésbé voltak össz- hangban a gazdasági–társadalmi valósággal. Ezért vált szükségessé az aktuális fogyasz- tási struktúrát kifejező, a legutolsó háztartás-statisztikai felvételekre támaszkodó létmi- nimumértékek meghatározása.

Új az a módszer is, ahogyan a KSH a leírtak szerint kimunkált átlagos létminimumér- téket az egyes háztartástípusokra konkretizálja. Az soha sem képezte vita tárgyát, hogy a létminimum átlagos értéke mögött – ami 1996-ra vonatkozóan személyenként átlagosan 15 172 forint – az egyes háztartástípusokra eltérő mértékek jellemzők. Ugyanis a lakás- fenntartási kiadások a nagyobb háztartásokban több személyre oszlanak el, továbbá a kisgyermekek fogyasztása a felnőttekénél kisebb, ennek megfelelően az 1–2 személyes háztartásokra nagyobb, a többszemélyesekre kisebb fejátlagok vonatkoznak.

A KSH a háztartástípusonkénti létminimumértékek meghatározását a mostani új so- rozatban ún. fogyasztásiegység-kulcsszámok felhasználásával végezte. Módszere elvei- ben megegyezik az OECD és az EU országaiban alkalmazott eljárásokkal. Ennek lénye- ge, hogy a háztartás első tagja a többieknél nagyobb súlyt kap, miközben az eltérő élet- kor is szerepet játszik a súlyszámban. A fogyasztásiegység-kulcsszámokról és a mini- mumértékek háztartástípusonkénti meghatározásáról a közlemény így tájékoztat:

„A fogyasztásiegység-kulcsszámok értékei a következők:

aktív háztartások esetében nyugdíjas háztartások esetében első felnőtt családtag 1,00 első felnőtt családtag 0,90 többi felnőtt családtag 0,75 további személyek 0,65 első gyermek (15 év alatt) 0,65

második gyermek 0,50

harmadik és minden további gyermek 0,40

Tehát például egy aktív korú személyből és egy (15 évesnél fiatalabb) gyermekből ál- ló háztartás 1,65, két aktív korú személyből és két gyermekből álló háztartás 2,90 fo- gyasztási egységnek felel meg (1,00+0,65=1,65, illetve 1,00+0,75+0,65+0,50=2,90). (A súlyszámok konkrét mértékei mind az OECD-gyakorlattól, mind az EU-gyakorlattól any- nyiban eltérők, hogy nálunk nagyobb értéket kaptak a gyermekes háztartások, és figye- lembe vettük, hogy a nyugdíjasok valamivel alacsonyabb szinten fogyasztanak, mint az aktívak.)

Az 1485 háztartásból álló minta 1996-ban kereken 1 millió 557 ezer fogyasztási egy- séget képviselt, a létminimum egy fogyasztási egységre számítva havi 19 425 forint volt.

(Az előbb idézett havi 30 milliárd 253 millió forintos kiadási összeg és az 1 millió 557,4 ezer fogyasztási egység hányadosa.)

A háztartástípusonkénti küszöbértékeket a fogyasztási egységek háztartástípusonkénti száma és az egy fogyasztási egységre számított küszöbérték szorzata adja. Így a legtipi- kusabbnak tekinthető, két aktív korú személyből és két gyermekből álló háztartás – amely 2,90 fogyasztási egységet képvisel – létminimum-értéke 1996-ban 2,90x19 425 forint=56 333 forint volt.”

A leggyakoribb háztartástípusokra vonatkozó létminimum-értékeket a 2. táblában foglaltuk össze.

2. tábla Létminimumértékek a különböző háztartástípusokban 1996-ban

Egy háztartásra Egy főre Élelmiszerek Fogyasztási

Háztartástípus számított havi érték (forint) aránya egység

összesen ebből élelmi-

szer összesen ebből élelmi- szer

(százalék)

Aktív háztartások

1 aktív korú felnőtt 19 425 7 170 19 425 7 170 36,9 1,00 1 aktív korú felnőtt

1 gyermekkel 32 051 12 478 16 026 6 374 39,8 1,65 2 gyermekkel 41 764 18 326 13 921 6 109 43,9 2,15 2 aktív korú felnőtt 33 994 14 340 16 997 7 170 42,2 1 75 2 aktív korú felnőtt

1 gyermekkel 46 620 19 918 15 540 6 639 42,7 2,40 2 gyermekkel 56 333 25 496 14 083 6 374 45,3 2,90 3 gyermekkel 64 103 31 074 12 821 6 215 48,5 3 30 4 gyermekkel 71 873 36 652 11 979 6 109 51,0 3,70 3 aktív korú felnőtt 48 563 21 510 16 188 7 170 44,3 2,50 3 aktív korú felnőtt

1 gyermekkel 61 189 27 086 15 297 6 772 44,3 3,15 2 gyermekkel 70 901 32 666 14 180 6 533 46,1 3,65 3 gyermekkel 78 671 38 244 13 112 6 374 48,6 4,05 4 gyermekkel 86 441 43 822 12 349 6 260 50,7 4,45

Nyugdíjas háztartások

1 személy 17 438 6 324 17 483 6 324 36,2 0,90

2 személy 30 109 12 648 15 055 6 324 42,0 1,55

3 személy 42 735 18 972 14 245 6 324 44,4 2,20

A felmért létminimumérték háztartástípusok szerint differenciált mértékének megha- tározására most alkalmazott eljárás logikus, könnyen áttekinthető, konform a nemzetközi gyakorlattal, és – mint előbb kitűnt – lehetővé teszi bármely háztartástípus vagy bármely háztartás létminimumértékének meghatározását.

Végül pedig változás történt a gyakoriságban is. A KSH 1991 után belekényszerült – a létminimumot ugyancsak kimunkáló és publikáló más szervezetekhez (Újpesti Család- segítő Központ, Léthatáron Alapítvány, Munkásképviseleti Alapítvány) hasonlóan – a havi gyakoriságú számításba és publikálásba. A számítások felfüggesztésekor a Hivatal rámutatott, hogy a hasonló küszöbértékek az európai gyakorlatban nem tartoznak a havi gyakoriságú, kiemelten publikált mutatószámok közé. Kimunkálásukra többnyire éves, többéves gyakorisággal és leginkább a lakossági jövedelmek felmérésével egyidejűleg kerül sor. A KSH a létminimumértékeket most évenként egyszer méri fel.

AZ ÚJ LÉTMINIMUMÉRTÉKEK

Az új létminimum-sorozat – ugyanúgy, mint az előzők – a kritika, a fenntartások ke- reszttüzébe került. Ezek, a főleg nem szakmai, hanem politikai megnyilvánulások – nem tekintve a „zsigeri” elutasításokat – többségükben két kérdés köré csoportosíthatók:

– változatlannak kell-e tekinteni a létminimumot vagy olyannak, ami változhat, – miért csak az élelmiszer-fogyasztás minimum-értéke van tételes normatívákra építve?

Az első kérdésnek az a tétje, hogy ha a létminimumot változatlannak kell tekinteni, akkor az egyszer valamikor kiszámolthoz nem szabad nyúlni, változatlanul meg kell tar- tani (természetesen átvezetve rajta az árváltozásokat). Ha viszont nem kell változatlannak tartani, akkor megengedhető – okkal – az újraszámítás.

A KSH erre a kérdésre azt a választ adta, hogy nem kell változatlannak tekintetni, hi- szen új felmérést végzett. A válasz kulcsa annak a ténynek a belátása, hogy ez a küszöb- érték – amit gyakorlatunkban hagyományt őrzően, tartalmilag jobb kifejezést nem találva létminimumnak nevezünk – nem biológiai minimum. A létminimumérték nem az alultáp- láltságtól, a táplálkozási hiánybetegségektől, az egészségtelen, túlzsúfolt, alig fűtött la- kástól, a társadalmi szokásoktól teljesen leszakadó ruházkodási, testápoltsági és kulturá- lis szinttől elválasztó határt jelenti, mindezek a valahol nagyon mélyen a létminimumér- ték szintje alatt élők jellemzői.

Figyelemreméltóan közelítette meg ezt a kérdést az ENSZ Latin-Amerikával és a Ka- rib szigetekkel foglalkozó Gazdasági Bizottsága (Economic Commission for Latin America and Caribbean – ECLAC) szervezetének nemzetközi összehasonlító tanulmá- nya.² A tanulmányban a szerzők szegénységi küszöb (poverty line) és mellette nyomor- küszöb (indigence line) elnevezésű mutatót használnak. A kiindulást az országonként el- térő mennyiségekből összeállított élelmiszerkosarak képezik. A szegénységi küszöb az élelmiszerkosár értékének a falvak lakói esetében 1,75-szöröse, a városok lakói esetében kétszerese, a nyomorküszöb pedig megegyezik az élelmiszerkosár értékével. Nyomorkü- szöb alatt az a háztartás él, amelyiknek az összes jövedelme kevesebb – természetesen a háztartás összes személyével számolva – az élelmiszerkosár értékénél. Vagyis, ha a ház-

tartás semmi másra nem költ, mint élelmiszerekre, még akkor sem tudja a normatív élel- miszer-mennyiséget biztosítani. A szerzők megállapítása szerint vizsgálatuk idején Latin- Amerikában a szegénységi küszöb alatt élt az összes háztartás 37 százaléka, ezen belül a nyomorküszöb alatt élt az összes háztartás 17 százaléka.

Azt, hogy a KSH által számított létminimumérték nem biológiai minimum, igazolják az élelmiszer-normatívák, továbbá azon 1485 háztartásból álló minta jellemzői, amely háztartások összes kiadásainak átlagos összege képezte az 1996-os a létminimumértéket.

A létminimum élelmiszer-kosarának összeállításánál a közepes fizikai igénybevétel melletti egészségügyi követelményeknek megfelelő teljes tápanyag-, vitamin- és ásványianyag-szükséglettel számolnak: például felnőtt személynél a normatív élelmiszer- mennyiségek többek között napi 98 gramm zsírt, 371 gramm szénhidrátot, 91 gramm fe- hérjét (ezen belül 40 gramm állati fehérjét), 783 milligramm kalciumot, 2465 milligramm káliumot, 12 milligramm vasat, 111 milligramm C-vitamint tartalmaznak.

Az 1996-ban 1485 háztartásból álló létminimumbázisban az élelmiszer-fogyasztás át- lagos értéke gyakorlatilag annyi, mint a háztartás-statisztikában megfigyelt összes (7531) háztartás átlaga, a lakásfenntartási kiadások az átlag 80 százalékának felelnek meg, az egyéb folyó kiadások pedig az átlag kétharmadát képezik. Ennek a létminimumértéket képviselő 1485 háztartásnak 38–39 százaléka rendelkezik telefonnal és 31–32 százaléká- nak volt a naplóvezetés hónapjában járműfenntartással kapcsolatos kiadása. Ugyanakkor nem vásároltak járművet, lakást, a járművek nélküli tartós fogyasztási cikkekre pedig mintegy 60 százalékát költötték az országos átlagnak. Összes kiadásaik egy főre eső átla- ga – ami a létminimum-érték – 15 172 forint, míg ugyanez az összes háztartásnál 18 237 forint volt.

A küszöbértékek általában máshol sem biológiai minimumok (az előbb bemutatott ECLAC-példa nyomorküszöbe eléggé kivételes), ha azok lennének, akkor végeredmény- ben minden országban egyformáknak kellene lenniük. Ez közismerten távolról sincsen így. A küszöbértékek valamiképpen összefüggnek az adott életszínvonallal, ilyképpen társadalmilag meghatározottak. Ez a küszöbértékek egyes válfajainál – az ún. relatív kü- szöbértékeknél – magából a számítási metodikából következik, másoknál pedig a megha- tározásukban részt vevőknek a környezet, az életkörülmények általi meghatározottsága révén érvényesül.

A különbözőségek, amelyek egyértelműen érvényesülnek a térben, az időben is érvé- nyesek. Mit tudnánk ma kezdeni a megélhetési költségek két világháború közötti kosará- val, amelyben – hogy egyebet ne említsek – egy szoba-konyhás lakás heti bérét találjuk és petróleumlámpa képviseli a lakás világítását. A mereven változatlanul tartott küszöb- érték használhatatlanná válik, ha időközben érdemlegesen megváltoznak az életkörülmé- nyek. Végül is a küszöbértéknek mércének kell lennie, és nem használható a szegények (a szociálpolitika alanyai, a támogatásra szorulók) és a nem szegények közötti határvonal mércéjeként, olyan érték, amely alatt a lakosság döntő többsége él. Márpedig az életszín- vonal nagymérvű csökkenése esetén, ad abszurdum változatlanul tartott küszöbértéket alkalmazva, szembekerülhetnénk ilyen helyzettel is (az életszínvonalnak a szegényekre is kiterjedő nagymérvű emelkedése esetén ellenkező előjelű lenne a probléma).

Aligha lehet vitatni, hogy a küszöbérték nem maradhat változatlan akkor, ha az élet- színvonal nagymértékben megváltozik. Elvileg két megoldás lehetséges. Az egyik az, hogy a volumenében változatlan, értékében pedig a fogyasztói árak alakulását követő

(továbbvezetett) küszöbértéket konszenzuson alapuló százalékkulccsal teszik aktuálissá, a másik megoldás pedig az, hogy – mivel ilyen konszenzus napjainkban kivihetetlen – a küszöbértéket újra felmérve határozzák meg. Ez utóbbi történt most az új létminimum- sorozat indításával, ismét hangsúlyozva, hogy mind az élelmiszerkosár tartalma, mind a felmérés módszere azonos volt az előző, az 1989-re vonatkozó felméréssel.

Az 1996-ban 1994-re visszamenően is felmért létminimum-értékek az aktív háztartá- sok esetében 73–79, a nyugdíjasok esetében 88–91 százalékát tették ki az 1989-től válto- zatlanul továbbvezetett értékeknek. Ebben kifejezésre jut az 1989 és 1994 között végbe- ment életszínvonal-csökkenésnek, átrétegződésnek, a fogyasztási szerkezet változásának a hatása. Míg ugyanis 1989-ben a felmérésben részt vevő – tehát élelmiszert a normatív kosár értékével megegyezően fogyasztó – háztartások összes kiadása 2,8-szerese volt az élelmiszerkosár értékének (1440 forint havi élelmiszer-kiadás mellett 4100 forint összki- adás), addig 1994-ben élelmiszereken kívüli javakra már sokkal kevesebb maradt, így összes kiadásuk – azaz a létminimum-érték – már csak valamivel több mint 2,3-szeresét tette ki az élelmiszerkosár átlagos értékének.

1996-ban az élelmiszer-normatívához képest a létminimumérték nem egészen 2,3- szeres: a normatívához hasonló élelmiszer-fogyasztású 1485 háztartásnál átlagosan 6660 forint az élelmiszer-fogyasztás egy főre jutó havi értéke – ami a felnőtt, a gyermek és a nyugdíjas háztartástagok normatíváinak átlaga –, és 15 172 forint volt e háztartások ösz- szes kiadásainak átlaga (azaz a létminimum).

A második kérdés – nevezetesen, hogy miért korlátozódnak a szükségleti normatívák csak az élelmiszer-fogyasztásra – indokolttá teszi a küszöbérték válfajainak áttekintését.

Történetileg a két világháború közötti megélhetésiköltség-számításoknak egyenes folytatásai azok a küszöbértékek, amelyeket a modernizált szükségletek teljes körére ki- terjedő fogyasztási kosarakkal számítanak ki, a kosárba foglalt ún. normatív mennyisé- geket a mindenkori árakon értékelve. A szükségletek teljes körére kiterjedő fogyasztói kosárral a KSH 1968-ban dolgozott, napjainkban az említett társadalmi szervezetek al- kalmazzák azt.

A szükségletek teljes körére kiterjedő normatív fogyasztói kosár közérthető, szemlé- letes, áttekinthető. Vonzó tulajdonságai ellenére azonban ma már kevésbé elterjedt a használata. A szükségletek meghatározása, a normatívák felállítása ugyanis igen nehéz feladat, és nemigen függetleníthető a résztvevő szakértők véleményétől, értékítéletétől;

így a kosárban helyet foglaló mértékek mindig vitathatók. Fokozza ezt a problémát a szükségletek körének az idők folyamán végbemenő bővülése és átalakulása. (Általában is és különösképpen olyan javak esetében, amelyek elterjedtsége nem teljes körű.) Tar- talmazzon-e a kosár járműfenntartást, vegyen-e figyelembe fürdőszobát (egy kosárban valamely kiadási tétel vagy benne van, vagy nincs, de hogyan lehet kezelni azt a helyze- tet, hogy a tétel az érintettek bizonyos százalékánál megtalálható, a többinél nem) hogyan kezelje a lakástulajdon-szerzést, a gyermekeknél alap-, közép- vagy felsőfokú képzéssel számoljon stb. Egy teljes kosár esetében konszenzusokra nemigen hajlamos korunkban ilyen és hasonló konszenzusigényes kérdések sokaságával kell szembenézni.

Olyan megoldás alakult ki, hogy a javaknak csak bizonyos körét helyezik el a kosár- ban, azokat a javakat, amelyeknél a vázolt problémák legkevésbé merülnek fel. Ilyennek bizonyult az élelmiszerek köre, ahol az objektív megközelítés a táplálkozástudományi normatívák felhasználásával valamennyire biztosítható.

Az élelmiszerkosár értékéből a küszöbértékhez való továbblépés legegyszerűbb mód- ja egy szorzófaktor alkalmazása. Ismeretes, hogy az Egyesült Államokban szociálpoliti- kai küszöbértéknek az élelmiszernormatíva értékének a háromszorosát tekintik, az ENSZ pedig a latin-amerikai országok vizsgálata során – mint említettem – az élelmiszer- normatíva 1,75-szorosát és kétszeresét tekintette a szegénységi küszöb értékének. (Az élelmiszer-fogyasztás és az összfogyasztás közötti kapcsolatot kifejező törvényszerűség – Engel-törvény – értelmében az élelmiszer-normatíva és a küszöbérték közötti arány magasabb életszínvonal esetében nagyobb, alacsonyabb életszínvonal esetében kisebb.) Természetesen a szorzófaktor meghatározása is konszenzusigényes és folyamatos alkal- mazása sem problémamentes (gondoljunk például arra a lehetőségre, hogy az élelmiszer- árak alakulása nagyon eltérő lehet a javak többi csoportjához képest, ami felvetheti a szorzófaktor újragondolásának igényét). Mindenesetre ez jelenti alkalmasint a konszen- zussal alkalmazható módszert.

Hazánkban a KSH a második világháború után, a mostani sorozatot megelőzően, 1968-ban, 1984-ben (1982-re vonatkozóan) és 1991-ben (1989-re vonatkozóan) végzett létminimum-számítást. Az 1968-as számítás létminimumkosara valamennyi szükségletre kiterjedt. A későbbi számítások csak az élelmiszer-normatívákat tartalmazták, az egyéb szükségletek minimumértékeinek meghatározása pedig a háztartás-statisztika tényleges adatainak a normatív élelmiszer-fogyasztással való összekapcsolásával történt: 1984-ben regresszió-számítással, 1991-ben és napjainkban pedig az előzőkben ismertetett módon.

A fogyasztói kosár alkalmazásának e válfajai az objektív megközelítésnek ún. abszolút módszerei.

A relatív módszerek ugyancsak az objektív, tehát valamilyen mennyiségek, mértékek, arányok alapján való megközelítések családjába tartoznak. Azért relatívok, mert nem önmagukban (nem abszolúte), hanem valamihez képest meghatározottak: a mindenkori jövedelmi (fogyasztási) átlaghoz vagy a jövedelemeloszlási skála valamely tartományá- hoz kapcsolódnak. Ezek nagyon egyszerű és támadhatatlan módszerek, továbbvezetésük- re nincsen szükség, bármely jövedelem- vagy fogyasztásfelmérésnél automatikusan al- kalmazhatók.

Relatív küszöbértékként gyakran a mindenkori átlagos jövedelem vagy fogyasztási kiadás bizonyos hányadát alkalmazzák. E módszerrel határozták meg 1990-ben az Euró- pai Közösség (EC) akkori 11 tagállamában a szegények számát és arányát.³

Az összehasonlítást a „Seminar on Poverty Statistics in the European Community, 1989” (A szegénység statisztikája az Európai Közösségben) c. szeminárium készítette elő a tagországok családi költségvetési felvételeinek (Family Budget Survey – FBS) ada- taira alapozva (a nyolcvanas években általában két, egyes országokban egy FBS-felvétel készült). A küszöbérték neve „Poverty line”, és 4 változatát alkalmazták: a saját nemzeti átlag 40, illetve 50 százalékát, valamint az EC-átlag 40, illetve 50 százalékát.

Az egyes változatok, különösen az EC általános színvonalához képest szignifikánsan alacsonyabb színvonalú országok (Portugália, Görögország, Írország, Spanyolország) esetében mutatnak nagyon eltérő eredményeket. Például: a dániai „poverty line” (azonos devizában számolva) 2,6-szerese volt a portugáliainak, miközben a portugáloknak 37,2

EUROSTAT. Luxembourg. 1990.

százaléka élt az amúgy is alacsony, a dánoknak pedig csak 8,0 százaléka az ehhez képest 2,6-szer magasabb küszöb alatt (a nemzeti átlag 50 százalékos mércéjével számolva).

Portugáliában a saját nemzeti átlag 40 százaléka alatt élők aránya 21,8, az 50 százaléka alatt élőké 32,7 százalék, az EC-átlag 40 százaléka alattiaké 58,2, az 50 százaléka alattia- ké 69,5 százalék volt, Dániában ugyanezek az arányok 3,5, 8,0, 1,1, és 2,7 százalék.

Ugyancsak relatív küszöbérték a lakosság legalacsonyabb jövedelmű meghatározott hányadát (10 vagy, 20 százalékát, vagyis az első decilist vagy az első kvintilist) a több- ségtől elválasztó jövedelem- (vagy fogyasztási kiadás-) érték. Ilyet hazánkban is alkal- mazunk, a KSH legutóbb a Létminimum, 1996 című és a Háztartásstatisztikai közlemé- nyek 4. számú kiadványában tette közzé az első népességötöd jövedelemhatára címen.⁴

Érdekes válfaja a relatív küszöbértéknek a Kanadában alkalmazott ún. alacsony jöve- delmi határérték (low income cutoff), amelyet azzal a jövedelemszinttel mérnek, amely esetében az élelmiszer-, a lakás- és a ruházkodási kiadások fogyasztásbeli együttes ará- nya 20 százalékkal nagyobb az országos átlagánál.

Az előbbi nagy csoportokba tartozó és a kevésbé közismert további objektív megkö- zelítési módszereken kívül szubjektív megközelítést is alkalmaznak. Például megkérde- zik a lakosság véleményét arról, hogy mekkora összeget tartanak szükségesnek a verbáli- san minősített különböző színvonalú – nagyon szűkös, szűkös, átlagos, jó, nagyon jó – megélhetéshez. Ezek közül a szegénységgel kapcsolatban értelemszerűen az első, illetve az első kettő érdemel különös figyelmet.

Ilyen szubjektív véleményfelmérést – mint a bevezetőben utaltunk rá – a KSH is vé- gez 1996 elejétől. A mutatókat a KSH a lakosság jövedelemelvárásai elnevezéssel teszi közzé. A jövedelemelvárásokban szemléletesen kifejeződik a társadalmilag meghatáro- zottság azzal, hogy a háztartások különböző életszínvonalú csoportjainak jövedelemelvá- rásai eltérők, hasonlóan ahhoz, ahogyan a küszöbértékek is eltérők a különböző életszín- vonalú országokban. 1996. IV. negyedévében például a nagyon szűkös megélhetéshez szükségesnek tartott, egy főre jutó havi átlag a sem aktív, sem nyugdíjas keresővel nem rendelkező – munkanélküli, gyesen lévő, eltartott személyekből álló – háztartásokban 9100 forint, a segéd- vagy betanított munkás háztartásfőjű háztartásokban 13 800 forint és a vezető vagy diplomás szakember háztartásfőjű háztartásokban 18 800 forint volt.

A szubjektív küszöbértékek sajátos válfaját képezik a törvényalkotási, közigazgatási elhatározással vagy érdekegyeztetéssel kijelölt értékek (mint az öregségi nyugdíjmini- mum, amely önkormányzati segélyezések küszöbértékeként is szolgál vagy például a családipótlék-jogosultság határértéke).

E rövid áttekintésből is kitűnik, hogy – szemben az egységesen számított fogyasztói árindexszel – nincsen egyetlen kitüntetett „igazi” küszöbérték. Nincsenek továbbá nem- zetközileg alkalmazott módszertanok a különböző küszöbértékek meghatározására.

Nagyon tanulságosnak tartom, hogy az EUROSTAT idézett vizsgálatában négy vál- tozatban alkalmazott küszöbértékeket a következő kommentárral adta közre: „A sze- génység definiálása a politikusok feladata, a statisztikusok feladata pedig e témakörben alternatívák bemutatása és az eredmények elemzése.” A KSH 1996-tól bevezetett gya- korlata az alternatívák bemutatásának elvét kívánja szem előtt tartani.

TÍPUSCSALÁD-VIZSGÁLATOK

A küszöbértékek elhelyezkedését a hazai jövedelemstruktúrában a típuscsalád- vizsgálatok szemléltetik a legáttekinthetőbben.

A legáltalánosabb típuscsalád a két felnőtt és két gyermek alkotta család, amelynek 1996-os jövedelmi helyzetét a következő adatokból kiindulva lehet számszerűsíteni: a teljes munkaidőben foglalkoztatottak 1996. évi nettó keresete átlagosan havi 30 500 fo- rint, ezen belül a férfiaknál 33 000 forint, a 2 gyermek után járó családi pótlék havi 6500 forint, a gyermekgondozási segély a nyugdíjjárulék levonása után 9024 forint, a munka- nélküli-ellátás átlagos összege 12 800 forint.

Ezeket a tételeket figyelembe véve, egyéb jövedelem híján a család havi jövedelme összesen, illetve egy főre számítva:

– ha mindkét felnőtt foglalkoztatott, akkor 67 600, egy főre 16 900 forint;

– ha egyik felnőtt foglalkoztatott, a másik gyesen van, akkor

egy átlagkeresettel számolva 46 100, egy főre 11 500 forint;

a férfi átlagkeresetével számolva 48 600, egy főre 12 200 forint;

– ha egyik felnőtt munkanélküli – ellátással –, úgy

– ha a másik felnőtt foglalkoztatott, akkor 49 800, egy főre 12 500 forint – ha a másik felnőtt gyesen van, akkor 28 300, egy főre 7 100 forint.

Egyidejűleg a küszöbértékek: e háztartástípus havi létminimumértéke 56 300 forint, egy főre számítva 14 100 forint, az öregségi nyugdíjminimum 9500 forint, az első népes- ségtized jövedelemhatára 8900 forint, az első népességötödé 11 000 forint, a családipótlék-jogosultság határértéke 19 500 forint.

Megállapítható, hogy amennyiben az egyik felnőtt munkanélküli (ellátással), a másik gyesen van, akkor a típuscsalád 7100 forintos egy főre jutó havi jövedelmével az első népességtizedbe esik, mélyen a népességtized jövedelemhatára alá; amennyiben a két felnőtt egyike foglalkoztatott, a másik pedig gyesen van vagy munkanélküli, akkor szo- rosan az első népességötöd határa felett élnek, és jövedelmük kevesebb a létminimumnál;

ha pedig mindkét felnőtt foglalkoztatott, akkor jövedelmük – átlagos keresetek esetén – mintegy 20 százalékkal meghaladja a létminimumot, és csak az átlagosnál jóval nagyobb keresetek esetén lépik át a családi pótlékra jogosultság határértékét.

Tanulságos következtetések vonhatók le az egyes küszöbértékek szintjén (annak kör- nyezetében) élő háztartások jövedelemelvárásainak adataiból. A következő 3. tábla a tár- gyalt, illetve említett küszöbértékek – a 9500 forintos határ, az első népességötöd jövede- lemhatára, a létminimum és a 19 500 forint jogosultsági határ – környezetében élő ház- tartások adatait tartalmazza, sorukat még kiegészítettem egyik irányban az első, másik- ban a tizedik népességtized adataival.

Az adatok egyértelműen bizonyítják a jövedelemelvárások társadalmi meghatározott- ságát: a nagyobb jövedelem, az ennek megfelelő jobb életkörülmények magasabb elvárá- sokkal párosulnak és fordítva. Az is megállapítható, hogy a háztartások jövedelemelvárá- sai saját helyzetükhöz képest nem irreálisak; a nagyon szűkös szinthez szükségesnek tar- tott összeg az alacsony jövedelműek körében még nagyobb, mint a saját jövedelem, de már a létminimum szintjén élők is e szinthez kisebb összeget jelölnek meg, mint a saját tényleges jövedelmük.

A megélhetési szintek arányairól szinte kísértetiesen egyformán gondolkodnak a kü- lönböző jövedelmi szinten élők. A nagyon jó megélhetési szinthez megjelölt összegek valamennyi háztartáscsoportban 3,5–4,0-szeresei a szűkös szinthez megjelölteknek, a nagyon szűkös szint összegei mindegyik csoportban 53–59 százalékát teszik ki az átla- gosként megjelöltnek.

3. tábla A háztartások jövedelemelvárásai néhány kiválasztott jövedelemszinten,

1996. I–IV. negyedév

Megnevezés Első népes- ségtized*

A 9500 forin- tos egy főre jutó havi jö- vedelem

Az első népességötöd

jövedelem- határa

A létminimum

A 19 500 fo- rintos egy fő- re jutó havi jövedelem

Tizedik né- pességtized környezetében élők

Jövedelem (forint) 7 210 9 573 10 943 14 381 19 523 38 559

Jövedelemelvárás (forint)

nagyon szűkös szinthez 9 257 10 827 11 566 13 030 16 032 21 023 szűkös szinthez 12 036 13 921 14 841 16 568 20 081 26 761 elfogadható (átlagos)

szinthez 17 362 19 390 20 366 22 726 27 116 36 233 jó szinthez 24 371 26 737 28 047 31 163 36 979 50 811 nagyon jó szinthez 37 279 40 803 42 793 47 508 55 244 80 568 Jövedelemelvárás aránya

(százalék)

nagyon szűkös az átla-

goshoz képest 53 56 57 57 59 58

nagyon jó a nagyon

szűköshöz képest 403 377 370 365 345 383

* A jövedelem-inkonzisztenciák miatt statisztikailag nem értelmezhető alsó 1 százalék nélkül.

Az egyes küszöbértékek értelmezéséhez, értékük megítéléséhez ismerni kell a külön- böző jövedelemszinteken élő népesség jellemzőit.

A KSH szerepe a hazai megélhetési számításokban 1996-tól című szakmai–

társadalmi vitaanyag⁵ a Hivatal jövőbeni szerepét illetően úgy fogalmaz, hogy „...akkor ad igazán hatékonyan segítséget a szociálpolitikának, ha pontos és rendszeres tájékozta- tást nyújt a különböző jövedelemszinteken élő népesség társadalmi–gazdasági jellemzői- ről”.

E célt a KSH a korábbi Családi költségvetés című éves kiadványaival és az azokhoz 1996-tól csatlakozott – a bevezetőben említett – Háztartás-statisztikai közlemények című negyedéves és Létminimum című éves kiadványaival szolgálja. Utóbbiból idézem „A háztartások társadalmi–gazdasági jellemzői néhány kiválasztott jövedelemszinten, 1996.

I–IV. negyedév” című tábla összefoglaló részét. Ebben tanulmányozhatók a különböző jövedelemszinteken élő háztartások demográfiai és aktivitási szerkezetének különböző- ségei, keresőik egyes jellemzői, jövedelmük és kiadásaik összegei, a háztartásban fo- gyasztott élelmiszer-mennyiségek különbözőségei.

Ami a kiadásokat illeti, legkiegyenlítettebbek körükben a lakásfenntartási kiadások:

1996-ban az első népességtized egy háztartásra jutó lakásfenntartási kiadásához, 6739 fo- rinthoz képest 1,3-szeres volt a létminimumérték környezetében élőké 8591 forint és eh- hez képest 1,5-szeres volt a 10. népességtized háztartásaié (13114 forint), így a 10. né- pességtized kiadása megközelítően kétszerese az első népességtizedének. A kiegyenlí- tettséget tekintve, hasonló a helyzet az egy főre jutó élelmiszer-fogyasztás értékénél, eh- hez azonban meg kell jegyezni, hogy az egyes élelemfajtákat illetően differenciált a kép:

a kenyér és péksütemény, valamint a burgonya fogyasztott mennyisége a különböző szin- teken nagyon hasonló, a tej, a tojás esetében 1,5-szeres körüli, a hús, a hal és készítmé- nyeik esetében kétszeres, a tejtermékek és a gyümölcs esetében több mint háromszoros a legfelső szint fogyasztása a legalsóéhoz képest.

4. tábla A háztartások társadalmi–gazdasági jellemzői néhány kiválasztott jövedelemszinten,

1996. I–IV. negyedév

Társadalmi–gazdasági

jellemzők Első népesség- tized*

A 9500 forin- tos egy főre jutó havi jö- vedelem

Az első népességötöd jövedelem ha-

tára

A létminimum

A 19 500 fo- rintos egy fő- re jutó havi jövedelem

Tizedik né- pességtized környezetében élők

A háztartások és személyek száma (fő) Adatszolgáltató háztartá-

sok száma 535 1 179 1 303 1 485 1 795 715

A háztartások teljes-

körűsített száma (ezer) 245 549 610 707 919 469

A személyek teljes-

körűsített száma (ezer) 907 1 921 2 031 1 994 2 124 1 008 A 100 háztartásra jutó személyek száma (fő)

Aktív kereső 62 84 93 86 80 105

Nyugdíjas 44 49 54 79 89 60

Többi személy 265 217 186 117 62 50

Összesen 371 350 333 282 231 215

ebből:

gyermekgondozási ellá-

tást igénybe vevő 23 19 17 10 5 4

munkanélküli 65 44 36 18 8 5

19 éves és fiatalabb el-

tartott 151 134 116 77 42 30

Az aktív keresők és nyugdíjasok jellemzői Arányuk a létszámból

(százalék) 28,6 37,9 44,2 58,4 73,1 76,9

Átlagos bruttó havi jöve-

delmük (forint) 16 028 18 807 20 341 22 642 26 716 50 553 Középiskolai végzett-

ségűek aránya (százalék) 10,6 13,6 16,6 21,5 26,1 35,8 Felsőfokú végzettségűek

aránya (százalék) 3,5 3,1 3,8 5,7 9,6 35,5

(A tábla folytatása a következő oldalon.)

(Folytatás.)

Társadalmi–gazdasági jellem-

zők Első népesség-

tized*

A 9500 forin- tos egy főre jutó havi jö- vedelem

Az első népességötöd jövedelem ha-

tára

A létminimum

A 19 500 fo- rintos egy fő- re jutó havi jövedelem

Tizedik né- pességtized környezetében élők

Az egy főre jutó havi jövedelem és felhasználása

Jövedelem (forint) 7 210 9 573 10 943 14 381 19 523 38 559 ebből:

nyugdíj (százalék) 22,3 20,8 21,3 30,4 35,8 17,1

egyéb társadalmi jöve-

delmek (százalék) 42,9 30,8 24,7 14,9 7,7 3,3

Élelmezési kiadás (forint) 4 354 4 819 5 123 6 660 7 385 9 901 Lakásfenntartási kiadás

(forint) 1 817 2 319 2 543 3 045 4 251 6 105

Egyéb folyó fogyasztási

kiadás (forint) 3 161 3 561 3 977 5 244 7 405 16 488 Folyó fogyasztási kiadás

összesen (forint) 9 332 10 699 11 643 14 949 19 041 32 494 A jövedelemből az élelmezési és lakásfenntartási kiadások után

egyéb célokra fennmaradó havi összeg

Egy főre számítva (forint) 1 039 2 435 3 277 4 676 7 887 22 553 Aránya a jövedelem szá-

zalékában 14,4 25,4 29,9 32,5 40,4 58,5

A háztartásban fogyasztott élelmiszerek egy főre jutó havi mennyisége Hús, hal és készítményeik

(kilogramm) 3,05 3,41 3,64 4,58 5,12 6,06

Tojás (darab) 11,74 12,88 13,77 17,05 18,22 19,11

Tej (liter) 4,34 4,89 5,08 6,44 6,45 6,31

Sajt, egyéb tejtermékek

(kilogramm) 0,60 0,70 0,77 1,07 1,21 2,07

Zsiradékok (kilogramm) 1,29 1,34 1,40 1,71 1,86 1,76

Kenyér és péksütemény

(kilogramm) 6,90 6,60 6,51 7,06 6,72 6,84

Cukor (kilogramm) 1,07 1,15 1,21 1,71 1,96 2,07

Burgonya (kilogramm) 3,42 3,62 3,79 4,30 4,52 3,52

Friss és tartósított zöldség

(kilogramm) 2,99 3,32 3,62 4,66 5,64 6,33

Friss és tartósított gyü-

mölcs (kilogramm) 2,35 2,93 3,24 4,36 5,75 7,65

A havi lakásfenntartási kiadások egy háztartásra számítva (forint)

Összesen 6 739 8 115 8 465 8 591 9 821 13 114

ebből:

háztartási energia 3 957 4 895 5 168 5 239 5 609 6 700 közüzemi, lakás-

fenntartási költség 1 856 2 192 2 368 2 452 3 317 5 070 építési kölcsön kamata,

törlesztése 926 1 028 930 900 895 1 344

* A statisztikailag nem értelmezhető alsó 1 százalék nélkül.

Legnagyobb különbözőségek a jövedelemből az élelmiszer- és a lakásfenntartási ki- adások levonása után maradó összeg nagyságát tekintve állnak fenn. Ez az első népes- ségtized egy főre jutó havi ezer forintot éppen csak meghaladó értékéhez képest az első népességötöd felett körülbelül 3 ezer, a létminimumérték környezetében élőknél 4,5–5 ezer forint, viszont a családi pótlék jogosultsági jövedelemhatárnál már közel 8 ezer, a ti- zedik népességdecilisben pedig 22–23 ezer forint. Az alacsony jövedelmekből az élelme- zés és a lakáskiadások után fennmaradó csekély összeg nyilvánvalóan – akár szerény szinten is – nem elegendő ahhoz, hogy kielégíthető legyen a további szükségletek széles skálája, amely a háztartások ruházkodási, egészségügyi, testápolási, iskoláztatási, kultu- rális, közlekedési, üdülési, sportolási szükségleteitől, a háztartás tartós javakkal való fel- szereltségéig terjed. Az alacsony jövedelemszinteken élők valójában többet is költenek e célokra a fennmaradó összegeknél, amit korábbi megtakarításaikból, kölcsönökből fe- deznek.

Miközben a háztartási felmérések adatai jól tájékoztatnak arról, hogy különböző jö- vedelemszinteken milyen demográfiai-aktivitási összetételűek és milyen körülmények között élnek a családok, megválaszolatlan a kérdés, hogy hányan élnek a lakosság külön- böző rétegeiben az alacsony jövedelműekre jellemző egyes küszöbértékek, köztük a lét- minimumérték szintje alatt. A KSH Létminimum, 1996 című kiadványa megállapítja, hogy erre a kérdésre a háztartási költségvetési felvételben bevallott adatok nem adnak valósághű választ. Ennek oka, hogy a felső jövedelemrégiókba sokkal kevesebb, az al- sókba pedig sokkal több háztartás került, mint amennyi a valóságban oda tartozik, mivel a jobb anyagi helyzetben lévők esetében gyakori az elzárkózás a válaszadástól, illetve elég általános a jövedelemeltitkolás. Következésképpen a háztartások bevallás szerinti adatai a valóságosnál nagyobb tömeget mutatnak ki létminimum alatt élőként.⁶

A küszöbértékek alatt élők számának, jellemzőinek kellő pontosságú meghatározásá- hoz a KSH kilátásba helyezte a jelzett torzulások korrigálását, hosszabb távú statisztikai módszertani program keretében. Egyidejűleg nagyságrendi becslést végzett az eddigi ta- pasztalatok felhasználásával: „A válaszadástól való elzárkózást tekintve megállapítható, hogy a felsőfokú végzettségűek, a jó lakáskörülmények között élők, az alkalmazottakkal dolgozó vállalkozók, vagyis a feltételezhetően jó anyagi helyzetűek közül a megkérde- zettek 30–40 százaléka tagadta meg a válaszadást, míg a legkevésbé iskolázottak, a rossz lakáskörülmények között élők, tehát a rosszabb anyagi helyzetben lévők körében ez az arány 5–10 százalék.⁷

Ami pedig a jövedelemeltitkolások hatását illeti: az alacsony jövedelműek körében, ahol a létminimumérték értelmezhető, az előfordulások szűk sávban sűrűsödnek, és emi- att minden 1 százalék, amit az idetartozók a jövedelemből eltitkolnak, 1 százalékponttal növeli a létminimum alatt élők arányát.

E tapasztalatokat és ismereteket felhasználó nagyságrendi becslés eredménye szerint 1996-ban az ország lakosságából a létminimum alatt élők aránya mintegy 25–30 száza- lék.” Ehhez a jelentés hozzáfűzi, hogy rétegenkénti becslésre nem volt lehetőség.

Úgy gondolom, hogy az egyes küszöbértékek alatt élőkre vonatkozó adatok, ha ab- szolút mértékeikben hordozzák is a vázolt torzulást, azért még értékesnek bizonyulhat-

7 Lásd: Az 1996-os jövedelmi felvételre nem válaszoló háztartások. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1997. 38 old.

nak, mert nagy vonalakban tükrözik a rétegek közötti arányokat. Így alkalmasak bemu- tatni, hogy mely rétegek azok, amelyeknek különösen nagy hányada él valamelyik kü- szöbérték alatt, és hogy nagyságrendileg mennyivel élnek alatta. Ennek érzékeltetésére az első népességötöd jövedelemhatárának mutatóját használom, amelynek 1996-os fo- rintösszege egy főre számítva havi 11 000 forintos nagyon alacsony érték.

Az egyik tényező, amely mentén a differenciáltság érvényesül, a családok gyermek- vállalása. Azon háztartások népességéből, amelyekben nincs 20 év alatt eltartott gyer- mek, 8 százalék élt a 11 000 forintos határérték alatt, egy gyermek esetén 18, a kétgyer- mekeseknél 27, a három- vagy többgyermekeseknél 53 százalék az e határérték alatt élők aránya.

A differenciáltság másik tényezője a háztartás gazdasági aktivitási szerkezete.

Gazdasági aktivitásuk alapján legstabilabb anyagi helyzetűek az aktív háztartásfőjű, két vagy több aktív keresős háztartások. Másik oldalon leghátrányosabb a helyzete azok- nak a háztartásoknak, amelyeknek felnőtt tagjai munkanélküliek, gyesen lévők, eltartot- tak, vagyis nincs sem aktív, sem nyugdíjas keresőjük. Róluk és további néhány jellegze- tes típusról szól a 5. tábla. Bemutatja, hogy az egyes háztartástípusok népességéből hány százaléknak volt kevesebb a havi jövedelme 1996-ban az egy főre jutó 11 000 forintos határértéknél. Az adatokban a háztartások gazdasági aktivitási szerkezetének igen erőtel- jes hatása jut kifejezésre. A küszöbérték alattiak aránya a háztartás aktivitási jellegének megfelelően karakterisztikusan különböző, a gyermek nélküli háztartások esetében pél- dául 5 százaléktól 49-ig terjed.

5. tábla Az első népességötöd jövedelemhatára* alatt élő népesség aránya

a gyermekek száma és a háztartástagok gazdasági aktivitása szerinti rétegzésben 1996-ban (százalék)

Háztartási jellemző A 19 éves és fiatalabb gyermekek száma

0 1 2 3 és több

Aktív háztartásfő, 2 vagy több aktív kereső

5 6 14 36 Aktív háztartásfő, 1 aktív kereső 7 21 29 50

Háztartások átlagosan 8 18 27 53

Munkanélküli, gyesen lévő, eltartott háztartásfő, mellette van aktív ke- reső

24 40 42 86

Rokkant, illetve korkedveznényes nyugdíjas háztartásfő, mellette sem aktív, sem másik nyugdíjas

nincsen 33 61 72 88

Munkanélküli, gyesen lévő, eltartott háztartásfő, mellette sem aktív,

sem nyugdíjas kereső nincsen 49 83 73 70

* Egy főre jutó havi 11 000 forintos összes személyes jövedelem.

A táblából kitűnik, hogy a 3 vagy több gyermekesek körében e küszöbérték alatt élők aránya az átlagosnál kedvezőtlenebb aktivitású háztartástípusok esetében kirívóan nagy,

70 és 88 százalék közötti, de még az átlagosnál jobb helyzetűek körében is 36, illetve 50 százalék. Az egy- és kétgyermekesek körében az arány ugyan nem emelkedik ki a népességötödből, de a vizsgált három kedvezőtlen aktivitású, hátrányos helyzetű típus esetében szintén igen magas, 40 és 83 százalék közötti.

Fontos információ, hogy a küszöbérték alatt élők jövedelme mennyivel marad el a küszöbértéktől. Az 1996-ban a 11 000 forintos egy főre jutó jövedelem alatt élők átlago- san 8700 forintos, vagyis 21 százalékkal kevesebb jövedelemhez jutottak. A részletes eredményekből az állapítható meg, hogy minél többen élnek egy népességcsoporton be- lül a küszöbérték alatt, annál nagyobb átlagos jövedelmüknek attól mért elmaradása. A küszöbértékhez képest átlagosan 21 százalékos elmaradáson belül az aktív háztartásfőjű, két vagy több aktív keresős háztartásoknál az elmaradás 15 százalékos (9500 forint az át- lagos havi jövedelemük), viszont a rokkant, illetve korkedvezményes nyugdíjas háztar- tásfőjű háztartásoknál – ahol a háztartásban sem aktív, sem másik nyugdíjas kereső nincs – 25 százalék (nekik 8200 forint az egy főre jutó jövedelmük), és még nagyobb mérték- ben, átlagosan 35 százalékkal vannak a küszöbérték alatt a munkanélküli, gyesen lévő, eltartott háztartásfőjű (átlagosan 7200 forintos egy főre jutó jövedelmű) háztartások.

E két utóbbi háztartástípus népessége 1996-ban 360 ezer és 450 ezer személy volt, közülük 190 ezernek, illetve 280 ezernek a jövedelme maradt – az ismertetett mértékben – a 11 000 forintos határ alatt.

*

A rendelkezésre álló terjedelem keretében csak éppen ízelítőt adhattam abból a gaz- dag anyagból, amit a KSH 1996-ban indított új kiadványsorozatai nyújtanak. Végezetül még azt kívánom megemlíteni, hogy a háztartási költségvetési felvétel feldolgozási prog- ramja alkalmas arra, hogy rövid átfutási idővel információkat adjon bármely megjelölt jövedelemérték környezetében élő népesség társadalmi–gazdasági jellemzőiről, érdek- egyeztetési, szociálpolitikai fórumok, illetve intézmények számára.

TÁRGYSZÓ: Életszínvonal. Fogyasztói ár.

SUMMARY

Having temporarily discontinued the computation of subsistence level at the end of 1994, the Hungarian Central Statistical Office launched a new series on the topic in the middle of 1996. The series presented a report in 1997 concerning the year of 1996. The year 1996 is of favoured importance on the grounds that the CSO had been engaged in the computation of just one threshold value, the subsistence level, from this time onwards be- gan to publish further ones too. Namely it publishes now indicators referring to the income of the first one fifth of the population and to income expectations in a quarterly entitled „Household statistics publications”.

Further on the author gives summary of the new approaches. In the first part he shows the method of com- puting subsistence level, stressing on the new features of the recent series. The second part deals with the theo- retico–methodological key issues of the computation of subsistence level and with various types of threshold values. In the third part the author analyses what position the various threshold values – among them the subsis- tence level – take up in Hungarian income structure.