A munkatermelékenység és a színvonalát meghatározó tényezők alakulása a mezőgazdaságban

STATISZTIKAI ELEMZÉSEK

A MUNKATERMELÉKENYSÉG ÉS A SZINVONALÁT MEGHATÁROZÓ TÉNYEZÓK ALAKULASA

A MEZÓGAZDASÁGBAN

SZEDERKÉNYI HENRIK

A mezőgazdasági élő munka termelékenységének 1966—1970. évi alakulását jelen tanulmányunkban az állami gazdaságok példáján mutatjuk be. Ennek oka: az állami gazdaságok csak a szükséges létszámot foglalkoztatják, és a végzett mun- káról 1959 óta pontos nyilvántartást vezetnek. Az állami gazdaságokkal szemben a termelőszövetkezeteknél a kényszerfoglaIkoztatottság miatt a vizsgált időszakban a munka termelékenységének szinvonala sokszor nem valós, és általában nem meg—

oldott a munkateljesitmények mérése sem. Az állami gazdasági adatok elemzését továbbá az is aktuálissá teszi, hogy az állami gazdaságok a fejlődésben általában 5—10 évvel megelőzik a termelőszövetkezeteket, így az állami gazdaságok tapasz—

talatainak ismerete hasznos lehet a termelőszövetkezetek számára is.

A felhasznált adatokat az Agrárgazdasági Kutató Intézet (illetőleg jogelődei) által 33 állami gazdaságban 1955 óta folyamatosan, rendszeresen végzett adat—

gyűjtésből vettük. Az évek közötti összehasonlítás lehetőségét azzal igyekeztünk megteremteni, hogy a vizsgált évek termelési eredményét változatlan árakon szá—

mitottuk. Változatlan árként az állami gazdaságok 1959. évi elszámoló árait alkal—

maztuk.

A MUNKATERMELÉKENYSÉG SZINVONALÁT MEGHATÁROZÓ TÉNYEZÖK

_ Az élő munka termelékenységét —- miként az ismeretes —- egy mutatószámmal, éspedig az élőmunka-ráfordítás és a termelés eredményének hányadosát mérjük.

Élőmunka-ráfordíta's

A vizsgált időszakban az állami gazdaságokban tovább emelkedett a termelés technikai színvonala. Ezt bizonyítják az 1. tábla adatai.

Széles körben terjedt a különféle vegyszerek használata. Mind fontos-abb sze- rephez jutottak a különféle növényvédőszerek, a műtrágya—felhasználás pedig öt év alatt több mint kétszeresére emelkedett: 1966-ban 229, 1968-ban 409. 1970—ben

pedig már 515 kilogramm műtrágya jutott egy kat. hold mezőgazdasági területre.

Az utóbbi években jelentős szervezeti változások is történtek. több gazdaságot összevontak. Ennek eredményeként a gazdaságok száma az 1966. évi 201—ről 173-ra csökkent. a gazdaságok átlagos területe viszont 8604 kat. holdról 10173 kat. holdra emelkedett.

896 SZEDERKENYI HENRiK

1. tábla

Az állami gaziaáégotaépfűrűiégí mutatóinak alaku/ása ,,

A száz kat. hold szántóro jutó

redukált

Év traktor' tehergép-

e9Ység kocsi ! komból" 153735;

1966 ... 1.36 0.13 0.14 3 0.39

1967 ' 1.112 0.153 0,15 1 0.36

1968 l 1.47 O,15 0.16 % 0.35

1969 1.58 0.17 0.16 1 028

i 0.27

1970...:ZIZIZZIZIZZZ 1 1.74 020 0.16

A fokozottabb gépesítés. k-emizálás és az összevonások együttes hatására élő munka szabadult fel a termelésben: a bázisidőszakhoz képest 1970-re 5 százalékkal csökkent a dolgozók száma. 14 százalékkal pedig a ledolgozott órák mennyisége.

Az egy dolgozóra jutó munkaidő mennyisége még ennél is nagyobb mértékben.

éspedig 16 százalékkal csökkent.

2. tábla

._._.—___uzs Al..,éls'ámtfnkgiráfeid'ítáLtzlglsaléiagaállami ,,9950'959'! gokbafr _ MW,—

! Száz szántóegységre Egy szántóegységre Egy dolgozóra jutó

; jutó átlagos létszám' jutó összes munkaidő munkaidő

Év ; MMM. M.-. www—__

l f" Index: , lndex- , Index:

; 0 1966. év : 100 om 1966. év :: 100 om 1966. év a 100

1966 ... - ... % 925 l 100.0 254 100,0 2746 100.0

1967 ... l 9,12 98.6 246 96,9 2697 982

1968 ... ; 8,74 94,5 237 93.33 2712 98,8

1969 ... ' 8,79 95,0 221 870 2514 915 1970 ... ! 8,79 95,0 219 862 2491 90.7

' Létszámon jelen tanulmányban nem az átlagos állományi létszám. hanem az átlagos dolgozói lét- szám értendő. és a bemutatott adatok is erre vonatkoznak.

Az egy dolgozóra jutó munkaidő csökkenésének oka, hogy az 1969—1970. évek-

ben az állami gazdaságokban megkezdődött a napi 8 órás munkaidő bevezetése

oly módon, hogy a munkaidő-csökkentés mértékét éves keretben szabták meg. Az előírt munkaidőkeret évi 2500 óra. Ez a napi 8 órai munkaidőalapnok megfelelő idő. amelyet o gazdaságok idényenként változó, a szükségletnek megfelelően 6—12 órás munkanapokban használhatnak fel.

Az állattenyésztési ágazatokban munkaidő—csökkentés miatt az állatok őrzését ellátó nappali dolgozók váltását — munkaerő hiányában -— főleg nők vagy pedig

nyugdíjasok munkába állásával oldották meg. A növényápolási és betakarítási munkák optimális időben történő elvégzése sok túlórát igényelt, még (: téli—nyári osztott idő mellett is. Mindezeknek feltehetően szerepe volt abban, hogy az utóbbi időben (az 1966. évi 16,4 százalékról 1970-re 20.6 százalékra) emelkedett a— női dolgozók aránya. (Az 1970. évinél csupán 1967-ben volt magasabb: 21,1 százalék.) A 8 órás munkaidő bevezetése még nemigen éreztette hatását a munkaerő- óllandósulásban. A kilépések. illetve belépések aránya az összlétszám százalékában

A MUNKATERMELÉKENYSÉG A MEZÖGAZDAS'ÁGBAN 897

1966-ban 87, illetve 7,7, 1969-ben 10,4. illetve 105. 1970—ben pedig 13,3, illetve 14.15 százalékot tett ki. A:: mindenesetre kedvezőnek tekinthető. hogy míg 1968-ban a belépések aránya elmaradt a kilépésektől, addig 1969-ben és 1970-ben nagy- jából egyensúlyi helyzet alakult ki, illetve a belépések aránya valamivel meg is haladta a kilépésekét, így 1970—ben a létszám növekedett.

Kedvezőtlen változásként foghatjuk fel viszont azt, hogy a munkahely—változ- tatás a megelőző évekhez mérten emelkedő tendenciát mutat,

3. tábla

A munkahely-változtatás alakulása az állami gazdaságokban

Az előző évhez képest

Év (" változatlan l emelkedő l csökkenő

! munkahely—változtatást kimutató gazdaságok

! aránya (százalék)

,, , ,,4, ] __

1968 ... 28,Ó l 28,6 l 42,8

1969 ... l _ l 35.o * 65,0

1970 ... l 482 i 37,0 14,8

A fluktuáció oka a megfigyelt gazdaságok szerint főként urbanizációs hatások- ban keresendő. A városok közelsége miatt már nemcsak — mint korábban — a szak- képzetlenek körében jelentős a fluktuáció, hanem mindinkább növekszik a szak—

képzett fizikai munkavállalók körében is. Erre legjellemzőbb az, hogy a munkaerő- vándorlás éppen azokon a területeken a legnagyobb. ahol a bérrendezés is a legnagyobb mértékű volt (műhelyek, építőbrígádok dolgozói. gépkocsivezetők, trak—

torosok, rakodók). Ebből következik, hogy kizárólag fizetésrendezésekkel nem lehet az urbanizációs hatásokat ellensúlyozni. A fluktuáció másik fontos oka az erősödő

termelőszövetkezetek által nyújtott kedvezőbb kereseti lehetőség. Több gazdaság—

ban a fluktuáció elemzése során megállapítható volt. hogy a termelőszövetkezetek mellett jelentős elszívó hatása volt az iparnak. és hasonló nagyságrendű az egyéb

gazdasági ágak elszívó hatása is. Figyelemre méltónak mutakozik az állami gazda—

ságok közötti vándorlás is.

A műszaki fejlődés a munkaerő-gazdálkodás vonatkozásában nemcsak a lét- számcsökkenés irányában hatott, hanem növelte a korszerű gépekhez értő szak- emberek alkalmazása iránti igényt is. Ez érthető is. A mezőgazdaság gépesítéséhez a termelés specializálódásához megfelelően speciális tudású szakemberekre van szükség. Ennek az igénynek megfelelően nőtt a szakmunkások aránya a munkás—

létszámon belül (az 1966. évi 17.4-ről 1970-re 23.2 százalékra) és a műszakiak ará—

nya az alkalmazotti létszámon belül (41.1 százalékról 43,4 százalékra).

A műszakiak arányának növekedését még jelentősebbé teszi, hogy az alkalma—

zottak összes száma öt év alatt lényegesen emelkedett. Ez okozta —— többek között

—, hogy a száz munkásra jutó alkalmazotti létszám 12.1 százalékkal 9,77—ről 10.95—re

emelkedett.

A mezőgazdasági munka természetéből következik, hogy az évi átlagos lét—

számból csak bizonyos hányadra van szükség állandó jelleggel. míg a többieket

meghatározott időszakra, illetőleg esetenként mint alkalmi munkavállalók-at alkal—

mazzák. A műszaki fejlesztés, amely a szakmunkások arányának növekedését ered- ményezte, szükségszerűen megváltoztatta a munk-ásállomány állandó, időszaki és

alkalmi munkások szerinti összetételét. '

ó Statisztikai Szemle

898 SZEDERKENYI HENRIK

4. tábla

A munkásál/omány alkalmaztatási ielleg, ágazat és kor szerinti megoszlása az állami gazdaságokban

A munkáslétszám megoszlása

M , (százalék)

egnevezes

1966 1967 1968 1969 1970

Alkalmaztatósi jelleg

Állandó ..., ... 6 9,4 71,3 75,1 77.1 80,8

ldőszakl ... 20,0 18.8 15,9 14.8 13.3

Alkalmi 10,ó 9.9 W 9,0 8.1 5.9_"_

Osszesen 100,o 1oo,o 1oo,o 1oo,o 100,0

Ágazat

Növénytermelés ... 33,5 32,8 27,6 27.8 25.33 Állattenyésztés .. ... 219 19,6 21,3 20,4 20,8

Segédüzemek ... 27,7 29,3 312 30,0 31,2

Egyeb ... A...]... 169 153, 195: _H21,s 22,7 y

Összesen voo.o M1oo,o 100,0 1oo,o mao

Korcsoport (év)

— 21 ...- ... 1 1,4 13,s 9.6 11,1 12,0 22—39 ... ... 50,2 49,5 48,2 47,6 45,9 40—49 . . .- ... 20,7 21 ,7 26,0 25.2 26,0

14.D 12,3 13.9 13.9 13.5

3.7 2.7 2.3 2.2 2,6

Összesen 100,o 10007 1oo,o 1oo.o mao

Az adatok azt bizonyítják. hogy az állandó munkások aránya egyre emelkedik, az időszaki és az alkalmi munikavállalóké viszont csökken. Ez érthető. mivel az idő—

szaki és az alkalmi munkavállalók túlnyomórészt a növénytermelésben dolgoznak.

Az utóbbi években a műszaki fejlesztés elsősorban a növénytermelésben eredmé—

nyezett jelentős élőmunka—megtakarítást. Ezt' tükrözi a növénytermelési munkások arányának csökkenése: 1966-ban még az állománynak 33.5, 1970-ben pedig már csak 25,3 százalék—a dolgozott a növénytermelésben.

Figyelemreméltó képet nyújt a dolgozók kor szerinti megoszlása is: a vizsgált állami gazdaságokban — a termelőszövetkezetekkel ellentétben -— szó sincs elöre-

gedésről. hiszen az állományi létszámnak kb. 60 százaléka a 39 évesek és ezeknél

fiatalabb korosztályokból került ki, s minél feljebb haladunk a korösszetételben.

annál jobban csökken az idősebb korosztálybeliek aránylagos súlya. Ez a termelő-

szövetkezeti tagság korösszetételénél kedvezőbb kép kétségtelenül az állami gazda-

ságok jobb anyagi. szociális és kulturális adottságaival függ össze. A 60 éves [és

ennél korosabb dolgozók —— ellentétben a termelőszövetkezetekkel — a vizsgált gaz—

daságok dolgozóinak csupán 2.6 százalékát teszik ki.

A mezőgazdasági munka termelékenysége szinvonalának megállapításához szükség van a kimondottan mezőgazdasági termelésben (növénytermelésben és ál- lattenyészté'sben) foglalkoztatott dolgozók számának ismeretére is. Ezek száma a

következőképpen alakult. (Lásd az 5. táblát.)

A mezőgazdasági termelésben dolgozók számába a mezőgazdasági termelés- ben közvetlenül részt vevő növénytermelői, állattenyésztési és segédüzemi munká- sokat. valamint a műszaki alkalmazottakat soroltuk. A harmadik ötéves terv idő- szakában a mezőgazdasági termelésben dolgozók átlagos száma az állami gazda- ságokban — száz szántóegységre számítva — az 1961—1965. évek átlagához viszo—

nyítva 172 százalékkal csökkent. Évenként vizsgálva e létszámadatokat megálla—

A MUNKATERMELEKENYSÉG A MEZÖGAZDASAGBAN 899

pithatjuk, hogy a harmadik ötéves terv időszakának valamennyi évében kevesebb mezőgazdasági dolgozót foglalkoztattak a megfigyelt gazdaságokban, mint 1965—

ben, ami elsősorban a műszaki fejlesztés eredményének tekinthető. Különösen nagy- mértékben (12 százalékkal) csökkent a munkások. ezen belül elsősorban a növény-

termelésben dolgozók száma.

5. tábla

A mezőgazdasági termelésben dolgozók száma száz szóntóegységre számítva a vizsgált állami gazdaságokban

Létszám (fő) Létszám

időszak a beszámolási a megelőző a bázisidőszak a megelőző időszakban ; ldlngllslgoz százalékában szazlglgslfgban

1956—1960. évek átlaga 8.66 l — 100.0 —

1961—1965. évek átlaga 6.44 l —2.22 74.3 74.3

1966—1970. évek átlaga 5,33 % —1 ,11 615 82,8

1965 ... 5.81 ! — 100.0 —

1966 ... 5.79 § —0,02 99,7 99.7

1967 ... 550 l —0,29 94.7 95,0

1968 ... 5.01 . —0.49 862 91 ,1

1969 ... . . .. 526 l —-l—O,25 90,5 105,0

1970 ... , ... 5.12 ; —0.14 88,1 97.3

1. ábra. A munkások szántóegységre jutó átlagos létszámának alakulása

(Index: 1966. év : 100)

%

750 r—* e—u— ,,_,, - — ( _ 4 ,, ———--—_——————————

! "__...

1470! ,

, , ,, _,_,._"—._

730 — ., _ , ,_,,,.__

..-"Jffg7éű'z/"ZE/77/'/77Uf/'/rás

720 _ , ; , ,, __ ;

770— — - — , ,

, ősszes munkás

___.m-L;M,,,m,__

4050me

Mmmm-""!"—

70 , , _W5'7WW'75T/42W57m' ___,T*x

60 ,,,, , , , , _ , _ ,,,_,, ,, , _ ,, . ,,,,, ,,,,,,,,,

7965 l 7957 l 7968 l 7969 l 7970

A növénytermelésben a száz szántóegységre jutó munkások száma csaknem 30 százalékkal csökkent. Ez a létszám-megtakarítás (: kézi munkák gépesítésének, a segédüzemági szolgáltatások növekvő igénybevételének a velejárója. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy a gépesítés fokozódása ellenére a mezőgazdasági termelés-

Ó.

900 SZEDERKENYI nemm

ben igénybe vett segédüzemi munkások száma 1968—ig szintén csökkent. még- hozzá 4.4 százalékkal, az utolsó 2 évben azonban 40 százalékot meghaladó mér—

tékben emelkedett, elsősorban a terméshozamok növekedése miatt szükségessé

vált nagyobb igénybevétel következtében. Az állattartásban is csökkent a létszám,

éspedig 10 százalékkal nagyobb mértékben, ami az állattartó telepek koncentrá- ciójára. és egyéb korszerű tartási módokra vezethető vissza. A gépi fejés nem idé- zett elő létszámcsökkenést. Elsősorban a hizl-alási ágazatokban és a baromfi—

tenyésztés valamennyi területén történt előrelépés. A sertéshizl-aldákban a 220—260 , '

darabos gondozási norma 600—1000 darabra. az egy gondozó által ellátott tyúlkok

száma pedig 500 darabról 4500 darabra emelkedett. A tényleges munkaidő—megta—

karítás a valóságban még nagyobb volt. a területegységre jutó fizikai munkaórák

mennyisége ugyanis nagyobb mértékben csökkent, mint a létszám.

6. tábla *

Az egy szántóegységre jutó munkás munkaidő mennyiségének alakulása a mezőgazdasági termelésben

Összesen 1 Ebből : ,

növénytermelésben állattenyésztésben

Év az 1966. '—

áro év! száza- 'az 1266. az 1966.

lékában óra evi Szum- óra évi szaza-

lékában lékóbun

146 l 100.0 82 100.0 64 l 100.0

149 101,6 83 1012 66 1031

141 96,4 75 91 ,5 66 103.1

128 88,2 86 1049 42 65.6

120 822 79 96,3 41 64.1

l

A területegységre jutó munkás munkaórák összes száma évről évre csökkent 1966—hoz képest. Az állattenyésztésben ugyanez volt a helyzet. a növénytermelésben viszont a munkaórák száma hullámzóan alakult.

A fizikai dolgozók munkaórái számának csökkenésében szerepet játszott ezen- felül az állattenyésztésben az is, hogy a létszám 12 százalékos csökkenése mellett az egy főre jutó munkaórák száma 26 százalékkal csökkent. a növénytermelésben

pedig az, hogy a technikai színvonal emelkedett. Ezt bizonyítja a gyalog- (kézi) és

. a gépi munkák arányának változása a mezőgazdasági termelésben.

7. tábla

A gépi munkák arányának alakulása a mezőgazdasági termelésben

(százalék)

i

i Az összes munkából A nagzr'ixygeggilelesi l Az óggüígz'fósluéü

Év _,

gyulag- gépi gyalog- gépi gyalog— gépi

munka munka munka munka munka munka

1966 ... '84,5 15,5 79,4 20,6 909 9.1

1967 ... 83,3 16,7 77,3 22.7 90.9 , 9.1

1968 ... 822 17,8 71 .7 28,3 94,1 5.9

1969 ... ' ... 76,6 23.4 65,5 34.5 98.9 1.1

1970 ... 74,2 25.8 61 .7 38.3 98,5 1,5

A MUNKATERMELÉKENYSEG A MEZÖGAZDASÁGBAN 901

A gépi munkák aránya a mezőgazdasági termelésben a harmadik ötéves terv időszakában az 1966. évi 15,5 százalékról 1970-ben 25,8 százalékra emelkedettA növénytermelésen belül a növekedési ütem — érthetően — még ennél is nagyobb volt: a gépi munka aránya öt év alatt 20,6 százalékról 38,3 százalékra növekedett.

Az állattenyésztésben a gépi munkák aránya kisebb lett. Ez azonban nem tényleges csökkenés. A legújabb rendelkezések szerint ugyanis az állattenyésztést segéd—

üzemi szolgáltatásokkal terhelni nem lehet, csupán a telepek közötti állotszállítá—

sokat lehet figyelembe venni. Ennek következtében az értékelési rendszer nem ad lehetőséget az összehasonlításra.

Termelési eredmény

A harmadik ötéves terv időszakában a vizsgált állami gazdaságokban a hal- mozott termelési érték 205 százalékkal emelkedett az 1961—1965. évekhez képest.

amikor a színvonal—emelkedés 18.45 százalékot tett ki, a megelőző ötéves időszak átlagához képest. A három ötéves időszak között figyelemreméltó színvonal—emel—

kedés mutatkozik, és az emelkedés mértéke a harmadik ötéves tervidőszakban volt a legnagyobb.

Ha az 1966—1970. évek termelési szinvonalát évenként viszonyítjuk az 1965.

évihez, ugyanilyen egyértelműen kedvező a kép: a növénytermelés és az állat- tartás együttes eredménye mind az öt évben túlhaladta az 1965. évi termelési szín—

vonalat.

A termelési szinvonalat elsősorban a növénytermelés határozta meg, amelynek aránylagos súlya minden évben meghaladta az állattenyésztés termelési értékének arányát. Különösen nagy volt a különbség a növénytermelés javára 1969-ben, ami-

kor a kedvező időjárás miatt a gazdaságok rekordtermést takarítottak be és ezért

a növénytermelés termelési szinvonala kiugróan magas volt.

A 8. táblában bemutatott termelési színvonal számos tényező (gazdaságössze- vonások, üzemi szervezet, termelési szerkezet változása, agro- és zootechnika, idő- járás stb.) együttes hatására alakult ki. A tényezők közötti okozati összefüggések részletes elemzése meghaladja e tanulmány kereteit, ezért inkább csak a tenden- ciák ismertetésére szorítkozunk.

8. tábla

_ A halmozott termelési érték alaku/ása ágazatonként

- * $ a ' a $ a % É 3

*;9 -— :. ); -— :. *; -— :.

időszak '22 22 2192 22 j' 22 283 23 22 282

Index: 1956—1960. e'vek

forint/szántóegység átlaga. illetve az aránya (százalék) 1965. év : 100

'1956—1960. évek átlaga ... 2429 1896 4325 100.0 100.0 100,0 562 43.8 100,0 1961 —1 965. évek átlaga 2582 2547 5129 106,3 134,3 118,6 50.15 49,7 100.0 1966—1970. évek átlaga ... 3265 2905 6170 134,4 153,2 142,7 52.9 47,1 100.0 1965 ... 2672 2513 5185 100,0 100.0 100,0 51 .6 48,4 100.0

1966 ... 2802 2642 5444 1049 105.1 105,0 51 .5 48,5 100.0

1967 ... 3231 2871 6102 120,9 1142 117,7 52,9 47,1 100.0

1968 ... 3122 3004 6126 116.8 119,5 118.1 51.0 49.0 100.0

1969 ... 3775 2852 6627 141 ,3 1 13,5 127,8 57,0 43,0 100.0 1970 ... 3388

3153 6541 126,8 125,5 126,1 51 ,8 482 100.0

902 SZEDERKÉNY! HENRiK

A növénytermelés termelési szinvonala 1965 óta 1966-ban volt a legalacsonyabb.

jóllehet a kiemelt ágazatoik közül csak egyben volt ekkor a legalacsonyabb a ter- mésátlag. Termésátlagok szempontjából az 1968. év volt a legkedvezőtlenebb. 1969 pedig a legjobb.

A növénytermelés termelési színvonala a harmadik ötéves tervidőszak éveiben átlagosan 26,4 százalékkal túlhaladta az 1961—1965. évek átlagát, és mindent:!- kalommal magasabb volt az 1965. évinél. A termelési színvonal meglehetősen egyenesen fejlődött: az 1965. évet követően 4 éven át emelkedett, és csak az utolsó

évben süllyedt a megelőző év színvonala alá. de még így is 1969 után a legjobb

eredményű évnek bizonyult.

A növénytermelés termelési szinvonalát döntő módon a szántóföldi növény- termelésben folyó munka eredményei határozzák meg. A növénytermelésen belül is tulajdonképpen 9 ágazat hozamai döntik el a szántóföldi növénytermelés ered- ményét. Ezen ágazatok vetésterülete ugyanis 80— 85 százalékát teszi ki az összes

szántóterületnek. E kiemelt szántóföldi növénytermelési ágazatok termésátlagának

alakulását a 9. tábla mutatja.

9. tóbia

A főbb szántóföldi növénytermelési ágazatok termését/ágának alakulása

(mázsa/kat.hold. )—__MV_

1966. 1967. 1 1968. i 1969. 1970.

Megnevezés " w- ——-x ,. —

években i

Öszi búza 17.44 20.21 18.86 20.70 16.46

Öszi árpa ' 15.19 15,31 16.03 15,85 14.91

Kukorica ... ' 22.03 21.65 23.30 ; 32,37 28.85

Silókukorica 123,80 1 107.60 i 120.10 148,10 127,70

Burgonya ... i ... 67.53 ' 57,63 i 57.12 82.54 7126 Cukorrépa . .. 20020 202,12 ! 191,35 ! 195,60 195,14

Dohány ... .. 4.16 5,72 6,41 i 6.39 4.45

Hüvelyesek ! 8.34 1054 i 558 i 9.23 sm

Évelő pillangósok ... 33,50 34.40 i 29.65 E 37,58 38.83

' i a

Az állattenyésztés területegységre jutó termelési értéke 1966 és 1970 között átlagosan csaknem 15 százalékkal haladta túl a megelőző öt év átlagát. és minden egyes évben nagyobb volt a területegységre jutó termelési érték, mint 1965-ben.

A területegységre jutó termelési érték növekedése részben a nagyobb állatsűrű-

ségnek volt a következménye. (Lásd a 2. ábrát.)

Az állattenyésztés termelési értéke lényegében a szarvasmarha-, a sertés-,

a juh— és a baromfitartási ágazatok eredményeitől függ. E 4 ágazat adja az állat—

tenyésztési értéknek több mint 90 százalékát. Átlaghozamaikvat a 10. tábla mutatja be.

Az állattenyésztés eredménye szoros függvénye a növénytermelési hozamok—

nak,!lhiszen a takarmányok jelentős részét a mezőgazdasági üzemek saját termelé- smükből fedezik.

A különböző takarmányok. továbbá a vetőmagok és az állattartás azon ter—

mékei. amelyeket a termelési szükségletek kielégítésére fordítanak, tulajdonképpen halmozódnak. tehát ha ezeket is hozzászámítjuk a végtermék értékéhez, statikusan a valóságosnál magasabbnak, dinamikában pedig —— a halmozás mértékének vól- tozásai miatt — a valóságos tendenciától eltérő képet kapunk a termelési színvonal—

ról. Ennek a torzításnak a kiküszöbölése céljából a mezőgazdasági termelés szín-

A MUNKATERMELEKENYSÉG A MEZÖGAZDAS'ÁGBAN 903

vonalát a halmozatlan termelési értékkel (a mezőgazdasági végtermék értékével) mérjük. (Lásd a 11. táblát.)

2. ábra. Az állatsűrűség* és az állattartás termelési színvonala

% 730

720 .

742 a'lM/an/ás fenn?/m' számara/a ,-l

. , ' x _ / '

770 .., "" ** . "

, / . / § . .,

./ ' , A

700 4

ax.—

l//a/sí/'0'15'áy ;

90

80 ' ,

7956 ! 7957 ! 7050 l 7969 l 7070

" A száz szóntóegységre jutó számosdllat, baromfi nélkül.

10. tábla

A fontosabb állattenyésztési ágazatok ótlaghozamának alakul/ása"

1966. I 1967. l 1968. I 1959. 1 1970.

Megnevezés "

évben

Tehenészet ... 3162 l 3358 3214 3096 3012 Borjúnevelés ... 272 287 290 293 295 Növende'kmarha—nevelés ... 179 184 178 185 184

Marhahízlolós ... 342 358 347 345 362

Sertéstenyésztés ... 261 291 293 300 324 Süldőnevelés ... 147 150 138 141 140 Sertéshizlalás ... 138 155 153 160 162 Juhászat ... - ... 4.65 4,7ó 4.81 4.92 4.61 Tyú ktenyésztés ... 218 227 233 222 226 Húscsirketartás ... 4.96 5.60 6.37 6.24 5.73

" Az állattenyésztési átlaghozamok az évi átlagos állatlétszámra vonatkoznak, és tartalmazzák: a nevelési (borjú. növendékmarha. süldő) és a hizlalási (szarvasmarha, sertés. húscsirke) ágazatokban az évi súlygyurapodást (kilogramm). a tehenészetben az évi termelt tej mennyiségét (liter). a sertéstenyéSZv tesben a választott malacok súlyát (kilogramm), (: juhászatban az évi gyapjúmennyise'get (kilogramm). a tyúktenyésztésben az évi tojósmennyiséget (darab).

A halmozatlan termelési érték — területegységre vonatkoztatva — mintegy 2000 forinttal :kisebb. mint a halmozott. A különbség a mezőgazdasági termékek (bele- értve az ipari takarmányokat is) növekvő felhasználásából adódik. A halmozások szántóegységre számított értéke az 1956—1960. években átlagosan 1679, az 1961—

1965. években 2029, az 1966—1970. években 2217 forintot tett ki. Az utóbbi évek- ben jelentős emelkedés után kis mértékű csökkenés volt tapasztalható: az 1965.

évi 2011 forintról 1968-ra 2307 forintra emelkedett. ezt követően azonban 1970-ig egyenletesen 2142 forintra esett vissza.

Az előző évhez viszonyítva a halmozo'tlan termelési érték színvonalának vál-

tozását, megfigyelhetjük, hogy minden második évben alig változott a termelési

színvonal, azt követően viszont 14—15 százalékos emelkedés következett be. Ugyanez figyelhető meg a növénytermelés esetében is. Mindebből következik, hogy a mező-

904 SZEDERKENYi HENRlK

gazdasági végtermék értékének alakulását döntő módon (: növénytermelés hatá—

rozza meg, annál is inkább, mivel az állattartás elsősorban a növénytermelés ter—

mékeinek felhasználásával ért el termelésiszínvonal—emelkedést.

11. tábla

A halmozotlap termelési érték alakiL/ásaum

Termelési szin— A termelési színvonal változása

id " von'lglóísbaÉÉ-o 53 13353- 0 bcz's'do- 0, megelő—

oszak szakban hoz képest szakhoz zo időszak-

(forint/szánták (forint! _ ÉPÉSt ho:— képest

egyseg) 427523); százalék

1956—1960. évek átlaga ... 2646 —- 100.0 -—

1961—1965. évek átlaga ... 3100 —-l- 454 1172 1172 1966—1970. évek átlaga ... 3953 _l- 853 149.4 127,5

1965 ... 3174 .. 1oo,o ..

1966 ... 3331 4— 157 1049 1049 1967 ... 3806 —l— 475 119,9 114.3 1968 ... ' 3819 Jr- 13 120,3 100,3 1969 ... 4385 —l— 566 138.1 1 14.8 1970 ... 4407 —l— 22 138,8 100.5

A MUNKATERMELÉKENYSÉG SZlNVONALA

A munka termelékenységét — miként az előbb már utaltunk rá —— a termelés eredménye és a ráfordított munka mennyiségének hányadosa fejezi ki. Ezeket a tényezőket azonban másként vesszük számba az egész termelés. valamint a fő—

ágazatok és az ágazatok tekintetében:

- az egész termelés szempontjából az egy dolgozóra. illetve az ezer órára jutó bruttó vagy halmozatlan termelési értékkel,

— a főágazatokban az egy főágazati fizikai dolgozóra és az ezer árára jutó főágazati termelési értékkel,

-— az ágazatokban pedig a termőhelyi (terület. állat) egységre, illetve a fő termék egy- ségére jutó munkaórák mennyiségével

mérjük az élő munka termelékenységét.

Az egész termelésre vonatkozó munkatermelékenységi mutató számításainál a létszám. illetve a munkaóra a gazdaság összes létszámára, illetve munkaidő-rá—

fordítására vonatkozik. A főágaza—ti és az ágazati termelékenységi mutatók eseté—

ben a munkaórák számla viszont nem tartalmazza a gazdasági általános munkák Lmunkaóra-felhasználását. hanem csak a közvetlen kézi és gépi munkaóra-felhasz—

nálásokat, valamint a fenntartásokból a főágrazatokat, illetve az ágazatokat ter—

helő munkaórák összegét.

A mezőgazdasági termelés munkatermelékenysége

A mezőgazdasági termelés eredményét a halmozatlan termelési érték—kel, a munkaráfordítást pedig a növénytermelésben és az állattenyésztésben dolgozó munkások (segédüzemiek is) és műszakiak átlagos dolgozói létszámával fejezzük 'ki. Az ily módon képzett munkatermelékenységi mutatók ötéves átlagokban. ille-

tőleg a harmadik ötéves tervre vonatkozóan a következőket mutatják. (Lásd a 12.

táblát.)

A MUNKATERMELÉKENYSÉG A MEZÖGAZDASÁGBAN 905

A vizsgált állami gazdaságok munkatermelékenységének színvonala a har—

madik ötéves terv időszakában több mint 54 százalékkal emelkedett a megelőző öt év átlagához képest. és a harmadik ötéves terv időszakán belül is emelkedett nemcsak az 1965. évihez képest, hanem évről évre a megelőző évhez képest 15.

Különösen nagymértékű volt 'a termelékenységemelkedés 1967—ben, amikor 204 százalékkal magasabb termelékenységet értek el a vizsgált gazdaságok dolgozói.

mint az előző évben. A munkatermelékenység évenkénti átlagos 11 százalékos nö—

vekedése jó eredménynek mondható.

12. tábla

,, A munIsatermelékenvsrégjzínvonáfának nickel/ása .

A munkatermelékenység változása Tunkatermglé- ——————-————-——————————v--w— — —

enyseg a e— ,, ' ' ' ". ".

időszak számolása idő- 332231; a 531355 3231.

lázam/12) hgz merjem—roz kéei

( onnt/ o) : szazalek

1956—1960. évek átlaga ... 30 554 .. 1oo,o __

1961—1965. évek átlaga ... 48'124 —l—17 567 157,5 157.5 1966—1970. évek átlaga ... 74 109 —l——25 985 2425 154,0 1965 ... . ... 54 629 _ 100.0 _.

1966 ... 57 606 Hl— 2 878 105.3 105.3 1967 ... 69 212 4-11 705 126,7 120.4 1968 ... 76 295 —l— 7 083 139.7 1102 1969 ... 83 404 —l— 7 109 152,7 109,3 1970 ... 86 058 -l- 2 654 1575 103,2

A valóságban a munkatermelékenység emelkedése gyorsabb ütemű volt, mivel a vizsgált időszak második felében csökkent az egy dolgozóra jutó munkaórák száma. Ezért szükségesnek véltük az ezer órára és az egy átlagdolgozóra jutó hal- mozatlan termelési érték alapján is bemutatni a munkatermelékenység alakulását.

3. ábra. A munkatermelékenység alakulása az ezer órára és az egy átlagdolgozóra iutó termelési érték alapján

(lndex: 1966. év : 100)

% 770

760._w._.__e______._, _, , , . ,

750 _"_._M___,__.,. , __ I

lf/

[

740 , ( _ , .

[gya/Wü/yazam]ű/H fla/mazaf/m / ferme/és/é/r/ék //

730 f- " ——

/

/ l

7 20 , , _ J, , , _ __

U /, — " 'igráf'áfajt/fa'

halmaza/lan

ferme/és/e'ffák

77 ,! ,,

/

I

700

7966 l 7967 I 7958 I 7969 I 7970

906 SZEDERKÉNYI HENRIK

A munkatermelékenység növekedési üteme a munkaórára vetített halmozotlan termelési érték alapján vizsgálva gyorsabb. mint az átlagdolgozóra való vetítés esetén.

A termelés növelését befolyásoló tényezők

A termelést döntő mértékben a termelékenység emelésével és csak kisebb részben a létszám emelésével célszerű növelni. Az iparban változatlan állományú

indexek segítségével kimutatják. hogy a termelés növekedésének e (két tényezője

közül melyik milyen mértékben vette ki részét a termelés emelkedéséből. A mező- gazdaság vonatkozásában azonban az ilyen elemzést fenntartással lehet fogadni.

Az iparban ugyanis a létszám és a munkatermelékenység együttes növelése révén!

emelik a termelés színvonalát, a mezőgazdaságban viszont mind kevesebb dol-

gozóval, vagyis kizárólag a munkatermelékenység növelésével kell biztosítani a

termelés növekedését. Hogy mégis foglalkozunk e kérdéssel. ezt abból a meg—'

gondolásból tesszük, hogy az iparban használatos módszerrel bizonyítsuk: a ter-'

melési színvonal emelkedését a vizsgált gazdaságok — legalábbis az ötéves átlagok

(az 1961—1965., illetve 1966—1970. évek) vonatkozásában -— kizárólag a munkaterme- lékenység emelkedése révén érték el.

A számításnál abból indultunk ki, hogy azonos termelékenység esetén a te—

rületegységre jutó termelési értéknek a létszámemelkedéssel párhuzamosan kell

alakulnia. Amennyiben nem így van, keresni kell, hogy mennyiben a létszám és

mennyiben a termelékenység változása eredményezte a termelési színvonal emel- kedését.

13. tábla

A termelési színvonal alakulását befolyásoló tényezők

1965 I 1966. § 1967. § 1968. § 1969. 1 1970.

Megnevezés ,,w,__" "7 ___—"mráfm ' H ' ""; WW—PWWGkihir—"Viwwmlüg

évben

A mezőgazdasági termelés—

ben dolgozók száma (fő/

/száz szántóegység) ... ! 5,81 : 5,79 5.50 5.01 5,26 5.12 Halmozatlan termelési érték 1 '

(forint)

főre ... 54 629 57 507 69 212 76 295 83 404 86 058

szá ntoegységre ... 3 174 3 331 3 806 3 819 4 385 4 407 Változások az előző évihez

viszonyítva:

a száz szántóegységrejutó

létszám (fő) ... .- — 0,02 -— 0.29 —— 0.49 —l— 0.25 —— 0.14

az egy főre jutó halmozat— —

lan termelési érték (forint) —— —l— 2878 —l— 11 705 —l— 7083 —l— 71 09 —l— 2654 Halmozatlan termelési érték

változása összesen (forint/ !

Ebb,gzóntóegység) ... '. . .1. .. . — —§— 157 —l— 475 —l— 13 —I— 566 —l— 22

ől'

a létszámváltozás követ- §

keztében ... — —- —— 10 —- 168 — 340 —l— 191 " — 114 a termelékenységváltozás

következtében ... — Jr— 167 —l— 643

—l— 353 4;— 375 -—l- 136

A MUNKATERMELÉKENYSÉG A MEZÖGAZDASÁGBAN 907

Az 1961—1965. évek és a harmadik ötéves terv időszakának halmozatlan ter- melési értéke között 853 forint összegű termelésiérték-többlet mutatkozik. E terme—

lésiérték-többletből: a létszámváltozás hatása (48124 (—0.0111):) —533. a mun—

katermelékenység emelkedésének következménye (25 985-0,0533 :) —l— 1386 forint.

A számítás szerint tehát a vizsgált gazdaságok a harmadik ötéves terv idő- szakában a létszámcsökkenés miatt —— változatlan munkatermelékenységi szint esetén — a valóságban elértnél 533 forinttal kisebb értéket állíthattak volna elő területegységenként, mint az előző öt évben. a munkatermelékenység emelkedése következtében viszont a termelés színvonala 1386 forinttal emelkedett. A harmadik ötéves terv időszakában elért termelésiszínvonal-emelkedés tehát a vizsgált gazda—

ságok ötéves átlaga alapján kizárólag (: munkatermelékenység emelkedésének tu—

lajdonítható. Évenkénti bontásban azonban már másként alakult a helyzet. (Lásd a 13. táblát.)

A harmadik ötéves terv időszakán belül 1969—ben a munkatermelékenység emelkedése mellett a létszámnövekedésnek is szerepe volt a termelési szinvonal emelkedésében. méghozzá jelentős mértékben: a színvonal-emelkedést egyharmad részben a létszámemelkedés idézte elő. A vizsgált időszakban ez volt az egyetlen eset, amikor nemcsak a termelékenység. hanem a létszám is növekedett. A többi évben a termelést kizárólag a munkatermelékenység növelésével emelték.

A munkatermelékenység alakulása a főágazatokban

A két főágazatban elért termelékenységváltozás nem egyformán befolyásolta az egész termelékenység alakulását, mint ahogyan azt a 4. ábra is mutatja.

4. ábra. A munkaterme/ékenység alakulása a főágazatokban

(Index: 1966. év : 100)

790 __ % ,, _ . _ _ ., azt, MMM—__

78,,_____,,____,,_,, ,, , _—

mzm, _. ,_ , , , ,, ,,,,,,,,_,,,_,__

Wáyé/zy/Wme/És

750 - ——————— "__ w — — — ,

740— — ——

730 a ,, , ,, W , W ,, );_,,,M,,.. "___.

... ._— ' ÚY/a/fa/zyészfás 720

770———— _, ; w '

700

7966 l 7957 l 7958 l 7959 ! 7970 ;

A növénytermelés munkatermelékenysé—gi színvonala a vizsgált időszakban sza- kadatlanul emelkedett. az állattartósé viszont 1967-ben emelkedett, majd ezt kö—

Azélőmunka-felhasználásalakulásaegyesnövénytermelésiágazatokban MegnevezésÓszibúza (óra/kat.hold) ÖsziárpaKukoricaBurgonyaCukorrépuDohányHüvelyesekLucerno

14.tábla Alma 1966—ban Kézimunkások Fogotosok... Gépimunkások Összesen

1967—ben Kézimunkások Fogatosok... Gépimunkósok

29.48 0.92 18.12 4852 26.66 0.98 18.46

25.18 O,65 15.98 4131* 20.96 0.68 17.06

75.90 1,68 2032 98.40 62.93 0.27 20.40

333.08 10.82 33.15 377.05 264.93 6,83 35,74

36457 3.68 34.54

9 3 9 . 6 7 2 7 . 4 5 _ A z g m

52.31 0.94 16.85

50.92 3.31 21.04

622,06 10,60 46.25 402.79

2 8 8 . 0 2 4 . 4 9 3 9 . 0 9

99693 874,67 3267 26.86

70.10 46.27 0.81 15,62

75.27 38.65 3.45 20.80

67881 825,52 1331 80.17' Összesen 1968—ban Kézimunkások Fogatosok... Gépimunkások

46.10 20.71 0,56 2032

)38.70 11,97 0,51 15.54

8360 44.86 0.86 2722

30150 24G.62 9.65 51.69

3 3 1 . 6 0

23390 1,59 59.14

9 3 4 2 0

103777 48.25 163.86

'_6270 32.90 096 22.77

62.90 26,31 1,35 24,13

919.00 622,92 9,43 80.93 Összesen 1969—ben Kézimunkások... Fogatosok... Gépimunkások.. Összesen 1970-ben Kézimunkások Fogatcsok... Gépimunkások...

42.09 20.46 0.37 21.18

4 2 , o 1 1 8 5 2

0.30 24,63

28.02 14.82 0,65* 31,24 46,71

1 6 , 5 1 o m _ 2 5 , 6 9

72.94 46.33 0,56 28.86 75.75 34.18 0.58 3094

301.96 32948 7,69 44,72 381.89 28622 9.68 4370

294.63 23135 2,17 49.94 289.46 189.49

1 3 9 5 1 . 7 4 _

Összesen43.4543.1165,7O339,60 !,

_' 24 3_ .1 2

1249.88

8 7 7 . 6 0 2 5 . 8 0 _ _ 4 8 . 2 1

951.67 823,83

2 8 , 6 0 2 2 3 3 3 2

[ 5 6 . 6 3

35,44 024 21.43 57.11 35,77 0,25 21.59

51,79 28.47 1.22 26.03 55.72 26,'I7 !,,27 ,25.46

71328 734,75 6.87 75,74

8 1 7 , 3 6 6 0 8 5 4 ,

4.40 74.40

8 8 5 7 5 5 7 - 6 1

52.90_168734

908 szeaanxzma— Ham-tm

A MUNKATERMELÉKENYSÉG A MEZÓGAZDASAGBAN 909

vetően 2 éven keresztül stagnált, és csak az utolsó évben emelkedett újból. Mind—

két főágazatban azonban mindvégig magasabb volt a munkatermelékenység szín- vonala, mint a bázisidőszakban.

A növénytermelő munka termelékenységének változása szorosan kapcsolódik (: növénytermelő munkák növekvő gépesítéséhez. amely mind több élő munkát sza- szabadít fel a termelésben.

A műszaki fejlesztésnek az élő munkára gyakorolt hatását nem helyes kizáró—

lag a kézi (gyalog-) munkások esetében vizsgálni, mivel élő munkát a segéd—

üzemágakban is felhasználnak. A 14. táblában vizsgálat tárgyává tettük, hogy miként alakult az egyes ágazatokban a kézi, a fogatos és a gépi munkások együttes munkaidő-felhasználása.

A vetésterület egységére jutó munkaórák száma néhány ágazattól (őszi árpa.

burgonya. alma) eltekintve csökkenő tendenciát mutat. Még azokban az ágazatok—

ban (kukorica, lucerna) is ez tapasztalható. amelyeknél emelkedett a termésátlag.

A kisebb élőmunka-felhasználást a gyalogmunkásoknál elért munkaidő-megtakarí- tás idézte elő.

Az adatok jól mutatják a műszaki fejlesztésnek az élő munka felszabadítása terén betöltött szerepét. Az utolsó három évben az ágazatok többségében számot- tevően csökkent a segédüzemági szolgáltatások közül a fogatmunkókk—al kapcso—

latban felhasznált élő munka mennyisége.

Az adatok azt is mutatják. hogy az élő munka csökkenése a legjobban gé pesített ágazatban is viszonylag jelentős mértékű volt. és azt is. hogy azokban a ágazatokban. melyekben korábban még nagyobb szerepet játszott az igatartás, a fogatmunkák élőmunkaaránya már nem haladja meg a korábbi időszak ará- nyait. így a dohánytermelésben a felét, a burgonyatermele'sben az egynegyedét, az évelő pillangósok 'termelésénél pedig az egyötödét teszi ki az igénybe vett se- gédüzemági szolgáltatásoknál felhasznált összes élő munkának.

A műszaki fejlesztés. valamint az anyagi érdekeltség sokféleképpen érvényesülő hatására az egyes ágazatok közvetlen ráfordításaiban az élőmunkaköltség aránya

is megváltozott. (Lásd a 15. táblát.)

Az élőmunkaköltségekhez számítottuk :: gyalogmunkások és (: segédüzemi dolgozók munkabérét és közterheit, valamint az egyéb költségek 30 százalékát. A holtmunkaköltségekhez soroltuk a közvetlenül és a segédüzemekben elszámolt anyagköltségeket, értékcsökkenési leírást és az egyéb költségek 70 százalékát.

A tábla adatai jól mutatják. hogy a műszaki fejlesztés hatására a harmadik ötéves 'tervidőszakban a fontosabb növénytermelési ágazatok közvetlen költségeinek összetételében milyen szerkezetmódosulás ment végbe. A cukorrépa—termelési ága- zatban évről évre csökkent az élőmunkaköltség aránya, a holtmunkaköltségeké pedig emelkedett. Kisebb törésektől eltekintve csökkenő tendencia érvényesül az őszi búza, a kukorica és a hüvelyesek termelési ágazatokban is. Általában meg—

figyelhető. hogy az utolsó (két-három évben az élőmunkaköltség aránya több ágazatban emelkedett.

Legkisebb — 20 százalék alatti — egyébként az élőmunkaköltség aránya az őszi búza. az őszi árpa, a kukorica és a hüvelyes növény termelési ágazatokban.

Legmagasabb viszont a dohánytermelési és -— az évről évre való csökkenés ellenére -— a cukorrépa—termelési ágazatokban.

A ..törések" vonatkozásában érdemes megemlíteni. hogy a technikai szint ezek- ben az ágazatokban nagyjából már a harmadik ötéves terv elejére kialakult, s

910 SZEDERKÉNYI HENRIK főleg a hozameredmények ingadozása idézte elő az .,állandó" és a "változó"

bérek arányának változását.

15. tábla

Az élőmunkaköltség aránya a növénytermelési ágazatokban

Élőmunkaköltség a közvetlen költségek százalékában

Ágazat

. 1966 I 1967 l 1968 * 1969M] 1970

Öszl búza ... . ... 15,1 15,0 [ 12,5 12, 6 12,9

Öszi árpa 14,7 14,7 12,6 ',17 2 14,7

Kukorica ... 28,0 23,8 ' 17,7 18, 8 162

Burgonya ... 25,7 20,6 19,4 28, 2 272 Cukorrépa ... 50.8 40.6 i 38,4 38, 0 36,4

Dohány ... 58.7 48.5 ; 56.ó ) 56.1 56.11

Hüvelyesek 19.1 19.7 15,0 16. 6 16.72

Lucerna ... 20,7 199 17,ó ' 19. 9 20,1 Alma ... , ... 40,1 43,6 443 l 45, 6 43.5

l

A; élőmunkaköltség arányának alakulása és a növénytermelési ágazatok munkatermelékenységi színvonalának alakulása az elmúlt években nagyon hasonló képet mutatott.

16. tábla

Anövénrtermeái,.ésaiatst,mynkafefme'ékenvsége_ , ,, , ,,

Az egy mázsa termésre jutó munkaórák

SZGmG

Ágazat _MW ..,. "A_M,,,,,,

! 1966 11967l 1968 )1969 ! 1970

l % l

Öszi búza ..., ... meg 2,20; 2,15* 1.96 2.95

Oszi árpa ... ,... 2,61 2,30 J 1,68 2,80 2,73

Kukorica ... 4,35 15.80 3.30 2.31 2.25

Burgonya ... .. 5.58 530 I 5,29 4,63 4,77

Cukorrépa . 1,96 1.60 1.47 1.41 1.16

Dohány ... . 239,78 163,10 194,73 149.01 199,00

Hüvelyesek .. 8.03 5,7O 9.69 6.01 6.51

Lucerna ... 2,15 1,70 1,73 1,48 1,36

Alma ... _... 10.24 9.90 10,64 7.98 ; 7.90

A növénytermelési ágazatok munkatermelékenységi mutatói nem egyszerűen a területegységre jutó munkaórák és termésmennyiségek hányadosai, hanem a mel—

léktermékekre jutó munkaidő- ráfordítással csökkentett. tehát kizárólag a főtermé-

ket terhelő munkaórák és a termésátlag viszonyszóma. Ez tulajdonképpen munka—

igényességi mutató. mivel nem az egységnyi idő alatt előállított termékmennyiséget

tünteti fel, hanem a fordítottját, vagyis azt, hogy az egységnyi termékmennyiség előállításához mennyi élő munkát használtak fel.

A bemutatott ágazatok közül csupán a kukorica- és a cukorrépa-termelésben emelkedett következetesen a munka termelékenysége, annak ellenére, hogy pél- dául 1970— ben a termésátlagok kisebbek voltak, mint 1966- ban. (Lásd a 9. táblát) A burgonyatermelésben 1970, a lucernatermelésben és az almatermelésben 1968

A MUNKATERMELÉKENYSÉG A MEZÖGAZDASÁGBAN 911

kivételével évről évre lkevesebb élő munkát forditottak egy mázsa főtermék előállí- tására. A legtöbb ágazatban a munkatermelékenység és a termésátlag alakulása szorosan kapcsolódott egymáshoz.

I!

Az állattenyésztés munkatermelékenysége kisebb mértékben emelkedett. mint a növénytermelésé, annak következtében, hogy a növénytermelésben egyrészt na—

gyobb mértékben csökkent a létszám. másrészt a termelési színvonal emelkedésé- nek mértéke meghaladta az állattenyésztését. Az utolsó évben azonban az állat—

tenyésztésben is emelkedett a termelési színvonal. minek következtében a munka—

termelékenység színvonala a megelőző évek szintje fölé emelkedett.

A műszaki fejlesztés az állattenyésztési ágazatokban csak kisebb mértékű élőmunka-megtakarítást eredményezett. Ez tűnik ki az élőmunkaköltségnek az ál-

lattenyésztési közvetlen költségeken belüli arányából.

17. tábla

Az élőmunkakőltség aránya az állattenyésztési ágazatokban

l Előmunkaköltség a közvetlen költségek

százalékában

Ágazat _.,,,,__,,—____u_,_mnW,",! , ,

1966 I 1967 I 1968 § 1969 1 1970

l l

Tehenészet ... 209 1215 122.5 23.0 ?21,8

Borjúnevelés ... )... 9.5 §1o.8 l11,9 ,11,9 1109

Növendékmarha—nevelés 13,9 ? 13,8 14,3 143 14,1 Marhahizlalás ... 13,2 ; 13,5 ? 14.5 14.5 14.11

Sertéstenyésztés ... 12,l , 13,0 149 152 12,8 Süldőnevelés ... ! ... ó,5 % ó,3 7.7 6.6 ; 5,5 Sertéshizlalás .! ... 5.0 5.1 3 6.0 6.0 5,4 luhászat ... _ ... 15,9 § 15.6 l18,ó rlófl 17,5 Tyúktenyésztés ... 8.7 _ 7.9 l 8,6 ' 8.8 7.5 Húscsírketartás ... 12,9 ; 13,0 ; 14.15 135 l0,0

? l

Az élőmunkaköltség ar—ánya egyetlen esetben sem mutat csökkenő tendenciát, ellenkezőleg, a legtöbb ágazatban 1968—1969—ig emel—kedík, ami elsősorban az át- lag—keresetek emelkedésére vezethető vissza. Mindenesetre megállapítható. hogy az élőmunkaköltség aránya alapján a legmunkaigényesebb ágazat a tehenészet, mig legkevesebb munkát igényel a süldőnevelés és a sertéshizlalás. Az állatonlkénti, illetve főtermékenkénti élőmunka—felhasználást a 18. tábla adatai mutatják.

A legtöbb állattenyésztési ágazatban mind az egy állatra, mind a főtermék egységére jutó élő munka mennyisége évről évre csökkent. Kivételt képez a sertés- tenyésztés és a süldőnevelés. amelyeknél az egy kocára jutó munkamennyiség 1967—ben, illetve a süldőnevelés 1968. évi súlygyarapodásának munkaidőigénye, valamint a tyú—ktenyésztés 1968. évi munkaidő—felhasználása mind száz tojásra. mind ezer tojásra számítva megtörik a tendenciát. A juhászatban és a húscsirketartásban

—— kivéve utóbbinál a súlygyarapodást — kevés összefüggést találni az átlaghoza—

mok (lásd a 10. táblát) és a munka—termelékenység között.

Egyes állattenyésztési ágazatokban nemcsak végtermék-előállítás folyik. lgy

például a szarvasmarha- és sertéstenyésztésben a főtermék elsősorban a súlygya-

rapodás. A végtermék több ágazat súlygyarapodásából tevődik össze, ezért lkiszámi-

tottuk a vágóállat-élősúly élőmunkaigényét is. (Lásd a 19. táblát.)

SZEDERKÉNYI Hamu—t ' [*

912

f 18. támo

Az állatartás éIőmUnka-felhasználása ágazatonként

Az egységnyi állatra. illetve az egységnyi termék előállítására felhasznált munkaórák szóma

Ágazat, egység ( '

1966 1967 I 1968 1969 1970

Tehenészet _

Egy tehén ... 311,59 30854 307,75 27352 25332 5262 liter tej ... _ ... 8,99 8,45 8.30 7.71 723

Borjúnevelés , _

Egy borjú ... 89.14 3355 87.50 74.86 74.12 _

Egy mázsa súlygyoropodós ... 30.96 29.47 28.65 24.24 24.00 —

Növendékmarhc-nevelés _

Egy növendékmcrhc ... 103.38 97.45 90.54 81.62 ' 7630 * Egy múzsa súlygyarapodós ... 4898 45.43 43.52 37.95 35,60 Marhahizlalós

Egy hízómorha ... 136,80 13339 12922 117,63 11031 Egy múzsa súlygyorcpodós ... 35,43 33,11 33,15 30.21 27.10

Sertéstenyésztés — '

Egy koca ... 114.87 11890 116,37 108.75 99.52

Egy múzsa választásimalac— súly ... 42.86 40.13 3895 35,53 3020

Süldőnevelés '

Egy süldő ...' ... 21 ,30 21.48 2022 14.01 12.21 Egy mózsa súlygyaropodós ... 1399 13.87 14.13 9.52 BAB

Sertéshizlolós -

Egy hízott sertés .,., ... , ... 13.52 12.65 11,98 11.56 10.39 Egy múzsa súlygyarapodós ... 9,09 * 7.90 7.59 7.01 ó,30

Juhészat ' * (

Egy juh ... , ... 15.30 15,57 17.22 16,87 15.43 Egy múzsa gyapjú ... 21267 165,31* 180,69 166.40 179.70

Tyúktenyésztés

Szóz tojó ... , ... 333,00 305.00 315.00 260,00 211.00 Ezer tojás ... _ ... 14.99 * 13.29 13.34 11,53 7.87

Húscsirketortós '

Szóz csirke ... 195,00 207,00 223.00 193,ÚO 161,00 Egy múzsa súlygyoropodós ... 38.92 36.67 34.58 30.80 27,80

. 19. tábla

A vágóállat—élősúly élőmunkaigénye

* EGY E

Eladási kilo- dargrarc

Megnevezés Ev átlagsúly _glÉTmrgm. __ __

(kilogramm)

jutó munkaidő- felhasznáiós (óra)

Vógómorho ... 1966 538 0.378

1967 _ , , 50.) 0.355

1968 ' 557 0.346

1969 552 0.305

1970 540 0296

Vógósertés ... 1966 104 O,163

1967 107 0.133

1968 _.1 14 0.128

1969 112 0.1 18

1 970 1 09 0.1 05

203.35 197,10 192.67 168.56 159.86 16.90 14.25 14.63 13.26 11.41