A Z 1 6 4 2 - i к E V I
SZÔNYI BÉKEKÖTÉS TÖRTÉNETE.
IllTA
M A J L Á T H B É L A
LUV. Т Л в .
BUDAPEST, ISS Г..
К I А О J A A All. 'l'., А К A ' D К Al. Il Л .
д 7 *
Budapest, 1885. Aż „Atfcenaehm1* r. tare. krtnyvAyoindája,
• T A R T A L O M .
Lap
Előszó - 5
I. A békekötés előzményei •• • 8
II. Izdenczy András követsége 29 m . A béke-tárgyalások előtt, 52
IV. A béke-tárgyalások a l a t t • • 7 3
ELŐSZÓ.
Szemben az osztrák uralkodóház törekvéseivel, szemben a török hódítás terjeszkedéseivel hazánkban, a X Y I . század végéig: történelmünk eme századát az önfentartás szakadat- lan karczai jellemzik, a vérmezőkön száguldozó harczi mének dobogása, a fegyver-csörgetés zaja elnyomta a nemzeti ébre- dést. Az egyén értékét, a vitézség, a karczképesség szerint mérlegelte az idők szelleme, s a nemzet összeségét a német befolyás és török liódoltatás veszélyeztető.
Nem igy a X V I I . század. Ennek jelzője a nemzeti visz- szabatás: karczok a nemzetiségért és vallásért. A Bocskay, Bethlen, Rákóczy, Tökölyi törekvései, a nemzeti ébredésben és vallási forrongásokban: a szabadság-harczok jellegét viselik magokon. S mig e század második felében a függetlenségi czélok magaslanak ki; annak első felét, kiválóan a békealku- dozások és békekötések korszakának jelzője illeti meg.
1604-től 1644-ig, tehát 40 év alatt, nem kevesebb mint buszonkét békealku, és békekötés történt Bocskay Istvánnal, Bethlen Gáborral, a törökökkel és Rákóczy György erdélyi fejedelemmel. Mindezen békealkudozások és békekötések az 1606-ik évi zsitvatoroki békekötés alapjából indúltak ki, bál- ba ezt a bécsi békekötés ugyanazon évben csak kevéssel előzte meg; de az nem csak, hogy alapjában rossz volt, mit a későbbi szerződésekben magyarázni és szabályozni kellett: de mint azt Ezterkázi Miklós nádor, egy, Ezterházi Dánielhez 1642-ben irt levelében megjegyzé: »az originált nem láttam s
6 ELŐSZÓ.
nem is mutatták nekem, ele ha szintén meg volna is, ahhoz beír ne hízzunk, mert szintén úgy falsijiceílva vagyon, mint az többi,«
annak szövege meg is hamisíttatott.
Azon sarkalatos elvek, melyek a zsitvatoroki békekötést jellemzik, a.linczi, nagy-szombati', nikolsburgi, gyarmati, s mind a két szőnyi békeszerződésben is feltalálhatók, s csak a fölmerült viszonyok szerint változtak az egyes pontok, vagy magyarázó toldásokkal egészítették ki azokat. I I . és I I I . Fer- dinándnak németországi zilált viszonyai, s a vallási háború fenyegető körülményei, a törökökkel való békekötéseknél, a béke- évek kiterjesztését tették szükségessé, mely szintén a zsitva- toroki, s nem az 1606-iki bécsi szerződéstől vétetett számí- tásba. Mindezen békekötések külső története kisebb-nagyobb terjedelemben ismeretes ugyan, de azok belső történetének monographikus leírását eddig még nem birjuk, kivételével az 1627-ik évi szőnyi békekötésnek, melyet Salamon Férencz, Magyarország a török hódoltság koréiban cz. művében leirt. Leg- kevesebb azonban az, a mit az 1642-ik évi szőnyi békekötés törté- netéből tudunk. Alig terjed néhány sorra mindaz, mit erről, Ortelius redivivus, Han, König, Istvánfiy, Palma, Pray, Kazy, Fessler, Rozsnyay Dávid, Hammer, Grévay, Szalay, Katona, Horváth Mihály stb. följegyeztek.
. Történetünk ezen sovány adatainak kiegészítése, s azou, immár elfogadott helyes irányelv: hogy a történetírás teljes- sége, mely cultur-életünk eseményeinek minden ágát felöleli, csak az egyes történeti momentumok monographikus megírása által0érhető el: indokolttá tette előttem kutatásaimat az 1642-ik évi szőnyi békekötés történetére nézve, oly irányban folytatni, mely ezen történeti tény pragmatikus leírása által, ne csak az ismert csekély adatokat bővítse, hanem azon kor- szak nevezetes eseményének monographikus egybeállítása is lehetővé váljék.
Búvárlataim oly anyagkészlet birtokába juttattak, mely ha egyrészt teljesen ismeretlen, és eddig föl nem használt ada-
ELŐSZÓ. 7 tok alapján, az említett szőuyi békekötés kellő történetét - elénk t á r j a ; másrészt ezen eredeti okiratok újabb fényt
vetnek azon korszak mívelődési, állami, politikai, közigazga- tási, nemzetközi viszonyaira és diplomatiai szokásaira.
Mindezt elégséges indoknak véltem arra, hogy a jelen ínuukát megirjam, s ennek első részében, föl nem használt eredeti okiratok alapján, az 1642-ik évi szőnyi békekötés isme- retlen történetét feldolgozzam; második részében pedig, az első rész alapját képező okiratokat, keltezésök sorrendje szerint,
» összeállítsam.
Kutatásaim eredménye, az országos levéltárban, a ma- gyar nemzeti múzeum könyvtárában, az Esterházi Dániel-féle levéltárban, Jászay Pál okirat-gyűjteménye között, a Proto- collum »Eszterházyánum«-ban, a bécsi cs. kir. levéltárban, 116 darab magyar, latin, olasz és német okiratot mutat fel, melyeknek csak egynehánya egykorú másolat, s alig három darab olyan, mely már napvilágot látott, a Történelmi tár- ban, Katonánál és Dumontnál, a többi mind kiadatlan ere- deti tisztázat vagy eredeti fogalmazás. Czélszerünek -láttam azonban, a kiadvány teljessége szempontjából, a már kiadotta- kat is, csekély számuk miatt, a gyűjteménybe fölvenni.
Megemlítendőnek tartom még azt, hogy a jelen okiratok között, a levelek, a kanczellária és a magyar tanács felterjesz- téseinek másolásánál, szigorúan csak arra szorítkoztam, a mi tárgyamra tartozik, a mi pedig azzal sem szoros összefüggés- ben, sem vonatkozással nem volt, elhagytam.
Mennyiben felel meg jelen munkám a kitűzött czélnak, s vájjon az eredmény bővíti-e történeti ismereteinket: mind- ezek után annak megítélése a t. olvasó közönségre tartozik.
I.
A békekötés előzményei.
Már tizenuyolcz éve folytak a vallási villongások. Európa- szerte vér áztatta a talajt, a karczok fúriája. a háború ször- nyetege sokkal nagyobb dühvel pusztítottak polgárt, culturát, szenvedélyesebben fenyegették, zsarnokolták a lelkiismeret szabadságát, semhogy annak, a kimerült népek, a fejedelmek, s az egyes államok javára mielőbbi befejezését várni lebetett volna. Sokkal állandóbbnak látszott az, semhogy vége meg- jósolható lett volna. A német birodalom már-már alapjában szét- húll vaia, ha az 1635-iki prágai békekötés nem nyújt I I . Fer- dinándnak oly nyomatékos befolyást a német rendekre és vá- lasztó-fejedelmekre, hogy az által némi vigaszul saját magá- nak, s lehet mondani jótéteményül a német birodalomnak, fiát I I I . Ferdinándot 1636. évi deczember 12-én római királylyá választathatta, minthogy kevéssel a választás után I I . Ferdi- nándnak csakhamar 1637-ik évi febr. 15. bekövetkezett halála után, ha fia megválasztatása még életében nem sikerűi, a trón- követelők viszályai siralmas állapotba helyezték volna a né- met birodalmat. így azonban III., Ferdinánd egész nyugodt- sággal lépett a császári trónra. Ámde ez nem változtatott legkevesebbet sem a dolgok menetén, a háború iszonya foly- vást dúlt, változó szerencsével az osztrák császári házra. Ban- ner és Wrangel a svédek élén, Guebrian a franczia hadsereg- ben nagy nevet vívtak ki magoknak a harczok esélyei között.
Á császár részéről Lipót főherczeg, Piccolomini és Hatzfeld viselték a hadvezéri pálczát ; mig végre az osztrák ház ellen- ségeinek csillaga hanyatlani kezdett, s I I I . Ferdinánd 1640-ik évben Regensburgba a német rendeket birodalmi gyűlésre hívta össze, a mely — már 1613. óta birodalmi gyűlés nem lévén — teljes eredménytelenségével mutatta meg a császári hatalomnak sülyedését. Á császári korona egykori fényét még inkább elhomályosítani segített egy ugyanakkor megjelent s
»De ratione status in imperio romano-germanico« czimű nyomtatvány, a mely az osztrák házat zsaruoknak nevezi, és
A SZÖ.NYI B É K E K Ö T É S T Ö R T É N E T E . 9 seniuii kevesebbet nem akart, mint hogy az Németországból kiűzessék.
Az osztrák báz elleni ilyetén gyűlöletnek jelenségei csak hatványozták a háborúnak folyvást tartó sanyarúságait, emel- ték az elkeseredést, melylyel az Németországban pusztított, s a villongásnak aligha vége szakad, ha az a német birodalom költségére, és annak területén tovább folyik vala. Hogy I I I . Ferdinánd a békére hajlandóbb legyen, arra saját örökös tar- tományainak pusztítása bírhatta csak, mert mig a német biro- dalmi rendek követségét, mint szövetséges társait a franózia és svéd törekvéseknek, elfogadni, maga elé bocsátani nem akarta eleintén, Torstenson svéd hadvezér sikerei kényszerí- tették, hogy a német birodalmi rendek követségét 1640-ben már elfogadja a Regensburgban tartott birodalmi gyűlésen, s megengedte a . birodalmi gyűlés határozata értelmében, hogy Münsterben és Osnabrückben a békecongressus összegyűljön.
Mialatt Németországban, Szilézia, Morva- és Csehország- ban a véres harezok koczkája eldobva lévén, mind inkább bo- nyolultak a viszonyok, s I I I . Ferdinándot ezen ügyek rendezése Regensburgban tartóztatta, az alatt a hazai állapotok is sötét borúként tornyosodtak az ország s a nemzet fölé. A vallási villongások pártokra szakíták a nemzetet, Rákóczy és Bethlen István viszályai megoszták az erőket, a nádor neheztelése le- köszönésében nyilvánúlt, s bár Ferdinánd el nem fogadá lekö- szönését, akadályokat gördítettek legjózanabb rendelkezései- nek keresztülvitele elé. Az elnyomottak örömmel látták a svédek hadi sikereit Csehországban, s Rákóczytól várták fel- szabadulásukat, mert tudták, hogy a svédekkel titkos alkudo- zásokban van. A vég-házak rongált állapota, a fizetetten őrségek rokonczátlanságai, a törökök kirohanásai, portyázó kalandozásai, a véghetetlen sarczolások nyomora, a rablás, dúlás, a falvak felpörkölése már annyira elkeseríté a nemzetet, hogy a békeszerződéssel rnitsem törődve, a lehető megtartásra gondoljon. A szárnyaló hirek liogy a francziák és svédek a portát és az erdélyi fejedelmet folyton támadásra nógatják, a komoly valóság alakját öltötték föl, ami nem csekély izgalmat költött a király tanácsosai között. Ily körülmények között mentől inkább óhajtá Ferdinánd a törökökkel a békét fentar- tani, Rákóczy annál jobban fáradozott azon, hogy azt megza- varhassa, a mint hogy a portára július közepén levelet küldött, vádaskodván abban a magyarokra, hogy ezek német társaik- kal a törököket kirohanásokkal zaklatják, Ónodnál, Temes- várnál a törököket elfogdosták stb. Bethlen István Rákóczy hadi készületeiről tudósítja a királyt, s ezen tudósítást azzal tetézi a Rákóczy kikémlelésére küldött Bercsényi Imre, hogy a
10 JIAJLÁT1I B É L A .
szultán Rákóczvuak könnyen megengedi, hogy az aldunai tar- tományok vajdájával Magyarországra törjön, a belzavarok, a
lép sanyarúsága, a végvárak gyámoltalansága, a törökök por- tyázó kirohanásai a véghelyekből, a Rákóczy hadkészületei, zsarolás, gyilkolás, piisztító öldöklés jellemzik azon viszonyokat, melyek között Ferdinándnak a békét a törökökkel minden áron fenn kellett tartani, s melyek arra indíták őt, hogy a né- met birodalmi rendek iránt engedékenyebbé legyen, mire 1639. évben komolyan gondolkozni kezdett a békeszerződés előzményeinek megindításánál. Erre mutat Ferdinándnak 1639-ik évi július 20-án kelt és Schmidt Rudolf konstantiná- .polyi residenséhez irt levelének fogalmazványa, melyben arról
értesíti a residenst, hogy Kunszky János Mihályt, Lipót Vil- mos főherczeg kamarását, és Izdenczit bizonyos instructiókkal ellátva, a portára küldötte, meghagyván nekik, hogy a reájok bizott ügyeket bizalmasan közöljék a residenssel, s ennek ta- nácsát és eljárásukban való támogatását kikérjék. Azonban Kunszky és Izdenczi kiküldetése nem foganatosíttatott ez alka- lommal , minthogy ugyanezen fogalmazványra 1641. decz.
12-iki dátummal feljegyezve van: »Umbzufertigen an den Schmidt mutatis mutandis als den Izdenczi betreffend.« Nem ok nélkül nyugtalanítá Ferdinándot és főtanácsosait még azon körülmény is, hogy IV. Murád szultán 1640-ik év ápril 8-án meghalt, s utána annak testvére Ibrahim ült a padishah trón- jára ; s félnie lehetett attól, hogy Ibrahim a folytonos török- magyar csatározások miatt felindulva, Ferdinándnak a békét füluiondja és Hadat üzen.
Ezterházi Miklós nádornak Ferdinándhoz intézett érte- sítései az ország állapotáról, mindig sűrűbben érkeztek, s hova- tovább, annál sötétebb szinben ecseteié a fennálló béke elle- nérc a törökök által elkövetett dulásokat és fosztogatásokat;
s végre is oly eseményeket lehetett várni, melyek a szerződé- sileg biztosított békének a törökök részéről való nyilvános megtörését eredményezhették. Hogy pedig ez bekövetkezhetik vala, már-már -várható volt. A török végvárakból intézett kitö- rések, a hódított faluk számának fokozatos emelkedése, a kive- tett harács, megötszörözött adókirovás, gyermekek, leányok, asszonyok rabszíjra fűzése, a váltságdijak sok ezerre menő összege:. elviselhetlenné tette az állapotokat. A megtorlás, a bosszúállásnak mesterségesen visszatartott, elfojtott tüze bi- zonyára lángot vet, és kivánt ürügyül szolgál vala, a határ- talan, önkényny el kormányzó bégeknek, pasáknak, szandzsák- nak arra, hogy a békét nyilvánosan megtörjék. A mozgósított és csoportosított seregek támadásainak, melyek a nem hódolt részeket elözönlötték, azoknak oly állapotban, minőben a kizsák-
A SZÖ.NYI B É K E K Ö T É S T Ö R T É N E T E . 11 máuyolt nép, a fizetéstelen katonák, és az elhanyagolt, düledező félben levő végházak voltak, ellent nem állhatnak vala.
A nádor előterjesztéseinek és véleményének végre-vala- hára mégis lett annyi eredménye, hogy midőn .Ferdinánd ta- nácsosai, s a bécsi hadi tanács belátták a bekövetkezhető ve- szélyt, mely a fentemlített körülmények között, a hazát és ez által magát a birodalmat érheté: Ferdinánd kiadta 1640.
april 25-én a rendeletet, a végházak jókarba való helyezése iránt. Ezen királyi parancs kiadása szerencsétlenül épen azon időtájban történt, midőn Ibrahim, az új szultán, trónra lép- tének hirét Ferdinándnak hirűl adandó volt, s az ezzel meg- bízott török követ, kinek az új szultán békés hajlamait is tol- mácsolnia kellett, épen Győr vidékén járt, hogy onnan Bécsbe menjen. A követet még el sem fogadá Ferdinánd, midőn a végházak fölszerelése elrendeltetett, s csak öt nappal később t. i. május 1-én bocsáttatott Ferdinánd elé; a ki Ibrahim szultán nevében a béke további fentartását oly kikötés mel- lett ajánlotta föl Ferdinándnak, hogy a lengyeleknek segedel- met ne nyújtson.2) Ugyanazon időben jeiezé Ibrahim, ünne- pélyes követségek által, a többi európai udvaroknál is trónra léptét. Oroszországból gyorsan érkezett az üdvözlő követség Ibrahimhoz a fényes portára, kijelentvén, hogy a kozákokat, az ellenök készülő török hadjárat alkalmából segélyezni nem fogják,3) a velenczei követet Foscarini Pétert biztosította a porta a capitulatio megújításáról;4) Cesi franczia és Saccville angol követ Ibrahim által a régi barátság fentartásával lett kecsegtetve.5) A perzsa követet Ibrahim chánt, ki az új szultánt trónra lépte alkalmából üdvözölni jött Stambulba, ünnepélyes kihallgatáson fogadta Ibrahim szultán.6)
Nem oly könnyű volt azonban Ibrahimnak ügyeit Fer- dinánddal — daczára a török követ által tolmácsolt békeigé- reteknek, — elintézni, mert egyrészt a magyarországi végvá- raknak elrendelt fölszerelése, a zaklatott nép kitörni készülő hosszúvágya, ha mindinkább kétségesebbé tette a törökök magatartását, még nehezebbé vált az, az által, hogy Fer- dinánd folyvást késedelmezett egy követség küldésével Ibra- himot a fényes portáu üdvözölni. Mit pedig annál inkább kell vala Ferdinándnak tennie, mert a törökök folytonos portyá- zásait, s a törökök által legújabban meghódított községek aggályos szaporodását, a magyarságnak legalább látszólagos
') Ortelius redivivus P . I I . pag. 1 3 0 ; -) u. a. u. o . ; 3) Schmidt Rudolf német residens jelentése, cs. titk. levélt. 4) a capitulatio meg- újítása a velenczei levéltárban. 5) Schmidt jelentése a cs. tit. levélt. ;
6) K a u S a l u l i . ehrar. 427. lapon. '
MAJI.ÁTH 11KLA.
megnyugtatása végett is. a lehető legszűkebb határok közé kellett volna szorítania az által, hogy a portánál általa kért, s a határok szabályozásához kiküldendő Kapuzzi basa mielőbb megérkezzék a határokra. De Ferdinánd nem sietett a követ- küldéssel. s csak akkor kezdett arról gondolkozni, midőn a németországi rendekkel némileg kibékülve, Schmidt Rudolf konstantinápolyi residens által július 5-éu kelt levelében figyelmeztetett oly körülményekre, melyek a halogatás ve- szélyeire reámutatva, kétségtelenné tették az üdvözlő követ- küldés szükségességét. Ugyanis arról értesíti Schmidt Rudolf F e r d i n á n d o t , h o g y a kért kapuzzi basa nemsokára a hatá- rokra indúl, hogy a török és magyar határok kérdését a hely- színén szabályózza, a miért is immár szükséges, hogy a császár is a maga részéről egy előkelő személyt küldjön oda, a kivel a commissio a fölmerült ügyet mielőbb elvégezze. í r j a továbbá — levelének ez lévén súlypontja — hogy a nagyvezér igen kí- vánja egy nagy követség küldését a fényes portára, mert ba ezt sokára halasztják, úgy, mint az Internuncius küldését, akkor bizony uagy akadályokra és ellenségeskedésre találand. J el- lemzi továbbá a nagyvezért mint elhatározott, komoly, dühös embert, de a ki az előzékenységben senki által magát fölül- múlni nem engedi. A nagyvezér az országot absolut kormá- nyozza, saját akarata szerint cselekszik. S a mi méginkább szöget üthetett Ferdinánd fejébe, az Schmidtnek azon tudó- sítása volt, hogy a nagyvezér igen szívesen fogadta a perzsa követet. ígéri végre, ha mit ez irányban megtudhat jövőre, arról majd értesíti Ferdinándot.
Ferdinánd azonban a jelzett körülményeket még mindig nem vette, s a németországi rendekkel való viszálykodása miatt, talán nem is vehette még kellő figyelembe. Ferdinánd, hogy magát és országait, kivált pedig Magyarországot és Ausz- triát a törököknél a béke fentartása iránt biztosítsa, még min- dig késedelmezett elhatározásában a portára küldendő követ- ségre nézve. S mig Ezterházi Miklós nádor, látva a bekövet- kezhető veszélyeket, melyek a török végbázakból egymást érő kitörések által előállhatnak ; a budai pasához internunciusokat küldött a bégek féken tartása czéljából: az alatt a török csa- patok elbizakodva a védtelen nép úgyszólván megparancsolt tétlenségén, a békekötés kibivó megtörése által annál" inkább bebizonyítani látszottak a nádor aggodalmát, hogy a török ha- dak nyíltan is megkísérlik az amúgy sem tartott béke felbon- tását. Hiába zaklatta a nádor leveleivel, értesítéseivel a csá- szárt, hogy - ha nem intézkedik a béke báborítlan megtartása
i) Okmánytár ű. szám.
A SZONYI B É K E K Ö T É S T Ö R T E N E T E . 79
iránt a törökök részéről: nem áll jót érette, ha a nép önvé- delmi harczban keresve boszújának kielégítését, önmaga nyuj- tand okot oly háború kitöréséhez, mely ha elsodorja Magyar- országot, végzetes lesz az Ausztriára s Ferdinánd örökös tar- tományaira nézve is.
Látván mindezeket a nádor, nem tagadhatá meg ma- gyar voltát, s hazája sorsát szívén hordva, 1640 ik évi szep- tember 7-én a magyar cancellárhoz irt levelében,') erélyes vonásokban adta elé nézetét a helyzet iránt, s véleményét, miképen óhajtaná a törökök szemtelenségeit kellő határok közé szorítani, s nézetét a portára mielőbb küldendő követ- ségre nézve: hogy a törökök hallatlan kicsapongásai megszűn- jenek, a béke fentartassék, a kihágások megbüntettessenek, s Ibrahim az új szultán az 1627-ik évi szőnyi békét fentartsa, s azt, mely már öt év múlva lejárandó, esetleg meghosz- szabbítsa.
A nádor ezen levelében értesíti a cancellárt, hogy a budai vezér pasához immár elkiildötte követeit, s az azoknak adott utasításokat mellékeli. Minő eredménynyel jártak köve- tei a budai pasánál, jelentésüket Brututti tolmács által lefor- dítva ime átküldi. Láthatók abból — mondja továbbá — a törökök hallatlan hódoltatásai, a kik azt tartják, hogy mi elle- nök semmit sem merünk tenni, s kétségtelen, hogy jövőre még nagyobb merényletektől sem fognak tartózkodni; azt hi- szik, hogy mindez, ha valami egyesség történik, úgy is büntet- lenül marad. A nép pedig — irja folytatólag — oly keserve- sen érzi, ha ők mindenben engedelmeskednek a császár paran- csának, s mégis nap-nap mellett jobban elnyomatnak, meghó- doltatnak, minthogy senki sincs, a ki a törököknek ellentálljon, és hosszút vegyen rajtok. Kéri ő felségét reudelje el, hogy már valami példa állíttassék a törököknek, mert mig ez meg- nem történik, addig azok nem fognak tartózkodni a kihágások- tól, s mert ez által a nép csüggedő lelkülete is fölemeltetnék.
Ezt kívánják — úgymond — nyilvánosan a vármegyék és a végbeliek, minthogy ők fegyvertelen kézzel a törökség prédá- jáéi esnek, ezek bármit büntetlenül tehetnek, nekik pedig a megtorlás eltiltatott. Kivánja tehát, hogy reménységben lehes- sen a nép, nekik némi vigasz nyujtassék.
A nádor kifejezést ad azon meggyőződésének, hogy ha a törökök kihágásai megbüntettetnének, annak semmi nagyobb kellemetlenségű következménye nem lenne, mert hiszen maga a porta is keresi, az alkalmat a kiegyezésre, s nincs módjában, hogy valami nagyobb műveletet kezdjen, mert úgy a muszkák-
') Okmánytár XXVIII. sz.
14 MAJLÁTH B É L A .
kai mint a tatárokkal, valamint a perzsákkal is elég dolga van a mint azt a nádor követei Budán hallották.
Kifejti továbbá szükségét annak, hogy a portára valami követség küldessék, mely a sérelmeket a nagyvezérnek előadja, s azt a szultánnak is beterjeszsze, a mi által kétségtelenül eléretnék az, hogy maga a porta sürgetné a commissio kikül- dését, mi által a béke megerősíttethetnék, s végét lehetne vetni a törökök kicsapongásainak, s mind ezek fölött az elkeseredett népnek, és végbelieknek is elégtétel nyújtatnék, azon fölül pedig ez által ő felsége dolgai is megkönnyíttetnének a birodalom- ban, s minthogy már ez ügyben a vármegyék is nyilatkoztak, könnyű lenne nekik is ellentállani, ha a törökök megkisérlenék is a kihágások további elkövetését. Hivatkozik a császár minisztereinek, az esztergomi érseknek egyértelmű nézetére, a ki már száz lovast össze is szedett, s azokat Érsekújvárba küldötte.
A portára küldendő követre nézve a nádor azon véle- ményt adja, hogy ezen megbízásra alkalmatos lenne Spáczay Márton komáromi vice-kapitány, vagy pedig Izdenczy András.
Az utóbbit inkább ajánlja azért, mert nem volna" belyes, a komáromi főkajntány távol létében, onnét az alkapitányt is elvinni.
Kéri ő felségét, hogy a portai követ küldését ne halasz- gassa, mert móst híre van annak, hogy a szultán az itteni vé- gekből a katonaság egy részét a perzsák ellen szándékozik küldeni.
Nagy megdöbbenéssel irja azon értesülést, hogy ő fel- sége, némely tanácsosainak előterjesztésére, Pettingert akarja a portára küldeni. De bárki menjen is a portára, csak legyen az elővigyázó, értelmes és a magyar dolgokban járatos. í r j a továbbá Questenbergtől, a főhadi tanács elnökétől .kapott levél alapján, hogy a kiküldeudő követ ez alkalommal nem lenne megbízva a portánál a törököktől szenvedett' sérelmeket és sanyargatásokat előadni. Már pedig ezt, véleménye szerint, vajmi nehéz lenne elkerülni, s hogy ha már a császár üdvöz- letének átnyújtása alkalmával a követ azt nem tehetné, leg- alább az ottani residensnek küldessék meg az, hogy az ott a magyarság sérelmeit a szultánnak átadja.
Hogy minő nagy visszatetszést okozott a nádornál a Pettinger küldetésére vonatkozó bír, ennek említett levelében két helyen is kifejezést ad, s az isten szerelmére kéri ő felsé- gét, hogy ha már más tekintetekből nem, legalább azon okból küldjön ' követül valakit a magyarok közül, hogy ő fölsége rossz emberei által gyanúba ne vétethessék, s ha ezt ő fölsége még sem tenné, legalább egy arra alkalmatos embert '
A SZONYI B É K E K Ö T É S T Ö R T E N E T E . 15 küldjön, csak ne Pettingert. Elmondja, hogy már ez előtt is a magyarok közül többen megbízattak ily küldetéssel, s mind- annyian becsülettel megfeleltek feladatuknak. Igv a. többiek kö- zött Miksa császár alatt Balogh István, első Ferdinánd alatt Nyáry István, Chutak érsek, Yerancz Antal, Zay, Liptay Imre.
Izdenczy András ez idő tájban is a nádornál tartózkodván, a ki késznek nyilatkozott a követség elfogadására, s csak annyi költséget kiván, mint az előtt másoknak is adui szoktak; őt úiolag melegen ajánlja portai követül. H a pedig Pettinger küldetik, a ki öreg, és nem is érti a magyarországi dolgokat, itt az elkeseredés, és a lárma még nagyobb lesz, mint a minő az már mostan is. Ferdinándnak magyar tanácsosai, az ország helyze- téről élénk színekben rajzolt levelét szeptember 22-én tanács- kozás tárgyává tették.1) Méltányolták bár a nádor véleményét, és hazafiúi aggodalmait; de a teendők iránt a tanács nézete nem egészen egyezett a nádoréval; ném kivált abban, mely a törökök kihágásainak nyilvános megtorlását illette. A tanács
nádornak a canczellárhoz intézett értesítéséből ő fölsége részére kivonatot készítvén, azt a következő véleménynyel ter- jeszté, a még mindig Eegensburgban időző Ferdinándhoz: az összes magyarok véleménye szerint a törökök kicsapongásait megfékezni, és a faluk hódításaitól visszatartani csak a meg- torlás útján lehet bár, de hogy ebből nehéz következmények ne származhassanak, a nádor véleményének valamit engedni kell. A nádornak tapintatos eljárás ajánlandó, ha az ő becs- lése szerint a véghelyek kellőleg ellátva vannak a vármegyék által, hogy az elkeseredésében zúgolódó nép ne panaszkodjék hogy a törökök prédájának van odadobva. Az ő fölsége által kinevezett és küldendő portai követ iránt azt lehetne irni a nádornak, hogy régi szokás szerint, erre nézve ő fölsége más tanácsosainak véleményét is ki fogja kérni. A portára kül- dendő követ iránt a tanács, megegyezőleg a nádor véleményé- vel, azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy a törökök kicsa- pongásainak véget vetendő, szükségesnek látszik, mielőbb csak lehet, a portára egy okos embert követségbe küldeni. J a - vasolja e tisztséggel, Pettinger mellőzésével, Izdenczy Andrást megbízni; a ki a szultán üdvözlése mellett, a béke föntar- tását is felajánlja; és kívánja: hogy a fényes porta által a törö- kök oly gyakori, és annyiszor ismételt kirohanásai megszüntet- tessenek.
A nádor véleményének két lényeges pontját tehát, t. i.
Izdenczy küldetését Pettinger helyett, s a sérelmek előadását a portán magokévá tették. S ha nem javasolták is a törökök
') Okmánytár XXVIII. sz.
1 6 SlAJLÁTH B E L A .
kicsapongásainak megtorlását, annyit mégis megengedhetőnek találtak, hogy e részben a nádor discret intézkedéseire szemet hánynak.
El nem odázhatták magoktól a meggyőződést, hogy ba a zaklatott népen valamikép segítve nem lesz, ba a rablá- sok, adózások, a bódoltatás ellen legalább látszólag nem védel- mezik , ez Rákóczy György pártjának malmára hajtja a vizet, s a török portával szövetséges Rákóczy annál könnyebben zavarhatja meg a Ferdinánd és Ibrahim között elérni óhaj- tott béke megújitását, minthogy erre különben is töre- kedett.
Néhány nappal azután, hogy a tanács, Esterházi Miklós nádornak a cancellárboz intézett javaslatait tanácskozása tár- gyává tette, hogy azt erre vonatkozó véleményével a császár- hoz fölterjeszsze: Lippay György egri érsek szeptember 25-ről Regensburgból már értesíté Ésterházit , liogy a tanács a törökökre vonatkozó nézetét el nem fogadta; de annak erélyes előterjesztésére Pettinger ellenében, a nádor által ajánlott Izdenczy Andrást, választotta Ferdinánd a portára küldendő követül.J)
A török-magyar viszonyok orvoslására a nádor által tett lépések első eredménye, a nádor győzelme lett a bécsi főhadi- tanács ellenében, a mennyiben, ennek javaslatával szemben, nem Pettinger, íianem Izdenczy jelöltetett ki a követségre.
Hogy pedig Pettinger a főbadi-tanács jelöltje volt, az kitűnik későbben azón akadályokból, melyeket az Izdenczy elutazása elébe folytonosan gördített, midőn már az Ferdinándnak az Ibrahim szultánt üdvözlő levelével kezében, útra nem kelbe- tett, a főbadi-tanács hátráltatása miatt. Az Izdenczynek adandó követutasítás képezé most már gondját a nádornak. Ennek kidolgozására oly anyagot kelle összegyűjtenie, melylyel egy- részt Ibrahim üdvözlése mellett, a béke megújítbatásának kilá- tását reménylenie lehessen; másrészt pedig addig is, mig az létesülbet, a" törökök kicsapongásait megfékezve, zsarolásaikat korlátok közé szorítva, az elnyomorodott népet lábra állít- hassa, s az elkeseredett kedélyeket lecsillapíthassa, nehogy az a nyilvános megtorlás fegyverét kezébe ragadva, előre is veszé- lyeztesse a megújítandó béke művét.
Ferdinánd', magyar tanácsának véleményét a magyar- török viszonyokra nézve, a fennálló béke megtartását illetőleg, elfogadta. Felszólítást intézett Lósy Imre esztergomi érsekhez, hogy a portára küldendő követnek utasítására vonatkozó véle-
') Magyar történelmi tár X. köt. 89. lapon : H o r v á t h Mihály kis- m a r t o n i vegesták.
A SZÖ.NYI B É K E K Ö T É S T Ö R T É N E T E . 17 menyét, különösen pedig a törökök kirohanásai, bódoltatása és a béke ellenére elkövetett adók zsarolása tárgyában véleményét beterjeszsze. Az esztergomi érsek Nagyszombatból október 28-án kelt fölterjesztésében be is nyújtotta a császárhoz vé- leményét. Az érsek, fölterjesztésében különös súlyt fektet arra, hogy a törökök kihágásai, mint a melyek a béke alapjait ha- lomra döntik, a portának beható magyarázatok mellett tud- tára adassanak. Szükségesnek tartja ezen álláspontot a portánál erélyesen fentartani; minthogy a békeokmányok alapján meg lett határozva, hogy a végbelyeken, de kivált az eszter- gomi praesidiumhoz tartozó helyeken, az adózó és meghódolt faluk száma 60-nál több ne lehessen. De ez épen nincs úgy, mert a törökök igen sok falut tűzzel-vassal a hódoltságra kény- szerítettek, s még most is kényszerítenek, s a melyek soha a hódoltsághoz nem tartoztak. Nincs helység — mondja to- vábbá — a hol a legsanyarúbb munka felrovása mellett, az adót háromszor, négyszer nagyobbra nem emelték volna. Elő- sorolja, hogy a békeszerződés daczára a hódolt falukon lakó nemesség is erőszakosan adózásra kényszeríttetik.
Mindezen sanyarú állapotok megszüntetésére nézve az egyedüli eszközt csak abban találja az érsek, ha a régi com- missiók példájára, ismét kiküldetnék egy ilyen bizottság, mely -a békeszerződés megtartását biztosítani hivatva volna. A
miért is a fényes portára küldendő követ utasítandó lenne a legnagyobb okossággal és ügyességgel, de egyszersmind elővi- gyázattal is oda törekedni, hogy a törökök részéről egy bizo- nyos batáridő alatt ilyen bizottság küldessék ki; s ha a fényes porta ez irányban nehézségeket neui teend, biztos jeléül ve- hető annak, hogy a békét fenn akarja tartani. H a pedig erre a porta hajlandó nem volna, akkor a törökök csak alkalomra várnak, hogy a békét megtörjék. Fölemlíti még, hogy ő csak általánosságban jelzi azon végtelen kihágásait a törököknek, melyeket nap-nap mellett elkövetnek, minthogy a nádornál, a törökök kihágásainak bosszú lajstroma immár megvan, s nem kétli, hogy arról már ő fölsége is tudomással bír.
A portára küldendő követség ügye vajmi lassau haladt előre. Hónapok váltat szükségessé arra, míg a követ személyére nézve megállapodás történhetett. Hónapokat igényelt a követ utasításának kidolgozása, s mig ez annyi re tortán keresztül baladva végre elkészülhetett, az idő mindinkább haladt, az ország mind több' dúlásoknak, a nép nagyobb romlásnak volt kitéve. Hiába sürgeté a nádor a követ mielőbbi elküldését, késleltető azt egyrészt a bécsi fő hadi tanács, másrészt a külső
') O k m á n y t á r IV. sz.
A M. T. AKAD. É R T E K , A TÖRT. TDD. B Ő R É B Ő L .
18 MA.1I.ÁTH B É L A .
formalitások szigorú megtartása, melylyel a követ utasításá- nak elkészítése körűi eljártak. Magyar tanácsosai közül, Czo- bor Imre, még szept. 22-én a császárnak Regensburgban kelt levele által felszólíttatott, bogy véleményét a portára kül-
dendő követ utasítására vonatkozólag beterjeszsze. Czobor I m r e a császár felszólításának vajmi későn tett eleget; s ebbeli ja- vaslatának fölterjesztését november 2-án küldötte fel Halicson kelt levelében.') Czobor Imrének positiv javaslata nem volt, s elég naiv őszinteséggel bevallja, bogy ő bizony a török ügyek- ben teljesen járatlan, tehát bővebb véleményt adni képtelen.
E szempontból helyesnek tartaná, ha ő fölsége elrendelné, hogy a nádor a consiliariusökat magához összehívná, hogy együt- tes tanácskozások alapján, a kellő útat és módot.a kövét uta- sítására nézve, bár ha ezt fontosnak nem tartja, megtalál- hassák.
Mig a nádor megfeszített erővel dolgozott az internun- cius mielőbbi elküldése mellett, Questenberg elegendő utat és módot talált a bécsi fő hadi tanács által a r r a — a mint fel- jebb is említém — liogy az internuncius elindítása hovatovább késleltessék; s még mindig csak azon az állásponton volt, hogy a porta előtt a későre maradt követküldést mentegesse, s nem talált egy szót sem védelmére a magyaroknak, azon alaptalan rágalom ellen, melylyel Ali csauz előtte a magyar- ságot vádolta, s inkább tetszelgett magának, igen udvarias kifejezésekkel a törököket okolni a késő követküldésért, mint- sem hogy erélyes föllépéssel Esterházi törekvéseit támogatva előbbre vitte volna a megkötendő béke előmunkálatait. Pedig erre sem a keresett, sem az adott alkalom nem hiányzott, nem kivált akkor, midőn Ali csauz Bécsben Questenbergnél kihall- gatáson volt.
Ezen kihallgatásról irja Questenberg november 12-ről Ferdinándnak Regensburgba,2) hogy a fényes portán és álta- lában Törökországban nagyon csodálkoznak azon, hogy viszont üdvözletül Ibrahimhoz még mindig nem küldöttek követet, s hogy a Budára érkezett vezért nem fogadták úgy mint az ren- desen történni szokott, miért is a végbeliek azt hitték, hogy már nem is gondolnak a békével, a miből az elkövetett ellen- ségeskedések t á m a d t a k , s mindig a magyarok nyughatatlan volta okozta a törökök kihágásait. Questenberg erre az elké- sett követküldést mentegette ugyan, hogy annak oka a törökök, de hogy már gondolnak arra, hogy egy internunciust a por- t á r a küldjenek. A Budára érkezett pasának szokott, de elma- radt fogadását azzal hárította el, hogy ennek is a pasa az oka,
9 Okmánytár V. sz. 9 Okmánytár VI. sz.
A SZŐNYI B É K E K Ö T É S T Ö R T É N E T E . 19 mert nem notificálta az udvarral megérkeztét. A magyarok uyughatatlansága iránt tett vádat azonban agyonhallgatta.
Kérdőre vonta továbbá Ali csauzt a törököknek novem- ber 4-én Győrre való rohanásáért, s hogy Hosszutóthí veszprémi főkapitánynak elfogatását, ki ellenök semmit sem tett, mivel mentegethetik, s a kivel oly keményen és nyomorúltan bánnak, miért vetettek olyan sarczot, a mit ő és összes barátai kifi- zetni soha sem képesek. E r r e Ali csauz Kéry J á n o s r a muta- tott, a ki a szolnoki béget oly keményen megsarczolta.
Questenberg feladatának szempontjából, mint a bécsi fő hadi tanács elnöke, Ali csauz a vezér követe által oda akart hatni, hogy Ali a haza térendő vezért előnyösen informálja, s hogy a törökök kihágásainak elmulasztott kiegyenlítését a ve- zér által eszközöltesse. Ez ugyan némileg enyhítheti vala a nép sanyarúságát, de épen nem vitte előbbre a már úgy is hátráltatott követküldés mielőbbi foganatosítását.
Esterházi Miklós — ki a követküldésnek Magyaror- szág szempontjából főmozgatója volt — a nádor vállain feküdt az utasítás elkészítésének fő súlya. E bölcs előrelátó állam- férfiú, tiszta magyar hazafi tapasztalatától, nagy míveltségű elméjétől, s a politikában ritka jártassággal biró tudományától nem is lehetett egyebet várni, mint hogy eme feladatának tel- jés mértékben meg fog felelni. E várakozásnak csakugyan meg is felelt. Eszterházy a szűk látkörü politikai batárról oda irányozá figyelmét, a hol véleményének hathatós támpontot lelve, magasabb politikai indokokból, biztosra vebeté az ered- ményt, mit a portára küldendő követ utasítása által elérni akart. Útját óhajtá egyengetni azon bekövetkezendő békekö- tésnek, melyre hazánknak vajmi nagy szüksége volt, hogy az előb- beni békekötések mindennapi megsértése a törökök részéről valahára megszűnjék, ' a zaklatott nép lábra állhasson, s a fényes porta mintegy kényszerülve legyen, a békét fentartani nem csak, de azt újból is megkötni.
Esterházi nov. 14-én kelt javaslatában mindenek- előtt reá mutat azon okokra, a melyek a fényes portára külvi- szonyai miatt teljes erővel oda hatnak, hogy Ibrahim szultán előtt a követ küldése és a béke megújítása óhajtott legyen.
Azon nézetének ad a nádor kifejezést, hogy, Törökország a mult években Babylonia ellen viselt hadjáratai által nagyon ki levén merülve, ez idő szerint a mostani szultán sem képes országát erősebb lábra állítani, s ezért kívánatos Ibrahim ré- széről a béke, és követküldés is. Bizonyos, — irja, •— hogy a török császárnak sem a perzsákkal, sem a muszkákkal békéje
') Okmánytár VII. sz.
2*
20 MA.u.ÁTn »ÉT.A.
nincsen, s úgy látszik, hogy a muszkák ellen Asap visszaszer- zése miatt iuclít támadó háborút, minthogy e hely a törökökre nagy jelentőséggel bir. De mert — fejtegeti tovább — Asaphoz hozzáférni vajmi nehéz, s a törököknek száraz földön csak Len- gyelország határairól lehet odáig jutuiok, mit hogy a lengye- lek megengedjenek, alig hiheti. A fekete tengeren oda hajóz- niok nagy veszedelemmel járna, a víz sekélysége miatt Asap körül nagyobb terhes hajók ki nem köthetnek; s igy a hadi- hajókat a tenger torkolatánál kellvéu hagyniok, hadseregüket részint a hajó őrizete miatt, részint pedig a támadás czéljá- ból meg kellene osztaniok. Ezen okoknál fogva, bárba a törö- kök a támadó hadjárat látszatával birnak, melynek jelvényeit Konstantinápolyban már ki is tűzték; mindezek daczára, ké- szülődésük azt mutatja, hogy inkább a perzsák elleni véde- lemre készülnek. Esterházi éles politikai látásával kihozza ebből, liogy Ibrahim szultán trónra lépését jelentő követ Bécs- ben ezért szabta a béke fentartásáuak föltételét ahhoz, hogy a lengyelek Ferdinánd részéről támogatásban ne részesüljenek;
s ezért kívánatos a portára nézve a béke, hogy az által a per- zsákat megfélemlítse, s ezért sürgeti oly igen a nagy követség küldését.
Esterházi az ünnepélyes követséget ilyen körülmények között nem tartá időszerűnek, nem a fennálló békekötés pontja szerint sem, s csak egyszerű internuncius küldését javasolja, ki az új szultánt üdvözlendő, annak a jó szomszédságot és bé- két felajánlja; tőle pedig ugyan azt kérje, de egyszersmind mondja el neki, hogy alattvalói mennyire vétenek a -jó szomszédság és béke fogalmai ellen.
Félni lehet attól — irja tovább — ha az első kihallga- tásnál csak ő fölsége üdvözletét tolmácsolandja, s a béke meg- erősítéséről semmit sem említ — hogy egy másik kihallgatásra nem is bocsátják. így vajmi csekély eredménynyel térne visz- sza a kiküldendő internuncius. De nem is lát abban semmi illem-szabályellenes dolgot, ha a szultán is megtudja, hogy alattvalói a békekötésnek csak egy pontját is alig tartották meg. H a kislelküeknek mutatkozunk, s a szultán miniszterei mindenről tudnak, következtetni lehet ebből, hogy még na- gyobb sérelmeknek lesz az ország kitéve, mint eddig vala.
Esterházi Miklós ezután öt pontba foglalja mind azt, a mit a portai követnek utasításul adatni jónak lát. Az első pontban óhajtja, hogy az internuncius ő fölsége személyének méltóságát szóval és" tettel képviselje, hogy tapintatosan, oko- san és bátran lépjen föl, mint ha milliók állanának háta mö- gött. Ő fölsége tekintélyét saját halálának is eleibe tegye, mint-
A SZÖ.NYI BÉKEKÖTÉS T Ö R T É N E T E . 2 1
hogy a törökökuél, különösen a tekintély iontartása, a biza- lom indoka.
A második pontban bizonyosnak tartja, hogy a porta nagy követség küldését kívánja- de mert ez nagy költséget okoz, nem óhajtandó. Az internuncius jó szóval és remény- séggel tarthatja a fényes portát, úgy, hogy ha ő kellőleg kielé- gítve bocsáttatik el, s ha a megsértett békét helyreállítani
törekesznek: akkor a nagy követség is bekövetkezik.
A harmadik pontban kifejti nézetét a fennálló béke alap- jára nézve; mondjuk — irja — és azt tartjuk, hogy mindkét részről békénk van, nem is volna helyes, a tanácson kivül más- képen nyilatkozni. De ha jól átvizsgáljuk az okleveleket, a békének alig — vagy épen semmi alapját sem találjuk bennök.
H a az elhalt szultán adott is valamelyes levelében békemeg- hosszabbítást, mi azonban erről a törököknek semmi viszon- lagos biztosítást nem adtunk. Ily körülmények között mily veszélyes oly hatalmas császárral kétes és bizonytalan béké- ben élni, azt mindenki beláthatja. H a a birodalom ügyei oly állapotban volnának, hogy az általános béke megköttetnék, vagy a békét elodázni kellene, akkor annyi keresztyén ország- nak megrázkodása. után nem gondolnánk a törökök elleni hadra, de igy a béke állandósításának legjobb módját abban látja, ha a sérelmek a portánál beterjesztetnek, és sürgetőleg kívánjuk a bizottság kiküldését, mely a békét megállapítsa.
Hogy ez megtörténhessék, szükségesnek látja a megyebeli katonaságot a kiküldendő bizottság oldalához rendelni, mert csak igy lehet a törökökkel valamit végezni, és a békét állan- dósítani.
A nádor, véleményének negyedik pontja szerint, nem tartja szükségesnek a sérelmek bosszú lajstromát a portára , vinni; elégségesnek hiszi, ha csak általánosságban feltüntetik
előttök, hogy a békének egy pontja sincs, melyet meg nem sér- tettek volna; s a melynek részletes elsorolásával nem akarjuk a portát terhelni. H a azonban arról meg akar győződni, küld- jék ki a kapuzzi pasákat, s a kihágások megszüntetésére bizott- ságokat nevezzenek, s mi nekik mindent felderítünk és megmu- tatunk. Azonban az internuncius kezénél legyen a sérelmek összeírása, hogy azt kívánatra előmutathassa.
Végre az ötödik pontban ajánlja a nádor, hogy az inter- nuncius útját minél gyorsabban megtegye. Sehol ue tartóz- kodjék, s úgy az úton mint Konstantinápolyban is szemfüles legyen a törökök ténykedése iránt. Tudja meg vájjon, hová hajolnak, mint állanak ügyeik a perzsákkal; a franczia követ minő időben s minő becsülésben van nálok, mit beszélnek az erdélyi lej edelemről, s minő érzelemmel viseltetnek irányában;
22 MAJLÁTJI B É L A .
mit beszélnek az oláh- és molclvaországi vajdákról, s vajjeu Máthé vajdát ki akarják-e még zavarni, s ezekről ő fölségének minél gyakrabban bizonyos titkos jelekkel irjon. — Utasításul kívánja még adatni, hogy ő fölsége portai ágensével jó vi- szonyt tartson fel, a mit mindenek előtt szükségesnek tart.
Esterházi a mély belátású, éles eszű államférfiú, a ma- gasabb politika-körültekintésével állapította meg véleményét a portára küldendő követ utasítására nézve. Azonban mind az esztergomi érsek nézete, mind pedig a nádor javaslata a meg- hányás nehéz munkájára várt.
Ferdinánd magyar tanácsa, úgy az esztergomi érsek, mint a nádor véleményét, a portára küldendő követ utasítá- sára nézve tanácskozás alá vette. Első fogalmazványa s) a tanács nézetének oda terjedt, hogy a követ a béke fentartása érdeké- ben, a sérelmeket, ha lehet, az első, ha pedig nem lehetne, a második kihallgatáson adja elő, s kivált fősúlyt fektet a" vég- keli törökök kirohanásaira, kik minden módon azon vannak, hogy a béke felbontassék. Terjeszsze elő a követ a békepon- tozatokat vagy a szultánnak, vagy a nagyvezérnek, a mint kí- vántatni fog. Az érsek véleményét, de megváltoztatott sor- rendben, elfogadja mind. A többi pontokban a nádor javasla- tát majdnem szórói-szóra átveszi, és támogatja.
Ezen megállapodás első fogalmazványa csak stylaris elté- rést tüntet föl a másodiktól;2) niely már mint megállapított szöveg, fölsorolja mind azon pontokat, melyek az esztergomi érsek, és a nádor javaslatában foglaltatnak, s a melyeket a tanács is magáévá tesz.
Azon idő alatt, mig az esztergomi érsek, a nádor és a magyar tanács véleménye a portai követ utasítása iránt, a ma- gyar kanczelláriához jutott, hogy ez döntő javaslatával azt megállapítva, a császárhoz megerősítés czéljából fölterjeszsze, * az alatt a nádor rendeletet kapott Regensburgból. hogy Izden- czy Andrást, mint a kiszemelt internunciust, Regensburgba küldje. A nádor eme rendeletnek eleget téve, november 12-éu irja a császárnak, hogy Izdenczyt már útnak eresztette Re- gensburg felé, s hiszi, hogy Izdenczy eme föladatának teljesen megfelelend, s azt is tudja, hogy a porta nem csak nagyon várja ezen követséget, hanem ünnepélyes nagy követség küldé- sét óhajtja, a mit azonban ő nem tanácsol. A nádor ezen leve- lében érinti Questenbergnek hozzá intézett sorait is, melyek
által Questenberg, a főbadi tanács elnöke, ellenzi azt, hogy a követ által a portánál bármi más Is előterjesztessék, a császár üdvözletén kivi'tl. Ezen körülmény, úgy a nádort és az eszter-
') Okmánytár X XV I . sz. ») Okmánytár XX\TII sz.
A SZONYI B É K E K Ö T É S T Ö R T E N E T E . 23 gomi érseket valamint az ország főurait és a magyar nép lel- kületét nagyon szomorúan érinté.
A fő hadi tanács elnökének ezen ellenkezése, a magyar kanczelláriának elégséges indokul szolgált arra, hogy a vég- legesen megállapítandó követségi utasítás alkalmából, a hozzá beérkezett vélemények iránt nézetét bővebben kifejtse, s a csá- szárhoz fölterjesztendő javaslatában a nádor és az esztergomi érsek nézetéhez álljon, s latba vesse befolyását ott, hol az által, ha a sérelmek a portánál elő nem terjesztetnek, a béke meg- szilárdításának műve veszélyeztetve lehetne.
A magyar kanczellária ilyen körülmények között no- vember 27-én!) tárgyalás alá vette a portai követ utasítási ügyét.
A nádor és az esztergomi érsek véleményét majdnem szórúl szóra átvévén: saját nézetét a következőkben fejezte ki:
az iuternuncius mindenek előtt a császár nevében viszont üd- vözölje Ibrahim szultánt trónra lépte alkalmából, ajánlja föl a császár jóakaratát s barátságát és a béke fentartá,sát, B itiX'iicti a török internuncius, a törökök által a béke alatt elkövetett sérelmek ügyében itt semmiféle említést sem t e t t : mindazon- által szükségesnek látja a kanczellária, — nehogy ez által a félelem jelét észlelhessék, — nehogy a rendetlenségek tovább tartsanak, s a lakosság roppant kárával, a béke ilyetén meg- szegése nyilt háborúra adjon alkalmat, de kivált ő fölségének, a vármegyéknek adott Ígéreténél fogva, hogy az internuncius a sérelmeket a portán előadja. Annál is inkább tegye ezt, mert a szegény elsanyargatott végbeli népség, a törökök kirohaná- sai ellen, sem fegyveres kézzel magát meg nem boszúlkatja, sem pedig a törökök által folyton okozott elviselhetetlen károk meg nem szüntettetnek.
Ezen segíteni csak úgy lehet, ba a sérelmek, a nádor és az érsek véleménye szerint, a fényes portán az internuncius által előterjesztetnek.
Fontosnak és mélyrehatónak tartá a kanczellária véle- ményében azon kérdés eldöntését is, ba vájjon az internuncius által, a commissio, vagy béketárgyalás kéressék és kivántas- sék-e, vagy ne ? A commissiót illetőleg, javallva látja azt, a nádor azon nézete által, melylyel a békekötés létezését két- ségbe vonja, minthogy a törökök kezénél erre vonatkozó okmány nincsen; s a commissio által ez is rendbe hozható lenne. Ez alkalommal tehát a fennálló béke nem csak meg- erősíttetnék, de az több évre is kiterjeszthető volna. A törökök végtelen telhetetlensége ellen meghatározandó lenne az adózó
') Okmánytár XXVIII. sz.
24 MAJLÁTJI BÉLA.
és hódoltsági faluk száma is, nem különben a károk pótlása, a foglyok visszabocsátásá, az erőszakkal hódoltságra kényszerí- tett faluk fölszabadítása is ezen commissio végzendőihez tar- toznék.
Fölemlíti ezek után a kanczellária azon fontos indoko- kat, melyek az ily commissio kérése és kiküldése ellen nehe- zülnek, s melyek akadályokat okozhatnának a béke további fentartásának; de végre is azon meggyőződésének ad kifeje- zést, hogy arról az internuncius említést tegyen a portánál.
Utasíttatni véli az intérnunciust, hogy mindezekre a választ bevárja, s maga hozza el; de ha ezt a portán nagyon halasz- tanák, bizza a Residens gondjaira, és siessen vissza.
Hónapok múltak el, mig a nádor kifogyhatatlan unszolása és zaklatására végre elhatározta I I I . Ferdinánd, hogy a követ küldése a portára csakugyan szükségessé vált.
Questenberg véleményét, ki csak a viszont üdvözlet udvariassági tényét kívánta eszközöltetni, a császár elvetette, s Esterbázi államférfiúi bölcseségének praegnans elismerését nyújtotta, midőn a nádor fölterjesztéseinek alapján, a maga- sabb politikai motívumoknak engedett, midőn mind német birodalmi ügyeinek, mind Magyarország török viszonyainak álláspontjából, az udvariassági tény mellett, a portánál teendő sérelmek fölsorolásába belé egyezett. A magyar kanczellár, midőn benyujtá véleményét a császárhoz az internunciusnak adandó utasítás tárgyában, Esterbázi megbízatott a neki megküldött utasítás alapján, azt részletesen kidolgozni, s Izdenczy Andrásnak, — kit november első felében a császár Regensburgban személyesen fogadott, — mihez tartás végett kézbesíteni.
A terjedelmes utasítás,*) emlékirat alakjába öntve fe- lette érdekes okmányát képezi a békekötés előzményeinek, s bő tanúságot tesz a nádor körültekintő gondoskodásáról, mely- lyol még a legapróbbakra is kitérj észté figyelmét, mielőtt Izdeuczyt a fontos küldetésben útnak ereszti vala.
Huszonhárom pontba foglalt utasítása szerint Izdenczy- nek Komáromból kell vala elindúlnia, jó eleve értesítvén az esztergomi béget jöveteléről. A török sajkásokat azonban, a kik Izdenczyt átveendők valának, nem volt szabad Komáromig eresztenie, csak Szőnyig. Esztergomban a béget csak emberei által kellett üdvözölnie, és kísérőket kérnie Budáig. Az eszter- gomi bőbeszédű bég kíváncsiságát csak azzal volt röviden kielégítendő, hogy Ibrahim szultán üdvözletére küldi a római császár.
') Okmánytár XXVI. sz. ») Okmánytár XX\TII sz.
A SZÖ.NYI B É K E K Ö T É S T Ö R T É N E T E . 25 Budára érvén, lia hátas lovakat küldene érte a vezér pasa, utasíttatott lóra nem ülni, de a maga lovain, szekerén menni föl. Megérkezte után audientiát kell vala kérnie, s mindezek előtt a néki szóval említett, s a nádornak budai bi- zalmasával kellett, ha másképen nem, hát egy harmadik sze- mély által magát informáltatnia. A vezérnek szánt ajándékot mindjárt vigye magával, s vagy maga vagy emberei által adja át neki. Röviden jelentse ki előtte, hogy a császár őt Ibrahim üdvözletére küldi, s meghagyatott neki, őt is nevében üdvözölni.
Kérje meg, hogy mielőbb tovább küldjék őt útjában. Átadandó volt még a budai pasának a nádor és a hadi tanács levelét is, kérvén egyúttal arra, hogy a bódoltatást és rablásokat tiltsa el, mert nagy dolog lesz belőle. Ezek után meghagyatott Izdenczynek a budai pasától magánkihallgatást is kérni, s megjelenteni neki, hogy részére ajándékokat is hozott, s oda iparkodjék, hogy Izmael csauzt (úgy látszik ez volt a nádor budai bizalmas embere) magához vehesse. Az ajándékok ki- csiny voltára nézve azzal kellett mentegetődznie, bogv készü- letlen és gyors volt elutazása. Megbízásáról csak annyit volt szabad mondania a pasa előtt, ha a panaszok felől kérdezős- ködnék, hogy még annál is nagyobb dolga van a portán, de azt ki nem jelenthette, hogy panaszt tenni és commissiót kérni megy.
Minthogy pedig akkor híre járt, hogy a budai pasát onnét kaimakámságra viszik, meghagyta Izdenczynek a nádor, tudja meg, hogy csakugyan elmegy-e Budáról, és kivel ? ki jön oda helyette, vájjon Szilikárt a temesvári pasát teszik-e oda. A.
perzsák dolgában is fürkészszen, a mit lehet. Izmael csauzt különösen szivére kötötte a nádor Izdenczynek, s meghagyta neki, hogy előtte jelentse ki mennyi baja van a nádornak a magyar- nemzetet a boszútól visszatartani, a kapzsiságtól tartózkod- jék, s ha a pasa el is megy Budáról, ne féljen, ő azért ott ma- rad, mert neki is vannak ott falui.
H a a törökök is panaszolkodnának a magyarok ellen, kötelessége volt Izdenczynek kimutatni, hogy nem a magyarok adtak okot az ő béketörést tanúsító kihágásaikra, kártételeikre és minden egyéb csintalanságaikra. Ezt azonban nem úgy kel- lett előadnia mint követnek, hanem csak úgy, hogy hát a pasa okot adván a beszédre, ő maga ezeket a dolgokat úgy érti.
A törökök által rabságba vetett Hosszútóti György iránt is oda kell vala törekednie Izdenczynek, hogy vele Budán be- szélhessen, s birja rá a pasát, hogy a Hosszútóti által igért sarczból, minthogy azt megfizetni képtelen, engedjenek valamit a törökök.
Utasíttatott, ha kivált az ottani rossz magyar tolmács,
] 26 MAJLÁTH BÉLA.
a ki igen álnok török volt, holmi adósságbeli panaszokkal lépne föl, csak azt felelje, hogy majd erről irni fog, s ha igaz- sága van, követelését megkapja.
Budáról minden másod-harmadnap kellett a nádornak irnia. Hogy a Dunán való útja lriában ne teljék, a budai pasá- tól néhány magyarúl tudó csauzt is volt kérendő, kiktől, — útközben megvesztegetve őket — sok mindenfélét megtudhat vala; kivált pedig a nádor által emiitett csauzt kellett volna kérnie, de nem név szerint, ne hogy a pasa előtt gyanússá tegye titkos bizalmas emberét.
Nándorfehérvárra érkezve, ott is hasonlóan viselkedjék, találhat bizalmas embereket, kiktől leginkább meg kell vala -tudnia a perzsákkal való dolgokat. Tudakozódjék ott Szilikár temesvári pasáról, Máthé vajdáról és az erdélyi fejedelemről.
Továbbítását onnat is sürgesse, s ha Komáromba menő keres- kedőket talál, azok által irjon a nádornak vagy a kevi biró útján, a titkos dolgokat azonban titkos betűkkel irja.
A szárazon folytatván útját, ott is mindenütt szorgalma- tosan tudakozódjék, a konstantinápolyi rezidensnek irjon előre, s kérje, hogy szállásáról, s a czeremoniákról értesítse. Kívánja tőle azt is, hogy elébe jöjjön, kutassa ki szivét és elméjét, ahhoz alkalmazza társalgását.
Különösen ügyelnie kellett arra, hogy a király tekin- télye csorbát ne szenvedjen, s ne hogy úgy tegyen mint Konszky, a kinek személyében a királyt nem egyszer megsér- tették. Mindenek előtt a fővezérnél legyen, s ő fölsége nevé- ben üdvözölje. Meghagyta neki a nádor, hogy késedelmes érkezé- sének okát előadja, kérvén őt jó akaratával támogatni. Hir- telen küldetésével mentegesse hozott ajándékainak csekély voltát, s hogy a béke fentartásáról több beszéde is lészen ő véle, s tőle várja a császárnál való kihallgatása napját és óráját.
Az alatt, mig a császárnál kihallgatást nyer, a rezidens dolgait kell" vala kifürkésznie, s tudja meg módját annak, mint adja át a saját maga nevében hozott ajándékokat. Tudassa véle, hogy a királytól mért nem hozott ajándékokat, mert ő csak internuncius és köszöntő követ, de ha jó szóval bocsátják el, s elégtételt adnak neki, s az, a mi a békesség ellen történt, kiegyenlíttetik: akkor nagy követ is fog jönni, s majd az hoz illendő ajándékokat.
A szultán előtt röviden volt előadandó küldetése czél- ját, kivált pedig, hogy a békesség dolgában hántásuk ne legyen, s hogy mind az, a mi a béke ellen történt, kiigazíttassék.
Az audientia után osztogassa szét az ajándékokat, s a főve- zérnél új audientiát kérjen, ott azután bővebben adja elő pana-
A SZONYI B É K E K Ö T É S T Ö R T E N E T E . 27 szait, s lia kívánnák, a panaszokat Írásban is kész legyen benyúj- tani. Hogy azonban a panaszok elintézése terhére ne legyen a fővezérnek, a békesség czéljából valamelyes commissiót kell vala kérnie, mely a panaszokat eligazítsa, s a békességet újabban megerősítené, s kérje, hogy a portáról való ahhoz értő néhány embert küldjenek a commissióba, nem pedig végbeli törököket.
Figyelnie kellett arra, ha vájjon beszélgetés közben nem veend-e észre valami jelt, mi arra mutatna, hogy a békességet felbon- tani szándékoznak.
Azon esetben, ha a commissio küldésénél nehézségekre találna, vagy, azt a törökök a nagy követ küldésre halaszta- n á k : akkor határozottan jelentse ki, hogy nem tudhatja a dolgok kimenetelét, de a végbeli törökök és magyarok között fegyverre kerül a dolog; és szép szóval adja elő, hogy, ha com- missio nem lészen, akkor a békesség nem maradhat meg. Vi- gyáznia kellett végre arra is, hogy mit beszélnek a német birodalmi és örökös tartományi mozgalmakról. Izdenczynek, az utasítás értelmében, s annak mellékletéül átadta a nádor jegyzékét a törökök azon kihágásainak 1), melyeket ezek a török követnek Bécsből való visszamenetele, t. i. május 10-ike óta, az országban a béke daczára elkövettek. Fölemlítvék abban Damasd'megrohanása, s annak július 20-án történt elfoglalása.
A kanizsai törökök kirohanása július 18-án, midőn is 60 em- bert elfogtak, ós nagy számúakat megöltek; július 15-én Komárom mellett túl a Dunán, két gyermeket elraboltak;
augusztus 4-én Surányba Érsekújvár mellett betörtek, a kas- télyt szét dúlták, s többeket megöltek; úgy tettek K o m j átló- val is, Bánffy faluját Delecsint, a cserneszeghi kerületben szét dúlták, 20 embert rabszíjjra fűztek, ötöt pedig megöltek;
augusztus 15-én a budai, pesti, esztergomi, váczi és hatvani törökök öt községet fölperzseltek, s 380 embert rabszolgaságra vetettek; a kanizsai' törökök felső Lindvára törtek, s három falut tönkre tettek; a szolnoki törökök, túl a Tiszán lakó haj- dúktól ezer lovat elraboltak; Gyarmath alatt két várbeli ka- tonát meggyilkoltak; Szent-Grót körül 25 munkás embert el- fogván, néhányat meggyilkoltak. Ezen jegyzéket volt Izdenczy a portán átadandó.
E l lévén immár látva. Izdenczy a nádor által készített írásbeli utasítással, most már csak a gyorsan eszközleudő elutazásra kell vala gondolnia, ha épen a legfőbb dolog, t. i.
megbízó levele, és a császár üdvözlő irata nem hiányzott volna. Ez azonban még mindig nem volt kezei között. Izdenczy regensburgi hosszú tartózkodása alatt az idő múlt, s mint-
') Okmánytár XXVIII. sz.
2 8 MAJLÁTH BÉLA.
hogy a török követ még május 1-éu jelezte Bécsben Ibrahim trónra léptét, s azóta a császár viszout-iidvözlete nélkül bét hónap is elmúlt, a török porta nehezen vette az illem szabályai ellen vétő késlekedést. E miatt nem csak kellemetlenné tette Izdenczy konstantinápolyi tartózkodását, de akadályokat is gördített a béke ügyének tárgyalása elé. Szemére hányták a késedelmet, s oly pénzbeli követelésekkel is föllépett a nagyvezér, melyeknek a megelőző békekötésekben semmi jog- alapjok nem volt; s végre egy évig húzta, halasztotta a fényes porta az alkudozások megkezdését, mig az 1642-ben Szőny- ben csakugyan végbe vitetett.
Izdenczy, I I I . Ferdinánd megbízó és üdvözlő iratát decz.
21-ről keltezve még nem kaphatta kezeihez most sem, mert a bécsi főhaditanács az utolsó pillanatokban is latba vetette Ferdinándnál befolyását arra, hogy ha már Esterbázi a kö- vetségből kiszorította Pettingert, hát Izdenczy se küldessék, s altaljában ne magyart meneszszenek Konstantinápolyba, ha- nem németet. Ennek keresztül vitelére pedig a konstantiná- polyi német residensnek jelentéseit használta fel a bécsi fő- hadi tanács, a ki épen hivatva lett volna arra, hogy Izdenczyt törekvéseiben a fényes portán támogassa, s a ki ellenkezőleg, a mint látni fogjuk, Izdenczynek a fényes portán való tartózko- dását igen kellemetlenné tette.
Az alap, a melyre a bécsi főbadi tanács állott, hogy Izdenczy portai követségét meghiúsítsa, igen alkalmatos volt Ferdinánd udvarában a magyarok elleni gyűlölséget fokozni, s Izdenczyt oly szinben tüntetni elő, mint a kinek kiküldetése már előre is lehetetlenné teszi az eredményt, nem csak, de ve- szélyeztetné is Ferdinánd érdekeit. Még talán meg se száradt a király aláírása Izdenczy megbízólevelén és az Ibrahimot üd- vözlő iraton, midőn az aláírást követő napon decz. 22-én a bécsi főhadi tanács, Scbmidt Rudolf konstantinápolyi residens közleményei nyomán, a portán- fenforgó körülményekről jelen- tést tesz.2) Előadja ebben Ferdinándnak a főbadi-tanács, hogy a nagy vezértől mennyi kellemetlenséget és szomorúságot kell a residensnek szenvednie, hogy ha a már úgy is késedelmes kö- vetségre arra képesített egyént nem szemelnek ki, s a resi- dens kéri, hogy a fényes portát rövid időre elhagyhassa.
. Figyelmezteti Ferdinándot a főbadi-tanács, hogy a ma- gyarok az ilyen követségekben a törököknél ellenszenvesek, utálják őket, mert a törökök elleni panaszok Bécsbe mind a magyaroktól jönnek, a miért is tartani lehet attól — irja — hogy a törökök kedvetlensége miatt, a nem szívesen látott
') Okmáiiytár'Xin. sz. =) Okmánytár XIV. sz.
A SZÖNYI R É K E K Ö T É S T Ö R T É N E T E . 29 internunciust vagy meggyalázzák vagy épen el sem fogadják;
s ez okból az oly nagyon szükséges egyezkedés helyett alkal- mat adnánk a portának a fődolgot meghiúsítani. Javasolja ezek után a föbadi-tauács, hogy a portai követségre németet küldjön, ezek közül pedig az arra alkalmatos Ulrici Károly menesztessék el; tanácsolja továbbá, hogy a residens igy a porta rossz kedvének csillapúltáig szabadságra ne bocsáttas- sék, s neki a megígért húsz ezer forint kilátásba helyez- tessék.
Végre pedig azon indokból, hogy a lenyes portán levő különféle ellenséges tanácsosok és követek mindent elkövetnek Ibrahimot a béke megtörésére birni, javasolja a bécsi főhadi- tanács, hogy ő fölsége Bécset és a magyar végházakat gyor- san szereltesse - fel, s az erre szükséges pénzösszegeket előál- líttassa.
A bécsi föbadi-tauács előterjesztésének azonban nem lett eredménye, nem talán Esterházi ellensúlyozása miatt, nem.
talán azért, mert Ferdinánd egy nappal előbb tett aláírásait compromittálni még sem akarta; s igy a nádor fényes diadala mellett Izdenczynek a megbízó levél, és az Ibrahimot üdvözlő irat kézbesíttetett. Ezen iratban Ferdinánd üdvözli Ibrahi- mot, s azon kivánatát fejezi ki, hogy köztük a béke állandósít- tassék, s hogy Izdenczyt megbízta előadni mindazt, mi országa népeinek békéjét illeti.
I I .
Izdenczy András követsége.
Sok fáradság után sikerült bár Esterházinak, az ország érdekei szempontjából, Ferdinándnál oda hatni, hogy a bécsi főhadi-tanács javaslatának ellenére érvényesítse erős indokai- nak hatalmas befolyását; s ne Pettiuger, de Izdenczy küldes- sék mint internuncius a fényes portára. Az ország, a német birodalom és Ferdinánd személyes érdeke szerint is megbíza- tott tehát Izdenczy, nem csak az udvari illemszabályok meg- kívánta viszont üdvözlettel képviselni Ferdinándot; de főleg, a törökök által naponkint megsértett, s igen is ingadozó béke állandósításának előmunkálatát végezni jutott neki feladatúi.
Azonban a nádor számításán kivíil esett azon makacs ellen- kezés, a melybe a fohadi-tanácsuál ütközött. Ez még akkor is, midőn a császár Izdenczy elutazását sürgősnek jelezte, a ké- szen állott Izdenczy útja elé oly akadályokat gördített, melyek
•elutazását még hónapokig is hátráltatták. Énnek elhárítása
30 SlAJLÁTH B É L A .
czéljából a magyar tanács kényszerítve érezé magát 1641-ik évi január 14-éu Nagy-Szombatból1) Ferdinándhoz fölterjesz- tést intézni, melyben sürgősen rimánkodik előtte: hárítaná el azon akadályokat, melyeket, előttük megfoghatatlan okok- ból, a bécsi főhadi-tanács Izdenczy útja elé gördít. í r j a a csá- szárnak, hogy minő nagy vigasztalására és elégtételére szol- gál a szegény sanyargó népnek, a császár azon atyai gondos- kodása, hogy őket a törököknek mindennap nagyobb dühvel és vadsággal ismételt kirohanásaitól és csapásaitól megszabadí- tandó : Izdenczy Andrást a portára küldeni elkatározá, ki, ő fölsége által minden szükségesekkel ellátva, immár csak útra keljen, hogy a közjó előmozdítása és a béke állandósítása czéljából feladatát teljesítse. De nagy megütközéssel és nem csekély lelki fájdalommal értesült arról ő fölségének magyar- tanácsa, hogy ő fölsége teljes elhatározása és különös rende- lete ellenére, melylyel Izdenczynek meghagyta a gyors és rög- töni elutazást: a bécsi főhadi-tanács, nem tudni mi okból, elutazása elé akadályokat gördített. Ezzel nem csak, hogy hátráltatják és káros időzésre kényszerítik, de oda is irányoz- zák cselekedeteiket: hogy ő fölségének az ország óhajával és várakozásával egyező szándéklatait, ha ne is enyésztessék el, de legalább kisebbítsék. Határozott kifejezésekkel irja tovább, hogy ez a nép között támadó scandalum nélkül meg nem tör- ténhetik, s kérik ő fölségét, hogy e részben legkisebb okot se adjon arra, se a vármegyékben, sem pedig máshol a lakosság- nak, hogy különféle impertinens beszélgetések támadhassanak, és p á r t j á t a császárnak elhagyják. Kötelességének tartja, ezt ő fölsége előtt felfödözni nem csak, de egyszersmind alázato- san kérni is, hogy: tekintve a kellemetlenségeket, melyek ebből származhatnak, ő fölsége kegyesen elrendelné haditaná- csának, hogy az internuncius elutazásának minden akadályát elhárítsák, s annak gyors elmenetelét azonnal eszközöljék, mert hiszen azon urak — irja végre — nem tudják minő fon- tos okok forognak fenn arra nézve, hogy a sürgős elutazás foga- natosíttassék.
K é t nappal erre hasonló fölterjesztést küldött Lippay György Regeusburgba Ferdinándhoz,2) melyben még a törö- köknek a bányavárosokba történt herohanásáról értesíti. Tu- domására hozza a császárnak, hogy ő fölsége magyar tanácsa január 18-án tanácskozást tartván, azt szerencsésen befejezte, kivált azon irányban, mi az elszomorodott haza védelmét és üdvét illeti. Hihetetlen — mondja Lippay — hogy az ország- ban mennyi beszédre és különféle magyarázatra adott okot
') Okmánytáv XV. sz. 9 Okmánytár XVI. sz.
