Népi iparművészek Somogyban h
faragók
SS
Kaposi Őszi Napok
1994
A kiállítást támogatta:
Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága
A katalógust szerkesztette:
L. Kapitány Orsolya Fotó:
Gőzsi Gáborné Tervezte:
Matucza Ferenc Felelős kiadó:
Dr. Király István Szabolcs
D a c n n r "nöIrlnUrSFrl" n n n D n r
ooc DJLD
l l l l l l i n n n
0 OC• ni
ítnnsöffTf^nntt
üütSOMOGY MEGYEI MUZEUMOK IGAZGATÓSÁGA Kaposvár, Fő u. 10. Telefon, fax: (82) 312-822
KTF.o.: 59/94.
Népi iparművészek Somogyban
faraik
A kiállítás helye:
Rippl-Rónai Múzeum Néprajzi Kamaraterem (Kaposvár, Fő u. 10.)
A kiállítás megtekinthető:
1994. szeptember 15-től november 15-ig
Nyitva:
hétfő kivételével naponta 11-től 17 óráig
A múzeum történetében szinte megszámlálhatatlan azoknak a népművészeti kiállítások
nak a száma, amelyeket helyben, vagy az ország más területén, vagy éppen külföldön rendeztek a múzeum néprajzosai az elmúlt 30 év alatt.
Ezek a kiállítások a gyűjtemény anyagára támaszkodva próbáltak átfogó képet adni So
mogy megye paraszti kultúrájáról.
A fa, az agyag , a kender, a len, a bőr mind-mind olyan nyersanyagok voltak, amelyek a parasztok és a tanult mesteremberek kezében használati tárgyakká formálódtak, és funkció
jukon kívül — megmunkálásuknak köszönhetően — még gyönyörködtettek is. Az 1992- ben megnyílt "Fejezetek Somogy néprajzából" című kiállítás a XIX. századi és XX. század eleje paraszti kultúrájának gazdag tárházát mutatja be a látogatóknak.
Az alkotni vágyás nemcsak elődeinkben volt meg, henem a mai emberek némelyikében is benne rejlik. A megyében ma is élnek olyanok, akik az elődök nyomán elindulva váltak a népművészet egy-egy területének elismert művelőivé és lettek a Népművészet Mestereivé, vagy Népi Iparművészekké.
Az Őszi Napok keretében megrendezett kiállítás a megyénkben élő faragóknak azt a szűk csoportját mutatja be, akik már rendelkeznek e címek valamelyikével.
A népi iparművészek műfaj szerinti bemutatását azért kezdjük a faragókkal, mert a Dunán
túlon, de különösen Somogyban a pásztorok közül kerültek ki az első hivatásos faragók, akik — vagy feladva a pásztorkodást, vagy még megtartva azt — eladásra is készítettek dí
szes tárgyakat.
Id. Kapoli Antal volt utolsó nagy képviselője a dunántúli pásztorfaragóknak. Egyéni stílu
sa, melyet a fiatalok követendő példának tartottak, a XIX. század közepi somogyi pásztor
művészet hagyományaiból nőtt ki.
Munkásságának töretlen folytatója volt ifj. Kapoli Antal. Sem motívumban, sem kompozí
cióban, sem pedig technikában nem hozott újat, csupán gótikusán megnyújtott emberalakjai azok, amelyek jellenzik munka it.
A dunántúli pásztorművészetben alkalmazott díszítő eljárások mindegyikét ismerték, de munkáikon a karcolás és a domború faragás technikáját alkalmazták szívesen. Ez a nemze
dék indította el a hivatásszerű faragást és örökítette át a pásztorfaragás hagyományait a ké
sőbbi nemzedékekre is.
A ma élő és alkotó faragók nagyrészt a domború faragás technikáját alkalmazzák, de néhá
nyan a karcolással, a véséssel is próbálkoznak. Az áttörést a csont, vagy szaru megmunká
lásánál használják szívesen.
Kedvelt motívumaik: virágok, levelek, állat- és emberalakok, de szívesen nyúlnak vallási témához is.
A mai alkotók legtöbbje már városlakó, valamilyen szakmát tanult, érettségizett ember.
Nem az életkörülményeik, hanem a művészi hajlam, az anyagban rejlő lehetőség kibontásá
nak vágya az, amely a díszítőművészetnek erre a területére hajtja őket. A közeli rokonság, vagy baráti kör egy-egy tagja segíti őket az első próbálkozásoknál, majd a gyűjtő- és kuta
tómunka eredményeként elindulnak saját útjukon, hogy a hagyományokból táplálkozva a mai igényeknek megfelelően újat alkossanak.
A kiállításon azok a faragók mutatkoznak be, akiknek munkájában a kiforrott népi díszítős
tílus jegyei elevenednek meg.
L. Kapitány Orsolya
id. Kapoli Anta 1 (18^7-1957)
Doboz (részlet)
Ács József né sz. Fülöp Anna
1945-ben született Siegenburgban. Általános és középiskolát Kaposváron végzett. Diák
évei alatt rendszeresen látogatta a Balázs János szakkört, ahol tanárai tehetségének kibonta
koztatására biztatták. A faragáshoz való kedv et és indíttatást édesapjától kapta, aki 1955- től faragóként dolgozott a Népművészek Háziipari Szövetkezeténél (NHSZ), Budapesten.
A bizsokot 1963-ban fogta a kezébe, de 1965-ben már megkapta a Népi Iparművész címet.
Apja nyomdokain járva közel húsz évig volt az NHSZ tagja, de 1983-ban feladta, és azóta már csak kedvtelésből farag. Domború faragással készült tárgyain népi ihletésű életképek és az emberélet nagy fordulójának, a lakodalomnak mozgalmas csoportjelenetei elevened
nek meg. A faragás hagyományos témáit azonban nem kerüli ki, az állatok és növények gyakran vadászjelenetekké formálódnak díszes tárgyain.
Címe: 7400 Kaposvár, Fő u.^O.
Kürt (részlet)
Doboz
Czinke Imre
1946-ban született Mernyén. Géplakatos szakmát tanult és közben szabadidejében önképző körbe járt Siófokra, ahol a rajzolással és a festéssel ismerkedett. Faragással csak a katona
ság után kezdett el foglalkozni. Első munkáit Nagy Ferencnek mutatta meg, akitől sok biz
tatást és segítséget kapott.
Nemcsak a fa, hanem a csőn t, a szaru, a mag, a kobak is alapanyagul szolgál munkáihoz.
Aprólékosan kidolgozott használati és dísztárgyai a faragás technikájának magas fokú is
meretét tanúsítják. Mind a "karcolozás", mind a domború faragás megtalálható munkáin, de a szárú és a csont megmunkálásánál szívesen alkalmazza a csipkeszerű áttörést is.
Rendszeresen részt vesz kiállításokon és pályázatokon.
Munkáját 1981-ben Népi Iparművész címmel ismerték el.
Címe : 8660 Tab, Széchenyi u. 3.
Kobak
Borotvatartó
Fehér Lajos
1919-ben született Erdőcsokonyán. Szülei cselédemberek voltak. Juhászbojtárként 1934- ben kezdett el faragni, majd a háború után végleg emellett maradt. Tanítómesterének a ter
mészetet vallja. Először óraláncokat készített csontból, áttört díszítéssel, majd a fával is megpróbálkozott. A mai napig a csont és a szaru áll hozzá a legközelebb. Ezekből — gyak
ran áttört technikával — készíti dísztárgyait. Nem faragja, hanem fúrja az anyagot és csak szükség esetén, finomítás céljából használja a bizsokot.
E sajátos módon készíti cigarettakínálóit, kürtjeit és nem utolsó sorban a díszes óralánco
kat.
Kedvelt állatfigurája az őz és a szarvas, a növényvilágnak pedig az egyszerűbb formáit válsztja a kompozícióihoz.
1955-ben ismerték el Népi Iparművésznek, 1960-ban pedig a Népművészet Mesterének.
Címe: 7454 Somodor, Kossuth u. 191.
Csontfaragás
Kulcs- és ceruzatartó, csontékszerek
Gosztonifi Zoltán I
1952-ben Kaposváron született. Érettségi után mechanikai műszerésznek tanult, majd szá
mítógép-programozó végzettséget szerzett.
A fa megmunkálhatóságával már gyermekkorában megismerkedett, amikor a konyhaasztalt kezdte el farigcsálni. Vallomása szerint kézügyességét a székely és a nagykunsági pásztor őseitő örökölte, ösztönzője pedig pedagógus édesanyja volt.
Az 1970-es években Kaposváron beindult és jól működő faragó szakkörök, és az ott megis
mert mesterek (Szőke István, Tóth Mihály,Varga László stb.) adtak neki az induláshoz se
gítséget és bíztatást. Nemcsak az idősebbektől tanult, hanem a szakirodalmat is böngészte, hogy minél jobban megismerkedjen az elődök és pályatársai munkáival.
Faragástechnikájára a karcolás és vésés a jellemző. Hsználati és dísztárgyain kirajzolódnak a népi díszítőművészet legszebb motívumai — a mértanias elemek csakúgy, mint a növényi ornamentikák.
Rendszeresen zsűrizteti tárgyait. Eredményesen szerepel pályázatokon és kiállíásokon is.
1987-ben a Népművészet Ifjú Mestere, 1989-ben Népi Iparművész lett.
Címe: 7400 Kaposvár, Egyenesi u. 83.
Falitéka
Sakk-készlet (részlet)
Jartcsikiti^ János
1925-ben született Buzsákon. Mesterének a Somogy megyei pásztorfaragás egyik jellegze
tes képviselőjét, Boszkovics Jánost (1876-1955) tartja. Az ő tárgyait látva fogott 7-8 évesen a kezébe faragó kést és kezdte kipróbálni a fát megmunkálhatóság és díszítés szempontjá
ból. Kezdetben a spanyolozással is kísérletezett, de hamarosan a domború faragás mellett kötött ki. Ezzel a technikával készíti ma is dísztárgyait.
Főleg növényi díszítmények uralják a kifaragott felületeket, de emberek és állatok is meg
jelennek kompozícióiban. Kedvelt virágmotívumai a tulipán és a margitvirág. A levelek a korai somogyi pásztorfaragványok levéldíszeinek továbbfejleszett változatai.
Munkájára a finom kivitelezés, a jól megkomponáltság jellemző.
1954-ben tevékenységét a Népi Iparművész címmel ismerték el, a Népművészet Mestere 1960-ban lett.
Címe: 8697 Öreglak, Nagy J. u. 18.
Tál
Kürt (részlet)
Szőke IstUán
1921-ben született Tapolcán. Az elemi és a polgári iskolát Kaposváron végezte. A faragás alapjaival már a polgáriban megismerkedett. 12 évesen találkozott id. Kapoli Antallal és az ő hatására próbálta a növényi ornamensek faragását.
1950-től a vasútnál dolgozott, ahol több ügyeskezű társával együtt 1960-ban faragó szak
kört hoztak létre. 1962-ben a szakkör vezetője lett. A faragás különböző technikáit elsajátít
va egyre tökéletesebbé vált tárgyain a névény- és állatvilág, a régi pásztorvilágot idéző em
beralakok ábrázolása, melyek sajátosan komponálva jelentek meg botjain, kürtjein, és a ku
lacsokon.
A kulacs készítését és díszítését kedveli, amely a ma emberének a XVIII-XIX. század ked
velt ivókészségét eleveníti fel. Az elmúlt két évszázadban a csutorások által készített ivó és italtartó edénynek csak némelyike volt festve, faragás pedig csak a széleken volt, elsősor
ban a vésés technikájával, geometrikus formában.
Nemcsak saját művészi tevékenységét fejlesztette magas fokra, hanem faragó táborok veze- tésévela fiatalok képzésében is részt vesz még napjainkban is.
Munkáját 1968-ban Népi Iparművész címmel ismerték el.
Címe: 7400 Kaposvár, Tisza u. 33.
Kulacs
Cigaretta és gyufatartó
l/ar^a Lásztó
1921-ben született Dombóváron. A középiskola elvégzése után szüleivel Somogyjádra költözött. Banktisztviselő volt Budapesten 1954-ig, majd felhagyva tisztviselői állásával az újonnan alakult Népművészek Háziipari Szövetkezetébe ment, ahol 1976-ig dolgozott.
A faragással már iskolás korában megismerkedett és egyre jobban vonzotta a népművészet
nek ez a területe. Szabadidejében múzeumokat látogatott és gyűjtötte a szakirodalmat, hogy minél jobban megismerhesse a nagy elődök munkáit és gyarapítsa tudását. A faragás min
den technikáját kipróbálta, a vésést, a karcolozást, spanyolozást csakúgy, mint a fémbera
kás módozatait.
Motívumai a dunántúli pásztorművészet hagyományaiból táplálkoznak egyéni megfogal
mazásban. Sokféle tárgyat készít: csanakokat, kobakokat, kürtöket, botokat, dohányzó- és sakk-készleteket egyaránt.
Művészi tevékenysége mellett rendszeresen részt vett a fiatal faragók nevelésében, több tanfolyamot vezetett az elmúlt 40 év alatt.
Pályája során 32 kiállításon vett részt, mindig eredményesen szerepeltek munkái.
Munkásságát 1954-ben Népi Iparművész címmel ismerték el. A Népművészet Mestere 1960-ban lett.
Címe: 7400 Kaposvár, Radnóti u. 19.
Kobak
