A KALOCSA KÖRNYÉKI NÉPI HAGYOMÁNYOK, NÉPMŰVÉSZET, NÉPI GYERMEKJÁTÉKOK ÁPOLÁSA A KALOCSAI NAGYASSZONYUNK KATOLIKUS ÓVODÁBAN - szakdolgozat-

Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Főiskolai Kar

2014 FARKAS KITTI

A KALOCSA KÖRNYÉKI NÉPI HAGYOMÁNYOK, NÉPM Ű VÉSZET,

NÉPI GYERMEKJÁTÉKOK ÁPOLÁSA A KALOCSAI NAGYASSZONYUNK KATOLIKUS

ÓVODÁBAN - szakdolgozat-

Témavezető: Buzás Zsuzsa

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék ... 3

Bevezetés ... 4

I. Hipotézisek, kutatási eszközök, módszerek ... 5

Fogalmi tisztázás ... 6

Elméleti háttér ... 7

4.1. Kalocsa története a XIX. századig ... 7

4.2. A kalocsai szállások és a Pota néprajzi csoport kapcsolata ... 8

4.3. A kalocsai népművészet ... 9

Kalocsa környéki népviselet ... 11

Kalocsa környéki táncok, népdalok, a város táncélete ... 12

Kalocsa környéki népi gyermekjátékok ... 14

Híres művesek, ismert emberek... 15

A Nagyasszonyunk Katolikus Óvoda ... 16 IX.1. Pedagógiai program a népi hagyományok ápolására vonatkozóan16

2

IX. 2. Jeles napok, ünnepi szokások leírása az óvodára vonatkozóan 17

IX. 3. Drámaórák ... 19

IX. 4. Múzeumpedagógiai foglalkozások ... 20

Kutatási eredmények ... 23

Interjú ... 31

Összegzés ... 37

Forrásjegyzék ... 38

Idegen nyelvű összefoglaló ... 39

Melléklet ... 40

I.

A téma választásának indoklása

Mivel Kalocsán élek, itt születtem és nevelkedtem, így a szakdolgozatom témája kézenfekvő volt számomra. Dolgozatomban szeretném bemutatni azt, hogy a kalocsai Nagyasszonyunk Köznevelési Intézmény óvodájában miként zajlik a Kalocsa környéki népi hagyományok ápolása.

Az intézmény választását személyes és érzelmi indokokkal is szeretném kiegészíteni. Kisgyermekként ennek az intézmény neveltje voltam, valamint főiskolás éveim alatt gyakran meglátogattam az óvodát, az ottani óvodapedagógusokat. Szakdolgozatom előzményeként számít a tavaly áprilisban, a Kodály Zoltán Zenepedagógia Konferencián tartott hallgatói előadásom főiskolánk épületében, amit szintén ebben a témában tartottam.

3

Kalocsa város gazdag népművészetében és hagyományaiban is. Ahogy Török Ferenc, a város volt polgármesterének beszédében elhangzott a X.

Jubileumi Operettgálán; „mi a hagyományokat nemcsak ápoljuk, hanem meg is éljük”. A városban több néptánccsoport is működik, amelyek a város rendezvényein is gyakran fellépnek. Sőt Dr. Mészáros István kalocsai templomigazgató kezdeményezésére újra megtartják a régi egyházi ünnepeket, mint a Jézus Szíve búcsút, amelyen a gyermekek is részt vesznek.

Jelenleg a Kalocsai Hagyományőrző Néptánc Egyesület tagja vagyok.

Egy Kalocsa környéki kis helységben, Gombolyag szálláson töltöttem gyermekkorom egy részét. Édesapám, mint őstermelő, nagy hangsúlyt fektetett az önellátó gazdálkodásra. Mi is tartottunk háztáji állatokat, köztük két lovat, amelyekkel majdnem minden évben megjelentünk a szomszéd falu szüreti felvonulásán, ezek az élmények is formáltak, jobban megalapozták bennem a kalocsai népművészet, népi hagyományok iránti érdeklődésemet, szeretetemet.

Az a tény is hozzájárul szakdolgozati témám választásához, hogy édesanyám nagyszerűen tud kalocsai virágokat pingálni, festegetni.

Kiskoromban gyakran elnézegettem, ahogyan a színes temperákból a tojásokra, falapokra kalocsai virágokat varázsol.

II. Hipotézisek, kutatási módszerek, eszközök

Szakdolgozatom központi témája szerint fel szeretném tárni azt, hogy hogyan valósul meg a Kalocsa környéki népszokások, népi hagyományok ápolása a Nagyasszonyunk Köznevelési Intézmény óvodájában, illetve mindez milyen óvodai tevékenységekbe ágyazottan történik. Ezeknek a leírását megelőzi Kalocsa város történetének rövid ismertetése, a Kalocsa környéki szállások létrejötte, illetve ezek hogyan kapcsolódnak szakdolgozatom témájához. Továbbá szeretném bemutatni Kalocsa és

4

környéke népművészetét, népszokásait, népviseletét, néptáncát, és a Kalocsa környéki gyermekjátékokat, hiszen ezek az anyagok szintén fontos szerepet játszanak az óvodában megvalósuló népi hagyományőrzés során.

Hipotézisemben azt állítom, hogy minden olyan szülő, aki gyermekkorában részesült intézményi hagyományőrző oktatásban, vagy olyan családban nőtt fel, ahol mindezt fontosnak tartották, maga is szükségesnek tartja a népi hagyományőrzést, gyermekének ezeket az értékeket továbbadni, illetve fontos számára, hogy gyermeke intézményi neveltetése részeként megismerkedjen a népi hagyományainkkal, szokásainkkal.

Kutatásaim kiindulópontjának jó alapul szolgált saját neveltetésem, hiszen mint korábban már említettem, szüleim fontosnak tartják a kalocsai népművészetet és a kalocsai népi táncot. Így a szakdolgozatom hátterének megírásakor előzetesen is sokat tudtam már minderről, a szakirodalmak elolvasásakor tudásomat sikerült tovább mélyítenem. Könyvtárba, óvodába jártam kutatni, részt vettem múzeumpedagógiai foglalkozásokon, további megfigyeléseket végeztem. A dolgozatom megírásával párhuzamban családfakutatást is végeztem az interneten a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár honlapján, az ide kapcsolódó adatokat, összefüggéseket is leírtam, ezzel a ténnyel szeretném a szakirodalmak tartalmát erősíteni.

A kérdőívek felvételén kívül interjút is készítettem. Az interjúm alanya Halász Margit néni, szakmári lakos, akinek gyermekkorát még a paraszti kultúra szőtte át. Az interjúmban szeretném megtudni, hogy az interjúalanyom gyermekkorában hogyan, miként zajlottak a népi gyermekjátékok, kitől tanulták meg, milyen hatással volt ez rá további életére.

III. Fogalmi tisztázás

Népszokás: Népszokásnak nevezzük azokat a szokásokat, amely a parasztság életének történelmileg kialakult rendjében a társadalom más

5

osztályaitól és rétegeitől eltérő módon szabályozza a munkát, a társadalmi érintkezést, a környezetről való gondoskodást, a hétköznapok és az ünnepek egész rendszerét, tartalmát.¹

Népművészet: a dolgozó tömegek hagyomány alapján formálódó, a közösség ízlésvilága által meghatározott művészeti tevékenysége.

Tárgykörébe tartozik a népzene, néptánc, népköltészet, népi színjáték, népi díszítő művészet.²

Ünnep: olyan különleges időszak (vallásetnológiai szemszögből nézve

„szent idő”), mikor a közösség a megszokottól eltérő módon viselkedik.

Ünnepi szokásokat hajt végre, más előírásokat és tilalmakat tart be, mint hétköznapokon. Létrejöttük fontos társadalmi szükségletet elégit ki, ünnepeket minden emberi kultúra ismer. A megszokott életritmus ilyenkor megváltozik, a napi munkahelyet ad az ünnepi cselekményeknek, melyek gyakran serkentő hatásúak (tánc, ének, versenyek, futás stb.), illetve a közösséget érintő múlt események, szóbeli vagy imitatív felidézésével a közösség összetartozásának tudatát fokozzák.³

Múzeumpedagógia: Múzeumi foglalkozás, foglalkozássorozat egy-egy téma tartalmilag sokoldalú, módszertanilag a gyermek aktivitására és kreativitására építő feldolgozása. A foglalkozás módszertani kimunkálása során hangsúlyos szerepet kap a tárgyalkotás (mely lehet történelmi, néprajzi vagy művészeti megközelítésű, a szerep-, a helyzet- és a dramatikus játék, és ezeken keresztül az érzelmi-gondolati átélés élménye).⁴

IV. Elméleti háttér IV.I. Kalocsa története a XIX. századig

1 http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/4-16.html (2014. március 22.)

2 Új Magyar Lexikon (1962): Akadémiai Kiadó, Budapest, 5. kötet Mf-R, 180. oldal

3 http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-1049.html (2014. március 22.)

4 http://www.kislexikon.hu/muzeumpedagogia.html (2014.március 22.)

6

Kalocsa a Solti-síkság déli részén elterülő Kalocsai Sárköz központja, a Duna-Tisza köze legrégebbi városa. Kalocsa nagyjából egyidős a magyar állammal, bár már a honfoglalás idején is lakott hely volt⁵. A kalocsai érsekséget első királyunk, Szent István alapította Kr. u. 1009 körül⁶. Asztrik püspök hozta a Szent Koronát Szent Istvánnak, így megkapta a kalocsai érsek jelzőt. A középkorban Kalocsa fontos kulturális központnak számított. A tatárjárás és a török megszállás Kalocsát sem kerülte el. Az érseki főméltóságok a törökök elől elmenekültek, majd a megszálló hatalom berendezkedett az akkori érseki várba.⁷ A város hírneve alábbszállott, a lakosság nagyobb része környező mocsarakban lelt menedékre vagy elköltözött más vidékre, a települések elpusztultak.⁸ E folyamatok mellett azonban meg kell említenünk néhány pozitív változást is. A törökök közvetítésével jutott el a paprika, kerámiaművesség hozzánk. Buda visszafoglalása után a település sorsa is tragikusra fordult. Az akkori gótikus főszékesegyház a tűz martalékává vált, a város szinte falusi képet öltött, visszafejlődött.

A Rákóczi szabadságharc után megkezdődött a város újjáépítése. Gróf Csáky Imre érsek, mint a város földesura szerződést kötött a telepesekkel és a helybéliekkel, amelyben új házhelyeket és kerteket jelölt ki. Az új lakossággal, a visszaköltözött régi lakosokkal, az elbujdosott törökökkel és az itt maradt etnikumokkal gyarapodott a város lakossága.⁹ Patachich Ádám, Patachich Gábor és Batthyány József kalocsai érsekek sokat tettek a mai városkép kialakításáért; felépült a mai barokk stílusú érseki palota, a főszékesegyház és az érseki könyvtár. A 19. század második felében az érsekek jóvoltából az oktatásra is nagy hangsúlyt fektettek.¹⁰

4.2. A kalocsai szállások és a pota néprajzi csoport kapcsolata

5 http://www.kalocsa.hu/rovatok/fomenu/varosunk/kalocsa_tortenete/szocializmus_rendszervaltas/ (2014.

január 26.), összefoglaló Asbóth Miklós helytörténész munkájából

6 Koszta László (szerkesztő): Kalocsa történetéből, Kalocsa 2000, 9. oldal

7 Fejér Kati: Kalocsa kincse (2006), Kossuth Kiadó, 9. oldal

8 Bárth János: A kalocsai szállások településföldrajza, Kalocsa, 1975

9 Pécsiné Ács Sarolta: Kalocsa népművészete (1973), kiadja Kalocsa város tanácsa, 31-32. oldal

10 Fejér Kati: Kalocsa kincse (2006), Kossuth kiadó, 25-29. oldal

7

A szállás szó más tartalommal bír Kalocsa környékén, mint az ország többi területén. A ma faluként élő, falunak számító kalocsai szállások a város 18. századi határaiban jöttek létre, a város parasztságának gazdasági telephelyeként. Ebben az időben Kalocsa környékét, vagyis a határát vizek, mély mocsaras földsávok taglalták. Napi ingázással szinte lehetetlen volt földjeiket megművelni. A parasztságnak új, gazdasági telephelyeket kellett létrehozni, az Alföld többi szétszórt alakzatú tanyáihoz képest csoportos településeket hoztak létre és ott is éltek egész évben. A szállások neve megőrizte a középkori formáit, esetleg valamiféle jelzőt tettek elé, például alsó, felső, kis és öreg. Így jöttek létre a ma is létező, ám erősen pusztulásnak indult szállások. A felső szállásokhoz tartozik Szakmár és vonzáskörzete, Keserűtelek, Résztelek, ma Újtelek, Felsőerek, Alsóerek, Öregtény, Kistény, Gombolyag. Alsószállások: Homokmégy, Öregcsertő, Kiscsertő, Mácsai szállás, Alsómégy, Drágszél és Hillye. (A szakirodalom megírása óta sok település elpusztult. Ilyen például Ludas szállás, Szalontai szállás és Vörös szállás is.) ¹¹

A kalocsai szállások népe és Kalocsa lakossága együtt különálló néprajzi csoportot alkotott, a környező helységekben potáknak nevezték őket.

Gyakorlatilag az ő egységes különállásuk által született meg a kalocsai népművészet. Azonosságtudatuk magával hordozta a saját nyelvjárást, viseletük, népművészetük megalakulását. Házasságokat is egymás között kötöttek, ami még nagyobb egységbe kovácsolta ezeket a szállásokat. Ezt a tényt számos szakmári, homokmégyi egyházi irat is alátámasztja.

Egységes vallási beállítódásukkal is erősítették összetartozásukat, az egyház hatása igen nagy volt ezen a vidéken. Szokásaik, ünnepeik igen különböztek a református Duna menti falvak népeitől, nem volt ez másképpen a népviselet

11 Bárth János: Korai kalocsai hímzések, Népművelődési Propaganda Iroda, Budapest, 5. oldal

8

tekintetében sem. A nagyvirágos, tömött-varrásos hímzés éles ellentétben állt a reformátusok egyszerűbb népviseletével.¹²

4.3. A kalocsai népművészet

A kalocsai népművészet, ezen belül a népi hímzés, a viselet és a pingálás Kalocsa város és az úgynevezett szállásai hagyományos paraszti

művészeti kultúrája.

A 19. század közepéig számottevő különbség nem mutatkozott a népviseletben a környező településeken. Az önállósodást ezen a téren a jobbágyfelszabadítás végrehajtása okozta. A paraszti réteg felszabadult a feudális jogi és gazdasági kötelezettségtől, amely a város földbérurának, az érseknek tartoztak. A termelési területük is megnőtt a mocsarak lecsapolásával. Ezen tények alapján az embereknek több idejük lett a tárgyaik díszítésére, népművészetük ápolására. Megnőtt a házilag és iparilag előállított tárgyak száma, elterjedt egyfajta jellegzetes stílus a környéken, javultak az életviszonyok. Ilyen tárgyak voltak például a festett parasztbútorok, általában sötétkék alapszínűek és virágokkal díszítettek. Elterjedtek a kalocsai fazekas tárgyak is, elsősorban otthoni használatra. A hímzéseket először ágyi anyagokra, vánkosra, lepedőkre készítettek. A színvilága még inkább szolíd arcot festett, színei a fehér, kék és piros, majd később a fekete is megjelenik.

Öreghímzésnek vagy ókalocsainak is szokták még megnevezni ezt a hímzésvilágot.

Ezen népművészeti elemek mellett nem szabad kihagynunk a falfestés művészetét sem, ami igen jellegzetes a környékre, egyedülálló hazánkban.

Eredete ismeretlen, a szállásokon, a ház homlokzatán, a szobák falán sűrűn mutatkozott.¹³

12 Bárth János: Korai kalocsai hímzések, Népművelődési Propaganda Iroda, Budapest, 6-7. oldal

13 Bárth János: Korai kalocsai hímzések, Népművelődési Propaganda Iroda, Budapest

9

A huszadik század kezdetén a parasztságot sem kerülte el a polgárosodás folyamata. A paraszti stílus megvetetté, szégyellté vált. A legújabb színes, tarka, ma is ismert stílus a két világháború közt bontakozott ki. Ezt a folyamatot a parasztság legutolsó nagy fellobbanásának is nevezik. A stílusváltáshoz belső okok is vezettek, de külső oknak számított az értelmiségieknek úgynevezett romantikus népmentő akciója, ekkor jött divatba a népművészet országos szinten. Mint népművészeti központ, Kalocsán is fontossá vált az idegenforgalom fellendülése; 1936-ben Népművészeti házat létesítettek, ahova a népművészeti alkotások legszebb példái kerültek be. A helyi ifjakat tánccsoportokba gyűjtötték, megalakult a Gyöngyösbokréta. A kalocsai népművészet, köszönet a sajtónak és reklámoknak, országos középpontba került. A megrendelések egyre nagyobb számban jelentek meg, sokan szeretettek volna abban az időben egyedi, Kalocsán készült terméket vásárolni.

„Ujat írjon kee, hogy ujan senkinek se lögyön”- hangzott a felszólítás.

Az író és hímző asszonyok egyre több egyedi, színes darabokat készítettek, ezt az új stílust a régiből származtatták, a legújabb stílus egyre naturálisabbá, élethűbbé vált. A hirtelen változást többféleképpen értelmezték a néprajzzal foglalkozó szakemberek.

A második világháború nem kedvezett a népművészetnek, ekkor háttérbe szorult. A fiatalok megunták a viseletüket, kivetkőztek a ruháikból.

Ma már a fiatalok néptánccsoportok fellépésein, esetleg szüreti felvonulásokon húzzák fel újra elődeik ruhadarabjait. Az idősebb asszonyok, akik annak idején nem vetkőztek ki népviseleteikből, még ma is ragaszkodnak a ruhadarabjaikhoz.

10

1952-ben újjáalakult a Háziipari Szövetkezet, itt varrták ki az asszonyok a különböző ruhadarabokat. Így a kalocsai népművészet alkalmazott művészetté alakult. ¹⁴.

A kalocsai minta alkalmazása más dísztárgyakon is megjelent. A kalocsai porcelán manufaktúrát 1971-ben alapították. Még ma is termelnek újabb és újabb kalocsai mintákkal festett termékeket.Manapság a kalocsai hímzés a reneszánszát éli. Egyre több modern szabású ruhán, árucikkek termékein jelenik meg a kalocsai minta. Számos külföldi, itthoni hírességek is szívesen öltöznek kalocsai hímzésű ruhákba.¹⁵ Sajnos ez a tömegtermelés negatív irányba is viheti a kalocsai népművészet értékét, hiszen bizottsági ellenőrzés hiányában bármit gyárthatnak a cégek. Ez év január 30-án a Hungarikum Bizottság Hungarikummá tette a kalocsai népművészetet, ezen belül az írást, hímzés a pingálást, és a város sajátosságához tartozó fűszerpaprika-őrleményt is.¹⁶

V. A Kalocsa környéki népviselet

Néhány szóban szeretnék leírást adni a női és férfi parasztviseletről, hiszen a gyermekek ruhái, amiben fellépnek, rendszerint nem sokban különböznek a felnőttek népviseletétől. A kalocsai parasztnők viselete kétrészes volt. A szoknyák és a felső részek külön darabokból állottak.

Népviseletük az idők során lényegében keveset változott. Legföljebb anyagában finomodott és népi hímzéssel fokozatosan díszesebbé vált. A két világháború között selymesebb lett, a nagy színfoltos hímzés alkalmazásával

pedig élénk színekben pompázott.

Női viseletek darabjai: fejdíszek, ingvállak, pruszlikok, ujjasok, szoknyák,

14 Pécsiné Ács Sarolta: Kalocsa népművészete, Kalocsa, 1973

15 http://www.nlcafe.hu/oltozkodjunk/20120418/sztarok-kalocsaiban/ (2014. március 29.)

16 www.porcelanfesto.hu/hirek.php (2014. március 29.)

11

kötények, gyöngysor. Ezek közül a gyermekviseletekre vonatkozó ruhadarabokat, kiegészítőket tárgyalnám részletesebben:

- Fejdísz: A legjellemzőbb fejdísz a lányokon a pántlika, amely több bukorból is állhat. Az évek során sokat változott a formája, ám az együttesek újra a lapos pántlikát alkalmazzák. Az asszonyok viselete a fityula, fékető és a kendő.

- Ingváll: az ingváll szabása és díszítése sokat változott az idők során. Az egyenes szabású ingnyakat a nyakfodor (krézli) váltotta fel. Ma már a japán szabású ingváll a legelterjedtebb, a gyerekek ruhadarabján megtalálható a nyakfodor.

- Pruszlik: (Mellény). A 30-as évektől vált egyre színesebbé, tarkábbá. Ezek csokros díszítésűek. Az író és hímző asszonyok egy viselet megalkotásakor figyelnek arra, hogy a kötény, ingváll, pruszlik képe egységes egészet alkosson.

- Szoknyák: E vidékre a bőszoknyázás és sokszoknyázás jellemző. Az alsószoknyák olcsóbb anyagból készítették el, ezeket beráncolják, keményítővel tartósabbá teszik. A felsőszoknya a következő anyagokból áll, aszerint, hogy ki, milyen alkalomból viseli: szövet, kasmír (kázsmér), selyem, plüssbársony, brokát, hétköznapokon pedig karton, illetve parkett anyagok.

Férfi viseletek darabjai: kalap, gatya, undercik, kalap, ing, mellény, hosszú szárú csizma, előke, kézelő, ingnyak Az undercik (őtike) zárt nyakú hosszú ujjú általában sötét színű, selyemből készült kabát. Zsinórozással díszítették.

A vendégrészek, az előke, kézelő és az ingnyak új, tömött-varrásos vagy még riselines különálló viseletdarabok, a könnyebb tisztítás végett patenttal rögzítik az inghez.¹⁷

VI. A Kalocsa környéki táncok, népdalok, a város táncélete

17 Pécsiné Ács Sarolta: Kalocsa népművészete, Kalocsa, 1973, 69-86. o.

12

Kalocsa vidéke a magyar népművészet egyik legvirágzóbb központja.

Ahogy a népviselete, úgy a tánckultúrája is megújult az első világháború után.

A huszadik században több lehetőségük adódott a fiataloknak a táncra. A táncmulatságok gyakorisága az aktuális évszak, az idénymunkák és az egyházi ünnepek határozták meg. Bálokat a nagyobb ünnepek alkalmával rendeztek. Húsvéttól szüretig nem tartottak, kivéve valamilyen ünnep meglétekor, ilyen volt a Pünkösd, Úrnapja és a szállások búcsúja. Az őszi betakarításokat követően kezdődtek újra a rendszeres táncmulatságok. Böjti időszakban és Adventkor viszont ezek már rendszerint elmaradtak.

Más tájegységekhez képest a Kalocsa környéki táncok frissebbnek, mainak tűnnek. Ezek tulajdonképpen a más vidéken is megtalálható legjellegzetesebb magyar néptáncok helyi változatai. A kalocsai táncok legfőképp a lassú csárdás, a friss csárdás és a mars részből állnak. A lánykarikázókat, helyi nevén a fércelőket énekszóra táncolták zenei kíséret nélkül. A lakodalmi mutatványos férfitánc, a söprűtánc, a kanásztáncok, vagyis a botos táncok rokona.¹⁸

A legjellegzetesebb, összesen körülbelül 200 kalocsai népdalt, kibővítve nemrég újra kiadták Kalocsa kertek alatt… címmel. Cserey József népdalgyűjtő munkáját Bencze Károlyné egészítette ki.¹⁹ Ezen kívül Pécsiné Ács Sarolta rögzítette a Kalocsa környéki gyermekjátékokhoz, körjátékokhoz kapcsoló dalokat kottával együtt. Mára a hagyományok őrzése, a népviselet megfelelő használata nagyrészt az oktatásra, és a táncegyüttesekre hárult át.

1948-ban a Pécsi testvérek, Pécsi Erzsébet és Pécsi Sándor megalapították az első gyermek táncegyüttest Kalocsán, március 15-én nagy sikerrel mutatkoztak be a Városi Színházban. 1950-től Pécsiné Ács Sarolta is csatlakozott hozzájuk. A sikerek egymás után következtek, megyei és

18 DVD Kiadvány: A kalocsai szállások táncai és táncélete, kiadja a Hagyományok Háza, 2007.

19 Kalocsai kertek alatt…, Kiadja a Kalocsa Népművészetéért Alapítvány, 2011, 4. bővített kiadás

13

országos versenyeken vettek részt. 1960-tól a tánccsoport az Ének-zenei iskolában folytatta tovább működését. Az évek során külföldre is kijutottak, a 80-as években szűnt meg az együttes.

A Kalocsai Népi Együttes jogutódja a Kalocsai Hagyományőrző Néptánc Egyesület. 1967-ben különböző csoportok egyesülésével jött létre a Kalocsai Népi Együttes. Vezetőik közé tartoztak Pécsiné Ács Sarolta, Tóth Ferenc, Cserey József, Bencze Károlyné. Tavalyi évtől vezetője Cselik Mária Fülöp Ferenc-díjas Népművészet Mestere és Dr. Kovács Istvánné Sztakó Éva.

Az együttes feladata, hogy Kalocsa és környékének szokásait, táncait színpadra állítsa. Számos alkalommal megjelentek külföldön is. Jártak Törökországban, Hollandiában és Németországban is. Kulturális rendezvényeken is részt vesznek. 2010-ben nyolcadik alkalommal szerezték

meg a kiváló minősítést.

Kalocsa városában még négy tánccsoport és két alapfokú művészeti iskola működik.

1. Piros Rózsa táncegyüttes: Az 1980-as években alakult a Háziipari Szövetkezetből, ahol a lányok, asszonyok maguk hímeztek, pingáltak és szerették volna népviseletüket, táncukat maguk képviselni. Az évek során kaptak Nívó díjat, a Kiváló minősítést, külföldön is jártak.

2. A Kalocsai Bokréta Népművészeti Egyesület 1990-ben alakult Tóth Ferenc vezetésével. Öt csoportot alakítottak ki, itt óvodásoktól kezdve az ifjúságig minden korosztály megtalálható volt. Halála után Farkas Éva, majd az Illés házaspár vette át a „Gyerökök” és az Ifjúsági csoport vezetését. Sorra nyerik el a különféle díjakat.

3. Göröm Kamara együttes

Kalocsai táncokon kívül erdélyi táncokat is feldolgoznak. Ez az együttes is kapott Kiváló minősítést és Nívó-díjat. Ma Csajgorás néven működnek.

Vezetőjük Illésné Koszta Krisztina és Illés Zoltán táncoktatók.

14

4. Cigány Együttes- Igaz szív- Kalocsai Roma fiúk

A városban először alakult roma együttes. Sok vezetőváltás és felbomlás után lettek a Kalocsai Roma fiúk, rendezvényeken és fesztiválokon megjelennek.

5. „Hétszínvirág” Alapfokú Művészetoktatási Intézmény 6. Liszt Ferenc Alapfokú Művészetoktatási Intézmény (AMI)

Ehhez kapcsolódó szakirodalmat 2011-ben adták ki, azóta változások lépbe be. A Hétszínvirág Alapfokú Művészetoktatási Intézmény megszűnt, a csoportok működésüket a Liszt Ferenc Alapfokú Művészetoktatási Intézményben folytatták tovább. ²⁰ A város kulturális rendezvényein a város táncegyüttesei is fellépnek és a környékbelieké is. Ezek a rendezvények a következőek: Szent Iván-éji mulatság, Duna menti folklórfesztivál, Paprika fesztivál, Május 1.²¹

VII. Kalocsa környéki népi gyermekjátékok

A kalocsai és környéki gyerekek játékait, eszközeit meghatározták a vidék terményei, természeti adottságai és az évszakok. A gyerekek játszótere legfőképp az udvar, a legelők és csalitosok voltak. Télen a kemence mellett készítették el csuhé játékukat. A kalocsai és Kalocsa környéki gyerekek mondókái, gyermekdalai, körjátékai kapcsolódtak az aktuális ünnepélyhez, évszakhoz.

A korosztályok nem különültek el élesen. A nagyobb, iskolás gyerekek magukkal vitték kisebb testvéreiket, vagy a szomszéd gyermekeket, akiket párfogásukba vettek, amíg a szülők dolgoztak. Ezzel szemben vasárnap délutánonként a nagyobb gyerekek már egy csoportba tömörültek, fiúk lesték a kocsmaajtókat, hiszen ha egy idősebb legény megszólította őket, sokat jelentett az számukra.

20 Bencze Károlyné Szellemi örökségünk, 2011, Kalocsa, 20-38. oldal

21 Bencze Károlyné: Népszokások a Kalocsai Sárközben, 2010, Kalocsa 23-24

15

Az ölbeli kisgyerekeket gyakran pólyákba kötötték, ami igen előnytelen volt a gyermek számára, hiszen rendkívül akadályozta mozgását és értelmi fejlődését. Ezen a téren az idők folyamán folyamatos minőségi változás mutatkozott. Játékeszközeik azon tények alapján változtak, hogy ki milyen családba született. A szegényebb kisgyermekeknek maguk a szülők készítettek egyszerű játékot csumából, fából, rongyból és szeretetből. A gazdagabb szülők gyermekeiknek mesteremberekkel készítettek kisedényeket vagy a boltból vásárolt játékszerek is előtérbe helyeződtek. A kisgyermeket édesanyjuk mondókákkal csitította, szórakoztatta.

Ölbéli játékok voltak a ringatók, csiklandozók, tapsikolók, lovagoltató játékok.

A népi gyermekjátékok igen változatosak. Hiszen, ha egy tanító hozott más vidékről egy játékot, annak kialakulhatott többféle változata is. Ilyen játékoknak többféle elnevezése is lehetett. Pécsiné Ács Sarolta csoportosította könyvében a Kalocsa környéki gyermekjátékokat helyszín és évszakokhoz kötődően. Játékok voltak az iskolák udvarán, Böjti játékoknak is nagy jelentőséget tulajdonított. Fontos helyszínnek számított a birkalegelő és a libalegelő. A nagyobbak már énekes-táncos társasjátékot folytattak. Az utánzó játékok tartalmát a felnőttek világából merítették. Rendeztek siratót, a legmozgalmasabb utánzó játéknak a kislakodalmas számított.²²

VIII. Kalocsai híres művesek, ismert emberek

Meg kell említenem néhány fontos néprajzkutatót, hímző asszonyt, tánctanárt, akik nagyon sokat tettek azért, hogy ennyi információ az utókorra, miránk maradjon. Maradandó munkáik a mai időkben is még nagy hatást tettek a város táncegyütteseire.

22 Pécsiné Ács Sarolta: Népi gyermekjátékok Kalocsa környékén (1978), Kiadja: Kalocsa város tanácsa V.

B., 8-19., 27., 55., 113. oldal

16

1. Dr. Bárth János - néprajzkutató:1944-ben született Jánoshalmán.

Kalocsán végezte el a gimnáziumot, az egyetemet pedig az ELTE történelem- néprajzszakán. 1968 és ’70 között muzeológusként dolgozott Kiskunhalason.

A Viski Károly Múzeum igazgatója is volt. Kecskeméten is dolgozott. A Szegedi Egyetem antropológiai szakán tanított. Kutatási területe legfőképp a Duna-Tisza köze és Székelyföld.²³

2. Bencze Károlyné Borbényi Éva - pedagógus, népdalgyűjtő:1934-ben született Kalocsán. Tanulmányait szülővárosában, Fehérváron és Pécsett végezte. Tanított a Kertvárosi Iskolában 1996-ig. Neki köszönhetjük, hogy 1988 és 2000 között az alsó tagozatban megkezdődött a néptánc-oktatás. A város kulturális életében is tevékenykedett. Kalocsai együtteseket vezetett, 2006-ban ő alapította meg a Mezei Virágok Népdalkört. Helyi népszokásokat gyűjtött, könyveket adott ki, sőt 2009-ben húsz dallal bővítette a Kalocsai kertek alatt… című népdalos könyvet. Munkásságát meg is jutalmazták, sorra nyerte el a különféle díjakat. Tavalyi évben, betegségben hunyt el.²⁴

3. Tóth Ferenc - tánctanár (1930-1998): Munkássága meghatározó nyomott hagyott a néptánc együttesek életében. Nagyon értett a gyerekek nyelvén, sok újítása ismeretes szerte az országban. Munkásságáért Örökségdíjat kapott, majd 1998-ban megkapta a Magyar Köztársaság Ezüst Érdem- keresztjét. A környékünkön leginkább Tóth Feri bácsiként emlegetjük.²⁵

4. Kovácsné Király Ilus - mintaíró, tervező hímzőasszony: 1886-ban született Kalocsán paraszti családba. Fiatal lányként a mezőket járva megfigyelhette a mezei virágokat. Hímzett munkáiban ihletett merített az ókalocsai mintákból, a francia divatlapokból. Ebből származtathatjuk a riselint, vagyis a riseliőt.

23 http://www.bacstudastar.hu/barth-janos (2014. február 8.)

24 http://www.muharay.hu/index.php?menu=2&h_id=384 (2013. március 16.)

25 Bencze Károlyné: Szellemi örökségünk, Kalocsa 2011, 30-30. oldal

17

Lányával alapítója volt a Háziipari Szövetkezetnek. 1953-ban megkapta a Népművészet Mestere címet.²⁶

IX. Nagyasszonyunk Katolikus óvoda

IX. 1. A Pedagógiai Program bemutatása a népi hagyományok ápolására vonatkozóan

Az intézmény adatai:

Alapító, fenntartó neve: Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Az intézmény hivatalos neve: Nagyasszonyunk Katolikus Óvoda Általános Iskola Gimnázium és Kollégium

Rövid Neve: Nagyasszonyunk Köznevelési Intézmény Az intézmény igazgatója: Koczkás Emma M. Eszter nővér A tagóvoda megbízott vezetője: Schuckné Balázs Ágnes

Az intézmény feladat ellátási helye: 6300, Kalocsa Asztrik tér 1.

A Nagyasszonyunk Katolikus Óvoda vezetői nagy hangsúlyt fektetnek az egyházi és a népi hagyományok ápolására, hogy a gyerekek minél jobban megismerkedjenek vele. Hiszen egy-egy egyházi, katolikus ünnepélyt, például a karácsonyt is megtartották a paraszti népek betlehemezés formájában. Az óvoda, mint egyházi intézmény sajátossága, hogy az óvodai életet átszövi a kereszténység szellemisége. Az óvoda vezetői így fontosnak tartják, hogy a dolgozók (óvópedagógusok, dajkák) személyes példamutatásával adjon a gyermeknek ismeretet Isten szeretetéről. A keresztény gyermekképnek megfelelően tűzik ki nevelési céljaikat. Ezek közé tartozik az, hogy a gyermek érdeklődő, nyílt legyen a világra, szeresse társát, ismerje meg a keresztényi értékeket. Az óvoda továbbá kitűzte egyik céljául, hogy a gyerekeket családias környezet vegye körül, ezt az itt dolgozók biztosítják.

Fontos a gyermeki én kibontakozása és a tevékenységben megvalósuló tanulás is.

26 Bencze Károlyné: Szellemi örökségünk, Kalocsa 2011, 6. oldal

18

Az óvodai nevelés feladata, hogy a gyermek testi-lelki szükségletét kielégítése: a hitre nevelés erősítése, az egészséges életmód kialakítása, az érzelmi, erkölcsi nevelés közösségi nevelés biztosítása, az anyanyelvi nevelés, értelmi fejlesztés és nevelés, az integrált nevelés megvalósítása és az esélyegyenlőség biztosítása. Az érzelmi, erkölcsi és közösségi nevelés céljainál megtalálhatjuk azt, hogy hagyományaink ápolása, jeles napok feldolgozása, a szülőföldhöz való kötődés megalapozzák, felfedezzék a környezetükben a szép és jót.

Az óvoda kapcsolatot tart fenn a „Hétszínvirág” Alapfokú művészeti iskolával. A művészeti tevékenységeknek személyiségformáló erejük van. A művészetnek mindig van egy produktuma, ami embertől embernek szól. A feladatuk, hogy az óvodai nevelést kiegészítsék esetleg más lehetőségekkel is.

Továbbá feladata közé sorolja, hogy a szülők bekapcsolódjanak a táncházak szervezésével. Az óvoda a közművelődési intézményekkel fenntartja a kapcsolatot: könyvtárral, múzeummal és művelődési házzal is. Ezekkel az intézményekkel kapcsolatos programokat az óvoda faliújságján is közzé teszik.

IX.2. Jeles napok, ünnepi szokások leírása az óvodára vonatkozóan (állami, egyházi ünnepek, népszokások)

Ősz: VENI SANCTE (Évnyitó szentmise) Terményáldás

Október 8. Magyarok Nagyasszonya Október 23: Nemzeti Ünnep

November 1: Mindenszentek ünnepe November 2: Halottak napja

November 5: Szent Imre November 11: Szent Márton November 19: Szent Erzsébet

19

Karácsonyi Ünnepkör:

Advent I-IV. vasárnapja: - Advent kezdete -Szent Miklós nap

- Angyali Üdvözlet napja - szálláskeresés

- Karácsony Karácsonyi Idő: - Újév

- Vízkereszt- Három királyok ünnepe

Évközi idő: Évközi II-VIII. vasárnap: - Február 2.- Gyertyaszentelő Boldogasszony

- keresztelkedések - Farsang

Húsvéti Ünnepkör

Nagyböjt – Hamvazószerda

– József nap - Apák napja – Március 15. Nemzeti Ünnep Húsvéti idő: - Virágvasárnap

- Keresztút – Nagyhét – Húsvét Húsvét utáni idő: - Anyák napja

– az óvoda védőszentje – Pünkösd

20

– Te Deum²⁷

IX.3. Drámaórák

Mácsai Annamária óvónő immáron a harmadik éve tartja drámaóráit, ahol a foglalkozásain belül feldolgozza a Kalocsa környéki népszokásokat, gyermekjátékokat. Céljai közé tartozik a jeles napok hagyományainak megismertetése, dramatikus utánzások elsajátítása, helyzetfelismerés, rögtönzés, cselekményalkotás, némajáték, önismereti fejlesztés és a közösségi nevelés. Képességfejlesztési céljai közé tartozik az alkotóképesség elmélyítése, tér és időérzék fejlesztése és a mozgásfejlesztés.

A drámaórák anyagának szempontjából leginkább a helyi hagyományokat veszi alapul, de előfordul más tájegységről való szokások eljátszása is. Ő heti egy alkalommal foglalkozik a középsősökkel és a nagycsoportosokkal.

Nagycsoportosokkal szokott feldolgozni egy-egy népszokást, például a Márton Naphoz tartozókat, és színpadra is viszik őket, ahol a szülők is megnézhetik gyermekeik előadását. A népszokások, amiket feldolgoznak, a

„Zöldágjárás”, vagy Villőzés, Vízigéző, Három királyok, Szálláskeresés, Búzaszentelés, Pünkösdölés és az iskolásokkal a Gergely-járás.

A gyerekek az ünnepségek eljátszásakor kapnak hozzá illő ruhát, lányok alsószoknyát, selyemszoknyát. Ezen órák költségvetéseit az óvoda önállóan oldja meg, ám gondolkodnak további fejlesztésben, pályázatokban. A gyerekek élvezik a népszokások bemutatását, a népviseletbe is szívesen beöltöznek.

A területi gyakorlatom időtartalmában beleesett a farsangi időszak. A nagycsoportosok gyermeklakodalmast adtak elő helyi népszokásokhoz híven, egyik különlegességének az számított, hogy a vőlegényt lány játszotta el, a menyasszonyt pedig egy fiú. A gyerekek nagyon szeretnek ezekbe a népi ruhákba öltözni, hiszen lelki sajátosságai közé tartozik az átváltozás szeretete.

27 Pedagógiai Program Módosítása, Nagyasszonyunk Katolikus Óvoda, 2013

21

Amely műsor teljes folyamatát volt szerencsém látni, az nem kötődött a népszokásokhoz, ugyanis Szent István király koronázását adták elő a város színházában. Az óvónő kiemelten figyel a ruhák összeválogatására, hiszen a lehetőségekhez mérten törekszik az autentikusságra. Az óvónő munkáját segítik a csoport óvónői, a dajka és az óvodavezető is.

22

IX. 4. Múzeumpedagógiai foglalkozások

Az intézmény nagycsoportosai rendszeresen részt vesznek a város

múzeumának múzeumpedagógiai foglalkozásain.

A Viski Károly Múzeum a Kalocsai Sárköz tájmúzeuma. Igazgatója Romsics Imre. A környék gazdag régészeti leletekben. A múzeumi tárgyak száma meghaladja a százezer darabot. A gyűjtőterülete megegyezik az egykori Kalocsa környéki szállások területével. A múzeumban találhatóak többek között néprajzi, történelmi, régészei, természettudományi gyűjtemények, korabeli fotók. Könyveket is folyamatosan adnak ki.

A múzeum 1980-as évek elején tartotta meg az első múzeumpedagógiai foglalkozását. A rendszerváltás után is voltak kezdeményezések, a 90-es években csak a Speciális Általános Iskola tanulóinak adtak ilyen órákat, változás 2006-ben történt, amikor a többi intézmények felé is nyitottabbá váltak. Ekkor fogalmazódott meg a tudatos, tervszerű, rendszeres múzeumpedagógiai foglalkozások ötlete. Az óvónőkkel, pedagógusokkal több konzultációt folytattak a múzeum kínálta lehetőségekről és az intézmények esetleges igényeiről, így a múzeum tudományos eredményeinek felhasználásával, a pedagógiai alapelveknek megfelelően, az életkori sajátosságokat figyelembe véve tervezik a foglalkozásokat, melynek a legfőbb célkitűzései: ismeretbővítés, szemléltetés, motiválás, aktivizálás, tradicionalitás, szintetizálás, komplexitás. A kalocsai gyerekek mindegyik korosztályának kínálnak múzeumi órákat és szabadidős foglalkozásokat.

Megfogalmazott céljaiban beletartozik a hagyományápolás, a néphagyomány átörökítése a gyerekek érzelmein keresztül, érdeklődésük felkeltése a hagyományok és a múzeum értékei iránt, és a hagyományápolás segítse elő a mozgás-, a zenei-, a vizuális kifejezőkészség és viselkedéskultúra fejlődését. A legfiatalabb korosztály, akikkel foglalkoznak azok a

nagycsoportosok. A kalocsai óvodákon kívül a környék óvodásai is

23

ellátogatnak az eseményekre. Az igazgató külön hangsúlyt fektet arra, hogy ezek a foglalkozásoknak az anyaga kizárólag kalocsai legyen. Ezeket a programokat Romsics Imréné rögzítette. Ennek a korosztálynak külön programot terveztek Szent Istvántól- Szent Ivánig címmel, a jeles napokhoz kötik a foglalkozások tartalmát.

A következő ünnepeket, jeles napokat, szokásokat dolgozzák fel:

• Szent István nap (új kenyér)

• Szüret

• András-napi vásár

• Disznótor

• Karácsony

• Vízkereszt

• Farsang

• Húsvét

• Szent György nap

• Szent Iván nap

Az eszközöket, az anyagokat, ha csak tehetik helyi kereskedőktől vásárolják meg. Arra is nagy figyelmet fordítanak, hogy a gyerekek természetes, itthon is megtalálható anyagokkal foglalkozzanak (raffia, vessző, szalma, stb). A múzeum épületének adottságai miatt ezeket a foglalkozásokat több teremben tartják meg, erre külön fogadótermük nincsen. Ezeket a foglalkozásokat a múzeum dolgozói vezetik, akik ezen a környéken élnek, ők maguk is tagjai a pota néprajzi csoportnak.

Több változtatás után alakult ki a foglalkozás felépítése. Három helyszínen, lépcsőzetes kezdéssel, forgószínpadszerűen zajlanak az órák:

1. Báb- és dramatikus játék 2. Ételkészítés

3. Kézművesség

A dramaturgiai részeket az első emelet egyik kiállító termében tartják meg, ennek eszközei a fakanálbáb, amely különböző karaktereket

24

képviselnek. Az igazgató úr, látva a gyerekek reakcióit, úgy döntött, hogy minden foglalkozáson ugyanazok a karakterek térnek vissza. Az előadás anyaga mindig kötődik az aktuális témához. Ezek a bábjelenetek nem hosszúak, motiváló funkciót töltenek be. Az átváltozás, a beleélés képessége nagy segítséget adnak a gyerekeknek, hiszen így élik át ezeket a történeteket. Az igényes eszközök, díszletek ezt segítik elő. Valamikor ezek a bábelőadások interaktívra sikerülnek, a gyerekek segítenek a szereplőknek, tanácsot adnak nekik. Az előadás után dramatikus játékok következnek az adott szokásokkal megfelelő tartalommal. A gyerekek a körjátékok, népi játékok eljátszásánál aktivizálódnak, sokkal intenzívebben élik át a régi népek, elődeink szokásait. Itt kapnak megfelelő eszközöket is, ilyen a bőszoknya, kalap, kendő, fejdíszek, stb. A játékok megtervezésénél figyeltek arra, hogy minden gyermek egyenlő jogú szerepet kapjon. Ezeknél a dramaturgikus játékoknál igen nagy a hatás.

Fejlődik az érzelmi világuk, a szociális képességeik, sokkal intenzívebben, hatékonyan, indirekt módon ismerkednek meg a környék hagyományaival, itt alapozzák meg a gyerekben a hagyományok iránti tiszteletet és a hazaszeretetet. A mozgáskultúra is nagy szerepet kap ezekben a játékokban. A legfontosabb, hogy a gyerekek élvezik ezeket a játékokat, könnyen beleérzik magukat a különböző szerepekbe.

A foglalkozás többi része már a földszinti termekbe folytatódik. A tapasztalat útján történő megismerkedés kihat az egész foglalkozásra. Az ételkészítés során megismerkednek a környék gasztronómiai szokásaival, ezekben maguk is részt vesznek, például tésztát nyújtanak. Helyi vállalkozók is segítségre vannak. A kézműves foglakozáson készített munkákat a gyerekek hazavihetik, ezt az igényt a múzeum múzeumpedagógiai foglalkozásaival szemben állították fel.

A kiadvány leírja pontosan a tíz program menetét, anyagát kottával,

25

képekkel hozzáfűzve. A farsanghoz kapcsolódó foglalkozást szeretném részletesen tárgyalni ezen az oldalon:

A farsang időszaka vízkereszt napjától hamvazószerdáig tart. Ebben a téli időszakban rendeztek a paraszti népek bálokat, mulatságokat, itt találkoztak rokonainkkal, ismerőseikkel, fontos társas összejöveteleknek számított. A fonóházak fontos helyszínnek számítottak a fiatalok életében.

A szövés, varrás mellett legtöbbször játszottak, szórakoztatták egymást.

Más szálláson elő legények nem jöhettek mindig, erre is volt egy szokásrend. A farsangi időszakot háromnapos bál zárta le. Farsang alkalmával nem tartottak lakodalmat. A gyerekek kisfarsangot rendeztek.

A bábelőadás szereplői: Miska bácsi, Jankó, Juliska és az állatok. A történet szerint Miska bácsi, a lányát, Juliskát nem engedi el udvarlójával a farsangi mulatságba. Az állatok meglátnak egy ördögöt, ellátogat Miska bácsihoz is. Szemére veti, hogy nem engedte el a lányát mulatságba, meg is fenyegeti, hogy elviszi a lányát. Az öreg belátja, hogy jobban járt volna, ha Jankó viszi el a lányát a farsangra. A történet tetőfokán az ördög leleplezi magát, ő maga volt Jankó. Miska bácsi így már elengedi Juliskát

a bálba.

A játék szereplői gazdasszony, fiúk, lányok. A fiúkat, lányokat kétfelé osztják, lányokkal sütést játszanak mozgással, mondókával egybekötve. A végén leánynak öltözött fiú érkezik, kiderítik, hogy ő mégis csak fiú.

Bejön a többi fiú, lánykéretős körjátékot játszanak dallal. A kézműves foglalkozáson busóálarcot készítenek kartonra, színes zsírkrétával és gyapjúból, amit haza is vihetnek. A farsang kiemelkedő édességét, a csörögefánkot készítik el, majd meg is eszik helyben a gyerekek.²⁸

X. Kutatási eredmények

28 Romsics Imre-Katus Gabriella-Romsics Imréné: Szent Istvántól Szent Ivánig, Print 2000 Nyomda Ktf, Kecskemét,2013., 2-18. oldal

26

A szakirodalmak áttanulmányozása és a kutatómunkák elkészítése után, a tapasztalataim alapján úgy gondolom, hogy Kalocsa városában igen erős a népi hagyományőrzés. Ez a tény annak is tudható be, hogy maga a Kalocsa környéki népművészet és azon belül az első paraszti stílus kialakulása is csak a 19. század második felére tehető, ami hazánk történelméhez és a többi tájegységhez képest fiatalnak számít. A felnövekvő generációk folyamatosan alakítottak, újítottak elődeik népviseleti szokásain. Számos kulturális műsorok, programok köthetőek a népi hagyományok tiszteletéhez, az oktatási intézményekben legtöbbször megtalálható a néptánc oktatás. Nincs ez másképpen a Nagyasszonyunk Katolikus Óvodában sem.

Interjú

Margit néni talán ahhoz az utolsó élő generációhoz tartozik, akiben még elevenen él a paraszti élet sajátosságai. A gyerekjátékokra igen jól emlékezett,

ennek személy szerint nagyon örültem. Az interjúm összeállításakor azt feltételeztem, hogy a népdalokat az interjúalanyom az édesanyjától tanulta, ám beszélgetésünk végén rájöttem, hogy Margit néni gyermekkora játékait valószínűleg kortársaitól sajátította el, nagylány korában a Kalocsa környéki népdalokat barátnőitől tanulhatta, mikor vasárnap délután, a szokások szerint felöltöztek „valahova mönős” ruhába, úgy mentek végig az utcán. Az interjú

során felmerültek újabb megbeszélnivalók, ilyenkor alkalmazkodtam a helyzethez, a témához kapcsolódóan újabb kérdéseket tettem fel az

interjúalanynak.

A kérdőív feldolgozása

A kérdőíveket a Nagyasszonyunk Katolikus Óvoda nagycsoportosainak szüleivel töltettem ki. A választásom okai közé sorolom azt a tényt, hogy a területi gyakorlatomat a nagycsoportosoknál tettem meg, a szakdolgozatom szempontjából előnyös volt látni a múzeumpedagógiai foglalkozásokat és a drámafoglalkozásokat, mivel a nagycsoportosok részesülnek ezekben.

27

Kutattam a szülők neveltetési hátterét, véleményüket, és ennek függvényében gyermekeiket milyen neveltetésben részesíti a hagyományőrzéssel kapcsolatban.

1. Nemek aránya

2. Az alanyok munkahelye

Ennél a pontnál kértem, hogy írják le a munkájukat. A szülők közül heten pedagógusok, a legnagyobb része adminisztratív, irodai munkakört tölt be, értelmiségiek, ketten vendéglátásban dolgoztak, két szülő a végrehajtásban vállal munkát, egy szülő pedig nemzetközi kamionvezető egy pedig a mezőgazdaságon belül agrármérnök.

3. A szülők lakóhelye gyermekkoruk legnagyobb részében

Ennél a kérdésnél fel szeretném tárni, hogy ki az, aki ezen a vidéken nevelkedett, feltételezem azt, hogy annak a vidéknek néphagyományaival ismerkedett meg gyermekkorában. A megjegyzésekből megtudtam, hogy aki nem kalocsai hagyományőrzéssel találkozott gyermekkorában, az egyik szülő sváb szokásokat ismert meg. A többségük Kalocsa városának, illetve a

28

környék lakosai voltak gyermekkorukban. Két szülő állandó lakhelye a környékben található, a többiek Kalocsán laknak.

4. Mennyire követik nyomon a város életével kapcsolatos eseményeket?

Ebbe a kérdésbe az is beletartozik, hogy mennyire követi nyomon a város kulturális eseményeit, azon belül a város táncéletével kapcsolatos eseményeket.

A szülők legnagyobb része, 63%-uk gyakran követi.

Egy szülő található, aki egyáltalán nem követi, munkája gépkocsi-vezető. Valószínűleg a munkájából adódóan nem teheti ezt meg, nem azért, mert nem

29

érdekli.

5. Mit gondolnak a kalocsai minta elterjedéséről a divatban?

Ennél a kérdésnél azt szerettem volna megtudni, hogyan állnak hozzá a szülők ahhoz a tényhez, hogy a kalocsai minta elterjedt a divatban is, hiszen ezek az adatok közlik az ízlésvilágát, mennyire szeretik az autentikusságot, az

eredetiséget. A vélemények megoszlanak ebben a kérdésben. A szülők 59%-a örül ennek a folyamatnak, 41%-uk is, de nem mindegyik ilyen ruha tetszik nekik. Mindenesetre az elmondható, hogy pozitív a hozzáállásuk, hiszen egy szülő sem jelölte be azt, hogy ízléstelennek találná.

30

6. Alanyok hozzáállása a néphagyományokhoz

Ennél a kérdésnél azt szerettem volna megtudni, hogy aktív vagy passzív a hagyományápolás. A szülők összesen 59%-a, tehát a nagyobb része ápolja a népi hagyományokat valamilyen szinten. 32 %-a passzivitás mutat, vagyis szereti őket, de nem ápolja.

7.Az alanyok gyermekkori néphagyománnyal kapcsolatos tevékenységekben való résztételi aránya

31

8. Az alanyok óvodai neveltetése

Ebben a pontban a szülőket arról kérdeztem, hogyha vannak óvodai emlékeik, írják le őket. A szülők kivétel nélkül részesültek óvodai neveltetésben. 22 szülőből nyolc szülő emlékszik vissza az óvodás éveire. Népi szokásokra, ünnepekre, évszakokhoz köthető szokásokra emlékeztek vissza. Leginkább farsangi, húsvéti szokásokra, illetve körjátékokra, pingálásra és énekekre emlékeztek.

9. A szülők hozzáállása Kalocsa népművészete, táncélete iránt A kérdőívet kitöltők saját szüleikre vonatkozó információkat közöltek.

32

10. Az alanyok gyermekeinek intézményen kívüli néptánc-oktatás részvételi aránya

A szülők 28%-a döntött úgy, hogy az óvodai neveltetés mellett néptánc- oktatásra járatra gyermekét. Ugyanakkor az óvodán belül is van néptánc foglalkozás a középsősöknek és a nagycsoportosoknak.

33

11. Mennyire tartja fontosnak azt, hogy gyermeke részesüljön óvodai hagyományőrzésben?

Szülők attitűdje pozitív az óvoda népi hagyományőrzésével kapcsolatban, hiszen senki sem válaszolta azt, hogy ne tartaná fontosnak mindezt.

Eredmény

A kérdőíveket jobbára a gyermekek édesanyja töltötte ki. Az alanyok legtöbbje ezen a környéken nőtt fel, értelmiségi munkákat végeznek, valamilyen szinten követik a város életével kapcsolatos híreket. A szülők

34

67%-a érdeklődő Kalocsa iránt, akik aktívan vagy passzívan, de őrzi a népi hagyományokat, fontosnak tartják, hogy gyermekük is megismerkedjen velük, a szülők egy része járatja gyermekét néptánc oktatásra is. Végeredményben elmondató az, hogy az alanyok hozzáállása a népi hagyományok iránt pozitív, a hipotézisem beigazolódott, hiszen a kérdőívet kitöltők fontosnak tartják a kalocsai népművészetet, a kalocsai táncot valamilyen formában. Így a jövőben nagy esély van, hogy a gyermekek felnőttkorukban is tovább fogják adni a helyi néphagyományokat. Nagyon örülök ennek az eredménynek, számomra kellemes élmény volt, ha valamely szülő írt megjegyzést, bátorítottak, illetve magyarázatokat is adtak, ha úgy érezték, hogy ezzel hozzájárulnak a munkámhoz.

XI. Interjú

A szakdolgozatomhoz kapcsolódó interjút egy távoli rokonommal, Csóti Istvánnéval, lánykori nevén Halász Margittal készítettem el. A legfőbb célom az volt ezzel,hogy megismerjem az interjúalany életének azon vonásait, amelyeket a népszokásokkal, a helyi népdalokkal elsajátításával kapcsolatos, hiszen az óvodákban és a múzeumpedagógiai órákon ezen gyermekjátékokat dolgozzák fel. Halász Margit néni 1929. március 26-án született Kalocsán, a gyermekkorát Szakmáron töltötte, de „Gombolyagon mög Hanyikon is éltem”, állítása szerint, amíg férjhez nem ment. Szakmáron a családi házban folyt le a beszélgetésünk, azonban először a közös rokonokról esett szó.

1. Milyen volt a család gazdasági helyzete az Ön születésekor? Voltak állataik?

- Állatok sok vót, nagyon sok vót, kacsa, birka, kis bárány, anyadisznó tíz kismalaccal.

- Ön is dolgozott gyermekkorában? Jól álltak anyagilag?

- Jóhogy, a libákat őriztem. Jó álltunk, de nem vót ám ennyi mindön, mint

35

most. Ha elmöntek Kalocsára, hoztak egy csomag cukrot, vót négy unoka, akkor azt elosztották. Ahány szöm jutott, annyi jutott. Nöm hogy ilyen csomagszámra, csak eltördelték, mint a csokit. Egy kockacukor meg egy kis kenyér, de én vótam olyan helyzetben, énneköm mindent megadtak. (…) Nincs testvérem, egyedül voltam lány.

2, Van-e arról emléke, hogy az édesanyja énekel Önnek?

Az nincs, mer’ az beteg vót. Vót, mikor én nyolc éves vótam, akkor mögműtötték Pestön veseműtétre (…) Gombolyagon mondom, mikor anyikám Pestön vót, ott voltam. Hát oda köllött járni iskolába (…) - Az édesanya sokat volt a kórházban?

Sokáig. Hát egy három hétig. És hát akkor nem úgy vót ám, hogy pénzt vittük, hanem vöttünk sajtot, ilyen birkasajtot, tyúkot vagy csibét vágtunk, ezt vittük be, nagyon örültek ott benn (…)

3. Gyermekként kikkel játszott legszívesebben? Játszott a korabeli gyerekekkel?

Játszotunk olyat, hogy körben áll egy kislánka, lássuk, ki lesz a párja. Hát akkó azt vót fiú is, mög lán is. Hát persze, hogy mi mindíg a fiúkat

választottuk. Hát akkó vót ez a sántaiskola. Fölűl vót égy, aztán kettő, aztán három, azt akkó így ebbe ugráltunk, azt aki félrelépett, az kiesött. Nem dobtunk mi sömmit, ez sántaiskola vót!

- Körjátékok voltak még, amiket játszottak? Vagy mire emlékszik?

- Hát fogócskát játszottunk, mög Bújj, bújj zöldágot, akkó Ki lesz az első?, aztat a gyeröknek két csókot. Nahát, ilyenök vótak. Aztán aki ulyan gyütt, akkor nem szívesen! Na jó van hát, azért csak mög köllött csókolni. A libákra mindég aszonták, hogy vigyázunk, hát azt eccő estefelé, már akartunk

hazagyüni, hát ennyi liba nincs. Há’ má’ hazaért a libák, mindén. Aszonták,

36

há’má’ megint hamarabb hazagyüttek, hát válogattunk. A fenéztük, azt se tudtuk merre járnak! Annyira belemerültünk a játékba. Azokkal játszotunk, akik ott őrözték a libákat (…)

- Esetleg lakodalmast nem játszottak?

- Dehogynem! Hát már kapáltunk a földeken, már az asszonyokkal, hát így együtt, én voltam a csapatvezető, azt mondom nekik, hogy végző lösz a Soós Julcsa néni, nah aszongya: „Jó van Margitkám! Én löszök a mönnyasszony”, akkó a Leves Pista bácsi vót a vőlegény, de ott kinn ám a kanális parton, szóval elvolt játszva ez, akkó vitem ki egy hatalmas nagy függönyt aztán avvót a mönnyasszony, mondom kerestem egy zöld ágat ²⁹ arra, aszongya a Julcsa néni: ’Margitkám, nem kő ammán”. „Hát a látszatért csak, nó”!

Elvótunk, oszt estö itt vót a végző, a vacsora.

- Azért tél idején is játszottak egymással?

- Ahát, persze! Tél idején jártunk így sorba egymáshó’. (..)Akkó vót

kislyányom szeretet, meg élet. Mikó nagyobb voltam, akkó játszunk labdázni, odaja Tanácsházával szemben vót egy nagy udvar. A labda rongybú is vót, de az ügön nagyot ütött, nem engedték dobni, hanem akkó van ez a gumilabda, azt akkó hát avva’. Egymásnak dobtuk, mög akkó körbe álltunk. Mikor nagyléán vótam, akkó együttek szóni, hogy anyának mondani: engeggye el má’ a Margitot! Mondom: nem mehetek, főznöm köll mönöm. (…)

- Készítettek játékot még valamiből?

- Papírból, babát csináltunk, meg akkó kukoricacsumábú is. Annak is vót haja a babának, akkó a kukoricából kivöttünk egy szemöt, befestettük feketére ceruzával, avvót a szöme. Vót még ulyan, amit még be is bírni fogni a haját, akkó abbú a szárából csináltam neki masnit is. Itten az utcában csináltam ,

29 A zöld ág a rozmaringszálat szimbolizálta. A rozmaringág a tisztaságot, a menyasszony szüzességét jelezte Forrás: Fejér Kati: Kalocsa kincse Kossuth Kiadó, 83. oldal

37

akkó ha valamit összekaptunk, akkó szétszöte! Aztán akkó kicsit térültünk- fórdúltunk, csak öszebékültünk, készült új baba: „Jóvan, majd segítünk, ne haragudj, szöbet csinálni, nefélj”. Ilyenök is vótak

-Nem tudom, arra esetleg emlékszik, hogy a fiúk mit csináltak?

- Hát azt a csúzlit, velünk ott kinn játszotak. (…)

5. Milyen volt a család, szülei állása a valláshoz? Eljártak misére?

- Nem mindön vasárnap, de katolikusak vótak, meg én is. Ide jártunk misére.

(…)

- Voltak-e valamilyen népszokás, hagyomány a valláshoz kötve?

Vótak. Karácsony, Húsvét, Pünkösd, Úrnapja. Az Úr napja, az nagyon nagy ünnep vót. Mer’ ugye akkor minden oltárt fődíszítünk, kinnvót a templom mellett. (…). A mai napig eljárok a templomba.(…)

- Volt betlehemezés?

-Persze, még könyvem is van rúla. Vót három lány ilyen fehér ruhába

fölöltözve. (A téma itt elkanyarodott a Kalocsai Népi Együttes 70-es évekbeli tv-szereplésükben adtak elő betlehemest. Itt elővette a könyveit) (..) Persze, hogy én is mentem bethlehemezni. Vót egy fiú mög három leány. Oszt akkó csöngetünk: „Beengedik-e a betlehemet?” „Be.”

Azt akkó emontuk, mostmár nem tudom mi hogyan vót, szóval bemöntünk, emondtunk ezt-azt, a gyeröknek le kellett ülni mink is letérdepöltünk a jászóhó’, egy ilyen hosszikás kis kosárba, abba’ vót bene a Jézuska, akó alá vót téve kicsi széna, ez le vót takarva egy kis ruháva’, Jézuska is le vót takarva kis fehér ruhával.

- Kaptak a háziaktól cserébe ajándékot?

- Persze, hogy kaptunk. Pénzt nem, almát, diót, mög ottan még szaloncukrot is kaptunk. Csak karácsony napján jártunk, Ádám-Éva napján nem lehetött,

38

hanem utána két nappal - Emlékszik más szokásra is?

- Hogyne, emlékszem a ’síbározásra”

- Ez mi is volt pontosan?

- Hányan vannak az aprószentök, mögveregettek, a legények hátulról ekaptak benünket, azt homlokon csúkoltak , mer’ akó nöm vót ám ulyan világ mint most! Ez Karácsony másnapján vót. Mikó’ má’ nagyobb lányok vótunk, akkó mögkínáltuk önni, ini, akkó má mulatoztunk.

6. Kanyarodjunk vissza még a játékokhoz. Azt szeretném még kérdezni, hogy a játékok függtek-e az évszaktól? Gondolom télen nem voltak kinn a legelőn.

-Télön , lányom, ulyan nagy játék nem vót. Mer hát ugye iskolába jártunk.

Csutkából csináltuk az ólakat, kismalacot is fölépítettük ilyen magasra (…) - Járt óvodába?

- Nem vót kislyányom akó.

- Az iskolát szeretném megkérdezni. Ugye azt mondta, hogy Gombolyagra járt.

Gombulyagon is! Utána itt Szakmárra. Hat elemim vót, három ismétlés, az egy hétön eccő vót, mög aztán vót a TSZ-ben az állattenyésztés, ötüsre vizsgáztam (…)

- Iskolában tanultak dalokat vagy játékokat a tanártól?

- Nem.

- Az iskolában amikor szünetük volt, akkor játszották a már ismert játékokat?

Hát ottan az udvaron. Fogócskát. Csak azt.

- Dalos játék nem volt?

- Áh, nem!

- Énekórájuk volt?

- Nem. Mikor már nagyobbak vótunk, akkó a tanácsházáról tanított minket az

39

Erzsike néni. Hát azt csinálta, felállította a Levente lányokat, azokat énekőtük.

- Tudna a Levente lányokról beszélni? Miből állt?

Persze, hát mikó fővonulás vót, akó ilyen fehér blúzban vótunk, akó vót egy jelvényünk, fehér szoknyával, fehér pántlikával. Olyan hideg vót, majd mög fagytunk! A templomba nem vehettünk fel beliner kendőt, nem látszott vóna a szép viziklim³⁰, összegyűrte vóna a gallérját. Fel is vonultunk ittend, március 15-én én szavaltam a Nemzeti dalt. (…)

7. Hogy zajlott a lánykérése? Elmeséli?

-Jóhogy! A férjem édesanyja meg édesapja együttek az én édesapám és édesanyámhoz. Ide házhoz jöttek, hogy hát beleegyeznek-e. Nekünk olyan lakodalmunk vót, hogy kettő vót egybe. A lakudalom január 27-én vót 1947- ben. Aztán úgy vót, hogy ketten esküdtünk a templomba. Én meg a Füstös Marcsa néni, barátnők vótunk. Egyik felén űk gyüttek fő a lépcsőn, mi a másik felén, a templom előtt összetalálkoztunk, üdvözöltük egymást, azt akkó úgy möntünk be. Űk vótak az egyik felin a padnak, másik felin meg mink.

Mikor kigyüttünk, akkó körbegyüttünk, itt a sarkon a szobornál elváltunk, űket kisérték arra haza, minket mög erre. A zenekar ideállt az ajtóba, azt muzsikálták, hogy Nyisd ki babám az ajtót, no úgy mentünk féderös kocsival (…)

8. Fiatalkorában honnan tanulta meg a dalokat?

Hát tudod, akkor a lányokkal fölöltöztünk vasárnap délután, oszt végig a küvesúton danolásztunk. Még emlékszem a dalokra, jóhogy! Most a lányokkal az Ordasi híd dalt tanítottam meg.

Ordasi híd négy lábon áll Az én rózsám azon sétál Olyan vékony a pöndő rajta

30 Vizikli vagy rékli: Női ruhadarab, az ingváll felett hordott ujjas. Többféle anyagból készülhetett, derekát övvel fogják össze. Forrás; Fejér Katalin: Kalocsa kincse, Kossuth Kiadó, 77. oldal

40

Mint a vöröshagyma hártya héja

Ordasi híd négy lábon áll Az én rózsám azon sétál Olyan szép piros az arca Mint a szép piros paprika

Akkor vasárnaponként csak kartonszoknyát húztunk fel. Volt délutáni pántlika, az már nem volt ulyan szép. Még most is megvan (…) 9. Mikor megszülettek a gyerekei énekelt-e nekik dalocskákat, népi versikéket?

- Nem lányom, mert nem értünk rá. Itt voltak hagyva anyikámmal, mög osztán én meg mentem dógozni (…)

10. A háború után elindult a parasztok kivetkőzése amikor eladták régi ruháikat. Önre mennyire volt jellemző, Margit néni?

-Én kislányom egész végig abba’ jártam, hát még most is népviselet van rajtam, amint látod. A ruhákat is mögtartottam (…)

11. Ön hogy látja a mai fiatalok helyzetét? Jó lenne, ha járnának néptáncra?

Eccő gyütem haza a buszon. Hát én még ilyen ronda beszédet még nem hallottam. Hát ezek a mai fiatalok, szóval nem így volt ez régön. Múltkor is a buszmegálló háta mögé mentem, a lány ott nyalábolta a fiút. Gyütt egy

ismerősöm, hogy hát te mit keresel itt? Menjünk, üljünk le a padra, ha akadozunk mönnyenek űk ki! Régen kislányom nem így vót! Möntünk a fonyóba. Ügön játszotunk.

- Köszönöm szépen a beszélgetést Margit nénivel!