l2. szám.
— 1095 — 1932—
termékei közé. Kiss István számos dolgozatában bizonyította be eddig is, hogy a tanyakérde's leg- alaposabb is—meröinek táborába tartozik. Szélesebb alapokra fektetett űj munkája most ismét erről győz meg. A könyv kifejezetten közigazgatási, tanyapoli- tikai célokat szolgál. Első fejezetei (1. A tanya és a tanyakérdés. 2. A tanytatkérdés közigazgatási szem- szögből nézve. 3. A magyar tanyai közigazgatás jog—
történeti áttekintése. 4. A tanyai közigazgatás jog—
forrásai. 5. A tanyai közigazgatás jelenlegi állapota) tehát inkább csak az általános —— nem egy esetben eredeti és egyéni —— megállapítások révén hasznosak a statisztikai kutatás számára. Tanulságos pél- dául a tanyai település típusait szemléltető ábra—
sorozat, valamint a tanyarendsz-er kialakulásának vázlatos ismertetése. Kifejezetten statisztikai tárgyú a mű 6. fejezete, mely a külterületi település statisz- tikájának néhány fö vonását rögzíti meg az 1920.
évi népszámlálás alapján 5 többek között a tanyai települési terület határait is körvonalozza (itt egy kis hiány is akad: Pest vm. központi járása és Vác mv. nincs megemlítve azok között a járások között, amelyek nem tartoznak a tanyavilázghoz). Még be- csesebb az idecsatlsakozó két táblázat, melyben szerzö az 1920. évi népszámlálás első közleménye, ill. az 1926. évi helységnévtár alapján fáradságos munká—
val járásonkint és törvényhatóságonrkint összefog—
lalja a fontosabb adatokat: községek száma, terület
kat, holdban, összlakosság száma, külterületi lakos—
ság szám szerint és %-ban, az összes és a külterületi népesség sűrűsége 100 kat. holdra, külterületi lakott—
helyek száma és megoszlása lélekszámkategóriák szerint; ezenkívül törvényhatósátgonkint a 100 kat.
holdon felüli birtokoknak az összes területhez vi—
szonyított aránya és a külterületi iskolák száma.
Hasznos szolgálatokat tehet még az utolsó fejezet a tanyai (külterületi) vonatkozású jogszabályok mu- tatója és még inkább a nagyon részletes irodalmi összefoglalás is. Kiss könyvét három tetszetős és értékes statisztikai térkép egészíti ki: az első a külterületi lakosság 1920. évi arányszámát ábrá—
zolja járási részletezésben, a második a külterületi viszonylagos népességet (népsűrűséget) vetíti elénk ugyancsak járásonkint és sajnos a technikai nehéz—
ségek miatt nem hektárra, hanem 100 kat. holdra kiszámított adatok alapján, a harmadik a külterü- leti iskolák törvényhatóságonkinti megoszlását tárja elő. A legbecsesebb az első térkép; míg az egyébként érdekes és tanulságos külterületi viszonylagos né- pességi számok értékét a zavaró tényezőik (pl. átla- gos községterület eltérő nagy—sága, földrajzi adottsá- gok, megművelt terül—et különböző hányadosai stb.) miatt a szerzőnél (kevesebbre becsüljük. Igaz, hogy Kiss is csak óvatos mérlegeléseinél használja fel ezeket az adatokat. Annál indokoltabb a 100 kat.
holdon felüli nagybirtokok területi arányszámának megyénkinti feltüntetése, mert ez az adatsor, ha hal-
ványan is, de fényt vet a mezőgazdasági külterület különféle települési típusainak elterjedésére.
Th. L, dr.
Belitzky János: A magyar gabonakivitel tör- ténete _1860-ig.
Jean Beliizky: L'histoire de lleavportation hon- groise de ble' jusguien 1860.
Tanulmányok a Magyar Mezőgazdaság Történetéhez. 2. sz.
— Etudrs sur l'histoíre de lyagrículture hongroise.
No 2. — Budapest, 1932. 150 l. —— p.
Résume'. Offrant une précíeuse contribution á l'histoire peu explorée de la vie économigue de Hongrie, M. Belitzky démontre dans cet ouvrage abondant en documents pour une grande part inéa'its, gue les crises de la circulation du bIé ont coincidé avec les épogues oil les frontiéres poli- tioues étaient tracées d*une maniere ínjuste.
:s
A magyar gazdasági élet multját csak nagyon széles vonásokban ismerjük s ezért örömmel kell üdvözölni minden olyan munkát, amely régi korok életére vet világot. Fokozottan áll ez akkor, ha.
mint Belitzky János munkája esetében, a tanul- mány bőséges és eleddig; jórészt ismeretlen szám- szerű, kritikailag megszűrt anyagot is tartalmaz.
Azonban ilyen értékein kívül van egy másik jelen- tősége is e könyvnek és ez aktualitása. Megmutatja ugyanis, hogy a gabonaforgalom mindig azokban a korokban esik át válságokon és szenvedi a mes terséges forgalmi korlátozások következményeit, amikor a politikai határok egészségtelenül vannak megszabva. Ilyenkor a tiszta gazdasági szempont teret kell, hogy engedjen más, stratégiai és egyéb gondolatoknak.
llyenképen a könyv első fejezetében ismerte—
tett középkori gabonaforgalom valóságos előképe a mai helyzetnek. Nyomon követhetjük, hogy a városgazdaság mint alakul át: a nagybirtok gazdál- kodása és kereskedelme után a XVII. században a kereskedelmi társaságok kora következett be. Rész- letesen tárgyalja a szerző a zavaros török idők viszo- nyait, mikor a császári fenhatóság alatt levő ma- gyar területek csaknem állandóan behozatalra szo- rultak. A XVIII. század elején széles alapokra helyeződött az export. A nagy hadseregek állandó fogyasztása meglehetős konjunktúrát biztosított a gabonának. Érdekes, hogy az osztrák mezőgazda—
ság fokozására irányuló törekvésre a magyar mezőgazdaság csak úgy reagált, mint napjainkban.
A század végén és a napoleoni háborúk folyamán
a szállítás részben a hadseregek ellátása, részben
a számos ínséges terület segélyreszorulása folytán, fellendült. A francia háborúktól csaknem a 48-as forradalomig tartó idő azoknak a harcoknak a korszaka, amelyek a magyar gazdaságot szembe- állították és alárendelték Ausztria érdekeinek. Ez azonban már Széchenyi kora is s ezzel gazdasági talpraállásunké is. A tulajdonképeni világforgalom
12; szám.
ekkor indult meg és a magyar gabona még mindig alig tudott kiszabadulni a monarchia határain túl.
A munka ott zárul le, ahol a világforgalom
megindul. Azonban a benne közöltek nélkül alig érthetnénk meg azt a gazdasági helyzetet, amely a kiegyezés kora alatt fennállt s felbomlásának hátrányait szenvedjük ma is.
A könyv tartalmas számsorait történelmi sta- tisztikai irodalmunk nyereségének tekinthetjük.
Közérdekű témájáért és ügyes leíró inodoráért szí- vesen fogja forgatni a szélesebbkörü olvasóközön—
ség is. S. P. A. dr.
A világ kereskedelmi bankjai.
Les bangues commerciales du monde.
Kiadta a Népszövetség, Genf. , Publíé par la Société des Nations, Geneve.
1981. 40 419. lap. —— p.
A Népszövetség, amely már annyi kitűnő világ- statisztikát készített, most a kereskedelmi bankokra vonatkozó anyagot gyűjtötte össze és adta ki egy kötetben, francia és angol nyelven. A bevezetésben a szerkesztő hivatkozik arra, hogy e munkának milyen nagy nehézségekkel kellett megküzdenie. A bankok ma már világszerte társulati formában mű—
ködnek, az egyéni jellegű magánbankárok tevékeny- sége mind jobban háttérbe szorul. A társulatokat pedig majdnem minden állam törvényhozása úgy ítéli meg, mint mi a nyilvános számadásra kötele- lezett vállalatokat, ami azt jelenti, hogy ezek évente legalább egyszer kötelesek záró számadásokat készí—
teni és azokat nyilvánosságra hozni. Ez megadja az elvi lehetőséget arra, hogy adataikat azokra az álla—
mokra vonatkozóan összegyüjtsük, amelyekben ilyen természetű törvényes kötelezettség valóban fennáll.
De gyakorlatilag különösen két körülmény állja út—
ját annak, hogy e munkát teljes eredményre vezető módon el is végezhessiik. Az első az, hogy a hitel—
szervezet társulati formájú része sem egységes jel- legű; más a rt., más a szövetkezet, a kft. vállalat és még más formák is uralkodnak, amelyeket mi nem vezettünk be jogrendszerünkbe; vannak külön- leges rendeltetésű és esetleg közeröből fenntartott pénzintézetek is; mindez olyan változatossá teszi az egyes államok hitelszervezetének képét, hogy bármi- lyen érdekes feladat is, ha külön—külön tanulmányoz—
zuk ezeket az országokat, egységes kimutatásokat na- gyon nehéz róluk készíteni. A másik nehézség pedig az, hogy a könyvelés szabályai is nagyon eltérőek: ná—
lunk például még azt sem sikerült megoldani, hogy a tizenkét legnagyobb intézet pontosan azonos szer- kezetű mérleget terjesszen a nyilvánosság elé, hogy lehetne tehát egységet bevinni a világ valamennyi bankjának könyvelésébe, ha mindjárt csak azokat a bankokat akarjuk is erre rábírni, amelyeknek üz- leti és formai jellege nagyjában megegyezik.
Éppen ezért azt kell hinni, hogy jobb és meg-
közelíthetőhh feladat lett volna, ha a Népszövetség
— 1096 — 1932
az egyes államok hitelszerveiröl külön-külön mo—
nografikus képet rajzol, felölelve e szervezetek min- den ágazatát és e monográfiák alapján állapítja meg az egyes államok hiteléletének fejlettségét. Mivel ez túlnagy munka lett volna ,a szerkesztők a kereske- delmi bankokra korlátozták ennek a kötetnek anya—
gát. Ez a meghatározás azonban lényegesen mást jelent az egyik államban, mint a másikban. Nálunk a bank takarékpénztárat is jelent és a takarékpénz- tár bankot is, a kettő között nincs semminemű el—
térés. Másutt, tudjuk, egészen mást jelent az egyik, mint a másik. Mivel pedig a határvonalat e kétféle hitelszerv között igen sok és fontos államban ép- pen úgy nem lehet megvonni, mint nálunk, ebből az következett, hogy például Franciaországból e sta—
tisztika mindössze 3 bankot ölel fel, Ausztriából négyet, Olaszországból ugyanannyit, Hollandiából hatot, de Németországból már 455, Magyarország—
ból 529, Romániából 1097, az Amerikai Egyesült
Államokból 23.972 pénzintézet szerepel e kimutatá- sokban. Ezeket az egymástól annyira eltérő tartalmú adatokat azonban nehéz világképpé összefoglalni és így ebben a magánhitelszervezetre vonatkozó első hitel-kötetben még nem igen találhatunk alapot arra, hogy a hitelszervezetnek a világ különböző államaiban való fejlettségére nézve következtetése- ket vonjunk le.
Rendkivül értékes azonban a kötet anyaga ab ból a szempontból, hogy államonként külön-külön közölvén a felölelt pénzintézetek egyesített mérleg—
adatait, még pedig természetesen egységes szer- kezet szerint, olyan betekintést biztosít az egyes államok hitelszervezetének itt tárgyalt ága-
zatába, amire eddig egyáltalában nem volt lehetö—
ség Harminc állam kereskedelmi bankjainak adatait gyűjtötte itt egybe a Népszövetség a leg—
utolsó békeévtől kezdve egészen 1929-ig; ennek az anyagnak vannak bizonyos hiányosságai; így őt ál- lamra vonatkozóan nincsenek adatok a béke végé- ről, néhánynak pedig hiányzanak az adatai 1920—ig, attól kezdve azonban teljes az adatgyüjtés minden évre, sőt vannak olyan államok is, amelyeknek 1930. évi mérlegeit is sikerült feldolgozni és a kötetben közölni.
Itt közöljük a kötetben szereplő államok soro—
zatát s minden állam feldolgozott hitelintézeteinek számát, 1913. évi és 1929. évi alaptőkéjének, vala—
mint tehertételeik összegének adatait, abmásfuél év- tizedes fejlődxés menetét jelző számokkal együtt.
A kötet minden állam bankjainak adatait az eredeti pénznemben közli, azonban minden államnál és min—
den évre nézve külön megállapította a dollár-cent- egyenértéket is, ami módot ad arra, hogy a külön- böző pénznemeket közös nevezőre hozhassuk. Mi természetesen millió pengőben adjuk meg az egyes országok kereskedelmi bank—szervezetének e fonto- sabb adatait.
