Gottlieb, C. C. – Hume, J. M. P.: Nagysebességű adatfeldolgozás

'140 STATISZTIKAI monALm mostam

A STATISZTIKAI MUNKA GÉPESITÉSE

Gottlieb, C. C.-—-Hume, J. M. P.:

Nagysebességíi adatfeldolgozás

(High—speed data processing.) New York -—

Toronto —- London. 1958. Mc. Graw-Haill. 838 p.

Szerzők előljáróban a számítógépek fejlődésének történetével ismertetnek meg bennünket. Fejlesztésüket a gazda—

sági és tudományos élet, a technika, a statisztika stb. rendkívül gyors fejlődése tette szükségessé. Elvi alapjuk az, hogy minden bonyolult matematikai probléma

egyszerű műveletek (összeadás, kivonás

és léptetés) sorozatára bontható fel. A tu-

dományos számításokat végző gépek után

olyan gépek tervezésére került sor, ame—

lyek a kereskedelmi, üzleti élet szükség—

leteit elégítik ki. Ezek az ún. adatfeldol- gozó rendszerek. Egy ilyen adatfeldol—

gozó-számító-rendszer öt fő részből áll:

bemenő, kimenő, aritmetikai egység, tá—

rolórendszer és vezérlés. Szerzők elsősor—

ban a tárolt programú, elektronikus se—

bességgel működő és a számokat digitá-

lis alakban ábrázoló számítórendszerek- kel foglalkoznak. (Tárolt programú az a gép, amely a működésére vonatkozó uta-

sításokat tárolja, felhasználja és módo—

sitja. Az ilyen gén működése teljesen automatikus. A számítógépek két nagy

csonortra oszthatók: analóg és digitális számítógépekre. Az analóg számitógép—

nél egy—egy számítás eredményét vala-

milyen folyamatosan változó fizikai mennyiség (például elektromos feszült- sém fejezi ki, míg a digitális számítógép számjegyekkel dolgozik).

Szerzők ismertetik a számok jelölési rendszereit: a tizes és a kettes szám—

, rendszert, a törteket és a negatív számo- kat. Mivel a gép kettes számrendszerben dolgozik, a bemenő számokat át kell ala—

kítania tízes számrendszerűből kettesbe,

a kimenő adatokat pedig kettesből tízesbe.

A tudományos számítógépek így működ- nek. Az üzleti életben használt gépek kó- dolt tízes számrendszerben dolgoznak; a tizes számjegyeket kettesek (bitek) fe—

jezik ki. A számrendszer megválasztását

a tárolókapacitással való takarékoskodás, az egyik számrendszerből a másikba való

átalakítás, az aritmetikai és ellenőrzési stb. lehetőségek határozzák meg. A tize—

despont helyzete alapján lebegő- és fix- pontos rendszerű gépekről beszélünk. Az adatfeldolgozásban 3 számokon kívül betűk, írásjelek stb.'is fordulhatnak elő.

Ezek ábrázolása a lyukkártyán több szám—

lyukasztás, lyukszalagon pedig lyukak

és nem lyukasztott pozíciók kombináció—

jával történik. A számítógépek különféle (több hitből álló) kódot alkalmaznak. A

könyvben megtaláljuk az UNIVAC, az IBM 702 és 705, valamint az ELECOM 125 számítógépek kódrendszerének táb—

lázatát.

Szerzők ismertetik a számítógépek mű—

ködési elveit. A számok a gépben elektro-

mos alakban (ún. impulzusokként) mo—

zognak. Soros, párhuzamos és kombinált

működésű gépekről beszélünk aszerint, hogy az impulzusok ugyanazon a vezeté- ken, egymás után vagy külön vezetékeken, egymással párhuzamosan haladnak—e. A

gyorsmemóriák közül a könyv a multi—

vibrátort, a késleltető művonalat, az elek—

troncsöveket, a ferritgyűrűt, a nagykopo- citású memóriák közül a mágneses dobot,

mágneses szalagot, mágneses lemez—táro—

lót tárgyalja. Ezután megismerkedünk az

aritimetíkai egység működésével, a reke- szek, regiszterek, áramkörök szerepével és az egyes alapműveletek elvégzési módjá—

val.Abe és kimenő egységek közüla,,puf—

fer" tárolókon át történő kiírás a billentyűs

adatbevitel, a szalagleolvasó és lyukasztó, a kártyaleérző és lyukasztó szerkezet, a mágnesszalagos egység, a lyukszalagról

kártyát lyukasztó berendezés és a nyom—

tató egység a leglényegesebb.

A gép utasítások alapján dolgozik.

Egy-egy utasítás két részből áll: a mű—

veleti részből és a címből. Az utasítás- rendszer egy és többcímű lehet. Szerzők többféle gép utasításkódját mutatják be és részletesen ismertetik a torontói egye—

tem kísérleti számítógépének, az UTEC-

nek a működését.

Ezek után a szerzők a különböző gé—

pekben használt általános és speciális utasítás-típusokat ismertetik. Az utasítá- sok együttesen programot képeznek. A program elkészítése háromféle tevékeny—

ségre osztható: elemzés, programozás és kódolás. E munkafolyamatokat számos példával (módszerek, programlapok)szem-

léltetik.

A gép egyes alkatrészei elromolhatnak;

a programozó, a gépkezelő, a lyukasztó

is követhet el hibát. A gépnek tehát meg—

bízható ellenőrzési módokat kell biztosí—

tania. Az UNIVAC—nál például az arit—

metikai egység két részből áll: ezek egy—

szerre dolgoznak, állandó összehasonlítás mellett. Az utasítások is tartalmaznak bizonyos ellenőrzési módokat (például

egyes lépések önműködő megismétlése).

A nyomtató egységekben ,,visszhang" el—

lenőrzés van. A gépek fénnyel, hanggal,

leállással jelzik a hibát. Szerzők prog-

; STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

ramellenőrzési módszereket és ellenőrző programokat ismertetnek és ezekre pél—

dákat is sorolnak fel.

Szólnak a szerzők az adatfeldolgozó rendszerek nagy kapacitású adattárairól:

a mágneses szalagról és a lyukkártyáról.

Ezeknél a legfontosabb művelet az ada- tok rendezése, amelynek módszereit pél—

példákon mutatják be.

—A számítógépeket a gazdasági életben

széleskörűen alkalmazzák; fontos szere-

pet játszanak a biztosítási társaságok ad- minisztrációjában (biztosítás—statisztika, baleseti életbiztosítási műveletek); az

ügyvitelben (bérelszámolás, közművek

fogyasztói elszámolása, leltár, bankügy—

letek), a vállalati tervezésben. Az utóbbi

területen igen érdekes az utánzásos alkal—

mazás (szimuláció): a számítógép egy bi—

zonyos eljárást vagy rendszert (például egy raktár, gyár, olajfinomító, folyó—

rendszer) imitál. így például a számító—

gép munkarendet tud összeállítani egy üzem különféle termékeket gyártó gépei

számára. A számítógép fontos szerepet

játszik a gyártástervezésben és az ellen—- őrzésében is.

A tervezési problémák kapcsán szó

van a lineáris programozásról is.

Szerzők végül az önműködő progra- mozással foglalkoznak. Ezek azok a mó-

dok, amelyekkel a számítógép megköny—

nyíti a programozási munkát. Egyes gé—

pekben beépitett utasítások vannak (ren—

dezés, ellenőrzés, a marker felismerése, azaz a szám végét jelző lyukasztás). Ezt a

célt szolgálják a különböző ,,előregyártott"

rutinok (programok) és szubrutinok

(gyakrabban azonos , formában előfor—

duló kisebb számítások) stb. is.

Az első függelékben közölt táblázat a

tárgyalt nagyobb elektronikus adatfel-

dolgozó rendszerek (UNIVAC II, BIZMAC,

IBM 705, DATAMATIC 1000, IBM 650, ELECOM 125, DATATRON 205, RAMAC 305) jellemzőit ismerteti. A második, a kettes számrendszer aritmetikájá-

val foglalkozik, a harmadik egy hipote-

tikus gép kódösszefoglalását tartalmazza.

A művet feladatgyűjtemény és bibliog—

ráfia egészíti ki.

(Ism.: Mahrer Andrea) Kitov, A. I.-—Krinickij, N. A.:

Elektronikus számítógépek

és programozás

(Elektronnüje cifrovüje maslnü i programmi- rovanije.) Moszkva. 1959. Fizmntizdat. 572 p.

A tankönyv jellegű mű, főleg matema—

tikusok -—- programozók —- elektronikus

számítógépek üzemeltetői számára ké—

141

szült. Részletesen tárgyalja a számító- gépek elvi és technikai felépítésének kér—_

déseit és röviden érint történeti, rend- szerezési, alkalmazási, sőt távlati-fejlesz—

tési kérdéseket is.

Az elektronikus számítógépek felépí—

tése és működése aritmetikai alapjainak tárgyalása után szerzők kitérnek a ma—

tematikai logikának a kapcsoló áram—

körök szintézisében való alkalmazására.

A matematikai logikai apparátus csupán az állításkalkulus alapjait tartalmazza.

Itt elemzik a szerzők egyes elektronikus

áramkörök logikai tulajdonságait is. A mű rövid áttekintést ad az egyes alapegy—

ségek típusairól, alapvető rendeltetésük—

ről. Röviden ismertetik a ,,Sztrela", az.

M—3, és az ,,Ural" szovjet elektronikus számítógépeket.

Szerzők részletesen vizsgálják a blok—

diagrammok módszerén kívül a progra—

mozás különböző ismertebb módszereit is. Majd a programozás alapjai (közvet—

len, operátor—módszer) után a kézi prog- ramozást mutatják be az egyes művele—

tek automatizálásának lehetőségével.

Szólnak a szerzők a matematikai felada- tok elektronikus számítógépen való meg—

oldásának sajátosságairól. Leírják a prog—

ram gépbe való bevitelének ellen- őrzési módjait, a különböző kontroll—

összegezéseket. Majd bemutatják a gép helyes működésének ellenőrzési

módszereit, a kétszeri vagy háromszori

kiszámítást. Ez utóbbi abban áll, hogy

a gép az ellenőrzendő részt három- szor számolja és mind a három ered—

ményt tárolja a memóriaegységben. Ha a harmadszori számítás eredménye leg-

alább az egyik előző eredménnyel meg,—

egyezik, akkor a gép a harmadik ered—

ményt tekinti helyesnek és tovább szá—

mol. Ha ez nem teljesül, akkor a gép

automatikusan megáll. A szerzők három

módszert ismertetnek a számítás helyes- ségének ellenőrzésére.

A program organizációjának rövid is—

mertetése után a numerikus módszerek megválasztásának elvi kérdéseit tárgyal—

ják. Itt röviden kitérnek a hiba, az algo—

ritmus kötöttségére is. (Az algoritmus kö- töttségének nevezzük a számoknak azt a mennyiségét, amelyet a számítás egyik

szakaszáról a másikra való áttéréshez a gépnek tárolnia szükséges.) Szerzők nagy vonalakban tárgyalják a Monte—Carlo módszert. A szükséges kisérletek számát

a szerzők a Csebüsev-féle egyenlőtlenség

segítségével határozzák meg, de rámutat-—

nak arra, hogy ez n—re nézve elnagyolt értéket ad és ezért ajánlatos a Moivre-