A MAGYAR TUDOMÁNYOS /\KADEML\ KUTATOINTEZETEI
NÉPRAJZI
KUTATÓINTÉZET
Igazgató: Paládi-Kovács Attila 1014 B udapest O rszágház u. 30.
Telefon: 375-9011 Fax: 375-9764
Postai cím: 1250 B udapest Pf. 29 E-m ail: etnologia@ neprajz.m ta.hu Igazgató Tanács. Elnöke: Paládi-Kovács Attila
K utatók száma: 29
a tudom ány doktorainak és az M T A doktoram ak száma: 3 a kandidátusok száma: 13
a P hD -fokozattal rendelkezők száma: 5 a 35 év alatti kutatók száma: 8
PERIODIKÁK:
N ép i K ultúra - N é p i Társadalom (évkönyv) N éprajzi T anulm ányok (évente)
M agyar Etnológia (évente) Tu d o m á n y o s r é s z l e g e k:
N épköltészet O sztály, N é p h it- és N épszokás Osztály, T ársadalom néprajzi O sztály, T ö rtén e ti Etnográfiai O sztály, Etnológiai O sztály
M a g y a r T u d o m á n y o s Ak a d é m i a
Néprajzi Kutatóintézet
Irta
Flórián Márta Paládi-Kovács Attila
MAGYAR T U D O M Á N Y O S A KA DÉM IA B U D A P E S T • 2000
Szerkesztőbizottság
B eck M ihály, B odnár György, G latz Ferenc (elnök), Kónya Sándor (lektor), Láng István, P ritz Pál, Szász Zoltán, T eplán István, T olnai M árton,
B urucs K ornélia (titkár)
Szerkesztő G LA TZ F E R E N C
A szerkesztő m unkatársa Pritz Pál
O lvasószerkesztő P ótó János
IS B N 963 508 235 5 ö IS B N 963 508 259 2
Kiadja
a M agyar Tudom ányos Akadémia Felelős kiadó: Burucs Kornélia
Kiadói szerkesztő: Kovács Éva
N yom dai munkálatok: A kaprint N yom daipari Kft.
Felelős vezető: Freier László
Készült 1,76 (A/5) ív terjedelem ben, 1500 példányban
A m agyar néprajz kutatásának m ár az 1800-as évek végén szervezett form ában m ű k ö d te k intézm ényei - m in t a N e m z eti M úzeum osztálya és a M agyar N é p rajzi T ársaság sőt folyóirataik is voltak (Ethnographia, Néprajzi Értesítő). A szintén a 19-20. század fordulóján alakuló vidéki m ú zeu m o k , a N em zeti M ú z e u m o n belül önállósodó N éprajzi M úzeum , majd a szegedi, a budapesti és a kolozsvári egyetem i tanszék egyre több lehetőséget adtak a hagyom ányos pa
raszti k u ltú ra (és részben az E u ró p án kívüli kultúrák) kutatására és a kutatók képzésére.
Közvetlen intézm ényi előzm ény a Táj- és N épkutató K özpont (1938), vala
m int a N é ptudom ányi Intézet (1945-49), amely a magyarság és a kelet-európai népek néprajzával, néptörténetével foglalkozott. A budapesti Pázm ány Péter T u dom ányegyetem en 1939-ben létrejött Magyarságtudományi Intézet hungarológiai kutatásai is a M agyar Ő störténeti és Néprajzi Tanszékhez kapcsolódtak. Az 1940- es években eredm ényesen m ű k ö d ö tt Kolozsvárott az Erdélyi T udom ányos In té
zet, P écsett a D unántúli T udom ányos Intézet és Szegeden az Alföldi T u d o m á
nyos Intézet. A felsoroltak közül csak a pécsi intézet élte túl az 1949-ben végrehaj
tott kultúrpolitikai átrendeződést. Az intézetek feloszlatásával a néprajzi kutatás
nak egyetlen központi intézm énye maradt, a Néprajzi M úzeum .
A politikai és a tudom ányos életben egyaránt tekintélyes O rtu tay Gyula - aki 1949-ben vallás- és közoktatásügyi m iniszter, a budapesti tanszék tanára és a M agyar N éprajzi Társaság elnöke volt - 1949-ben elősegítette a debreceni, 1951-ben pedig egy újabb budapesti tanszék felállítását, ahol akkortól kezdve Tárgyi N ép rajzi és Folklór T an szék is m űködött. Az M T A 1963-ban az O rtu tay által v ezetett F olklór T anszéken hozta létre a tanszéki kutatócsoportot.
A ku tató cso p o rt és a N éprajzi M ú ze u m által 1963-ban Európa et Hungaria cím m el m egren d ezett nem zetközi néprajzi kongresszus változást h ozott a n é p rajz hazai m egítélésében. E kongresszus alkalmával először jö tte k össze a kelet
európai országok néprajzkutatói, először találkozhattak nyugati kollégáikkal, és g yőződhettek m eg a felvetett kutatási tém ák, célok helyességéről.
A N éprajzi K utatócsoport 1967. jan u ár 1 - jé n jö tt létre. A vonatkozó elnöki utasítás értelm ében „a m agyar nép életm ódjának, anyagi és szellemi kulttirájá- nak feltárása, etnikai, történ eti, társadalmi összefüggéseinek, parasztságunk mai gyors ü tem ű változásainak vizsgálata: továbbá egyetemes néprajzi kutatások folytatása a magyar népi kulttira európai összetevőinek m egism erésére, a fejlő
dés törvényszerűségeinek összehasonlító s történeti m ódszerű felfedése és a magyar kutatásban való hasznosítása” volt a cél. Feladata lett az országban folyó néprajzi alapkutatások területi és tematikai összefogása; a néprajz és a folklór történeti és recens anyagának gyűjtése, rendszerezése, feldolgozása; a kutatási eredm ények közzététele tem atikus és lokális m onográfiákban, folyóiratokban; a nem zetközi m unkam egosztásban folyó kutatásokban való részvétel, a néprajz- tu d o m án y nem zetközi szervezeteiben a szak hazai képviseletének biztosítása.'
Az alapító igazgató O rtu tay Gyula volt (1963-78), őt Bodrogi T ib o r követte (1979-86). 1986 óta Paládi-Kovács Attila vezeti az intézetet.
O rtu tay Gyula az 1940-ben általa alapított Új Magyar Népköltési Gyűjtemény szerkesztését telepítette az intézetbe. Az első m unkatársak közül Kovács Ágnes a Magyar népmesekatalógus szerkesztését folytatta. D iószegi Vilmos, a m agyar n ép hit, illetve a szibériai népek sám ánizm usának kutatója pedig az intézetben he
lyezte el a S ám án-archívum ot. A népi hitvilág, népszokások és a ráolvasások kutatására aspiránsként csatlakozott Pócs Éva. Az első kutatókhoz tarto zo tt m ég Istvánovits M árton, a paleokaukázusi m itológia és a grúz folklór kutatója, M anga János, a m agyar-szlovák népszokások szakértője, K Kovács László az állattartás, földm űvelés, közlekedés tém akör m űvelője, valam int Vincze István, a hazai és a kelet-európai összehasonlító szőlő- és borkultúra szakem bere.
Az önállósodás évében, 1967-ben fiatal kutatók egészítették ki az együttest:
Kisbán Eszter, a táplálkozás, Kósa László, a néprajzi csoportok és a tudo m án y - történet. Jávor Kata, a népi erkölcs, m entalitás és H oppál M ihály, a hitvilág, népi gyógyászat kutatója, valam int Filep Antal, a népi építészet specialistája szem é
lyében. Szabadfalvi J ó z s e f és Paládi-Kovács A ttila az 1967-ben létesített debre
ceni „filia” tagjaként lépett az önállósult N éprajzi K utatócsoport kötelékébe.
1 T öbb m in t két évtized után, 1991-ben kapta meg a kutatóhely az intézet elnevezést. Alaptevé
kenységét az M TA főtitkára 1992-ben (F-739) az alábbiak szerint hagyta jóvá: történeti és a jelen viszonyokat elem ző tem atikus alapkutatások a magyar nép anyagi kultiirájának, folklórjá
nak és a társadalom szerkezetének témakörében, a magyarországi nemzetiségeket, valam int a közép- és kelet-európai népeket is érintve; etnológiai kutatások, a délkelet-ázsiai, óceániai és afrikai népek kultúrájának vizsgálata; a feladatkörrel kapcsolatos anya^yűjtés és nyilvántartás;
a kutatások eredm ényeinek publikálása, részben saját kiadói tevékenység révén; közrem űködés az egyetem eken folyó oktatóm unkában és a posztgraduális képzésben; tudom ányos kapcsola
tok kiépítése és ápolása hazai és külföldi rokon intézményekkel.
Az in tézet kutatói utánpótlását O rtu tay 1968-ban felvett fiatalokkal kívánta biztosítani. K ö zö ttü k volt N agy Ilona, a m ondák, eredetm ondák, Szem erkényi Ágnes, a szólások, közm ondások, Küllős Imola, a népköltészet lírai dalm űfajai
nak és T átrai Zsuzsa, a népszokások kutatója, valam int Sárkány M ihály, aki a m agyar falusi társadalom 19-20. századi átalakulását és az osztály nélküli társa
dalm ak gazdasági viszonyait kezdte kutatni. A balladakutató Kriza Ildikó belépé
sével kialakult azoknak a köre, akik m indm áig jelen tő sen befolyásolják az intézet tu d om ányos arculatát.
Az intézet szervezete
A szervezeti felépítés a k itű zö tt alapfeladatokhoz igazodott. 1967-ben három tu d o m án y o s osztály jö tt létre a folklór, a társadalomnéprajz, valam int az anyagi kul
túra kutatására. 1976-ban létrejött az Adattári O sztály is, am elynek Fénykép-, H an g - és D iatára m ellett legjelentősebb gyűjtem énye a Kézirattár. A szakarchí
v u m o k közül különösen fontos a Magyar Néprajzi Atlasz kérdőíveinek adatbázi
sa, a Sámán-archívum, a Magyar népmonda-katalógus, a Népköltészeti szövegkataszter, a Néphit-topográfia, a Népi gyógyászati archívum, a Borászati- és a Proverbium- archívum.
h z ered m én y ek közzétételére 1967-ben in d u lt a Néprajzi Tanulmányok cím ű néprajzi kism onográfía-sorozat. 1968-ban je le n t m eg a m a 20. köteténél tartó Népi kultúra - N épi társadalom cím ű évkönyv első száma. A külföld tájékoztatásá
ra az M T A által 1950-ben alapított Ethnographica is az intézet gondozásába került. Az intézet vállalta az 1960-tól B erlinben m egjelenő folyóirat, a Demos számára a magyarországi kiadványok ism ertetését, a hazai anyag szerkesztését is.
S orban m egindultak az intézet saját kiadványai, sorozatai. Az 1970-ben alapí
to tt Documentatio Ethnographica fordítások és archív jellegíi n yom tatott szövegek kiadására jö tt létre. F ontos sorozatok a Folklór-archívum, a Ciganisztikai tanulmá
nyok, a Folklór és tradíció, az Életmód és tradíció, az Occasional Papers in Anthropology, a Magyar etnológia, a Kultúraelmélet és nemzeti kultúrák és az Előmunkálatok a magyar
ság néprajzához.
Az in téze t azzal a céllal jö tt létre, hogy egy-egy nagyobb feladat köré szervez
ze az O ktatási M inisztériu m h o z tartozó egyetemi tanszékeken, a M űvelődési M in isz tériu m h o z tartozó N éprajzi M úzeu m b an és az egykori megyei tanácsok
hoz tarto z ó vidéki m ú zeum okban dolgozó etnográfusokat és folkloristákat.
N agy vállalkozásait (Magyar Néprajzi Lexikon, Magyar Néprajzi Atlasz, Magyar Néprajz cím ű kézikönyvek) a szakm a legjobb m űvelőinek bevonásával, szerkesz
tői, szerzői közrem űködésével valósította meg. Kiadványai, konferenciái hozzá
járu ltak a hazai k utatók elm életi-m ódszertani tájékozódásához, új kutatási célok, tém ák, rendező elvek megfogalmazásához. Jól ellátta a szak nem zetközi képvise
letét, s abban m áig je le n tő s részt vállal. Az általa szervezett konferenciák társ
szervezői között o tt találhatók az M T A társintézetei, a M agyar N éprajzi Társa
ság, esetenként országos és vidéki m úzeum ok, továbbá a különféle szakágak nem zetközi hátterét képező társaságok is. K ezdettől fogva jelentős szerepet vál
lalt a néprajztudom ány eredm ényeit ism ertető közm űvelődési tevékenységek
ben, például a M agyar Rádió Kis magyar néprajz cím ű, m ár több m in t ezer adást m egélt sorozatában és m ég számos rádiós, televíziós m űsorban.
Kiadványok
A tervek közül elsőként az ötkötetes Magyar Néprajzi Lexikon (1977-82) valósult meg. Ez a lexikon volt az intézet első olyan eredm ényes vállalkozása, am elynek létrejöttéhez sikerült az egész néprajztudom ányt m ozgósítania. A több m in t 50 ezres példányszám ot elérő lexikon a szaktudom ányon kívül is elősegítette a folklór, az etnográfia jelenségeinek és fogalm ainak értelm ezését.
A m ásik nagy, befejezett összegzés a kilenckötetes Magyar Néprajzi Atlasz (M N A ) (1987-1992). Az összességében 634 térképlapot tartalm azó m ű kiadására a térképek elkészülte u tán közel húsz évig kellett várni. Az egész magyar nyelv- terü leten elvégzett adatgyűjtésben a szaktudom ány szinte valam ennyi m űvelője közrem űködött. Az eredm ény: 200 tém át tartalm azó, 1600 felgyűjtött füzetben több m illió adat, 22 000 fotó, 8000 vázlatrajz. A térképlapok foként a 19-20.
század fordulójának néprajzi állapotát idézik.
Az M N A nem csak a hazai, hanem a nem zetközi kutatást is szolgálja. T em a ti
kailag és m ódszerében igazodik a szerkesztésekor m ár összehasonlítási alapul szolgáló lengyel, orosz, svájci, ném et néprajzi atlaszhoz, abban a rem ényben, hogy kom patibilis lesz az akkor m ég készülő osztrák, jugoszláv és szlovák vállal
kozásokkal is. Az időközben bekövetkezett számítógépes forradalom m ég köze
lebb hozta az eredeti terveket: az intézetben 1998-ra elkészült az M N A térkép
anyagának szám ítógépes kódolása is.
1966-ban újra felvetődött az új összefoglalás, a Magyar Néprajz terve. Az inté
zet a Magyar Néprajz előm unkálataként kezelte a lexikont, az atlaszt és a készülő folklórkatalógusokat. Az előm unkálatok azonban m ég így is elégtelennek bizo
nyultak, és az 1970-es évek végén úgy tűnt, hogy az akkor m ár 25 éve tervezési szakaszában lévő új Magyar Néprajz soha n em valósul meg. Az 1980-as évek közepén - a nagy generáció részleges távozásával - egy újabb tö rtén e ti
összehasonlító szem léletű koncepció megfogalmazásával, valam int a szerkesztő-
Kiaduányok
és a szerzőgárda újraszervezésével m egtö rtén t a kézikönyv m unkálatainak újra
indítása. A zóta a Magyar Néprajz terve nagyobb részben m eg is valósult. Eddig a Népköltészet (1988), a Népzene, néptánc, népi játék (1990), a Népszokás, néphit, népi vallásosság (1990), a Kézművesség (1991), az Életmód (1997) és a Társadalom (2000) k ötetek láttak napvilágot. B elátható távolságban (2001) van a Gazdálkodás cím ű k ötet m egjelenése is.
B efejezéséhez közeledik a folklór néhány nagy m íifajkatalógusának m unkála
ta. A legteljesebb az 1984-92 kö zö tt 11 kötetben m egjelent Magyar népmese-kata- lógus. E h h e z kapcsolódik a katalógus kézirattárából szám ítógépre vitt 21 000 tételes adatbázisból készült, A magyar népmesék összrfoglaló bibliográfiája cím ű kö tet (1999).
M in teg y két évtizeden át az intézet kiem elt tervm unkájaként készült A ma
gyar néprajztudomány bibliográfiája. E n n ek három vaskos kötete m eg is jelen t Sán
d o r István szerkesztésében. A tervezett sorozat további kötetei (Kovács Z o ltán és Halasy M árta m unkája) azonban nem ju to tta k el a kiadásig. A bibliográfia
készítés feladata az 1990-es évek elején átkerült a N éprajzi M ú ze u m h o z , az éves bibliográfiát pedig m ár 1971 óta a N éprajzi M ú zeu m és a M agyar N éprajzi Társaság közösen adja ki.
Koncepciók, tematikai változások
Az in téze t alapításakor a néprajzkutatást elsősorban a történeti M agyarország iparosodás előtti paraszti kultúrájának dokum entáló szem léletű vizsgálata je lle m ezte. Az alapítók - m aguk is a tradicionális folklór és etnográfia neves kutatói - a nyelvészeti, filológiai jellegű szövegorientáció, a történeti, m űvelődéstörté
neti, m űvészettö rtén eti, földrajzi szem lélet képviselőiként elsősorban az elm úló paraszti világ tárgyi és szellemi hagyatékának leírását, rendszerezését, tipologizá- lását, összehasonlító-történeti elem zését tekintették feladatuknak.
A m in t elérkezett az idő a paraszti kultúra összefoglaló megírására, a néprajz- tu d o m án y tö rtén ete is az érdeklődés előterébe került. Az O rtu tay által szerkesz
tett sorozatokban {A magyar néprajz klasszikusai, A múlt magyar tudósai) m egidéz
ték a 18-20. század népélettel foglalkozó tudósait, elem ezték életm ű v ü k je le n tő ségét, és több kö tet dolgozta fel a néprajztudom ány, különösképpen a folklór szerepét, helyzetét.
Az 1970-80-as évek fordulójától - m iközben folytatódtak a nem zeti k u ltu rális örökség részét képező tém ákkal kapcsolatos kutatások is - a hagyom ányos paraszti k u ltú ra átalakulása új tém ákat vetett föl. A változások következtében je le n tő se n átalakult az intézetben m űvelt szakágak arculata. M indez nem változ
tatta m eg az intézet eredeti profilját, hiszen a kutatások túlnyom órészt m a is a folklórra irányulnak, ső t 1990-ben szükségessé vált az egykori F olklór O sztály m egosztása is N é p h it és N épszokás, valam int a szövegfolklór vizsgálatára szo
rítkozó N épköltészet O sztályra.
A szövegfolklór területén folytatódott az alapvető folklorisztikai adatbázisok, így a Népköltészeti kataszter kiépítése, a balladák, m ondák, népm esék katalogizálása. Sor került korábban elhanyagolt területek, például a 20. századi biblikus legendák feltárására, a történeti folklórnak a honfoglalás korára visszautaló em lékei értelm e
zésére is. A Magyar népmonda-katalógus adatbázisa eredetmagyarázó és történeti m ondákkal egészült ki. A 19. századi történelm i alakok m egjelenését a recens folklórban m odellként használták a paraszti történelem szem lélet vizsgálatában.^
A folklór számos kérdése képezte interdiszciplináris konferencia tárgyát, így a hiedelem rendszerek, a tér és idő problem atikája, a m ítoszok továbbélése, az erósz a folklórban, a kom ikum , a balladakutatás. A konferenciák eredm ényei je le n tő s kötetekben láttak napvilágot.
A proverbium ok elem zése - a kódex- és prédikációs irodalom ban való alkal
mazásain túl - reform kori megjelenéseivel, a képzőm űvészetben való m egjeleníté
sükkel, a köznapi beszédben betöltött szerepének és m ás műfajokkal való kapcso
latának feldolgozásával bővült. A folklórszövegek értelm ezését új alapokra helyezte a kora újkori európai és magyarországi paraszti szóbeliség és írásbeliség vizsgálata, am ely a francia Réseau d’histoire de livre-hez és egy hasonló jellegű kölni program h oz kapcsolódik. A szövegfolklór-kutatás új tém ák felé is nyitott (például a 18.
századi halotti búcsúztatók, recens falusi kántorbúcsúztatók). Létrejött az intézet
ben egy gyermekköltészeti gyűjtem ény is. A cigány m esék közreadását szolgálta a Ciganisztikai tanulmányok eddig kiadott kilenc kötete, és jelentős eredm ényeket h o zo tt a hazai zsidó folklór kutatása is (A hagyomány köteléká)en, 1989).
A néphit és a népszokások feldolgozásának tö rtén e ti m egközelítése ugyancsak új irányzatokkal bővült. M ég az 1960-as években vető d ö tt fel az Országos néphit
topográfia gondolata. A végül is a m integy 100 településről származó közel 15 000 adat n e m egy atlasz, h an em a Néphit-archívum alapját képezi m ajd. E bből az ar
chívum ból nő ki napjainkban A magyar néphit enciklopédiája. A tém án belül szükségessé váltul magyar mitológia motívumai, illetve a Vallási motívumok adatbázi
sának és m utatójának elkészítése is.
A n ép h it bizonyos elem einek értelm ezéséhez is új szem pontokból közeled
tek az intézet kutatói. Az In stitu t fü r Ö sterreichische G eschichtsforschung és az Ecole N o rm a le S upérieur kutatási program jához kapcsolódva m egindult z 16- 18. századi magyarországi boszorkányperek adatbázisának m entalitástörténeti elem -
2 E zt a tém át főként a Történelemismeret és emlékezet cím m el rendezett konferencia taglalta (1998).
zése. Idekapcsolódik a kelet-európai boszorkányhiedelm ek, boszorkánytípusok, a sám ánizm us és a boszorkányság, valam int a magyar boszorkányság hiedelem - ren d szerén ek és európai kapcsolatainak feltárása. A n é p h it álom-látomás-extázis jelenségeinek, az élők és holtak, a halál és túlvilág képének magyarázatához a
pszichológia, a vallástörténet értelm ezési lehetőségeit is segítségül hívták.
A Folklór és tradíció cím ű - 1984-ben indított, idáig 7 kötetet m egért - sorozat az egykori jugoszláviai és a szlovák folkloristákkal együtt a hagyom ányos m ű veltség továbbélését és a kortárs folklorisztika irányzatait vizsgálta. H asonló vizsgálatok alapját képezheti m ajd a K árpát-m edence népeinek készülő szokás
archívum a és a kalendárium i szokások katalógusa is.
Az 1973-ban indult, m a 19. számánál tartó sorozat, a Folklór Archívum, a hazai és határon túli, közöttük amerikai magyaroknak az em beri élet fordulójához kapcso
lódó hiedelm eit közölte. Sor került az átmeneti rítusokhoz, a születés, házasság, halál szokásrendszeréhez fűződő tilalmak szövegeinek összegyűjtésére, és a tiltások analízise révén magának a tabu fogalmának meghatározására, értelmezésére is.
Az eurázsiai, U rál környéki népek m itológiája és folklórja, a távol-keleti és az am erikai sám ánhit m últja és je le n e is témája az intézeti háttérrel m űködő hazai és nem zetközi sám ánizm uskutatásnak. E zt dokum entálta az International Society fa r Shamanistic Research B udapesten rendezett konferenciája (1993) m integy 100 résztvevővel a világ m inden tájáról. O ro sz -fin n -m ag y a r együttm űködésben készül az Encyclopedia o f the Uralic Mythologies.
A parasztság anyagi kultúrájának az intézetben folyó vizsgálatai - az egyes rész
témák, m in t a burgonya magyarországi története vagy m ég inkább a gazdálkodás ágazatainak m onografikus feldolgozásai - megrajzolták a paraszti gazdálkodás tel
jes körképét. A gazdálkodás környezete, vagyis a település, a határ és a határhaszná
lat, a rétgazdálkodás, a földművelés, erdőgazdálkodás m ódozatai, a magyar állattar
tó kultúra korszakai, a halászat, vadászat regionális és etnikai változatai m indvégig az érdeklődés előterében voltak. A tém a kutatói például a borkultúra, a szőlészet délkelet-európai és keleti kapcsolatait, az alföldi paraszti szőlőművelés és borkészí
tés tö rtén etét és a hazai gyüm ölcsterm esztés korszakait vizsgálták.
Intézeti eredm ényként született m eg a Néprajzi Lexikon m ellékterm ékeként a m agyar nép táji, történeti tagolódásának lexikális áttekintése. E zt a feldolgozást egyes kistájak, például M edvesalja, Bódva völgye, B odrogköz etnogeográfiai jelle m z ő in e k feltárása, nagyobb kulturális régiók, így Erdély, a Felföld, a Palóc
föld, a régi A baúj-T orna, G ö m ö r-K ish o n t vármegye term észeti és nyelvi határa
inak és anyagi kultú rájajellem ző jegyeinek vizsgálata egészítette ki.
Az in téze t fontos feladatai közé tartozik a középkori és újkori paraszti népes
ség örökségének, így a lótartás, fogatolás, halászat, táplálkozási szokások tö rté neti fo rm áin ak rekonstrukciója. E zek m ellett azonban törekszik a parasztkultúra,
populáris kultúra és a központi irányítás, valam int az elit kultúra összefüggéseinek feltárására. E n n ek jeg y éb en szélesebb európai háttérrel, az International C o m - m ission fór Research in tő E uropaean Food H isto ry támogatásával folyt a táplál
kozáskutatás. M ára kirajzolódtak a hazai táplálkozáskultúra, táplálkozásszerkezet regionális és tö rtén eti rendszerei. Az intézet jelen tő s konferenciákat re n d ezett a népi építészet, a táplálkozás, a közlekedés-szállítás tradicionális form áiról és történetéről a közép- és kelet-európai térségben.
A kutatások tö rtén e ti szem pontú elm élyülését jelzi, hogy az Anyagi K ultúra O sztály 1982-től T ö rtén eti-n ép rajzi O sztály néven m űködik. A korábbi tém ák m ellett hangsúlyosabbá vált a parasztság, a kézm űvesség és a m ezővárosi polgár
ság életform áját, tevékenységét és m agatartását tükröző, 17-19. századi írott források feltárása. Az egyházkorm ányzati iratok, egyházlátogatási jegyzőkönyvek közreadásával az egyháznak, a főnem esi családok hagyatéki és gazdasági iratainak kiaknázásával a nem ességnek a népi kultúrára gyakorolt hatását m é rté k fel. A szőlőhegyi szabályzatok és hegyközségi törvények segítségével a szőlőhegy fizi
kai és jogi különállását, a szőlőhegyi közösségek m űködését, e törvények alapján a 17-19. századi szokásjog és írásbeliség viszonyát elem ezték a kutatók. A k ü lö n féle m esterek ár- és bériim itációinak adataival pedig közelebb ju to tta k a népi ku ltú ra és a kö zk u ltú ra viszonyához, a 16-19. századi falusi és m ezővárosi élet- körü lm én y ek rekonstrukciójához.
A legjelentősebb változás a társadalomnéprajzi kutatásokban következett be. A kutatás középpontjába az utóbbi időben a tradicionális kultúra átalakulását befo
lyásoló társadalm i változások kerültek, azaz a parasztság életm ódjában, gazdál
kodásában a k ontinuitás, illetve a változás folyam atának, a társadalmi m obilitás
nak és a kulturális rétegződésnek a feltárása, továbbá vizsgálják a ku tató k a ha
gyom ányos ku ltú ra feléledését, legújabb kori alkalm azásainak lehetőségeit. A tém a- és m ódszerváltás nyom on követhető az intézeti évkönyv, a N épi kultúra — N épi társadalom tem atikus köteteinek tartalm ában is, továbbá az Életmód és tradíció cím ű sorozat nyolc k ötetének tematikájában is.
A magyar falu átalakulásának leírása, a jelenkutatás, a kezdetek óta szerepelt az intézeti tervekben. A társadalmi antropológia felé nyitott néprajzi szemlélettel m érték fel a falusi társadalom átalakulását Varsányban, Nógrádsipeken, és követték nyom on az erkölcsi értékrend és magatartásformák átalakulását Zsom bón, valam int az Őrségben. A kutatások alapkérdése volt a tradicionális társadalom osztály- és rétegtagozódásának, foglalkozási és korcsoportjainak felmérése, valam int hogy ezek m iként reagáltak az átalakuló falusi gazdálkodási lehetőségekre.^ Egy-egy konkrét átvilágítás tárgyát képezte a szokolyai falusi életkörülm ények átalakulása vagy a
3 Ethnic traditions, classes and communities in Hungary. Budapest, 1996.
10
zsom bói szakszövetkezeti tagok gazdaságainak szerkezeti változása, továbbá egy kényszerpályára került alföldi mezőváros, Kisújszállás mentalitásának változása.
T erm ékenynek bizonyult a társadalmi kapcsolathálók term észetének és m ű k ö désének vizsgálata, am elynek eredm ényeit a Life History as Cultural Construction cím ű konferencia (1987), m ajd több kötet dokum entálta. Egy másik, az egész nem zeti kultúrát áttekintő kutatási irány és kiadványsorozata (Kultúraelmékt és nemzeti kultúrák) a hagyomány és hagyományalkotás folyamatával és azokkal a népi kultúrában gyökerező jelenségekkel foglalkozott, am elyek a magyar nem zeti kul
túra szim bólum rendszerébe iktatódtak. Ez a néprajzi-antropológiai vizsgálat az M T A és a Svéd H u m á n és Társadalom tudom ányi Kutatási Tanács (H SFR ) tám o
gatásával két svéd-m agyar konferenciát és nem zetközi figyelmet keltő publikáció
kat eredm ényezett. A Népi kultúra és nemzettudat cím ű konferencia (1989) és kötete (1991) napjainkig inspirálja a kérdéskör hazai kutatóit.
Az identitás kifejezési lehetőségeivel más vizsgálatok is foglalkoztak. A kelet- közép-európai országok nacionalizm usában a 19. században például a viseletek kaptak szim bolikus szerepet egy vizsgálat szerint. A közelebbi m últban az anyaországba visszatelepült pusztavám i ném etek és bánáti bolgárok identitásvál
tozását követték nyom on. M egfigyelték a szülőföldjükön kisebbségbe kénysze
rü lt kalotaszegi, Z o b o r vidéki magyarok, m oldvai csángók, horvátországi szór
ványm agyarság identitás- és hagyom ányőrző lehetőségeit is. Az etnikus és lo
kális ö n tu d a t összefüggéseit a nagykunok példáján m utatták be.
B odrogi T ib o r a nyugati etnológusok m unkáinak fordításával és interpretálá
sával új szem léletet ism ertetett m eg a hazai etnológusokkal. Az ő etnológiai kutatásainak eredm ényeire építve, az intézet 1986-ban állította fel az Etnológiai O sztályt. M unkatársai ú jraindították a magyar kutatóknak az első világháború következtében abbam aradt délkelet-ázsiai, óceániai és afrikai terepm unkáját. A politikai viszonyok m iatt több m in t 50 éve elzártan élő indokínai hegyi törzs, a b ru n ép kultúráját, sám ánizm usát, gyógyító gyakorlatát tanulm ányozták, és a ruandai tua-pigm eusok, valam int a kelet-afrikai kikujuk körében végeztek an t
ropológiai megfigyeléseket. A kenyai etnológiai terep m u n k át az Institute Française des R echerches en A frique (N airobi) tette lehetővé. Az osztály m eg
alakulásakor in d íto tt Occasional Papers in Anthropology és az 1994-ben alapított Magyar Etnológia sorozat a hazai etnológiai kutatások fontos fórum a lett.
Az em líte tt kutatásokkal párhuzam osan folytatódott a magyar etnogenezis folyam atának rekonstrukciója és az iráni, török, észak-kaukázusi népek és a sztyeppéi vándorlása során v elük érintkező m agyarok tradicionális kultúrájának vizsgálata. Az etnológiai kutatások jelen tő s hányada azonban a magyarsággal rokon o b i-u g o ro k körében folyt. Az osztály egyik m unkatársa, S chm idt Éva az északi osztjákok kisebb tájcsoportjainak nyelvjárását, elhelyezkedését vizsgálja,
az 1930-as évekre rek o n stru ált életm ódját, társadalom szervezetét és hitvilágát rögzíti. C élja a R eguly- és Pápay-féle szöveggyűjtések kiegészítése, értelm ezése.
E ddig közel 3000 oldalnyi obi-ugor szöveget, verssort jegyzett föl, többet, m in t az összes magyar, finn, orosz, ném et kutató közel két évszázad alatt.
Az infrastruktúra fejlődése
Az intézet 1967-ben n éhány szobával kezdte m eg önállósult életét, a kutatói létszám nak m egfelelő területhez csak 1969-ben ju to tt hozzá. U gyanakkor jö tt létre az intézet könyvtára is, am ely m a közel 69 000 kötetes állományával a szak egyik legnagyobb gyűjtem énye. Az A dattár 1976-ban létesült több részleggel.
K ézirattárát az alapítás óta az intézet és a szakm a tudós kutatóinak gyűjtései, hagyatékai m ellett évről évre új kéziratos, archív anyagok, szövegek gazdagítják.
A Fotógyűjtem ény több m in t 53 000 fotót és a m integy 11 000 ezer diapozitívot őriz, többségében m agyar nyelvterületről, de jelen tő s a vietnam i, afrikai, szibé
riai terepm unkából szárm azó felvételek száma is. A V ideotárban található film ek és videokazetták a k u tató k forgatókönyve alapján vagy közrem űködésükkel ké
szültek. A H angarchívum nagy részben hazai ap o k rif szövegeket, délszláv és o b i-u g o r gyűjtéseket tárol. Az Adattár önálló részlegét képezik a Magyar Néprajzi Atlasz kérdőíveinek archivált gyűjtőfüzetei. Az intézet könyvtára és adattára köz-
gyűjtem ényként a szakm a egészét szolgálja.
Az adm inisztratív és kisegítő m unkaerő hiánya m indvégig gondot o k o zo tt az in tézet történetében. Az 1990-es években, az ism étlődő m egvonások idején az intézet a technikai segéderő további leépítésére kényszerült, ezzel párh u zam o san azonban a tudom ánytám ogatás új rendszerével, az akadémiai m űszerpályá
zatok és egyéb pályázati projektek révén m eg in d u lt az a folyamat, am elynek során létrejött az intézeti számítógéppark. E ttő l fogva a folklór-m űfajkatalógu- sok szám ítógépes adatbázisként fejlődtek tovább. Az akadémiai hálózat létrejöt
tével m egvalósult az internet-hozzáférés, ezen belül az e-m ail kapcsolat lehe
tősége is. U gyanakkor a fotólaboratórium 1991-ben m egszűnt, s ezzel az egyik alapvető dokum entációs m ódszer, a képi rögzítés háttérbe szorult.
Kiemelkedő kutatók, jelentős események
O rtu ta y G yula (1910-78) fő kutatási területe a folklór, szűkebben a népm ese és a népballada, valam int a szájhagyományozó m űveltség volt. A m o d ern m agyar folklorisztika m egterem tőjeként a folklóralkotások létrejöttének társadalm i és
Kiem elkedD k u ta tó k , jelentős esem ények
lélektani h átterét vizsgálta. Vezetésével készült a Magyar Néprajzi Lexikon, az Új Magyar Népköltési Gyűjtemény, s több más sorozat szerkesztője is volt. A néprajz- tu d o m án y hazai és nem zetközi szervezeteiben számos vezető tisztséget tö ltö tt be. A lelnöke volt az International Society for Folk N arrative R esearch-neL A F inn és a Szicíliai T udom ányos Akadémia tiszteletbeli tagjai közé választotta.
Szám os hazai és külföldi k itüntetés tulajdonosa. A jelentősebbek: B aum gartner- díj (1937, 1942), P itré-díj (1962) és H erder-díj (1972), Állami Díj (1976), Aka
dém iai A ranyérem (1978)."
K. Kovács László a N éprajzi M ú ze u m etnológiai gyűjtem ényének megalapí
tása és a kolozsvári Erdélyi T u dom ányos Intézetben, valam int a budapesti ta n széken tö ltö tt tanári évek után, 1963-ban lett tudom ányos főm unkatárs. A m a
gyar állattartással, földm űveléssel, közlekedéssel és teherhordással kapcsolatos m unkásságát a hazai szakterületen kívül főleg a ném et és fin n néprajzi körökben értékelték, a F inn Akadém ia tagjai közé választotta. A néprajzi film ezés úttörői között tartju k szám on. Másfél évtizeden át, 1971-ig szerkesztette az Ethno- graphiát.
M anga János (1906-77) a balassagyarmati Palóc M ú ze u m és a N épm űvelési Intézet igazgatójaként, m ajd a N éprajzi M ú zeu m főigazgató-helyetteseként eltö ltö tt éveket követően, 1963-ban lett tudom ányos főm unkatárs, m ajd 1973-ig osztályvezető. Felvidéki és magyarországi szlovákok között végzett néprajzi gyűjtései során a m agyar és szlovák szokásokkal, a népszokások interetnikus kapcsolataival foglalkozott. K ülönösképpen a katolikus népélet szokásanyaga, a pásztorm űvészet, a népdalok és népi hangszerek rendszerező leírásában ért el m aradandó eredményeket.^
D iószegi Vilm os (1923-72) 1963-tól 1972-ig főm unkatárs, a Folklór O sztály első vezetője. Az ázsiai, szibériai népek hitvilágát tanulm ányozta, hogy az össze
hasonlító etnohistóriai és etnogenetikai folyam atok néprajzi, nyelvészeti és m ű vészeti elem zése révén közelebb ju sso n a magyar hitvilág honfoglalás előtti és utáni tö rtén eti rétegeinek feltárásához, értelm ezéséhez. N em zetközi elism ertsé
gét jelzi, hogy ő t kérték fel az Encyclopaedia Britannica sám ánizm us-szócikkeinek megírására.^
Bodrogi T ib o r a N éprajzi M ú z e u m főigazgatói posztját követően 1969-től 1975-ig osztályvezető, 1976-tól igazgatóhelyettes, m ajd - m in t em lítettü k -
4 T udom ánytörténeti jelentőségű levelezését, kéziratos énekeskönyv-gyűjtem ényét az Adattár őrzi.
5 Kéziratos szokásgyűjtésének cédulaanyaga és fotógyűjteménye az Adattárban került elhelyezésre.
6 Kéziratait, jegyzeteit, több m int 5000 oldalnyi hagyatékát az A dattárban elhelyezett Sám án- archívum őrzi.
igazgató. Óceánia, Indonézia szociálantropológiai, m üvészetetnológiai szem léle
tű kutatójaként írta be nevét a tu d om ánytörténetbe. Az etnológia klasszikusai
nak, közöttük M organ, B irket-S m ith, F rob en iu s és Lévi-Strauss m unk áin ak fordításával erős hatást gyakorolt a hazai etnológiai kutatásokra. Az Acta Ethnographica szerkesztője volt. Az U N E S C O M agyar Bizottságának és K elet- N yugati A lbizottságának tagja, egy időben az IC O M (International C o u n cil o f M uséum s) M agyar N e m z e ti Bizottságának elnöke volt.^
H o fer Tamás a N éprajzi M ú zeu m h o z fűződő munkásságát megszakítva, 1980-92 között az intézet tudom ányos osztályvezetője, 1985-89 között igazgató- helyettese, az M T A Kulturális Antropológiai Bizottságának alapító elnöke (1980- 89) volt. Az általa kezdem ényezett - például a társadalmi kapcsolathálók m ű k ö d é
sére és a népi kultúrában gyökerező magyar nem zeti kultúra szim bólum rendsze
rére vonatkozó - néprajzi-antropológiai vizsgálatok fellendítették az intézet és a társtudom ányok kapcsolatait. Az intézetben szerkesztette az Ethnographiát (1975- 90), és ő indította el a Népművészeti örökségünk cím ű sorozatot.
Ki kell m ég em elni Takács Lajos (1921-86) tudom ányos osztályvezető (1982-86) helyszíni gyűjtéseken és levéltári forrásokon alapuló, földm űveléssel, irtásgazdálkodással kapcsolatos alapkutatásait és feldolgozásait. H asonló je le n tő ségű T árkány Szücs E rn ő (1921-84) tudom ányos főm unkatárs a népi jogélet, szokásjog körében végzett kutatása és az e tém akörben m áig egyedülálló m u nká
ja, a. Magyar jogi népszokások (1981).
A szövegfolklór terü le té n Erdélyi Z suzsanna m integy 11 000 oldalnyi kézira
tos és 416 kazettányi hangzó ap o k rif népiim ádság-gyűjtem énye h o z o tt átütő sikert. A Hegyet hágék, ló'tőt lépék. Archaikus népi imádságok (1976) cím ű kötettel a tém a a közérdeklődés középpontjába került, gyűjtője, alkotója pedig 1983-ban N épm űvészeti E urópa-díjat és a M u n k aérd em ren d arany fokozatát kapta, 1996- ban Pitré-díjjal jutalm azták.
Az intézet helye a tudományos életben
Az intézet napjainkban elism erten a szak első szám ú kutatóhelye. R angját az M T A m ás társadalom tudom ányi intézeteivel való együttm űködése is m inősíti.
Az együttm űködés a Z enetudom ányi Intézettel, a T örténettudom ányi, a N yelv- tudom ányi és egy időben a Szociológiai Intézettel volt szorosabb, am i közös program ok, konferenciák szervezésében, pályázatokon való közös részvételben
7 Hagyatékát, etnológiatörténeti kéziratait, ausztráliai, óceániai törzsi m űvészetekről készült gyűjtéseit, fotóit és könyvtárát az intézet őrzi.
Hz intézet helye a tudományos életben
is m egnyilvánult. E lism ertek az intézetnek az M T A N yelv- és Irodalom tudo
m ányi Osztályával, illetve a M agyar N éprajzi Társasággal közösen szervezett konferenciái.
M in t irányító intézm ény, a m ai napig helyet és tám ogatást ad a szak külföldet tájékoztató folyóiratának, azActa Ethnographiának. F enntartotta szerkesztői rész
vételét a Demoshun, gondoskodik a referátum ok m egírásáról és fordításáról.
T ö b b m in t két évtizeden át az Ethnographiának, a szak legjelentősebb hazai fo lyóiratának szerkesztése is az intézetben folyt.
Fennállása óta valam ennyi egyetem i néprajzi tanszékkel szoros kapcsolatot tart fenn, am it az id őnként m eg ú jíto tt együttm ííködési m egállapodások is szabá
lyoztak. Az 1960-70-es években kutatási, publikálási, külföldi utazási leh e
tőségeit m egosztotta az egyetem i oktatókkal. Az 1980-as években ezekhez közös O TK A -pályázatok, közös kiadványok társultak. Az 1990-es években a partneri viszony kiegyensúlyozottabbá vált, és új egyetemi tanszékek létesítése folytán m e g n ő tt az igény m unkatársainak az oktatásba történő fokozottabb bekapcsoló
dására. Az ELTE, a JP T E , a JA T E vezető néprajzi oktatói közül többen eredeti
leg az in tézet kutatói voltak.
Az intézeti háttérrel indított, a megyék népművészeteként em legetett sorozat a m egyei m ú zeu m o k b an dolgozó kollégákat m ozgósította. H asonlóan jó az in té
zet és a központi m ú zeu m o k viszonya. T ö b b főm unkatárs távozott az intézet
ből, s lett nagy m ú zeu m o k vezetője, pl. a Szabadtéri N éprajzi M ú ze u m (1986) és a N ép rajzi M ú ze u m (1992) főigazgatója, illetve főigazgató-helyettese (1986), erősítve a m úzeum okkal való együttm űködést.
Az intézeti k utatók tudom ányos m inősítése, szakmai presztízse és idegen- nyelv-tudása lehetővé teszi részvételüket az akadémiai bizottságokban, tu d o m á
nyos m inősítésben, az egyetem i szakok akkreditálásában, P h D - és habilitációs eljárásokban, és gyakran kapnak külföldi szakértői felkéréseket is. Jelentős arányban vesznek részt az M T A köztestületi m unkájában, kapnak opponensi, lektori, szakértői, k uratórium i felkéréseket. K özrem űködnek a M agyar N éprajzi Társaság vezetésében (főtitkári, titkári, osztályelnöki, választmányi tag m inőség
ben), és látnak el fontos m egbízásokat az O TK A , az O K T K , a N e m zeti K u ltu rális Alap kuratórium aiban. Az intézetből távozó kutató k főként a felső- oktatásban találnak helyet m aguknak. A szak valam ennyi vidéki egyetem i ta n székén, legnagyobb szám ban azonban az E L T E F olklór T anszékén és Tárgyi N éprajzi T anszékén oktatnak az intézet egykori m unkatársai. Az utóbbi tanszék vezetését 1985-95 között Paládi-Kovács Attila látta el, aki jelenleg is vezeti az EL T E B T K E urópai Etnológia elnevezésű doktori iskoláját.
Ú j feladat az 1990-es évek elején létrejött új egyetem i oktatóhelyeken a k u l
turális antropológia oktatása. Az E L T E K ulturális A ntropológiai Szakcsoportja, a
M iskolci Egyetem K ulturális és Vizuális A ntropológiai Tanszéke az intézet m unkatársainak részvételével alakult m eg és látja el feladatát. Az Etnológiai O sztály tagjai id ő n k én t az E L T E F in n u g o r T anszékének és a történeti tanszé
keknek oktatóm unkáját is segítik. N é h án y m unkatárs részt vállalt az Ecole des H autes É tudes en Sciences Sociales támogatásával az E L T E -re telepített Atelier Franco-Hongrois program ban és a K özép-európai Egyetem (C E U ) D e p artm en t o f M edieval Studies, valam int a U niversity o f C alifornia E L T E -n m íiködő Education Abroad program jában.
Nem zetközi kapcsolatok
Az intézet hivatalos nem zetközi kapcsolatai 1990 előtt főként az M T A lehe
tőségei szerint alakultak. A Szovjetunió és a szocialista országok akadémiáival k ö tö tt csereegyezm ények révén a kelet-európai akadém iák néprajzi intézeteivel form álódtak szorosabb szakmai kapcsolatok. Ez az időszak kedvezett nyelv
rokonaink és a magyar etnogenezis kutatásának. 1975-ben intézeti háttérrel va
lósult m eg a nem zetközi F in n u g o r Kongresszus B udapesten. 1985-90 között az intézet évente 4-5, 1991 óta évente 2-3 sikeres nem zetközi konferenciát rende
zett. A N em zetközi K árpát-B alkán Bizottság m agyar tagozatának hazai képvise
letét szintén az intézet látta el. Az 1980-as években IREX-támogatással m ár m a
gyar-am erikai, továbbá m agyar-finn kutatási együttm űködésre (terepm unkára, közös konferenciákra, kiadványokra) is lehetőség volt.
1990 óta m eg n ő tt az igény a nyugati társintézm ényekhez fűződő kapcsolat szorosabbá tételére. A nem zetközi együttm űködésben - az akadémiai egyezm é
nyek m ellett - a szem élyes elism ertség, a nyugati kapcsolatok kerültek előtérbe.
A nagyobb külföldi pályázatok elnyeréséhez vagy konferenciákon való részvé
telhez szükséges, saját forrásból származó fedezet csekély; m unkatársaink szá
m os kongresszuson m eghívott vendégként vesznek részt.
H asznosnak b izonyult az intézet és a külföldi egyetem ek k ö zö tt épülő együttm űködés. így alakult ki a Laboratoire d’Ethnologie at de Sociologie Comparative - (U niversité de Paris X , N an terre) - és az intézet részvételével 1996-97-ben a Balaton-program. M ás külföldi egyetem re is m eghívták kutatóinkat vendégpro
fesszorként vagy szem inárium vezetőként, ilyen többek között a kolozsvári Babe§-Bolyai Egyetem , az újvidéki, dublini és koppenhágai egyetem , a berlini H u m b o ld t Egyetem , a finn U niversity o f Jo e n su u és a Jyväskyläi Egyetem , a zürichi V ölkerkunde tanszék, a párizsi École des H autes É tudes en Sciences Sociales, a bloom ingtoni Indiana U niversity.
IlEm zBtküzi kapcsolatok
A m unkatársak kezdettől fogva részt vettek az U N E S C O támogatásával B u dapesten létrejött E urópai F olklór K özpont (1990) előkészítésében, majd m ű ködtetésében. Ez az intézm ény - m in t az európai paraszti hagyom ányokon ala
puló folklórrendezvények bázisa - jelentős szerepet játszik a hazai folklór és folklorisztika nem zetközi ism ertetésében és elism ertetésében.
Az in tézet a néprajzi tud o m án y o k egyetlen honi országos intézm énye. N e m z e t
közi összehasonlításban is ritkaság, hogy az európai etnológia, a folklorisztika és a kulturális, illetve szociális antropológia m űvelői közös szervezeti keretekben m űködjenek. E n n ek kölcsönös hasznát, a m űhelyen belüli interdiszciplinaritás jó té k o n y hatását az elm ú lt évtizedek m ár bebizonyították.
Az 1980-90-es évek fordulóján új tanszékekkel és szakalapításokkal erősö
dö tt a néprajzi tudom ányok egyetem i oktatása, s kialakult a tudom ányos kutatás többcsatornás finanszírozási rendszere. Az akadémiai intézet számára ez azzal az előnnyel já r, hogy n em kell m in d en gazdátlan feladatot magára vállalnia, m in t a m egelőző évtizedekben. Az intézm ények közötti m unkam egosztás jegyében kölcsönösségen alapuló együttm űködésre törekedhet m in d a m úzeum i, m ind az egyetem i szférával.
:fíé..iÍSr^iNKsailí,
■*»Kr»*árr-?. -«*--y > T T -^ i'f i j W ’^ltj Hl' .V
( i ^ i Í í í l U -í.. J
*'-í " '■?íf’öH^rófcé^'l-:teríáiíífi^'»<%iP'í(.-'í^
îîîs^ 5 # .> ^ |» fe ffte^^:ít■ ff h^á>*tvi »i3;.yrtMv:.któ
^äsUiSfi %>!íí;<^:í í'-«^ 'v‘ • ? ll
r ÍÍS.;S*,Í4 ..‘•i- í
sÍHí,^-r.a3f.,Wi' • ^ :,, -, •.(••>., ' w, . - ' '"¡'. i^,-'■;;: r--
■ íf M s s i á f ' í - ' S i "I '.-.■r.*:'■ <■. z ■■.. ■■ . . ; - ." - Ï ■' í ' T í ' í , "v
t.áhí'' ■)‘>Í^k.--'Íp>th:i/<' ' ■
t a s í t o H > i f a ' í * í ; í ; ' í ; f ( J í‘0;.',¿v. -í *'• •' -^ u '/íté ir iu iH í; hrfctv^ V ; A;
S jíf tS íiío f e iío i i. ,M ;iíó .r,:iíi; :,■;. ■;., .■. v,.:' rj . ^ i d b h -i í ; k t ó r h í ^ ,; ¿ ¿ . f s a - i * í ; ' ■:>.'
,rip^3»»1f!rf;|îîte-«'«y«? tíiy .x ü 'v. ■. i c;v;í>ic<^«6 é f a :.■:; r ^ S i ^ i i - u ‘i¡:
; fiíf*Krf,«ön'äK4r.3t .lio in tb iy • -. ..t;,:;.: -¡ ; , ; ;/■;■ ^ í':- :x-,í r¿K; ! VC: ‘ ^
3:.íir ■ .: 'jÖfe|§a3íi^í?rt:teW ' j
íWüdéi?^!,, ’” <
■ S ■ ■-'" ;?■■:' :'-ís:, ■:v.-"' '■'’ ■^'' ' :¡ ’ í
~ .,;iaR - r ; % M3|!l0m 'V ik ix -;;/;■•■ J í. ^
:.. ■. ■ r í h r.'-v/i^ ■:: ■ ^
.■>•: .'À--: -i' ■■■■■'-I/: : ,- . .■' -
■ -, .'' r- '.í;:’ '
■ f ‘ ' í í ^ \
" • ' V- ■ ,%■:■■!:■:- •.■' . ■ ' • ^ ■■ J /
. .H 4k
■ ■' ■ '■ ■■■■- \ rH i
/ ■^• ■- . ' t «-• -m êa<m ^vt s e s ^ 't t ^
•..; ■ ' ' ^ ÿi^*à€U Th
?{■:.: „ ■ /je '«■;& »,Ut>^r< ... '''.'' ífifívíñ V ^ i í k r ^ í t ; ^ : .< # í |s i ^ :-’■
;■ I '.'..r ■
^ ' k'■'■•"■ ■■^íef“ '
iî?fevi4:% ^
) í o m # ||t o í í . & í t ó « : í f ^ > í i # í * i i # K . . - , f,^l " à
?|V t ^ . ' P Ä ' ’ ' I
*J ij xH
v^;inui K tótítíM ^íqe<»^{J.^|í#¡r ^í>»* ^ M ^
,
^ ‘- í , ; * i V í
.jí
A tom m agkutató Intézet (Kovách Ádám)
Á llatorvos-tudom ányi K utatóintézet (Mészáros János)
B alatoni Lim nológiai K utatóintézet (Heródek Sándor-Elekes Károly) Csillagászati K utatóintézet (Balázs Lajos)
Filozófiai In téz et (Horváth Pál)
F ö ldtudom ányi K utatóközpont (Marosi Sándor-Póka Teréz-VerSJózsej) Irodalom tudom ányi Intézet (Bodnár György)
Jo g tu d o m án y i Intézet (Péteri Zoltán)
Kém iai K utatóközpont (Vinkler Péter-Szépvölgyi János-Tétényi Pál) Kísérleti O rvostudom ányi K utatóintézet (Szabó Dezső)
K özgazdaságtudom ányi K utatóközpont (Kovács János Mátyás-Koltay Jenő- Ványai Judit)
K özponti Fizikai K utatóintézet (Bartha László-Gadó János-Gyulai József- Janszky József-Jéki László-Lukács József-Szabó György-Tompa Kálmán-
Vértesy Gábor)
M ezőgazdasági K utatóintézet (Veisz Ottó) M űvészettö rtén eti K utatóintézet (Tímár Árpád)
N éprajzi K utatóintézet (Flórián Márta-Paládi-Kovács Attila) N övényvédelm i K utatóintézet (Gáborjányi Richard)
N yelvtudom ányi Intézet (Kiss Lajos)
Ö kológiai és Botanikai K utatóintézet (Borhidi Attila-Galántai Miklós) Politikai T u d o m án y o k Intézete (Balogh István)
Pszichológiai K utatóintézet (László János) Régészeti In tézet (Török László)
Regionális K utatások K özpontja (Horváth Gyula)
R ényi A lfréd M atem atikai K utatóintézet (Csirmaz Erzsébet) S zám ítástechnikai és Autom atizálási K utatóintézet
(Strehó M ária-Szász Áron)
Szegedi Biológiai K özpont (Chikán Ágnes)
Szociológiai K utatóintézet (Tamás Pál-Tibori Tímea)
T alajtani és Agrokém iai K utatóintézet (Várallyay György-Németh Tamás) T ö rtén e ttu d o m án y i Intézet (G latz Ferenc)
Világgazdasági K utatóintézet (Inotai András) Z en e tu d o m á n y i Intézet (Tallián Tibor)
A M agyar Tudom ányos Akadémia kutatóintézet-hálózata félszáz esztendős.
Az egyetem i oktatástól független kutatóintézetek töm eges alapítása a 20. századi tudom ányfejlődés eredménye. A 20. századé, am ikor a k u tatás a napi életfeltételeink újraterm elésében és javításában - m ind a technikai, m ind az egészségügyi, m ind a k u ltu rális életkörülm ényeink újraterm elésében - nélkülözhetetlenné lett. Nélkülöz
hetetlen, így kifizetődik a függetlenített főállású k u tató k töm eges alkalm azása és ad o tt célokra szerveződött kutatóintézetek létrehozása.
A századelőn m ind az Egyesült Állam okban, m ind Európában kialakulnak a nagy kutatóközpontok. Európában a legismertebbek: a Kaiser-WUhelm-GeselIschaft (1911) és a francia CNRS (1939) k u tatóhálózata. M agyarországon 1920 u tá n alapítják az első kutatóintézeteket állam i erőből, sajátos m ódon a társadalom -, m indenekelőtt a tö rtén ettu d o m án y területén. Ezt a term észettudom ányok területén csak gyenge kezdem ények követik - elsősorban a m agánszférában. Az állam i alapítású „tu d o m á
nyos nagyüzem "-et, am ely a kor kultuszm iniszterének, g ró f Klebelsberg Kunónak volt az álm a, m ajd paradox m ódon a szovjet rendszer valósította meg 1949 után.
A Szovjetunió a fejlett n yugati társadalm ak termelési, katonai előnyét - tanulva a ném etek példáján - a tudom ányos k u tatás intenzitásának erősítésével kívánta behozni. E célra kiterjedt kutatóintézet-hálózatokat h o z o tt létre. Hasonló m eg
gondolások vezették a szovjet m egszállás alá került közép-kelet-európai állam ok tudom ánypolitikáját 1949 u tá n . K özöttük a m agyar tudom ánypolitikát is: n agy költségráfordítással, a m ár meglévő kis m űhelyekre, kis k u tató i közösségekre alapít
va h o zn ak létre intézeteket. Egy részükben a közvetlen állam i-hatósági feladatok teljesítéséhez szükséges alkalm azott ku tatáso k at folytatnak m iniszteriális felügyelet a latt, m ásik részük alapkutatási célokkal az Akadémia felügyelete alá kerül.
Az akadém iai intézethálózat létrehozásának ideológiai-politikai céljait m ár elm osta a történelem (1990). A politikai-gazdasági változások, m indenekelőtt a tulajdon- viszonyok m egváltozása, az állam i közalkalm azottakat sújtó társadalm i válság pedig m eg rázta m ind a term észet-, m ind a társadalom kutató intézeteket. A századelőn m ár felism ert alapelv azonban érvényes m arad t a politikai rendszer leváltása u tá n is: az intenzíven m űk ö d tetett tudom ányos nagyüzem a közösség term elési és kulturális erőkifejtésének első szám ú segítője, m odernizációs m otorja lehet.
íg y gondolkodott az Akadémia vezetése 1990 u tán , am ikor a rendszerváltozás viharaiban m egőrizte k u tató h áló zatát. És ez az alapelv vezette az 199 7-ben megindí
to tt intézetkonszolidációs program ot, am elynek célja: az intézethálózatot a nem zet- gazdaság, a nem zeti érdekek szolgálatában tartani; a piacgazdaság körülm ényeihez igazítani; m egállítani a szétesést; m egállapítani az állam ilag g aran tált k utatói létszám ot, rendbe hozni az alapellátást, m ajd rendezni a k u tató i béreket, korsze
rűsíteni a m űszerellátottságot. És közben közös erővel korszerűsíteni a tudom ányos m enedzsm entet...
Ennek a folyam atnak egyik része az a törekvésünk, hogy az intézetek készítsék el a m ag u k „önéletrajzát". M utatkozzanak be a kutatói közösségeknek, az oktatói és a term elési szférának. És egyben - m in t m inden önéletírás közben teszi az ember - vessenek szám ot a m aguk erejével, hiányosságaival, tennivalóival. Hogy m agunk h a tá ro z z u k meg, au to n ó m m ódon, korszerűsítéseink útjait, az új célok elérésének legeredményesebb módszereit.
Budapest, 2000. október Glatz Ferenc
