v • o .
Kézirat gyanánt.
Állandó Néprajzi Bizottság és Magyar Néptudo- mányí Intézet.
Még a nagy összeomlás idején, az 1918. évi nov. 25-i összes ülésünkön, két indítványt terjesztettem a M. Tud. Aka
démia elé. Az egyik a müveit világ összes akadémiáihoz inté
zendő szózatra, a másik egy állandó néprajzi bizottság alapítá
sára vonatkozott. Az elsőnek szövegéül a szerkesztéssel meg
bízott elnökség és titkári testület" beadványomat fogadta el és ez hat nyelven meg is jelent. Az állandó néprajzi bizottság felállítását szorgalmazó indítvány teljes szövege az Akadémiai Értesítő 1920. évi 1. füzetében olvasható.
E második indítványomban utaltam arra, hogy a nép, mely örök forrása a nemzeti erőnek és örök letéteményese a faji tarta
lomnak, soha nagyobb jelentőséggel nem bírt, mint ma, midőn minden nép és miuden legkisebb nemzetiség a maga nyelvterü
letén, vagy a legszűkebbnek hirdetett nyelvrokonság kereteiben akar jövendő háztartásához berendezkedni. Azt is tudjuk, hogy a magyarországi nemzetiségekkel rokon szomszéd népek csodá
latos faji öntudatának ébresztői, faji politikájának élesztői az akadémiáik által művelt néprajzi tudományok voltak. A néphagyo
mány iránt a mi Akadémiánk már 1832-ben kezdett érdeklődni, de a népköltés emlékeinek gyűjtését utóbb egészen áthárította a Kisfaludy-Társaságra, mely irodalmi intézetünk e téren a leg
újabb időkig kiváló tevékenységet folytatott. A néprajzi tudo
mányok rendszeres művelésére már 1889-ben megalakult a Ma
gyar Néprajzi Társaság. A Folklore Fellows néphagyományt kutató nemzetközi tudományos szövetség magyar osztálya, mely
nek elnöke vagyok, kezdeményezésemre a háború előtti években országos gyűjtést indított. A M. Nemzeti Múzeum Orsz. Széchenyi- Könyvtárának minden ellenszolgáltatás nélkül beszolgáltatott gaz
dag eredmény, emlékirataim s különösen északi tanulmány utam itthon tolmácsolt tapasztalati indították arra a Vallás- és Köz- oktatásügyi Minisztériumot, hogy engem 1916-ban egy nem zeti múzeumi folldore-osztály szervezésével megbízzon s' hogy az új osztály számára a maga nemében páratlan Fock-féle lipcsei íolklore-könyvtárt megszerezze. A M. Nemzeti Múzeumnak egész
— Sebestyén Gyula 1. tag indítványa. — Tekintetes Akadémia !
t
}2
múzeummá gazdagodott néprajzi táráról sem feledkezve meg, végül joggal megállapíthattam, hogyha a magyar tudományosság ezidőszerint ennyire föl van a néprajzi tudományokban készülve,
„akkor a M. Tucl. Akadémia sem zárkózhalik el az elöl, hogy a legújabb idik szellemének megértésével a néprajzi tudomány o- kát munkakörébe ikt issa és egy állandó Néprajzi Bizottság meg
alapításával e tudományágak rendszeres művelését és támogatá
sát biztosítsa11.
Az új bizottság tárgykörét illetőleg utaltam arra, hogy a meglevő intézmények a gyűjtés munkáját tökéletesen elvégzik, az anyagot tudományosan feldolgozzák és hozzáférhetővé teszik, a kritikailag kiválasztható anyagból azonban eddig csak a nép
költési részt adta ki a Kisfaludy-Társaság; ,,a néptudomány minden egyéb eleme, a néplélektan, etimológia, tárgyi ethno- graphia, fajtörténet és fajanthropologia világa legelsörendű aka
démiai kiadványoknak szolgáltat gazdag anyagot. Ugyancsak az Akadémiára hárul az a feladat is, hogy a néphagyománjnak nemzetközi folklorisztikai szempontból nélkülözhetetlen kincskész
letét minden müveit nagy nemzetnek tökéletes kritikai kiadá
sokban hozzáférhetővé tegye. Mert a magyar tudománynak nemcsak felmérhetetlen kára, hanem sürgősen elhárítandó szégyene is, hogy ma már nincs Európának egyetlen népe sem, a mely
nek a nemzetközi összehasonlító műveletekre utalt folklore és minden egyéb néprajzi tudományág több adalékát ne ismerné, mint a magyarét. A mi esetünkben tehát nemcsak a hazai nép
rajz, különösen hazai néphagyományunk nyers anyagának idegen nyelvekre lefordított és tökéletes összehasonlító jegyzetekkel el
látott monumenta-sorozatát kell a külföldnek hozzáférhetővé tenni, hanem a külföldet is hozzáférhetővé kell tennünk az európai színvonalon álló magyar néprajzi tudomány számára. Erős a meggyőződésem, hogy a müveit nyugati nemzetek előtt a mi meggyötört túrstalan szegény ural-altáji magyar fajunknak semmivel sem tudnánk nagyobb tudományos tekintélyt szerezni, mint hogy ha a M. Tud. Akadémia és a M. Nemzeti Múzeum közös fémjelzésével a lehető legrövidebb idő alatt az ö nyelvü
kön, tehát német, angol) franczia és olasz nyelven egy ízig-vérig magyar tartalmú, de az ő folklorisztikájukat és ethnololiájukat minden legkisebb részletében is érdeklő évnegyedes folyóiratot megindítanánk.
„Tudom, hogy alapszabályaink értelmében a tudományt és irodalmat nekünk magyar nyelven kell művelnünk és terjeszte
nünk. Ezt a czélt Széchenyi szellemében 1869-ben állapítottuk meg. Az összehasonlító néprajzi tudományok azóta alakultak ki s ma már mindenki tisztában van azzal, hogy nemzetközi tudo
mányos módszerével a néprajz legnemzetibb tudomány-csoporttá
3
le tt: összehasonlító művelettel egy nép lelkiéletének nemcsak egyetemes tartalmát, hanem eredeti termékeit és hagyományos faji sajátosságait is megállapítja. Az európai nagy indogermán kultúrközösségben a magyar faj nyelvszigete az egyetemes nép
rajz szempontjából sem pusztán a kölcsönhatások rendkívüli nemzetközi jelentősége miatt fontos, hanem fontos a nemzeti és faji elemek mibenléteiének megállapítása miatt is. Ezért a nem
zetközi tudományos forgalomban elhelyezett magyar anyag még idegen nyelven is nemzeti tulajdonunk marad és a vele foglal
kozó nemzetközi nagy irodalom minden lapja nemzeti ügyünket szol
gálja, mert minden tudományos eredménye a nemzetközi piaczon forgalomba hozott magyar nemzeti tőkét gyarapítja.“
Mindezt meg kellett ismételnem, mert mióta a tekintetes Akadémiának bemutattam, indítványom s a benne foglalt fenséges tárgyú tudományos törekvés olyan elbánásban részesült, a mi párját ritkítja a magyar tudomány történetében.
Indítványomat az ezeréves magyar állam összeomlása és a megaláztatásra, sanyargatásra és végpusztulásra ítélt magyarság sorsa miatt aggodalmaskodó tudós testület egyhangúlag tudomásul vette s véleményadásra kiadta az erre illetékes II. osztálynak.
Vz osztály szükebb bizottságot küldött ki, mely állott Csánki Dezső osztályelnök, min. tanácsos, orsz. főlevéltárnokból, Fejér- pataky László osztálytitkár, egyetemi tanár, m. nemzeti múzeumi megbízott igazgatóból, Buday László 1. tag, min. tanácsos, m.
kit*, központi statisztikai hivatali igazgatóból és Sebestyén Gyula 1. tag, m. nemzeti múzeumi osztályigazgató, előadóból. Ez a bizottság azonban soha ülést tartani nem tudott. A vörös uralom idején a közoktatásügyi népbiztos megkezdte és zavartalanul folytatta a M. Nemzeti Múzeum szétrombolására és megszüntetésére irányuló munkálatait. A főigazgatónak ez ellen nem volt szava. Fogadalmat tétetett ezért későbbdelelősségre vont új alkalmazottakkal. Készség
gel hozzájárult ahhoz, hogy engem, helyettesét— könyvtár-igazgatói helyiségemben való zavartalan meghagyással — valamely látha
tatlan kéz a városligeti néprajzi osztály állományába áthelyez
tessen. Mikor a végleges szétzüllesztés határáig elérkeztünk, megírtam megalkuvást nem ismerő tiltakozásomat a liquidálás ellen. Emlékiratomnak hivatalból való fölterjesztését mint főigazgató megtagadta. Midőn a M. Nemzeti Múzeum megszüntetése után ő feles
legessé lett és elbocsáttatott, azon a czímen, hogy az Orsz. Könyv
tárban mint „fővezető“ a maga helyettese is volt, magát alacsonyabb rangban a könyvtárnál alkalmaztatta. A vörös uralom megszün
tetése után, a nélkül, hogy az igazgatósági ülésre engem is meghívott volna, az új folklore-osztályról tárgy altatott, miniszteri megbízatásomat, jelentéseimet, emlékirataimat tudatosan félre
magyarázni engedte és a maga eddigi rendelkezéseit is cserben
2
4
hagyva, az új folklore-osztály ügyét megbénította és annak szervezőjét osztályával együtt utóbb már nemcsak az Orsz.
Széchenyi-Könyvtárból, hanem a m. nemzeti múzeumi szolgálat kereteiből is elimináltatni kívánta.
Az így szított ellentéteket Fejérpataky egyetemi tanár és megbízott főigazgató, mint osztálytitkár, az Akadémia kebelébe is átplántálta és még jobban elmérgesitette. Tagságát a ki
küldött szűkebb bizottságban még akkor is megtartotta, midőn a II. osztályt egy olyan kibővített bizottság kiküldésére kértem, a melyből ő feltűnés nélkül kimaradhatott volna. íg y aztán az indítványozott állandó Néprajzi Bizottság szervezésének általam végzett előmunkálatai tárgyalhatok és a II. osztály elé, majd pedig az összes osztály elé vihetők nem voltak. Ellenben érvényt szerezni kívánt annak az indítványom előterjesztése alkalmával hangoztatott és szintén megbénítást czélzó álláspontjának, hogy az Akadémia pénzügyei most aligha engedhetik meg egy ilyen új Bizottság felállítását.
Mivel a kiéleződött ellentétek idején már az egész Aka
démia munkássága megvolt bénítva, ezt a szempontot én komo
lyan nem vehettem. Mert ha elvégre is segélyforrások keresé
sére leszünk utalva, akkor az új Néprajzi Bizottság minden más régi bizottságnál alkalmasabb lehet az ilyen források menyitá- sára és kimerítésére. Ezért én a munkatervnek „kézirat gya
n á n t ' a 30 — 40 munkatárs számára már korábban kinyomatott
„A magyar néptudomány fundamentumai“ czímü 57 kötetes tételét a múlt év tavaszán bemutattam a magyar pénzvilág egyik kitűnőségének, Bárczy Istvánnak, az ÉGISZ igazgatósága elnökének. Midőn ő még Budapest polgármestere volt, a város- rendezési tervek figyelembevételével, vele együtt dolgoztam a M. Nemzeti Múzeum tárainak külön palotákban leendő elhelye
zésén és egy nagyarányú Skansen-rendszerű nyilt múzeum-park- tervein. Az akkor tapasztalt meglepő néprajzi eligazodás most is megkönnyítette a tudomány gyámolítást kereső emberének hely
zetét. Számvetésem szerint az akkori valutáris viszonyok mellett 2 — 2 V2 millió koronával német és angol nyelven már ki tudtuk volna adni azokat az égetően szükséges, tehát gyorsan hódító kötöteket, a melyekből külföldön nemcsak az olcsóbb hazai elő
állítás ára térült volna meg, hanem kibontakozott volna munkater
vünk többi köteteinek megjelenési lehetősége is. Midőn Bárczy kilátásba helyezte, hogy a magyar faj elpusztíthatlan nemzeti tartalmának külföldön való tudományos megismertetésére ilyen összeget össze lehet teremteni, az ő tanácsára felkerestem Hegedűs Lórántot, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank akkori ügyvezető igazgatóját és a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületének elnökét. Nála az óriási méretű vállalat tervezetének bemutatása
után kifejeztem azt a kívánságunkat, hogy a gyűjtési akczió meg
kezdése előtt összehívandók volnának a budapesti pénzvilág kiválóságai és a vagyonosabb történeti családok képviselői, a kiknek aztán előadást tartanék az égésg müveit emberiség fel
világosítására szánt kötetek tartalmának mibenléteiéről. Mivel Hegedűs Lóránt őszre kívánta ezt az ülést halasztani, a terv végleg abban maradt, mert a TÉBE időközben éppen vele Íratta meg azt a nyílt levelet, a melyből mindenki megtudhatta, a kit illet, hogy ezután a pénzintézetek csak a nyomor enyhítésére áldoznak, könyvre nem.
E megmozdulásunk szele az Akadémiába is eljutott, mert a II. oszt. szorgalmazására az összes ülés, ezért a Pénzügyi Bizottság, végül pedig az Igazgató Tanács elhatározta, hogy indítványom ellen, mert az Akadémiának újabb megterheltetését jelentené, a leghatározottabban állást foglal. így aztán a június hó 21-én megtartott összes ülés részben az Igazgató Tanács, részben a II. oszt. véleménye alapján le is vette a napirendről, de úgy, hogy „kedvezőbb körülmények közt újra szóba hoz
ható lesz“.
A megkezdett akczióban sem ez a határozat, sem a TÉBE levele meg nem állított. Sőt ellenkezőleg! Tisztában voltam azzal, hogy a határozat nem a bizalmasan tárgyalt gyűjtési tervek ellen irányult, hanem a munkatársak számára kinyomatott 57 kötetes munkaterv német, angol, franczia és olasz nyelven megjelenendő 228 kötete ellen. És ha a tudomány tájékozatlan komoly munkásai körében ez riadalmat okozott, azon magam sem csodálkozom. Hiszen azt, a ki magyar lelkiszükséglet szá
mára egy ekkora kiadványt hozna szóba és magyar pénzen akarná megvalósítani, magyar könyvpiaczon pedig értékesiteni, azt komoly embernek nem volna szabad tekintenünk. „A magyar néptudomány fundamentumai“-nak munkatársai azonban tudják, hogy ők a müveit nagy nemzetek lelkiszükségletét az össze
hasonlító műveletekre utalt nemzetközi néptudománynak olyan nélkülözhetetlen magyar anyagával látják el, melynek első kötetei tartalmuk nem sejtett gazdagságával és eredetiségével, továbbá a függelékül csatolt tüzetes munkaterv teljességével, azonnal meghódítják a külföldi nyilvános könyvtárakat és a külföldi tudományos könyvpiaczot. Ugyan így tisztában vannak azzal is, hogy magyar tartalmú könyvekkel olyan külföldi pénznemek lesznek megmozdíthatok, a melyek magyar értékre átszámítva, példátlan méretekben múlnak felül minden itthon elérhető anyagi sikert.
Mielőtt tehát a fundamentumok munkatervét bemutatnám, a mondottakkal kapcsolatban két dolgot kívánok egész vilá
gosan megállapítani. Először azt, hogy a mai hazai pénzügyi
6
viszonyok közepeit, csak nehezen, évtizedekig tartó huzavonával megvalósítható nagy vállalat életképességének titka abban rejlik, hogy a magyar tudósok magyar tárgyú kötetei tulajdonképpen az angol, német, franczia és olasz tudományos irodalmakat gazdagítják egy olyan fajismertető néptudományi letéteményes
sel, a milyen a müveit emberiség számára még nem készült a világirodalomban. Másodszor azt, hogy mi az egyetemes nép
tudomány számára olyan magyar fundamentumokat fogunk le
rakni, a melyek a vállalatnak soha el nem évülő értéket biztosítanak, mert minden téren a magyar nép lelki és testi életének egész kincskészletét közöljük s az európai színvonalon álló magyar néptudománynak értékes eredményeit csak termé
szetes járulék gyanánt közöljük, hogy vele a magyar faj nemzeti tartalmának mesés gazdagságát igazoló kincseinket a nemzetközi összehasonlító néptudomány minden ágának gyorsan hozzáfér
hetővé tegyük s egyidejűleg a magyar néptudománynak nem is sejtett, vagy csak fogyatékosán ismert gazdagságát is nem
zetközi mérték alá állítsuk.
A kézirat gyanánt kinyomatott, névre szóló példányokban terjesztett s utóbb (a zárjelek szövegével) ki is bővített, sőt némi részben meg is rövidített, vagy összébb vont munkaterv egész terjedelmében így hangzik :
A magyar néptudomány fundamentumai.
A M. Tud. Akadémia néprajzi bizottságának megbízásából szerkeszti dr. Sebestyén Gyula. ■—- Magyar, német angol, fran- czia és olasz nyelven kiadja a M. Tud. Akadémia. (Magyarul esetleg csak a csillaggal megjelölt kötetek jelennek meg.)
I.
A magyar néphagyomány emlékei. Összehasonlító folkloiásztikai tanulmányokkal és jegyzetekkel ellátott kritikai kiadás. Szerkeszti dr. Sebestyén Gyula.
I. kötet: Régi népszokások gyűjteménye. Pogány kori ere
detű téli napfordulati regös-énekek. A XI. században kialakult regös-misztérium és ennek egy töredéke. Középkori eredetű bábtánczoltató betlehemes játékok és egyéb karácsonyi miszté
riumok. Háromkirályok, Balázsolók, palázolók, húsvéti, pünkösdi szokások. A gyermekjátékok régiségei. Számos ábrával és zenei melléklettel. Szerkesztette dr. S e b e s t y é n Gy u l a .
*11. kötet: Népi színjátékok. A magyar bányászok „Adám és Éva“, „Heródes“ és „Árgyélus és Tündér Ilona“ czímü népi színjátékai. Számos ábrával és zenei melléklettel. Gyűjtötte és szerkesztette dr. S e b e s t y é n Gy u l a .
III. kötet: Magyar népballadák és románczok. Szerkesz
tette dr. B e ö t h y Z s o l t és dr. S o l y m o s s y S á n d o r . IV. kötet: Magyar népdalok gyűjteménye. Szerelmi dalok, katonadalok, pásztordalok, bordalok, tréfás dalok, gyermek-rig
musok. Szerkesztette dr. G y u l a i Á g o s t és V a r g h a Gy u l a . V. kötet: Magyar hösmondák. A középkori mondái for
rások : énekmondók, krónikások, néphagyomány. Osmondák. A hun-avar-magyar kapcsolat mondái. A magyar honfoglalás mon
dái. Hős kalandok. Király-mondák. Helyi mondák. Szerkesztette dr. S e b e s t y é n G y u l a .
VI. kötet: Magyar népmondák és legendák. Szerkesztette dr. B á n A l a d á r , dr. S o l y m o s s y S á n d o r és V i k á r B é l a .
VII— Vili. kötet: Magyar népmesegyüjtemény. Két kötet
ben. Szerkesztette és összehasonlító jegyzetekkel ellátta dr.
B e r z e N a g y J á n o s .
(IX. kötet: A magyar népmesék typologiája. Irta dr.
B e r z e N a g y J á n o s . )
*X— XI. kötet: A magyar néphit emlékeinek gyűjteménye.
Két kötetben. Gyűjtötte a Magyar Néprajzi Társaság és a Folklore Fellows magyar osztálya. Szerkesztette — — és S z e n d r e y Z s i g m o n d .
*XII. kötet: Magyar mythologia. Irta — — . II.
A magyar népzene emlékei. Tanulmányokkal és jegy
zetekkel ellátott kritikai kiadás. Szerkeszti Bartók Béla, dr.
Kodály Zoltán és dr. Sebestyén Gyula.
*1— X. kötet: A magyar nép epikai és lírai dalainak egyetemes dallam-gyüjteménye. Hatezerötszáz dallam. B a r t ó k B é l a közre
működésével szerkesztette dr. K o d á l y Z o l t á n .
*XI. kötet: Magyar daltipusok. Szerkesztette dr. L a j t a L á s z l ó .
*XII. kötet: Magyar történelmi és népi hangszerek. Számos ábrával. Irta B a r t ó k B é l a és I s o z K á l m á n .
XIII. kötet: Magyar-tót népzenei kölcsönhatások. Irta B a r t ó k B é l a ,
XIV. kötet: Magyar-délszláv népzenei kölcsönhatások. Irta XV. kötet: Magyar-román népzenei kölcsönhatások. Irta B a r t ó k B é l a .
A magyar nép ethnographíája, ethnologiája és an- thropologíája. Számos míimelléklettel és szöveg közé nyomott ábrával. Szerkeszti — — és dr. Sebestyén Gyula.
*1. kötet: A magyarok eredete és a magyar nemzet kialaku
lása. Irta — — és dr. M u n k á c s i B e r n á t.
*11. kötet: A magyarok vándorlásai és települési viszonyai.
Irta (dr. C h o 1 n o k y J e n ő és) dr. gróf T e l e k i Pál .
*111. kötet: A magyar faj anthropotogiája. Irta dr. B a r- t u c z L a j o s .
IV. kötet: Magyarország népeinek demograpldája. Irta dr.
B u d a y L á s z l ó .
V. kötet: Magyarország népeinek ethnologiája. Irta dr.
J a n c s ó B e n e d e k és dr. K o v á c s A l a j o s .
*VI. kötet: A magyar nyelvjárások területeinek ethnologiája.
Irta dr. E r d é l y i L a j o s .
VII. kötet: Az erdélyi magyarok és székelyek. Irta dr.
V i s k y K á r o l y .
VIII—X. kötet: A magyar ősfoglalkozások. Három részben, 1 rész : Halászat és vadászat. Herman Ottó életrajzával.
Irta H e r m a n Ot t ó , dr. L a m b r e c h t K á l m á n és dr.
S z a b ó K á l m á n .
2. rész : Pásztorélet. Irta H e r m a n Ot t ó , dr. L a m fa
re c h t K á l m á n és dr. M a d a r a s s y L á s z l ó .
3. rész: Földmívelés. Irta dr. B á t k y Zs i g m o n d és
*XI. kötet: A magyar puszta és tanya világa. Irta dr.
C z e t t l e r J e n ő és dr. M a d a r a s s y L á s z l ó .
*XII. kötet: A magyar szőlészet és pinczegazdaság leíró és történeti néprajza. Irta P e t t e n k o f f e r S á n d o r , dr. S e b e s t y é n G y u l a és — — .
*XIII. kötet: A magyar ház. Irta dr. B á t k y Z s i g- m o n d és — — .
*XIV. kötet: Magyar malmok. Irta dr. L a m b r e c h t K á l m á n .
*XV. kötet: A magyar kismesterségek ethnographiája. Irta *
*XVI. k ötet: A fémek népi megmunkálása Magyarországon.
Irta E d v i I l l é s A l a d á r és — — .
*XVII. kötet: A magyar kerámia. Irta Á c s L i p ó t .
*XVIII. kötet: A magyar hímzés. Irta — — .
*XIX. kötet: A magyar ornamentika. Irta G r ó h I s t v á n .
9
*XX. kötet: A magyar népviselet. Irta dr. G y ő r f f y I s t v á n .
*XXI. k ötet: A czifra szűr és a suba. Irta dr. G y ö r f f y I s t v á n .
XXII. kötet: A magyar nép ősi epigraph,iája. Két részben.
1. rész. A számrovás és a tulajdonjegy. Irta dr. S e b e s t y é n Gy u l a .
2. rész. A magyar rúna. Irta. dr. S e b e s t y é n G y u l a .
*XXIII. kötet: A z élő magyar jogszokások gyűjteménye.
Gyűjtötte a Folklore Fellows magyar osztálya. Szerkesztette T a g á n y i K á r o l y .
(*XXIV. kötet: A magyar nép természetvilága. Irta — — és dr. H e r r m a n n An t a l ) .
*XXV. kötet: Júliám magyar barát és domonkos társainak felfedező keleti útja 1235-ben. Julián levelének és Richárd római jelentésének eredeti latin szövegével. Irta dr. S e b e s t y é n G y u l a és dr. g r ó f T e l e k i Pá l .
XXVI. kötet: Magyar-német népnyelvi és néprajzi kölcsön
hatások. Irta — — , dr. H e r r m a n n A n t a l é s --- . XXVII. kötet: Magyar-tót népnyelvi és néprajzi kölcsön
hatások. Irta — — és dr. P e c h a n A d o l f .
XXVIII. kötet: Magyar-délszláv népnyelvi és néprajzi köl
csönhatások. I r t a --- és dr. S z e g e d y R e z s ő .
XXIX. k ötet: Magyar-román népnyelvi és néprajzi kölcsön
hatások. Irta dr. S c h m i d t T i b o l d .
XXX. kötet: A magyar ethnographia, etimológia és anthro- pologia irodalma. A fontosabb művek kivonatos ismertetésével.
Irta dr. H e r r m a n n A n t a l . IV.
* Ethnos. A M. Tud. Akadémia néprajzi bizottságának, a M. Nemzeti Múzeum folkloi’e-osztályának, néprajzi tárának és a Folklore Fellows magyar osztályának közlönye.
Magyar, német, angol, franczia és olasz nyelven megje
lenő évnegyedes folyóirat.
A M. Tud. Akadémia és a M. Nemzeti Múzeum megbízá
sából szerkeszti--- é s ---—.
Azt hiszem, ez a munkaterv mindenkit meggyőz arról, hogy körvonalai megvoltak már az inditvány előtt, részleteinek ki
alakításához és a leendő munkatársak összetoborzásához pedig a szükebb bizottság kiküldése után nyomban hozzáfogtam. Sőt gondoskodás történt arról is, hogy a munkásság megkezdése esetére az először megjelenő sorozat legfontosabb köteteinek szerzői készenlétben legyenek. A fentebb jelzett támogatásnak
10
kilátásba helyezése után néhány kötetnek már a tervrajza is el
készült. Készenlétben álló munkatársaim csak akkor szereltek le, midőn a közben pénzügyministerré lett Hegedűs Lóránt kezde
ményezésére a M. Tud. Akadémia nagy segélyakcziója megindult.
Nekünk itthon valóban félre kellett állnunk; de annál nagyobb erővel kezdtem dolgozni külföldön. A múlt évi kará
csony hetében már egészen elkészültem az amerikai magyarság
hoz intézendő felhívások irataival. Eddigi gyűjtéseiknek ered
ménye csodálatos mértékű megértésről és hazafias részvétről tanúskodtak. Abban a tudatban, hogy az Egyesült-Államok ma
gas fokon álló magyar hirlapirodalma a magyar faj elpusztítha
tatlan nemzeti tartalma egész világra szóló tudományos ismer
tetésének ügyét hathatósan fel tudja és fel is fogja karolni, külön felkértem az „Amerikai Magyar Népszava“, legrégibb new- yorki napilapunk kitűnő szerkesztőjét és tulajdonosát, Berkó 1).
Géza urat, az „Amerikai Magyarság“ new-yorki napilap szer
kesztőjét, Bokor Ferencz urat, s az „Előre“ ugyanottani napilap szerkesztőjét, Varga Károly urat, valamint a Detroitban heten
ként kétszer megjelenő „Magyar Hírlap“ szerkesztőjét, Márk Béla urat is, hogy lehetőleg egyöntetűen eljárva, munkatervünk tüzetes ismertetésével kapcsolatban a következő felhivást kinyo
matni és olvasóiknak figyelmébe ajánlani szíveskedjenek:
Midőn Kossuth Lajos meglátogatta Amerikát, angol nyelven szónokolt, hogy a magyar szabadságharcz leveretését a müveit emberi
ség szégyenének bélyegezhesse. Alig múlt el két emberöltő és Ameriká hoz már nem angolul szólunk, hanem odaszakadt véreinknek liarmincz amerikai magyar újságban magyarul sírjuk el, hogy a mostani világ
háború már nem szégyent, hanem a müveit emberiség legnagyobb bűneinek egyikét zúdította a társtalan magyar nemzetre. Azért, hogy Szent István koronájának birtokaiért minden nemzetiségünkkel váll
vetve vitézül harczoltunk, a békekötéssel ezeresztendős szép orszá
gunkat könyörtelenül szétrombolták. Rákóczi kuruczainak derék tót és ruthén utódait a cseheknek, a Hunyadiak, Zrínyiek, Frangepánok, Jurisicsok és Damjanichok szlovénjeit, horvátjait és szerbjeit a bal
káni szerbeknek, Széchenyi, Deák és Liszt Ferencz vármegyéinek nyugatmagyarországi német falvait az osztrákoknak, egész Erdélyt és a Tiszántúl és a Bánát nagyi’észét pedig az ifjú Romániának ítél
ték oda. És hogy a megcsonkított ország meghagyott harmada élet- képtelen nyomorék legyen, a leszakított területekkel a magyar nép harmada is cseh, szerb, osztrák és oláh fenhatóság alá rendeltetett.
íme, akkor, midőn közeli és távoli rokonnépeket a népjog alapján egyesítenek, példátlan igazságtalansággal szétszakgatják azt a dicső magyar népet, a mely ezer éven át a nyugati művelődésnek osztályosa és kelet felől soha át nem tört védőbástyája volt! Bün
tetnek benne egy államalkotó népet azon a czímen, hogy nemzeti ségeit elnyomta. Holott a néptudomány bizonyítani tudja, hogy a nemzetiségek nyelvét meghagyva, évszázadokon át a nemzetiségek
Amerikai magyar véreink!
11
gyarapodására békés lelki csereviszonyt folytatott. Gazdasági, ipari és kereskedelmi téren pedig az utolsó két emberöltő alatt őket olyan előnyökben részesítette, bogy miattuk bíínös belpolitikai lelkiismeret
lenségből inkább magát hanyagolta el — egészen addig a fájdalmas végletig, a hol már amerikai magyar véreink kivándorlásának kény
szere is elkövetkezett.
A megsemmisítő ország-rombolás után szerencsére kiderült, hogy a magyar nemzet legnagyobb értéke, a magyarság közös lelki tökéje, semmi kárt sem szenvedett. A testi ember kezéből kihullott fegyver helyett itt a lélek fegyvereinek olyan gazdak arzenálja áll rendelkezésünkre, a mellyel elvégre is vissza tudjuk állítani az ideig
lenesen megcsonkított Magyarország területi épségét. Az arzenál leg
hatalmasabb fegyvereit a néptudomány szolgáltatja. Ezért a Magyar Tudományos Akadémiában már 1918 októberében kezdeményeztem egy állandó néprajzi bizottságot és Akadémiánk nevében megírtam azt a müveit világ összes akadémiáihoz intézett szózatot, a mely hat nyelven került forgalomba. A Magyar Nemzeti Múzeumban már 1916- ban megalapoztam az új folklore-osztályt, a Folklore Fellows magyar osztályával pedig már 1912-ben megkezdtem azt az egész országra kiterjeszkedö vállalkozást, mely 1920 áprilisa óta állami feladattá lett, tehát intézményesen folytatja a magyar néphagyomány gazdátlan kincseinek összegyűjtését. Végül 1920 folyamán a néptudomány terén dicsőséggel működő kitűnő magyar tudósokkal szövetkeztem arra a súlyos viszonyok közt szinte emberfelettinek tetsző feladatra, hogy az értéke szerint még nem ismert és meg sem becsült, az ártatlanul elitéit és igazságtalanul meg is büntetett magyar népet az egész művelt emberiséggel megismertetjük.
A magyar nemzet mostani megpróbáltatásának egyik főoka az, hogy a szomszédságában leskelődö ellenségek és az őket eszközül felhasználó nemzetközi politikusok el tudták hitetni a világgal, hogy a szláv, germán és román nyelvterületek ütközőjén elhelyezkedett rokontalan magyar fajnak ma már nincs s talán nem is volt soha számottevő nemzeti tartalma. Való igaz, hogy a magyar tudományt s általában a magyar szellemi életet ezen a téren óriási mulasztások terhelik Be kell vallanunk, hogy Európának nincs egyetlen népe sem, még a czigányt és albánt vagy a nomadizáló lappot és tatárt sem véve ki, melyet a nemzetközi néptudomány a pusztán katonai erényeiről és a ráfogott hazug betyár-romantikáról híres magyar nép
nél jobban ne ismerne.
Ahhoz, hogy ezt a szégyenletes és következményeiben mindig káros állapotot egyszersmindenkorra megszüntessük, szükséges, hogy a magyar népélet és néplélek minden kincskészletét és a vele fog
lalkozó magyar néptudomány minden értékes eredményét angol, német, franczia és olasz nyelven hozzáférhetővé tegyük. E hírlap jeles szer
kesztőjének megküldöttem azt a munkatervet, a mely 57 kötetben ínégy nyelven 228 kötetben) és egy évnegyedes többnyelvű folyóirat
ban a Magyar Tudományos Akadémia fémjelzésével ellátva kívánja a magyar népet az egész müveit emberiséggel megismertetni. Meg
küldöttem a Folklore Fellows magyar osztályának immár 15 ezer példányban megjelent tájékoztató füzetét is, mely igazolja, hogy az országos gyűjtés a Magyar Nemzeti Múzeum folklore-osztálya számára dolgozik és a magyar nép lelki életének egész világára kiterjeszke
dik. Sajnos, megfelelő katalógusok hián igazolni azt már nem tudom, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi tára szintén rendelkezik már olyan gazdag múzeális anyaggal, mely a magyar népélet színes világának ismertetését szintén lehetővé teszi.
12
Ha tehát e világraszóló, külföldi mérték szerint is példátlan
nak mondható tudományos vállalkozásoknál tekintetbe vesszük azt, hogy ma Magyarországon a magyar pénz elértéktelenedése követ
keztében 1 millió koronával csak 4 —5 kötetünket lehetne kiadni, akkor nyomban megállapíthatjuk, hogy nekünk a vállalat lebonyolí
tásához a Magyar Tudományos Akadémia egész vagyona sem volna elég. Nekünk a halálosan megsebzett ország megmentésének leghatal
masabb fegyvereit mégis meg kell ragadnunk ! Ezért fordulunk hozzá
tok. boldogabb viszonyok közt élő amerikai magyar véreink és kérünk benneteket, hogy hatalmassá lett dollárjaitokból az anyaországotok védelmét ellenállhatlan erővel szolgáló magyar néptndománynak is juttatni szíveskedjetek!
Ha kedvelt újságaitok szerkesztőinek beküldött adományaitokból 15—20 ezer dollár összegyűlt, világraszóló vállalatainkat azonnal meg
indíthatjuk (tudományos folyóiratunkat hálából számotokra megküld- hetjük) és ti, a kik néhány nélkülözhető dollártokkal a hazafias áldo
zatkészség oltárához járultatok, hálásan nyilvántartott neveteket örök időkre beírjátok a magyar tudomány és a megvédelmezett magyar nemzet történetébe.
Budapesten, 1920 karácsony havában.
Dr. Sebestyén Gyula, magyar nemzeti múzeumi igazgató, mint a Folklore Fellows magyarországi elnöke.
Utána f. é. január 7-én a következő rövidebb felhívást küldtem el az Egyesült-Államok 25 magyar hetilapjának, továbbá
1 magyar és 1 angol nyelvű magyar havilapjának :
Ismertessük meg a magyar népet az egész müveit világgal.
Három new-yorki napilapban és egy detroit i lapban dr. Sebestyén Gyula magyar nemzeti múzeumi igazgató és a Folklore Fellows nem
zetközi tudományos szövetség magyarországi elnöke a néptudomány legkiválóbb magyar munkásai nevében egy terjedelmes kiáltványt tett közzé, a melyben arra szólítja fel az amerikai magyarságot hogy közadakozás útján gyűjtsön össze 20 ezer dollárt és ezzel tegye lehetővé, hogy a magyar népélet egész világát és a magyar néplélek . óriási kincskészletét angol, német, franczia és olasz nyelven 57 kötet
ben, négy nyelven, tehát összesen 228 kötetben, megismertessék az egész művelt emberiséggel. A Magyar Tudományos Akadémia kiad
ványának szánt hatalmas sorozat, a fenti lapokban szintén megjelent munkaterv szerint, olyan méretű népismertetés lesz, a milyen eddig még nem jelent meg az egész világirodalomban. Az igazságtalanul megcsonkított magyar anyaországnak és az embertelen kegyetlenség
gel sanyargatott magyar népnek most és a közel jövőben azért lesz szüksége erre az ismertetésre, mert a tudomány legyőzhetetlen fegy
vereivel elvégre is el tudjuk némítani azt az ellenséges nemzetközi politikát szolgáló, háborút szító, vegyes nyelvű boldog országok népeit egymásra uszító bérencz-irodalmat, a melynek sikerült végnél- küii kazudozásaival Magyarország romlását előkészíteni és az állam
alkotó magyarság sírját megásni. Ez a hatalmas vállalat most az egész világot meggyőzi majd arról, hogy a germán, szláv és román népek közé beékelt 10 milliónyi magyarságnak olyan hatalmas nem
zeti nyelve és európai szinten álló kultúrájának olyan gazdag nem
zeti tartalma van, hogy azt a keleti veszedelmek ellen kilenczszáz esztendeig állandóan védelmezett nyugati művelt népeknek hálátlanul
cserbenhagyni, igazságtalan békével megbénítani, agyonsanyargatni, halálrasebezni nem lehet és nem is szabad.
A nagy vállalat megiratása, négy nyelvre való lefordíttatása és kinyomatása a mai magyar viszonyok szerint legalább 100 ezer dollárba kerül. Ezen összegből azonban az amerikai magyarságtól kért 20 ezer dollár már elégséges arra, hogy a vállalat 40—45 kö
tettel azonnal meginduljon s ezen első kiadványainak fokozatosan befolyó árával a folytatást is biztosítsa. Mivel az egész magyarság és a mi anyaországunk megvédelmezésének szent ügyéről van szó, lelkünk legmélyéről szakadt esdekléssel kérjük hü olvasóinkat, hogy néhány nélkülözhető dollárjukat hozzánk, vagy közvetlenül Sebestyén igazgató úrhoz (Budapest, VIII., József-utcza 6.) eljuttatni szíves
kedjenek.
A fenséges czélt szolgáló adományokat névszerint nyilvánosan nyugtázzuk és rendeltetési helyükre pontosan eljuttatjuk. Gyűjtésűn
ket az adakozók teljes névsorával a magyarországi lapokban szintén nyugtázni fogják.
A kísérőlevelekben mindegyik szerkesztő urat megkértem, hogy lapjának minden ezzel foglalkozó számából két példányt hoz
zámeljuttatni szíveskedjék. Az országunkat fojtogató szomszédos kis államok a mi amerikai postaforgalmunkat annyira zaklatják, hogy eddig a napilapok közléséről egyáltalán nem értesültem, s a hetilapok közül is csak a ,,Buffaloi Híradó“ febr. 12-iki száma, a joungstown-i „Amerikai Magyar Hírlap“ febr. 6. és 17-iki s a „St.
Louis és Vidéke“ márcz. 4-iki száma érkeztek meg. A „Bridgeport“
febr. 9-iki felhívásának kivágott szövegét Berzeviczy elnök úr ismer
tette meg velem. A new-yorki „Amerikai Magyarság“ tisztelet
példányt küld, de csak a márcz. 7, 8 és 12-iki számokat kaptam meg, s ezekben már nincs szó a korábban lezajlott gyűjtési moz
galmakról. Ezért kell keresnem a módját, hogy az összes lapok
kal pontos összeköttetést létesíthessek. Mert a mit az ideérkezett hetilapokban olvasunk, könnyekig megható lapjai lesznek a magyar tudománypártolás történetének. így a „Buffaloi Híradó“ a fenti rövidebb felhívás szövegének közlése után így folytatja:
Ez az egyetlen egészséges munka tudtunkkal, a mire Amerika magyarságát a háború lezajlása óta kérték.
MEGADJUK!!!
Akármilyen keservesen, de megadjuk! Buffalo város magyar
ságára mintegy öt-hatszáz dolláros kvóta esik s ha Buffalo és Vidéke Magyar Nagybizottság nem tudná magára vállalni ezt, a Buffalloi Híradótól házról házra fognak menni a kollektorok és összeszedjük a ránk eső részt. De ha Ön magyar ember, ne várjon, hozza el, a mit oda szánt, hogy a munka annál hamarabb megindulhasson. Hozza be a szerkesztőségbe, a honnan kétszerre, vagy háromszorra elküldjük a fent jelzett helyre.
A „St. Louis és Vidéke“ és az „Amerikai Magyar Hírlap“
hosszú fejtegetésben méltatja a vállalat világraszóló jelentőségét.
Figyelmeztetik olvasóikat, hogy megvalósulása esetén számos nél
külöző tudóson fog segíteni. Hangsúlyozzák, hogy egy ilyen fáklya
14
gyújtáshoz a kért húszezer dollár jelentéktelen befektetésnek lát
szik. „Befektetés — teszik hozzá éleselmüen — a leromlott magyar név nemzetközi értékének a helyreállításában és befektetés a szó rideg üzleti értelmében, mert az eladásból befolyó pénzből elsősor
ban a kiadás költségeit fedezik és így tulajdonképen csak előle
gezésről van szó.“ Végül buzdítják az Amerikai Magyar Szövet
séget, hogy a gyűjtés ügyét egységes irányítással intézze el. Az
„Amerikai Magyar Hirlap“ a következő számban megindító rész
letességgel leírja, hogy a szerkesztőségben megjelent adakozók milyen hazafias, fajszeretettől izzó szavak kíséretében szolgáltatják át 5— 10 dollárjaikat. Egyben újságolja, hogy az Amerikai Magyar Szövetség legközelebb körlevél útján fordul majd az amerikai magyar néphez.
Az adakozók tájékozottságának és lelkesedésének fokmérő
jéül ide iktatom M árk József erdélyi honfitársunk szavait:
— Szerkesztő úr, nem vagyok gazdag ember. Tessék öt dollár és ha lehet, később többet adok. Milyen nagyszerű eszme. A magyar nép dalait, mondáit, regéit, költészetét idegen nyelvekre leíordítva kiadni a legnagyobb szolgálat, a mit a nemzet érdekében tehetnek.
Alig várom, hogy a könyvek megjelenjenek angol nyelven. Rögtön hozatok belőlük és odaadom minden amerikai ismerősömnek. Hadd olvassák, hogy milyen a magyar nép tiszta lelke ! A Csaba regéje, a Hadakútja, a mi székely népmeséink hamarosan meggyőzik majd az amerikaikHt, a kiknek véleményét rólunk megmérgezték az oláhok és csehek, hogy a magyar nem barbár, hanem kultúr nemzet, a mely méltán büszke lehet fiai szerzeményeire.
Ress József amerikai rövidséggel végzett: „Ennél érdemesebb dolgot nem olvastam. Ez igazán megérdemli a pártolást. Itt van 10 dollár. Később még többet adok“.
Ilyen példák után az Amerikai Magyar Szövetségnek csak
ugyan módjában lesz azokat a hazafias tűzben égetett téglákat összegyűjteni, a melyből a magyar tudósok a mostani válságos időkben is fel tudják építeni a magyar néptudomány világraszóló hatalmas arányú templomát.
íme, az Oczeánon átérkezett első hírek máris arra enged
nek következtetni, hogy „A magyar néphagyomány fundamen
tumai“-nak megkezdése biztosítva van. Hihetőleg Széchenyi- Vanderbilt grófné és Schwab Károly szintén támogatja majd az örvendetesen megindult amerikai gyűjtési mozgalmakat, mert egyidejűleg az ő figyelmüket külön levélben irányítottam rá az amerikai magyar lapok akcziójára. Teljesség kedvéért megemlítem még, hogy a Carnegie Endowment for International Peace elnök
ségéhez angol beadványt intéztem. Tüzetesen megismertettem a nagy vállalkozás mibenlétét és kértem, hogy óriási alapítványuk félmillió dollárnyi évi kamataiból, a mennyiben a szolgált czélok ezt csakugyan megengedik, az angol és egyéb nyelvű magyar kiadvány létrejöttét előmozdítani szíveskedjenek.
15
E részletes beszámolóval azért tartoztatom, mert az utóbbi összes ülésen, a melyen jelen nem lehettem, az említett bridge- porti lapból kiollózott felhívás szóba került és általam kellőleg nem tájékoztatott akadémikus társaim megnyugodtak abban a merőben téves megállapításban, hogy ahhoz a minden körülmé
nyek közt, minden tudományos és minden hozzáférhető hazafias esz
közzel megvalósítandó fenséges tartalmú munkatervhez, melyet mint a II. osztály kiküldött szükebb bizottságának előadója több akadé
mikus társam, múzeumi kollegám és más téren működő tudós munkatársam segítségével elkészítettem, a M. Tud. Akadémiának nincsen köze.
Amennyiben ismét az igényelt 10 0 — 120 ezer dollárnak megfelelő 4 0 — 50 milliónyi rossz magyar pénz réme kísértett, az újabb nemzeti adományok milliókra menő tömegével támogatott M. Tud. Akadémia színe előtt most tiszteletteljesen megújítom azt az alázatos kérelmemet, hogy 1918 nov. 25-én beterjesztett második indítványom és fentebb ismertetett élőmunkátataim figye
lembe vételével az állandó Néprajzi Bizottságot sürgősen meg
alapítani méltóztassék.
*
A M. Tud. Akadémiának összesen tizenhárom tudományos bizottsága van. Ezek közül nyolcz az ügyrend szavai szerint a három osztály „kifolyásának tekintendő“. Egy, a Balkáni Bizott
ság, a háború kitörésének esztendejében az összes Akadémia kifolyása gyanánt jött létre. Háborús okok következtében utóbb fölvette a Keleti nevet. Az Almanach 1917-ben már így említi, így szerepel az Ügyrend 43. §-ában is, míg a 45. § még mindig Balkániról beszél. Mivel költségvetése nincs, nagyon érthető, ha az Igazgató Tanács minden ilyen újabb vállalkozás megakadá
lyozására készséget tanúsított. Mert hiszen tengődtek az osztá
lyok költségvetéssel bíró régi bizottságai is. Az Akadémia 1917- ben összesen 70,970 K-t fordított reájuk, pedig a Hadtörténeti Bizottság a dotácziót igénybe se vette. Mivel az idei költség- vetés a tavalyi 532,980 K-ás előirányzat helyett 1921-re már 2.943,980 K-t szerepeltet összes bevétel gyanánt, a bizottságok javadalmazása is tetemesen megváltozott. így a Nyelvtudományi 308,000, a Classica-philologiai 66,500, az Irodalomtörténeti 219,527,aTörténelmi 1 4 9 ,8 8 1 ,a Hadtörténelmi 62.200,aNem zet- gazdasági 213,420, az Archaeologiai 62,000, a Mathematikai és Természettudományi 160,000 K évi javadalmazásban részesül.
Ha most már tekintetbe vesszük azt, hogy a M. Tud.
Akadémiához a pénzügyi javaslatok elkészítése óta is tetemes adományok folytak be, semmi ok sem forog fenn arra. nézve, hogy az Igazgató Tanács, illetve ennek Pénzügyi Bizottsága továbbra is ellenezze az új Néprajzi Bizottság megalapítását.
16
Nyomban hozzá kell adnom, hogy én már eleve tisztában voltam egy más irányban kiépített pénzügyi tervezettel, a mely annak idején hivatva lett volna és hivatva lesz jövendőre is a M. Tud. Akadémiát lehetőleg tehermentesíteni. Ezen tervezet alapján indult meg a később abban maradt, de jövőre még nagyobb arányokban folytatandó hazai gyűjtési akcziónk. Ugyan
ennek szellemében folynak a fentebb megismertetett amerikai gyűjtések is. Mert hogyan is vállalhatna a M. Tud. Akadémia minden személyi és ügyrendi nehézség leküzdésével egy olyan tizennegyedik új bizottságának működéséért teljes erkölcsi és anyagi felelősséget, a melynek munkatervében „A magyar nép
tudomány fundamentumai“-nak fentebb felsorolt 57, illetve 228 kötete és az évnegyedes többnyelvű folyóirat szerepel ?! Hiszen az első négy nyelven megjelenő irodalmi vállalat az egész művelt világ számára készül, terjesztése nem a hazai könyvpiaczon bonyolódik le és előállításához a mostani pénzügyi leromlás idején, külföldi erőforrások igénybevétele nélkül, az Akadémia egész vagyona sem volna elég.
Ezért a világraszóló magyar vállalat nemzetközi téren pompá
san érvényesülő örökéletű tartalma engem már a kezdet kezdetén egy olyan Magyar Néptudományi Intézet szervezésével is foglal
koztatott, amelyet a M. Tud. Akadémia kiadványának szánt hatal
mas vállalat és folyóirat megindításának anyagi biztosítása után a vállalat tudós munkatársai vannak hivatva a világhóditásra tel
jesen fölkészült magyar néptudomány és a magyar néptudományt magába kebelező M. Tud. Akadémia örök dicsőségére megal
kotni. Ez az intézet anyagi téren teljesen függetlenül megteremti tőkéjét, szellemi téren pedig a M. Tud. Akadémia befolyásának szabályszerű biztosításával létrehozná, kinyomatná és tei’jesztené mindazon tudományos termékeket, a melyeket akadémiai kiadvá
nyoknak szánt, — a melyeket t. i. az Akadémia nála megrendelt, vagy tőle ilyenekül elfogadott. Szóval a M. Tud. Akadémia fémjelzé
sével megjelenő és az egész világon terjesztendő kiadványait telje
sen ingyen csatolná a M. Tud. Akadémia szellemi tőkéjéhez, viszont a tulajdonjogot sértetlen egészében maga számára fentartaná.
Azt hiszem, most már a napnál is világosabb, hogy én minden anyagi felelősség támasztása nélkül szónokoltam drága amerikai véreink előtt a M. Tud. Akadémiának szánt óriási vál
lalatról és a M. Tud. Akadémia egész müveit világon meghor
dozandó fémjelzéséről. Mivel az ö megértésük a vállalat meg
indítását biztosítja, következik majd annak ünnepélyes bejelen
tése is, hogy a magyar néptudomány felkarolásával tulajdon
képpen nem is egy, hanem két világra szóló eredményt értek el. Mert az ö hazafias áldozatkészségük egyidejűleg megterem
tette a Magyar Néptudományi Intézetet is.
17
És az, a mi az idők méhében ennyire megérett, annak a további sorsa már önkéntelenül beteljesedik. Megszületik egy új tudományos intézet, a melynek káprázatosán gazdag világát csakis a mostani nagy idők fáklyái tették még az avatatlanok
nak is áttekinthetővé. Ma már mindenki megért, ha azt hirdetem, hogy a magyar fundamentumok óriási tömege csak egy része annak, a mivel egy Magyar Néptudományi Intézet a müveit emberiségnek tartozik. Itt nyugaton, a nemzetközi tudományos
ság terén, az indogermán népcsalád germán, szláv és román testvérnépei közé ékelődött társtalan magyar faj képviseletében neki kell vállalni azt is, hogy a saját ural-altáji, vagy turáni népcsaládjának faji tartalmát kutató vállalkozásokat szervezze, irányítsa, európai szintre emelje s eredményeiket a testvérnépek faji öntudatának ébresztésére és ébrentartására fordítsa, a müveit emberiség számára pedig erre hivatott rokonaival karöltve rend
szeresen közvetítse.
Előre megállapítom, hogy a néptudomány terén jeleskedő finn rokonaink után Japán fogja törekvéseinket leggyorsabban megérteni és leghathatósabban támogatni. Midőn a fundamentumok nagy vállalatának megindítására kilátás nyílott s ezzel a Magyar Néptudományi Intézet létrejötte is megpecsételtetett, kidolgoztam egy tüzetesen tájékoztató emlékiratot két erre illetékes japáni tudományos testület számára. Legyen szabad ebből idéznem a következő részletet:
A mi törekvésünk a nagy vállalat megjelentetésével még nem merült ki. Az a tervünk, hogy akkor, ha a vállalat megjelenése már biztosítva lesz, tudós munkatársainkkal nemcsak a Magyar Tudomá
nyos Akadémia néptudományi bizottságában kívánunk érvényesülni, hanem a magyar tudomány és közélet kiválóságainak bevonásával alapítunk egy vagyonilag teljesen önálló Néptudományi Intézetet is.
Ez a szellemi testület lenne aztán hivatva arra, hogy a néptudomány munkásságát az egész uralaltáji népcsaládra kiterjessze, és hogy az uralaltáji néptudomány mívelői közt az egész világon szoros kap
csolatot teremtsen.
Japán fiai eddig sokkal nagyobb rátermettséget tanúsítottak a politikai élet terén, semhogy egy ilyen uralaltáji tartalmú tudományos erőforrás nemzeti és nemzetközi jelentőségét most széles mederben részletezni kellene. Csak arra utalunk, hogy ma a legnagyobb poli
tikai művészet sem tudna az uralaltáji népcsalád faji öntudatának tölkeltésére és állandóan való ébrentartására az összehasonlító mód
szerével nemcsak az összes rokonnépekre, hanem a velük érintkező összes idegen népekre is kiterjeszkedö, tehát teljesen gyanútlanul dolgozó néptudománynál alkalmasabb eszközt találni. A világ nagyon természetesnek fogja tartani, hogy ez a tudomány a négy uralaltáji kultúrállam között, t. i. Magyarország, Finnország, Japán és Török
ország között állandó szellemi kapcsolatot létesített Nem lesz fel
tűnő az sem, ha ez a kapcsolat rúgója tesz annak a nemzeti törek
vésnek, hogy a török-tatár népek az izlám középkori eredetű hatal
mas kötelékeiből kibontakozva, a faji öntudat legújabbkori kötelékeibe is belejussanak. Azon sem ütközik meg senki, hogy egy ilyen intézet
18
Magyarországon létrejött. Hiszen az összes uralaltáji népek közül a magyar ment el nyugatra legmesszebb s Közép-Európában az indo- germán népcsalád itteni népei közé ékelődve, nemzeti nyelvének és faji sajátosságainak veszélyeztetése nélkül a nyugati kultúrának teljes mértékben részesévé lett és részese marad. Ez a földrajzi, néprajzi és közgazdasági elhelyezkedés szülte meg azt a nagy rátermettséget, a mellyel a magyar tudósok a néptudományt művelik, és a mellyel a szóbanforgó vállalat összes anyagát az utóbbi három évtized folya
mán a magyar múzeumokban és a magyar tudományos irodalomban felhalmozni tudták. Ez a rátermettség lesz végül biztositéka annak is, hogy a mellékelt munkaterv végén szereplő Ethnos czimű több
nyelvű folyóirat uralaltáji és egyetemes tartalmával a világirodalom legértékesebb néptudományi folyóiratai közt az eddig érzett hiányt dicsőségesen pótolni tudja. Többé nem történik meg az, a mi a brüsszeli néptudományi központ tervezése alkalmával történt, midőn az emberiségből az uralaltáji népcsaládot egészen kifelejtették.
A magyar néptudomány fundamentumainak megismertetése és a világraszóló folyóirat megindítása és fentartása mellé még két olyan magasztos feladat sorakozik, a melyet ismét csakis egy Néptudományi Intézet tud sürgősen megvalósítani. Az egyik a stockholmi Skansen mintájára tervezett s egyelőre csak a magyarországi népek életét felölelő, később azonban az összes uralaltáji népekre kiterjesztendő szabadégalatti nyílt múzeum, vagy múzeum-park lesz ; a másik pedig egy néprajzi, régészeti és iparművészeti tartalmú nagy uralaltáji művelődéstörténeti múzeum volna. E téren különösen a modern mű
velődés pusztításának kitett magyar, finn, japán és török néprajzi anyag lesz sürgősen összegyiijtendő. Mivel minden nemzet gyűjti a maga anyagát, és gyűjtésének tudatosan felhalmozott másod-, harmad- és negyedpéldányait majd arra használja fel, hogy rokonaival csere
viszonyba léphessen : a magyar vállalkozás tulajdonképen nem is egy, hanem négy uralaltáji néprajzi múzeumot fog elővarázsolni. A magyar és finn múzeumokban e téren az előmunkálatoknak már olyan ered
ményei láthatók, a melyeknek segítségével a tervezett nagyobbarányú vállalkozás óriási jelentősége előre megállapítható. Megállapítható különösen a magyaré, mely Európa közepén állítaná a körülötte lakó germánok, szlávok és románok szemei elé az uralaltáji népek nép
rajzi emlékeinek gazdag világát. A Japán és Magyarország közti óriási területről hordaná össze azokat a jelentékteleneknek tetsző s ezért eddig kevés figyelemre is méltatott népi, vagy már csak né
piesnek nevezhető emlékeket, a melyeknek a népek és nemzetek életében azonnal csodálatos tudományos jelentőségük és megtartó erejük keletkezik, amint azokat összegyűjtik, múzeumi anyaggá szer
vezik és a modern fejlődésben minden adott alkalommal értékesíthető nemzeti erőforrásnak tekintik.
A veszendő néprajzi résszel múzeológiai tekintetben szom
szédos iparművészeti téren Japánnak és Törökországnak a közel
múltban még legendás gazdagságú és szépségű régi emlékei voltak.
A velük elárasztott európai és északamerikai piaczok ma már annyira kiürültek, hogy a tervezett uralaltáji múzeumok számára sürgősen meg kell mentenünk mindent, a mi még megmenthető. Mert hiszen egy uralaltáji művelődéstörténeti múzeumot a néprajzi rész példátlan változatossága és az iparművészeti rész genuin tartalmának keletiesen buja gazdagsága avatna minden nemzetközi versenyen felülálló s népcsaládunk számára tiszteletet parancsoló európai látványossággá.
Az uralaltá|i népek művelődéstörténeti múzeumainak legnagyobb súlyú tudományos anyagát a régészeti kutatások szolgáltatják. E téren
19
a tervezett Néptudományi Intézetre még rendkívüli teladatok várnak.
A babyloniai ásatások már igazolták, hogy az ott keletkezett sémi művelődésnek az ékiratok tartalmával igazolt sokkal régibb szumer- akkad művelődés volt a forrása. Erről a Krisztus előtti a III. évezred első negyedében már kihalt ösnépröl pedig ma már minden jelenté
kenyebb szakember azt vallja, hogy az uralaltáji népcsaládhoz tar
tozott. Az ékiratos téglák kiásott tömege az angliai és észak-ameri
kai múzeumokba vándorolt. Még fájdalmasabban érinthet bennünket az, hogy Magyarország egyik jeles szülöttje, dr. Stein Aurel angol szolgálatban tárta fel a homokba temetett kelet-turkesztáni rom
városokat s a bennük talált ó-török, ujgur stb. régiségeket és írott emlékeket az angol kormánynak szolgáltatta át. Bizonyára illetéktelen helyre jutnának a később feltárandó kincsek is, ha nem jönne nálunk létre egy Néptudományi Intézet, mely gondos
kodni tud majd arról, hogy az egyetemes írástörténet legrégibb emlékei ezután már uralaltáji művelődéstörténeti múzeumokban is hirdessék az uralaltáji népek ősműveltségének minden indogermán és sémi régiséget megelőző úttörő dicsőségét.
Az angol kutatók kizsákmányolása indította a féltékenykedő oroszokat arra, hogy létrehozták az útleveleket és kutatási engedé
lyeket könnyen kieszközlő Nemzetközi Közép- és Kelet-Ázsiai Tár
saságot. Ennek alapszabályaival tették aztán minden kutatóra nézve kötelezővé, hogy a fölfedezett és tanulmányozott ázsiai emlékek a helyükön maradjanak. Az orosz fennhatóság ázsiai részében ez azt jelenti, hogy a mely emlék mégis megmozdul, az minden európai kutatótól elkoboztatik és orosz múzeumokba vándorol. Már pedig azt minden művelt embernek és országnak el kell ismerni, hogy a kelet-turkesztáni régészeti és irástörténeti emlékeknek, továbbá a Jenissei, Orkhon és Selenga vidéki ó-török- és ujgurnyelvű feliratos köveknek elsősorban egy uralaltáji művelődéstörténeti múzeumban kell e népcsalád ókori és középkori magasmértékű műveltségét az egy
korú ókori és Kr. u. VI—X. századi ázsiai és európai indogermán népe
kével szemben igazolni. Ugyanez áll természetesen az uralaltáji terü
letek régészetének minden régibb- és újabbkori emlékére nézve is.
A néptudomány minden szellemi tőkéjével rendelkező magyar intézet munkakörében még talán a felsorolt művelődéstörténeti és múzeológiai feladatoknál is nagyobb horderejű teendők várnak az uralaltáji népek nyelvének, népköltészetének, népzenéjének, néphité
nek és népszokásainak kutatóira. A mi e téren a finn ugor rokon
népeink lelki életének tudományos megfigyelésén kívül történt, nem sokkal több annál, a mit a gyarmatosításra törekvő hatalmak szoktak a megszállandó területek és bensziilött népek megismertetése alkal
mával jól rosszul elvégeztetni. A finnek és magyarok előmunkálatai
nak busás eredménye fényesen igazolja, hogy a mostoha viszonyok miatt alacsonyabb művelődési fokon megrekedt népek lelki világát csakis olyan művelt rokonnép tudja teljes sikerrel feltárni, a mely
nek a nyelvtörténet, összehasonlító nyelvészet és az összehasonlító néptudomány minden ágának minden tudományos eszköze már ren
delkezésére áll. Ha ez a népnyelvet megismerte, ennek segítségével leltárja a néphagyomány egész világát. Már pedig az uralaltáji nép
nyelvek tökéletes ismerete nélkül tanulmányozott közép-ázsiai rokon
népek máig lejegyzetlen hagyománya még rendkívüli kincseket és meglepetéseket rejteget a rendszeres kutatás számára.
Annak igazolására, hogy rokonnépeink lelki gazdagságának feltárására és hozzáférhetövétételére magunknak kell vállalkoznunk, a sok közül csak egy súlyos példát hozok fel. Az orosz Radiof
