STATISZTiKAI lRODALMl *FIGYELÖ
1301
it?-"* ? i ii" "'*'
fejlesztett Neumann-modell saját értékeivel és saját veiktoraival.
Figyelemre méltó a kötet négy utolsó ta- nulmánya, melyek részben gyakorlati alkal- mazásokat mutatnak be. A. K. Dixit a maxi—
mális növekedés elérésének olyan feltételeit vizsgálja, amelyek a mezőgazdasági terme- lés bizonytalansága mellett jönnek létre, mig E. Drandakís és E. Míghas tanulmánya az infrastrukturólis beruházások és az optimális növekedés összefüggéseit. különböző meg- valósulási lehetőségeit vizsgálja: lényegében alternatív tervezési modelleket konstruál. Ön- álló témakörben mozog és különös érdeklő- désre tarthat számot T. Schatteles dolgozata (.,A Neumann-modell és a szocialista terve- zés"), valamint A. Zauberman referőtuma, aki a témával kapcsolatos szovjet tudomá—
nyos tevékenységet foglalja össze, illetve méltatja.
A gondos szerkesztői munka G. Bruck- mann és W. Weber bécsi professzorok ér- deme.
(Ism.: Nyáry Zsigmond)
OROSZ—ANGOL. ANGOL—OROSZ STATISZTIKAI SZAKKIFEJEZÉSEK JEGYZÉKE
(Russian—English/English-—Russían Glossary of Sta- listical Terms. Prepared for the international Sta- tistical Institute by Samuel Kotz.) Edinburgh. 1971.
VII. 87 p.
A nemzetközi statisztikai tudományos együttműködés állandóan új követelményeket támaszt a tudományos szakirodalommal szem—
ben. amelyek megvalósítása nem mindig tart lépést a már kialakult szükségletekkel. A múltban, például a XVI". században a sta- tisztikai tudomány módszertanának művelői még olyan kevesen voltak, hogy egymást vagy személyes érintkezésből vagy legalábbis levelezésből ismerték és számon tartották az elért eredményeket is. A nyelvi nehézség még alig jelentkezett. hisz a század elején a latin -— majd annak folyamán egy—két fejlett nemzeti nyelv -— az angol. a francia és a né- met nyelv ismerete lehetővé tette az ered- ményes, a kor színvonalának megfelelő mun—
kát. A kapitalizmus kifejlődésével azonban a tudomány termelőerővé válása annak tö- megesedésével is együtt járt, és még jobban megsokszorozódott ez a szocialista korszak beköszöntésével. A tudomány művelői számá- nak és termékeinek robbanásszerű kiterje- dése a XX. században már olyan méreteket öltött, hogy — a lényegesen több nyelv hasz—
nálatát is figyelembe véve — nemzetközi ko—
operáció nélkül aligha lehet valamennyire is eligazodni e téren.
Az intézményes és szervezett munka mégis a második világháború utáni korszakig vára- tott magára és természetesen könnyebben
haladt előre a specializáltabb és így szük- ségszerűen kisebb területeken. mint magá—
ban a statisztikai módszertan alapvető prob—
lémáiban. így érthető meg, hogy (: demog- ráfia 50-es években bekövetkezett fellendülé—
sekor felvetődött a ,,több nyelvű demográ- fiai szótár" mint módszertani segédlet meg—
alkotásának gondolata a Nemzetközi Né- pességtudományi Unió részéről. E munka az ENSZ segítségével megvalósult, előbb csak az öt ENSZ hivatalos nyelv vonatkozásában, majd ezt követően a többi nemzeti nyelve- ken is. Ezeket az erőfeszítéseket viszonylag gyors sikerek koronázták, -— noha vitatható.
hogy az elvégzett munka értéke mennyiben volt maradandó, — hiszen nem szótárról, de módszertani kézikönyv készítéséről volt a va—
lóságban szó, amely a ,.szótárt" ily módon az elmélet napi szintjének megfelelően rög-
zítette.
A statisztikai elmélet területén ez a fejlő- dés lényegesen lassabban. nem egy ilyen ..rohamszerű" nemzetközi akcióval ment vég- be s ennek egyik jelentős állomása az is—
mertetett kiadvány. Ahogy az élőszóban a Nemzetközi Statisztikai intézet — e kétség- kívül legnagyobb tekintélyű és a statisztikai tudomány nemzetközi tudományos akadémiá- jának szerepét betöltő szervezet —— elnöke ta—
núsítja. e téren a magánmunkálat járt az élen. Éppen az elért eredmények és a nö—
vekvő szükségletek késztették arra az lSl—t, hogy e tevékenységet a saját égisze alá von- ja 1951—ben, az UNESCO—nak. az ENSZ spe- cializált szervezetének anyagi támogatásával.
A munka eredménve gyakorlatilag a két fő kidolgozó: M. G. Kendall és W. R. Buck/and művében ielentkezett az 1956—ban először publikált .,A Dictionary of Statistical Terms".
azaz a ..Statisztikai szakkifeiezések szótára"
cimen. E műben. amelynek 1960-ban egy má- sodik kiadása is napvilágot látott, nemcsak a statisztikai szakkifejezések angol nyelven való körülírása. magyarázata található meg az Oxford-szótárak módszerével, hanem azok valóságos szótárszerű összeállítása is a leg- elteriedtebb négy európai nyelven: fran- ciául. németül olaszul és spanyolul. E téren jelent most továbblépést az orosz—angol és angol—Torosz statisztikai szakkifejezések alosz- száriumo'nak kid/dása, ugyancsak az lSl égi- sze alatt. de továbbra is magán jellegű tu- dományos munka eredményeként Samuel Kotz összeállításában. az lSl néhány neves tagiának (W. Hoeffdina, W. R. Buck/and, E. Lunenberg és G. E. Nicholson) közremű- ködésével.
A közvetlen indíték e mű közreadásóra az volt, hogy a Kendall-Buckland—féle alapki- advány 3. kiadásából 1971-ben kimaradt, az említett négv nyelvű szótárrész és így az időközben elkészült orosz nyelvű szótárrész
sem láthatott volna napvilágot. Ahogy W.
1 302
STATlSZTlKAl IRODALMI FlGYELÖG. Cochran, az lSl—elnöke megjegyzi, ez, el- sősorban azért lett volna nagy kár. mert ,, . . . az orosz statisztikusok és matematikusok ki—
emelkedő hozzájárulása a valószinűségszá- mitáshoz és a statisztikai elmélethez már rég elismert dolog" (V. old.). Az orosz, nyelvű, szótárrész szerzője ehhez pedig még azt is hozzátette. hogy a szovjet és a tőkés orszá—
gokbeli statisztikusok közötti egyre növekvő együttműködés, valamint az orosz nyelven megjelenő publikációk nagy száma nélkü lözhetetlenné teszi egy ilyen szótár , közre,-, adását (VI. old.). Nyilván ez a magyarázata—
annak,,hogy (: mű orosz—angol része meg(-.;
előzi az angol—orosz részt, még akkor is, ,ha' ezáltal
Kendall—Buckland-féle alapkiadvánnyal._ ' — ,Van ennek azonban még egy másik.—kifér jezetten a szakszótár műfajábóleredő, oka—
is. Minthogy ugyanis az orosz nyelvterületen lefolyt fejlődés kevéssé függött össze —,-,,, fel- tehetőleg a két világháború között ,a legke-.
vésbé — az európai,- illetve angolszász or- szágokban lefolyt fejlődéssel. így az orosz nyelvű szakkifejezések száma meghaladja (,a Kendall Buckland- féle alapkiadványban sze—i replő kifejezések — ,,term' '-ek — számát. Te—
gyük rögtön hozzá, hogy (! művel szemben támasztott egyik legfőbb kifogás talán az le- het, hogy ezt a ,,plusz" szókincset a szótár megfelelő szerkesztési technikával nem tudta jelezni, igy az az anyagban nem különül el.
Vannak egyéb —— kisebb szerkesztési hiáw nyosságok is —, így például az alternatív ki- fejezésekre. melyek az orosz szaknyelvben ki—_
fejlődtek, szintén ritkán van magyarázat még!, zárójelben sem, például a ,.cluster" címszó- nál (47. old.). A kettős neveknél hiányzik a kötőjel, például a "Pearl—Read curve" aim—, szónál (71. old.) vagy a nevek következetle- nül vannak írva, például Pólya hol helyesen—, ha! rövid ,.o"—val (68., illetve 72. old.),
Mindezek azonban nem vonnak le olyan mértékben a mű érdeméből. hogy ne kellene azt a legnagyobb örömmel üdvözölni, mint a szakirodalom egy a szó legszorosabb ér—_
telmében ,,hézagpótló" termékét, amely mind világviszonylatban, mind hazai, ma- gyar—vonatkozásban is, minden korábbi ha- zai kezdeményezés ellenére hiányt., pótol. ,_
(lsm. : * Horváth Róbert).—
BAlL'EY, D. -- BOVLE, S. E.: * A KONCENTRÁCIÓ OPTIMÁLIS MÉRÖSZAMA
(The optimal measure of concentration.) -— Iour- nal of the American Statístícal Association. 1971.
dec. 702—706. p.
,,Ahhoz. hogy egy adott célra olyan mata-_
tószámot válasszunk. amely előnyösebb a!
többinél, a koncentráció hatásaira vonatkozó, nincs már teljesen szinkronban '7a,,
gondosan megfogalmazott hipotézisek gon— ,, dos empirikus vizsgálatára,van,szükség. és mind a mai napig nagyon keveset tettünk ezen a téren." Ez a, G, Rosenblyth—to'l ,szár- _ mazó. még 1955- ből való idézet a cikk mot- tója, amely érzékelteti, hogy milyen feiadat-
ra vállalkoznak a szerzők. A koncentráció,,- legjobb mérőszámáról folyó viták,,az elmúlt, huszonöt év folyamán többnyire azzal a nem túl sokat mondó eredménnyel végződtek, hogy ennek megválasztása a becslés céljá—tól,—
és a,,rendeltetésre- álló adatok természetétől függ, Ennek ellenére sokan mégis egyik vagy másik fmérőszám előnyeit igyekeztek bizonyi—
tani" Jelen cikk arról a vizsgálatról számol be, amely általánosan használt statisztikai módszerekkel próbálja meghatározni. hogy milyen mértékben térnek—el, egymástól az ed,- dig felmerült,,különböző tipusú koncentrációs
mérőszámok.
A cikk első része az ipar strukturájának elemzésénél használatos mérőszámok általá- nos típusait írja le. Ezek mindegyike szám- szerűen próbálja kifejezni azt. hogy egy ipar struktúrája a szabad versenyes vagya mano—
palisztikus viszonyokhoz közeledik e. A mérő- számokat a szerzők két nagy osztályba.a diszkrét, illetve a kumulatív indexek osztályá- ba sorolják. Az ún. egyenlőtlenségi mérőszá- mokka], mint amilyen például a Gini-féle koefficiens, a cikk nem foglalkozik. mert ezek másfajta problémákat vetnek fel.
A diszkrét mérőszámok azt fejezik ki. hogy a valamilyen szempont szerint előre rögzitett n számú legnagyobb cég kibocsátása az ipar teljes kibocsátásának hany százalékát teszi ki,. Az általánosan használt mérőszámok zome ebbe a kategóriába esik. Az ellenük felhozott kifogások között szerepel az. hogy a legnagyobb cégek számának előzetes rögzi- tése 1—,4—. 8—, 20— stb-re már bizonyos struktúrát feltételez; egy másik kifogás az, hogy—használatuk gyakran minden körültekin- tés ésgmegkülőnböztetés nélkül történik.
,Ajkumulatív mérőszámok figyelembe veszik minden egyes cég, részesedésének nagysá—
g'át, (nemcsak nagYság , szerinti sorrendjüket).
Használóik két előnyös tulajdonságukat hangoztatják: számításba veszik 1. az ipar- hoz tartozó cégek számát, 2. ,a cégek nagyság szerinti teljes eloszlását. A kumulatív mérő—
számok közül gyakran alkalmazzák a Herfin—
doki—indexet (HF): definiciója:
n
,, : §:
i—11
ahol n -— az iparhoz tartozó cégek száma, x,-
— pedig az egyes cégek kibocsátásának ará- nyaitizedestört alakban. A Hall-Tidemann- index (HT) ki akarja hangsúlyozni az iparhoz tartozó cégek abszolút számát; definiciója
