212 STATISZTIKA! lRODALMl FlGYELÖ
na. másodszory-ra és ö-ra csak egyetlen ér- téket kapnánk. A sztochasztikus elemet azon- ban az eredeti modellből kell levezetni.
Ezek után a szerzők bemutatják, hogyan vezetik be a sztochasztikus tényezőt, majd a legkisebb négyzetek inkonzisztens becslése miatt maximum-likelihood becslési módszert ajánlanak.
A továbbiakban részletesen kifejtik az egy, szerű legkisebb négyzetek inkonzisztens becs—
lési tulajdonságát. Számszerű példán és áb- rákon keresztül is bemutatják a becslés hi—
báját.
A következőkben a Park által kidolgozott tanulmányt ismertetik, amelyik hasonló ered—
ményeket mutat be.
Végül megállapítják, hogy a PAAE-model- lek paraméterbecslésénél jobb a maximum—
likelihood módszert alkalmazni. Egy esetben, a hosszú távú elaszticitás becslésénél alkal—
mazható az egyszerű legkisebb négyzetek módszere. A rövid távú elaszticitás esetében már inkonzisztens eredményt ad, és ezért té—
ves következtetésekhez, megállapításokhoz, sőt a PAAE-modellek használatának elveté- séhez vezethet.
(Ism.: Vető Istvánné)
LÉW. M.:
A FRANCIA STATISZTIKAI RENDSZER NÉHÁNY FOGYATÉKOSSÁGA
(De certaines faiblesses du systéme statistiaue francais.) — Journal de la Société de Statistiaue de Paris. 1978. 2. sz. 87—96. p.
A cikk a szerzőnek a Párizsi Statisztikai Társaság 1977. január 19-i ülésén elhangzott
előadását tartalmazza.
A szerző szerint a statisztikai rendszer fogyatékosságának eredményes megitélésé- hez mindenekelőtt azt kell megvizsgálni, hogy a statisztikai rendszer milyen komponensekből tevődik össze, és milyen ezeknek az aránya.
A francia statisztikai rendszerről szólva -bár ez nem csupán erre a rendszerre áll —. a szerző ötféle komponenst különböztet meg.
Az első a területi (földrajzi) szemlélet. Ma is elsőrendűen fontos tudni egy-egy megye vagy város lakosságszámát, fő termékeit. leg- fontosabb statisztikai jellemzőit. és ma is vál- tozatlan fontosságot tulajdonitanak világ- szerte a népszámlálásoknak. Az előbbi mel- lett nem kisebb jelentőségű a statisztika va- lószinűségelméleti megalapozása és a ma—
tematikai statisztika szerepe. amely döntő fontosságúvá lett a modern statisztikában.A szerző szerint ugyanekkor a háztartásstatisz- ! tika és az életszínvonal-vizsgálatok — a sta- tisztikai rendszer további összetevői —- lénye- gében a morálstatisztikai irányzat folytatá- sai, mig a vásárlóerő. a fogyasztóiárindex— és
jövedelemeioszlás-vizsgálatokat a társada—
lompolitikai irányzat megnyilvánulásának tartja. Utolsónak említi a társadalmi termék- és a nemzetijövedelem-statisztikáik egész komplexumát (a rendszer ötödik komponen- seként), amelyet — arra való tekintettel, hogy a rendszerben foglalt aggregált adatokat (la- kossági fogyasztás, beruházások, nemzeti jö—
vedelem stb.) mindenekelőtt a kormányzat és (: gazdaságirányitás használja fel —- a sta—
tisztikai rendszer ,,dirigista" irányának nevez a szerző.
Franciaország statisztikai rendszerében ezek a komponensek mind megtalálhatók. s ennek megfelelően szerves részei az lNSEE (Állami Statisztikai és Gazdaságkutató Inté- zet) munkájának is, természetesen nem egyenlő súllyal. Már az intézet nevében is ki—
fejeződnek ezek a különböző komponensek.
Az például, hogy a francia statisztika leg- főbb szerve .,lntézet" elnevezést visel. Lévy szerint a valószinűségelméleti és matematikai komponens erősségére, az lntézet tudomá—
nyos tevékenységére utal.
A statisztikai munkában olykor egyik kom- ponens a másik rovására érvényesül, ebből származnak azután a statisztikai rendszerek gyöngeségei. Lévy véleménye szerint a fran- cia statisztikai rendszer túlságosan adminiszt—
rativ; túlságosan gazdaságorientált: túlságo- san ,,állami". s mindebből végül az a negye- dik — negativ —- tulajdonsága érvényesül.
hogy szükségképpen nem eléggé ..statiszti- kai".
Túlságosan adminisztrativ jellege nem csu- pán a több ezer főt kitevő alkalmazotti lét—
számból vagy a rendszer centralizáltságából ered. hanem részben abból is. hogy a sta- tisztika területének tagolása pontosan meg- felel a minisztériumok hatásköri felépítésé- nek. Van földművelésügyi minisztérium és me—
zőgazdasági statisztika. munkaügyi miniszté- rium és munkaügyi statisztika, lakásügyi mi- nisztérium és lakásstatisztika. ami természe- tes és szükséges. de a túlságos tagoltság gyakran az egységes koncepciók és az .,egészben való látás" hiányát eredményezi.
holott a statisztika felhasználói többnyire ép—
pen az átfogó szemléletet igénylik. A szerző a túlságosan adminisztratív szemlélet, egyik jelét még abban is felfedezni véli, hogy a francia statisztikusok többnyire a nagyobb hivatali karrier befutására törekszenek. sem- mint a kevésbé .,kitizetőclő" tudományos eredmények elérésére.
A szerző szerint az, hogy a nemzetgazda- sági elszámolások témaköre olyan középponti helyet foglal el a statisztikában. az értékada- tok, túltengésére vezetett, s szerinte a köny- nyen érthető és összehasonlítható, természe—
tes mértékegységben kifejezett 'statisztikai adatok nehezen hozzáférhetők. (Ez a megál—
* lapitása egyébként az előadást követő vitá-
STATISZTIKA! lRODALMi FIGY ELÖ
213
ban ellenvéleményeket váltott ki.) Másrészta gazdasági szemlélet túlságos érvényesülése
a szerző szerint azzal jár, hogy a statisztikai
rendszer kevésbé fordít gondot emberi szem- pontokra. így például a környezet, a mun- kakörülmények stb. elemzésére. Ezenkívül azt is hibának tartja, hogy a francia statisztikai rendszer túlságosan rabja a doktrínáknak, s mindig valamilyen ,,közgazdasági iskola"
hive.
Azon, hogy a francia statisztikai rendszer túlságosan ,,állami", illetve ..belföldi" szem—
léletű, azt érti a szerző, hogy viszonylag szű- kösek a külföldi országokra vonatkozó sta- tisztikai adatforrások. elemzések. és nem ren- delkeznek megfelelő ismeretekkel a külkeres- kedelmi partnerországokról. Az a kifogása, hogy a statisztikai rendszer nem eléggé ,,sta- tisztikai", könnyen összefoglalható egy mon- datban: hiányolja a francia statisztikusokból azt a tudományos kíváncsiságot. intellektuá- lis érdeklődést, amely orvosokban, biológu- sokban, történetbúvárokban és újságírókban többnyire megvan.
A cikk szerzője viszonylag sokkal keveseb- bet foglalkozik a gyöngeségek és hiányossá—
gok orvoslásával. Első teendőül azt ajánlja, hogy újra meg kell fogalmazni az INSEE sze- repét és feladatkörét, valamint meg kell vizs- gálni, hogy méretei (a foglalkoztatotti lét- szám, a feladatok sokrétűsége és nagy szó- ma) reálisak—e. Cikkéből kiviláglik. hogy a statisztikai rendszer bizonyos fokú decentrali- zálásának a híve, és az állami statisztikai hi- vatal az ő elképzelései szerint olyan ,.hold- ing" vállalat. amely számos ,,filiáléval" ren-
delkezik.
(ism.: Nyáry Zsigmond)
BEZDEK, R. H.:
TEVÉKENYSÉGCSOPORTOK SZERKEZETVÁLTOZÁSA AZ AMERIKAI GAZDASAGBAN
(Structural change in the American economy by functionai industry groups.) —- The Review of Income
and Wealth. 1978. 1. sz. 93—104. p.
Az ágazati kapcsolatok mutatószámai a háború utáni évtizedekben nem tartalmaztak valamiféle jellegzetességet vagy szabályossá—
got az Egyesült Államokban. Az ágazati kap- csolatok adatai a Standard industrial Clas—
sification (Egységes Ágazati Osztályozás) kétszámjegyes csoportosítási szintjén, tehát 80 csoportban kerültek kidolgozásra. A szerző és más amerikai közgazdászok véleménye szerint a mutatószámok motiválatlanságát többek között az is okozhatja, hogy az alkal- mazott ágazati osztályozás túl részletes a fo- lyamatok azonosításához és a különböző vál—
tozások további magyarázatra szorulhatnak.
Ezért célszerűnek látszik az ágazati osztályo—
zás alapján csoportosított adatok újraosztá- lyozása és az így kapott mutatószámok érté—
kelése. Jelen tanulmány célja az ágazati kapcsolatok mutatószámainak jellegzetessé, markánssá formálása és az ehhez szükséges módszer bemutatása.
Amerikai közgazdászok már korábban is foglalkoztak a számbavételi csoportok meg- változtatásával. Az alkalmazott 80 ipari ága- zati csoportot a következő 5 fő tevékenységi körbe tömörítve mutatta be Anne Carter: 1.
általános felhasználás. 2. anyagfelhasználás, 3. a fémfeldolgozás felhasználása, 4. vegy- ipari felhasználás és 5. egyéb felhasználás.
Az említett csoportosítás alkalmazásához kiszámított közbenső kibocsátást az 1961. évi végső kiszállításhoz igazította. az 1947., 1958.
és 1961. évi felhasználási—kibocsátási szerke- zethez alkalmazva. Az új csoportok alapján megállapítható volt, hogy 1947 és 1961 kö- zött a felhasználásokból (a kibocsátásokból) az általános ipari, fémfeldolgozó ipari, vegy- ipari arány állandóan növekedett, míg az anyag- és egyéb csoport arány csökkent. Ez—
zel egyidejűleg a közbenső felhasználás szintje viszonylag stabil maradt. Az amerikai felhasználási—kibocsátási feldolgozások újra—
osztályozásával egyidejűleg a Német Szövet- ségi Köztársaságban is végeztek számításo- kat az említett öt felhasználási csoport al—
kalmazásával 1954 és 1962 között. Az ered—
mények azt mutatták, hogy a struktúraválto—
zás motívumaiban itt is hasonló jelek fedez—
hetők fel, mint az Egyesült Államok adatai- ban. Mindkét ország adatai ugyanazt a ten- denciát mutatják a közbenső kibocsátás vál- tozásaira az öt alkalmazott csoportban.
A tevékenységek öt főcsoportba való tö—
mörítése azonban túl nagyvonalúnak tűnt.
mivel a tevékenységek és a felhasználások igen széles skáláját ölelte fel, továbbá a Carter—féle számítási mód is problémákat okozott, amelyből a közbenső kibocsátás ada- tait nyerte. (A közbenső kibocsátás vektorát a bruttó kibocsátás vektorából származtatva, levonva abból a végső kibocsátás vektorát.) E számítási módszer alkalmazása helyett jobb lett volna a közbenső kibocsátást köz- vetlen szorzásokkal matrixból nyerni, a végső kibocsátás vektorának alkalmazásával. Eb- ben az esetben elkerülhető lett volna az in- verz—koefficiensek hatása.
Ily módon szükségesnek látszott az Egye- sült Államok ágazati kapcsolatai ipari cso- portjainak újraosztályozása és a számítás módjának helyesbítése. Az újraosztályozás alapjául a Standard industrial Classification (a négyszámjegyes szintű 370 csoport és a kétszámjegyes szintű 80 csoport) alapján ki- dolgozott ágazati kapcsolatok táblái szolgál—
tak. a következők szerint.
!. Általános felhasználások. Ebbe a csoportba ke- rültek mindazok az önköltségtípusú felhasználások,
