Klaasen, Th. A.: Regionális komparatív előny az Egyesült Államokban

STATISZTlKAl lRODALMl FlGYELÖ

851

A 19. fejezet több, egymástól némileg füg—

getlen témát tárgyal. Az ,,Emberi források"

cím alatt egyrészt a munkaerőmérleg össze—

állításának lehetőségeit taglalja, másrészt egy olyan összefoglaló statisztikai rendszert vázol fel, amely a népességstatisztikát az oktatásstatisztikával foglalja közös keretbe.

További lépést jelent az ún. "Szociális szóm—

lák" rendszere. A nemzeti számlarendszerek (SNA, MPS) a társadalomnak alapvető, de mégis csak egy aspektusában, a gazdaság szférájában mozognak. Mind általánosabb viszont az a felismerés. hogy a gazdaságon túl, a társadalom egészéről van szükség át- fogó képre. A nemzeti számlarendszerek sé- mája viszont eléggé vonzó ahhoz. hogy az összefoglaló társadalomstatisztika hivei az azokhoz hasonló formai sajátosságok között képzeljék el a kialakítandó rendszert.

, A termelékenység mérése (20. fejezet) a—

zért kap a ,,megoldatlan problémák" közt he- lyet, mert ehhez a fogalomhoz a szerző mint hatékonysági kategóriához közeledik. A ter—

melékenység mérőszámainak felépítésében többnyire ugyanazokat a problémákat talál- juk, amelyekkel a téma rangos hazai műve-

lői is foglalkoztak. de itt is találkozunk ere-

deti és a kérdés lényegét érintő megállapí- tásokkal. A homogén termékekkel kapcsolat—

ban például a szerző kimutatja. hogy ritka, úgyszólván kivételes jelenség két termék tel—

jes azonossága. Ezért ,,a legegyszerűbb ter—

melékenységi mérőszámok is csak nagyon durva mutatók".

Az életszinvonal mérésével foglalkozó fe- jezet (21.) jelentős mértékben támaszkodik arra a tanulmányra, amelyet az ENSZ egy Szakértői bizottsága az ötvenes években dol- gozott ki. Az életszínvonal fogalmának meg- határozásánál három kategóriát különböztet meg: a) az ,,életnormát", amely a kivánatos életfeltételeket fejezi ki, b) az életstandardot.

mint az elvárt életkörülmények kifejezőjét, és c) az életnívót mint a jelenlegi. tényleges életkörülmények összességét. A hangsúly az utóbbin van. A kvantifikálás egyrészt az élet- szinvonal komponenseinek meghatározá—

sát, másrészt e komponensek konkrét mutató- számokkal való kifejezését jelenti. lgy kiala—

kul az életszínvonal mérésének mutatószám- rendszere. Megoldatlan azonban az életszin-

vonal összefoglaló mérése. Az értékadatok használata csak azoknak a mutatóknak a vizsgálatba való bevonását teszi lehetővé, amelyek értékben kifejezhetők, a javasolt mu- tatószám—rendszernek azonban csak egy ré- sze ilyen. Egy másik mutató, a várható át- lagos élettartam sok életszinvonal—tényező együttes hatására alakul ki, mint általános életszínvonal-mutató azonban nem felel meg.

További problémát jelent az életszínvonal és a jóléti szinvonal kapcsolata. Egyes szer- zők szerint az előbbi folyamatot, az utóbbi állapotot jelöl. Az oktatás példáján megvi- lágítva: a lakosság által egy adott időszak- ban igénybe vett oktatási szolgáltatás az életszínvonalhoz, a lakosság képzettségi, mű- veltségi állapota a jóléthez tartozik.

A kvantifikációhoz minden mutatóra meg- állapítanak egy alsó határt, amely alá a mu- tató egyáltalán nem süllyedhet, egy mini—

mum pontot. amely a szükségletek kielégi- tésének alsó határa. s egy telitettségi pontot.

A mutatószám minden értékét egy 0-tól100- ig terjedő skálába illesztik, majd megálla- pítják ennek átlagértékét és a lakosság el- oszlását a skála szerint. A szóban forgó mu- tatószám tekintetében elért szinvonalat a kö- vetkező index jelzi:

i—io

I: —d

lM—lo

ahol:

iM — a mutató minimum pontja.

! —- a mutató alsó határa, ig — a mutató átlagértéke,

d — a Lorenz-féle aszimmetria mérőszám.

A könyv rövid ,,Epilógussal" zárul. Ebben a szerző néhány olyan újabb problémát vil—

lant fel, melyekre könyvében nem tért ki (például környezetvédelmi statisztika), de amelyek megoldását szükségesnek tartja.

Ebből arra lehet következtetni, hogy az ,,élet- műnek" nevezett két kötet távolról sem je- lenti a marxista módszerekkel dolgozó Wa—

genführ professzor kutatásainak lezárását.

(lsm.: Szilágyi György)

TERULETl STATlSZTl KA

KLAASEN. TH. A.:

REGIONÁLIS KOMPARATIV ELÖNY AZ EGYESULT

' ALLAMOKBAN

(Regional comparative advantage in the United States.) -— Journal of Regional Science. 1973. 1. sz.

97-107. p.

_A Heckscher—Ohlin kereskedelmi modell

alapján végzett újabb vizsgálatok, amelyek-

10'

hez az Egyesült Államok regionális adatait használják, a Heckscher—Ohlin hipotézissel inkonzisztens eredményeket szolgáltattak, A komparatív előny vizsgálatához szerkesz—

tett modell a természeti adottságok és a ter- melés intenzitásának kombinációja, amely azt jelzi, hogy egy régió azoknak a javaknak a termelésére hajlamos szakosodni. amelyek

852

előállításához a szükséges tényezők viszony- lag bőségben vannak. Az is megállapítható, hogy az ipari koncentráció mutatói a munka—

erőben bővelkedő régiókban negativ kapcso- latot jeleznek az egy munkásra jutó ipari tő—

ke arányszámaival.

A szerző azt fejtegeti. hogy a hipotézis vizsgálatához miért alkalmasabbak a nemzet- közi adatoknál az interregionális adatok. Ta- nulmányának célja a bevezetőben jelzett el—

lentmondások tapasztalati úton is igazolt" ma- gyarázata. E célból tesztvizsgálatokat végzett, melyek során két régiót alakított ki (Dél és New England). amelyek az Egyesült Államok többi területeihez viszonyitva bővelkednek munkaerőben. Eliogadottnak vette, hogy az áruk aszerint rangsorolhatók, hogy a bennük levő input mekkora hányada került ki az adott régióból. Ez a rangsor egyben a régiókat is rangsorolja a komparatív előnyök rendje sze- rint. Azt is feltételezte, hogy a két régióban negatív korreláció van az ipari tőke/munka- erő és a termelés koncentrációja között. Az ipartelepítés az összehasonlító előnyök jelzője lesz. mert -- ezt Heckscher is állítja -— (mobi- litás hiányában) ., . ..a termelés különböző ágai oda települnek, ahol a termelés szüksé- ges tényezői jelen vannak." A tőke/munkaerő arány az árutermelés intenzitásának kielégítő meghatározója. Azaz. valamennyi iparág te—

kintetében a hozzáadott érték az output mér- céje, és így az input méretei meghatározzák (a helyi) tényezők intenzitását.

A szerző a regionális vizsgálat céljára a tőke/munkaerő arányszámokot használta az 1971-es iparági osztályozásnak (SlC) megfe- lelően. Adatforrásul az ipari összeírás, illetve az ipari évkönyv szolgált. Ezt követően a tő- ke/munkaerő és a koncentráció arányszámait az értékek növekedő nagysága szerint ren- dezte, és a Kendall—féle ': együttható segítsé- gével kimutatta a rangkorreláció fokát. Mint- hogy nem kapott eléggé meggyőző szignifi- kanciát, kiterjesztette a vizsgálatot. Egy má- sodik tesztben új munkaerő-arányszámokat határOzott meg, a termelékenységi különbsé- gekre kialakított bevitt munka mutatószámai alapján. Abból indult ki, hogy a munkaerőpi- ac versenye miatt a munkabérek különbségei a munkatermelékenység vagy a szakértelem különbségeit tükrözik. A szerző megállapítja, hogy az ismét kiszámított rangkorreláció most sem lett szignifikáns, bár a koefficiens az elő- ző számításból nyertnél magasabb értékű volt.

A kiinduló feltétel magyarázata céljából újabb tesztvizsgálatok következtek. mivel igazoltnak látszott, hogy Dél — az ipari fejlő- désben megállapított elmaradottsága miatt — kifejezetten atipikus régió. Az egyik vizsgá—

lat során —— Moroney és Walker megközelíté—

seit követve —— a bruttó tőke/munkaerő arány-

?számai szerint rangsorolta a koncentráció

változásának százalékát, hogy megállapítsa, vajon Dél ipari növekedése konzisztens—e a Heckscher—Ohlin hipotézissel. "Az eredmé- nyek azt mutatják. hogy Dél ipari fejlődésen munkaigényesebb ágazatokban volt erőtelje- sebb.

A szerző a továbbiakban egy összehasonlító szándékkal végzett második vizsgálati cso- portot ismertet. Ennek során a munkaerőben viszonylag ugyancsak bővelkedő New Eng- land adataival megismételték ugyanezeket a számításokat. Az összehasonlítás kiemelte.

hogy Dél újabb keletű ipari fejlődése miatt páratlan jelenség. E vizsgálatok módszertaná- nak érdekessége egyrészt az. hogy a szerző az adott régió relatív bérszínvonalát hogyan alkalmazta az iparosodottság szinvonalának a mérésére, másrészt. hogyan hidalta át a különböző időpontok és a különböző régiók- ban nem egészen azonos iparági minták ál- tal felmerült nehézségeket.

A szerző megállapítja, hogy bár New Eng- land nem ment keresztül a rejtett ipari fej- lődés olyan szakaszán. mint Dél. a relatív ipari koncentráció New Englandban úgy vál- tozott, ahogyan azt a Heckscher—Ohlin-féle hipotézis jelezte volna. Vagyis azok az ipar- ágak, amelyekben viszonylag alacsony a tő- ke/munka aránya, a növekedő relatív kon- centráció tendenciáját mutatták. A kétféle tesztvizsgálat aiapján úgy látszik. hogy a modell jobban kifejező egy iparilag már tej—

lett régió esetében. New England volt az Egyesült Államok legkorábban iparosodott régiója. Amint az ipar más régiókba is be—

hatolt, a komparatív hátrányokkal rendelke- ző New England-i iparágak áttelepültek olyan régiókba. ahol a komparatív előny segitette fejlődésüket. Az a tendencia tehát, hogy a munkaigényes iparágak New Eng- landban koncentrálódjanak, konzisztens a komparatív előny jelentőségének elméletével.

A Délre vonatkozó statikus tesztek ered- ményeit magyarázhatja az is. hogy a ter- melésnek csak két tényezőjét vették figye- lembe, továbbá fontos a felhasznált nyers- anyag is mint járulékos tényező. (Nyersanya- gon itt mind a természeti erőforrásokból.

mind az ipari feldolgozásból származó in—

putokat kell érteni.) A nyersanyagok jelen- tőségének megállapitása úgy történt, hogy az output teljes értékéből levonták a hozzá- adott értéket. Az iparágak közötti szignifi- kancia összehasonlíthatóvá tétele céljából 61 iparágra kiszámította a hozzáadott érték arányát. Ezt az erőforrásoktól való függőség koefficiensének nevezte. E koefficiens se- gítségével vizsgálta és magyarázta Dél ipari koncentrációját. Rangkorrelációs vizsgálatot Végzett és megállapította. hogy negatív kap—

csolat áll fenn, a viszonylagos koncentráció arányszámai és az erőforrásoktól való függő- ség koefficiensei között. Ebből arra következ-

STATISZTlKAi IRODALMl FiGYELÓ

tetett. hogy azok az iparágak, amelyek erő—

sebben függnek a nyersanyagoktól, Délen a koncentrálódás felé tendálnak. A szerző hangsúlyozza, hogy a vizsgálatokban alkal- mazott koefficiens fontos tulajdonsága, hogy figyelembe veszi a természeti erőforrásokat és a feldolgozó iparból származó inputokat IS.

A továbbiakban a szerző a témában vég- zett regresszióanalizis tapasztalataival fog- lalkozik. Összehasonlítás és a kölcsönhatá- sok vizsgálata céljából sokszoros regresszió—

analízist végzett, a következő változók be- építésével: Dél és New England koncentrá—

ciós arányszámai, ugyanezek változásának az 1947 és 1958 közötti időszakra vonatkozó szá—

zalékszámai, a tőke/munkaerő arányszámai iparáganként, végül az erőforrásoktól való függőség koefficiensei. A statikus és a dina—

mikus koncentráció arányszámai voltak a függő változók. A regresszióanalizis megerő- sítette a rangkorrelác'kós vizsgálatok tapasz- talatait. Az összegezés szerint Dél relatív ipari koncentrációjának meghatározásában lényeges szerepet játszik az erőforrásoktól va—

ló függőség koefficiense, mig a faktor mé- reteinek nincs lényeges befolyása. Az 1947 és 1958 közötti ipari növekedést viszont elsőd—

legesen éppen a faktor méretei határozták meg. Ez azt mutatja. hogy valamely iparág elsődleges telepítésében meghatározó a nyersanyagforrás szerepe. New England ese- tében az analízis nem hozott jellemző meg—

állapításokat, szerző ezt a régió lényegében kiegyensúlyozott ipari szerkezetével magya- rázta.

853

Az eddig ismertetett vizsgálatok a SlC há- rom számjegyű iparágaira vonatkozó adatok felhasználásával történtek. Ellenőrzés céljá—

ból megismételte a szerző a regressziós ana- lizist olyan minta segitségével, amely 53 négy számjegyű ipari alágazatot foglalt ma—

gában. A számítások megerősítették a ko- rábbi eredményeket. Ezt szerző, különösen az erőforrások tekintetében tartja fontosnak, mivel ily módon értékes hozzájárulással egé- szítette ki a Heckscher—Ohlin—féle modellt.

A négyszámjegyes iparágak vizsgálata során az ipari koncentráció kifejezéséhez egy új mutatót is bevezetett a szerző. Ebben az új koncentrációs hányadosban a nevező mó- dosul úgy, hogy a nemzeti hozzáadott ér- tékből le kell vonni annak a munkaerőben bővelkedett régiónak a hozzáadott értékét, amelyre nézve a koncentráció nincs kiszá- mitva.

Az összes elvégzett vizsgálat alapján szer- ző végül két következtetést emel ki: 1. az iparilag fejlett régiótól elvárható, hogy spe- cializált legyen azokban az iparágakban.

amelyeknek a termelési függvényei többet ki—

vánnak e régió viszonylag bőségben ren- delkezésre álló tényezőiből; 2. egy fejlődő régióban az iparágak elsődlegesen a nyers- anyagforrások alapján alakulnak ki. Amint azonban a fejlődés folytatódik. viszonylag erősebben növekednek azok az iparágak, amelyeknek a fejlődését (: komparatív elő- nyök biztosítják. Ez a fejlődés a viszonyla—

gos bőség intenziv kihasználásán alapszik.

(Ism.: Horváth Tibor)

TÁRSADALOMSTATISZTI KA

SElBEL, C. -- DURIEUX, B.:

A NYUGDUBA MENETELKOR BETÖLTUTT KOR . ÉS A NYUGDUAS JUVEDELME

(Ages et revenus de retraite.) —- Economie el Sta—

tistigue. 1973. június. 3-26. p.

Franciaországban a keresők munkáltatójuk- rtól függően különféle nyugdijbiztosítási rend- szerekhez tartoznak, és az egyes rendszerek- nél más és más a részleges nyugdíj, illetve a teljes nyugdíj összege a korábbi kereset- hez viszonyitva. továbbá rendszerenként vál- tozik a nyugdíjba menetel korhatára és a nyugdíjhoz szükséges évek száma is. Bruno Duríeux és Claude Seibe/ tanulmánya már azért is figyelmet érdemlő munka, mert vi—

lágos áttekintést ad a sokféle nyugdíjrend—

szerről és azok súlyáról, jelentőségéről a francia öregek ellátásában.

A tanulmány ismertető részéből kiderül, hogy a nyugdíjasok többsége az elmúlt idő- szakban 65 éves korban hagyta abba a rend- szeres kereső tevékenységet. bár 60 éves kor-

ban, 15 évi szolgálat után a dolgozók mór részleges nyugdíjra jogosultak lettek volna.

Az átlagos nyugdijba meneteli kor a több—

ségnél 64 év és 6 hónap volt. Részben en- nek következtében több mint 2 millió 60 évnél idősebb aktív keresője volt az 1960- as években a francia gazdasági életnek. ami az összes keresőknek több mint 10 százalé- kát tette ki.

A szerzők tanulmányuk első részében ala- posan elemzik annak demográfiai és gazda- sági okait, hogy az idős dolgozók miért ma- radnak 60 éves koruk után is munkahelyü—

kön. Kimutatják, hogy nemcsak az önálló ipa—

rosok, kereskedők és parasztok azok. akik idős korban is tovább dolgoznak: a 60—64 év közötti keresők mintegy 60 százaléka al- kalmazásban álló. Elsősorban a szolgáltatási ágakban dolgoznak az öregek, de arányuk jelentős a gyáriparban és (! kereskedeiemben is. 1965 és 1970 között — a többségre vonat—

kozó biztosítási rendszer keretében — emel-