STATISZTIKAI ELEMZÉSEK
MEZÖGAZDASÁGI SZÖVETKEZETEK, 1990*
DR. MOLNÁR ISTVÁN—SZABÓNÉ DR. MEDGYESI ÉVA
Az ideológiai, politikai alapon történő beavatkozás a gazdaságba (például az erőszakos szövetkezetesítés) megbontotta a működés összhangját és a kialakult arányokat. A jelenlegi reprivatizáció is hasonló veszélyt rejt magában, hiszen a termőföldet a mai termelői körön kívülállók tulajdonába kívánja adni. A szövetkezeti tulajdon — bármennyire is szocialistának minősítették korábban — a szövetkezők rendelkezési jogának erősítésével, számosjellemző- jéVel inkább a magántulajdonhoz közelít. A jelenlegi nagyüzemek jövőbeni működési formá- jának kialakítását éppen ezért kellene a szövetkezőkre bizni. (Megjegyzendő, hogy az állami gazdaságok átalakításának —- az állami tulajdon más formáihoz hasonlóan —- a farmokra darabolás nem feltétlenül a legjobb útja.)
A szövetkezeti tulajdonnak nemcsak egyes elemei, hanem már kialakulása is a magán- tulajdonhoz hasonlitható. Az ágazati erőforrásoknak csupán kis része van a kistermelők magántulajdonában, mégis ők adják az ágazat termelésének a felét. A földterület, jórészt a mai szövetkezeti tagoké, így a termelésnek mintegy kilenctizede, a vagyonnak pedig vala- mivel kisebb hányada jelenleg is privatizáltnak minősíthető. Az elhúzódójogszabályalkotás ezért a mezőgazdaságban nem szünteti meg a privatizáció előtt álló akadályokat.
A SZÖVETKEZETEK ÁLTALÁNOS JELLEMZÖI
1990 nyarán —— a szerény eszközökkel végzett vállalati felmérés idején —— a szövetkezetek- ben és a falvakban nemcsak bizonytalanság, hanem erősödő bizalmatlanság is volt. Az em- lített körülményekhez igazodó egyszerű kérdésekre megfelelő pontosságú válaszokat kap—
tunk. A minta matematikai viZSgálata szerint a felmérés eredményei torzítatlanul tükrözik a szövetkezetek helyzetét.
A szövetkezetek mérete
A szövetkezetnek mint továbbélő vállalkozási formának jövője szempontjából célszerű a szövetkezetek méretét az eddigieknél árnyaltabban vizsgálni. A foglalkoztatottak számát tekintve a mezőgazdasági termelőszövetkezetek nagyobb része nem túlnagy méretű. A tagok létszáma szerinti szövetkezetcsoportok egyes jellemzőit az 1. tábla mutatja be.
. V Az 500—nál több dolgozót foglalkoztató szövetkezet — azösszes szövetkezet negyedrésze (24,3%) — tekinthető nagyméretűnek. A vállalkozás mérete már nehezíti a szövetkezeti Vál- lalat előnyeinek kibontakozását, a vezetők és a tagok között nehézkes és feltételezhetően bü—
rokratikus a kapcsolat. E — más ágazatokhoz képest inkább közepes méretű — vállalkozások
" A tanulmány a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság—tudományi Intézete által 1990 nyarán, dr. Sipos Aladár akadémikus irányításával végzett felvétel eredményeit. elemzi.
862 DR. MOLNÁR ISTVÁN—SZABÓNÉ DR. MEDGYESI ÉVA művelik a földterületnek valamivel több mint egyharmadát, foglalkoztatják a szövetkezeti dolgozók 47 százalékát és termelésük aránya ugyanekkora, míg vagyonuk aránya ennél va—
lamivel kisebb. Erőforrásarányos nyereségük a többi szövetkezeténél alacsonyabb volt.
!. tábla
A szövetkezetek szövetkezők száma szerinti csoportjainak főbb adatai, 1989
A tagok száma
300- lil 1000- él Ó
Megnevezés kevesrelbb 300400 500400" töm!)l szólsz—ket
fő
Az összes százalékában
Szövetkezetek száma ... 39,8 35,9 20,3 4,0 100,0 Földterület ... 27,1 38,5 27,9 6,5 100,0 Dolgozók száma ... 19,7 35,5 34,6 12,2 100,0 Termelési érték ... 18,3 33,2 32,3 16,2 100,0 Vagyon ... 20,5 33,1 32,1 l4,3 100,0 Vállalati eredmény ... 19,6 36,9 33,5 10,0 100,0
Átlag
Terület (hektár) ... 2773 4378 5611 6740 4081 Dolgozók száma (fő) ... 176 332 607 1100 356 Termelési érték (millió forint) ... 118 237 408 943 256 Vagyon (millió forint) ... 122 217 373 860 236
A termelés szerkezete (százalék)
Növénytermelés ... 38,3 34,6 26,9 1 S,] 30,2
Állattenyésztés ... 25,0 22,4 20,2 13,2 21,1
Egyéb alaptevékenység ... 6,6 13,1 9,6 15,1 II,3 Alaptevékenységen kívüli tevékenység . . 30,1 29,9 43,3 56,6 ! 37,4 Együtt 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
A munkaerő összetétele (százalék)
Növénytermelés ... 28,8 22,2 24,l 12,8 23,0
Állattenyésztés ... 27,8 21,6 16,4 14,4 20,2
Egyéb alaptevékenység ... 10,0 12,4 8,2 12,7 IO,5 Alaptevékenységen kívüli tevékenység . . 33,4 43,8 51,3 60,1 46,3 Együtt 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
A szövetkezetek vezértevékenység szerinti megoszlása* (százalék)
Növénytermelő ... 66 49 38 20 53
Állattenyésztő ... 18 l l s o 13
Egyéb alaptevékenységű ... 0 7 0 20 3
Alaptevékenységen kívüli tevékenységű 16 33 54 60 31
Együtt 100 100 100 100 100
' Az összes szövetkezet megoszlása ehhez hasonló. Lásd: A mezőgazdasági vállalatok gazdálkodása. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1989. 55. old.
A kisméretű szövetkezetek (az összes szövetkezet 40 százaléka) átlagos taglétszáma csu- pán 176 fő, és a szövetkezeti dolgozóknak közel egyötöd részét foglalkoztatják, termelésük hányada ennél kisebb, vagyonuk pedig valamivel nagyobb ( 20,5%). E szövetkezeti csoport az ipari és a nemzetközi adatokkal összehasonlítva sem minősíthető közepes méretűnek, inkább
MEZÖGAZDASÁGI SZÖVETKEZETEK 863 a magánvállalkozás határát súrolja. A foglalkoztatottak számához viszonyított magas föld—
terület-részesedés pedig arra utal, hogy földjük gyengébb termőképességű és alacsony né- pességeltartó-képességű.
A 300—500 főt foglalkoztató gazdaságok (%%) tartoznak a közepes méretűek csoport—
jába, ahol a foglalkoztatottak átlaglétszáma 332 fő. E csoport a kisméretűekhez áll közelebb, és a dolgozók, a termelés és a vagyon mintegy harmadrészét köti le. Az összes földterületből és a vállalati eredményből azonban ennél nagyobb arányban (38,5, illetve 369 százalékkal) részesedik.
Az ismertetett három szövetkezeti csoportból kettő (a kis— és a közepes méretű szövet—
kezetek) tulajdonképpen nem minősíthető túlméretezett, a szövetkezeti jelleget — mérete miatt — elveszítő vállalkozási formának. A jelenleg működő szövetkezeteknek mintegy két- harmada (a földterületnek, a foglalkoztatottaknak, a termelési értéknek és a vagyonnak kö- rülbelül fele) a privatizáció szempontjából előnyös (áttekinthető és ellenőrizhető) szervezet- ben van. A nagy, illetve a közepesnél nagyobb — az erőforrásoknak mintegy felét lekötő — szövetkezetekben a termelési profil bővülése, a munkaszervezetek önállóságának már jelen—
leg kialakult rendszere kedvez a privatizációnak.
A termelés szerkezete
A szövetkezetek méretét és a termelési szerkezetet tekintve, minél nagyobb méretű a szö—
vetkezet, annál inkább túllépte a szűken vett mezőgazdasági termelést, és tevékenységében a mezőgazdasági iparok (az egyéb alaptevékenység) és még inkább az ipar, az építőipar, a ke- reskedelem és a szolgáltatások a meghatározók. Az 1. tábla adatai szerint az egyéb alaptevé—
kenység és a nem mezőgazdasági termelés együtt a legkisebb szövetkezetekben a termelés 37 százalékát adja, és a munkaerő 43 százalékát köti le, míg a legnagyobb szövetkezetekben a termelés és a munkaerő 72 százalékát.
Az egyéb alaptevékenység és az alaptevékenységen kívüli tevékenységek a szövetkezeti jövedelemhez a termelési és a munkaerő mutatóknál nagyobb arányban járulnak hozzá, és a vagyon stabil és mobilizálható elemeinek is egyre növekvő részét kötik le. A jelentős ará—
nyú eszközt és munkaerőt igénylő állattenyésztés a szövetkezeti tulajdon privatizálása szem- pontjából másodrendűnek tűnik, bár a földre igényt tartók számára továbbra is fontos marad.
A föld következetes magántulajdonba adása szükségszerűen nem vonja maga után a szövetkezeti vagyon földtől független elemeinek, a termelés és a foglalkoztatottak túlnyomó részének átrendeződését, ugyanis az ipar vagy a kereskedelem a farmergazdaságba már nem, vagy nehezen illeszthető. A szövetkezetek a termelési, a foglalkoztatási és a vagyoni szerke- zetből adódó gazdasági erőfölényt a nem földhöz kapcsolt tulajdon működtetőinek (tulaj—
donosainak?) kínálják. A szövetkezeti dolgozók sokkal inkább ragaszkodnak a munkahe- lyükhöz, a munkarendben és a hierarchiában elfoglalt helyükhöz, a szociális biztonsághoz,
és nem ,,kapnak" a politikusok által bizonytalanul felvázolt tulajdonlás után.
A szövetkezet méretének növekedésével csökken a földtulajdonlással kecsegtető gaz- dasági—hatalmi előny, hiszen a növénytermelés a legkisebb szövetkezeti csoportban minden negyedik tagnak, a legnagyobb szövetkezeti csoportban pedig már csak minden nyolcadik szövetkezeti dolgozónak nyújt megélhetést. (Az állattenyésztés privatizálására eddig is volt mód, elterjedését azonban elsősorban a takarmányellátás, valamint a termékek értékesítésé- nek lehetősége és az árak befolyásolták és nem a tulajdon jellege.)
Az 1. tábla adatai szerint a legkisebb méretű szövetkezetek kétharmada leginkább nö- vénytermeléssel foglalkozik, és az alaptevékenységen kívüli tevékenység csak 16 százalé—
kuknál elsődleges. A legnagyobb méretű szövetkezetek egyötöd részében a növénytermelés, háromötöd részében pedig az alaptevékenységen kívüli tevékenység a meghatározó. Az egyéb
864 DR. MOLNÁR ISTVÁN—SZABÓNÉ DR. MEDGYESI ÉVA
alaptevékenység mint a mezőgazdasági iparok megtestesítője és a nem mezőgazdasági ter- melés együttes aránya pedig még inkább a szövetkezeti méret és a termelési szerkezet össze- függéseire hívja fel a figyelmet.
A méret és a vezértevékenység összefüggése egyrészt a kis— és a nagyméretű szövetkezetek teljesen eltérő vállalati jegyeire utal, másrészt arra figyelmeztet, hogy a föld magántulajdona a szövetkezetek több mint felében (53%) a növénytermelés elsődleges szerepe miatt szüksé- ges. A többi szövetkezetben azonban a kiegészítő tevékenységé és alig-alig az állattenyésztésé a vezető szerep. Nyilvánvaló, hogy a szövetkezeti vagyon ,,nevesítése" vagy szétosztása az elsődleges termelési ágak alapján a szövetkezetek 47 százalékában nem földkérdésként vár megoldásra.
A szövetkezeteknek mintegy harmadrészében a prolilidegen, egyéb alaptevékenységen kívüli tevékenység volt a meghatározó. E tevékenységek jelentős része (például a takarmány- keverés, a vetőmag-kikészítés, a termelőeszköz-ellátás, -javítás, -karbantartás, az élelmiszer- termelés, a közvetlen termékforgalom, a háztáji integrálása) az erős pozícióban levő mono—
polszervezetekből ,,csípett le" egy darabot, amely ugyan a korábbi gazdaságirányítás által he—
lyeseltnél mindenképpen nagyobb volt, versenyhelyzet teremtésére azonban csak ritkán volt alkalmas. A privatizáció e szövetkezetekben a tevékenység korlátozása vagy visszafejlesztése esetén az állami élelmiszeripar és termelőeszköz-ellátás többször elmarasztalt mono— és oli- gopóliumainak helyzetét erősíti. Leválasztásuk a nagyméretű szövetkezetekről és önálló ipari stb. vállalatként történő továbbélésük pedig nem feltétlenül a mezőgazdasági termelők (nagyüzemek vagy farmerek) jövedelmének javulását eredményezné.
A SZÖVETKEZETI FÖLDEK És VÁRHATÓ MOZGÁSUK
A mezőgazdasági termelésben a növénytermelésnek egyértelműen alapja a föld. A föld—
terület mint termelőeszköz korlátozottan áll rendelkezésre, nem vagy alig növelhető, az öko- lógiai tényezők miatt pedig azonos ráfordítás mellett is eltérő a hozadéka.
Főldjővedelem
Az egyéni parasztoknak eszköz- és állatállományukat az alakuló szövetkezetek rendel- kezésére kellett bocsátaniok; az állóeszközök alulbecsült árakon számított értékét a szövet—
kezetek több év alatt törlesztették a gazdáknak. A beviteli kötelezettség — a háztáji föld, a la—
kóház és a tanya udvarának, területének kivételével — a földre is vonatkozott. A bevitt föld azonban tulajdonjogilag (és a telekkönyvben is) a belépőké maradt, és közös haszná- latáért földjáradék illette meg a tulajdonost. A földtulajdon egyben örökölhető is volt. Szö- vetkezeti használatba kerültek a belépők földjén kívül az állami és a volt közösségi földterü—
letek és a nem művelt más tulajdonú földek is.
A föld szerepe a jövedelemtermelésben, továbbá a gazdálkodás eredményének ditTeren- ciálásában már a szövetkezeti szervezést követő első években megmutatkozott. A gazdaság- írányitás ennek kiegyenlítésére törekedett, ám kevés eredményt ért el. Végső soron kénytelen volt a földjáradék létét és hatását elismerni. Ez a földjáradék a tagoknak üzetett földjáradék- kal nem azonosítható, a föld területi termelékenységéből adódó jövedelemkülönbsége ennél lényegesen nagyobb volt.
A különbözeti földjáradék és egyáltalán a földtulajdon, a földhasználat elméleti kérdései tisztázatlanok maradtak, ugyanis a szövetkezeti földekkel kapcsolatos politikai döntések, melyek a földet használó szövetkezet tulajdonossá tételét tűzték ki célul, többnyire nem vol—
tak elég következetesek. Az 1967. évi földtörvény a szövetkezetek használatában levő állami és volt közösségi földeket átadta a szövetkezeteknek, a nem szövetkezeti tagokét pedig meg- váltással (amit a szövetkezet fizetett, aranykoronánként 80 forintot 5 év alatt) tette szövet-
MEZÓGAZDASÁGI SZÖVETKEZETEK 865
kezeti tulajdonná. A szövetkezeti tulajdon arányának gyarapodásához az is hozzájárult, hogy földet csak szövetkezeti tag örökölhetett. A szövetkezeti földterületnek máig is csak mintegy kétharmada vált szövetkezeti tulajdonná.
A szocialista gazdaságelmélet indokolatlannak, a tőkés élősködés egyik formájának te—
kintette az abszolút földjáradékot, és a föld állami tulajdonát magasabb rendű tulajdonnak tartotta. A szövetkezeti és az állami tulajdon párhuzamosan létezett (létezik), sőt megma- radt a személyi tulajdon is. A földjáradék a szövetkezeti tagoknak kifizetett személyi jövede- lemnek korábban 7—8, míg az utóbbi években már csak 3-4 százaléka volt.
A termőföld zárolt (forgalomképtelen), az építési telek pedig — személyi tulajdonként — forgalomképes, az ún. zártkert korlátozottan ugyan, de forgalmazható, és bizonyos megkö- tésekkel építkezésre (víkendtelek) is használható volt. A vizsgált három földtípusból kettő (a külterület és a zártkert) elvben szintén termőföld volt.
Az elmúlt években az építési telek és a zártkert egyre inkább vagyongyűjtési és érték- megőrző szerephez jutott. A földnyilvántartás — jogával nemegyszer visszaélve -— terület- átminősitéssel, a termőföld csökkentésével is tudott földet ,,teremteni". A szabad forgalmú föld kereslete és ára is gyorsan emelkedett.
A földmegváltás összege (hektáronként mintegy 1600 forint) méltánytalanul alacsony volt. A földforgalomból a közös és a tagok tulajdonában levő, valamint a szövetkezeti hasz- nálatban levő föld is ki volt zárva, továbbá az állami gazdasági földek sem voltak elidege- níthetők.
A mezőgazdasági nagyüzemek földtulajdonának korlátozása, a ,,kvázi tulajdon" melletti érv az volt, hogy meg kell őrizni a biztonságos termelés alapjait és a nemzeti vagyont. Ez a kötöttség ténylegesen a nagyüzemi struktúra változatlanságát, egyben rugalmatlanságát ered- ményezte. A jogszabályok ellenére piacivá váló földárak a tagokat, a szövetkezeti vezetőket és közvetlen környezetük gazdasági—politikai vezetőit a forgalmi korlátozások ki játszásában tették érdekeltté.
A nagyüzemek földtulajdonuk jellegétől (állami, közös, tagi) függetlenül földadót fizet- tek, melynek összege az utóbbi években a tagoknak kifizetett földjáradéknak közel kétszerese volt. A nagyüzemi földhasználót terhelő kötelezettség (földjáradékadó) hektáronként mint- egy 500 forint volt. A földadó a használathoz kötődött, és megítélése megegyezik az abszolút földjáradékkal.
A politikai tiltásokkal is párosuló jogi korlátozások a termőföld mozgását a szövetkeze—
tek számára nehezítették meg, ugyanis még az állami gazdaságok és a szövetkezetek között sem volt mód cserére, így a földnek a vállalati nyilvántartásban sem és —— eltérően a többi termelőeszköztől (gép, épület, ültetvény) — a piacon sem alakulhatott ki ára. A paradox hely- zetet erősítette, hogy a mezőgazdaságon kívüli szervek — a termőföld védelmére hivatkozva — igen magas kisajátítási árakon juthattak földhöz, és a szabad forgalmú földnek is nőtt az ára. Ezért a szövetkezetek — a tőkéhez való jutás egyik módjaként — szívesen értékesítettek volna földet, de épületeiket, gépeiket eladhatták, földjüket azonban nem, sőt arra kölcsönt sem vehettek fel.
Értékesítési szándékukat erősítette az is, hogy saját — bár kötelezően előírt tartalmú — nyilvántartásaikból kimutatták, hogy vállalati eredményükhöz a föld meglehetősen szerény mértékben járul hozzá. 1988—ban például a növénytermelés eredménye mintegy 5,8 milliárd forint, az összes eredmény egynegyede volt, vagyis a mezőgazdasági terület egy hektárjára szá—
mítva mintegy 1000 forint. Az 1980—as években csupán néhány száz forinttal változott — rész—
ben a szabályozórendszer módosítása miatt — a föld nettó hozadéka. Az átlagos földjövede- lem nagymértékben szóródott, gyakran és sok körzetben tartósan negatív volt. A szakértői számítások szerint1 mintegy hatszor magasabb földjövedelem lett volna indokolt, amihez
1 Lásd: A korrigált termőhelyi pontérték felhasználhatósága a pénzügyi szabályozásban (MÉM STAGEK. Budapest.
1989. 28—33. old.) c. tanulmányt.
866 DR. MOLNÁR ISTVÁN—SZABÓNÉ DR. MEDGYESI ÉVA a növényi termékek árszínvonalát 40 százalékkal, tömegét pedig több mint 100 milliárd fo—
rintra kellett volna emelni.
A földforgalom kötöttségeinek oldását a szövetkezeti tagok és a szövetkezetek mint gazdálkodó szervezetek egyaránt szorgalmazták, amit kiegészített a lakosság más rétegeinek tulajdonszerzési igénye is. 1988-tól a földtörvény módosításával az íngatlanforgalmat (így a termőföldekét is) könnyítő jogszabályok születtek, melyek értelmében a szövetkezeti tagok- nak a korábbinál nagyobb területű (maximum 3 hektár) háztáji föld jár, a szövetkezet kivé- telesen értékesíthet földet, a kilépő tag és az örökös is megkaphatja tulajdoni hányadát.
A földtörvény többszöri módosításával sem változott a szövetkezeti földtulajdon és —hasz- nálat célja.
A szövetkezeti földek mozgása
A szövetkezetek mezőgazdasági területe az 1970-es években — elsősorban más szövet- kezeti formák átalakulásával - 230 000 hektárral gyarapodott. 1980 és 1988 között részben az emlitett, részben más célú igénybevételek miatt 130 000 hektárral csökkent a mezőgazdasá- gi terület. 1989-ben az előző 8 év átlagos évi csökkenési ütemének háromszorosával, mintegy 50 000 hektárral csökkent a földterület. A szövetkezeti földterület l,l, a szántó O,6, a szőlő és gyümölcsös 5,4 százalékkal csökkent, ami az érlelődő politikai változások, a módosított földtörvény ellenére sem tekinthető ,,földcsuszamlásnak". A szövetkezeti használatú terület 2,8 százalékát adták bérbe. A bérbeadás és az elidegenítés együtt a szövetkezetek területének 3,3 százalékán szüntette meg a közös hasznosítást.
Az 1990. július és augusztusban készült felvétel idején a szövetkezeti földek privatizálása az egyik leggyakoribb beszédtéma volt. A Földművelésügyi Minisztérium vezetői az 1947. évi földtulajdonviszonyok visszaállítását hirdették meg. A közös föld — a felvétel szerint — 1990- ben az 1989. évi hatszorosával csökkent. A különféle címen történő földkivonás együttesen az 1989. évi változás több mint kétszerese volt. A föld közös munkaszervezetben történö művelésének rendszerét sem az 1989. évi tényleges, sem az 1990. évre becsült változások nem ingatták meg.
2. tábla
A szövetkezetek közös földhasználatának változása
Az 1989. Az 1990.
évi évi Az 1990. évi
A földhasználat tényleges várható változás
változása ————————— (Index:
változás megoszlása 1989. év:1,00) (számlák)
Tagoknak kiadott O 7 34,00
Értékesített ... 5 2 O,84
Vállalkozásba vitt 10 35 7,80
Összes elidege-
nített ... l 5 44 6,46
Bérbe adott . . . 85 56 1,43
Összesen 100 100 2,18
A 2. tábla adatai szerint 1989 és 1990 között a teljes földmozgáson belül a tulajdoni vál- tozás aránya 15-ről 44 százalékra nőtt, a bérbeadott terület aránya pedig SS—ről 56 százalékra mérséklődött. A földmozgásból 1990—ben a ,,privatizálódó tagok" (volt tagok) mintegy 7 szá—
zalékban (körülbelül fele—fele arányban a maradni szándékozó és a kilépő tagok vagy örö-
MEZÓGAZDASÁGI SZÖVETKEZETEK 86 7 köseik) részesednek. A szövetkezetek túlnyomó részében a tagok egyáltalán nem kívántak visszakapni földet, és nem jeleztek ilyen jövőbeni igényt sem.
A földeladás aránya jelentéktelen, és jövőbeni mérséklődése várható. Ha a föld vissza- igényelhetővé válik, akkor érthető a tartózkodás az ilyen befektetéstől.
A vállalkozásokba viszont jelentős földterületet (az 1989. évi 7,8-szeresét) szándékoznak bevinni, azaz a földhasználat változásának több mint harmadrésze vállalkozási célú. (Meg kell azonban jegyezni, hogy csupán 18 szövetkezetnek van ilyen szándéka.)
A művelési ágak közül a szántó— és gyepterületnek a földhasználat átlagos változásához hasonló, az ültetvényeknek azonban már jelentős, sőt bővülő hányada kerül ki a közös használatból.
A földhasználat tényleges (1988., illetve 1989. évi) jellemzői mindkét felvétel2 szerint azonosak. A kiválasztott mezőgazdasági szervezetek művelési áganként ugyan eltérően, de összességében szinte egyenlő mértékben adták földjeiket bérbe, tartós használatba, vállalko- zásba, illetve értékesítették azokat. 1988-ban és 1989—ben is a közös használatú mezőgaz- dasági terület valamivel több mint 3 százaléka került idegen művelésbe vagy tulajdonba, ezt művelési áganként a 3. tábla mutatja.
3. tábla
A közös hasznosításból kivant földterület
a megfelelő művelési ág földterületének százalékában
Az 1988. évi ! Az 1989. évi
Művelési ág felvétel szerint
ténylegesen! várhatóan ; ténylegeseni várhatóan
Szántó ... 1,9 2,9 2,8 7,1
Szőlő, gyümölcsös . . . 22,0 18,2 15,9 26,9
Gyep ... 5,9 8,7 3,9 6,2
Mezőgazdasági terü-
let ... 3,2 4,4 3,3 7,2
Megjegyzés: 1988-ban 97, 1989-ben pedig 128 gazdaságot kérdeztűnk meg, természetesen a megkérdezett gazdasá- gok nem voltak azonosak.
A ,,kihelyezett" földterület túlnyomó részét (1988-ban mintegy 95, egy évvel később 85 százalékát) a vállalatok bérbe adták, ami a bérbeadók, illetve a bérlők óvatosságát tanú- sítja, ugyanis a bérelt földön csak a nyereségesség határáig kívánnak gazdálkodni. (Az ültet- vényeknél a termőképesség csökkenése is határt szab.) A földvásárlás a bérleti díjnál na—
gyobb befektetést jelent, ami a jelenlegi helyzetben hosszú idő alatt vagy egyáltalán nem térül meg. A bérelt terület 1990. évi várható jelentős visszaesése ugyanezt igazolja. A jövő kifúrkészhetetlen gazdálkodási feltételei a vállalati vezetőket gyorsan változtatható földki—
helyezési módozatok keresésére ösztönzik.
A két felvétel adatai abban is hasonlítanak, hogy a gazdaságoknak körülbelül három- negyede élt a föld kihelyezésének, eladásának lehetőségével. A kiválasztott gazdaságok egy—
negyedében viszont nem változott a földhasználat módja.
A tényleges és a jövőbeni (várható) földhasznosítás közös vonása, hogy a vállalatok főként az emberi gondosságot igénylő, szélsőséges munkacsúcsokkal és termelési eredmé- nyekkel járó ültetvényektől igyekeznek ,,szabadulni", így e művelési ágak vállalati hasznosí- tásban levő területe a jövőben várhatóan az eddigieknél is nagyobb mértékben csökken.
' A korábbi felvétel elemzését lásd: Szabóné dr. Medgyesi Éva—dr. Tompa Béla: Helyzetkép a mezőgazdaságról (Statisztikai Szemle. 1991. évi 1. sz. 37—58. old.) c. tanulmányában.
868 DR. MOLNÁR ISTVÁNaSZABÓNÉ DR. MEDGYESI ÉVA
A változás és a szövetkezeti méret
A szövetkezeti földhasználat változtatásában a tagok földvisszaigénylése és a föld érté- kesítése sem jelentős. A föld vállalkozásba vitele is csupán a megfigyelt szövetkezetek 15 szá- zalékára korlátozódik. A földbérlet viszonylag gyakori, a szövetkezetek 30—40 százaléka tag—
jainak ültetvényt, illetve gyepterületet, háromnegyed része pedig szántót adott bérbe, vagy szándékozik bérbe adni. A bérleti rendszer iránti érdeklődés mértéke független a szövetkeze—
tek méretétől, a művelési ágak szerinti aránya pedig hasonló az átlaghoz. A bérbe adott terü—
let csupán a legnagyobb méretű szövetkezeti csoport ültetvényeinél éri el a megfelelő mű—
velési ág kéttized részét.
A bérletek nagysága a családi művelésre utal. A bérelt terület még a gyepterületek eseté- ben is csupán néhány hektár. A bérlemények legnagyobb vállalati átlaga szántóból 13,6, ültetvényekből pedig 4,7 hektár.
A földek alacsony jövedelmezősége a bérleti díjakban is kifejeződik. A négyzetméteren—
kénti 15 fillértől közel 1 forintig terjedő bérleti dij átlaga az ültetvényeknél a legmagasabb, a gyepnél pedig a legalacsonyabb. A bérleti díj a szövetkezet méretének függvényében nem szóródik.
4. tábla
Földbe'rlet művelési áganként, 1989
A bérbeadó A bérbe adott A bérlet
, Egy hektár
,, . . . szövetkezetek terület átlagos . .
Muvelesn az aránya a közös terület nagysága big-le;; (313
(százalék) százalékában (hektár) 0 "
Szántó ... 77 1 2,3 O,9 " 4100
Szőlő, gyümölcsös . . . 42 15,5 O,7 i 7100
Egyéb terület ... 31 3 3 3 l l 3200
l 9 [ :
Aszövetkezeti földek eladását egyrészt a földek ,,elkótyavetyélésének" gyanúja, másrészt a kiugróan alacsony árak híre miatt nagy várakozás előzte meg. A szövetkezeteknek csupán egyharmadában fordult elő földértékesités. Az értékesített terület átlagosan tizedhektárnyi volt, ami a helyi igények szerinti parcellázásra utal. A vételi ár általában a bérleti díj 10-30—
szorosa volt, és csupán néhány esetben fordult elő ennél jóval magasabb vételi ár (a szántó- nál 2,5, a szőlőnél O,5 millió forint hektáronként). Az egyéb terület 3 szövetkezetben viszont 50—100 hektáros egységekben kelt el, és a hektárankénti vételár mindössze 1300—1800 fo- rint volt.
5. tábla
Főldeladás művelési áganként, 1989
A? egy VMS" A hektáronkénti Művelési ág Jutó eladott eladási ár
t *1 t -
(lferllcltzr) (ezer forint)
!
Szántó ... O,23 ] 139 Szőlő, gyümölcsös ... l O,20 ] 98 Egyéb terület ... l O,50 § 82
l
A vállalkozásba vitt területek árszínvonala (négyzetméterenként 1 forint vagy még ke- vesebb) a bérleti dijakhoz áll közel. A vállalkozásba vitt földterület az eladott területnek több- szöröse, és a jövőbeni szándék is élénk érdeklődésre vall, csupán az feltételezhető, hogy az
MEZÓGAZDASÁGI SZÖVETKEZETEK 869
apport a szövetkezetnek (vagy a szerződés megkötőinek) egyéb okok miatt (például munka- lehetőség) állt érdekükben.
A szövetkezeti földtulajdon és -használat összhangját meghirdető agrár— és földbirtok- politika az elmúlt mintegy 30 év alatt nem volt eredményes, ugyanis nem tudta bebizonyitani azt, hogy a használat és a tulajdon egybeesése a termelést kedvezően befolyásolja. Az 1980-as években a termelés növekedési üteme lefékeződött, a jövedelmezőség a mélypontra jutott.
A szövetkezetek jövedelme és termelése éppen az 1967—et megelőző és azt követő néhány év- ben lendült fel, amikoris a földhasználat és a földtulajdon az 1980 körülinél kevésbé esett egybe.
A föld jövedelmezősége igen alacsony. A hektáronkénti mintegy 1000 forintos tiszta jövedelmet az ennek 40—60 százalékát elérő földadó és a tagoknak kifizetett földjáradék is mérsékelte. A más ágazatokban realizált erőforrásarányos hozadék eléréséhez a növényi ter- mékek árszínvonalát a nemzetközi agrárárak fölé kellene emelni. A jövedelemtermelés ala- csony színvonala lenyomja a föld piaci árát, és mérsékli a keresletet. A gazdálkodási körül- ményeket ismerők már ezért sem vállalkoznak tulajdonszerzésre vagy nagyobb mértékű földhasználatra.
A szövetkezeti földek alacsony eltartóképességét ellensúlyozza — különösen a nagy mé- retű szövetkezetek esetében — a jelentős profilidegen termelés és foglalkoztatás. A föld pri- vatizálásához sem az ipari és egyéb szolgáltató tevékenység, sem az állattenyésztés nem kap- csolódik szervesen. Aszövetkezetek mint társas vállalkozások jövője szempontjából más—
ként kell a kis és a nagy, továbbá az iparosodott gazdasági kört mérlegelni.
A MUNKASZERVEZET És A BELSÖ ÉRDEKELTSÉGI RENDSZER
A kolhozrendszer mintájára szervezett magyar szövetkezetek bár jogilag önállók voltak, a vállalati működéshez szükséges feltételekkel azonban nem rendelkeztek. A munkaszervezet a munkakötelezettség elvét érvényesítette. A centralizált és többlépcsős hierarchiában a ter- melés volt elsődleges. A szövetkezeti tagok az év végén az állami kötelezettség teljesitése után visszamaradó, jórészt természetbeni javakon osztoztak. Érdekeltségük főleg munkaegységeik számának növelésében fejeződött ki.
A kényszer és a kényszerítő eszközök nem teremtettek társadalmi egyetértést és a tervek teljesítését is csak részben segítették elő. A szövetkezeti önkormányzatok számos változ—
tatási törekvése, kezdeményezése a kolhozrendszer alapelveit kezdte ki. A föld magántulaj- dona megmaradt, földjáradékot fizettek, és saját gépeket szereztek be. A munkaszervezetét és a díjazást a tagok és a szövetkezet közös érdekeit egyeztetve változtatták. A részes művelés, az ún. nádudvari módszer széttörte a munkaegységrendszert. A szövetkezet lemondott mun—
kaerő—feleslegéről. Az elnök javaslatára munkakönyvet kaphattak az igazgatási szervektől az arra igényt tartók, és a szövetkezeten kivül vállalhattak munkát. A munkavégzés kénysze- rét a gazdaság állami szektorában meghonosodott eszközök (munkabér, prémium, szociális ellátás, szabadság, betegségi segély, nyugdij) váltották fel. A vállalati működés feltételei azonban továbbra is korlátozottak maradtak. A szövetkezetek önállósodó, a kolhozrendszer—
től távolodó megoldásait politikai döntésekkel vetették vissza.
A szövetkezeti változtatásokra inkább a szociológia, mint az üzem- és vállalatszervezés tudománya figyelt fel. A párt— és kormányhatározatok központi utasításait nem volt célszerű bírálni. Az 1968. évi gazdaságirányítási reform elveinek fokozatos feladásával a reform vállalati körbe helyeződött át. A munkaszervezet korszerűsítését az 1003/1972. (III. 14.) Korm. h. adta vállalati hatáskörbe. A változás a technokrata-szemlélet térnyerésével füg- gött össze. A világszerte tapasztalt gyors technikai fejlődés a termelési rendszerek elterjedé—
sével bizonyította, hogy a munkaszervezetet kell a technikához igazítani, és ennek módját nehéz lett volna a minisztériumokban előírni.
8 70 DR. MOLNÁR ISTVÁN-SZABÓNÉ DR. MEDGYESI ÉVA A szabályozórendszer a mezőgazdasági nagyüzemek vállalati és dolgozói jövedelmeit is korlátozta. A központi jövedelemelvonások fékezték a termelési (gazdasági) növekedést leginkább elősegítő munkaszervezet kialakítását, továbbá az eredményesebb részlegek dol—
gozói sem juthattak az átlagosnál magasabb jövedelemhez.
A munkaszervezetek helyzetének feltárása már sem a szövetkezeteket, sem a gazdaság—
irányitást nem érdekelte. A mezőgazdasági munkaszervezetek a területi (üzemegység) és az ágazati elv vagy mindkettő alapján épültek fel, és azt természetesen a vállalat mérete is be- folyásolta. A szövetkezetekben a nem mezőgazdasági termelés erőteljes fejlődése a más gaz- dasági ágak munkaszervezetí és érdekeltségi módszereinek átvételével járt együtt. A vezetés hatalmi feladatainak ellátására többlépcsős szervezeteket épített ki, amelyek a szövetkezeti tagok bérmunkássá válásában jelentős szerepet játszottak.
A szövetkezeti munkaszervezet és érdekeltségi rendszer napjainkban ismét átalakul.
A vizsgált 128 szövetkezetben végzett megfigyelés ezért arra adhat választ, hogy hol tartottak a fordulat előtt a szövetkezetek. A tulajdonviszonyok kialakulatlansága miatt a jövőre vo- natkozó kérdésekre adott feleletek érthetően bizonytalanabbak a jelennél.
A hagyományos és a továbbfejlesztett érdekeltség
Az 1967. évi III. törvény (Szövetkezeti Törvény) rendelkezései a munkarend és a belső érdekeltség kérdéseiben máig érvényesek.3
Az ágazati és a területi elv, továbbá a javasolt kétlépcsős munkaszervezet a szövetkezeti mérethez képest is igen tagoltnak tűnik. A javasolt (vagy inkább előírt?) kétlépcsős munka- szervezet azonban a munkadíjazás egységesítési elvével párosult, hiszen a törvény előírta a munkadíjat és az év végi ún. kiegészítő részesedést, amelyet szigorúan az eredmény függ- vényében szabott meg. Ennek megfelelően a dolgozók havi munkabérét az év végén egészí—
tették ki. A tagolható munkaszervezethez egyenlősítő anyagi érdekeltség csatlakozott. A szö- vetkezeti tagot mint tulajdonost, a szövetkezetet pedig mint vállalkozást korlátozták. A szö- vetkezetek jövedelemérdekeltségét szinte államosították.
Az előzőkben bemutatott munkaszervezettől és jövedelemelosztási modelltől a megti- gyelt 128 szövetkezetből 66 már eltávolodott. E szövetkezetek kisebb—nagyobb mértékben önálló munkaszervezeteket alakítottak ki, és ezek anyagi érdekeltségét összehangolták a szö- vetkezet (vagy vezetősége) érdekével is. A többi 62 — többségében kisméretű — szövetkezetben viszont változatlan maradt a szervezet és az érdekeltség (bérmunkás viszony és egyenlösitő törekvések).
A 6. tábla adatai szerint a közepesnél kisebb és alig nagyobb gazdaságoknak mintegy 60, míg a nagy szövetkezeteknek 100 százaléka alakított ki Ösztönzőbb munka- és jövedelemér- dekeltséget. A továbbfejlesztett érdekeltségű szövetkezetek munkaszervezetei foglalkoztatják a dolgozók 30 százalékát, és adják az árbevétel 28 százalékát.
Az önállósodó 66 szövetkezet összesen 625 önálló (főként tevékenységi elv szerint kiala- kitott) szervezeti egységből áll. Az ágazati munkaszervezés túlsúlyba kerülését két évtized technokrata irányítása, a szakemberek képzése, a termelési rendszerek működése segítette elő. A tevékenységen (ágazaton) alapuló munkaszervezet — a termelőeszközök által megha- tározott — szerves gazdasági fejlődést mutat. E folyamat az iparban és a szolgáltatásban egy—
értelműen, míg a növénytermelésben és az állattenyésztésben már kevésbé bizonyosan foly—
tatódika jövőben. Az aprófalvak termelőszövetkezeteinek összevonásával létrehozott na- gyobb szövetkezetek esetleges szétválásakor a centralizált termelőeszközöket a földterület- nél nehezebb megosztani.
' Az 57. §biztosította a teljes önállóságot (például üzemen belüli önálló elszámolást), de a Kormány, illetve a mező- gazdasági tárca jogszabályai szűkítették azt. Kimondták, hogy ,,szervezeti egységek (üzemegység, feldolgozó üzem, brigád stb.) területileg vagy ágazatonként létesíthetők" (6/1967. X. 24. MÉM rendelet). A szervezeti egységeket további kisebb munkaszervezeti egységekre (munkacsapat, részleg, csoport) lehetett bontani.
MEZÓGAZDASÁGI SZÖVETKEZETEK 8 7 l
6. tábla
Az érdekeltség a szövetkezetek mérete szerint, 1989
A tagok száma
Érdekeltségi rendszer 422823; 300400 500-1000 lag-(3361 "$$$"
fő
A szövetkezetek száma
Hagyományos ... 33 18 1 1 — 62
Továbbfejlesztett ... 18 28 1 5 5 66
Az összes százalékában
Hagyományos ... 65 39 42 — 48
Továbbfejlesztett ... 35 61 58 100 52
Az önálló munkaszervezetek létszáma a szövetkezet nagyságától nem, a tevékenység jellegétől pedig erősen függ. Az átlaglétszám 22 fő, ami lehetővé teszi a munkavégzés és a teljesítmények áttekintését. Az alaptevékenységet végző munkaszervezetek csaknem kétszer akkorák, mint az alaptevékenységen kivüli tevékenységet végzők, és létszámuk ágazatonként változik.
Az önállósult szervezetek létszám és árbevétel szerinti aránya az egyes szövetkezeti mé- retcsoporton belül körülbelül azonos: a kisméretűek csoportjában 15, illetve 12, a közepes méretű csoportokban 30, illetve 25, míg a legnagyobb szövetkezetek csoportjában körülbelül 50—50 százalék.
7. tábla
A 66 szövetkezet munkaszervezetei a szövetkezetek mérete szerint, 1989
A tagok száma
300415] lOOO-nél Összes
Megnevezés kevesebb . 300—500 ; 500—1000 ! több szövetkezet
fő
A szervezetek száma
Alaptevékenység ... 43 96 33 38 210
Alaptevékenységen kívüli tevékenység . . 25 136 213 41 415
Együtt ... 68 232 246 79 625
Egy szövetkezetben átlagosan ... 3,8 8,3 16,4 15,8 9,5 Átlagos létszám (fő)
Alaptevékenység ... 22 26 65 25 31
Alaptevékenységen kívüli tevékenység . . 17 15 13 41 17
Együtt ... 20 20 20 33 22
A vizsgált 128 szövetkezetből való részesedés Dolgozói létszám ... 15,0 30,0 31,5 47,4 29,7
Árbevétel ... 11,8 29,6 24,4 51,6 27,6
A kialakult munkaszervezeten a szövetkezetek túlnyomó része 1990—ben sem szándéko- zott változtatni. A legtöbb új egységet a növénytermelésben és az egyéb alaptevékenységben tervezik létrehozni. A szervezetek tevékenységi csoportok szerint alig változó száma elrejti
8 72 DR. MOLNÁR ISTVÁN—SZABÓNÉ DR. MEDGYESI ÉVA az állattenyésztési, az építőipari és a kereskedelmi egységek megszüntetését. A fejlesztési tervek ezeket részben ellensúlyozzák. A 8. tábla a főbb tevékenységi csoportok számának várható alakulását mutatja, a megszüntetés és az új szervezés egyenlegeként.
8. tábla
A 66 szövetkezet munkaszervezeteí ágazatfőcsoportanként
Az l98?-ben Az 1990—re Az 1990, évi
Ágazat, tevékenység ————működő ——-—————létIehozoEt——— azsláifizáíiá szervezetek száma százalékában
Növénytermelés ... 66 83 1 1 1
Állattenyésztés ... 86 89 103
Egyéb alaptevékenység ... 58 60 103 Alapteve'kenység összesen ... 210 232 110 Ipari tevékenység ... 188 189 101 Építőipari tevékenység ... 100 98 98 Kereskedelmi tevékenység . . . ... 103 95 92
Egyéb nem alaptevékenység ... 24 35 146
Alaptevékenységen kívüli tevékenység összesen. . 415 417 101
Összesen 625 649 103
Az önállósult munkaszervezetek adják átlagosan az összes árbevétel 27,6 százalékát, de a szövetkezetek több mint felében ez az arány 25 százaléknál kisebb, 10 szövetkezetben 26—75 százalék közötti, 19 szövetkezetben pedig meghaladja a 76 százalékot.
A mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek mintegy másfél évtizede célja a kisebb szer- vezeti egységekre alapozott érdekeltség megteremtése. A szövetkezeti törvény a kisebb szer- vezeti egységek létrehozását és működését nem tiltja ugyan, de működésük szükségszerűen hol a polgári jog, hol az elavult társasági törvény korlátaiba ütközött.
Az 1988 végén megjelent új társasági törvény a társasági formák rögzítésével egyértel—
művé tette, hogy azok mindegyike a szövetkezettől elkülönült szervezet, amelyre más belső szabályzat érvényes.
Az 1980—as években a szövetkezeteken belül is gazdasági munkaközösségek, smkcso—
portok, bérleti vagy szerződéses üzemeltetésű, továbbá átalányelszámolásű részlegek alakul- tak. Vizsgálatunk idején már átalakultak vagy átalakulóban voltak, ezért a szövetkezeteken belül működő azon egységeket figyeltük meg, amelyek dolgozóinak munkajogi szerződése volt a szövetkezetekkel, és nem minősültek attól független gazdasági társaságnak. A munka- szervezetek önállóságát anyagi érdekeltségük szerint teljeskörűen önállónak! és részlegesen önállónak5 minősítettük.
Az összes munkaszervezet 58 százaléka teljeskörűen önálló volt, és a vállalat szervezetén belül, annak anyagi—technikai kapcsolatát felhasználva működött. A szövetkezet érdekelt- sége az árutermelésben, a szolgáltatásban. illetve a jövedelemszerzésben rejlett.
A szervezeteknek csupán egyhatoda volt érdekelt az összköltség csökkentésében, azaz a közreműködők kevés lehetőséget láttak a takarékos gazdálkodásra.
' Ilyen például a szerződéses, bérletes rendszer, az ágazat, telep, üzemegység vállalkozásszerű müködtetése, a részleges vagy családi művelés. Ez a csoport az önelszámoló egységhez áll közel.
' E szervezetekben a dolgozók anyagi érdekeltsége az előző csoportnál szűkebb körű. Feladatukat a szövetkezet elő—
írja, de a részleg maga gazdálkodik az összes költséggel, és rendelkezik a ráfordítás és a teljesítmény különbözetével. A fel- adat elvégzéséhez szükséges ráfordítások a szövetkezetet terhelik, de a jobb teljesítménnyel elért jövedelem meghatározott része a szervezeté. A bértömeget vagy a létszámot a feladattal együtt írják elő, a ráfordítás többi eleme már a szövetkezetet terheli. Az érdekeltség nem más, mint a bér-megtakarítás feletti rendelkezési jog.
MEZÓGAZDASÁGI SZÖVETKEZETEK 873 A bérérdekeltséget csupán 26 szervezet választotta, valószínűleg a többi szervezetet az riasztotta el e formától, hogy a centralizált szervezetekben a teljesítményhez kötött bére—
zést szorgalmazták, aminek egzakt mérését gyanakvással fogadták.
Jövedelemérdekeltség szerint működött minden ötödik szervezet. E forma népszerűségét annak köszönheti, hogy a vállalkozó viszonylag keveset kockáztat, munkadíját megkapja, és egyéb költségeit is a szövetkezet fedezi, így jó termés esetén jól járhat.
A 9. tábla adatai azt mutatják, hogy az érdekeltség típusa függ a szövetkezet nagyságá- tól is.
9. tábla
A 66 szövetkezet önálló szervezeteinek megoszlása az érdekeltség formája szerint, 1989
A tagok száma
300- al l 1000- él ö
Megnevezés kevesebb ! m—sw ! sor!-1000 ; mm,
fő
Teljeskörűen önálló ... 34 72 78 6 58
Részlegesen önálló
jövedelemérdekeltségű .. 29 13 21 8 21
összköltség-érdekeltségű . 34 7 — 85 17
bérérdekeltségű ... 3 8 l 1 4
Összesen 100 1 100 1 100 * 100 100
A gazdálkodás önállóságára utal, ha a szervezetnek van saját bankszámlája. A 300—1000 tagot számláló szövetkezetek csoportjában, ahol a szervezetek 72, illetve 78 százaléka telje- sen önálló, legnagyobb a bankszámla-tulajdonosok aránya (32, illetve 42 százalék) is. A szer—
vezeteknek mintegy harmadrésze (199 egység) gazdaságilag érett a teljes önállóságra is, és kötődését az anyaszervezethez feltehetően nem jogi, hanem gazdasági körülmények ma- gyarázzák.
A szervezetek és az ágazat
Az önálló szervezetek többsége — mint korábban említettük — tevékenységi alapon szer- veződött. Feltételezhető, hogy mind a 625 szervezet egyedi tevékenységi jellemzőinek bemu- tatását vizsgálatunk nem tette lehetővé, ezért munkánk során tevékenységi csoportokat (ágazatcsoportokat) alkalmaztunk.
A tevékenységeket — a számviteli rendszerrel összhangban — 7 ágazatcsoportba soroltuk, melyek jellemzőit a 10. tábla mutatja.
A vizsgált szervezetek legnagyobb hányada az iparban (30,6%), az építőiparban (16%), illetve a kereskedelemben (16%) működik. Az önálló szervezetek 14 százaléka állatte—
nyésztéssel, 11 százaléka növénytermeléssel és közel egytizede egyéb alaptevékenységgel foglalkozik.
A szervezetek átlagos létszáma a tevékenység függvényében sokkal nagyobb mértékben szóródik, mint a szövetkezet nagysága szerint. Legkisebb a kereskedelmi (3 fő), legnagyobb a növénytermelést folytató (63 fő) szervezetek átlagos létszáma.
Teljes körű önállósággal az építőipari szervezetek 88, a kereskedelmiek 77, az állatte—
nyésztők 59 és az ipari szervezetek 54 százaléka rendelkezik. Az ipari és az építőipari szerve—
zetek mintegy felének, minden negyedik kereskedelmi és szállító szervezetnek, míg a mező—
gazdasági szervezeteknek alig-alig van önálló bankszámlája.
8 74 DR. MOLNÁR ISTVÁN—SZABÓNÉ DR. MEDGYESI ÉVA
10. tábla
A 66 szövetkezet munkaszervezeteínek jellemzői, 1989
A szervezetek A eskörű A saját
***—"m talalok en Mmmm
Főágazat, ágazatcsoport alma aránya ] é131113;a rendelkezők
:
(százalék) (fő) aránya (százalék)
N övénytermelés ... 66 1 1 63 32 1 1
Állattenyésztés ... 86 14 27 59 10
Egyéb alaptevékenység ... 58 9 7 14 3
Ipar ... 188 30 27 54 53
Épitőipar ... 100 16 11 88 49
Kereskedelem ... 103 16 3 77 26
Szállítás és egyéb ... 24 4 16 46 25
Összesen 625 100 22 58 32
A tevékenységek részletesebb megoszlása (szántóföldi növénytermelés, szőlő-, gyümölcs- termelés, zöldségtermelés vagy fémipar, könnyűipar, élelmiszeripar, ipari bérmunka) a szer—
vezetek mérete és önállóságának foka között szoros kapcsolatot mutat.
Az önálló munkaszervezetek működtetésére csak sokirányú szakmai és ügyviteli isme—
rettel rendelkező szakemberek (valószinűleg nem is agrármérnök végzettségűek) képesek.
A TÖKEKIHELYEZÉS
A szövetkezetek gazdasági együttműködésének fő formája a társulás (nem mindig ön- álló jogi személy) volt, vagyis a vállalkozást valamelyik gazdaság mint arra alkalmas gesztor működtette. Az 1980-as években megközelítően ezer vállalkozásban vettek részt szövetkeze- tek, ezeknek azonban csak mintegy tizedrésze volt önálló jogi személy. A társulások szerte- ágazó tevékenységének nagyobb része nem kapcsolódott a mezőgazdasághoz. Az együttmű- ködés eredménye a központi információk alapján — éppen a társulási forma miatt — nem volt nyomon követhető.
Szinte alig volt olyan szövetkezet, amelyik ne lett volna valamilyen együttműködés tagja. A gazdaságilag erősebbeknek általában több eszközük volt, de a rosszabb eredményt elérő szövetkezeteknek is érdekükben állt csatlakozni az egész országot behálózó termelési rendszerekhez, a kölcsönös támogatási alaphoz, üzemszervezési irodákhoz.
A szervezetek sokféleségét magyarázza, hogy az alacsonyabb rendűnek tekintett szö—
vetkezeti tulajdon állami tulajdonnal való együttműködésének tilalma a vállalatközi kapcso—
latokra nem vonatkozott. Az 1988. évi társasági törvény a társasági formák (közkereseti tár- saság, betéti társaság, közös vállalat, egyesülés, korlátolt felelősségű társaság, részvénytár- saság) egyértelmű meghatározásával egyszerűsítette a már-már kiismerhetetlennek tűnő hely—
zetet. A szövetkezetek már minden korlátozás nélkül beléphettek ilyen társaságokba, míg a korábban működő közös vállalkozásokat egy adott időpontig át kellett alakítani, illetve
fel kellett számolni.
Vizsgálatunk idején még javában folyt az átalakulás, keveredtek az új és a régi formák, ezért csupán az 1989. évi helyzetről sikerült megbízható adatokat nyernünk.
A tőkemozgás oka és célja
Az 1975 után kezdődő szövetkezeti tőkemozgásokat egyrészt a tőkefelhalmozódás tette lehetővé, másrészt pedig a lehetőség a befektetésre. 1980-ban azokban az együttműködési
MEZÖGAZDASÁGI szöva'rknznrmc 875 formákban, amelyek nem voltak jogi személyek, 10 milliárd forint — a szövetkezeti vagyon több mint 6 százaléka — szövetkezeti hozzájárulás volt. 1980 és 1989 között a vagyoni érdekeltség megkétszereződött, és az év végi szövetkezeti mérlegek közel 6 milliárd forint részvénytőkét is kimutattak. A kihelyezett tőke a vagyonnak közel 9 százalékát tette ki.
A tőkebefektetés üteme éppen a szövetkezeti jövedelmeket jelentős mértékben elvonó szabá—
lyozás időszakában gyorsult fel, részben azon vállalati magatartásnak köszönhetően, mely a mezőgazdasági termelés alacsony jövedelmezősége miatt a beruházásokat a szövetkezeten belül is az alaptevékenységen kivüli tevékenységek fejlesztésére fordította. A szövetkezetek az alaptevékenységben elhasználódó állóeszközeiket sem pótolták az 1980-as években, a nem mezőgazdasági termelésben viszont a pótlási igény 2—3-szorosát is beruházták.8
A vizsgálat eredményei egyrészt igazolták a tőkemozgások feltételezett irányát, másrészt rámutattak rendkívül változatos és elaprózott jellegére. A vagyon tizedrészét megközelítő tőkekihelyezés egy év teljes jövedelmével egyenlő, hozadéka (8,7%) pedig magasabb a 6 szá- zalék körüli vagyonarányos nyereségnél (a részvénytársasági és a korlátolt felelősségű társa- sági betétekre számltva pedig 10-15 százalék). A kihelyezett tőke hozadéka a szövetkezetek
1989. évi eredményének 8,l százaléka volt.
A kihelyezett tőke társasági formakénti megoszlása (lásd a 11. táblát) különbözik a jö- vedelmezőségi sorrendtől. A legtöbb vagyont (a kihelyezett tőke 46 százalékát) betéti társa- ságokban és körülbelül egyharmad részét részvénytársaságokban működtették. Az átalaku- lás időpontjának és körülményeinek ismeretében a szövetkezetek főként abban dönthettek, hogy az új formában megtartják—e a korábbi együttműködést.
ll. tábla
A tőkekíhelyezés társasági formánként, 1989
A szövetkezetek tőkekihelyezéseinek
Társasági forma zá összege ! hozadéka jövedelmezősége
8 ma ___—__
millió forint (mmm
Leányvállalat ... l 10 74 ] 6,5 8,8
Részvénytársaság ... 275 550 53,4 9,7
Betéti társaság ... 360 757 46,1 6,1
Korlátolt felelősségű
társaság ... 88 ! 279 39,2 [ 14,1
Összesen 733 ,
1660 ) 14532
' 8,7A vizsgált 128 szövetkezet közül mindössze 10 nem élt a tőkehasznosítás külső formái- val, a többiek pedig átlagosan 6 társaságban voltak érdekeltek.
A néhány éve átalakított bankrendszer következtében a tőkekihelyezés leggyakoribb formája a pénzintézethez, kereskedelmi bankhoz való csatlakozás volt. E társulások révén azonban a szövetkezetek nem jutottak gyorsabban és kedvezőbb feltételekkel hitelekhez.
A tőkekihelyezés szővetkezeten belüli szerepe
A kihelyezés mértéke és eredményessége a vállalat jövedelemtermelő képességétől füg—
gött. A külső vagyoni érdekeltség vállalaton belüli szerepe a szövetkezetek méretének növe—
kedésével erősödik, s javuló hozadékkal az összes nyereség egyre nagyobb részét adja.
' Lásd: Molnár István—Szabóné Medgyesi Éva: Eszközhatékonyság a mezőgazdaságban. MTA Közgazdaságtudomá- nyi Intézet. Budapest. 1989. 37—42. old.
2.
8 76 DR. MOLNÁR ISTVÁN—SZABÓNÉ DR. MEDGYESI ÉVA A külső kapcsolatrendszer átlagosnál magasabb színvonala elsősorban a legnagyobb szövetkezetekre jellemző, ahol egy dolgozóra az átlagosnál (36 000 forint) 50 százalékkal több kihelyezett tőke jutott, és két és félszer annyi, mint a legkisebb szövetkezetek csoportjában, jövedelemrátájuk (19,3%) pedig —— a kisebb szövetkezetekét mintegy háromszorosan felül- múlva — megközelíti a pénzintézeti kamatot. A kihelyezett tőke hozadékából származott a leg- nagyobb szövetkezetekben a vállalati össztevékenység nyereségének megközelítően harmad- része, mig a közepes és a kisebb szövetkezetekben csak ötöd-, illetve tizedrésze.
12. tábla A tőkekihelyezés mértéke és hozadéka a szövetkezetek mérete szerint, 1989
A tagok száma
300- ál 1000- él
MMM"! kasza [ soo—soo ] soo—woo ] töm? "3328,"
fő
Tőkekihelyezés
Egy főre jutó (ezer forint) 20 31 34 53 36
A vagyon százalékában . . . 5,8 4,7 5,5 6,8 5,5
Tőkehozadék
Egy főre jutó (ezer forint) 2,5 1,6 2,6 10,2 3,2
A tőke százalékában ... 6,3 5,3 7,7 19,3 87
A nyereség százalékában . . 6,5 3,7 6,9 30,4 8,I
Megjegyzés. A vizsgálat során kapott adatok — más forrással egybevetve - a valóságosnál szerényebbek voltak.
A legnagyobb szövetkezetek tőkekíhelyezési képessége az évek során kialakult monopol- helyzetükkel, a technológia-transzferben betöltött igen jelentős szerepükkel és gesztorfelada t- vállalásukkal magyarázható. A jelentős mértékben összpontosított szellemi tőkével ellátott feladatok kiugróan magas jövedelmezőséget eredményeztek. Az egy főre jutó külső vagyoni érdekeltség 1986-ban például a termelési érték alapján legnagyobb 15 szövetkezetben az átlagost (28 000 forint) háromszorosan, míg az átlagosnál kisebb szövetkezetekét négyszere- sen múlta felül.
A tőkekihelyezésnek a szövetkezeti jövedelemrátával való kapcsolata viszont már la- zább. 1986-ban az egy főre jutó kihelyezés csupán az átlagos (5,7%) és a legmagasabb (15,7%) eszköz- és bérarányos jövedelmezőségű csoportban volt a többiekénél mintegy 60-80 szá- zalékkal magasabb. A tőkekihelyezésnek a szövetkezetek méretével és jövedelmezőségével csak részben egyező tendenciája mögött az egyes vállalatok sajátos gazdálkodása húzódik meg!
A legnagyobb szövetkezeteknek a többieknél intenzívebb és jövedelmezőbb tőkekihe—
lyezése az egyes vállalkozási formákba befektetett tőke arányával is összefügg. Az 500 tagnál kevesebbet számláló szövetkezeti méretcsoportok tőkéjüknek mintegy kétharmad részét be- téti társaságokba helyezték, míg a legnagyobb szövetkezetek inkább részvénytársaságok, kor- látolt felelősségű társaságok, továbbá leányvállalatok tagjai voltak.
A szövetkezeti vállalat keretein kívül működő tőke a befektetőt igen erős szálakkal köti nem csupán az ágazaton kívüli tevékenységű szervezetekhez, hanem a privatizáció céljából kedvezményezett társasági formákhoz is. A szövetkezetek kihelyezett tőkéjének fele rész- vénytársasági és korlátolt felelősségű társasági formákban van.
.
" Lásd: A mezőgazdasági vállalatok gazdálkodása, 1987. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1987. 60 old.
MEZÖGAZDASÁGI SZÖVETKEZETEK 877 Összefoglalóan megállapítható, hogy a szövetkezetek használatában levő földterület az 1980-as években csökkent. A közös művelésű területek részben az érlelődő politikai válto- zások, részben a módositott földtörvény hatására már 1989-ben gyorsabb ütemben csökken- tek, ez azonban nem okozott ,,földcsuszamlást", ugyanis a csökkenés a kiválasztott gazdasá- gok területének csupán 3,3 százalékát tette ki (a bérletekkel együtt).
A földek iránti visszafogott érdeklődés elsősorban a földek alacsony eltartóképességével (a hektáronkénti földjövedelem 1000 forint) magyarázható. Legelterjedtebb a családi mű- velésen alapuló földbérlet (átlagos területe kisebb 1 hektárnál). A bérleti díj a földjövede—
lem 3-7-szerese.
A megfigyelt 128 szövetkezet közül 66 már (részben) szakított a hagyományos munka—
szervezeti formákkal, ugyanis kisebb-nagyobb mértékben önálló munkaszervezeteket alakí- tottak ki, és fejlesztették a közreműködők anyagi érdekeltségét. A kisszövetkezetek kéthar- madában nem alkalmazzák a munkaszervezés új formáit, míg a nagyobb gazdaságokban gyakoribbak a hagyományosnál költségérzékenyebb, nyereségorientált belső vállalkozások.
A kisvállalkozások a megkérdezett szövetkezetek dolgozóinak 30 százalékát foglalkoztatják, árbevételüknek pedig 28 százalékát adják.
Az önálló szervezetek egyharmada mezőgazdasági, kétharmada pedig nem mezőgaz- dasági tevékenységet folytat. A kisszervezetek tevékenységtől (és nem a szövetkezeti mérettől) függő átlaglétszáma az alaptevékenységben 31 fő, az alaptevékenységen kívüli tevékenység- ben pedig ennek alig több mint a fele. A viszonylag kis létszám lehetővé teszi az egyéni tel- jesítmények értékelését.
Az összes szervezet 30 százaléka ipari tevékenységet, 16-16 százaléka pedig építőipari, kereskedelmi tevékenységet folytat. A kevés mezőgazdasági önállósult szervezet közül több tevékenykedik az állattenyésztésben, mint a növénytermelésben.
Az 1988-ban hatályba lépett társasági törvény a szövetkezetekben is a már meglevő tár- sulások átalakulását, új együttműködési formák megjelenését vonta maga után. A külső vagyoni érdekeltség csaknem fele betéti társasághoz kötődött. A kihelyezett tőke hozadéka (8,7%) meghaladta a termelés bér- és vagyonarányos nyereségét. A legnagyobb osztalékot (14,1%) a korlátolt felelősségű társaságok fizették. A tőke túlnyomó részét pénzintézetekbe, kereskedelmi és nem mezőgazdasági tevékenységet folytató szervezetekbe helyezték ki.
A mezőgazdasági célú együttműködésre ezekben az években kevesebbet áldoztak a szövet- kezetek.
TÁRGYSZÓ: Mezőgazdasági üzem.
PEBIOME
ABTOpr Ha ocnonamm ocymecrnnennoro neTOM 1990 rona oőcnenonarmx onnoü necaroü cemxoxosxücrnennmx nponsnoncrnennbrx RoonepaTnBon xapaKrepnayror nx nonoxcenne n 1303- Moxcnocrn B őynyureM.
ABTOpr B nepnoü mase cnoero otreprca noxasmnaior rpynnbr cenbcnoxoszücrsennmx apom—
BOIICTBCHHLIX Kooneparnaon no meny nx metron, a Taroxe crpyrcrypy nponsnoncraa amx rpynn, BO B'ropoit mase — nonb3onanne, ornagy n oöopor xoonepamnnbrx yronnü, B Tpe'rbeü rnaBe —, oprauusaumo prlla H cncremy anyrpemreü aannrepeconannocm Kooneparopoa n, naxoneu B vremeproü rnaBe nnaecmumo Kannrana ns noonepa'rnnon.
Ha ocnonanmr ceoero anamaa anropm ycranannnsaror, Irro cnepmanumü mrrepec R apenne semm ns semenmroü COÖCTBeHHOCTPI Momno oőwcnnrb HHSKPIMH zroxonaMH or BCMJIH; anMepHo nononmra oxna'iennbrx HaÖIIlOJICHI/ICM —— B ocnonnom Gonee prnnue — Koonepamsbr npnmenmra paammme (boprr opranmatmu prlla c npnőbmbnoü opnenrauueü; npnmepno oeroü necaroü Koonepamnnoro nmyurecrna B Honme (boprI diynxunonnponanng Kannrana (amuonepnme 06- mecrna, oőmecrna c orpaawxennoü ornerc'rsennoc-ruo, KOMaHDPITl—lble Tosapnurecraa) naer Gonee Bucoxyro penraőenbnocrr. no cpaBnenmo c cenbcxoxosnücraennbm nponsaoncrnom.
8 78 DR. MOLNÁR—SZABÓNÉ DR. MEDGYESI: MEZÖGAZDASÁGI SZÖVETKEZETEK
SUMMARY
The authors characterize the conditions and perspectives of agricultural cooperatives, relying on a survey covering one tenth of cooperativcs, carried out in the summer of 1990.
The first chapter of the study shows agricultural cooperatives grouped by the number of their members as well as the production structure of these groups. The second Chapter presents the use, utility and changes in the land area of cooperatives. The third chapter shows labour organizations and inner interests system of cooperatives, while the fourth chapter deals with the investments of the capital of the cooperatives.
The authors point out in their analysis that the moderate interest in land ownership and tenancy can be attributed to the low profitability of land. Some half of the cooperatives surveyed
— mostly the larger ones — applied profit—seeking forms of labour organizations; the prolitability of capital placement (into corporations, limited companies and partnerships), that is roughly egual to one tenth of cooperative wealth, is above the prolitability of agricultural production.
