A berendezések hatékony kihasználásának statisztikai vizsgálata

(1)

A BERENDEZÉSEK HATEKONY KIHASZNÁLÁSÁNAK STATISZTIKAI VIZSGÁLATA*

SZ. D. lL' ENKOVA

A termelés növelésének és hatékonysága fokozásának legfontosabb forrása a tudományos—műszaki haladás. A tudományos—műszaki haladás felgyorsulása min—

édenekelőtt a technika minőségének rendszeres emelését. újabb, tökéletesebb konst—

*rukcíójú gépek, gépi berendezések, készülékek és műszerek létrehozását és gyártó-' suk beindítását jelenti. Csupán 1976—1977—ben 7272 új géptipus, berendezés, ké- szülék és műszer mintadarabjónak előállítására került sor a Szovjetunióban. Az új

technika bevezetésével kapcsolatos költségek (beleértve az előző évek költségeit)

1977-ben 8 milliárd 168 millió rubelt tettek ki.1

Meg kell említenünk. hogy a létrehozandó és az üzembe helyezendő gépek.

készülékek. műszerek és berendezések rendkivül sokfélék mind konstrukciós—tech- nológiai szempontból, mint pedig bonyolultságuk. funkcionális rendeltetésük, alkal—

mazási területük tekintetében. Mindez a termelőberendezések hatékony kihaszná—

lásának értékelésével kapcsolatos problémák időszerűségét bizonyítja.

A termelőberendezések hatékony kihasználásának értékelésével kapcsolatos problémák a társadalmi termelés gazdasági hatékonyságának mérésével és elem- zésvel kapcsolatos általános problémák részét képezik. Ezért megoldásuk során célszerű, ha a társadalmi termelés hatékonysága mérésének és elemzésnek azon általános elméleti—módszertani tételeiből indulunk ki, amelyeket a Szovjetunió Tudo- mányos Akadémiája Közgazdaságtudományi Intézetében 1974—ben lezajlott. a ha- tékonyság növelésének problémáival foglalkozó nemzetközi konferencián és a Moszkvai Gazdaságstatisztikai Intézetben 1975-ben rendezett, a termelés gazdasági hatékonyságának statisztikai vizsgálatával foglalkozó össz—szövetségi konferencián

határoztak meg.

A korszerű hatékonysági elméletben általában megkülönböztetik a ,,gazdasági

hatékonyság" és a ,,gazdasági hatás" fogalmát. A gazdasági hatás kifejezhető

természetes mértékegységben és pénz formában. Marx a gazdasági hatékonyság kategóriáját vizsgálva azonosította azt a munkatermelékenység emelkedésével és a felhalmozás növekedésével, Ezzel kapcsolatban azt irta, hogy a termelési eszközök . . hatékonyságának. terjedelmének és értékének növekedésével, tehát a termelő- iereje fejlődését kísérő felhalmozással a munka állandóan gyarapodó tőkeértéket

tart fenn és örökít meg mindig új formában."2

* A cikk eredeti címe: Sztatiszticseszkoe izuasenie éffektivnoszti iszpol'zovaníja oborudovanija.

* Narodnoe hozjajsztvo SZSZSZR v 1977 g. Sztatiszticseszkij ezsegodnik. Sztatisztika. Moszkva. 1978. 98.

mld.

! Marx és Engels Művei, 23. köt. 620. old. (oroszul) és ua. Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1967. 567. old.

(2)

ÉL'ENKOVA: A BERENDEZÉSEK KIHASZNÁLÁSA 817

A gazdasági hatékonyság legáltalánosabb formában a berendezések felhasz- nálásának célszerűségét, a hasznosság fokát tükrözi, és általában a gazdasági ha—

tás eléréséhez szükséges költségek arányával fejezhető ki. A berendezések hatékony kihasználásának értékelése során abból a módszertani feltevésből indulunk ki. hogy ez a hatás a vállalat termelési és gazdasági tevékenységének eredménye. Továbbá el kell egymástól határolni a ,.berendezés kihasználása" és a ,.berendezés kihasz- nálásának hatékonysága" fogalmakat. A kihasználás és a kihasználás hatékonysága egymáshoz közel álló fogalmak, de nem azonosak. A berendezések kihasználása

nem feltétlenül hatékony.

A szovjet statisztikai irodalomban és a szovjet állami statisztikai szervek gya—

korlatában a berendezések kihasználásának mérésére különböző mutatók haszná- 'latosak. Nézzük meg ezeket a mutatókat a hatékonysági mutatók konstrukciója iránt

támasztott követelmények szempontjából.

A berendezések vagy a géppark kihasználási mutatói a berendezések létszá- mának a tervezési és számviteli gyakorlatban alkalmazott különböző összehasonlít- iható kategóriáin alapulnak. Például, ha összehasonlítjuk a felszerelt és a rendelke—

zésre álló berendezések számát, megkapjuk az üzembe helyezett berendezések ará- nyát: ha a működő (ténylegesen dolgozó) berendezések számát az üzembe helye—

zettekkel hasonlítjuk össze. akkor megkapjuk az üzembe helyezett berendezések ki- használási együtthatóját.

A berendezések kihasználásának létszám és idő szerinti mutatója között köz—

benső helyet foglal el a műszakegyüttható. Ezt (: megszakításokkal működő beren—

dezésekre vonatkozóan számítják ki, és ez az együttható azt mutatja meg, hogy az adott berendezés átlagosan hány műszakban üzemel.

A berendezések időbeli kihasználásának mutatói, amelyeket másképpen exten- zív kihasználási együtthatóknak neveznek. a berendezés működésében a hasznos és a veszteségidő adatainak számbavételén alapulnak. A berendezések üzemidejének és időveszteségeinek számbavételekor a naptári időalapból indulunk ki. A szám—

"viteli gyakorlatban a naptári időalapon kívül megkülönböztetik még az üzemeltetési alapot. a rendelkezésre álló időalapot, a működési időalapot vagy ténylegesen le—

dolgozott időt, a gépidőt, amely a hasznos teljesítményre és a selejtre fordított időre osztható.

A berendezések időbeli kihasználásának általános mutatójául a naptári időalap kihasználási együtthatója szolgál, amelyet a gépidő alapján számítunk ki. Az exten- zív kihasználási mutató általánosítható jellegét a következő összefüggéssel illusztrál-

hatjuk:

Tg Tg Tt Tr Tü

_ ...—___ 1

T Tt Tr Tü T //

ahol:

— a hasznos gépidő;

— az üzembe helyezett (felszerelt) gépek naptári időalapja;

— a ténylegesen ledolgozott idő:

— —- a rendelkezésre álló időalap;

— az üzemeltetési időalap.

; : i .: i m : !

A berendezések kapacitáskihasználásí mutatója vagy az intenzív kihasználás mutatója a berendezés kihasználását a termelés alapvető célja. a termékkibocsá- tás szempontjából tükrözi.

3 Statisztikai Szemle .

(3)

818

sz. D. iL'ENKOVA

A berendezések intenziv igénybevételének (leterhelésének) fokát a következő egyenlet fejezi ki:

_. __iL .

Y __ Isk /2f

ahol:

a - az előállított termékek volumene:

Tgk — a gépídővel kapcsolatos költségek.

Az intenzív igénybevétel fokát (leterhelés) a ténylegesen ledolgozott idő alap—

ján is kiszámíthatjuk. A berendezések extenzív és intenzív kihasználásának mutatói a kihasználás egyes oldalait jellemzik. A berendezések kihasználásának általános, végső eredményét a berendezések*munkavoiumen szerinti kihasználásának mutatója

fejezi ki, amelyet integrált mutatónak nevezünk. A berendezések kihasználásának

integrált mutatóját (l) a következő képlet segítségével számítjuk ki:

Cl ,

l——- T /3,/

Ezt a mutatót úgy is megkaphatjuk, mint a berendezések extenzív és intenzív kihasználási mutatójának szorzatát. )

Ha az intenzív és az integrált leterhelési mutatók tényleges értékeit egybevet—

jük a bázisévi (vagy a tervezett vagy a gépkönyv szerinti) értékkel. megkapjuk a be—

rendezések intenzív és integrált igénybevételének (leterhelésének) együtthatóit.

Ily módon a tervezésben és a számvitelben alkalmazott kihasználási mutatók közül szerkezetüket tekintve csak az intenzív és az integrált igénybevételi mutatók sorolhatók a hatékonysági mutatókhoz. A berendezések létszám szerinti kihasználá- si együtthatóját, a műszakegyütthatót és az extenzív kihasználás együtthatóját úgy tekinthetjük, mint a berendezések intenzív és integrált igénybevétele fokozásának

tényezőit. *

A berendezések kihasználása azonban nem korlátozódik csupán a termelés- ben való közreműködésre. Ugyanakkor a vizsgált mutatók a berendezés kihasználá—

sát csak a termelés folyamatában jellemzik.

A tudományos—műszaki haladás viszonyai között egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a berendezések kezelésének, kiszolgálásának megszervezése. A termelési folyamat és a kiszolgálás a berendezések kihasználásának két. egymással összefüg-

gő, egymást kölcsönösen feltételező oldala. A kiszolgálás megfelelő megszervezése

nélkül nem érhetjük el a berendezések műszakegyütthatójának növekedését, a be- rendezések fenntartására és üzemeltetésére fordított költségek megtérülését.

Ami a berendezések kiszolgálását illeti, beszélhetünk termelési—üzemeltetési és műszaki kiszolgálásról. Az első az optimális kiszolgálási területek kiválasztását feltételezi, vagyis a berendezést kiszolgáló dolgozók optimális létszámát. Ennek a feladatnak a megoldása biztosítja. hogy a megfelelő kategóriájú dolgozók munka- bérével kapcsolatos ráfordítások és a berendezések állásidejéből adódó vesztesé- gek minimálisak legyenek. Következésképpen. ez a berendezések extenzív igénybe-

vétele fokozásának fontos tényezője. A kiszolgálási folyamat m ásik oldala a beren-

dezések folyó- és nagyjavításának tudományosan megalapozott megszervezését és a berendezések megfelelő karbantartását feltételezi. Ez lehetővé teszi a berendezé- sek javítás miatti állásidejének csökkentését s a folyó és nagyjavítással foglalko-

zók munkabér-költségeinek minimalizálását. '

(4)

A BERENDEZÉSEK KIHASZNALASA

819 A berendezések termelési—üzemeltetési kiszolgálásában a többgépes kiszolgá- lásé a jövő. Ez a Szovjetunióban több iparágra jellemző. A többgépes kiszolgálás lényege az, hogy a gép automatikus működése alatt kialakult műveletek közötti szü—

neteket a munkás a többi gép kiszolgálására használja fel. Sok vállalat tapaszta- lata bizonyítja, hogy a többgépes kiszolgálás nagymértékben hatékony. E módszer

alkalmazása lehetővé teszi a termelés változatlan létszám melletti növelését. vala—

mint az önköltség csökkentését. A többgépes kiszolgálásra való áttéréskor a munka

termelékenysége gyakran 1.5—2—szeresére nő.

A berendezések kiszolgálásának statisztikai vizsgálata feltételezi:

— a kiszolgálás iránti igények jellegének és időszakosságának vizsgálatát;

-— a kiszolgálás intenzitásának vizsgálatát;

—— a berendezések működési ideje szerkezetének elemek szerinti vizsgálatát egy tényle- ges üzemóra alatt;

—- a gépcsoportok állapotának vizsgálatát egy időegységre számítva;

— a berendezések javításának vizsgálatát:

— a berendezések kiszolgálása jelenlegi szervezetének hatékonysági vizsgálatát.

A berendezéskiszolgálási mutatóknak a gépkihasználás létszám, idő, kapacitás és munkamennyiség szerinti mutatói kiegészítőjévé kell válniuk.

Az időegységre eső gépkiszolgálási igény olyan kiinduló jellemző. amelyet a kiszolgálási területek tervezésénél feltétlenül figyelembe kell venni. A Poisson-elosz- lás feltételezése meghatározza az igények felmerülésének sajátosságait. Ez a sajá—

tosság abban áll. hogy van egy állandó, az időtől. a sorbanállók számától és a sor- banállás más valószínűségi jellemzőitől független tényező. a 2. amely tényezőre vo—

natkozóan:

M(At) ,—_— Mt

/4/

ahol M(At) az igények számának matematikai várható értéke At hosszúságú időin—

tervallumban. Ha ez az intervallum eléggé kicsi. akkor:

_ M(At) Á " At

'/5/

Az igényáramlás vizsgálatát olyan mutatók elemzésével oldják meg, mint az igénybejelentések sűrűsége és az igények beérkezése közötti átlagos időtartam.

Az igénybejelentések sűrűsége (Z) és az igénybeérkezések közötti átlagos időtartam (?) fordítottan arányos egymással. ami a Poisson-féle eloszlás következménye.

A kiszolgálás megszervezésének értékelése szempontjából gyakorlati fontos- sága van az átlagos kiszolgálási színt mutatójának (,a). Ha M(At) azon igények szá—

mának matematikai várható értéke. amelyek At idő alatt elhagyják a kiszolgáló csa—

tornát, akkor

M(At) : "A:

/6/

ahol ,a bizonyos állandó.

Tételezzük fel, hogy ez az állandó független az időtől, a sorbanállók számától és a tömeges kiszolgálás más jellemzőitől. A ,u közelítő értékét úgy kaphatjuk meg.

hogy a bizonyos hosszúságú időtartam folyamán teljesített kiszolgálási igények szá—

mát osztjuk az idő azon részével. amely alatt a kiszolgálási rendszer működött.

A Mu arányt a kiszolgálás intenzitásának nevezzük. és Elf-vel jelöljük. F( 1 ese-

tén a kiszolgálás meghaladja az igénybejelentést, és a munkás sikeresen megbirkó-

3.

(5)

820 sz. D. iLJENKOVA

zik a gépcsoport kiszolgálásával. Ha Yf)i. akkor a kiszolgálási szint elmarad az igénybejelentésektől. A (P értéke jellemző a meglevő kiszolgálási rendszer raciona—

litása szempontjából. *

A berendezések fenntartásával és üzemeltetésével kapcsolatos költségeket az iparvállalatok beszámolójelentései tartalmazzák. Ezek a kérdőívben .,Az áruterme—

lés költségei" és ,.A termelés kiszolgálásával és irányításával kapcsolatos költsé- gek" elnevezésű rovatban találhatók.

Az itt tárgyalt kiszolgálási mutatók szerkezetüket tekintve nem hatékonysági mutatók, hanem sokkal inkább hatékonysági tényezők. A berendezések fenntartá—

sával és üzemeltetésével kapcsolatos költségek ismeretében azonban a kiszolgálás szervezettségének hatékonyságát a berendezés által ledolgozott egy gépóra érté- kének indexe alapján értékelhetjük.

Egy gépóra értékének indexét a költségek és a gépidő alapján a következő kép- let segítségével határozhatjuk meg:

Z; , Zo

,ber — Tf:-"í [7/

ahol:

Zi, ZO —-a berendezés fenntartására és üzemeltetésére fordított költségek a beszámolási és a bázisidőszakban;

Ti, TO -—a ledolgozott gépidő (! beszámolási és a bázisidőszakban.

Ennek az indexnek csökkenése a kiszolgálás szervezettségének növekvő haté—

konyságát bizonyítja.

Mivel az állóalapok kihasználtsági mutatói a társadalmi termelés hatékonysági mutatószám—rendszerének alkotó részét képezik. a berendezéskihasználás általános hatékonysági mutatójának is, mint egyedi mutatónak. ebbe a rendszerbe kell tar- tozni. Véleményünk szerint helyesebb. ha ennek során az állóalap—megtérülés for- dított mutatójából — amit általában állóalap—igényességnek nevezünk -— indulunk ki. Tartalmát tekintve, az állóalap-igényességi mutató a termelésben lekötött álló—

alapok átlagos nagyságát jellemzi. Ezért a szovjet statisztikai irodalomban ezt a mutatót gyakran állóalap—lekötési együtthatónak nevezik. Az állóolap-igényességi mutató arra a kérdésre válaszol, mennyi állóalap jut egy rubel előállított termékre.

Segítségével nem nehéz meghatározni, hogy az állóalapok felhasználásában vég—

bemenő változások hogyan hatnak az irántuk felmerülő szükségletre.

A termelőberendezések a technológiai rendeltetésű állóalopokhoz tartoznak.

Következésképpen az állóalap—igényességi részegyütthatót az alábbi képlettel te—

jezhetjük ki:

___?1 .

K"G /8/

ahol 37 a termelőberendezések (technológiai rendeltetésű alapok) évi átlagos ér- téke.

A technológiai állóalap-igényesség változására hatással vannak (: berendezé—

sek időbeni, kapacitás szerinti stb. kihasználása, a berendezés üzemelésének egyedi műszoki—gazdasági mutatói. A berendezések jobb kihasználása a termelés folya- matában és a kiszolgálás pontos megszervezése elősegíti a technológiai állóalap- igényesség csökkenését, ami a termelőberendezések hatékony kihasználását bizto—

sítja.

(6)

A BERENDEZÉSEK KIHASZNÁLÁSA

821

A technológiai álláalap—igényesség együtthatója és az állóalap—igényesség szintje között az alábbi összefüggés van:

72— : _ MO

/9/

ahol:

Ó,, — az üzem összes állóalapjának évi átlagos értéke;

Óz — az összvállalati rendeltetésű állóalapok évi átlagos értéke.

A berendezések hatékony kihasználása a kiszolgálás szervezettségével egye—

temben jól megítélhető a berendezések segítségével előállított egy rubelnyi ter—

mékre jutó fenntartási és üzemeltetési költségek alapján.

*

Módszerünk illusztrálására egy feltételes példát használunk. Tegyük fel, hogy egy textilipari vállalatnál az előállított össztermék értéke folyó évben az előző évhez viszonyítva 250 000 rubellel emelkedett. Az előző évben a 20 078 000 rubel értékű össz- terméket 1 646000 rubel évi átlagos értékű gép és berendezés segítségével állítot—

ták elő. A beszámolási évben 20 328 000 rubel értékű össztermék előállításához 1745 000 rubel évi átlagos értékű gépet és berendezést használtak fel. A beren- dezések fenntartására és üzemeltetésére fordított költségek az elmúlt évben 454 000 rubelt tettek ki, míg a beszámolási évben 461 000 rubelt. A teljesített gépórák száma 2941. illetve 2912 volt.

Ha a /8/ képletet alkalmazzuk, megkapjuk a technológiai állóalap-igényesség egyedi együtthatóit. KO : 0.081 és K1 : 0,085, ami a berendezések kihasználásá—

nak csökkenő hatékonyságát jelzi. Egy gépóra értékének indexe:

4 1 4 4 , ,

6 2—3— : 1.032. vagyis 103,2 szazalek,

WE 2941

ami a kiszolgálás megszervezésében fennálló hiányosságokról tanúskodik, és a ki- szolgálási folyamat jellemzőinek (az egységnyi időre jutó igénybejelentésnek és a kiszolgálás átlagos szinvonalának) tanulmányozását teszi szükségessé. A kiszolgá- lási mutatók vizsgálata lehetővé teszi a berendezésnek a kiszolgálásra való várako—

zása miatti állásideje meghatározását.

Ugyanannál a vállalatnál a berendezések fenntartásával és üzemeltetésével kapcsolatos költségek a beszámolási évben az előző évhez viszonyítva 4 százalék- kal nőttek. a termékkibocsátás pedig 2.4 százalékkal. A teljes termelés dinamikája és a berendezések fenntartásával és üzemeltetésével kapcsolatos költségszinvonol dinamikája együtthatóinak aránya 1 rubelnyi teljes termelésre vonatkoztatva 0.984.

(1,024:1.040), ami a kiszolgálás nem eléggé hatékony megszervezésének következ- ménye.

A berendezések működtetése és kiszolgálása hatékonyságára vonatkozó muta—

tók növekedését (csökkenését) a berendezések igénybevétele hatékonyságnöveke- dési (-csökkenési) általános együtthatójának nevezhetjük.

Példáinkban az állóalapok termelésben való üzemelésének hatékonysága 4 százalékkal csökkent (megnőtt a technológiai állóalap—igényesség). csökkent a ki—

szolgálás hatékonysága is, 3.2 százalékkal (1 gépóra értékének emelkedése), és 4 százalékkal nőtt a gépek fenntartásával és üzemeltetésével kapcsolatos egy ru—

belnyi teljes termelésre jutó költségek színvonala.

(7)

822 sz. D. lL'ENKOVA

Következésképpen, a berendezéskihasználás hatékonyságának összes csökke- nése 112 százalékot tett ki.

A berendezések hatékony kihasználásának elemzését célszerű hasonló vállala-

toknál elvégezni. ami lehetővé teszi annak megítélését, hogy hol hatékony a beren—

dezések kihasználása.

A szóban forgó hatékonysági mutatókat a munkatermelékenységi mutatókkal összefüggésben kell vizsgálni. A berendezések hatékony kihasználásának a munka- termelékenység növekedésére gyakorolt hatását a következő képlet segítségével

határozhatjuk meg:

túl /10/'

ahol:

AH' —a teljes termelésnek a gépek és berendezések egy rubelnyi értékére jutó növe- kedése;

S1 -—a működő gépek és berendezések évi átlagos értéke a beszámolási évben;

.SL—a működő gépek és berendezések aránya az ipari termelői állóalapok értéké—

(151 ben;

T1 -a dolgozók átlagos állományi létszáma a beszámolási időszakban.

A berendezések kihasználásának hatékonyságára vonatkozó mutatók kiszámí—

tásához jól kialakított információs bázisra van szükség. Néhány általunk vizsgált mutatót meghatározhatunk a statisztikai beszámolójelentések adatai alapján. több mutató meghatározása azonban a berendezések működésének speciális megfigye- lését igényli. Ez utóbbiakhoz a berendezések idő és kapacitás szerinti kihasználási

mutatói és a kiszolgálási mutatók tartoznak.

A berendezések idő szerinti kihasználási mutatóinak, valamint a periodikus üzemű berendezések kihasználási mutatóinak elemzését célszerű a pillanatmegti—

gyelések módszerével kapott információk alapján elvégezni.

Ennek során, a berendezések extenzív kihasználási együtthatóinak meghatáro—

zásakor a megfigyelést a berendezések körbejárásával végezhetjük. A kiszolgálás iránti igények áramlásának tanulmányozása érdekében a berendezések állapotát meghatározott hosszúságú időintervallum alatt kell elvégezni. Ez az igény jellemző a berendezések leállása törvényszerűségeinek vizsgálatára is.

A berendezések hatékony kihasználásának statisztikai vizsgálatát feltétlenül ösz- sze kell kapcsolni az iparban végbemenő műszaki fejlődés számbavételének statisztikai problémáival. A szovjet állami statisztika ez idő szerint megfigyeléseket vé- gez az új technika létrehozása és a berendezések modernizálása területén, számba veszi az új gépek és berendezések gyártásának beindítását. tükrözi a fejlett techno-

lógiai folyamatok alkalmazását, a termelési folyamatok komplex gépesítéséhez és

automatizálásához szükséges gépek. nagy teljesítményű egyedi berendezések üzem—

be helyezését; számba veszi a vállalatoknál meglevő gépesített tutószalagos és au- tomatizált sorokat. az automatikus berendezéseket, a komplexen gépesített, az automatizált és a komplexen automatizált termelési egységeket, műhelyeket. üze- meket. Az állami statisztikai szervek nyilvántartják az új technika bevezetésével kapcsolatos ráfordításokat és meghatározzák azok gazdasági hatékonyságát.

(8)

A BERENDEZÉSEK KIHASZNÁLÁSA 823

PE3iOME

OueHKa acpcpenmanoro ucnonbaosauua npousaopcraeuuoro oöopynonaum oőpaayer uacrb npoőneM, CBSSGHHHX c nzMepeHneM u auenuaoul 34NpeKTHBHOCTH oőmeaaenuoro npo- uaaoncraa. l'loaromy : xoge paccmorpenm ABHHOI'O aonpoca sannercs uenecooőpaaubm HCXOAHTB ua oőumx Teopemuecmx " meronuuecmx npennocunon namepennn odamenne-

HOCTH Dől-u.eCTBeHHOFO npouesoAC'raa.

Aarop onpeAenner norm-me akonomuuecxoü ammekruauocru, a aareM npouzaoAu'r 06- 3op noxazareneü ucnonbsoaauna oőoponsaHun. l'lorom ocrauasnusae'rcn Ha cramcrnuec- kom may—lemn npouecca akcnnyaraunn oöopynoaauua. B sakmouenue nonaausaer anusHue _srpcpenmsuoro wcnonbsosauun oőopyppaauun Ha pocr npouaaonurenbuocru 'rpyAa.

SUMMARY

Evaluation of the efficient use of producing eauípments forms a part of the problems connected with measuring and onalyzing the efficiency of social production. lnvestigating this auestion therefore it is expedient to start from the general theoretical and methodological conditions of measuring the efficiency of social production.

The author defines the concept of economic efficiency and shows the indicators of the utilization of eauipments. Then she deals with the statistical observation of operating eauipments. Finally. the role of the effective operating mechanism of eouipments in the increase of labour productivity is discussed.