STATlSZTlKAl IRODALMI FlGYELÓ 809
kos 500 négyzetkilométer területen. idetar- tozónak veszik azokat a településeket, ame—
lyek a magváros közelében fekszenek, és a meghatározott ismérveknek megfelelnek.
A népességtömörülés méréséhez a követ—
kező meggondolás alapján jutottak el: mint—
hogy a Német Szövetségi Köztársaságban az átlagos népsűrűség 220 és az átlagos munkahelysűrűség 110 négyzetméter négyzet—
kilométerenként, ezek összeadásával 330-as küszöbértéket vettek fel, és az ennél nagyobb sűrűségű településeket 6 csoportba osztot- ták.
Ezek világosan szemléltetik a koncent—
rálódás fokozatait, A vázolt módszer módo- sítva került elfogadásra. illetve hivatalos al—
kalmazásra: a szövetségi kormány a vonat- kozó küszöbértékeket jelentősen megemelte.
Azokat a településeket vették az ún. sűrűsö- dési területekhez tartozóknak, amelyekben négyzetkilométerenként együttesen több mint 1250 lakos és munkahely volt (1961-ben) és azokat a környezetükben levő települése- ket. ahol ez a szám ennél ugyan alacsonyabb volt, de a népességszám növekedése —- 1961
és 1970 között —— meghaladta az országos átlagot.
A sűrűsödési területnek tehát legalább 150000 fő lakosának és legalább 1000 lakos négyzetkilométerenkénti népsűrűségének kell lennie. llyen számítás alapján a Német Szö—
vetségi Köztársaságban jelenleg 24 sűrűsö- dési területet (lényegében nagyvárosi agg—
lomerációt) tartanak nyilván és határoltok el (közöttük van München 28 községgel, Nürn—
berg 28 községgel, Augsburg 20 községgel stb.).
A szerző érdeme, hogy felhivja a figyel- met: a regionális tervezés egyik célja világ- szerte a régebben fennálló, illetve újabban keletkező — vagy növekvő -— területi eltéré—
sek feltárása. fejlődésük figyelemmel kísérése és az indokolatlan. társadalmilag káros kü—
lönbségek csökkentése. még a sokszor csak papírforma szerinti gazdasági érdekek egy részének feláldozása árán is. Mert az ember érdekei, (! társadalmi hatékonyság ezek fö- lött állanak, különösen ott, ahol a túlzott népességtömörülés a környezeti ártalmak egész láncolatával jár együtt.
(lsm.: Palotás Zoltán)
KRASOVEC, S.:
SPONTÁN VAGY lRÁNYlTOTT NÉPMOZGALOM
(Stihijnost ili kontrola kretanja stanovnistva.) —- Stanovnístvo 1970. 1—2. sz. 5—50. p.
A tanulmány a szerző ,,Emberiség. kenyér
és éhség" cimű könyvének némi változtatá—
sokkal publikált utolsó fejezete.
A szerző bevezetőben a népesedéspolitika történetét vázolja, a kapitalizmus születésétől kezdődően; elsősorban Európában. Különös figyelmet szentel Malthusnak és a malthusi eszmék terjedésének, amelyeknek — a szerző véleménye szerint —- máig terjedő. nagy, sok vonatkozásban negatív hatásuk van. A mai- thusi eszmékkel folytatott vita az egész cik—
ken végigvonul.
A marxizmus és a munkásmozgalom klasz- szikusainak nézeteit csak más témájú irásaik idevonatkozó részleteiből ismerjük, ezek op- timizmust sugároznak és teljes szembehelyez- kedést a malthusi koncepcióval. A szerző idézi és mai szemmel elemzi ezeket. Vázolja a Szovjetunió népesedéspolitikájának törté- netét, amely a népesség csökkenését előidé—
ző sorozatos események miatt a teljesen sza- bad születéskorlátozásról kénytelen volt áttér—
ni a lakosság szaporodásának ösztönzésére.
A Belgrádban megrendezett népesedéspo- litikai konferencián két elllentétes nézet ala- kult ki.
Az egyik nézet a neomalthusianus fel- felfogás. amely a születésszabályozással oly mértékben akarja korlátozni a népesség sza- porodását, hogy az ..visszatérjen a korlátozott természeti tartalékok és lehetőségek keretei
közé".
A másik irányzat az előbbinél optimistább.
és azt állítja, hogy a föld élelmiszer-tartalé' kai sokkal nagyobb népesség ellátására is elegendők, csak a társadalmi-politikai szerve—
zettségen múlik jobb elosztásuk.
Erről a kérdésről azóta igen sok po—
lémia zajlott le a marxista demográtusok kö- zött is, és elméleti művek láttak napvilágot egyrészt a Szovjetunió népesedéspolitikájá- val, másrészt a fejlődésben levő országok—
ban történt "demográfiai robbanással" kap- csolatban. Sok vonatkozásban változtak a nézetek. és felülkerekedett a szerző által is helyesnek tartott irányzat, amely részben családtervezéssel, másrészt társadalmi—gaz—
dasági reformokkal véli megoldhatónak a né- pesedéspolitika égető problémáját.
A következőkben a szerző a népesedéspoli—
tika tényezőit sorolja fel. és megállapítja, hogy a tudatos és aktív népesedéspolitika törté- nelmi szükségszerűség. (: tudatos tervezés ebben a vonatkozásban is elkerülhetetlen és szükséges.
A szerző a továbbiakban az agrártúlnépe- sedéssel küzdő országok -— Japán, lndía, Pa—
kisztán stb. —— helyzetét elemzi. Véleménye szerint megoldásként szintén a társadalmi és gazdasági reformok és a családtervezéssel kapcsolatos propaganda kinálkoznak.
Befejezésül szól a népesedéspolitika min- dennapi gyakorlatáról és ezen belül az ENSZ szerepéről.
(lsm. : Szabó Józsefné)
