Ram, R.: Az infláció szintje és ingadozása

200

nagybrigádok létrehozásával elvész az új ti- pusú brigádoknak az a legfontosabb jelleg—

zetessége, hogy a brigádtagok egymás mun- kájának értékelésével maguk között osztják fel a megkeresett bért.

A szocialista országok gazdasági gyakor- latában a brigádmunka szervezésével és ösz- tönzésével kapcsolatban egy sor megoldat—

lan probléma merül fel. Ilyen probléma a termelőbrigádok hatékony működéséhez szük- séges objektiv feltételek megteremtésének, a brigád-önelszámolás és a vállalati önelszá- molás kapcsolatának problémája. .lól meg- szervezett, folyamatos anyagi—műszaki ellá- tás, korszerű elszámolási és ellenőrzési rend- szer nélkül az önelszámoló brigádok létre- hozása csupán formálissá válik, nem hozza meg a várt eredményt. Problémát jelenthet az is, hogy a gyakorlatban a darabbér, (!

munkanorma, a prémiumok az átlagos bér—

színvonal elérését garantálják, és nem kel- lően segítik elő a munka termelékenységé-

nek növekedését.

(lsm. : Gáb os Zsuzsa)

RAM, R.:

AZ lNFLÁClÓ SZINTJE ÉS lNGADOZÁSA (Level and variability ot inflation: time-series and cross-section evidence from 117 countries.) - Economica. 1985. május 209—223. p.

A tanulmány az infláció szintje és annak ingadozása közötti kapcsolatot vizsgálja.

Nem közömbös, hogy az inflációs ráta válto- zása az infláció alacsonyabb vagy maga-

sabb szintjén valószínűbb-e, hiszen az utób- bi esetben az árszint valószinű hullámzásai, illetve kilengései nem egy lakosságcsoport- nál már súlyos megélhetési. illetve egziszten- ciális problémákat okozhatnak, mig az inflá- ció alacsonyabb szintjén a kilengéseknek jó—

val kisebb a jelentősége. A probléma felve—

tése nem egészen új, vizsgálatával többen próbálkoztak már. Egyesek az inflációs szint és az ingadozások összefüggésének gyakori—

ságát védelmezték; mások szerint a kapcso- lat érvényessége a gazdasági fejlettség szín- vonalától függ olyan értelemben, hogy fej—

lett országokban nem áll fenn. lsmét mások szerint a kapcsolat fennállása vagy hiánya egyszerűen azon múlik, hogy az inflációt ab- szolút vagy relativ árszintváltozással mér—

jük-e; milyen módszert alkalmazunk; időso- rokkal vagy keresztmetszeti mintával operá- lunk-e stb.

Ilyen körülmények között nincs mit csodál- kozni azon, hogy az egyes szerzők egymás- nak gyökeresen ellentmondó eredményekre jutottak. A szerző szerint ennek egyik oka, hogy a korábbi vizsgálatok adatbázisa kor- látozott volt, azonfelül vagy kizárólag ke-

resztmetszeti vagy kizárólag idősoros ada- tokra épült. A szerző véleménye az,,hogy egyrészt a minta bővítésére, másrészt a két- féle adattípus együttes alkalmazására van szükség. Ezért a leirt vizsgálatot nem keve—

sebb mint 117 ország adataira alapozta, és a változók alakulását többnyire az 1960 és 1981 közötti időszakra figyelte meg. Célkitű- zése több szempontra terjedt ki:

a) a 117 országból képzett mintában mutatko- zik—e összefüggés az infláció szintje és az árszínvo-

nal ingadozása között;

b) összefémek-e egymással az idősoros ésa ke—

resztmetszeti adatok alapján levonható tanulságok;

c) a kapcsolat jellege azonos-e a gazdasági tej- lettse'g különböző fokán;

d) felfedezhetők-e különbségek földrajzi övezetek lágban;

' böznek—e egymástól az eredmények az íntiáció különböző mérőszámainak a használata ese- tén.

Természetesen, ha 117 ország szerepel a mintában, a megfigyelési időszak nem lehe- tett maradéktalanul azonos. 21 fejlett iparú ország esetében a megfigyelések az 1963 és 1981 közötti tizenkilenc éves időszakra irá- nyultak, elsősorban az OECD 1983. évi adat- szolgáltatása alapján. 96 ország esetében többnyire 21 éves megfigyelési időszakról volt szó (1960—1981) a Világbank adatainak fel-

használásával.

Az árszínvonal mutatójául a bruttó nem- zeti termék deflátorindexét használta fel a szerző; ugyanakkor az inflációs ráta mutató- ja a két deflátorindex logaritmusának kü- lönbsége volt két egymást követő évben. Az infláció szintjét általában a vizsgálatok több- ségében az egész megfigyelési időszak át- lagos inflációs rátájaként határozzák meg.

nem utolsósorban az egyszerűség okából. Az ingadozás mérésére az évi inflációs ráta és a standard eltérés különbsége a hagyomá—

nyos módszer: mások szerint viszont az át- lagos abszolút eltérés (éves szinten) elméle- tileg jobb kifejezője az ingadozásnak. De e két módszertől eltérő más megközelítések al- kalmazására is sor került a korábbi vizsgá—

latokban. A jelen tanulmány mind az idő- soros, mind a keresztmetszeti megközelítést alkalmazta. Az utóbbi esetben az inflációs ráta átlaga adja az infláció szintjét, mig az ingadozást alternative a standard eltérés és az éves inflációs ráta átlagos abszolút válto- zása fejezi ki. Az idősoros vizsgálat eseté—

ben a szintet ötéves mozgó átlag határozza meg.

Az idősoros vizsgálat a megfigyelési idő- szak egészére terjedt ki: nem próbálkoztak külön-külön homogénebbnek tűnő részidősza- kok megfigyelésével. Az inflációs szint és az ingadozás kapcsolati mérőszámául a Fear- son-féle korrelációs együttható szolgált. Az áttekinthetőség érdekében a vizsgált orszá—

gokat öt csoportba sorolták: Afrika, Ázsia,

STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÖ

201

Közel-Kelet, Latin-Amerika és a fejlett ipari országok (ugyanakkor a kapcsolati mérőszám alakulása minden egyes országra külön is megtalálható a tanulmány függelékeként, külön táblázatos kimutatásba foglalva).

A részletes vizsgálat eredményei nagyjá—

ból a következőkben foglalhatók össze.

A legjelentősebb konklúzió az, hogy — min- den korábbi aggállyal ellentétben — az inflá- ció szintje és annak ingadozása között mind a keresztmetszeti, mind az idősoros adatok alapján pozitiv összefüggés mutatkozott, bár—

milyen nagy különbségek vannak is a meg- figyelt országok között akár a földrajzi fek- vés, akár pedig a politikai, társadalmi vagy gazdasági jellemzők tekintetében. A domi- nánsnak mondható kapcsolati ,,sémától"

azonban jelentős eltérések mutatkoznak. A keresztmetszeti és az idősoros adatok alap- ján adódó eredmények között általában csak akkor mutatkozik eltérés, ha az egyes orsza—

gokat az inflációs ráta nagysága szerint kü—

lönböző csoportokba soroljuk. Bár aggregált szinten a keresztmetszeti adatok alapján nyert eredmények ellen sem emelhető érdem- leges kifogás, mégis úgy látszik. hogy ebben az esetben az eredmények függnek egyrészt az időszak megválasztásától, sőt a csoport- ba sorolás ismérveitől is, ami lényegében azt jelenti, hogy a keresztmetszeti adatokon ala—

puló becslések értelmezésekor nagyobb óva- tosság szükséges. Úgy tűnik továbbá, hogy a kapcsolati szorosság színvonal és ingado—

zás között alig mutat eltérést földrajzi öve- zet szerint, és az adatok azt mutatják, hogy az infláció ingadozása ott gyakori, ahol an- nak szinvonala magas. Az 1960-as és 1970—

es évek keresztmetszeti adatait összehasonlít- va nem sok különbség tapasztalható: a het- venes évek magasabb inflációs időszakában a kapcsolat alig szorosabb, mint tiz évvel előbb. Az eredményeken a mérőszám meg- választása sem változtatott sokat.

(lsm. : Nyáry Zsigmond)

VlSNEV. SZ. M.:

AZ ERÖFORRÁS-SZUKSÉGLETEK PROGNOSZTIZÁLÁSA

(Problemü prognozirovanija v reszurszah.) — Éko— . nomíka i Matematícseszkíe Metodü. 1985. 3. sz. 397—

406. p.

Az erőforrás-megtakarítás ésszerű straté- giája kiválasztásának bonyolultsága abban rejlik, hogy összhangban kell lennie a szo- cialista világrendszer viszonylag gyors ütemű gazdasági fejlődésével. Az eszköztakarékos- sági stratégia kiválasztása szükségessé teszi a társadalmi eszközigényt és az igény kielé- gítésének reális lehetőségét tükröző prognó- zisok kidolgozását. A prognosztizált időszak

7 Statisztikai Szemle

nagyságától függően változik az előrejelzé- isi feladatok részletessége és mennyiségi meg- határozottsága. Az eszköztakarékosság első lépcsőfoka a hulladékok hasznosítása. Az első szintet a munkahely. brigád, vállalat, ágazat, város stb.. a második szintet pedig az állam, nemzetközi vállalat, társadalmi- gazdasági rendszer stb. jelenti. A társadal- mi eszközigény és potenciál prognózisa idő—

ben lehet rövid, közép- és hosszú távú. Az erőforrásokkal kapcsolatos globális számítá- sok során részletes gazdasági elemzésre, a belső és a külső tényezők figyelembevételére van szükség.

A termékek anyagigényességének egyik le- hetséges mérési eszköze az ágazati kapcso- latok mérlege. E módszer gyakorlati alkal- mazásának feltételei: a népgazdasági ága- zatok eléggé részletes dezaggregálása;

rendszeres időközönként mérlegek készítése;

a mérlegekben használt mértékegységek egy-

ségessége; a mérlegek szerkezeti, módszer—

tani stb. összehasonlítósának lehetősége. Az ágazati kapcsolatok mérlegének modellje el- vileg lehetővé teszi az eszközigényesség és a munkaigényesség meghatározását végter—

mék, ágazat szerint. Ezek a számítások a teljes költségek együtthatóinok mátrixa se- gítségével végezhetők el. Ez a módszer azon- ban a gyakorlatban nem elégséges önmagá—

ban az eszközigényesség mérésére. erőfor- rás'prognózis kidolgozására.

Egy másik szóba jövő módszer az ún. ter- melési függvények elvén alapuló módszer. A termelési függvények gyakorlati alkalmazása

azonban nehézségbe ütközik, mert speciális

igényeket támaszt alkalmazójukkal szemben:

pontos, részletes és teljes kiindulási informá- ciókat igényel meglehetősen hosszú időtar- tamra vonatkozóan, továbbá a függvények

paramétereinek állandóságát.

A továbbiakban a cikk szerzője áttér a rugalmassági (elaszticitási) módszer alkal- mazhatóságának vizsgálatára. A gazdasági modellekben a rugalmasság módszerének al- kalmazása során rendszeresen fellépő prob-

léma, a ,,súlyozós" kérdése.

A legtöbb országban rendszeresen közzé- teszik a fontosabb termékek gyártására és a nemzeti jövedelem alakulására vonatkozó adatokat. Ezek az adatok szolgálnak alapul a rugalmassági együtthatók dinamikus so-

rainak kialakításához.

Az elaszticitási értékek dinamikus sorát tükröző statisztikai függvényt v függvénynek nevezzük. Az ilyen függvények együttese jel- lemzi a végtermék eszközigényességének vál- tozását egy adott időszakban. A rugalmas- ság nem tárja fel az ok—okozati kapcsolato—

kat, a v függvények nem veszik figyelembe teljes mértékben a természeti erőforrásokat, valamint a termelési alapokat. A változó ru- galmasság v függvényeinek együttese a vég-