STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÖ
201
Közel-Kelet, Latin-Amerika és a fejlett ipari országok (ugyanakkor a kapcsolati mérőszám alakulása minden egyes országra külön is megtalálható a tanulmány függelékeként, külön táblázatos kimutatásba foglalva).
A részletes vizsgálat eredményei nagyjá—
ból a következőkben foglalhatók össze.
A legjelentősebb konklúzió az, hogy — min- den korábbi aggállyal ellentétben — az inflá- ció szintje és annak ingadozása között mind a keresztmetszeti, mind az idősoros adatok alapján pozitiv összefüggés mutatkozott, bár—
milyen nagy különbségek vannak is a meg- figyelt országok között akár a földrajzi fek- vés, akár pedig a politikai, társadalmi vagy gazdasági jellemzők tekintetében. A domi- nánsnak mondható kapcsolati ,,sémától"
azonban jelentős eltérések mutatkoznak. A keresztmetszeti és az idősoros adatok alap- ján adódó eredmények között általában csak akkor mutatkozik eltérés, ha az egyes orsza—
gokat az inflációs ráta nagysága szerint kü—
lönböző csoportokba soroljuk. Bár aggregált szinten a keresztmetszeti adatok alapján nyert eredmények ellen sem emelhető érdem- leges kifogás, mégis úgy látszik. hogy ebben az esetben az eredmények függnek egyrészt az időszak megválasztásától, sőt a csoport- ba sorolás ismérveitől is, ami lényegében azt jelenti, hogy a keresztmetszeti adatokon ala—
puló becslések értelmezésekor nagyobb óva- tosság szükséges. Úgy tűnik továbbá, hogy a kapcsolati szorosság színvonal és ingado—
zás között alig mutat eltérést földrajzi öve- zet szerint, és az adatok azt mutatják, hogy az infláció ingadozása ott gyakori, ahol an- nak szinvonala magas. Az 1960-as és 1970—
es évek keresztmetszeti adatait összehasonlít- va nem sok különbség tapasztalható: a het- venes évek magasabb inflációs időszakában a kapcsolat alig szorosabb, mint tiz évvel előbb. Az eredményeken a mérőszám meg- választása sem változtatott sokat.
(lsm. : Nyáry Zsigmond)
VlSNEV. SZ. M.:
AZ ERÖFORRÁS-SZUKSÉGLETEK PROGNOSZTIZÁLÁSA
(Problemü prognozirovanija v reszurszah.) — Éko— . nomíka i Matematícseszkíe Metodü. 1985. 3. sz. 397—
406. p.
Az erőforrás-megtakarítás ésszerű straté- giája kiválasztásának bonyolultsága abban rejlik, hogy összhangban kell lennie a szo- cialista világrendszer viszonylag gyors ütemű gazdasági fejlődésével. Az eszköztakarékos- sági stratégia kiválasztása szükségessé teszi a társadalmi eszközigényt és az igény kielé- gítésének reális lehetőségét tükröző prognó- zisok kidolgozását. A prognosztizált időszak
7 Statisztikai Szemle
nagyságától függően változik az előrejelzé- isi feladatok részletessége és mennyiségi meg- határozottsága. Az eszköztakarékosság első lépcsőfoka a hulladékok hasznosítása. Az első szintet a munkahely. brigád, vállalat, ágazat, város stb.. a második szintet pedig az állam, nemzetközi vállalat, társadalmi- gazdasági rendszer stb. jelenti. A társadal- mi eszközigény és potenciál prognózisa idő—
ben lehet rövid, közép- és hosszú távú. Az erőforrásokkal kapcsolatos globális számítá- sok során részletes gazdasági elemzésre, a belső és a külső tényezők figyelembevételére van szükség.
A termékek anyagigényességének egyik le- hetséges mérési eszköze az ágazati kapcso- latok mérlege. E módszer gyakorlati alkal- mazásának feltételei: a népgazdasági ága- zatok eléggé részletes dezaggregálása;
rendszeres időközönként mérlegek készítése;
a mérlegekben használt mértékegységek egy-
ségessége; a mérlegek szerkezeti, módszer—
tani stb. összehasonlítósának lehetősége. Az ágazati kapcsolatok mérlegének modellje el- vileg lehetővé teszi az eszközigényesség és a munkaigényesség meghatározását végter—
mék, ágazat szerint. Ezek a számítások a teljes költségek együtthatóinok mátrixa se- gítségével végezhetők el. Ez a módszer azon- ban a gyakorlatban nem elégséges önmagá—
ban az eszközigényesség mérésére. erőfor- rás'prognózis kidolgozására.
Egy másik szóba jövő módszer az ún. ter- melési függvények elvén alapuló módszer. A termelési függvények gyakorlati alkalmazása
azonban nehézségbe ütközik, mert speciális
igényeket támaszt alkalmazójukkal szemben:
pontos, részletes és teljes kiindulási informá- ciókat igényel meglehetősen hosszú időtar- tamra vonatkozóan, továbbá a függvények
paramétereinek állandóságát.
A továbbiakban a cikk szerzője áttér a rugalmassági (elaszticitási) módszer alkal- mazhatóságának vizsgálatára. A gazdasági modellekben a rugalmasság módszerének al- kalmazása során rendszeresen fellépő prob-
léma, a ,,súlyozós" kérdése.
A legtöbb országban rendszeresen közzé- teszik a fontosabb termékek gyártására és a nemzeti jövedelem alakulására vonatkozó adatokat. Ezek az adatok szolgálnak alapul a rugalmassági együtthatók dinamikus so-
rainak kialakításához.
Az elaszticitási értékek dinamikus sorát tükröző statisztikai függvényt v függvénynek nevezzük. Az ilyen függvények együttese jel- lemzi a végtermék eszközigényességének vál- tozását egy adott időszakban. A rugalmas- ság nem tárja fel az ok—okozati kapcsolato—
kat, a v függvények nem veszik figyelembe teljes mértékben a természeti erőforrásokat, valamint a termelési alapokat. A változó ru- galmasság v függvényeinek együttese a vég-
202
termék dinamikus eszközigényességének sa- játos deszkriptiv modelljét alkotja. Ezt a mo- dellt konkretizálni kell, ki kell dolgozni a többvariációs, aktív prognózishoz szükséges hipotéziseit. amelyek alapul szolgálhatnak az eszközmegtakaritási stratégia kidolgozásá-
hoz. .
Az aktív és komplex erőforrás—prognózis- nak nem elsősorban a teljességre és pontos meghatározottságra kell törekednie, hanem logikailag megalapozott és rendezett infor—
mációt kell szolgáltatnia a döntéselőkészítés,
valamint az optimális stratégia kidolgozása számára. Központi helyet foglalnak el az or- szágos szintű prognózisok. Ezeknek a prog- nózisoknak az éves átlagos gazdasági növe- kedési ütemre vonatkozóan három hipotézist kell tartalmazniok, a fontosabb erőforrások elaszticitása alakulásával kapcsolatban pe—
dig négyet. így a prognózis tizenkét válto- zatot ölel fel.
A változó elaszticitási együtthatók alkal- mazásával az erőforrás-szükségleti prognózis kialakítása a következő szakaszokban történ- het: a dinamikus sorok kialakitása viszony—
lag hosszú (20—25 év) időtartamra vonatkozó- an; e sor kiegyenlítése az ismert statisztikai módszerekkel, a retrospektív v függvények kialakítása; a végtermék valószínű növeke- dési ütemének meghatározása az adott idő—
szakban: a v függvények változásának többvariációs prognózisa az adott időszak- ra; az alapvető erőforrásigények variációs számításai a végtermék prognosztizált válto—
zási értékeinek és a v függvények mutatói- nak összevetésével; a fejlődés alapvető
irányvonalainak kiválasztása.
A v függvények összehasonlító elemzése során az erőforrások három csoportba sorol—
hatók:
a) új anyagok és termékek magas, de fokozata.
san csökkenő elaszticitás értékkel,
b) régóta felhasznált, alkalmazott erőforrásfajták.
Tmedlyeknek rugalmassági együtthatója viszonylag ál- an 6.
c) ..elöregedő" erőforrások. amelyeknek rugalmas—
sága csökken (néha a nulla. sőt negatív értékig).
A v függvények grafikonjai szemléletesen tükrözik, hogy egy adott erőforrás mely cso- portba áramlik. így az is nyomon követhető, milyen az erőforrások rugalmassági tenden- ciája a végtermékhez viszonyítva. A rugal- massági együtthatók határértékei pontosan nem határozhatók meg. A maximum-érték ökológiai, gazdasági információk alapján ér—
tékelhető, a minimum-érték pedig elsősorban technológiai tényezők függvénye. A 20—25 év dinamikus sorain alapuló v függvények extrapolációja csak a rövid távú prognózis esetében alkalmazható. Amikor a mennyisé—
gi prognózis kialakítása gyakorlatilag lehe- tetlen, célszerű az ún. pontértékek módsze—
rének alkalmazása a konkrét erőforrások
STATlSZTiKAI IRODALMI FIGYELÖ
perspektivitása mérlegének jellemzése során.
Az erőforrás—szükségleti prognózis korrigálá- sára különböző okokból kerülhet sor: a fel- használói struktúrában végbement változá- sok figyelmebevétele; a természeti erőforrá—
sok átértékelése, többek között új lelőhelyek feltárása folytán; előre nem látható, nem tervezhető. új tudományos eredmények. talál- mányok. javítások eredményeinek tükrözése;
o népgazdaságot ért veszteségekkel kapcso- latos információk pontosítása stb.
A rövid távú eszköztakarékossági stratégi—
ák fő irányvonala: a veszteségek minimumra csökkentése a Szovjetunió népgazdaságának valamennyi szférájában. A középtávú straté- gia a komplex (energetikai, élelmiszer- stb.) programok megvalósítását tűzi ki célul. A hosszú távú stratégia a korlátozottan megle—
vő természeti erőforrásokkal való takarékos—
ságot helyezi előtérbe az új tudományos—
műszaki eredmények széles körű alkalmazá—
sával. Az anyagtakarékossággal kapcsolatos legfontosabb feladatok a következők: a köz- vetlen veszteségek megszüntetése az egyes ágazatokban; a javítási, műszaki eilátási költség csökkentése; a termékminőség javi- tásának erkölcsi és anyagi ösztönzése; a gyártási hulladékok mennyiségének csökken- tése; a környezetvédelmi intézkedések vég—
rehajtása.
Az erőforrás—megtakarítás fő irányvonalai a jövőre vonatkozóan: a stratégiai döntések meghozatalához pontos és teljes körű infor- máció biztosítása a meglevő erőforrásokról;
a külföldi tapasztalatok felhasználásával szervezési és gazdasági intézkedések kidol- gozása a kiválasztott optimális stratégia ke—
retein belül; a célprogramok megvalósításá—
val kapcsolatos tudományos .és műszaki ku- tatások bővítése; az erőforrások megtakarí- tásával és a környezetvédelemmel kapcsola—
tos tevékenység jogi szabályozása; a nem- zetközi munkamegosztás ésszerű formáinak felkutatása; széles körű propagandamunka.
(Ism.: Gábos Zsuzsa)
SIMPSON. D.:
A NYUGATNÉMET ÉS A SVÁJCl VÁLLALATVEZETÖK KERESETE
(German executives made the most money lost year, but the Swiss took more home.) —— International Management. Europe. 1985. május. 50—51. p.
A cikk egy olyan tanulmányon alapul, a—
melyet a philadelphiai Hay Consultants cég készített a folyóirat megbízásából, a szerző vezetésével. A tanulmány, illetve az alapját biztosító felvétel adatai érdekesek, de külön—
leges figyelemre az abban olvasható nem- zetközi összehasonlítás módszertana tarthat számot.
