A gazdasági reform és az iparstatisztika néhány kérdése a Szovjetunióban

A GAZDASÁGI REFORM

És AZ IPARSTATISZTIKA NÉHÁNY KÉRDÉSE A SZOVJETUNIÓBAW

G. !. BAKLANOV

Az utóbbi években szinte valamennyi szocialista országban jelentősen változik a tervezés és a népgazdaság-irányítás (ezen belül az iparirányítás) módszere. A Szovjetunióban ezen a területen bekövetkezett jelentős változá—

sokat joggal nevezhetjük a gazdaságirányítás reformjának. A reform lényegét A. N. Koszigz'n, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1965. szeptemberi plénumán fejtette ki. A plénum által hozott határozatokat a Szovjetunió Kommunista Pártja 1966 márciusában ülésező XXIII. kongresszusa jóváhagyta. Ezek a határozatok az iparirányítás megjavítását, a tervezés korszerűsítését és a gaz- dasági ösztönzés fokozását irányozták elő. A gazdasági reform célja, hogy a legkisebb társadalmi munkaráfordítással biztosítsa a népgazdaság és alakos—

ság szükségleteinek kielégítéséhez szükséges kiváló minőségű termékek elő—"

állítását.

A gazdaságirányítási rendszer fejlesztésének jellemzői —— statisztikai

aspektusból — a következők. '

1. Az iparirányítás területén megszüntették az 1957—ben a területi elv alapján létrehozott népgazdasági tanácsokat (az ún. szovnarliozokat). Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa, figyelembe véve azt, hogy az ipar fejlődése az ágazati szakosodás útján halad, és hogy a válla—

latok irányítását tudományos alapokon, az egyes ágazatok szakmai sajátos- ságainak alapos ismeretében kell megszervezni, célszerűnek tartotta az ipar—

irányításnak az ágazati elv szerinti szervezését, az azonos iparághoz tartozó vállalatok, tudományos kutatóintézetek, tervező intézetek irányítását és a ré- szükre biztosított anyagi és pénzügyi források feletti rendelkezést a szövet—

ségi köztársasági, illetve össz—szövetségi szerveknél, az ipari minisztériumoknál összpontosítani.

Az állami statisztika fejlődése szempontjából nagy jelentőségű volt a statisztikai munkának a területi irányítási rendszerre való áttéréssel kapcso—

latosan 1957-ben végrehajtott központosítása. Azelőtt az iparvállalatok beszá-

molási adatait mind az állami statisztikai szervek, mind az ipari minisztériumok

* ,,Ékonomicseszkaja reforma i neketorüe voproszü promüslennej sztatisztiki v SZSZSZ'R" címmel 1968. szep—

tember 30-án a magyar Központi Statisztikai Hivatalban tartott előadás alapján.

70 G. I. BAKLANOV

feldolgozták. 1957-től kezdve az iparvállalatok adatainak feldolgozása az állami statisztikai szerveknél összpontosul. A városi, területi és határterületi statisztikai igazgatóságokon iparstatisztikai csoportokat és osztályokat szer—

veztek. Az iparstatisztikai csoportok feladata a beszámolójelentések begyűjtése, ellenőrzése és a gépi adatfeldolgozó állomások összesítő tábláinak kezelése.

Az iparsatisztikai osztályok funkciója az iparvállalatoknál folyó nyilvántartási és statisztikai munka ellenőrzése és a statisztikai adatok elemzése.

Bár a területi elv alapján kialakított statisztikai szervek 1957—től kezdve áttértek a statisztikai adatok feldolgozásánál a népgazdasági tanácsok igényei—

nek megfelelő területi csoportosításra, ugyanakkor azonban továbbra is fenn—

tartották az ipar ágazatok szerinti vizsgálatát is. Ez lehetőséget adott arra, hogy a gazdasági reformról szóló határozat elfogadása után eléggé gyorsan biztosíthatók legyenek az ágazati ismérv alapján újonnan létrehozott minisz—

tériumok részére szükséges adatok az egyes ágazatokhoz tartozó iparvállala—

tokról.

2. Felismerve, hogy az ipar kötött irányításában az adminisztratív formák és módszerek túlsúlyra jutottak, az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjet—

unió Minisztertanácsa szükségesnek látta az ipari tervezési módszerek megvál—

toztatását, a központi állami tervezés helyesebb összekapcsolását a vállalatok SZéles körű gazdasági kezdeményezésével és az ipari termelés gazdasági ösztön—

zésének fokozását. A teljes önálló elszámolás alapján kibővítették a Vállalatok jogkörét. Az új rendszerben dolgozók munkabére nemcsak egyéni munkájuk eredményességétől, hanem a vállalat munkájának általános eredményeitől is függővé vált.

A vállalatoknál a nyereségből alapokat képeznek a termelés fejlesztésére, szociális—kulturális intézkedések foganatosítására, lakásépítkezésre és a dolgo—

zók anyagi ösztönzésére.

A szovjet ipar fejlődésére negatív hatást gyakorló egyik tényező az eszkö- zök (főképpen az állóalapok és konkrétan a berendezések) jelentős ,,befagyasz- tása" volt. A fel nem szerelt berendezések évenkénti statisztikai összeírásai—

ból kiderült, hogy szinte majdnem valamennyi vállalatnál hatalmas mennyiségű fel nem szerelt gép tárolt és hogy e gépek tetemes része az adott vállalatnál egyáltalán nem is volt felhasználható, mert nem felelt meg a technológiai folyamat követelményeinek. Ez azért történt így, mert a vállalatok berende—

zéseiket éppúgy, mint az egyéb állóalapokat és a forgóalapokat, ingyenesen, térítés nélkül kapták az államtól és lényegében nem voltak érdekeltek azok hatékony felhasználásában.

, A gazdasági reformmal egyidőben bevezették az eszközlekötési járulékot.

Az eszközlekötésijárulék—befizetések a vállalat össznyereségéből kerülnek levo- násba, míg a vállalati alapokat (a termelés fejlesztését szolgáló alapot, a szoci- ális—kulturális alapot, a lakásépítési alapot és a dolgozók anyagi ösztönzését szolgáló alapokat) a megmaradó összegből fedezik. Ily módon a vállalatok érdekeltek abban, hogy ne legyenek felesleges álló— és forgóeszközeik.

Perspektivikusan azt irányozták elő, hogy az eszközlekötés utáni befize—

tések az iparvállalatoktól származó költségvetési bevételek fő forrásai legyenek.

A tervezés és a gazdasági ösztönzés új rendszerére áttért iparvállalatok 1967-ben 21,6 milliárd rubel nyereségre tettek szert. Ebből 3 milliárd rubel (13,9 százalék) volt az eszközlekötési járulék. 1968-ban az új módszer szerint dolgozó Vállalatok összes nyeresége — a terv szerint — 43,4 milliárd rubel, ebből az eszközlekötésijárulék 8 milliárd rubel, azaz 18,4 százalék lesz.

A REFORM ÉS AZ IPARSTATISZTUiA 71

Egységes eszközlekötésijárulék—kulcs esetén a kevésbé gazdaságos válla—

latok nyereségüknek nagyobb részét fizetik be. így például a harkovi ,,Kirov"

turbinagyárban 1967—ben a rentabilitás 6,9 százalék volt, s az eszközlekötési járulék a nyereség 45 százalékát tette ki. Ugyanakkor a gazdaságosabb válla—

latoknál az eszközlekötésí járulék az összes nyereség 7—10 százaléka volt.

Sok szovjet közgazdász felveti, hogy az eszközlekötési járulék kulcsát a terme—

lési feltételek figyelembevételével ágazatonként, alágazatonként és vállalat—

csoportonként jelentős mértékben differenciálni kellene.-1

! Míg a közeli múltban a vállalatok — a tervek maximális mennyiségi túl- teljesítésére törekedve — abban voltak érdekelve, hogy a kitűzött termelési feladat volumene minél kisebb legyen, az új körülmények között minden vállalat arra törekszik, hogy részére az optimális tervet hagyják jóvá. A tervben szerepel a rentabilitás színvonalának tervezett adata. Amennyiben a vállalatok ennél nagyobb rentabilitást érnek el, minden százalék többlet után degresszív összeg kerül az ösztönzési alapokba. Ez tehát azt jelenti, hogy irre—

álisan alacsony rentabilitás tervezése a vállalatoknak nem érdeke. Hasonlóan nem érdeke túlzottan magas rentabilitás tervezése sem, mert lemaradás esetén a nyereségbefizetést a normatívánál magasabb kulcs alapján kell kiszámítani.

így az új rendszer arra ösztönöz, hogy minél reálisabb alapokon tervezzék az értékesítést, az ebből adódó nyereséget s a termelés rentabilitását.

3. A vállalatok gazdasági kezdeményezésének kiszélesítése érdekében jelentősen csökkentették a felsőbb szervek által a vállalatok részére előírt

tervmutatók körét. Ez utóbbi mutatókhoz tartoznak: az értékesítendő (egyes

esetekben az elszállítandó) termékek volumene, a fontosabb termékféleségek

természetes mértékegységben kifejezett kibocsátása, beleértve a termelés minőségének mutatóit, a teljes munkabéralap, a nyereség összege és a renta—

bilitás, a költségvetésbe való befizetések és a költségvetésből történt kiutalá—

sok, a centralizált beruházások volumene, az új termékek és az új technológiai folyamatok bevezetésével, a termelés komplex gépesítésével és automatizálá?

sával kapcsolatos feladatok, a vállalat részére szállítandó, a fölöttes szerv által elosztott nyers— és egyéb anyagok, valamint berendezések volumene. Az összes többi mutatót—a vállalatok önállóan tervezik.

_ A gazdasági reform bevezetése a termelői árak felülvizsgálatával járt együtt Ennek célja az volt, hogy az árszínvonal a lehető legnagyobb mértékben meg—

feleljen az élő- és ho-ltmunka-ráfordítások szintjének. Az ipari termelői árak felülvizsgálata 1967 első félévében fejeződött be. Az 1967. július 1—től érvényben levő árak biztosítják—valamennyi iparág gazdaságosságát. A gazdaságosság színvonaláról az alábbi tábla némi képet nyújt.

A gazdaságosság színvonala a termelési alapokhoz viszonyitva

A rentabilitas

Ágazat a régi árak az új árak

! esetén (százalék)

Villamosenergia- és hőenergia—termelés ... 4,6 10,0

Szénbányászat ... — 1 7,0 8,0

Gépgyár-tás és fémfeldolgozó ipar ... lő,? 13,0 —— 15,0

1 Lásd D. Verba: Az eszközlekötési járulék hatékonysága (Dejsztvennoszt'platü za fondü). Ékonomicscszkaja Gazeta. 1968. évi 32. sz.

72 . G. I. BAKLANOV

A régi árak mellett a veszteséges ágazatokkal egyidőben léteztek 40—50 százalékos rentabilítású ágazatok is. Jelenleg az ipari ágazatok többségében a tervezett rentabilitás 15 százalék körül van. Egyes nem gazdaságos vállala—

tok azonban most is vannak az iparban. A termelői árak változása nem befo- lyásolta a fogyasztói árakat, azok a régi szinten maradtak.

A vállalat részére előírt tervmutatók közös vonása, hogy közgazdasági jel- legűek. így az egyik korábbi fő mutató —— a teljes termelés mutatója —— helyett arealizált mennyiség mutatóját állapítják meg. A munkaügyi és bérmutatók rendszerét egyetlen mutató, a teljes munkabéralap mutatója váltotta fel.

Igen nagy jelentőséget kaptak a nyereség és a gazdaságosság mutatói. A ko—

rábbi felfogással szemben, mely a gazdaságosság mértékét a realizált áruter- melésből származó nyereség és a realizált termelés önköltségének arányával fejezte ki, az új rentabilitási mutató a gazdaságosság fokát az összes nyereség-

nek a termelési állóalapok és a normalizált forgóeszközök átlagos értékéhez

való viszonyával méri, azaz a folyó költségek helyett az előlegezett költségeket

veszi számításba. *

Mindezek azonban nem fosztják meg jelentőségüktől a termelés volume- nének mutatóját, a munkatermelékenység és a munkabér színvonalát és dina—

mikáját jellemző mutatókat az önköltségmutatókat és más egyéb mutatókat.

Ezek a mutatók több esetben a korábbiakhoz hasonlóan szerepelnek a nép—

gazdasági tervekben. A változás az, hogy a vállalatok önállóan tervezik a mu,—

tatókat; az állami statisztikai szervek megállapítják a tervteljesítés fő jel- lemzőit a mutatók tekintetében és rendszeresen vizsgálják dinamikájukat.

4. Az iparvállalatok részére ,,fentről" előírt mutatók számának csökke—

nése az elemző munka szükségszerű megerősödéséhez vezet. A jóváhagyott tervmutatók komplex jellegüek. Az elért eredményeknek a tervvel való össze- vetése kellő mélységű elemzés nélkül ilyen körülmények között nem nyújthat segítséget a vállalat operatív irányításából fakadó feladatok megoldásához.

Az ösztönzés alkalmazott módszere, amely a terv túlteljesítését kevésbé ser—

kenti, mint a teljesítést, szükségszerűvé teszi optimális tervfeladatok kidolgo- zását, ez viszont arra kényszeríti a vállalatot, hogy tartalékainak lehető leg- teljesebb feltárása érdekében alkalmazza a statisztika módszereit. A vállalatok miután felügyeleti szerveiktől a komplex mutatók segítségével előírt felada—

tokat megkapták, e mutatók tartalmát a tervben és a beszámolójelentésben ,,kibontják". így például a vállalatnak ahhoz, hogy az értékesítés előírt volu- menét megkapja, mindenekelőtt biztosítania kell a termelés szükséges volu—

menét. (A jóváhagyott termelési és értékesítési tervmutatók között levezethető összefüggés van.)

Különböző árak esetén a mutatókat az áregyütthatók segítségével kell ösz—

szekapcsolni. Ha például a teljes termelés ,,változatlan" árakon van megadva, az árutermelés pedig a tervben előírt termelői áron, akkor a teljes termelésről az árutermelésre való áttéréshez az árutermelési együtthatón kívül szükséges a teljes termelés és az árutermelés árainak áregyütthatója, azaz a termelés terv—

ben elfogadott termelői árakon számított értékének és változatlan árakon számí—

tott értékének hányadosa.

A vállalat a nyereség összegére és a rentabilitás színvonalára vonatkozó tervfeladat ismeretében, önállóan kötelesmeghatározni a termelési állóalapok—

nak és a normalizált forgóeszközöknek a rentabilitási szint eléréséhez szükséges értékét. Az előírt béralapból kiindulva a vállalat határozza meg a dolgozók szükséges számát, a bérszínvonalat stb. Mindez a műszaki—gazdasági—pénzügyi

A REFORMu ÉS AZ IPARSTATISZ'I'IKA 73

tervezés során történik. A tervteljesítés és a dinamika tanulmányozásakor a mutatók között fennálló említett kapcsolatok lehetővé teszik a terv teljesítésére vagy a dinamikára meghatározó jelentőségű tényezők hatásának feltárását. Az egyes vállalatok és a vállalatok összessége tevékenységének gazdaságstatiszti—

kai elemzése az új körülmények között különös jelentőségre tesz szert.

5. Az új tervezési rendszernek megfelelően (elsősorban a vállalat számára előírt mutatók számának csökkenése miatt) a vállalati tervek számos mutatója az összevont népgazdasági tervekben egyáltalán nem fog szerepelni, vagy a vál- lalati tervek összegező adatai nem fognak megegyezni a népgazdasági terv ada—

tai'val. Ilyen körülmények között a statisztika feladatai nem merülhetnek ki a terv teljesítésének ellenőrzésével. Szükség van arra, hogy alaposan, sokoldalúan eleme izék a tervek és a beszámolójelentések adatainak eltérését kiváltó okokat, valamint a vállalati tervek adatait abból a szempontból, hogy a népgazdasági tervek teljesítése terén mennyire hatékonyak a vállalatok által előirányzott

tervdöntések.

Az állami statisztika vezető munkatársai szóbeli és írásbeli nyilatkozataik- ban többször kifejtették, hogy a népgazdasági terv teljesítésének mérése az ál—

lami. statisztika fő feladata volt és marad.

Míg azonban azelőtt a népgazdasági terv összes mutatója, illetve azok többsége oly módon volt felbontható ipari ágazatokra, illetve vállalatokra, hogy az összesített eredmények a megfelelő Vállalati mutatószámok összegével, illet.- ve átlagával voltak jellemezhetők, az új körülmények között ez nem áll fent. A mutatók többségénél (a kibocsátandó termelés volumene, a termelékenység és a munkabér színvonala és dinamikája, a dolgozók létszáma, a termékek önkölt—

sége stb.) a népgazdasági tervben előírt feladatokat vállalatokra nem bontják le. E mutatókat a vállalatok maguk tervezik meg, s esetenként azonos módszer—

tani elveket alkalmaznak, ugyanazokat a mutatószámokat dolgozzák ki, más esetekben azonban eltérő mutatószámok alkalmazására is sor kerül.

Például a dolgozók létszámát minden vállalat az átlagos állományi létszám mutatójának segítségével tervezi, s ez szerepel a népgazdasági tervben is. A tényleges átlagos állományi létszám összehasonlítható a népgazdasági tervben előirányzott létszámmal, valamint a vállalatonként tervezett átlagos állományi létszám összegével. E két adat eltérése mutatja azt, hogy a vállalatok tervei milyen mértékben különböznek a népgazdasági tervtől.

Másképpen alakul azonban a helyzet például a termelési terv teljesítési mutatóinak területén. Míg a népgazdasági terv az egy főre jutó termelés meg—

állapítására a teljes termelési érték mutatóját használja, addig a különböző ágazatok vállalatai erre a célra más és más mutatókat alkalmaznak: mégpedig a teljes termelés, az árutermelés mutatóját, a feldolgozás normatív költségén számított termelés mutatóját, sőt, a kiszállított termelés és a realizált termelés ' mutatóját.

Az egy főre (dolgozóra) jutó termelés tervteljesítésének mérésére a Szov- jetunió Központi Statisztikai Hivatala az egyes vállalatok adatainak egyszerű összesítésére kényszerül, eltekint az összegezésre kerülő mutatószámok eltérő tartalmától. Ugy vélem, hogy ez esetben a mérésre két mutatót kellene alkal—

mazm:

A) az általános ipari módszer szerint számított mutatót, melynél a teljes termelési érték vállalati adatainak összegét osztjuk az átlagos állományi létszám összegével, és az ily módon nyert egy főre jutó tényleges összipari termelést összehasonlítjuk a népgazdasági tervben alkalmazott mutatóval, és

74 , G. I. BAK'LANOV

B) az egyes vállalatok egy főre jutó termelési terve teljesítési százalékaiból a Sztrumilin módszer szerint számított (azaz a dolgozók tényleges létszámával) súlyozott számtani átlag

indexet.

Az ipari termelés volumenére vonatkozó összipari terv teljesítési százalékát megkaphatjuk, ha az összes vállalat tényleges teljes termelési értékének össze—

gét egybevetj ük a népgazdasági tervben előirányzott összipari teljes termelési érték mutatójával, hasonlóan ahhoz, ahogy az ipari termelési volumen dinami- kájának vizsgálatánál történik.

Meg kell említeni, hogy nagy figyelmet érdemelnek a termelési volumen dinamikájának a természetes mértékegységben kifejezett termelési adatokból kiinduló vizsgálata terén szerzett magyar tapasztalatok. _

! Az iparvállalatok (kerületek, területek, köztársaságok és az egész ország) tervteljesítésének tanulmányozásakor három mutatószám-típust különbözte-

tünk meg:

a) a vállalat részére a felsőbb szervek által jóváhagyott mutatószámok;

b) a felsőbb szervek által jóváhagyásra nem kerülő, de valamennyi vállalatnál egységesen alkalmazott mutatószámok;

(:) a felsőbb szervek által jóváhagyásra nem kerülő a különböző vállalatoknál eltérő módon számított mutatók.

A vállalatok összességére vonatkozó tervtel j esítési százalék megállapításá—

nál éppen az utóbbi mutatószámok okoznak problémát.

6. A gyakorlati elemzési feladatok sikeres megoldása megköveteli a statisz- tikai beszámolójelentés szerepéről és tartalmáról alkotott néhány begyökerese—

dett elképzelés felülvizsgálatát. A statisztikai szerveknek nagyobb figyelemmel kell kísérniök a hosszabb vagy rövidebb időszakokról szóló beszámolójelenté- seket. E beszámolójelentések szerkezetének olyannak kell lennie, hogy egyide—

jűleg biztosítsa az alapvető fontosságú mutatószámok dinamikájának és terv—

teljesítésének mérését és a szóban forgó mutatók változását befolyásoló leg- főbb tényezők hatásának kimutatását. —

Az Össz-szövetségi közgazdasági tanácskozáson L. M. Volodarszkiy', a Szov—

jetunió Központi Statisztikai Hivatalának első elnökhelyettese előadásában2 kifejtette, hogy a népgazdasági terv teljesítésének ellenőrzésére nem elegendők csupán az éves és negyedéves beszámolójelentések: a fontosabb ipari termékek termeléséről szóló havi jelentések és a heti gyorsjelentések, valamint a hónapnál rövidebb időközre vonatkozó egyéb operatív jellegű gyorsbeszámolók jelentő- sége továbbra is változatlan.

' Ezzel egyet kell értenünk, ámbár feltétlen szét kell választani egyrészt a néhány összesítő mutató tervtelj esítésének menetéről (a legfontosabb termékek termeléséről), szóló gyors információkat tartalmazó jelentéseket, másrészt a szintetikus mutatókat tartalmazó, a Vállalatok tevékenységének alaposabb elemzését lehetővé tevő beszámolójelentéseket.

7. A beszámolójelentés—minták korszerűsítésével együtt korszerűbbé kell

válnia az adatfeldolgozás rendszerének is. Szélesebb körben kell alkalmazni az elemző osoportosításokat, nevezetesen a kombinációs esoportosításokat. A be—

nyolult jelenségek dinamikájára ható tényezők szerepét az index—módszer se—

gítségével kell vizsgálni. Az esetek egy részénél a korrelációs analízis alkalma-

2 L. M . Volodarszkij: Kontrol' vüpolnenija goszudarsztvennüh planov i zadaesi sztatisztiki. (Az állami tervek teljesítésének ellenőrzése és a stalisztika feladatai.) Vesztm'lc Sztatisztiki. 1968. évi 8. sz. 20. old. (Az előadást a Sta- tisztikai Szemle 1969. évi 3. száma közli.)

A REFORM ÉS AZ IPARSTATISZTIKA 75

zása nemcsak a különböző tényezők ,,jelentőségének" értékelését engedi meg, hanem lehetőséget ad arra is, hogy a statisztikai adatokat interpolációra és prognózis készítésére használják fel bizonyos gazdasági folyamatoknál.

A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala a ,,Szovjetunió népgazda- sága címmel kiadott évkönyveiben évek óta közli az önálló mérleggel rendel—

kező Vállalatok csoportosítását a teljes termelés volumene, a munkások száma,

az ipari termelési állóalapok értéke, a termelési folyamatot szolgáló energetikai teljesítőképesség alapján. 1968—ban a tervek szerint az iparvállalatokat a termelés volumene, a termelés realizálása, a dolgozók létszáma a termelési álló—

alapok értéke, a rentabilitás, a nyereség, az alapokkal való ellátottság, az alap—

igényesség és más mutatók alapján fogják csoportosítani. Úgy tervezik, hogy a csoportosításokat a statisztikai szervek gyakorlati munkájuk során, a további—

akban minden évben elkészítik.

A csoportosítási módszernek, amelynekjelentősségét Lenin munkái oly meg—

győzően hangsúlyozzák, az ipari ágazatok és az egész ipar adatainak tanulmá—

nyozása során az első, az alapvető módszernek kell lennie.

Érdeklődésre tarthat számot a Szovjetunió Központi Statisztikai Hivata- lának Tudományos Kutató Intézete által az iparvállalati tevékenység fő mu—

tatóinak elemzésére kidolgozott táblarendszer. Az említett rendszer a csoporto- sítási módszer és az index—módszer egyesítésére épül.

A táblák fejrovatában a vállalatoknak felügyeleti formák, iparágak, a terü- leti ismérv, vállalatnagyság stb. szerint képzett csoportjai szerepelnek.

Célszerű lenne a táblák fejrovatát a különböző statisztikai hivatalokban dif- ferenciáltan kidolgozni. A területi statisztikai hivataloknál a tábla fejrovatában az, összes vállalat szerepelhet, bármilyen csoportosítás nélkül, szerepelhetnek itt iparágazatonkénti és felügyeleti formánkénti vállalatcsoportok. Alkalmaz- hatók különféle ismérvek (például a termelési érték, a dolgozók létszáma stb. ) felhasználásával kidolgozott kombinatív csoportosítások is.A szövetségi köz—

társaságok központi statisztikai hivatalainál a táblák fejrovatát a területi hiva- talok összesített adatai alapján szintén különféle csoportosítások szerint dolgoz—

hatják ki. Végül, a Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatalában az adatokat Csoportosíthatják az ipari minisztériumok és iparágak, köztársaságok, valamint Egyéb ismérvek szerint. Nagy fontossággal hír, hogy a csoportosítások alkalmá—

'val megőrizzék annak lehetőségét, hogy a kisebb statisztikai szervek csoporto—

sításait a nagyobb területi egységeket összefogó statisztikai szervek is alkal—

'mazni tudják.

- Az oldalrovat minden táblában három fejezetre bomlik. Az első fejezet ,,Ki- induló adatok" címmel azokat az abszolút számokkal kifejezett volumenmuta—

tókat tartalmazza, amelyek a vállalati beszámolójelentésekből átvehetők, s az összesített eredmény összegezésük útján nyerhető. A ,,számított mutatók" című második fejezet az adott táblában elemezendő fontosabb mutatószámokat és a

;Változásukat meghatározó tényezőket tartalmazza. E fejezet valamennyi muta—

tója az első fejezet adataiból számítások útján nyerhető. Végül ,,A tényezők hatásának elemzése" című harmadik fejezetben az elemzendő fő mutató általá—

nos változását, és ebből az egyes tényezők hatására bekövetkezett, az előző feje—

zetekben közölt adatok alapján megállapítható változást mutatják ki.

Például kiinduló adatok lehetnek a kibocsátott termelés értéke és a dolgo—

'zók létszáma az egyes összehasonlítandó időszakokban. Az adott esetben szá—

mított mutató az egy dolgozóra jutó átlagos termelés az összehasonlítandó idő—

76 G. 1. BAKLANOV

szakokban. Végül kimutatható, hogy milyen irányban és milyen mértékben változott a termelési érték a létszám és az egy főre jutó termelés változásának

hatására.

Mivel ugyanazok a kiinduló adatok szerepelnek több táblában is, s a számí—

tásokat legcélszerűbb elektronikus számológépekkel elvégezni, kidolgozták a.

,,Statisztikai információs mutatók osztályozásának és számjelrendszerének

alapelveit". Ennek során figyelembe vették, hogy a megfelelő módon kódolt kiv induló adatoknak az elektronikus számológép memóriaegységében való egy-L szeri betáplálása a mutatók különböző kombinációkban való többszöri felhasz—f nálását biztosítja a különféle adatfeldolgozási programok végrehajtásánál.

A leglényegesebb az, hogy a javaslat nem különálló táblákat ajánl, hanem:

az elemző táblák összefüggő, kategóriánkénti kidolgozott egész rendszerét.

Az elemző táblák rendszerében szereplő fő mutatók kiválasztásánál a következő alapelvekből indultak ki: a tervezés új rendszerében a felettes szerv—

től kapott vállalati mutatók bevonása; a tényezők számának korlátozása min-*

den táblánál abból a célból, hogy tömör, könnyen áttekinthető táblázatokat nyerjenek; az iparvállalati tevékenység különböző oldalainak jellemzését szol—

gáló mutatók és az általánosabb, összevontabb jellegű mutatók elemzésben való

összekapcsolásának szükségessége. '

Az elsőrendű táblák közé tartoznak:

a) a termelési állóalapok gazdaságosságának elemzése,

!;) a teljes termelési érték változásának elemzése, c) a munkabéralap változásának elemzése,

d) az alapigényesség változásának elemzése.

_ Ezekhez a táblákhoz kidolgozták a másod-, harmad- és negyedrendű elem—

ző táblákat. A másodrendű táblák az elsőrendű táblákban, a harmadrendű táb—

lák a másodrendű táblákban tényezőként szereplő mutatók tényezőkre bontá—

sát tartalmazzák stb.

8. Az új körülmények között a statisztikában jelentősen szélesebb körben kell alkalmazni a reprezentatív módszert. A népgazdasági tervek teljesítésének ellenőrzéséhez teljeskörű felvételre van szükség, a reprezentatív módszer alkal- mazható viszont a tömegfolyamatok különböző törvényszerűségeinek Vizsgá—

latára, valamint a teljeskörű megfigyelésekből származó adatokhoz szükséges kiegészítő információk begyűjtésére. Többek között alkalmazni lehet az élen—

járó termelési módszerek elterjedésének vizsgálatára. Széles körben kell alkal-

mazni a reprezentatív módszert a munkaidő-kihasználás, valamint a berende-

zések munkában töltött és állásidejének vizsgálatánál.

Kétségtelen, hogy a reprezentatív módszer széleskörű alkalmazásra talál a különböző szociológiai problémák tanulmányozása során is.

A különböző népgazdasági ágakban és iparágakban stb. a beszámolójelen—

tések mellett szükség van periodikusan és alkalomszerűen végrehajtott teljes körű és reprezentatív megfigyelésekre. Ezek nemcsak az állami statisztikai szer—

vek kezdeményezésére, hanem az irányító szervek, tudományos kutatóintéze- tek stb. kezdeményezésére és kérésére is végezhetők. Nem szabad azonban szem elől téveszteni a központi irányítás szükségességét. E munkálatokat megfelelően koordinálni kell, nehogy párhuzamosságok forduljanak elő és feleslegesen meg—

terheljék a vállalatokat, továbbá hogy ne kerüljön sor a felvételi adatok kisipari módszerekkel történő feldolgozására.

A REFORM ÉS AZ IPARSI'A'I'ISZTIKA, 7!"

9. Az iparstatisztika legfontosabb feladatai közé kell sorolni a termelés minőségének összevont minőségi mutatók alapján való vizsgálatát, a termelés ütemességének (helyesebben az ütemesség megsértésének), a termelés realizá- lásának alapos vizsgálatát, a nem ütemes munka okainak és a vállalati tevé—

kenység fő mutatóira gyakorolt hatásának feltárását, a technikai haladás sok—

oldalú tanulmányozását, a pénzügyi statisztika jelentős erősítését. Fejlődniök kell a mérlegmunkáknak, valamint a Szovjetunió és a külföldi országok fő ipari mutatóinak összehasonlításával kapcsolatos munkáknak.

Fokozni kell az ipar területi telepítésére és ágazati szerkezetére vonatkozó vizsgálatokat.

Ki kell terjeszteni az iparági statisztikai feldolgozásokat.

Maximális mértékben fel kell használni a számítás-technikát, különösen az

elektronikus számológépeket. Ezzel kapcsolatban meg kell oldani a megfelelő közgazdasági-matematikai modellek, az adatfeldolgozási programok, a válla—

latok és a termékek osztályozásának és számjelrendszerének stb. kidolgozását.

Az igazi gépesítés a munkaráfordítások rohamos csökkenését jelenti. Ez bizto- sítja, hogy több figyelmet lehessen fordítani a közgazdasági elemzés problé—

marra.

Az Össz-szövetségi közgazdász tanácskozáson L. M. Volodarszkiy', a Szov—

jetunió Központi Statisztikai Hivatalának első elnökhelyettese megnevezte azokat a nagy és fontos feladatokat, amelyeket —— az előzőkben felsoroltakkal együtt —— az állami statisztikai szervek, a tudományos kutatóintézetek, felső- fokú tanintéZmények, az ipari minisztériumok és vállalatok munkatársainak meg kell oldaniok.3

E feladatok közé tartoznak:

a) a tervfeladatok feszitettségének és az ösztönzési alapok képzésének és felhasználásának vizsgálata;

b) a terv- és beszámolási mutatók teljes módszertani egységének, valamint az iparágak és a termelés tervezési és beszámolási osztályozása egységének biztosítása;

c) a tervezés és a gazdasági ösztönzés új rendszere hatékonyságának sokoldalú elemzése, d) a kihasználatlan kapacitások és tartalékok feltárása;

* e) a technikai haladásnak, a tudományos és technikai vívmányok ipari alkalmazása haté—

konyságának, valamint az állóalapok felújításának és a növekedést biztositó beruházások haté- konyságának vizsgálata;

[ ) a működő vállalatok termelési kapacitása kihasználásának, valamint az újonnan üzembe helyezett vállalatok és objektumok időbeni átadásának és teljes kihasználásának vizsgálata nemcsak a tervezett termékkibocsátás, hanem az összes alapvető gazdasági mutató, így a ter- melékenység, az önköltség és a gazdaságosság szempontjából.

Az iparstatisztika előtt álló feladatok sikeres teljesítése nemcsak az állami statisztikai apparátus tökéletesítésével, hanem az elsődleges számvitel és külö- nösen az iparvállalati statisztika továbbfejlesztésével is kapcsolatos.

A statisztikai tudomány és gyakorlat fejlődése a Szovjetunióban annál tökéletesebb lesz, minél szorosabbá válnak kapcsolataink a baráti szocialista országok statisztikusaival. Ilyen kapcsolatok vannak az állami statisztikai szer;

vek képviselői között a KGST keretében. A tudományos statisztika művelői között eddig jelentősen kisebb kontaktusok alakultak ki. Remélhető, hogy ma—

gyar barátainkkal való ezen kontaktusok a kölcsönös látogatások, a statisztikai tudományos munkák esetleges közös kiadása, az irodalom cseréje és egyéb mindkét fél által keresett formák révén erősödni fognak.

3 Volodarszkíj i. m. 13. old.

78 G. I. BAKLANOV

PESIOME

B Teuenue nccnezmnx ner !; Cosercxom Comee " noum—trro BO Bcex couuanucruuecxux crpanax npouaoumn auauurenbsue ueMeneHun B merouax nnasuposanns " pvxoeoncrsa Ha—

pozmbe xosnücTBOM (B TOM 'mcne " npOMumnennocrmo) Cocronemuücs B 1965 ronv IUIEHVM UeHrpanbnoro KOMHreTa RHCC BblHeC pememzle o npoaenenun xoenücreenuoü pemopmu, Koropoe Bnocneucrnuu ÖbUlO onoöpeno XXIII C'be3110M KHCC. Llemno nocranoenenuü semer—

cn ynwmenue pyxoeoncroa HpOMbllllJlEI-IHOCTHO, coeepmencreoeanne nnannpoeasun " noem- menue exonomuuecxoro cmmvnupoeanus.

HOCKOJleY npn nponseenennoü B 1957 rony Kounen'rpauuu oőpaöorxu naunbxx npommm- JleHHle npezmpnmuü B oprauax rocvnapcheHx-xoü cramcruxu Hapsuw c BBelleHHeM reppn- TOpl/IaJIbHOFO npnnuuna ÖbUIO coxpaueno u Haőmonenne no orpacrmm npommmnenuocru, oxa- 3anocb BoeMomHuM noone Bseueunn pemopmu npenocraemb orpacneBuM MHHHCTepCTBaM cooreercrowomue nasnue.

Crane HeOÖXOlU/IMHM nemennrb merem nnaHMpOBaHr/m B npommmnensocrn, B 03513" 6 sem Bospocna pOJIb mecrnoi'l nnnunarneu " exonommecxnx cmmvnoe npomsnunennoro npo- uaeozxcrea. Memuy TeM npn ycranoenennn paeMepa Beeuensoü B paMKax pemoprI IUIaTbl Sa (poems orom nOpaSMblCnl/ITB Han TBM, HBJUIETCS! Jm uenecooőpaenbm ycranoemb enunyro Hop- MV mm me nponseecm nntrbepemmauum nocnenneü no orpacnsm, nonorpacnsM " rpvnnaM npennpumnn. Passeprmsanmo Mecrnoü unnnuaruebx npussaso coneücreosa'rb Tarom: " coxpa—

menne uncna oőssarenbsbxx zum npennpumuü nnanosux noxasa'reneü.

Bcrynusmne B cmw c 1 mmm 1967 rolla HOBbIe omoeue nemn oöecneuueaxor pesraöenbA HOCTb Bcex orpacneü npomumnessocru.

Coxpameuue uucna nnanonux noxasareneü Beller K ycnnenmo anannrmecxoü paőorm, a npuMeHneMbm meron cruMym/xpoeannn rpeöye'r or npennpmiruü őonee umpoxoro npnmeseuml cra'rucruuecxnx meronos.

HOCKOIIBKV MHOFI/le noxaearenn nnauoe npennpm'rnü ne övner conepmarbcn B csonsux naponnoxoanücrneuumx nnauax B aanaw crarucmuecxnx opranoe exam/rre HOMMMO Komponn aa Bunonsenuem masa Tarom: " ocvmecrenenne ananuaa npwmn pacxomnenm ME)K11Y nau—

HblMM mason " oruernocm n, nanee, nemepennü szinbexmenocrn mancs npennpun'mü.

Aerop oöpaiuaer Bunmanne Ha orxnosenue, Bosnnxammee B xone were noxaeareneü o Bunonnennn nnana " npelmaraer mm nemepemm cpezmeü nponvxuun napannenbnoe npnme- Benne noxaeareneü, ucuncnennux oőmenpunmum B npOMumnennoü cramcmxe meronom "

meronom C'rpvamnsa. B oőnacrn usmepesns nuHaMMKM oőtema nponyKunM aerop cuurae'r nonesnbe Beurepcxuü onbrr, Koropuü ncxoum 143 nponssoncreennux nammx B na'rypanbuux enuunuax HeMCpEHHH.

B Lmcno eanau cramcrwxecxux opranoe cornacso asropy onnsr Tarom cooepmencrsm Benne crarucmuecxoü oruemocrn, coepemennas oöpaőorxa nasnux ", cooree'rcheHHo, "x rpvnnupoaxa cornacno paanmnum roeKaM sperma. B eroü cenau on nenaraer paepaöoraHHylo Hawaomccnezxosarenbcxnm HHCTMTV'I'OM npn LICV CCCP CHCTEMV Taönnu mm aHanuea ocnoe—

aux noxasa'reneü nemenbuocm npommmneunux npeanpun'mü, Koropas comm/Inner B ceőe meron rnynrmpomcn " Msnexcsuü MGTOII.

Bmöopounue oőcnenoeanm, nsyuenne Kasecrea nponykuuu Ha ocnoeamm Kauecraennux noxasareneü, maxcnmanbsoe ncnonbsoeanne pacue'ruoü rexnuxn Tome "mem-r prnneümee suauenue c rouxu spent/m ycneumoro Bbxnonnesns sanaw B oőnac-m npommumennoü era-mc—

'mxu.

SUMMARY

The introduction of economic reform in the Soviet Union Was decided by the 1965 plenum of the Central Committee of the Communist Party of the Soviet Union and Was sanctioned by the XXIII-td Congress of the Communist Party of the Soviet Union. The aim of the resolutions was to improve the management of the industry, to modernize the methods of planning and to stimulete economic íncentíves.

Given that When centrelizing in 1957 the date processing of industrial enterprises with the state- statistical organs beside the introduction of the regional principle the analysis of industry by branches was also preserved, it became possible that after the introduction of the!

economic reform, adeguate data. should be supplied to the industrial ministries.

The modification of the methods of industrial planning became necessary. I—Ience the initia- tives of enterprises gain more freedom and it is wanted to increase the economic stimulation of industrial production. As to the statement of "contributions to the freezing of capital" (interest rate) introduced in the course of the economic reform it has to be considered whether the rate

A REFORM ÉS AZ IPARSTA'I'ISZ'I'IKA 79

forming the basis of charges should be uniform or differentiated (according to branches, sub- branches and groups of enterprises). The cutting of the number of plan-indicators prescribed for enterprises aimed also at the stimulation of economic incentíves.

The new production-prices in industry being in force since the July 1. 1967 assure the pro- fitability of all industrial branches.

The reduction of the number of prescribed indicators leads to an improvement of analitical work, while the method used for stimulation makes necessary that enterprises use to a greater extent the methods of statistics.

As many of the indicators of enterprise, planning Will not figure in the aggregated national plans, it is the task of statistical organs to analyse —— in ad'litíon to the control of the data of plan-fulfilment -— the causes of divergencies between plans and statistical reports and. the effici- ency of the plans of enterprises.

The author directs attention on the divergence coming to light When surveying the indi- cators of fulfilment of the production plan and suggests a símultaneous use of the generally employed industrial statistical method and that of Strumilín for the measurement of the average production. For the measurement of the dinamical development of the volume of production the author takes for useful the Hungarian experiences based on the method using data expressed.

in physical units for the production.

The modernizatíon of statistical reports, the data processing suitable for it and. the classifi- cations according to different points of view Will be the tasks of the statistical organs. In connec—

tion with it is presented a system of tabulation serving for the analysis of the main indicators of the activities of the industrial enterprises. This system has been worked out by the Research Institute of the Soviet Central Statistical Office and has been based on the unification of the methods of classification and indices.

The sampling surveys, the examination of the guality of production by the means of gualitative indicators, the maximal use of cybernetics all are of great importance in the accomp- lishment of tasks of industrial statistics.