Távol, a deszkakunyhó mellett bográcsban főtt a pörkölt.
Cilinder üvege alól
a fény pilléje némán verdesett.
A gondos asszonyok már kikészítettek mindent az evéshez.
S ahogy a törzsben évezredek óta szokásos: bűnről, vérről,
a frissen megnyúzott áldozatról senki se szólt.
KISS DÉNES
Oszi változat
Az elveszettben én is ott vagyok és ott robajlik minden lehető Simogatom mezők báránybolyhát tölgyek s bükkök törzsét ölelem Az elveszettben én is ott vagyok A nyár vértes aszály-paripája csillagot vert tiprott földemen Fejem fölött kiszikkadt az égbolt
nesztelenül hullatja színét Az elveszettben én is ott vagyok lüktetve is vértelenedek
Mészült arcom utakra pattogzik termőfölddel gazdagulj hazám ! Bőrkopásom barna szélbe szórom rozsda nem fog édesded szavat Verssel játszom — Gyermekesedem Mi lehetnék ? — Kakukk elkiáltott!
Az elveszettben én is ott vagyok ami jön már minden év szikárabb ami vár még kaszás táncolás Dehát járom jégvert muzsikára hogy döndüljön bele a határ Tiltásokat kérek föl majd párnak az elveszettben én is ott legyek!
8
Mintha dúdolnék
Mibe engem beledobtak mély a kút —
Ember onnét már kijutni sose tud
Kapálózik csillagtalan vizekben
Halálban és Istenben is hitetlen
Útvesztő
Nincsen hova hazamenned nincsen hova hazaménnem Nem az én napom kel benned Nem a te napod kel bennem Még nem tudjuk magunk vesztét amit nyerhetünk hazug
Mit elvesztesz azt keresnéd Egymás felé ez az út!
Segítenék elindulni de magam is vak vagyok Nem engednek téged látni tegnapok sem holnapok Az utcákon levegőből vannak házak és a fák Kiöltük már az időnkből a teremtés magzatát
