rakni. Hiszen jól tudjuk, káromkodásból is lehet katedrálist építeni. Valami ilyesmi történt Ördögh Szilveszter könyvében is.
Szólhatnék kifogásokról is, minthogy ez törvényszerű kritikusi penzum — az itt- ott felbukkanó érzelmességről, némely „széttört mese" megereszkedett színvonaláról
—, de minek? A könyvön ez már semmit sem változtathat, ez a könyv úgy érvé- nyes, ahogy meg van írva. És a könyv érvényessége vitathatatlan, s az is, hogy ördögh Szilveszter ezzel a könyvvel bizonyított. Úgy látszik, ő is úgy van vele, mint más — önmagához szigorú — író: meg tudta ítélni, hogy ez az első igazi könyve.
S utána még több is jön talán. Talán? Bizonyosan.
Nem hallgathatom el a könyvet illusztráló Lelkes Istvánnak a könyv „lelkét"
megérző remek teljesítményét. (Magvető, 1979.)
MOCSÁR GÁBOR
Raffai Sarolta: Legyen krizantém
Kortárs irodalmunkban változatlanul nagy a kis műforma, a novella kultusza.
Nem a műfaj és nem a formák, hanem a művekbe fogalmazott valóságanyag és a megformálás minősége adja az esztétikai értéket, a maradandó olvasmányélményt.
Raffai Sarolta novelláskötete, a Legyen krizantém jelenkorunk változatokban gazdag világából villant fel valóságszeleteket.
A kötet 17 novellájának inkább csak alakjai, mintsem hősei vannak. A szereplők jelzik csupán az egyes társadalmi rétegeket. Irodalmi rangra emelhető történetekből, megfigyelésekből valóság- és élmény közelben íródott novellák álltak össze kötetté,, A feladat nem könnyű: gondolkodói érvénnyel, művészi hitellel szólni napjaink vál- tozásairól, embertípusairól, egyén és közösség átalakuló viszonyáról, rejtett összefüg- géseiről. A feladatvállalás dicséretes, de teljesítése csak részben sikerült az írónak.
Nem valóságismeretének, hanem a kidolgozás, művészi hitelesítés fogyatékosságainak következménye a hullámzó, esetenként zuhanó színvonalbeli egyenetlenség. Mindez külső jele annak, hogy néha érezhetően elhalványul az igazságkereső szenvedély, az értékelő és ítélő szemlélet. Csak ritkán vonják magukra az olvasó figyelmét az érzel- min túlmutató, szociográfiai érvényű vagy szociológiai vonatkozású élettények, ese- tek, megfigyelések. A főként klasszikus felépítésű novellákban az egyenes vonalú el- beszélést ritkán szakítják meg idősíkváltások. Erőteljes és egységes, leleplező erejű A pizsama című novella. A „kibeszélnek bennünket" félelme vetet a családdal a hal- dokló családfőnek új pizsamát, de halála után kimosva, kivasalva akarják becserélni, visszaváltani a boltban. Közben az elhunytat irigylik, mert „Csak minékünk kell ügyeskednünk ebben a nyomorult világban." A vidék, a vidéki kisváros színtere és a jelen síkja adja a novellák tér-idejét. A magánélet, a szerelem intim szféráit pász- tázza az írói tekintet az Egyszeri kalandban. Egy öregedő vállalatigazgató felvesz a kocsijába egy fiatal, csinos lányt. A banális történet azonban nem szokványosán vég- ződik. A lányt az „egyszeri" hétvégi kalandban célszerűség vezeti: az igazgató révén akar lakáshoz jutni, hogy férjhez mehessen egy őt szerető, hozzáillő munkásfiúhoz.
A célhoz választott út azonban zsákutca. A többszörös kudarcból a menekülés sem jelent kiutat, főleg nem megoldást, csupán a gondolati tisztázatlanság tényét, be- ismerését. A problémafelvetés visszfénye azonban rávilágít a fiatalok pályakezdésé- nek gondjaira, az otthonteremtés igényének, vágyának objektív akadályaira, halvá- nyan utal arra, hogy a szemléleti bizonytalanság milyen tévutakra, önfeladó, meg- alázó kompromisszumokba sodorhat gyámoltalanul naiv embereket. Az élni vágyó,
6* 83
de élni nem tudó emberek ábrázolása határozottabb, személyesebb értékelést kívánt volna. Bár megcsillannak Raffai legjobb lehetőségei, a problémalátás újszerűsége, a láttató erő is nyilvánvaló, de az elbeszélt, vázlatosan értelmezett történetből hiányzik a legfontosabb: az írói értékelés bizonyossága.
A gondok, bajok, a magány változatai és fokozatai nem ismernek kor szerinti, nemzedéki tagolódást, sem társadalmi rangot, kiváltságot. Az egykor ünnepelt szép- ségű színésznő, a hervadó szépasszony illúziókba, emlékekbe kapaszkodik, amíg ke- serűen rá nem ébred a látszatok tarthatatlanságára (Lelki nagyság). Egy megözve- gyült idős asszony magánya, társtalansága és esendősége fogalmazódik meg a kötet címadó novellájában (Legyen krizantém). A rejtélyszerűen szokatlan címadás magya- rázata: az özvegy kénytelen elfogadni a sírgondozó sírásó unszoló ajánlatát, hogy tőle vásárolt krizantémot ültessen férje sírjára, aki egész életében utálta ezt a sír- virágot.
A vidékiség, a kisvárosi kicsinyesség, provinciális értékrend, szokásjog, a társa- dalmi pozíció és rang fonákságait, árnyoldalait kitűnően ismeri Raffai Sarolta. Ott- honosan mozog ebben a közvéleményformáló középosztályban, ahol az értelmiség is inkább csak réteget, nem pedig a gondolkodásnak, életformának és magatartásnak a minőségét jelenti. Tollhegyre tűzi a közösségellenes, egyéni boldogságot is romboló, antiszociális visszásságokat (Látogatás, A vén csibész). A fiatalok élvezői vagy szen- vedői szüleik anyagi helyzetének. Létkörülményeik meghatározzák eszményeiket, irányultságaikat, jövőt alakító vágyaikat éppúgy, mint a társkeresés és -választás döntéseit (Ki érti?). Rossz előjelű és irányú átértékelés történik a társasági közgon- dolkodásban. A méltóságtartó, felszínes mosoly, a zavarba nem jövő biztonságérzet, a sznob érdeklődés háttérbe szorít olyan emberi erényeket, mint a nyíltság, ügyekért lelkesedni tudó őszinteség, igazságmondó bátorság. A simulékony szürkeség előbbre jut a munkával igazolt, eredménnyel bizonyított tehetségnél, emberi kiválóságnál.
A közerkölcs változásai ú j kérdéseket vetnek fel. Nem a tények, hanem megítélésé- sük dönti el, szabja meg, hogy mi tekinthető magánügynek és mi közügynek (Bun- dika bútora), összemosódik, egymást igazolja tisztesség és tisztességtelenség. Ki-ki az ,élet más és más örömeihez ragaszkodva fenntartja jogát a rangból, pozícióból tör-
ténő ítélkezésre.
Ismerős világot tár olvasói elé Raffai Sarolta. Novelláskötetének megkülönböz- tető ismérve és érdeme, a maiság főként témaválasztásában rejlik. Az elhagyás, a stilizáció művészetét, a felfedezés örömét azonban csak ritkán érezni. Néha úgy tűnik, hogy madártávlatból értékeli a belülről is jól ismert valóságtényeket. A meg- formálás igényesebb értékteremtő munkát, hatásosabb és személyesebb állásfoglalást követel az írótól. A Legyen krizantém bármennyire is napjaink valóságáról szól a jelenkor emberéhez, nem tartozik Raffai műveinek élvonalába, a kortárs próza átlagszintjén mozog. (Magvető, 1979.)
CS. VARGA ISTVÁN
Takács József: Nincs válasz
Takács József első regénye — a cselekményét tekintve — lehetne akár krimi is.
Bikás Tóth András heves szóváltás közben leszúrja Gunár Kálmánt, a házigazdáját.
Miért tette? Tehetett-e mást? A szerzőt — természetesen — jobban érdekli maga az út, amíg a főhős eljut a végzetes mozdulatig, mint a krimiizgalom. Az ügy társa- dalmi hátterét rajzolja meg, azt a hatalmas tektonikus erőt, amely az elmúlt har- 84
