Az ő pantuma „

hogy ő milyen boldog volt, amikor anyád nekik ajándékozta, mert mindig nagyon irigyelte tőled, és milyen sokáig élt még,. köpni-nyelni nem tudsz hirtelen, ja, mennem kell,

Száraz, fehér ágaid minden hajnali indulás előtt a földbe nyúlnak, mint a kőrisfák gyökerei, hogy onnan törjenek elő a bodza illatú reggelekért. Jobb lesz, és

sának, de mindenesetre úgy, hogy a költő, vagyis az „áloe”‐”virág”‐én azért búcsúzik, mert már nem a saját teremtésében, hanem dologiasan

14 Annyi viszont ettől függetlenül is meg|llapítható a két kötetben szereplő regény kapcsolat|ról, hogy az utolsó ítélet gondolata explicit módon megjelenik

naponta kiadok tízmilliárdot naponta beveszek ötmilliárdot az ujjaimon milliók suhannak át a szememért ígértek már harminc ezüstmilliárdot a lelkemért nem adnak semmit

mint lárvában a fehérkristályként áttetsző lepke, akinek még csak óriás rácspontgömb-szemgolyó a teste, hogy ők a minket-őrző, ránk-vigyázó Sereges Hadak, a

Naponta, ahogy ébredek, mint pályaépítő rabok, halk fémcsörgésből érthetek egy annyit csak, hogy hol vagyok, s fokozatosan önti el.. az alvó májat

Két év alatt a szélső cserjék kezdték megemberelni magukat, körbefogták a tisztást, a pálya helyét, gondolta végig Fütty, miközben két ujját a szájába dugta, hogy úgy