A VÁLLALKOZÁSOK ÉS A REJTETT GAZDASÁG*
DR. BELYÓ PÁL
A gazdálkodó szervezetek a rejtett gazdaság egyik fontos meghatározójaként említik az élő- és holtmunka közterheit. Az adó- és járulékterhek mellett a versenyképességet is jelentősen befolyásoló bérterheket mindenképpen túlzottnak találják a gazdasági élet megkérdezett szereplői. A cégek minden, a munkabérhez kapcsolódó adót és járulékot egybevéve összesen a nettó munkabérhez viszonyított 23 százalékos munkáltatói bérterhet tartanák elfogadhatónak általában és saját ágazatukban egyaránt. A vállalkozások vezetői- nek többsége (58%) úgy véli, hogy saját gazdasági ágazatában működik a rejtett gazdaság.
A vállalkozások részvétele a rejtett gazdaságban az esetek túlnyomó többségében termé- szetesen csak kiegészíti legális tevékenységüket. A határ azonban nem mindig egyértelmű.
A munkaerőköltségek csökkentésének törvényes módjai időnként csak alkalmat jelentenek a további, illegális „trükkök” megvalósításához. A vállalkozások becsléseinek átlaga alap- ján Magyarországon a cégek körülbelül fele (51%) lobbizik megrendelésekért. A lobbitevékenység díja, becslések szerint, a megrendelés értékének valamivel több mint egytizede (11%). A fekete foglalkoztatás elterjedtségéről a vállalkozások jelentős különb- séget érzékelnek a magyar gazdaság egésze és saját ágazatuk között. Míg általában csak- nem közepes mértékűnek, addig saját ágazatukban kevésbé elterjedtnek tartják a bejelen- tés nélküli foglalkoztatást. A vállalatok időnként törvényes kötelezettségeik teljesítésének késleltetésével, vagy akár elmulasztásával igyekeznek saját aktuális gazdasági helyzetüket javítani, ezért is érdemes kitérni az ilyen jellegű késések és mulasztások észlelt gyakorisá- gának vizsgálatára. Általában elmondható, hogy a vállalatvezetők nem tekintik általános- nak ezt a jelenséget a magyar gazdasági életben.
A vállalkozások kétharmada (68%) úgy gondolja, hogy van lehetőség a rejtett gazdaság visszaszorítására, míg háromtizedük viszont éppen ellenkezőleg vélekedik. Mindössze 1-1 százalék volt a válaszmegtagadó és bizonytalan.
TÁRGYSZÓ: Vállalkozások. Rejtett gazdaság. Reprezentatív vizsgálat.
A
vállalkozások és a rejtett gazdaság kapcsolatának megismerése céljából végzett felvétel keretében azt kívántuk feltérképezni, hogy az EU-csatlakozás előtt melyek a ma- gyarországi vállalkozásoknak a hivatalosan számszerűsített, gazdasági jellegű, a bevéte- leikhez-kiadásaikhoz kapcsolódó tevékenységeiken és kapcsolataikon kívüli működési
* A tanulmány alapjául szolgáló kutatáshoz segítséget nyújtott az OTKA T-032637 sz. „A rejtett gazdaság alakulásának gazdaságpolitikai befolyásolhatósága, átfogó komplex számszerűsítése és prognosztizálhatósága ökonometriai modellekkel”
témájú kutatási támogatása.
Statisztikai Szemle, 82. évfolyam, 2004. 1. szám
szféráik, adókönnyítő-elkerülő lehetőségeik és megoldásaik. Különösen fontos minden olyan nem legális tevékenység megismerése és számszerűsítése, amely a szabályosan gazdálkodó szervezetek működését nehezíti, csökkenti versenyképességüket, verseny- helyzetüket. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a törvényesen gazdálkodó szervezetek érdeké- ben minél alaposabban meg kell vizsgálnunk a rejtett gazdaság természetét, hogy a káros jelenségeken és a rossz irányba mutató tendenciákon változtatni lehessen.
A magyarországi vállalkozások gazdálkodási mutatói lehetőséget adnak a rejtett gaz- daságban való részvételük méreteinek körvonalazására. Már a vállalkozások nagysága utalhat arra, hogy működésüknek milyen gazdálkodási jellemzői lehetnek, milyen módon kényszerülnek részt venni a rejtett gazdaság valamilyen formájában. Például a nagyválla- lati kör intenzív érdekérvényesítéssel próbálja elérni az adóterhelés csökkentését, holott a fajlagos mutatóként számított adóterhelésük csupán 12 százalék körüli. (A társasági adó csak Írországban alacsonyabb, mint hazánkban, máshol lényegesen magasabb). A kis- és középvállalkozások számára is jelentős lehet például a társadalombiztosítási járulék nagysága, azaz az élőmunka közterhei, illetve az iparűzési adó esetenkénti jelentős, az árbevételhez igazodóan meghatározott aránya. A mikrovállalkozások aránytalanul nagy száma pedig eleve utalhat arra, hogy jelentős részük kényszerből működik, esetleg az al- kalmazottak foglalkoztatása elkerülése okán. A fajlagos mutatóként számított vállalati adóterhelés – a nagyvállalati szférával ellentétben –, a mikrovállalkozásoknál 35 százalék feletti.
A vállalkozások körében végzett kutatásunk során feltett kérdések – bár alapvetően a rejtett gazdaság fogalomkörébe tartozó tevékenységekre vonatkoznak – szükségszerűen érintik/érinthetik a legális gazdasági tevékenységek (költségtakarékosság, üzletszerzés, és egyéb törvényes gazdálkodás) formáit is.
A FELVÉTEL MÓDSZERÉRŐL
Az adatfelvétel 155 elemszámú mintán, standard kérdőívvel, telefonos kérdezés útján történt. A válaszadók a megkeresett vállalatok vezetői voltak.
A vizsgálat a vállalkozásoknak a rejtett gazdaságba sorolható tevékenységeit szondáz- ta, illetve a vállalkozások legális tevékenységeinek átláthatatlan formáira, homályos ma- nipulációira is kiterjedt. Teljes egészében azonban nem ölelhette fel a vállalkozások kö- rében megjelenő valamennyi, a rejtett, a szürke- esetleg a feketegazdaság körébe tartozó tevékenységet. Ezek megfigyelésére, reményeink szerint, a későbbiekben sort tudunk ke- ríteni. A felvétel eredményeinek szaklektorai, a már megjelent publikációk visszhangjai alapján a felvétel további kiterjesztését, folytatását javasolják.
A téma kényes jellege miatt a rejtett gazdaságban való tényleges részvételre közvetle- nül nem kérdezhettünk rá. Ezért a kutatás során elsősorban a megkérdezettek rejtett gaz- dasággal kapcsolatos észleléseit, illetve véleményét mértük, aminek köszönhetően sike- rült a nyílt válaszmegtagadások arányát a lehető legalacsonyabbra szorítanunk. A meg- kérdezés során
– kísérletet tettünk arra, hogy maguk a vállalkozások adhassanak számot, minősíthessék a rejtett gazdaság- ban való részvétel arányait, jellemzőit. Az egyes szakmák megbecsülhették, hogy ismereteik szerint a saját te- vékenységük körében jelenleg mekkora a feketemunka-végzés (termék-előállítás és szolgáltatás-nyújtás) és ez milyen károkat okoz számukra, a törvényszerűen működők számára;
– a foglalkoztatási szabálytalanságok kérdéscsoportjában a járulékok elkerülése vagy csökkentése érdeké- ben a feketemunka alkalmazását, illetve a minimálbéren történő foglalkoztatás gyakoriságával kapcsolatos vál- lalkozói magatartást tudakoltuk. Megkérdeztük, hogy mekkora a vállalkozói szerződésekkel történő foglalkoz- tatás elterjedtsége, annak valószínűsíthető haszna az alkalmazotti munkaviszony helyett;
– a járulékcsökkentések további lehetőségeit vizsgálva feltérképeztük, hogy a bérek (keresetek) minél ala- csonyabb bértömegének elérése érdekében, és/vagy bérracionalizálás céljából, élnek-e a csökkentett járulékok- kal megvalósítható jutalmazások lehetőségével (például a részvényjuttatások gyakoriságát és nagyságát, az egy- re elterjedtebb egyéb juttatások körét, például autó, telefon, utazás stb.) is;
– az adóelkerülések, -könnyítések csoportjában jelentősek lehetnek a vállalkozások ún. áfatrükkjei, a kü- lönböző adócsökkentési megoldások (például kedvezőbb telephelyválasztás az alacsonyabb iparűzési adó érde- kében), egyéb lehetséges kedvezmények kihasználása. Így próbáltuk megismerni a jogszerű vállalkozói maga- tartás esetleges lehetetlenné válását;
– rákérdeztünk az igen elterjedt számviteli csúsztatások, ún. könyvelési csavarok lehetséges alkalmazására, ugyanis a vállalkozások gyakran alkalmaznak a törvényes szabályozástól eltérő könyvelési megoldásokat, gya- korta fiktív számlákat adnak-vesznek, és előfordulhat ún. második, azaz titkos kasszák alkalmazása is;
– megpróbáltuk feltárni a forgalomhoz kapcsolódó kedvezmények, az esetleges vámtrükkök, a különböző erőfölények alkalmazását a beszerzéseknél és az eladásoknál, valamint a számla nélküli forgalmazást is;
– a tevékenységek kihelyezését is vizsgáltuk, mert ez az érvényes jogszabályi környezetben egyszerűen költségkímélő, így észszerű gazdálkodási lépésnek számít. Legyen ez akár a székhely áthelyezése kedvezőbb adózású településre, vagy kedvezőbb adótartalmú szolgáltatási-értékesítési csatorna igénybevétele, például ex- port-import kedvezmények kihasználása. Az elmúlt években igen elterjedté vált, az outsourcing1 gyakorlata. Ez ugyan törvényes, mégis a hagyományos működés megbontásával jelentős előnyöket eredményezhet. Hasonló- képpen jelentős hasznot hozhat több kisebb gazdasági társaság alakítása (például újabban az egyéni vállalkozói adó (eva) igénybevételét alkalmazó vállalkozások), számottevő lehet az ún. körbeszámlázás gyakorlata is;
– próbáltuk megragadni a pénzügyi manipulációkat, mert ezek a rejtett gazdaság gyakran keményebb for- máit takarhatják. A gazdálkodás folyamatában egyeseknek hasznot, másoknak pedig jelentős károkat okozhat valamely elvégzett tevékenység értékének ki nem fizetése, valamint a számlák kifizetésének időbeli halogatása, csúsztatása;
– a vállalkozások
megszűntetése akár jelentős hasznot hozó esemény is lehet egy-egy gazdálkodó számára, nem éppen törvényesen. A pénzintézeteknek vagy egyéb hitelezőknek esetenként nagy veszteséget okozó csőd- be menekülés ma már talán ritkább, de még mindig jelentős. Gazdasági hasznot eredményezhet esetenként va- lamely veszteséges vállalkozás eladása is, a különféle (például adó-) tartozások elkerülésével. (A csődök egy része csalárd csőd, amely jelentős károkat okoz a lakosságnak és a gazdasági élet más szereplőinek, a költség- vetésnek és a társadalombiztosításnak. Ez már szinte a gazdasági bűnözés kategóriájába is tartozhat.);
– végül megkértük, hogy a vállalatok minősítsék a rejtett gazdaság jelenségeit. Vajon egyetértenek-e léte- zésével, elfogadhatónak tartják-e egyes megjelenési formáit, élnének-e ilyenekkel, ha csak haszon származna ezekből, és megkérdeztük, szerintük mekkora a rejtett gazdaság általános elterjedtségének nagysága.
A minta nagysága természetesen nem teszi lehetővé a különböző vállalattípusok sze- rinti vizsgálatot. Mivel azonban a kérdések egy része ágazatokra vonatkozott, a rejtett gazdaságra vonatkozó általános kérdések esetében tájékoztató jelleggel szolgáltak a vála- szok megoszlásában mutatkozó ágazatspecifikus sajátosságok. (Ezek, az alacsony elem- számok miatt, gyakorlatilag sohasem szignifikáns összefüggések.)
A minta összetétele
Telephely országrész szerint Százalék
Budapest 31
Nyugati országrész (Dunától nyugatra eső megyék) 31 Keleti országrész (Dunától keletre eső megyék) 38
1 A The American herritage Dictionary of the English Language meghatározása szerint az „outsourcing” kifejezés tartalma a szolgáltatások vagy termékek (például a gépkocsigyártásban az alkatrészek) külső szállítóktól való beszerzése a költségek csökkentése érdekében.
Telephely településtípus szerint Százalék
Budapest 31
Megyeszékhely 23
„Nagyváros” összesen 54
Egyéb város 25
Község 21
„Kisebb település” összesen 46
Ágazat a bevétel alapján
Ipar (I.) 39
Építőipar 15
Mezőgazdaság (II.) 6
Termelő ágazatok összesen (I-II. szektor) 59
Közlekedés, hírközlés, szállítás 6
Kereskedelem, vendéglátás 19
Személyi szolgáltatás 3
Pénzügyi szolgáltatás 1
Egyéb szolgáltatás 8
Oktatás, kultúra. tudomány 3
Szolgáltató ágazatok összesen (III. szektor) 41 Alkalmazottak száma szerint
10-25 fő 54
25 fő felett 46
Éves árbevétel (millió forint)
Legfeljebb 200 46
200 felett 48
Nem tudja 3
Nem válaszol 4
VÁLLALKOZÁSOK VÉLEMÉNYE
A MAGYARORSZÁGI BÉR-, ADÓ- ÉS JÁRULÉKRENDSZERRŐL
A gazdálkodó szervezetek a rejtett gazdaság egyik fontos meghatározójaként az élő- és holtmunka közterheit említik. Az adó- és járulékterhek mellett a versenyképességet is jelentősen befolyásoló bérterheket mindenképpen túlzottnak találják a gazdasági élet megkérdezett szereplői. A cégek mindent (a munkabérhez kapcsolódó adót és járulékot) egybevéve összesen a nettó munkabérhez viszonyított 23 százalékos munkáltatói bérter- het tartanának elfogadhatónak általában és saját ágazatukban egyaránt. A vállalkozások 7–7 százaléka nem tudott válaszolni a kérdésre.
Kevés kivételtől eltekintve, a különböző ágazatokban tevékenykedő vállalatok a bér- terhek esetében sem tettek érdemi különbséget a saját ágazatuk és a többi ágazat között.
A vállalatvezetők a bérterheket túlzottnak, a béreket viszont alacsonynak tartják. E tekintetben már mérhető különbség van az általános és a saját gazdasági ágazatról alko- tott vélemények között is. A versenyszférában a jelenleginél átlagosan 79 százalékkal na- gyobb béreket szeretnének, míg saját ágazatukban 85 százalékos béremelkedést tartaná- nak indokoltnak. A cégek egytizede nem tudott érdemi választ adni arra, hogy a verseny- szférában mekkora béreket tartana ideálisnak, míg saját ágazatukat tekintve 6 százalék volt a bizonytalanok aránya.
Külön választva egymástól a szűkebb értelemben vett termelő ágazatokat (ipar, építő- ipar, mezőgazdaság) és a szélesen értelmezett szolgáltató szektort, két különbséget is ta- lálunk a vállalatok között. A termelő ágazatokban átlagosan 10 százalékkal alacsonyabb bérnövekedést tartanának indokoltnak, mint a többi ágazatban. Ugyanakkor az előbbi csoportba sorolt ipari, építőipari és mezőgazdasági vállalkozások az országos átlaghoz képest valamivel nagyobb béremelést tartanának szükségesnek a saját ágazatukban, míg a szolgáltató szektor szereplői gyakorlatilag nem, vagy csak alig kedveznének maguknak ebből a szempontból. (Fontos kiemelni, hogy az egyes ágazatcsoportokon belül elképzel- hetők nagyobb mértékű különbségek is az egyes ágazatok között, ennek kimutatására azonban már nem alkalmas a vizsgált mintanagyság.)
A magyarországi vállalatok vezetői – ahogy feltehetően más országbeliek is – összes- ségében ambivalensen, de átlagosan inkább negatívan vélekednek a hatályos adórend- szerről. A cégek relatív többsége, 37 százalékuk, vegyes értékelést adott erre a kérdé- sünkre, de a határozott véleményt megfogalmazók többsége ellenérzéseit hangsúlyozta.
A vállalkozások 14 százaléka szerint összességében egyáltalán nem megfelelő a magyar adórendszer, és további egyharmaduk (32 százalékuk) is kritikus e tekintetben. Az ellen- kező véleményen jóval kevesebben vannak: 16 százalékuk szerint jobbára megfelelő a magyar adórendszer, míg csupán 1 százalékuk szerint azonosak teljes mértékben az or- szág makrogazdasági érdekei a vállalatok érdekeivel. Ha egy ötfokú skálán osztályozzuk a vállalatokat, akkor a vezetők gyenge-közepes értékelést adtak az adórendszerről.
Általában elmondható, hogy a jelenlegi terheknél alacsonyabbakat tartanának reális- nak a magyarországi vállalatok vezetői, a jelenlegi gazdasági körülmények között átlago- san 15 százalékos áfakulcsot vélnek megfelelőnek (5 százalékuk nem tudott érdemi vá- laszt adni a kérdésre). Ugyancsak 15 százalékos lenne szerintük a jövedéki adó reális mértéke (erre a kérdésre csak minden negyedik cég válaszolt, mivel többségüknek nincs jövedékiadó-fizetési kötelezettsége).
Valamennyi adóterhet (a társasági, az iparűzési adót, a környezetvédelmi és egyéb adókat) egybevéve a hazai vállalatvezetők összesen és maximálisan 18 százalékos adó- kulcsot tartanának elfogadhatónak általában és saját gazdasági ágazatukban egyaránt.
(Egytizedük nem tudott érdemi választ adni a kérdésre.) A különböző ágazatokba sorol- ható vállalkozások az esetek túlnyomó többségében nem tettek érdemi különbséget a sa- ját ágazatukban és az általában ideálisnak tartott adókulcs között.
A jelenleg hatályos versenytörvények a megkérdezettek szerint jó esetben is csak kö- zepes mértékben érvényesülnek a gyakorlatban. A vállalatvezetők csaknem fele (46%) azt a véleményt vallja, hogy ezek a szabályok csak közepes mértékben érvényesülnek, míg egynegyedük ennél szkeptikusabb. 17 százalék azoknak a cégeknek az aránya, ame- lyek szerint többnyire nem, és 8 százalék azoké, amelyek szerint egyáltalán nem érvénye- sülnek ma Magyarországon a „versenyszabályozás” törvényi előírásai. A vállalatok egy- ötöde viszont inkább optimista: 17 százalékuk úgy véli, többnyire, míg 2 százalékuk sze- rint gyakorlatilag teljes mértékben érvényesülnek ezek az előírások. A vállalkozások egy- tizede nem tudott vagy nem akart érdemi választ adni a kérdésre. A válaszokat ötfokú skálára vetítve a magyar gazdaság gyenge hármast (2,87) kapott a versenytörvények ér- vényesülésében-érvényesítésében elért eredményeire.
Az adórendszerről alkotott sokféleképpen megfogalmazható és minősíthető vélemé- nyek, és az adók reális mértékére utaló elképzelések ismeretében nem meglepő, hogy
meglehetősen általános a vállalatok adócsökkentési, adóelkerülési igyekezete. A vállalat- vezetők több mint fele szerint ez a jelenség rendkívül elterjedt a magyar gazdasági élet- ben: 17 százalékuk teljesen általánosnak, 37 százalékuk pedig többnyire jellemzőnek tart- ja. További egyharmaduk úgy véli, az adócsökkentési igyekezet közepes mértékben jel- lemző a magyar vállalkozásokra, és csak egytizedük tartja a közepesnél kevésbé jellem- zőnek ezt a fajta gazdasági viselkedést. A vállalkozások 7 százaléka szerint többnyire nem jellemző a magyar vállalatokra a folyamatos adóelkerülési igyekezet, míg 2 százalé- kuk szerint ez a magatartás egyáltalán nem a magyar vállalatok sajátja. További 4 száza- lék nem tudott választ adni a kérdésre. Ötfokozatú skálán mérve átlagosan csaknem né- gyest (3,67) kaptak a vállalatok önmaguktól az adócsökkentési igyekezetükre.
Az adórendszerről adott vegyes vélemények ellenére a vállalatvezetők többsége (53%) szerint semmilyen körülmények között nem hághatja át egy vállalkozás a gazda- sági törvényeket, szabályokat. További egyötödük (19%) nem tudott, 3 százalékuk pe- dig nem akart válaszolni a kérdésre. Összesen tehát legfeljebb minden negyedik tett va- lamiféle engedményt ez ügyben, vagyis olyan esetet tudott említeni, amikor megen- gedhetőnek tartja a gazdasági törvények megszegését. Valójában azonban még kisebb arányról van szó, mivel a cégek egy része nem pontosan válaszolt a kérdésre. Vagy bi- zonyos gazdasági szektorokat, illetve a gazdasági élet bizonyos szereplőit említette, mint amelyekre különösen jellemző a gazdasági törvények semmibevétele, vagy csak bizonyos módszereket, területeket említett, amelyekkel, illetve ahol áthághatók ezek az előírások. Így kevés cég adott arra a kérdésre érdemi és pozitív választ, hogy mikor hághatja át egy vállalat a gazdasági törvényeket. A vállalkozások 3 százaléka szerint, ha létüket veszély fenyegeti, és a fennmaradásuk érdekében szükséges, akkor meg lehet szegni a szabályokat, 1 százalékuk szerint pedig elég az is, ha a cég érdeke ezt kívánja.
3 százalékuk úgy véli, hogy bárhol, ahol erre lehetőség van, meg lehet szegni az előírá- sokat, míg 1 százalékuk szerint egyszerűen nem lehet kikerülni a törvényszegést. Raj- tuk kívül, feltételezhetően, a különböző törvényszegési formákat, lehetőségeket, terüle- teket említők egy része is megengedhetőnek tartja ezt a gazdasági magatartást, míg más részük csak mint általa ismert (de nem feltétlenül megengedhető) példaként említette ezeket. Erre utal a cégeknek az az 5 százaléka, amelyek szerint kiskapuk, joghézagok esetében megtörténhet a gazdasági szabályok áthágása. Ez esetben azonban egyrészt nincs szó tételes törvényszegésről, másrészt nem különíthetők el azon cégek, melyek ilyenkor megengedhetőnek is tartják ezt a magatartást azoktól a cégektől, melyek csak a szabályozás adta elvi lehetőségről beszélnek.
A REJTETT GAZDASÁG SÚLYA ÉS FORMÁI A VÁLLALKOZÁSOK KÖRÉBEN
A vállalkozások vezetőinek többsége (58%) úgy véli, hogy saját gazdasági ágazatá- ban működik a rejtett gazdaság. Csak 37 százalékuk zárja ki ezt a lehetőséget, míg 5 szá- zalékuk nem tudta megválaszolni a kérdést.
A termelő ágazatokban a cégek 54 százaléka számolt be arról, hogy szűkebb gazda- sági környezetében, saját ágazatában jelen van a rejtett gazdaság, míg a széles értelem- ben vett szolgáltató ágazatok megkérdezett vállalatvezetőinek 64 százaléka állította ugyanezt.
A rejtett gazdaság jelenlétével számoló válaszadóktól azt is megkérdeztük, hogy ága- zatukban a feketegazdaság milyen formái fordulnak elő leggyakrabban. A válaszok túl- nyomó többsége két területet említett: 1. a munkaerő-költségekkel kapcsolatos manipulá- ciókat és általában, 2. a számlaadási kötelezettség kijátszását.
A saját ágazatában rejtett gazdaságról számot adó cégek háromtizede említette a beje- lentés nélküli foglalkoztatást, és 17 százalékuk a bérezéssel kapcsolatos különböző visz- szaéléseket. A saját cége ágazatában törvénytelen gazdasági tevékenységet feltételező minden ötödik vállalatvezető említette a számlák nélküli forgalmat, vagy azt, hogy más termék, szolgáltatás kerül a számlára, mint az adott gazdasági aktus tényleges tárgya. Vi- szonylag sokan (minden tizedik cég) említették az adócsalást, illetve ennek különböző formáit, és csaknem ennyien „tudnak” korrupciós ügyekről is saját ágazatukban.
1. ábra. A rejtett gazdaság formái
0 5 10 15 20 25 30 35
Fekete foglalkoztatás
Számlák nélküli szolgáltatás
Bérezéssel kapcsolatos visszaélések
Manipulációk az adókkal
Feketekereskedelem
Korrupció, kenőpénzek
Engedély nélküli működés
Számlák adás-vétele, fiktív számlázás
Fiktív dolgozók „alkalmazása”
Egyéb
30
20
17
9
7
7
3
2
1
4
Százalék Megjegyzés: Az egyes spontán válaszokat említők százalékos aránya azok között, akik szerint működik ágazatában a rejtett gazdaság.
A saját ágazatukban rejtett gazdasági tevékenységet gyanítók szerint az összes gazda- sági tevékenység csaknem egynegyede (24%) sorolható a rejtett gazdaságba (15 százalé- kuk nem tudta vagy nem akarta megbecsülni ezt az arányt). A termelő és szolgáltató ága- zatok között e tekintetben nincs lényeges különbség. Az összes megkérdezett vállalatve- zető az egész magyar gazdaságban 30 százalékra teszi ezt az arányt, bár csaknem egyötö- dük nem tudott érdemi választ adni a kérdésre.
A vállalkozások szerint a rejtett gazdaság által leginkább „fertőzött” területek közé az építőipar és a kereskedelem-vendéglátás tartozik. Mindkét gazdasági ágazatról a cégek körülbelül négytizede gondolja, hogy ezekben a legjellemzőbb a rejtett gazdaság előfor-
dulása. Minden más területet lényegesen kisebb arányban említettek a vállalkozások. 17 százalékuk állította, hogy a személyi szolgáltatások területén, 13 százalék szerint pedig a mezőgazdaságban különösen gyakoriak a nem, vagy nem teljesen legális gazdasági aktu- sok. A cégek egytizede említette ebben az összefüggésben az ipart.
Az egyes ágazatok vállalkozásainak önértékelése különösen fontos adalékkal szolgál a rejtett gazdaság elterjedtségének ágazati vizsgálatához. Joggal feltételezhetjük, hogy ha egybeesik valamely ágazat szereplőinek saját ágazatukról alkotott véleménye a gazdasági élet szereplőinek véleményével az adott ágazatról, akkor az nem véletlen. Megalapozott- nak tűnik az a gazdasági körökben általános vélemény, mely szerint az építőipar és a ke- reskedelem különösen „fertőzött” ágazatnak számít, ugyanis az ezen ágazatokban tevé- kenykedő vállalatok fele maga is említette saját ágazatát, míg más ágazatokban ennek gyakorisága kisebb volt.
1. tábla Melyik gazdasági ágazatokban legjellemzőbb a rejtett gazdaság?
(százalék)
Ágazat Ipar Építőipar Mező-
gazdaság Közleke-
dés, hír- közlés, szállítás
Kereske- delem, vendéglá-
tás
Személyi szolgálta-
tás
Pénzügyi szolgálta-
tás
Egyéb szolgálta-
tás
Oktatás, kultúra, tudomány
Ipar 13 4 – – 10 20 – 8 25
Építőipar 37 52 56 22 43 20 – 39 75
Mezőgazdaság 10 22 33 11 10 40 – – –
Közlekedés, hírköz-
lés, szállítás – 4 – – – – – – –
Kereskedelem,
vendéglátás 28 48 33 44 53 20 – 46 75
Személyi szolgáltatás 18 17 33 – 17 40 – 15 –
Pénzügyi szolgáltatás – – – – – – – – –
Egyéb szolgáltatás 5 9 11 11 – – – 31 –
Egészségügy – 4 – – 3 20 – – –
Oktatás, kultúra, tu-
domány – – – – – – – – –
Közigazgatás – – – – 3 – – – –
Nem tudja, nem
válaszol 22 4 – 22 13 – 100 8 –
N= 60 23 9 9 30 5 2 13 4
Megjegyzés. Az egyes ágazatokat említők százalékos aránya ágazatonként (több válasz lehetséges; saját ágazatra vonatko- zó válaszok kiemelve).
A vállalatvezetők szerint igen magas, átlagosan 44 százalék azon vállalatok aránya, amelyek részt vesznek a rejtett gazdaság valamilyen formájában. Fontos azonban meg- jegyezni, hogy a cégek egynegyede tartózkodott a becsléstől. Abban az esetben, ha en- nek a rejtett gazdaságban való részvételnek semmilyen negatív következményét nem éreznék a hazai vállalatok, héttizedük (71%) folytatna illegális tevékenységet is a fel- vételben részt vevők becslése alapján. A cégek 15 százaléka nem tudott érdemi választ adni a kérdésre.
LEGÁLIS KÖLTSÉGCSÖKKENTŐ ELJÁRÁSOK
A vállalkozások részvétele a rejtett gazdaságban az esetek túlnyomó többségében természetesen csak kiegészíti legális tevékenységüket. A határ azonban nem mindig egyértelmű. A munkaerőköltségek csökkentésének törvényes módjai időnként csak al- kalmat jelentenek a további, illegális „trükkök” megvalósításához. Más esetekben egy- általán nem beszélhetünk a szó szoros értelmében törvénytelenségről, vagy szabálysze- gésről, noha a költségcsökkentés módja sok esetben hátrányos a munkavállalóra nézve, és a törvényalkotó elképzeléseivel, a jog szellemével ellentétes. Amíg a munkavállalót csak minimálbéren vagy részmunkaidőben veszik fel – noha munkája alapján maga- sabb bér illetné – addig a törvény betűje nem sérül. Még akkor sem törvénytelen, ha ugyanannyit kell dolgoznia, mint magasabb fizetésű vagy teljes munkaidős társának.
Ha azonban a hivatalosan bejelentett dolgozó a minimálbéren, vagy a részmunkaidős fizetségén felül még kap külön fizetést is „zsebbe”, akkor már törvénytelenségről van szó. A munkaerőköltségek csökkentési módjaival kapcsolatos vizsgálat tehát azért is fontos, mert ezen keresztül a rejtett gazdaság egyik lehetséges területének kiterjedtsé- géről is adatokat nyerhetünk.
Vizsgálatunk során először a bérjárulékok csökkentésének négy különböző módszerét soroltuk fel, amelyek az alkalmazottak státusával, illetve bérezési gyakorlatával kapcso- latosak. Kértük a vállalatokat, hogy becsüljék meg az egyes módszerek súlyát a hazai gyakorlatban. Mondják meg, hogy a bérjárulékok csökkentésére alkalmazott eljárások mekkora részét teszik ki a felsorolt módszereknek.
2. ábra. A bércsökkentéssel kapcsolatos „módszerek” aránya
Próbaidő 12%
Részmunkaidő 15%
Minimálbér 46%
Munkaviszony helyett vállalkozói
27%
A vállalatvezetők leggyakoribbnak a minimálbéren történő alkalmazást tartották.
Véleményük szerint a felsorolt módszerek közül csupán ez 46 százalékban járul hozzá a bérjárulékok csökkentéséhez, azaz csaknem akkora a súlya, mint a másik három módszernek együttesen. Az alkalmazotti munkaviszony kiváltása vállalkozói munka- végzéssel bizonyult a második legfontosabb bérjárulék-csökkentési eszköznek, ennek súlyát 27 százalékosra becsülték a vállalatok. A részmunkaidőben történő foglalkozta-
tás (15%) és a mindig új próbaidős alkalmazottak felvételének gyakorisága (12%) kö- rülbelül hasonló, mindkettő a korábban bemutatott módozatoknál lényegesen kisebb mértékű.
A vállalkozások meglehetősen elterjedtnek tartják ezeket a módszereket. A cégek csaknem fele (47%) többnyire jellemzőnek véli ezeket a bérjárulék-csökkentési módsze- reket a magyar gazdaságban, míg további 11 százalékuk teljesen általánosnak, minden vállalatra jellemzőnek tartja. Így tehát tíz cégből csaknem hat a magyar gazdaság többé- kevésbé domináns jellemvonásának tartja, hogy a vállalatok ilyen módon igyekeznek csökkenteni a munkaerőköltségekkel kapcsolatos terheiket. A vállalatvezetők további egyharmada (35%) közepes mértékűnek véli ezt a magyar gazdaságban. Csak 5 százalék azon cégek aránya, amelyek szerint többnyire nem jellemző ez a fajta költségcsökkentő eljárás a magyar vállalatokra. Egyetlenegy sem akadt viszont, amely azt állította volna, hogy egyáltalán nem jellemző a hazai vállalatok működésére ez a fajta magatartás. A vál- lalkozások 3 százaléka nem tudott választ adni e kérdésre.
A vállalkozások saját ágazatukban kisebbnek gondolják az ilyen költségcsökkentő el- járások súlyát. Igaz, még ez esetben is lényegesen többen vannak, amelyek többé- kevésbé általánosnak tartják a felsorolt technikákat, mint azok, amelyek ritkának vagy éppen elenyésző mértékűnek becsülik ezek alkalmazását. A gazdasági és a vállalati veze- tők 34 százaléka szerint többnyire jellemző saját ágazatukban az ilyen típusú költség- csökkentés, míg 8 százalékuk teljesen általánosnak tartja. A cégek 42 százaléka szerint eléggé elterjedt, hogy ágazatuk vállalatai minimálbéren történő alkalmazással, az alkal- mazotti tevékenységek vállalkozói munkával való kiváltásával, részmunkaidős vagy pró- baidős alkalmazottak felvételével csökkentik bérterheiket. További háromtizedük (29%) közepesen elterjedtnek tartja ezt a gyakorlatot. A vállalatok egynegyede ennél kisebb súlyt tulajdonít ennek: 15 százalékuk úgy véli, többnyire, 9 százalék pedig, hogy egyálta- lán nem jellemző saját ágazatára.
3. ábra. A foglalkoztatáshoz kapcsolódó járulékcsökkentési módok elterjedtsége
Általában Saját ágazatban
Egyáltalán nincs Nem jellemző 2%
5%
Közepes mértékű 35%
Többnyire jellemző 47%
Teljesen általános 11%
Egyáltalán nincs 10%
Nem jellemző 16%
Teljesen általános 9%
Többnyire jellemző 35%
Közepes mértékű 30%
A bérterhek csökkentésének egy másik gyakori módja a különböző béren kívüli jutta- tások. A vállalatvezetőknek nyitott formában tettük fel a kérdést arról, milyen béren kívü- li juttatásokat ismernek. A spontán válaszok kategorizálását megnehezíti, hogy sok eset- ben nem derül ki egyértelműen, természetbeni juttatásról vagy költségtérítésről van-e szó.
Az mindenesetre egyértelműnek látszik, hogy a listát a természetbeni juttatások, minde-
nekelőtt a különböző formákban nyújtott étkezési hozzájárulás és üdülési támogatás ve- zeti, noha ide tartozik a viszonylag ritkán említett ruhapénz, illetve a munkaruha- vásárlási lehetőség biztosítása is. Elterjedt a költségtérítés is, amely leggyakrabban utazá- si költségekre értendő. Az említett osztályozási nehézségek miatt ideérthető a gépkocsi- használat és az üzemanyagköltség-térítés is. A nyugdíjpénztári befizetések, továbbá az egészség- és egyéb biztosítások, valamint a különböző értékpapírok viszonylag magas említési aránya a béren kívüli juttatások különböző formáinak súlyában bekövetkezett változásra, az új típusú juttatások előretörésére is utalhat. Lehet azonban, hogy ez részben következménye annak, hogy felvételünk során a vállalatok felsővezetőit kérdeztük, akik saját béren kívüli juttatásaikat sem felejtették el megemlíteni.
A béreken kívüli juttatások mennyisége egyáltalán nem elhanyagolható. A vállalatve- zetők becslése szerint saját ágazatukban a bérekhez képest összesen 19 százaléknyi plusz juttatásról lehet szó, míg a magyar gazdaság egészét tekintve 24 százalékról. A cégek 16 százaléka azonban nem tudott érdemi választ adni a kérdésekre.
4. ábra. A béren kívüli egyéb juttatások elterjedtsége (százalék)
38 29
16
25 13
8 5 4 4 3 2
19 1
0 5 10 15 20 25 30 35 40
Étkezési hozzájárulás Üdülési hozzájárulás
Gépkocsi használat Nyugdíjpénztár, biztosítások
Utazási kiküldetési költség Ruhapénz, munkaruha Mobiltelefon, Internet
Ajándék Kötvény, értékpapír, osztalék
Zsebből fizetés Vállalkozókénti foglalkoztatás Egyéb természetbeni juttatás Alapítványi támogatások
Százalék Megjegyzés. Az egyes spontán válaszokat említők százalékos aránya; több válasz lehetséges.
A magyarországi vállalatok vezetőinek véleménye szerint közepes mértékben jellem- ző a magyar gazdaságra az értékesítés-szolgáltatás „továbbszámlázása” az adófizetés időbeni elcsúsztatása céljából, valamint a veszteséges vállalkozások fenntartása egészen a csődeljárásig, és így a kifizetések elodázása, végül elmaradása.
Az előbbi tevékenységet, azaz a „továbbszámlázást” a vállalkozások 36 százaléka kö- zepes mértékben tartja jellemzőnek a magyarországi gazdálkodásban. Egynegyedük sze- rint többnyire nem, 2 százalékuk szerint pedig egyáltalán nem jellemző ez a fajta gazda- sági magatartás. Ellenkező véleményen van minden ötödik vállalatvezető: 7 százalékuk szerint teljesen általános, minden vállalatra jellemző gyakorlatról van szó, míg 12 száza- lék szerint ha nem is általános, de többnyire jellemző a „továbbszámlázás”. Ugyanakkor meglehetősen sok, 19 százalék azon cégek aránya, amelyek nem tudtak egyértelműen ál- lást foglalni a kérdésben.
A veszteséges cégek fenntartásának gyakorlata valamivel elterjedtebb, amire az is utalhat, hogy a vállalatvezetők nagyobb része tud véleményt mondani ennek gyakorisá- gáról. Csak 6 százalék azoknak a cégeknek az aránya, amelyek nem tudtak válaszolni a kérdésre. A cégek relatív többsége, négytizede (41%) azon a véleményen van, hogy ez a fajta gazdasági magatartás közepes mértékben jellemzi a magyar gazdaságot. Valamivel több mint egynegyedük viszont ennél jellemzőbbnek tartja. 13 százalék úgy vélekedik, hogy nagyon általános jelenségről van szó, és további 14 százalék is viszonylag gyakori történetként ismert rá erre a jelenségre.
5. ábra. A csalárd vállalati csődök előfordulása
Közepes mértékű 41%
Többnyire nem jellemző
27%
Nem tudja 5%
Gyakori 14%
Nagyon gyakori 13%
Látható, hogy összesen 27 százalék azon vállalkozások aránya, amelyek meglehető- sen jellemzőnek vélik a magyar gazdasági életben a veszteséges vállalatok fenntartását azzal a célzattal, hogy majd a csődbe ment cég későbbi megszűntetésével bújjanak ki a fizetési kötelezettségek alól. Ugyanennyien vannak azok a vállalkozások, amelyek ezt viszonylag ritka jelenségnek tartják. Ezek közül azonban egyik sem képviselte azt az álláspontot, mely szerint egyáltalán nem jellemző ez a gyakorlat a magyar gazdasági életre.
REJTETT GAZDASÁG A MEGRENDELÉSEK PIACÁN, ERŐFÖLÉNY A KAPCSOLATOKBAN
A vállalkozások becsléseinek átlaga alapján Magyarországon a cégek körülbelül fele (51%) lobbizik megrendelésekért. A lobbitevékenység díja, becslések szerint, a megren- delés értékének valamivel több mint egytizede lehet. Igaz, ez utóbbi kérdésre a vállalko- zások négytizede nem tudott választ adni.
A megrendelések megszerzésének 23 százalékában fordulhat elő tisztességtelenül nagy jutalék, míg közel egyharmadában (28%) egyéb gazdasági haszon nyújtása – ha átlagosan helyesen becsülték meg ennek mértékét a vállalkozások. (Igaz, hogy mindkét esetben meglehetősen nagy a bizonytalanság.) A vállalatvezetők 37 százaléka nem tud- ta megbecsülni a tisztességtelenül nagy jutalékok előfordulási gyakoriságát, és 27 szá- zalékuk volt tanácstalan, amikor az egyéb gazdasági haszon nyújtása gyakoriságának becslését kértük.
Egyes piaci szereplők erőfölényre tehetnek szert és ezzel befolyásolhatják is piaci partnereik magatartását. A magyarországi vállalatok vezetői szerint a piaci partnerek egymással szembeni magatartásában megnyilvánuló erőfölény elsősorban a fizetési ha- táridők, valamint az ár meghatározásában jelenik meg. A „túlerőnek”, a gazdasági erő- fölénynek ennél valamivel kisebb, de a közepesnél még mindig gyakoribb megnyilvá- nulása a megrendelés-bonyolítás és bizonyos kapcsolódó szolgáltatások kikényszeríté- se.
A fizetési határidők meghatározása szinte egyértelműen a gazdasági erő kérdése a magyar piacon. Ez derül ki a vállalatvezetők becsléséből, akiknek közel egyötöde (18%) teljesen általánosnak tartja ebben az esetben az erőfölénnyel való „visszaélést”, és továb- bi kétötödük (39%) is többnyire jellemzőnek találja. A cégek egynegyede tartja közepes gyakoriságúnak az ilyen esetek előfordulását, míg egytizedük ennél ritkábbnak.
6. ábra. Az erőfölénnyel történő visszaélések aránya
Kényszerpálya a megrendeléseknél Árdiktálás
Nem jellemző 13%
Nincs 4%
Nem tudja
7% Általánosan
jellemző 12%
Többnyire jellemző
25%
Közepes mértékű 39%
Közepes mértékű 34%
Többnyire jellemző 37%
Általánosan jellemző
15%
Nem tudja 4%
Nincs Nem jellemző 1%
9%
A vállalatvezetők több mint fele általános jelenségként írja le az árdiktálást. 37 száza- lékuk szerint többnyire az erősebb vállalat határozza meg az árakat, míg további 15 szá- zalékuk szerint ez mindig így történik. A cégek egyharmada tartja közepes mértékben jel- lemzőnek ezt a magyar gazdaságra, míg összesen egytizedük ennél kevésbé meghatáro- zónak. A cégek további 5 százaléka bizonytalan volt.
A megrendelés-bonyolítás esetében a vállalatvezetők szerint valamivel kevésbé szá- mít a cégek ereje. Relatív többségük, négytizedük (39%) szerint közepes mértékben jel- lemző a magyar gazdaságra az erőfölénnyel történő visszaélés a megrendelés-bonyolítás esetén. Ennél kevesebb, 27 százalék azok aránya, akik ilyen esetben nagyobb súlyt tulaj- donítanak a cégek erejének. Még így is 10 százalékkal többen vannak mint azok, akik kevésbé tartják jellemzőnek az „erőből történő” megrendelés-bonyolítást. A vállalkozá- sok 8 százaléka nem tudott érdemi választ adni erre a kérdésre.
2. tábla A „vásárló-vevő” kapcsolatrendszerben az erőfölénnyel történő megnyilvánulások súlya
Vélemény Fizetési határidők
meghatározása Ármeghatározás,
árdiktálás Megrendelés- bonyolítás
A kapcsolódó szolgáltatások kikényszerítése
Teljesen általános, minden
vállalatra jellemző 18 15 12 10
Többnyire jellemző 39 37 25 22
Közepes mértékben jellemző 25 34 39 27
Többnyire nem jellemző 8 9 13 20
Egyáltalán nem jellemző 2 1 4 6
Nem tudja 8 4 7 15
Összesen 100 100 100 100
Átlag (1–5) 3,68 3,57 3,29 3,11
Megjegyzés. Válaszok százalékos megoszlása, illetve a válaszok átlaga ötfokú skálán, ahol 1=egyáltalán nem jellemző, 5=teljesen általános.
A felsorolt négy terület közül az erősebb vállalat magatartására legkevésbé a kap- csolódó szolgáltatások kikényszerítése jellemző. A vállalatvezetők alig egyharmada gondolja, hogy a vásárló-vevő kapcsolatrendszerben meglehetősen gyakori vagy telje- sen általános lenne különféle kapcsolódó szolgáltatások erőfölénnyel történő kikény- szerítése. Igaz, még kevesebben vannak azok (csak a cégek egynegyede (26%), ame- lyek szerint nem gyakori jelenség ez Magyarországon. Körülbelül ugyanekkora (27%) azok tábora is, melyek közepes mértékűnek tartják a kapcsolódó szolgáltatások kikény- szerítését a magyar gazdasági életben. Fontos azonban kiemelni, hogy ez esetben nagy a bizonytalanság, hiszen a vállalatvezetők 16 százaléka nem tudott felelni a kérdésre.
Ez feltehetően nem rontja a becslések hitelességét, hanem inkább arra mutat rá, hogy Magyarországon még valóban nem elterjedt ez a fajta üzleti magatartás, az erőfölény- nyel történő visszaélések között gyakoribbak a közvetlenül mérhető hasznot eredmé- nyező esetek.
A NEM LEGÁLIS KÖLTSÉGCSÖKKENTŐ ELJÁRÁSOK
A fekete foglalkoztatás elterjedtségében a vállalkozások jelentős különbséget érzé- kelnek a magyar gazdaság egésze és saját ágazatuk között. Míg általában csaknem köze- pes mértékűnek, addig saját ágazatukban kevésbé elterjedtnek tartják a bejelentés nélküli
foglalkoztatást. Hasonló, bár valamivel kisebb különbség érződik a „zsebből” fizetés álta- lános és ágazati elterjedtségének megítélésében is.
A vállalatvezetők csaknem fele (47%) közepes mértékben tartja jellemzőnek a ma- gyar gazdaságra a fekete foglalkoztatást, míg egyharmaduk ennél kevésbé. Senki nem akadt viszont, aki az állította volna, hogy egyáltalán nem jellemző ez a fajta illegális gaz- dasági tevékenység a gazdaságra. A közepesnél jellemzőbbnek 16 százalékuk, míg telje- sen általánosnak a cégek 2 százaléka tartja ezt a jelenséget.
Saját ágazatukat kevésbé tartják e téren „fertőzöttnek” a vállalkozások. Többségük szerint többnyire (33%) vagy egyáltalán (27%) nem jellemző tevékenység-csoportjaikban a fekete foglalkoztatás. Egynegyedük (26%) véli úgy, hogy közepes mértékben fordulnak elő ilyen esetek saját ágazatukban, míg összesen egytizedük (11%) jelzi, hogy ennél gyakrabban. Ezek között a cégek 3 százaléka teljesen általánosnak, minden vállalatra jel- lemzőnek tartja a be nem jelentett alkalmazottak foglalkoztatását saját ágazatában. A cé- gek mintegy 3 százaléka bizonytalan e tekintetben.
A gazdasági szervezetek több mint négytizede (43%) úgy látja, a magyar gazdasági életet közepes mértékben jellemzi a „zsebből” fizetés. A cégek háromtizede (31%) sze- rint ez a gyakorlat kevésbé intézményesült, ezzel szemben minden ötödik cég úgy véli, a közepesnél gyakoribb előfordulással számolhatunk. Szélsőséges állásponton viszonylag kevesen vannak. Azok között, akik meglehetősen rendszeresnek ítélik ezt a fajta fizetési gyakorlatot, 5 százalék azon vállalkozások aránya, amelyek teljesen általánosnak gondol- ják. A „zsebből” fizetést kevésbé elterjedtnek vélők között pedig 4 százalék azok aránya, akik szerint nem csak kevéssé, de szinte egyáltalán nem jellemző ez a magyar vállalkozá- sokra.
Saját ágazatában a többség nem tartja jellemzőnek ezt a fajta illegális költségcsökken- tő eljárást. A vállalkozások egyharmada (34%) szerint többnyire nem jellemző a „zseb- ből” fizetés az ágazatukban, míg 23 százalékuk szerint ez teljesen lehetetlen. Minden ne- gyedik cég (26%) tartja közepes mértékűnek a „feketén történő bérezés” elterjedtségét saját ágazatában, míg fele ennyien gondolják, hogy ennél jóval gyakoribb jelenségről van szó. Egytizedük szerint többnyire versenytársaikra jellemző ez a fajta magatartás, míg 4 százalékuk szerint teljesen általános gyakorlat ágazatukban a zsebből történő bérfizetés.
A „zsebből” fizetés szükséges feltétele, hogy legyen egy titkos kassza, aminek segít- ségével lehetőség nyílik ilyen típusú pénzmozgások megvalósítására (is). A cégek két- harmada vállalkozott arra, hogy megbecsülje, milyen gyakori lehet a második kassza al- kalmazása a magyarországi vállalatok körében. Becsléseik átlaga alapján a cégek 36 szá- zaléka rendelkezhet ilyen „titkos” kasszával. A saját ágazatukban előforduló esetekről nagyobb arányban nyilatkoztak a megkérdezettek, ugyanakkor ott átlagosan kisebbre be- csülték a rejtett kasszák arányát. A cégek háromnegyede vállalkozott a becslésre saját ágazatában, ezek átlagosan 26 százalékra becsülték a titkos házipénztárt használó vállal- kozások arányát.
A számla nélküli forgalmazás arányát az összforgalom egynegyedére becsülték or- szágos szinten a vállalkozások (23 százalékuk nem tudta megbecsülni), míg saját ágaza- tukban ennél lényegesen alacsonyabbra, 15 százalékosra becsülik azt. A vállalatvezetők 19 százaléka nem vállalkozott a saját ágazatán belüli számla nélküli forgalmazás arányá- nak becslésére.
A KÖTELEZETTSÉGEKKEL KAPCSOLATOS KÉSÉSEK ÉS MULASZTÁSOK
A vállalatok időnként törvényes kötelezettségeik teljesítésének késleltetésével, vagy akár elmulasztásával igyekeznek gazdasági helyzetüket javítani, ezért is érdemes kitérni az ilyen jellegű késések és mulasztások gyakoriságának vizsgálatára. A vállalatvezetők nem tekintik általánosnak ezt a jelenséget a magyar gazdasági életben: abszolút többség- ben, a hét leggyakrabban felsorolt eset közül ötben, a közepesnél alacsonyabb szintű el- terjedtségről adtak számot.
7. ábra. A törvényes kötelezettségek elhalasztásának gyakorisága
5 10
13 19 4
6
29 35 29
32 21
25 20
49 40 42
37 32
41 44
8 7 8 4 23
18 23
6 5 5 5 20
12 7
3 3 3 3 1 3
0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100
Tása-befizetés elhalasztása Áfa-befizetés elhalasztása Tb-járulékok halasztása Iparűzési adó halasztása
Vámok befizetésének halasztása Késedelmes banki
hitelfiizetések Bérek késedelmes kifizetése
Általánosak Többnyire jellemző Közepes mértékű
Nem jellemző Nem fordul elő Nem tudja
Legnagyobb mértékben az iparűzési adók befizetésében jelentkezhetnek késések, mu- lasztások. Minden ötödik cég közepesnél jellemzőbbnek tartja ezt a magyar vállalatok életére: 3 százalékuk szerint teljesen általános, 19 százalékuk szerint pedig többnyire jel- lemző az, hogy nem teljesítik időben az iparűzési adó befizetésének kötelezettségét. A vállalkozások harmada (32%) úgy látja, ez közepes mértékben jellemző Magyarországon, míg összesen négytizedük (41%) szerint annál kevésbé. Igaz, közülük csak 4 százalék ál- lította, hogy egyáltalán nem jellemző ez a fajta pénzügyi „fegyelmezetlenség” a magyar vállalatokra. A cégek 5 százaléka nem tudott válaszolni a kérdésre.
Valamivel kevésbé jellemző, de viszonylag gyakori az általános forgalmi adó és a tár- sadalombiztosítási járulékok befizetésének elmulasztása, illetve a késés ezekben az ese- tekben. A vállalkozások 3 százaléka szerint teljesen általános, és további 10 százalékuk szerint többnyire jellemző a hazai gazdasági élet szereplőire, hogy nem igyekeznek határ- időre befizetni az áfát. Több mint egyharmaduk (35%) közepes mértékűnek ítéli ezt a faj- ta halogató magatartást. A cégek csaknem fele viszont még ennyire sem tartja elterjedt-
nek az áfa-befizetésekben jelentkező késést vagy elmaradást: 40 százalékuk szerint ez többnyire nem jellemző a magyar vállalatokra, míg 7 százalékuk szerint egyáltalán nem fordul ez elő.
Azt, hogy a tb-járulékok befizetésének határidejét minden vállalat igyekszik elfelej- teni, csupán a vállalatvezetők csekély aránya, 3 százaléka gondolja. További 13 száza- lékuk szerint is többnyire jellemző ez az igyekezet a magyar gazdasági élet szereplőire.
Ugyanakkor a vállalkozások fele úgy véli, többnyire nem (42%) vagy egyáltalán nem (8%) tekinthetjük általánosnak a tb-járulékok befizetésével kapcsolatos késéseket és mulasztásokat a honi gazdasági környezetben. További háromtizedük (29%) pedig ha nem is ennyire optimista, de csak közepes mértékben tartja elterjedtnek ezt a gazdasági magatartást. A cégek 5 százaléka nem tudta megítélni a magyar vállalatok ilyen típusú viselkedését.
A társasági adó megfizetésének elmulasztását vagy késleltetését csak a vállalkozá- sok 8 százaléka tartotta a közepesnél jellemzőbbnek a magyar gazdaságban. 3 százalé- kuk szerint ez általános jelenség, míg 5 százalékuk szerint többnyire jellemző. Ezek vé- leményével áll szemben azon többség álláspontja, amelyek szerint többnyire (49%) vagy egyáltalán nem jellemző a magyar gazdasági élet szereplőire a társasági adó befi- zetésének elmulasztása vagy késleltetése. Tíz vállalkozásból három (29%) közepes mértékűnek tartja ezt a jelenséget a gazdasági életben, 6 százalék pedig egyáltalán nem tudta megítélni elterjedtségét. A vállalatok közül egyik sem gondolta, hogy általános gyakorlat lenne a banki hiteltartozások, illetve a foglalkoztatottak illetményének eseté- ben a kifizetés késleltetése vagy elmulasztása.
A cégek 4 százaléka vélekedik úgy, hogy a hiteltartozások visszafizetése esetében többnyire jellemző a késlekedés vagy a mulasztás, és további 25 százalék, hogy ez a magatartás közepes mértékben jellemzi a magyar vállalatokat. Ugyanakkor a vállalat- vezetők hattizede ennél kevésbé jellemzőnek tartja ezt a fajta gazdasági viselkedést: 41 százalékuk szerint többnyire nem így viselkednek a magyar vállalkozások, míg 18 szá- zalékuk szerint egyáltalán nem ez a jellemző magatartás. Viszonylag nagy, 12 százalé- kos azon cégek aránya is, amelyek nem tudtak választ adni a kérdésre.
A foglalkoztatottak illetményének visszatartása kétharmaduk szerint egyáltalán nem (23%), illetve többnyire nem (45%) jellemző a magyar vállalatokra. Csak minden ötödik cég állította, hogy ez a fajta magatartás közepes mértékben jellemző a magyar gazdasági élet szereplőire. 6 százalékuk szerint pedig, ha nem is általános, de többnyi- re jellemző a magyar vállalatokra, hogy a foglalkoztatottak illetményét nem időben, vagy egyáltalán nem fizetik ki. A cégek 7 százaléka bizonytalan volt e kérdés megíté- lésében.
A vámok befizetése során fellépő késések és mulasztások elterjedtségének megíté- lése okozta a legnagyobb nehézséget. A cégek 21 százaléka nem vállalkozott a válasz- adásra. A többiek túlnyomórészt nem tartják jellemzőnek ezt a magatartást a magyar vállalatokra. Csak 1 százalékuk szerint általános, és további 3 százalékuk szerint több- nyire jellemző a vámfizetés elmulasztása vagy késleltetése; míg egyharmaduk (32%) szerint többnyire nem jellemző, 23 százalék szerint pedig egyáltalán nem jellemző ez a fajta gyakorlat a magyar gazdaságra. Minden ötödik cég (21%) vélekedik úgy, hogy közepes mértékben lehet elterjedt a vámok késedelmes befizetése, illetve a befizetés elmulasztása.
3. tábla A vállalt vagy törvényes kötelezettségek elhalasztásának, nem teljesítésének gyakorisága
(százalék)
Vélemény Tása Áfa Tb-járulékok Iparűzési adó Vámok Banki hitel- tartozások
Foglalkozta- tottak illetménye
Teljesen általános, minden
vállalatra jellemző 3 3 3 3 1 – –
Többnyire jellemző 5 10 13 19 3 4 6
Közepes mértékben jellemző 29 35 29 32 21 25 20
Többnyire nem jellemző 49 40 42 37 32 41 45
Egyáltalán nem jellemző 8 7 8 4 23 18 23
Nem tudja 6 5 5 5 20 12 6
Összesen 100 100 100 100 100 100 100
Átlag (1–5) 2,42 2,60 2,59 2,80 2,07 2,16 2,10
Megjegyzés. Válaszok százalékos megoszlása, illetve a válaszok átlaga ötfokú skálán, ahol 1=egyáltalán nem jellemző, 5=teljesen általános.
A vállalkozások nemcsak a különféle hatóságokkal szembeni fizetési kötelezettségeik teljesítése során késhetnek, hanem egymás közti tranzakcióikban is. A cégek szerint saját ágazatukban átlagosan 4,1, míg országos átlagban 4,9 hét lehet a vállalkozások egymással szembeni fizetési elmaradás mértéke. A cégek 6-7 százaléka nem vállalkozott a becslésre.
A VÁLLALATI ATTITŰDÖK, VÉLEMÉNYEK A REJTETT GAZDASÁG VISSZASZORÍTÁSÁRÓL
A vállalkozások kétharmada (68%) úgy gondolja, hogy van lehetőség a rejtett gazda- ság visszaszorítására, míg háromtizedük éppen ellenkezőleg vélekedik. Mindössze 1-1 százalék volt a válaszmegtagadó és a bizonytalan.
Jelentős különbség van azonban az ágazatcsoportok között: míg a szolgáltató szektorbe- li vállalatok vezetőinek háromnegyede (76%) lát esélyt a rejtett gazdaság visszaszorítására, addig a termelő szféra válaszadóinak csak hattizede (62%) vélekedik így. Azok a cégek, amelyek látnak lehetőséget a rejtett gazdaság visszaszorítására, elsősorban a vállalkozások terheinek csökkentésével, és csak másodsorban az ellenőrzések, illetve a szankciók szigorí- tásával tartják visszaszoríthatónak az illegális gazdasági tevékenységek arányát. Egyéb megoldási javaslatokat csak lényegesen kisebb arányban említettek.
A rejtett gazdaság arányának csökkentésére lehetőséget látó vállalkozások többsége (57%), említette megoldásként javaslatai között az adókulcsok csökkentését, míg 31 száza- lékuk a járulékok csökkentését tartotta fontosnak kiemelni. A két válasz nem különül el éle- sen egymástól, sokan mindkettőt említették, és feltehetően voltak cégek, amelyek az adó- terhek közé értették a járulékokat is. További 2 százalékuk általában a terhek csökkentését említette, míg 1 százalékuk az adminisztráció csökkentése mellett érvelt. A vállalatok egy része azonban nem, vagy nemcsak a terhek csökkentését tartja fontosnak, hanem általában az adó- és járulékrendszer átalakítását (11%), vagy az átláthatóbb, ritkábban változó gazda- ságszabályozást, törvénykezést (6%).
Nagyobb mértékű ellenőrzésektől 17 százalékuk, elfogulatlanabb ellenőrzésektől 11 százalékuk várja a rejtett gazdaság visszaszorulását (azon cégek között, amelyek ezt lehet- ségesnek tartják). További 7 százalék azok aránya, akik nem, vagy nemcsak a szigorúbb el- lenőrzésektől, de a büntetési tételek emelésétől, azaz a gazdasági törvények megsértésének keményebb szankcionálásától is eredményeket vár. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy az ilyen választ adó cégek többsége a szankciók szigorítása mellett várja a vállalatok terheinek csökkentését is, azaz a két intézkedést együtt tartja hatásosnak.
Kisebb számban vannak azok a vállalkozások, amelyek az állam piaci beavatkozásá- tól várják a rejtett gazdaság visszaszorulását. 2 százalékuk a magyar piac, a magyar ter- melők védelmét, és ugyancsak 2 százalékuk a kis- és középvállalkozások védelmét vagy előnyben részesítését tartja hatásos eszköznek a rejtett gazdaság visszaszorítására. A cé- gek 3 százaléka pedig egyéb állami eszközök bevetését, fokozott foglalkoztatási és beru- házási támogatást, illetve általában a piac állami élénkítését javasolja.
A vállalkozások 4 százaléka a fizetési és az adómorál javulásától várja a rejtett gazda- ság súlyának csökkentését, 2 százalékuk pedig a gyorsabb ügyintézéstől. Egyéb (gyakran irreleváns) válaszokat 8 százalékuk említett.
A vállalatvezetőket megkérdeztük arról is, hogy mi a véleményük a rejtett gazdaság visszaszorításának lehetőségéről.
Vélemények a rejtett gazdaság megszüntetéséről, visszaszorításáról
Vélemény Százalék
Strukturális okok, a jelenlegi gazdasági környezet miatt
A jelenlegi helyzet, törvények, gazdasági környezet kényszeríttették ki (általában) 34 Magas adók, járulékok, bérek miatt szükségszerű; mindig újratermelődik 30
Túl sok a kiskapu 9
Nincs megfelelő apparátus, gazdaságirányítás 9
Nincs elég szigor 2
Szubjektív okok miatt, a gazdasági élet szereplői akadályozzák
A gazdasági morál, normák megváltoztatásához sok idő kell, hozzászoktak
(generációs kérdés) 13
Mindig lesznek, akik megtalálják a kiskapukat, áthágják a törvényeket 9
Senkinek sem érdeke 4
Egyéb válaszok 6
Nem tudja, nem válaszol 4
Megjegyzés. Az egyes spontán válaszokat említők százalékos aránya azok között, akik szerint nem szorítható vissza a rej- tett gazdaság; N=47; több válasz lehetséges.
A vállalatvezetőknek az a háromtizede, akik nem láttak lehetőséget a rejtett gazdaság visszaszorítására, választ adtak arra, hogy miért tartják ezt lehetetlennek. A válaszokat többféleképpen csoportosíthatjuk. Az egyik lehetséges csoportosítás szerint strukturális okok, a jelenlegi gazdasági környezet intézményesült feltételrendszere akadályozza a rejtett gazdaság visszaszorítását. A rejtett gazdaság fennmaradásában szerepet játszó leggyakrab- ban említett tényezők azonban éppen azok, amelyeket az optimisták a befolyásolás leg- eredményesebb területeinek tartanak. A pesszimisták háromtizede említette, hogy a magas adó- és járulékterhek miatt nem szorítható vissza a rejtett gazdaság, míg egyharmaduk álta- lánosságban hivatkozott a törvényi szabályozásra, a jelenlegi gazdasági környezetre. A vál- lalkozások 9 százaléka említette a túl sok joghézagot és a kiskaput, illetve a hibás gazdaság- irányítást és a rosszul működő apparátust. További 2 százalékuk a szigor, a kellő büntetés hiányát nevezte meg.
