A magyarság műveltségi súlya és szociális helyzete a régi Magyarországon

(1)

12. számi. —996—— 1936

A magyarság műveltségi súlya és szociális helyzete a régi Magyarországon.?

L'importance cullwrelle et la situation sociale de l'élément hongrois dans la Hongrie dlavant-gue'm'e. 1)

A magyarság igazságáért és jogos igé—

nyeinek érvényesítéséért folyó küzdelem szükségessé teszi a régi Magyarország nem- zetiségi viszonyainak vizsgálatát. A ma—

gyarságot ellenségei gyakran megvádolják azzal, hogy elnyomta a Kárpátok medencé—

jében élő nem magyar népeket. A magyar igazság bizonyítására a legtökéletesebb, a legtárgyilagosabb módszer a magyarság és a nemzetiségek kulturális és gazdasági éle—

tének vizsgálata. A magyar népnek nincs szüksége arra, hogy a tárgyilagos szemlé- letből kiesve szubjektív alapon bizonyítsa igazát, mert a magyarság és a nemzetiségek együttélésének rideg objektivitással való vizsgálata már egyedül is elegendő anya—

got szolgáltat a vádak megcáfolására.

Magyarországot azon az alapon dara—

bolták fel, hogy az egyes elcsatolt terület- részeken a magyarság nem volt számszerű többségben. Az egyes területeken a ve- zető nemzetiségek, így Erdélyben a romá—

nok 53'8%-os, a Felvidéken a tótok 479

%-os arányt képviseltek a népességben, tehát csupán a románok érték el a szám- szerű txöbbséget, míg a szerbek a Délvidé—

ken még egyharmadát sem tették a népes- ségnek (24-970). Az újonnan létesített államr—

alakulatokban a többségi elem alig éri el azt az arányt, amit a magyarság Magyarorszá- gon képviselt. Joggal felmerül azonban az a kérdés, hogy egy—egy népelem súlyát pusz—

tán a lélekszáma, egy-egy területen való csekély többsége tényleg döntően, mond—

hatni kizárólagosan meghatározhatja-e s azok a tényezők, mint pl. magasabb kul- túra s a gazdasági élet verseny—ében __

egyenlő feltételekkel vívott küzdelemben —————

megszerzett vezetőszerefp figyelmen kívül hagyhatók—e.

A francia forradalommal uralomra jut-ott az egyenlőség elve, amely az állami élet szempontjából a mennyiségi elvet juttatta diadalra, az embereket egymástól megkü- lönböztető tulajdonságok elhanyagolásával.

Ugyanakkor viszont individuális szemléle—

tével —— bár nem egyszer a köz érdekeinek

1) Cette étude a para en anglais dans le numéro

2—3 de 1936 du ,,Journal de la Société Hongroise de Statistigue".

háttérbe szorításával __ az egyéni érvénye—

sülésnek korlátlan lehetőségeit nyitotta meg.

Kétségtelen, hogy az emberiség haladása szempontjából ez egyike volt a legjelentő—

sebb eredményeknek és bár a liberális gaz——

dasági rendszer egy mérhetetlen lehetősé—

get magában rejtő gazdasági korszakban a népesség széles tömegeinek aránylag jó meg-- élhetést biztosított, az egyéneket megkülön- böztető szubjektív tulajdonságok teljes el—

hanyagolása azonban túlságosan nagy sze—

repet juttatott a tömegeknek. A háború után a leromlott gazdasági viszonyok az egyén gazdasági tevékenységét is korlátoz—

ták, s a megélhetést nem találó néptöme- gek, amelyek egyre inkább a politikai ha—

falom birtokába jutottak az egyéni értéke—

ket teljesen mellőző tömeguralommal fenye—

gették a társadalmat s az ez elleni vissza- hatás megindította a tekintélyuralom, tehát az egyéni szubjektív értékeket a számszerű tömeg fölé helyező rendszer kialakulását.

Az új nemzeti mozgalmak, a fasizmus és a nemzeti szocializmus is ezen az alapon állanak. Az egyén értékelésének új alapja az egyének szubjektív tulajdonságainak a köz szempontjából mért objektív je—

lentősége. Megmaradt tehát az egyenlő—

ség tárgyi szempontból, pl. törvényelőtti egyenlőség, viszont a társadalom szempont—

jából az az egyén, aki a köznek nagyobb szolgálatokat tud tenni, pl. műveltebb, ve- zetésre alkalmasabb, nagyobb felelősséget vállal, magasabb értéket képvisel, mint az, aki csak az alsóbbrendű munkák elvégzé—

sére képes.

A mai közszellem tehát újra időszerűvé teszi a régi Magyarország nemzetiségi viszonyainak tisztán tömegszemléleten nyugvó megítélésének átértékelését. Hiszen az egyes népelemezknek, a népesség egyes rétegeinek súlya nem csupán fejszámuktól függ, ha—

nem azoktól a kulturális és gazdasági érté—

kektől is, amelyek az egyes rétegeket az összesség vezetésére alkalmassá teszik. Ilyen tényező a műveltség. A műveltebb népréteg hivatva van és csak ő tudja a műveletleneb-

(2)

12. szám.

bet irányítani. Ez ad a nagy nemzetek gyar—

matosításának némi erkölcsi jogosultságot.

Amikor ugyanis egy—egy nép a maga gé—

niuszából fakadó generációk munkájából és erőfeszítéséből származó magasabb mű- veltségét egy másik nép közkincsévé teszi, akkor annak egyúttal egy számszerűleg ér—

tékelhető nagy ajándékot ad. Az alacso—

nyabb kulturájű nép a kulturális hierar—

vhián ilyenkor évszázadokat ugrik át, év- századok véres verejtékét takarítja meg.

Egy nemzet jóléte szempontjából nem közömbös az, hogy primitiv állattenyéSz- tést és földművelést űz—e, vagy pedig magasszinvonalú mezőgazdaság és virágzó ipar nyujtanak—e számára megélhetést.

Nem közömbös az sem, hogy az emberi életkor átlaga 35 vagy 60 év—e és nem kő- zömbös az sem, hogy a higiénikus viszo—

nyok az emberi munkaerőben rejlő értékek

——997—— 1936

milyen mértékű gyümölcsöztetését teszik lehetővé, A magyar faj nagyobb kulturája a Magyarországon élő nemzetiségeket oly kulturális és gazdasági színvonalra emelte, amelyeket romániai és szerbiai fajtestvé-v reik több emberöltő után sem voltak képe—

sek elérni.

A magyarság a régi Magyarországon sokkal magasabb kulturfokon állott a nem- zetiségekniél s ezen az alapon a magyarsag- nak tisztán fejszáma alapján mért népes—

ségi súlyát át kell értékelni akkor, ha ob—

jektív képet akarunk nyerni arról, hogy milyen súlyt képviselt a magyarság kultu—

rális és gazdasági téren. Jelen tanulmány—

nak célja az, hogy ezt megkísérelje teljes tárgyilagossággal szemléltetni. Egyúttal azt is be óhajtjuk mutatni, hogy a magyar uralom alatt a többi nemzetiségek nem voltak elnyomva, hanem igen szépen fejlődtek.

1. A magyarok és a nemzetiségek műveltségi foka a régi Magyarországon.

Degre' d'instruetion des Hongrois et des nationalités dans la Hongrie d'avant—guewe.

11910.)

N , A középiskola — Ontfaít l 1 Analfabéta — Illettrés

emzetiséur f-O vas M afa"—

Y _ _ , U _ 8 l 6 4 l Savaient Összesen ;;RBÖIÉ §;th

Aatzonalties etlm'tgues osztályát ve'gezte— Classes dans un établissem. lira et écrire 4u total a —űessu (;"

d'enseígnem. secondaire A u 6 an.: e

Magyar — Hongrois . . 212.549 73.499 273.155 6,116.531 326889?) 1,741.966

Német — Allemands . . 19.717 8.862 36.609 1,279.345 558824 288373

Tót —— Slovagues . . . 2.350 746 4.290 1,122.969 816.002 490.339

Román —- Roumains 10.041 2.978 9.703 808 087 2,117.377 1,677.939

Rutén _. Ruthénes 274 61 257 102619 361059 274414

Horvát —-— Croates 869 249 1.105 119.460 73.125 43.045

Szerb _— Serbes . . 2.564 920 3.615 229463 224954 159210

Egyél) —— Autres . . . 3.170 1.387 4.l69 169807 222879 164.642

Összesen _ Total . . 251.534 88.702 332903 ; 9,948.281 l 7543113 4,840.22B

Mindenekelőtt a követendő módszer kér- dése szorul tisztázásra. Igen nehéz ugyanis olyan objektív alapot találni, amely az egyes n—épelemek műveltségét egy összegben ki tudja fejezni. A magyar statisztika a nép—

számlálások hatalmas anyagában feltárja azt, hogy az egyes nemzetiségek között mi—

lyen magas volt az írni-olvasni tudók, a 4, 6, 8 középiskolai osztályt végzettek száma.

Összegezve azonban egy—egy nemzetiség kulturális súlyát számszerűleg nem tudjuk kimutatni. Kiindulva abból az alapelvből, hogy a műveltebb ember a köz szempontjá- ból nagyobb értéket jelent és abból a tényből, hogy a nagyobb műveltség megszerzése több időt igényel, azaz a nagyobb műveltség és az annak megszerzésére fordított idő ha—

tározott korrelációt mutat, a kulturális súly kiértékelésére többrétegű skálát állítottunk fel, amelynek egyes fokait egyrészt a mű—

veltség megszerzésére fordított tanulási idő, másrészt az az életkor teszi, amely az egyes fokok elérésére szükséges. A többoldalú ská—

lát azért választottuk, hogy az a műveltségi tényezőket minél jobban kiemelje s így az elfogultság vádja elkerülhető legyen. Ezek—

kel a szorzó számokkal megszoroztuk az egyes műveltségi kategóriák népességének fejszámait. Az analfabétákatl) részint teljesen kizártuk O-val vévén egyen- lőnek, részint pedig feltételezve azt, hogy bizonyos

tudók is vettük riák

műveltséget az írni-olvasni nem megszereztek, számukat l-gyel egyenlőnek s a többi kategó- szorzószámát egy egységgel fel—

1) Az anall'abétáknál az Összeseken kívül a 6 éven felüli csoportot külön is figyelembe vettük ezért a 2. sz. táblán azoknak a rovatoknak, ahol a skálán az analfabéták szox'zi'mzz'mxa l. két—kel rovat felel meg.

(3)

12. szám. ———998——— 1936 emeltük. Minthogy vizsgálódásainknál az

1910. évi népszámlálás anyagából indultunk ki, amelynél az egyetemet végzettek a 8 kö—

zépiskolát végzettektől még nem voltak kü—

lön választva a legfelsőbb kategória szorzó—

számát egyes fokozatokban 2-vel, az átla—

gos egyetemi tanulmányi idő felével fel—

emeltük. Az alkalmazott skálát alább mu- tatjuk be:

Atlag

l i

8 középisk. v. 14 12[15 13 20120120 20l18 16—9 6 " 10 10 11 11 16 16 16 16 16 80

4 ,, 18899141414141411'6

ir-olvas : 2 4 3 5 810 81010 6-7

Analfabéta [ 0 1 1 1 1 o o 1 06

Kétségtelen, hogy ezzel az eljárással szemben sok ellenérv hozható fel, azonban

objektivitása valamint a műveltség és a

tanulási idő közötti összefüggés feltétlenül alkalmassá tesz1 ily vizsgálódások meg—ejté-Á

sére. A szorzószámokkal a magyarországi nemzetiségek műveltségét feltüntető táblá—

zat egyes kategóriáinak számadatait beszo—

rozva,az eredmenyeket összesítettük az ösz—

szes népességre és az egyes nemzetiségekre vonatkozólag, s azután kiszámítottuk az egyes nemzetiségeknek az összné'pességben elfoglalt arányát, azaz az egyes nemzetisé- gek kulturális súlyát.

2. A magyarság és a nemzetiségek kulturális súlya Magyarországon 1910-ben.

lmportance culturelle des Hongrois et des nationalites en Hongrie en 1910.

_ _ Népes- _

Nemzetiseg 53113, A különböző módszerekkel számitott kulturális súly Átlag Nationalite's 553120; Importance c., calculée d'apres diverses méthodes May

ethnigues FOH- tol-

ezrelék—pourlOOO

- :

Magyar " Hongr. 545 672j 646 621 626 617. 620 6251 628 623 626 641 636 623 624 635 Német —— Allem. 104 119 124 113 113 118 119 120 121 122 122 124 125 122 123 121 ; ' Tót: — Slovagues 107 86 98 95 93 101 100 101 100 103 103 100 102 103 103 98 ;

Román —Roum. 161 69 75 106 103 99 97 91 89 90 88 76 77 90 89 85 _

J.Rutén — Ruthénes 25 8 9 15 14 14 13 12 12 12 11 9 9 12 11 11 $

Horvát —— Croates 11 10 11 10 10 11 11 11 11 11 11 11 11 11 11 11 !

Szerb w— Serbes 25 20 21 22 23 22 22 22 22! 22] 22A 22 23 223 22 22

Egyéb _— Autres 22 16: 16] 18 18] 18, 18. 18l 173 174 17: 17I 17; 171 17 17

l ! ' l l

*

Összevetve az egyes nemzetiségek népes—

ségi arányát és kulturális súlyát három jel—

lemző törvényszerűséget állapíthat'unlc meg:

1. A magyarság számarányát meghaladó kulturális súllyal bírt.

2. Nem igaz az, hogy a magyarság el—

nyomta a kisebbségeket, mert hiszen egyes nemzetiségek műveltségi foka csaknem el- .érte a magyarságát.

3. Az egyes kisebbségek között igen nagy kulturális különbségek mutatják azt, hogy a nemzetiségek a magyarság vezetése alatt fokozatosan kiiltiirálódtak, a ré—

gebben itt élő nyugati nemzetiségek: (!

németek, tótok és horvátok jóval magasabb műveltségűek voltak, mint a keleti

románok és rutének.

'l'anulmányunk egy későbbi fejezetében bemutatjuk azt is. hogy a nemzetiségeknek a műveltség megszerzésére milyen kultu- rális lehetőségeik voltak és látni fogjuk azt, hogy éppen az alacsony műveltségű romá—

nok kulturális szervezete volt a legjobban kiépítve.

Vizsgáljuk azonban az adatokban meg- nyilvánuló törvényszerűséget. A magyar- erősen

ság 1910-ben az u. n. tulajdonképeni Ma—1 gyarországon, tehát 1lorvát—Szlavonország nélkül 5450/oo-ét tette az Összes népesség—

nek. A kulturális súly ezzel, szemben a szá—

mítási módszerek szerint 617—672 között"

mozgott, általában pedig (%%-öt tett.

Ugyancsak magasan t'elülmulta a 104%o-es népességi arányát a németség a 113—125.

átlagosan 121-et tevő kulturális súllyal. A tótok. horvátok és szerbek. valamint az egyéb alatt Összefoglalt kisebb népelemek műveltségi súlya nagyjából megfelelt né—

pességi arányuknak. A 107%o-et tevő tótok 86——-103, átlagosan 98, az 1.10/oo—et

tevő horvátok 10—11, átlagban 11. a 25%o-es szerb-ek 20—23, átlagosan 22.

a 22%o—es egyéb nemzetiségek 16—————48, át- lagosan 17—et tevő kulturális súlyt értek el. Igen erős elmaradást mutatnak a romá—

nok és rutének, akik a 161. illetőleg a 25%o—es népességi arányukkal szemben 69—106. illetőleg 8_w15, átlagosan 85_ ille- tőleg ll-re rúgó műveltségi súlyt képviseltek.

Az egyes nemzetiségek népességi és kul—

turális súlyának korrelációját vizsgálva. a kettőnek egymástól való eltérésénél még szembetűnőbbek a különbségek. Az átte-

(4)

12. szám. —— 999 — l936

kinthetőség végett az egyes arányszámokat ezrelékben fejeztük ki és kimutatjuk az átlagos értéket képviselő kulturális súly- nak a népességi aránytól való eltérését.

l ,

§ ! , , . Atlagos

Nemzetiség % NepeÉSCgl kulturális Eltérés

; arany .

§ suly

: l

Magyar . . . . 545 635! 4— 165

Német . . . . . . ! 104 121 —1—— 163 Horvát. . . . A .§ 11 11 ——

Tót...% 107 98—84

Szerb . . A . . . 25 22 — 120

Egyéb. . . . . 22 17 - 227

Román. . . , . . § 161 85 — 472

Rutén . . . . 25 11 — 560

Ezek az adatok még szembetűnöbben mutatják az egyes nemzetiségek különböző műveltségi fokát. A magyarságnál a népes-- ségi arány és a, kulturális súly közötti el- térés j—ltiö, a németeknél $163, a horvá—

toknál épen egyensúlyban van. míg a többi nemzetiségnél az eredmény negatív.

Különösen nagy a rutének — 560 és a rw mánok —— 472 ezrelékes eltérése.

Az egyes nemzetiségek műveltségi szín—

vonalának szintézise, az egyes műveltségi rétegek egymáshoz való viszonya, azaz a kulturpiramis alakulása hasonlóképen igen érdekes képet mutat. Ez ugyanis azt mutatja., hogy a műveltség mennyire de—

mokratizálódott. Nem mindegy ugyanis.

hogy a műveltség mennyire szívárgott le az alsóbb rétegekbe és hogy az alsóbb osz- tályok műveltségét nem csupán egy arány- talanul nagy, magasabb kulturájú réteg ellensúlyozta, míg a középrétegek igen gyönge erőt képviseltek. E célból bemutatjuk az egyes nemzetiségek kulturális rétege—

ződését, az írni—olvasni tudók számát ezerrel véve egyenlőnek:

l

3515 2i 12 3 71119

1

Magyar Nemet Román Rutén Horvat Szerb Egyéb

Tót

8 középisk. v.

6 ,, ,, . . 12 7 1 4 2 4 8

4 , ,,..4529412 391625

Analfabéta , . 285 236 43712076 2674 360 694 970

Nemzetiségenkint vizsgálva az egyes műveltségi rétegeket, a 8 középiskolát vég—

zetteknél, akik között —— amint említettük

"4 a felső iskolát végzettek is helyet fog—

lalnak, különösen szemb-etűnik a magyarság domináló szerepegMíg ugyanis a magyarság

soraiban ezer írni-olvasni tudóra 35, 8 közép—

iskolát végzett esett, addig még a magas mű—

veltségű németségnél is csupán 15 volt az arány. Az egyéb alatt összefoglalt kisebb nemzetiségek magas, 19 ezrelékes arányát e népességi kategória különleges összeté—

tele t'olytán számításon kívül kell hagyni.

A többi nemzetiségek közül a 8 középisko- lát végzetteknél románok és szerbek emel- kednek ki, akiknél ezer írni—olvasni tudóra 12, illetőleg 11 középiskolát végzett esett.

Ez természetesen korántsem mondja azt, hogy e két nemzetiség azonos műveltségű volt. A szerbeknél ugyanis a művelt ré—

teggel szemben aránylag kevés analfabéta áll, tehát ezek a számok kiterjedtebb átlagos kulturáltságot mutatnak. A ro- mánoknál ellenben ezer írni-olvasni tu- dóra 2.076 analfabéta esett. Itt tehát a mű—

veltség nem szivárgott le az alsóbb ré—

giókba s a nagy néptömegek alacsony kul—

turszínvonalon éltek. A tótok és horvátok meglehetősen magas átlagos kulturáltságot mutatnak. A tótoknál azonban feltűnő a magasabb műveltségi réteg alacsony volta.

Ez azonban egyrészt annak a következ—

ménye, hogy az írni-olvasni tudók aránya a tótok között aránylag magas volt s így ter- mészetesen hozzá képest kisebbnek tűnt fel a magasabb műveltségi réteg, mint pl. a ro—

májnoknál, ahol kevés volt az írni—olvasni

tudó. Másrészt azonban minden valószínű- ség szerint az is közrejátszott, hogy a tót- ságnál a magyarsággal való évszázados ösz—

szeforrottsága és a két nép egymásrautalt- sága folytán gyakrabban fordulhatott elő az, hogy a magasabb műveltségű osztály úgy, mint valószínűleg a németségnél is, magyarnak vallotta magát, annyival is in—

kább, mert hisz e két nemzetiség legerőseb—

ben volt képviselve a közületi életpályákon.

A ruténség alacsony kulturnívót mutat,

amivel szemben művelt osztálya meglehe- tősen kiemelkedik. Itt hasonló a helyzet a

románságéhoz. *

Az egyes nemzetiségek kulturális sú- lyára vonatkozó adatokból a nemzetiségek összesített kulturindexei is kiértékelhetők.

Ezek kiszámítása végett a tanulmányunk elején módszertanilag már ismertetett el- járás végeredményeit az egyes nemzetisé—

gek összes lélekszámával osztottuk el s az—

után az index alapjául az Össznépesség—

nek. illetőleg az egyes nemzetiségeknek kulturnívóját vettük. ezerrel vévén azt egyenlőnek. A kulturindexeket a következő adatok mutatják:

71

(5)

12. szam. —— lm — 1936

. Műveltségi index * Né _ ' Kl _ M' "_

, . , Műveltségi —— - - pes atu nye. Kultur—

Nemzetiseg értékte'nyező összeínfáesség magyar 1100 N emzetiseg ággá, És; éítegi index

a ; '

Magyar 511 § 118 ; 100 Rémet. . . . . 87 144 553 167

Német . , 507 ' 117 99 Magyar 343 468 456 138

Horvát . . 441 ( 102 l 88 Román . . . 550 376 228 69

Szerb . . 876 87 l 74 Osszes népesség 100 322 331 100

Tót .. . . 349 ; 81 ; 68 [

ágál. ggg ' ;; l Ég Ha pedig az egyes nemzetiségek kul—v

Eugén : : ; 187 § 43 ; 37 Iurszínvonalat vesszük az index alapjának, Összesen 433 TMíOO ; 85 akkor a magyarság indexszámai a követ—

í ! kezőképen alakultak:

.( n , ) ' ' , , Magyar

Az ( gys mmmtisegek műyeltségét Német ___ 100 83

u ve az index alapjának a magyarság kul— Román : 100 200 turindexei a következőképpen alakulnak: Összes népesség : 100 138

Nemzetiség Magyar

Német : 100 101

Horvát : 100 116

Szerb : 100 136

Tót : 100 146

Egyéb : 100 151

Román : 100 223

Rutén :: 100 273

Osszes népesség : 100 118

E számadatok a már többször említett törvényszerűséget erősítik meg Nevezete—

sen a magyarság és németség műveltségi fölényét a tótok, horvátok, szerbek és az egyéb nemzetségűek az átlagnak megfelelő műveltségét és a románok és rutének kul—

turális elmaradottságát. A magyarok és németek kulturszínvonala egységes nívón volt a németek'é (supan egy ponttal ma—

radt a magyaroké alatt, ami főleg annak a következménye, hogy a magyarság a leg—

magasabb műveltségi rétegekben eroseb—

ben volt képviselve. A tótok. szerbek és az egyéb nemzetiségűek alatt összefoglaltak műveltsége szintén magasabb átlagos mű- veltséget mutat, megcáfolván a magyarság kulturális elnyomásárol szóló legendát Ezzel szemben a románok és rutének mű—

veltségi indexe alig éri el az utóbb emlí—

tett nemzetiségek indexszámainak felet.

mutatva ezek kulturális elmaradottságát amiekét későbbi bevándorló, főként hegy- lakó nép települési és foglalkozási viszo- nyaira vezethető vissza.

Az erdélyi nemzetiségi viszonyok szük—

ségessé teszik azt, hogy a három fő nem—

zetiség: a magyar, német és a román kultu—

rális súlyának kérdésével. _— a szűkebb er—

délyi területen is _ külön is foglalkoz- zunk. Az egyes nemzetiségek népességi aránya és kulturalis súlya 1910-ben az előzményekben ismertetett számítási skála fokozatainak átlaga alapján számítva. a következő volt:

Ezek az adatok megmutatják azt, hogy Zrdélyben a románság csekély számszerű többsége ellenéie miért játszott a magyar—

ság és németség kultúrális és gazdasági té—

ren vezérszerepet. Mutatják egyben azt is, hogy mennyire nem volt igaz a nemzeti- ségek kultm'tlis elnyomás-áról terjesztett legenda hiszen láttuk azt hogy az erdélyi szászok az ottani magyalságnál művelteb—

bek voltak. Aminek föleg az az oka hogy az erdélyi magyarság jelentékeny részét a hegylakó, erdőmunkákka] és pásztorkodás—

sal foglalkozó székelység tette.

Lássuk azonban azt, hogy az egyest i'iemzetiségeknek a régi Magyarországon milyen művelődési lehetőségei voltak. Gyak- ran hallani ugyanis azt a vádat, hogy a nemzetiségek alacsonyabb műveltségi foka a magyar elnyomás következménye volt és a magyarság megakadályozta, illetőleg nem tette lehetővé azt, hogy a nemzetiségek mű- velődjenek.

Az 1911/12. iskolai évben a magyar—

országi elemi iskolák tanítási nyelv szerint a következőképen oszlottak meg:

Tanítási nyelv Iskolák száma

magyar . . 13.199

német. . . . . . . . . . 430 tót . . . . . — . . . . . 399

román . . . . . 2.257

rutén . . _ , . . . . . , 61

szerb . . . . 270

horvát , . . . . . . , . 1 olasz . , . . , . . , . . 11

egyéb... 7

Osszesen . 16.635

A nemzetiségeknek az anyanyelvükön való tanulás lehetőség—e tehát kétségkívül meg volt adva. De a magyar oktatás egész szervezete olyan volt, hogy nem tette lehe—

tővé a nemzetiségek elnyomását, mert hi—

szen a 16.635 elemi iskolából csupán 3.051

(6)

12. szám.

volt állami, viszont 11.927 felekezeti, 1.376 községi, 249 magán, 27 társulati és 5 vár- megyei volt. A magyar elemi oktatás túl—

nyomórésze tehát az önkormányzatot élvező felekezetek kezében volt, amelyek ma- guk választották meg az oktatás nyel—

vét. A magyar állam ezeket az ide—

gen tannyelvű iskolákat az akkori viszo—

nyokhoz képest meglehetősen magas ösz—

szeggel támogatta, így az 1911/12. költség—

vetési évben 12,403.000 koronával, amiből 10,819.000 esett a felekezeti iskolákra.

A magasabb műveltség megszerzésének lehetősége szintén megvolt. A kisebbségi tannyelvű középiskolák az említett tanév- ben a következőképen oszlottak meg az egyes nemzetiségek között:

Polgári iskolák: 6 német 3 román 3 szerbl) 2 olasz Gimnáziumok : 7

*)

t

n " 1

Reáliskolák : "

Tanítóképző intézetek:

5

,, 1 ,, n ,,

6 ,

A nemzetiségek tehát az anyanyelvükön való elemi iskolai oktatáson kívűl, a sajat nyelvükön való középiskolai oktatás áldá—

sát is élvezték. Az iskolák szétosztása is olyan volt, ami nem volt akadálya a ma—

gasabb műveltség megszerzésének. Csupán a tét nemzetiség volt az, amely a közép—

fokú oktatás terén látszólag kedvezőt—

len helyzetben volt. A tótság a felvidéki vá- rosokban mindenütt a magyarsággal és németséggel vegyesen élt s az ezekben fenn- álló magyarnyelvű középiskolák a maga—

sabb kulturájú tótság művelődési igényeit is kielégítették. Egy nemzetiség művelődésé—

hez elsősorban az elemi oktatás kiépítése, az elemi ismereteknek az anyanyelven való megszerzése fontos. A magasabb műveltségi szinvonalu intelligencia anyanyelvén kívül már más nyelven is inkább el tudja sa- játítani a továbbképzéshez szükséges isme—

reteket

Hogy a magyarság a nemzetiségeket kulturális téren nem nyomta el, arra igen jó bizonyítékot szolgáltat az is, ha a határ—

menti magyar, illetőleg a román, szerb te- rületek népességének műveltségi viszonyait hasonlítjuk össze. Az összehasonlítási alap- nak az 1900. évi népszámlálás adatait vet—

tük Magyarországnál, Szerbiánál és Romá- niánál egyaránt. Az adatokat alább közöl- jük:

1) Ezeken az iskolákon felül Horvát-Szlavon—

országban 1 egyetem, 17 gimnázium, 6 tanítóképző- intézet és 1.550 elemi iskola állott fenn, amelyek- ben szerb—horvát volt az oktatás nyelve.

—— 1001 —

1936

3. Irni-olvasni tudók a 6. éven felüli népességben, Magyarország, Románia s Szerbia határos köz-

igazgatási kerületeiben.

Habitants de plus de 6 ans sacha'nt lira et écrire en Hongrie, en Roumam'e et en Serbie, dans les divisions

territoriales voisines de la frontiére hongroise.

Magyarország Románia

Hongrie Roumanie

Beszterce- 0/0 vm. ' _

Naszód . . cornná'at 46'3 geaint) ' comm/113212

Csik . . . . , 45-3 Paca" - - ' " 249

Háromszék . , 57-4 Bu"? - — - _

, _ uzau . . ,, 18 7

Brasso , , 74 9 ; ,;

, Prahova . , 23 8

Fogaras . ,, 47 3 A . _

_ Dambovnta . ,, 17 7

Szeben ,, 61 6 M l 960

Hunyad ,, 24'7 AÉSCÉ ' ' ' 18'7 Krassó-Szörény ,, 42-7 viiii - - - ,, 149 Temes . , 548 (_a 983 " 17'6 Torontál. ,, 57-2 160? .- : ' , 18'1

Szerém ! 580 e edmti . ,,

Temesvár uille (album: 7823 Szerbia _ Serbie Versec . . . , 737 Krajina . . . . . 26'8

Pancsova . ,, 72'1 Poiarevac . . . . 20'2

Zimony ,, 76'5 Beograd . . . 20'1 Valjevo . . . 19'6 Podrinje . . 20'4 Beograd város . . 73'3

A legújabb statisztikai adatok, amelyek már az új uralom által állíttattak össze, szin- tén ezeket a műveltségi különbségeket mu-

tatják. így pl. a legújabb román statiszti-

kai adatok szerint (1930) az írni—olvasni tudók aránya néhány erdélyi és ókirály—

ságbeli megyében a következő volt:

Erdélyi megye ] ír—olv. ]Ókitalysagimegyei ír—olv.

Csik . . 76'4 IDDurostor 38'4

Brassó. . . . 86'9 ! Lapusna . . 40'7

Szilágy 64-8 ;

Jugoszlávia egyes bánságaiba—n a volt magyar és osztrák, illetőleg a régi szerb területeket véve, az 5 évnél idősebbek kö- zött az írni—olvasni tudók aránya a követ—

kező volt:

Volt magyar- , Régi szerb , , osztrák területen "'OIV' ! területen 1 ""Oh-

Drávai bánság 88'5 Vardari bánság 18'2 Szávai ,, 65'8 Verbászi ,, ! 16'2

Dunai ,, 652 i

Ezek az adatok ugyancsak ellene mondanak a nemzetiségek kulturális el- nyomásának, mert hiszen látjuk azt, hogy a magyarországi nemzetiségek sokkal magasabb Iculturfolcon éltek mint a saját um!- muk alatt élő iajtestve'reik.

71*

(7)

12. szám. —-— 1002 —— 1936 Úgy véljük, ezek az adatok teljesértékű

bizonyítékot szolgáltatnak arra nézve, hogy a magyarsag sokkal magasabbrendű kultu—

rális lehetőséget biztosított a nemzetiségek- nek, mint amilyent azok fajtestvériei a sa- ját államukban megszerezhettek. Ugyan- csak igazolja a történelmi és földrajzi távlat azt is, amit tanulmányunk elején már vá—

zoltunk, hogy nyugaton a műveltség na—

gyobb, kelet felé pedig fokozatosan csök—

kenő irányzatot mutat. A nyugati kultur—

szférában élő nemzetiségek: a magyarok, németek, tótok és horvátok műveltebbek, mint a keleti románok, szerbek és rutének.

Ennek nem az elnyomás az oka, mert hiszen ha Magyarországtól tovább megyünk nyugatra, ismét—a magyarságnál is műveltebb népeket találunk, keletre viszont a romá—

noknál műveletlenebbeket.

A magyar faj településének súlypontja honfoglalás után a Dunántúlra esett s így a magyarság a nyugati kulturszférába ke- rült. A kalandozások korának lezáródása után, a patrin'lonialis királysággal a ma- gyarság végkép bevonult nyugatra. A ma—

gyar nép a XV. század végéig, ha olykor akadályokkal kellett is megküzdenie, min—

denkor felfelé ívelő pályát futott be. Mátyás király halálakor a Ie'lekszámban körülbelül az angolokkal vetekedő magyarság mintegy 412 millió lelket számlált s a Kárpátoktál le egészen a Száváig és Aldunáig kitöltötte az ország tereit, a népességnek mintegy

80—90070—át téve. A másfélévszázados tö-

rök uralom végzetes csapást jelentett a magyar nemzet fejlődésére. Magyarország állandó harci terület volt. A nyugati kultu—

rájú magyarság nem keveredett a törökkel, állandóan harcban állt vele, így az állandó hadakozás igen súlyos vérveszteséggel járt.

A nagyobb török hadjáratok és a martalóc csapatok rajtaiitései a magyar nép töme- geit pusztítottak tűzzel vassal. vagy pedig juttatták a Törökbirodalom rabszolga—

piacaira. igy az ország területének túl—

nyomórésze pusztasággá, változott és Mátyás király lr— milliő magyarjából a törökök ki- űzése után alig maradt több 1 milliónál.

A vérveszteséget nem ez a hiányzó 3 millió lélek jelzi, mert hiszen a magyarság azt az időszakot mulasztotta el, amikor a nagy nemzetek megtöbbszörözték lélekszámukat s a török pusztítások nélkül a XVII. század aránylag nyugodtabb évtizedei már egy 15 milliós magyarságot fejleszthettek volna tovább amelyek lélekszáma ma elérné a 40—50 millió főt. A kipusztult magyarság

helyére románok, szerbek, németek jöttek be, részint a magyarellenes uralkodóház és birodalmi intézmények, valamint földes—

urak telepítései révén, részint pedig észre- vétlenül lopakodott le a havasok pásztor- népe a legyilkolt és felégetett magyar fal- vakba.

A magyarság ez alatt az idő alatt kultu—

rális téren sem tudott lépést tartani a nyugati nagy nemzetekkel. A vallási küzdelmek kora ugyan a felsőbb oktatásra előmozdító—

lag hatott, a népművelés azonban csaknem teljesen megakadt. Ugyancsak bénítólag ha—

tott a török megszállás a technikai kultúra fejlődésére s a Mátyás király alatt Virágzó ipar és kereskedelem teljesen tönkrement és vármegyeszainra nem lehetett egyetlen iparost sem találni.

A török hódoltság korában a magyarság kulturális gócpontjai mindenütt nemzetisé- geklakta területen voltak. A három részre osztott Magyarorszag kulturalisan a kes—

keny nyugati hatarperemre szorult magyar királyság és az erdélyi fejedelemség uralma alatt álló területen fejlődött. A Felvidék legkiemelkedőbb kulturcentrumai Pozsony.

Nagyszombat, Kassa; Erdélye Gyulafehér—

vár, Kolozsvár. Brassó. Az előbbi terület műveltségi központjai tt'ilnyomórészben ue—

met és tót lakosságú, az erdélyi kultur—

centrumok magyar és német lakossaga te—

rületek. A nemzetisi'agek tehát sokkal inkabb élvezhették a meginduló újabbkorú milye—

lődés áldásait. mint a török ln'uloltst'ig alatt élő és legfeljebb elemi oktatással ren—

delkező magyarsag, vagy a hasonló helyzet—

ben lévő végvz'ir-övezetb-en lakó magyarok.

De a magyarsag nemcsak közvetve, hanem közvetlenül is előmozdította a nemzetiségek művelődését, hiszen pl. az erdélyi fejedel—

mek voltak azok. akik a bibliát roman nyelvre lefordították.

A törökök kiűzése után egymillió főre csökkent, kulturálisan is visszamaradott magyar nép élt az országban. A megindult nagymérvű telepítések a népvándorlás ko—

rára emlékeztető tömegekben hoztak be Magyarországba főként németeket és szer—

beket, akiken kívül még nagy tömegekben szivárogtak be Erdélybe és a határmenti területekre román. (: felvidékre pedig szláv pásztorok. A telepítések következtében a magyarság népességi aránya a Mátyás-kora—

beli 80—————90%-ról 1720—ban Magy—ra, 1787-

ben 39'0'70—ra szállott alá. ez utóbbi _ídő-

pontban érvén el mélypontját. A XVIII. sza- zadban a néperőben megfogyatkozott és

(8)

12. szám. —1003 — 1936 kulturálisan elmaradt magyarság, amely—

nek vezető rétegeit a magyarellenes ura—

lom tömeges kivégzései pusztították és az állandó birtokelkobzások folytán anya—

gilag is súlyos helyzetbe juttatták, el- jutott arra a pontra, hogy anyanyelvétől is meg akarták fosztani és a németet akarták hivatalos nyelvvé tenni. Ettől az időponttól kezdve a magyarság önmagát megtalálva lélekszámbelileg jobban fejlődött a nemze—

tiségeknél s kulturális téren a nálánál sokkal kedvezőbb adottságokkal rendelkező nemzetiségekkel szemben visszaszerezte a hegemóniát és a művelődés zászlaját kezébe véve a kultura áldásait a nemzetiségek felé is terjesztette.

Mohácstól a kiegyezésig terjedő három és fél évszázad a megpróbáltatások idő—

szaka volt, amikor a magyarság előbb a vilz'igtörténelemben alig látott véradót ho—

zott a nyugat védelmében, azután sokáig elnyomásban élt. A magyarságtól minden támogatást megvontak, vezetőit kivégezték vagy börtönbe juttatták, anyagilag tönkre igyekezték tenni, s vele szemben minden—

kor a nemzetiségek—et játszották ki, amelyek a dinasztia legteljesebb mértékű támogatá- sát. élvezték. Különösen előljártak a ma- gyarság elleni támadásokban a románok és szerbek, valamint az erdélyi szászok. Vi—

szont az elmult század közepéig a németek, tótok és horvátok mindig hű bajtársai vol—

tak a magyarságnak. SajnOS az utóbbi két nép később más utakra tévedt. Az erő- szakos megkötöttség ellenérc a magyarság, amelyet egy ezredéves mult minden szenve- dése fűzött a Kárpátok medencéjéhez, az elnyomatás és az egyenlőtlen verseny elle- nére sem hagyta soha vitássá tenni a vezetőszerop-et. E terület kulturális és po—

litiikai életét a magyarság a saját géniusza szerint formálta ki. A magyarság úgy köz- igazgatási. mint gazdasági téren vezető ré- teg volt a Kárpátok Völgyében s hogy ez mennyire a magasabb kultura következ—

ménye volt, azt az is mutatja, hogy az elsza- kított terület-eken, ahol a magyarságot év- százados gazdasági és kulturális pozíciójá- ban minden erővel megingatni igyekeznek.

ma is állandóan hallani panaszokat az új uralom részséről, hogy a magyarság veszé—

lyezteti a többségi elemet.

A magyar faj települési viszonyai is bizo—

nyítják azt, hogy a magyar volt a régebbi települő, másrészt mutatják anagyobb kul- túrát (( nagyobb városok. nagyobb gár—

pontok települési adatai. Az élet a legkisebb ellenállás irányában halad. A korábbi tele—

pülő alegkedvezőbb települési területeket, a síkságot, folyók völgyét foglalja el. A ké- sőbbi települőknek a rosszabb helyek ma- radnak. Ez a települési irányzat általános jellegű, mindig a hegy felől áramlik a sík—

ság felé a népesség és sohasem megfordítva.

A gyérlakosú műveletlen hegyi lakó lejön az alföldre egy magasabb kullarközös- ségbe, a sűrűlakossa'gú területek művelt népe azonban nem megy erdőt irtani s he- gyek közé legfeljebb háborúk idején mene- kül, mert hisz e terméketlen területek nem

is képesek a síkság sűrű lakosságát eltar- Iani. Mutatja azt, hogy a magyarság volt korábbi települő, hogy a 200 főnél kisebb lakosságú falvakban az 5/i'5%-os orszá- gos népességi arányt elért magyarság csupán

25'2%—ot tett, az I.000———2.000 főnyi lakos-

ságú községekben már 425, a 20.000 főnél

népesebb községekben pedig már 72'2%-os

arányt ért el. A magyar városi népesség aránya 766, a vidékié csak á8-7%. Ezzel

szemben a 16'0%—os arányú románság

déki népességben 194, a városok népessé—

gében pedig csak 3'6%—ot telt.

A magyarság erősebben volt képviselve a városi jellegű foglalkozási ágakban mint a nemzetiségek, míg az őstermelésben aránya elmaradt az országos népességi arány mögött. 1910—ben a magyarok része—

sedése az egyes foglalkozási főcsoportokban a következő volt:

" %

]. Ostermelés ... 477 II. A) Bányászat, kohászat 490

B) Ipar ... 628

C) Kereskedelem és hitel 716 D) Közlekedés ... 792 II. összesen 656

III. Közszolgálat és szabadfogl. . . 78'2 IV. Véderő ... 594 V. Napszámosok ... 51'0 Vl. Házicse'édek ... 6393 VII. Nyugdíjasok ... .69'0 VIII. Egyéb foglalkozásúak ... t

Általában . 54—5

Sokszor hallani azt, hogy a magyarság nem juttatott a szellemi foglalkozások te—

rán a nemzetiségeknek megfelelő részese- dést. Hogy akik ezt állítják, milyen kevés joggal teszik. azt mutatják azok a statisztikai adatok, amelyek az új területek köz—

igazgatási tisztviselőiről napvilágot láttak és mutatják azt, hogy a magyarokat az utódállamok közigazgatási szolgálatában

(9)

12. szám.

m

legfeljebb díjnoki, kezelői, vagy altiszti sorban találunk. Kétségtelen az, hogyha a magyarság törvényhozás- és közigazgatás- alkalmazottai körében a népességi arányt meg is haladta, azért a legmagasabb tiszt- viselői kategóriákban is számos kisebb—

ségit találunk. ami tisztán mutatja azt, hogy a nemzetiségek elől nem volt elzárva az érvényesülés és annak, hogy nagyobb számban nem szerepeltek a statisztikában, az volt az oka, hogy vagy magyarnak val—

lották magukat. vagy pedig az aránylag szűkebbkörü művelt osztályokból nem ju—

tott tömegesebben ezekbe a kategóriákba.

Hogy ez tényleg így volt. azt mutatja a szabad pályán lévők körében a magyarság

részesedése. így pl. 1910—ben a magyarság

aránya az alábbi foglalkozási ágakban a következő volt:

0/0

ügyvédek ... 87'8 Úgyvédsegédek ... 89-i

Lelkészek ... 57'7

Orvosok ... 89'1

Gvógyszerészek ... 88'3

Állatorvosok ... 94'9

Tudományos társulatok . . . . 89'5 Szerkesztők és hirlapírók 90'6 Eestők és szobrászok ... 87'4 Enek- és zeneművészek . . . . 62'2 Színészek ... 95'5

Mérnökök ... 84'5

Gazdasági tisztviselők ... 85'7 Ipari tisztviselők ... 79'1 Kereskedelmi tisztviselők . . . 84'2 Közlekedési tisztviselők . . . . 91'9

A falusi intelligenciában a lelkészek- nek és segédlelkészeknek a románság 16%-os népességi arányával szemben

26'1%—a volt román anyanyelvű. A tani—

tóknál arányuk 9'6%, a községi jegyzők—

nél pedig 6-7% volt.

A magyarság magasabb kulturális kép- zettségét a legnehezebb életkörülmények között is bebizonyította. Már maga az a tény, hogy az egyes nemzetiségek külön—

böző műveltségűek voltak, tisztán mutatja azt, hogy itt nem lehet szó elnyomásról.

Senki kétségbe nem vonhatja azt, még ha a kiegyezés óta eltelt évtizedekre vonatko- zóan tagadná is, hogy az azelőtti évszáza- dok kedvezőbbek voltak a nemzetiségekre.

mint a magyarságra. Tehát az elért pozició az egyes nemzetiségek képességeinek felel—

tek meg. A magyarországi nemzetiségek nem mentek keresztül azon a történelmi osztálytagozódáson, mint a magyarság.

Túlnyomórészük későbbi bevándorló lé—

vén, települési viszonyaiknál fogva sem ala—

—— 1004 -—— 1936

M

kulhatott ki náluk a felső, közép és alsó osztály. A történelmi idők óta itt élő nem—

zetiségek kiválóbbjai a magyar nemes—

ségbe vagy a főurak közé emelkedtek, ami gyakran megtörtént, ezért a magyar nemességnek jelentékeny része idegen ere—

detű. A nemzetiségek nagy tömegeit azon—

ban a parasztság tette, míg egy részük te—

lepülési viszonyainak megfelelően pásztor—

kodással, erdőmunkákkal foglalkozott, s az intelligens osztály minden tradició nélkül csupán egy-két generációval előbb emelke- dett ki a nép tömegéből. Ezzel szemben a magyarság osztálytagozódására egy hosszú történelmi fejlődés nyomta rá bélyegét. Míg a nemzetiségek társadalmi és földbirtok—

szervezetét a demokrácia jellemezte, addig a magyarságnál az egyáltalán nem volt de—

mokratikusnak nevezhető. Egy hatalmas felsőosztállyal szemben gyönge közép—

osztályú réteg és széles proletártömegek állottak. Ez azonban nem a magyarság hi—

bája volt. Mohács előtt a magyar föld je- lentékeny részén aránylag demokratikus—

nak mondható földbirtokmegosztas mellett kisbirtokos nemesség gazdálkodott. Bár akkor is találtunk mamutbirtokokat, mint pl. a Hunyadi- vagy a Szapolyai-vagyon.

ezek azonban nagyrészt erdőterületek voltak, s ezt is enyhítette az örökösödési jognak az az intézkedése, hogy az egye—

nes férfiörökös nemlétében a birtok visz- szaszállt a koronára s így legfeljebb né—

hány einl'ieröltőn keresztül maradt egy- egy család kezében. A török hódoltság meg—

szűnése után az uralkodóház a neo—

acguísta comissió bevezetésével az azelőtt kisnemesek birtokában lévő földek száz—

ezer holdjait olyanoknak adta, akik a ma- gyarságtól teljesen idegenek voltak. A bir—

tokos felsőosztálynak jelentékeny részét az—

után ezek tették. A betelepített nemzetisé—

geknek kiváltságokat nyujtottak, míg a ma- gyarság telepítésével senki sem törődött; épen ezeknek nagy része ú. n. fél- vagy negyed- telkes zsellérsorban élt. és a jobbágytel—

szabadítás folytán sem került kedvezőbb helyzetbe, mert az bizonyos haszonélvezea tektöl megfosztotta. Ezért s a proletármi—

voltból eredő kedvezőbb szaporodás foly—

tán voltak a magyarságnak hatalmas pro—

letártömegei. Tősgyökeres magyar közép—

osztály ezért nem tudott kialakulni, mert a magyar középbirtokos osztály, valamint a magyar nyelvterületen lévő városok a török hódoltság alatt elpusztultak, ép ab—

ban az időben. amikor nyugaton a polgár-