8. szam
vesszük figyelembe, mikor is azt állapítjuk meg, miként változik a mezőgazdaság által megvásárol—
ható árumennyiség.
Kétségtelen is, hogy az agrárolló, mely alatt a mezőgazdasági termékek árai és az egyéb, főként ipari produktumok árai közötti diszparitást értjük valamely választott alapidőszakhoz képest, alaku—
lásában annyiféle tényező hatása alatt áll, hogy szinte lehetetlen számításánál mindet kifogástalanul [igyelembe venni." Nem abszolút értékű mérőeszköz s ezért természetes, hogy bárhogy, bárki által és bármilyen lelkiismeretesen készül is, lehet ellene
—— többé-kevésbbé jogos —— kifogást emelni. Éppen ezért a mezőgazdaság helyzetének minden kritikát kiálló megállapítására nem eléggé alkalmas.
A IV. tanulmányt Szentkirályi Miklós dr. írta és azt vizsgálja benne, miért volna kívánatos és mennyiben volna előnyös az ország mezőgazdasági termelésének olyan irányú átállítása, mely a kenyérmagvakat termő területek csökkentése révén felfokozott takarmánytermeléssel a szarvasmarha- állományunk jelentékeny növelését eredményezné.
A gabonaértékesítés válságos éveiben, a ,,bolettás
időkben" sokszor hallott és olvasott kívánság újra- felvetését és ha nem is azonnali, de a világgazda—
sági viszonyok újrarendezésének idejére való megoldását u.i. ismét időszerűvé teszi a nagy búza- feleslegeket termő Bácska visszatérése. A termelési és fogyasztási adatok vizsgálata révén először is arra a inegálapításra jut a szerző, hogy a béke helyreálltával előbb-utóbb megint biztosan be- következő gabonaértékesítési válság megelőzése érdekében az ország búzavetésterületét 800000, a rozsvetésterületét pedig 200.000 kat. holddal kellene csökkenteni. A továbbiakban azt világítja meg, milyen hatással volna a mezőgazdasági termelésre, ha ezeken a területeken takarmánynövényeket termelnénk, továbbá, hogy a nyert takarmány—
többlettel mennyire lehetne szarvasmar'haállomá—
nyunkat szaporítani. Kiterjeszkedik még vizsgáló- dásaiban a következő kérdésekre is: A megnöve—
kedett szarvasmanhaállomány-többlet trágyája révén mennyire növekednének az átlagtermések, mennyivel növekedne az ország mezőgazdasági termelésének értéke, mennyi idő alatt lehetne a tervet keresztülvinni és milyen eszközökre volna szükség a terv megvalósításához. Mezőgazdasági termelésünknek szerző által ajánlott és jelen tanul—
mányában számszerű adatok alapján bemutatott átállítása annál is kívánatosabbnak mondható,
mert — eltekintve a szarvasmarhaállomány növe- kedésének az ország mezőgazdasági termelési intenzitására gyakorolt jótékony hatásától
kialakulóban lévő európai nagytérgazdaságban az élő állat és állati termék minden bizonnyal köny—
nyebben és előnyösebben lesz értékesíthető, mint
a gabona. Megszívlelésére még sincs sok remény.
—a
——538—— 1942
A mezőgazdák ismert és érthető konzervativizmu—x sán ez az észszerű és kívánatos újítás is hajótörést fog szenvedni, mert a biztos kisebb jövedelmet a bizonytalan nagyobbért valószínűleg nem merik majd kockáztatni. A tanulmány által ajánlott ter- melés átállításból származó előnyök csak évek mulva jelentkeznének, ezért a szerző elgondolásá- nak valóra válása hathatósabb állami támogatás és erélyesebb agrárpolitikai eszközök alkalmazása nélkül aligha remélhető. G. G. dr.
- Bartucz Lajos: A magyar ember. A magyar- ság antropológíája.
Louis Bartucz: Le type hongrois. Anthropologie des Hongrois.
A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda kiadása. — Edíté par l'Imprimeríe r. hongroíse de l'Universíté.
Budapest, 509 !. — pages.
A szerző a mű előszavában ,,vázlatos közlés"—
nek nevezi ezt az antropológiai munkát, pedig lényegesen több annál. Háromévtizedes küzdelmes munkájának eredménye ez a kötet, amely minden propagandacélzat nélkül teljesen tudományos alapon tárgyalja azokat a nagy horderejű ember—
tani kérdéseket, amelyek a művelt magyar nagy- közönség komoly érdeklődésére számíthatnak.
A munka első három fejezete a fajkutatás magyar úttörőivel és a magyar embertani kutatások fél—
századával foglalkozik. Legrészletesebben Török Aurélról emlékezik meg, az antropológia első nagynevű magyar tanáráról, akinek 1912—ben be- következett halálával az első magyar antropológiai tanszéket nem töltötték be, úgyhogy az embertan, ez a nemzeti szempontból nagyfonotosságú tudo- mány —— a munka megjelenéséig (1938) —— tudo—
mányegyetemeinken nem volt tanszékkel képvi- selve. Bartucz egyik célja e mű megírásával bizonyára az is volt, hogy felhívja az illetékes körök figyelmét a hazai antropológia mostoha állapotára és ennek az állapotnak mielőbbi meg—
változtatására.
A következő fejezet a magyar típusról szóló hazai és külföldi véleményeket sorolja fel. Ezután a fontosabb testi rasszjellegek (termet, az agy- koponya alakja és nagysága, a szem, haj és bőr színe stb.) általános ismertetése s ezek hazai elterjedésének tárgyalása kerül sorra. Érdekes, hogy a mai magyar férfi átlagos magassága 167 cm 5 a magyar nő átlagban 11 ein—rel alacsonyabb a férfinél, vagyis a mai magyar női termet a férfi—
termetnek 93%—a. A honfoglaláskori magyar férfiak és nők körülbelül 4 cm-rel voltak kisebbek a mai magyarságnál. Ami a szemszíneket illeti, kék- sziirke szemű, illetve sárga—barna—fekete szemű a magyarság 40—40%—a, mig a fennmaradó 20%
szemének szine: sötétszürke—zöldes. A hajszínek
már nem oszlanak meg ilyen egyenletesen, mert a
8. szám
felnőtt magyar férfiak és nők közül világos. vagy szőkehajú 21'45%, sötét- vagy barnahajú 78'55%.
A faji tagolódás tárgyalása után a magyar nem- zettest rtas'szelemeivel foglalkozik a szerző. Érde—
kesen mutat rá, hogy az egyes testi rasszjellegek, jellegkombinációk az egész ország területén a legszeszélyesebb variációkat mutatják.
A könyv utolsó fejezetében a hazai földben talált koponyák és csontvázak ismertetése és fel—
dolgozása alapján megállapítja Bartucz, hogy ,,a honfoglaló magyarság európai és ázsiai
elemek keveredéséből, mégpedig igen
keveredéséből álló olyan rasszmozaik, amelynek főanyagát az europid és mongolid rasszkör határán kialakult két közti rassz: a keletbalti és turanid alkotta, amelyekhez aránylag csak kis százalékban csatlakoztak más europid és mon—
golid rasszelemek." A honfoglalók eredeti rassz- elemei ezeréves történelmünk során a sok vérvesz- teség ellenére sem pusztultak ki, hanem hol tisz- tábban, hol keveredve ma is közöttünk és bennünk élnek. A magyar nemzettest — mint minden nép rassz—
szerencsés
—— különböző rasszelemekből tevődött össze, tehát magyar fajról merev zoológiai rendszertani érte- lemben nem beszélhetünk. Van azonban magyar faj, ,,e hazában ezer éve együtt élő és egymással kereszteződő biológiai életközösség, amelyet a történelem eseményei kovácsoltak össze, emeltek öntudatra s tettek azzá, ami: testben, típusban
öröklődő bélyegeiben harmonikusan sokszínű, lélekben, öntudatban, nemzeti érzésben egységes történelmi fajjá, azaz ,,magyar"—rá."
Bartucz munkája statisztikai szempontból is érdeklődésre számíthat, mert a sok szövegközti ábra és műmelléklet között szép számmal találunk statisztikai táblázatokat, grafikonokat e's karto—
grammokat, amelyek a magyarság testi bélyegei- nek elterjedéséről számolnak be. A mű nagy része tulajdonképen egy nagyarányú statisztikai munka eredménye, többezer magyar gyermek és felnőtt testi bélyegeinek statisztikai felvétele és módszeres feldolgozása. Bartucz Lajos ezzel a munkával fon—
tos statisztikai feladatot is megoldotta.
' P. F.
vitéz Ghyczy Béla: Magyar mezőgazdasági ídénymunkások a Német Birodalomban.
Béla Ghyczy: Ouvriers agricoles saisomtiers hongrois en Allemagne.
Budapest, 1942. 98 l. —— pages.
A könyvből a magyar közigazgatási tisztviselő nem ritka, de új típusát ismenhetjük meg, aki amikor egy fontos állami feladat közérdekű meg- oldásában vesz részt, akkor annak nemcsak bü—
rokratikus elintézése érdekli, hanem a kérdést a tudományos kutatómunka bonckése alá is veszi és a problémát kimerítő, tömör, élvezhető és egyúttal
——539—— 1942
magas színvonalú műben tárja a közvélemény elé.
A M. Stat. Szemle nem egyszer foglalkozott már a mezőgazdasági munkásvándorlás nagyjelentőségű kérdésének vizsgálatával, de a belső vándor—mozga- lom adatainak felkutatása és ismertetése hiányos maradt volna Ghyczy műve nélkül, aki az eddig megjelent összefoglaló adatokon túlmenően részle- tesen ismerteti annak az agrárpolitikai tevékeny- ségnek a szempontjait és eredményeit, amely az új háború előtt jelentkező mezőgazdasági munkásfe—
lesleg idején, közhatalmi beavatkozással külföldre való munkásközvetíte's segitségével rendezte a munkapiacot.
A szóbanlevő időben évente átlag mintegy 70.000—re tehető a munkakeresés végett idegen tör- vényihato'ságba távozó mezőgazdasági munkások száma és ehhez viszonyítva jelentős tömeget moz—
gatott meg az az intézkedés, amely pl. 1938—ban, 1939—ben és 1940-ben 10.227, 14.978, illetve mint—
egy 15.000 magyar agrármunkást közvetített Né- metországba. A szerző ezt a vándormozgalmat sta- tisztikai módszerekkel ismerteti; könyvében jól használható öt kartogrammot, 23 nagyobb és szá- mos kisebb statisztikai táblázatot találhatunk.
Ghyczy művében a mezőgazdasági munkásván- dorlás multjára és nemzetközi összehasonlítására vonatkozó rövid összefoglalás után a mezőgazda—
sági munkanélküliség és a belső munkásvándorlás 1935—1940. évi adatait ismerteti és a vonatkozó összes forrásmunkák adatainak kritikai összeha- sonlítását végzi el. A munkanélküliek tömegének megállapításánál igen helyesen elfogadja azt a Perneczkg—féle számítási módszert, amely nem a havi kimutatásokból képez évi átlagot, hanem a júliusban aratáslioz nem-jutókat tekinti teljesen munkanélkülieknek és ezenkívül a tavasszal meg ősszel munkanélkül maradt mezőgazdasági munka—
vállalók elégtelen foglalkoztatottságú csoportját alkotja meg.
A munka második része a Németországba tör—
tént inunkásközvetítés előzményeit, általános sza—
bályait, szempontjait, történetét, lebonyolításának menetét ismerteti. 1937. és 1941. között az elván- dorlás tájegységei, vármegyéi, a községek száma, a munkások neme, vallása és a szerződések száma
szerint ismerteti a mozgalom évi adatait s azt is kimutatja, hogy milyen német tartományokba ke—
rültek munkásaink és hogy 1938vban az egyes tar- tományok német munkaadói várinegyénkint mi—
lyen minősítést adtak nekik. Igen érdekes és össze—
hasonlításra alkalmas német munkabéradatokat is ismertet. Igazolja, hogy a németországi közvetítés a hazai munkaviszonyok megjavításánál is közre—
működött és a munkabérek emelkedését idézte elő,, olyan időben, amikor a kérdéses néposztály ala- csony életszínvonala azt kellőkép indokolta. Kiszá—
mitja keresetük munkásonkénti átlagát, közli az
