Z A L Á N T I B O R
Jelek egy XX. századi totemoszlopra
Vonszol egy testet egy lélek hóban vonszolja esőfényes sárban viszi sírásban viszi sírásban
a testet a lélek mint léghajó a nehezéket
vinné magával fel a magasba
de csak vonszolja belé szakadva záporozó
ezüst esőben keresztig viszi krisztusi Időben
a testet a lélek bomló ráncosodó kényszer-fedezéket
alkoholon asszonyokon keresztül húzza
betegséggel megadással
formázza zúzza Vonszol egy testet egy lélek
vonszolja
huszonhárom év óta hányszor sárba szűz nagy hóba
megváltásba leánymellre korai tákarodókra
szerelem utáni kihált tájakon viszi rozsmezők aranyán
keresztül cipeli éjszakáról éjszakákra lázával űzi' lázzal veri
a testet a lélek és készül már hogy egyszer a hóba ejti
nevet is majd nevet és száll és elfelejti